Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-19 / 291. szám, csütörtök

A Szovjetunió Kommunista Pártjának programjáról (Folytatás az S. oldalról), keletre, Ukrajnában Kijev, Kirovograd és Nyikolajev közelében, a Donyec medencében, Lettországban és Belorussziában. A Kaukázus energetikai hálózatát a folyóvizek energiájának és más errőforrásoknak a kihasználásával fejlesztjük. A terv teljesítése után oly fontos problémákat oldunk meg, amilyen például a nagy Volga és a nagy Dnyeper kérdése. Mindez magában véve nem csekély beruházásokat igényel. A befektetett összegek azonban aránylag rövid idő alatt megtérülnek. Számításaink azt mutatják, hogy a Volga-kámai és a dnyeperi vízierőművek olcsó áramtermelése mintegy kétszeresére emelkedik. A Volgán túl és az ország déli részében több mint 20 millió hektár aszályos földet biztosítunk a természet szeszélyei ellenében, s több mint négymillió hektár lapos területet csapolunk le a Balti tenger mentén és az Erdővidéken. E tervek megvalósítása után nagy árumenynyiséget szállíthatunk az ország észak-nyugati és más vidékeiről, a Balti tenger mellékéről közvetlenül víziúton a Fekete-tengeri kikötőkbe és nem kell megkerülnünk egész Európát, keresztülhajóznuk a Gibraltári szoroson és a Földközi tengeren; az ország déli részéből a Dnyeperen, a Pripjatyon és a Njemenen juttatjuk el szállítmányainkat a Balti tengerre. A Földközi tenger keleti részébe áruinknak fele annyi utat kell megtenniük, mint eddig. A pártprogram feladatul tűzi ki a gépipar óriási méretű fejlesztését. Csakis így válthatjuk valóra a komplex gépesítés és automatizálás tervét. Be kell vezetnünk számos nagy teljesítőképességű, és takarékos üzemű gép, gépezet és berendezés, különböző automatizálási eszközök és rádióelektronikus készülékek gyártását, meg kell teremtenünk az ipari, mezőgazdasági és építőipari gépek tökéletes rendszerét. Húsz év alatt 2800 új gépgyárat és fémmegmunkáló üzemet építünk fel, túlnyomó részt az ország keleti részében, 1900 régi gyárat korszerűsítünk. Ez lehetővé teszi, hogy a fémmegmunkáló és gépipar összes termelését 10—11-szeresére növeljük, ebből az automata és félautomata gépsorokét az eddiginek több mint hatvanszorosára. Rendkívüli jelentőségre tesz szert a vegyipar. Húsz év alatt termelése a gyártmányok választékának jelentős kibővítése mellett mintegy 17-szeresére nő. Leginkább az óriás molekulák kémiáját építjük ki. A műgyanta és a műanyagok gyártása mintegy 60-szorosára emelkedik. A műanyagszálak és műrostok termelése, amely különösen fontos a közszükségleti cikkek előállítása szempontjából, 15-szörösére nő. A műtrágyagyártás 9—10-szeresére. Az általános távlati tervekben nagy figyelmet fordítanak a nehézipar oly rendkívül fontos ágaira, amilyen példáuj, a szén- és olajbányászat és a kohászat. Mindennemű tüzelőanyag termelését mintegy 4-Szeresére emeljük. Feltételezzük, hogy 20 év múlva 14—15-szörte több földgázt nyerünk, a szénbányászat teljesítményét az 1960. évi 513 millió tonnáról 1980-ban 1 milliárd 200 millió tonnára emeljük. 1980-ban a kőolajtermelés eléri a 690—710 millió tonnát. Összehasonlításul hadd említsem meg ,hogy 1960-ban a Szovjetunióban 148 millió tonnát, az USÁ-ban 349 millió tonna kőolajat termeltek. A vaskohászat feladata biztosítani, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt termeljünk. 1960-ban a Szovjetunióban 65 millió tonna, az USÁ-ban 90 millió tonna acélt gyártottak. Már tíz év múlva a Szovjetunió acéltermelése mintegy 55 millió tonnával haladja meg az USA jelenlegi acéltermelését. A nemzetgazdászok számításai azt mutatták, hogy az acélgyártást még tovább fejleszthetjük. Egyelőre azonban megállapodtunk abban, hogy kereken 250 millió tonnát tűzünk ki célul. Lehet, hogy a vasötvözetek pótlására szolgáló anyagok előálllításának gyors fejlődése, a minőség megjavítása, a fémek megtakarítása, a gépek gazdaságosabb szerkesztése és előállítása terén elért sikerek lehetővé teszik, hogy kevesebb acéllal is beérjék. Ebben az esetben megfelelően módosítjuk majd a kohóipar fejlesztési terveit. Tekintettel arra, hogy a gyorsan fejlődő Iparágak — például a villanyáramtermelés, a vegyiipar, az elektronika, a gépgyártás, az tomtechnika és űrhajózás, a gyors közlekedés — megkövetelik, hogy a fémek termelésében növeljük a színes fémek részesedését. Fokozni kell az ötvözött színes fémek, nemesfémek és félvezetők gyártását. Nevezetesen az alumíniumgyártás növekszik még lényegesen, mivel sokkal szélesebb körben használjuk majd ezt a fémet. Sürgősen növelni kell az építőanyagok termelését. 1980-ban mintegy 235 millió tonna cementet gyártunk, vagyis a termelés húsz év alatt több mint ötszörösére emelkedik. A következő húsz esztendőben mintegy 15szörösére emelkedik a közszükségleti cikkeket előállító iparágak termelése. 1980-ig a szövetek gyártását meg akarjuk háromszorozni, hogy az évi termelés elérje a 20—22 milliárd négyzetmétert, s évente mintegy milliárd pár bőrlábbelit állítunk majd elő. A háztartási célokra és a kulturális szükségletek kielégítésére szánt árucikkek termelése tízszeresére nő; e cikkek iránt különösen gyorsan nő a kereslet. E célok elérésére gyorsabban és jobban kell kihasználni a könnyű- és élelmiszeripar beruházásait, száz számra kell építeni az új üzemeket és gyárakat. A közszükségleti cikkek, a háztartási cikkek és gépek, a szovjet emberek életét megkönnyítő és szebbé tevő portékák gyártására semmivel sem szabad kevesebb gondot fordítani, mint például a kohóipari berendezésekre. Elvtársak! Világosan kell látnunk, mily döntő fontosságú a munka termelékenysége a termelés kommunista színvonalának elérésében. A társadalmi munka termelékenységének növelése előrehaladásunk mércéje és egyben a nép életszínvonala emelésének szerfölött fontos forrása. Aki e kérdésről másképp gondolgozik, az csal. Öriási feladatok állnak előttünk a termelés növelése, a bőség megteremtése terén. Hogyan biztosítjuk teljesítésüket? A dolgozók számát csak bizonyos határokig növelhetjük — húsz év alatt mintegy 40 százalékkal lesznek többen, — s ugyanakkor e gyarapodás jelentős része a nemtermelő jellegű foglalkozási ágakra, a közoktatásügyre és az egészségügyre esik, s ráadásul számba kell vennünk azt is, hogy leakarjuk rövidíteni a munkaidőt. Az így felvetett kérdésre csak egy felelet lehet: kellőképpen fokozni kell a munka termelékenységét. A tervező szervek mutatószámai szerint 1961-től/<1980-ig a nemzeti jövedelem gyarapodását 9/10-ed részben a munkatermelékenység növelésével kell biztosítanunk. A legközelebbi tíz esztendő alatt a Szovjetunió iparában a munka termelékenysége kétszeresére, húsz esztendő alatt több mint négyszeresére emelkedik. Minthogy a munkaidő lerövidül, a munkatermelékenység átszámítva órákra még nagyobb lesz. A következő húsz esztendőben a termelőerők területi elosztásának további javítását tervezzük. Ez lehetővé teszi, hogy a lehető leggazdaságosabban használjuk fel a társadalmi munkát, biztosítsuk a termelés rohamos fejlődését, és újabb óriási természeti kincseket állítsunk a társadalom szolgálatába. A termelőerők területi elosztását tekintve a következő feladatokat irányozzuk elő: — Szibériában, a felszínen fejthető olcsó széntelepeken hatalmas tüzelőanyag- és energetikai bázisokat hozunk létre; e célból kihasználjuk az Angara és a Jenyiszej folyó igen nagy vízi energiáját is; — Közép-Ázsiát igen fontos energetikai központtá tesszük az óriási földgáz források és vízi energia kihasználásával; — új hatalmas kohóipari bázist hozunk létre, hogy 1980-ig öt országos kohászati bázisunk legyen: az Uraiban, Ukrajnában, a szibériai körzetekben és Távol-Keleten, Kazahsztánban és a Szovjetunió európai részének központi körzeteiben; — nagy vegyipari kombinátokat tervezünk azokon a területeken, ahol olcsó földgáz és naftagáz források vannak, s ahol a kőolajfinomító ipar is összpontosul, elsősorban az Uraiban, a Volga "mentén, Ukrajnában, ÉszakKaukázusban, Szibériában és Közép-Ázsiában; — az Uraitól keletre fekvő területeken hatalmas gépipari bázisokat építünk fel, amelyek lényegében biztosítják e területek gépszükségletének kielégítését; — hatalmas arányú földmunkákat hajttok végre, hogy nagy mennyiségű vizet irányítsunk át a Szovjetunió európai részének északi területeiről a Volga vízrendszerébe, vízzel lássuk el Közép-Kazahsztánt, a szűzföldek területét, a Donyec medencét, és az Uralt, szabályozó víztárolókat építünk Közép-Ázsiában, a Volga, a Dnyeper, a Bug és a Dnyeszter mentén, nagymértékben fejlesztjük az öntözéses és meliorációs mezőgazdaságot. íme, iparunk fejlődésének perspektívái. Valóban nagyszerű kilátások. Mi azonban biztosan tudjuk: ami ma még terv, holnap valóság lesz. Ennek záloga pártunk és hős népünk elszántsága. 2. A mezőgazdaságnak és a falu társadalmi viszonyainak fejlődése Elvtársak! Pártunk programtervezete részletesen jellemzi a falun végbement társadalmi, gazdasági és politikai változásokat, amelyek a kolhozrendszer győzelmének, a szocialista mezőgazdasági rendszer megszilárdulásának eredményei. A Szovjetunió szocialista mezőgazdasági rendszerének létrejötte pártunk és az egész szovjet nép történelmi jelentőségű győzelme. Amikor a munkásosztály munkáspártjának vezetésével végrehajtotta a forradalmat, ellenségeink azzal a reménnyel kecsegtették magukat, hogy a bolsevikoknak nem sikerül megoldaniuk a parasztkérdést, hogy a paraszt sohasem mond le saját földjéről, hogy a magántulajdonos parasztból sohasem sikerül kollektivista parasztot nevelni. Az ellenség reményei azonban eltűntek, mint a köd. Vlagyimir Iljics Lenin kidolgozta lánreszű szövetkezeti tervét. A párt e tervet követve új életbe vezette a parasztok millióit. A szocialista mélyszántás barázdája nemcsak a magántulajdon mezsgyéit söpörte el, hanem megszabadította a magántulajdon béklyójától is a paraszti lelkületet. Ma tanúi vagyunk a lenini eszmék diadalának, mezőgazdaságunk átalakulásának, annak, hogy a falusi dolgozók milliói kapcsolódnak be a kommunizmus építésébe. Pártunk méltán büszke lehet arra, hogy új parasztot nevel fel, aki lépést tart a hős munkásosztállyal és tevékenyen építi az új életet. Az iparral .és élcsapatával, a nehéziparral együtt a szovjet mezőgazdaság hatalmas szocialista gazdaságot alkot, amely nem ismer sem válságot, sem megrázkódtatást. Megvalósítottuk Lenin szövetkezeti tervének első részét, a parasztságot a kolhozok útjára vezettük, felépítettük a szovhozok széleskörű hálózatát, megszilárdítottuk "a kolhozokat és a szovhozokat. Most további döntő lépés áll előttünk, hogy biztosítsuk valamennyi kolhoz és szovhoz felvirágzását, a kommunizmushoz méltó színvonalra emeljük termelésüket. A kommunizmus építésének jelenlegi szakaszán az SZKP a következőkben látja a mezőgazdaság fő feladatait: — biztosítani a kiváló minőségű termények bőségét a nép számára, hyersanyagukat az ipar számára; — a mezőgazdaság termelő erőinek hatalmas arányú fellendülése alapján biztosítani, hogy a szovjet falu fokozatosan áttérjen a kommunista társadalmi viszonyokra, lényegében megszüntetni a város és a falu közti különbségeket. Engedjék meg, hogy most foglalkozzam a mezőgazdaság fejlődésének legfontosabb kérdéseivel, amelyeket az élet, a kommunizmus építésének gyakorlata vet fel, s amelyek az SZKP programtervezetének igen fontos téziseit töltik meg tartalommal. A kommunista párt nagy és fenkölt célt hirdetett meg: az ember növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek teljes kielégítését. E cél elérése megköveteli, hogy az anyagi termelést soha nem látott magas színvonalra emeljük. A párt ezért programtervezetében a nép elé tárja a mezőgazdaság fejlesztésének nagyszerű tervét. A programtervezet vitájában konkrétan. beszélünk ipai. hétköznapjainkról és a szocialista gazdaság holnapjáról. Erre tanított V. I. Lenin, tőle tanultuk meg, hogy ily módon fogjunk hozzá a kommunizmus építésével kapcsolatos feladatok megoldásához. 1920 tavaszán Vlagyimir Iljics a párt IX. kongresszusának előkészítési kampánya során a pártszervezetekhez intézett levelében ezt írta: „Előre kell haladnunk, előre kell néznünk, a kongresszusra magunkkal kell hoznunk a gazdasági országépítős gyakorlati tapasztalatait, amelyeket kellőképpen átgondoltunk, s a párt valamennyi tagjának együttes munkájával, együttes igyekezetével megfeleKSn feldolgoztunk..." (Lenin Müvei, 30. kötet.) A gazdasági építőmunkának e gyakorlati tapasztalatait tartalmazzák éppen a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos gazdasági terveink, kitűzött feladataink. A programtervezetben céľul tűztük ki, hogy húsz év alatt a mezőgazdaság össztermelését kereken három és félszeresére, a gabonaneműekét több mint kétszeresére, a húsét közel négyszeresére, a tej termelését mintegy háromszorosára emeljük. Mennyi és milyen terméket kell termelnünk ahhoz, hogy teljes mértékben kielégítsük a nép szükségleteit, számba véve a szovjet társadalom fejlődésének kilátásait? Az SZKP KB megbízásából az Állami Gazdasági Tanács kiszámította, mennyit kell termelnie országunknak a legközelebbi húsz esztendő alatt. Ezek a számadatok a következők; A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS 1960—1980 ÉVEKBEN 1960 1970 1980 Szemestermények (milliárd pud) 8,2 14 18 -19 Hús (vágósúly millió tonnában) 8,7 25 30-32 Tej (millió tonnában) 61,7 135 170-180 Tojás (milliárd darab) 27,4 68 110-116 Gyapjú (ezer tonna) 357 800 1045-1155 Magvas gyapot (milliő tonna) 4,3 8 10-11 Cukorrépa (gyári feldolgozásra millió tonna) 57,7 86 98-108 Olajos magvak (milliő tonna) 4,3 8 9-10 Burgonya (millió tonna) 84,4 140 156 Zöldségfélék (millió tonna) 19,2 47 55 Gyümölcs, bogyós gyümölcs és szőlő (millió tonna) 4,9 28 51 Látják tehát, hogy a párt nagy feladatokat tűz ki. Lehet, hogy valakinek túlmerésznek tűnik ilyen óriási méretű mezőgazdasági termelés. E számok valóban elképesztőek. Tény, hogy 1954-ig évtizedeken át mindössze 5 milliárd pud volt hazánk ösztermése szemesterményből. A szűzföldek termővététele és a kukoricának, vetésforgókba való besorolása után csak az utóbbi években kezdtünk elérni 8—8 és félmilliárd pud szemesterményt. Az állam hosszú időn át mindössze 2 milliárd pud szemesterményt vásárolt fel, s e mennyiséget csak az utóbbi években növelte 3—3 és fél milliárd púdra. 1980-ig 18—19 milliárd púdra kell növelnünk a szemestermények termesztését és 7 milliárd púdra a felvásárlásukat. Amikor ilyen nagyszabású terveket .tűzünk ki, szilárdan hisszük, hogy eredményesen megvalósulnak. Ez a biztos tudatunk a szocialista gazdasági rendszer páratlanul gazdag tartalékainak reális kiszámításából, a szovjet nép önfeláldozó munkájából és nagyfokú szervezettségéből ered. Lássuk a szemestermények termesztésének távlatait a legnagyobb köztársaságokban, az Orosz Szövetségi Szovjet Szocialista Köztársaságban, az Ukrán SZSZK-ban és a Kazah SZSZKban. Hogyan segítsék elő a programtervezetben kitűzött feladatok teljesítését az OSZSZSZK dolgozói? Az OSZSZSZK kolhozai és szovhozai 1960-ban 4 milliárd 800 millió pud szemesterményt termeltek és 1 milliárd 800 millió pudot adtak el az államnak. Í980-ig 12 milliárd púdra kell emelni a szemestermények termesztését, eladásukat pedig 4—5 milliárd púdra. Az OSZSZSZK-nak tehát két és félszeresen kell növelnie a szemestermények termesztését és felvásárlását. Természetesen a vetésterületek mai szerkezetét tekintve, amikor sok millió hektárt vetnek be zabbal és egyéb csekély hozamú terménnyel s az öntözött övezetben óriási földterületek hevernek parlagon, mint úgynevezett tiszta ugarok — e feladat megoldhatatlan. Ha azonban a legjobb gazdaságok és tudományos intézetek tapasztalataira fogunk támaszkodni, ha felülvizsgáljuk a vetésterületek szerkezetét, ha bátrabban és merészebben váltjuk fel a csekély hozamú terményeket nagyobb hozamúakkal, széleskörűen felhasználjuk a hektárhozamok növelésének lehetőségeit, akkor nem 1980-ban, hanem még előbb elérjük a szemestermények előirányzott termelési színvonalát. Milyen tartalékok alapján oldhatjuk meg ezt a feladatot? Bizonyos mennyiségű szemesterményt nyerünk, azzal ha az eddig kihasználatlan földet bevonjuk a vetésforgóba. A szemestermények termesztése növelésének fő forrása azonban a csekély hozamú termények kicserélése és valamennyi termény hektárhozamainak növelése legyen. Az SZKP Központi Bizottságának az OSZSZSZK ügyeit intéző irodája és az OSZSZSZK Minisztertanácsa a tudósokkal és szakértükkel karöltve a vetésterületek új szerkezetét dolgozták ki, amely nagy lehetőségeket nyújt a szemestermények termesztésének növelésére. Mi az új ebben az összetételben? Nagyon lényegesen összeszűkül a kevésbé értékes és csekély hozamú termények vetésterülete: a zabé 6 millió hektárral, a füves növényeké 9 millió hektárral Az öntözött övezetben 9 millió hektár területen megszűnnek a tiszta ugarok. összesen 24 millió hektár szabadul fel értékesebb termények alá Ezáltal bővül a szemeskukorica, a borsó, a takarmányhüvelyesek és további értékes termények vetésterülete. A kolhozok és szovhozok 2,4 millióról 7 millió hektárra akarják bővíteni a száraz szemeskukorica vetésterületét. 40 mázsás hektárhozam esetében a kukorica 1 milliárd 700 milliő pud szemet hozhat. t A köztársaságban 2,6 millióról 19 millió hektárra bővül a hüvelyesekkel bevetett terület, ebből a borsó és a takarmányhüvelyesek vetésterülete 16 és fél millió hektárra. Ha átlag 20 mázsás hektárhozamot érünk el, ös'szesen 2 milliárd 300 millió pud szemesterményt takaríthatunk be. A búza és további gabonafélék, valamint a darafélék vetésterülete összesen 68 millió hektár lesz. Húsz mázsás hektárhozam esetében a termények össztermése meghaladja a 8 milliárd pudot. A szemeskukorica, borsó és hüvelyesek bevonása a vetésforgókba és az összes termények hektárhozamainak növelése lehetővé teszi az OSZSZSZK kolhozainak és szovhozainak, hogy évente több mint 12 milliárd pud szemesterményt termeljenek és 4—5 milliárd pudot adjanak el az államnak. Felsorolok néhány számot, hogy szemléltető képet nyerjünk a szemestermények árutermelésének mennyiségéről. Az OSZSZSZK-nak a terv szerint 1961-ben 2 milliárd 100 millió — 2 milliárd 200 millió pud gabonát kell eladnia az államnak. Ha a 9 millió hektár kevéshozamú 'fűfélék és 9 millió hektár tiszta ugar helyett — ezekről már beszéltem — hüvelyesekkel vetjük be e területet és 20 mázsás hektárhozamot érünk el, már ezzel 2 milliárd 200 millió pud szemesterményt nyerünk. Lényegében áruterményekről van sző, mivel a kolhozok és a szovhozok most a gyakorlatban semmit sem takarítanak be a szóbanforgó vetésterületekről. Ha tehát az eddig is felvásárolt mennyiséghez további 2 milliárd 200 millió pudot csapunk hozzá, ez azt jelenti, hogy több mint 4 milliárd pud szemesterményt fogunk felvásárolni. Négy-öt milliárd pud szemestermény állami eladása tehát semmiképpen sem jelent külnösen magas szintet, melyet az OSZSZSZK kolhozainak és szovhozainak el kell érniök. Az OSZSZSZK-ban 20 mázsás hektárhozamokra számítunk a búzából és más szemesterményekből, valamint a hüvelyesekből. A további 20 év távlatából azonban elég kicsik ezek a hektárhozamok. Hazánk számos kolhoza és szovhoza már most 25—30, sőt 40 mázsás hektárhozamot ér el búzából és más ga-; gonafélékből. Ilyen termést a termelés szerve-; zettségének mai színvonala, a mezőgazdaságtudomány és technika jelenlegi fejlettségi foka mellett érnek el. A tudomány azonban évről évre előre fog haladni és újabb nagy lehetőségeket tár fel mezőgazdaságunk előtt. Jobb mezőgazdasági növényfajták és hibridek tűnnek fel, rohamosan növekszik a szervesés műtrágya, a gyomirtószerek és egyéb vegy-; szerek gyártása. Egyre tökéletesebb mezőgazdasági gépekkel látjuk el a kolhozokat és szovhozokat. Mindez lehetővé teszi, hogy ne csak elérjük, hanem túl is szárnyaljuk a szemestermények termesztésének és felvásárlásának előirányzott színvonalát. Lássuk Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának és az Ultrán SZSZK Minisztertanácsának előzetes számításait. Önök tudják, hogy mielőtt széleskörűen bevezették volna Ukrajnában a kukorica termesztését, a köztársaság lehetőségei a szemestermények termesztésében körülbelül 1,3 és 1,5 milliárd pud, a felvásárlásban pedig 400—500 millió pud között mozogtak. Most, hogy az ukrán földművelők olyan nagyhozamú terményeket termesztenek, mint a kukorica, borsó és a hüvelyesek, 3 milliárd 800 millió púdra akarják növelni a szemestermények termesztését és másfél milliárd púdra állami eladásukat. (Folytatás a 7. oldalon) 0} SZO 6 * 1961- Október 19.