Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-18 / 290. szám, szerda

Jelentés az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről (Folytatás a 11. oídalról.) Lenin figyelmeztetett rá, hogy a tőkés elnyomás alól felszabadult minden egyes nép nemzeti kultúrájának felvirágzásán keresztül vezet az út a kommunista társadalom egységes kultúrája felé. A szocialista népek közösségében az alkotó kapcsolatok révén kölcsönösen gazdagodnak, keletkeznek és fejlődnek az egész szovjet kultúra közös, új vonásai. Nekünk az a feladatunk, hogy gondosan támogassuk és elősegítsük a szocialista kultúrát, nemzetközi egységének fejlődését. A nép elvárja, s az a meggyőződése, hogy az írók és a művészeti dolgozók új műveket alkotnak, melyekben méltóképpen fogják ábrázolni a társadalom forradalmi átalakulásának hősi korszakát. A párt abból indul ki, a művészet arra hivatott, hogy mindenek előtt az élet pozitív példáival nevelje az embereket, a kommunizmus szellemében nevelje az embereket. A szovjet Irodalom és művészet ereje, a szocialista realizmus módszere az, hogy híven ábrázolja mindazt, ami a valóságban fontos és döntő. A mai viszonyok között igen nagy figyelmet kell szentelnünk az esztétikai nevelésnek, valamennyi szovjet ember művészi ízlése kinevelésének,. határozottan hadat kell üzennünk az ízléstelenségnek bármilyen formában nyilvánuljon is meg — formalista hangulatokban, vagy a „szépség" kispolgári értelmezésében, a művészetben, az életben, az életmódban. A legszebb az ember munkája, s nincs magasztosabb feladat annál, minthogy híven ábrázoljuk az új embert, a dolgozót, szellemi érdeklődéseinek gazdagságát, harcát a régi, az elavult ellen. Olyan alkotásokat adjunk a szovjet embereknek, amelyek lekötik érdeklődésüket, megmutatják a kommunista munka romantikáját, nevelik kezdeményezésüket és kitartásukat, hogy célba érjenek. Pártunknak az a meggyőződése, hogy a szovjet irodalom és művészet a jövőben is a szovjet nép megbízható fegyvere, jó és okos tanácsadója lesz egész életében. A szocialista társadalmi viszonyok átnő vese kommunista viszonyokká. A szocialista demokrácia fejlődése. A szocializmus és a személyiség szabadsága Elvtársak! A párt a XX kongresszus határozatait végrehajtva nagy gondot fordított a szocialista termelési és társadalmi viszonyok fejlesztésére és tökéletesítésére. Pártunk ebb£n látja a kommunista társadalmi viszonyokra, a szabad, sokoldalúan fejlett és rendkívül öntudatos emberek viszonyának legtökéletesebb típusára, a barátságra és elvtársiasságra épülő viszonyokra való áttérés alapvető útját. Emlékezzenek csak vissza, hogy az első nemzetközi munkásszervezet, mely Marx Károly vezetésével alakult, „Nemzetközi Munkásszövetségnek" nevezte magát. Az „elvtárs" szó egyöntetűséget, egyenlőséget, testvériséget tiszteletet és együttműködést fejez kl. A szocializmusban az az elv érvényes: mindenki képességei szerint mindenki munkája szerint. Időre, bizonyos feltételekre van szükség, hogy áttérhessünk a kommunista elvre: mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint. A kommunizmus alapelvei magasztos, ragyogó és vonzó elvek I Mindenki azt szeretné, hogy mielőbb megvalósuljanak életünkben. Miért nem valósítjuk meg mindjárt ezeket az elveket? Miért gondolja a párt, hogy két évtized kell ahhoz, hogy lényegében felépüljön a kommunista társadalom? Nem odázzuk el ezzel a kommunista elvek megvalósulását? Nem, elvtársak. Természetesen szeretnénk mielőbb megvalósítani ezeket az elveket, de az egyéni óhaj itt nem elég. Az objektív feltételekből kell kiindulnunk és tekintetbe kell venni a társadalmi fejlődés törvényeit. Lehetséges az áttérés a kommunista elvekre, de előbb létre kell jönnie az anyagiműszaki alapnak, olyan magas fokot kell elérni az emberek öntudatának, hogy teljes mértékben kibontakozzanak a szocializmus elvei, és következetesen megmutatják haladóoldalaikat. A szocialista viszonyok fejlesztésén és tökéletesítésén kívül nem vezet más út a kommunista társadalmi viszonyok felé. Az utóbbi években a párt a szovjet társadalom életének minden terén nagyszabású társadalmi és gazdasági intézkedéseket hajtott végre. Forradalmi jelentőségük nemcsak abban rejlik, hogy hozzájárultak az anyagiműszaki alap megszilárdításához, hanem abzan is, hogy jelentős szerepet játszottak a társadalmi viszonyok fejlesztésében és a szocialista tulajdon két formájának további egymáshoz közeledésében. Az új hajtásai egyre világosabban láthatók a munka módjában, a termelési dolgozók kölcsönös viszonyaiban. A lényeg abban van, hogy a dolgozók egyre szélesebb rétegei szokják meg, hogy öntudatosan, teljes erejükből telhetően, képességeik szerint dolgozzanak. Sok szovjet ember számára a munka már most társadalmi küldetéssé, erkölcsi kötelességé vált, s nemcsak kereseti forrást jelent. Gondoljanak Valentyina Gaganova példájára. Nem önző célok vezérelték őt, amikor a legjobb munkahelyről lemaradó munkahelyre ment át, hanem nagyfokú öntudatosság és eszmei hűség közös művünkhöz. Gaganova példáját sok más dolgozó követte. A párt támogatta és támogatni fogja a Szovjet embereknek azt a törekvését, hogy megtanuljanak kommunista módon dolgozni és élni. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a kommunista munka kollektívái és rohammunkásai mozgalomnak. Vitathatatlan, hogy a gyakorlat magával hozza még a szocialista munkaverseny további, még tökéletesebb formáit. Az anyagi és kulturális javak elosztása terén is fejlődnek a társadalmi viszonyok. Miben nyilvánul ez meg? Mindenekelőtt a munka szerinti elosztás szocialista elvének továbbfejlesztésében. Ez a legfontosabb feltétele annak, hogy áttérjünk a szükségletek szerinti elosztás kommunista elvére. A párt következetesen szorgalmazza a személyes-anyagi érdekeltség elvét és a munkadíjazásban határozottan szembe száll az egyenlősdiséggel. Abból indulunk ki, hogy amíg nem jön létre az anyagi javak bősége és a munka nem válik minden ember legfőbb létszükségletévé, semmi indokunk arra, hogy feladjuk az elosztás szocialista elvét, gyengítsük a munka mennyiségének és a fogyasztásnak társadalmi és állami ellenőrzését. Hazánk szocialista építésének tapasztalatai igazolják az anyagi érdekeltség lenini elvének helyességét. Lenin zsenialitása az volt, hogy mélyen tudta elemezni és általánosítani az élet jelenségeit és meg tudta találni a helyes megoldást a szocialista építés valamenynyi konkrét időszakában. Emlékezzenek csak vissza, hogy Lenin a polgárháború után milyen előrelátóan és a rá oly jellemző bátorsággal követelt alapvető politikai revíziót, és a hadikommunizmus politikájától gyorsan az új gazdasági politika felé fordította az ország kormányrúdját. Nem volt könnyű az áttérés az új gazdasági politikára, a párton belül is nehézségeket idézett elő. Akadtak olyan kommunisták Is, akik kiléptek a pártból, mert nem értették meg az új gazdasági politika lényegét. Lenin jól látta a helyzet bonyolultságát, mégis erélyesen hozzáfogott a NEP végrehajtásához, és az egész párt támogatta Lenin politikáját a szocializmus győzelméért folytatott küzdelemben. Ha akkor nem győzött volna a lenini irányvonal, nem oldhattuk volna meg a szocializmus építésének feladatait. A munkás-paraszt szövetség megszilárdítása volt a fontos, hogy valamennyi városi és falusi dolgozó anyagilag érdekelt legyen a gazdaság fejlesztésében, a szocializmus építésében. Az egyenlősdi elv helyett kitűzték az előállított termékek mennyisége és minősége szerinti díjazás elvét. Lenin a politikában realizmusra tanít bennünket. A legszebb színben ecsetelhetjük a távlatokat, a legnagyobb gazdaságfejlesztési ütemet tűzhetjük ki, ha azonban a dolgozók nem ébrednek rá a társadalom átépítésének szükségességére, ha nem lesznek anyagilag érdekeltek, akkor nem sikerül megvalósítanunk kitűzött terveinket. Ha valaki figyelmen kívül hagyja az anyagi érdekeltség elvét, azt jelenti, hogy mindenben szubjektív elképzelésekhez igazodik, fejlődési korszakot ugrik át, tehát zavarja a szocialista, kommunista építést. Minduntalan tanulnunk kell Lenintől, úgy dolgozni az emberekkel, hogy figyelembe vegyük érdekeiket. A politikában nem lehetünk szubjektivisták, s nem cselekedhetünk aszerint, hogy amit kigondolok, az meg is valósul. Éberen figyelnünk, tanulmányoznunk kell a nép életét, meg kell hallgatnunk a nép hangját. A párt az anyagi és az eszmei ösztönzőerők kapcsolatában látja azt a biztos utat, amely elvezet, határozottan elvezet bennünket a termékbőséghez, a szükségletek szerinti elosztáshoz, a kommunista munka győzelméhez. Mi nem úgy képzeljük el a bőséget, mint a személyi tulajdon korlátlan növekedését; ez az elképzelés idegen a kommunizmustól. A személyi tulajdon, mint a személyi szükséglet formája nem áll ellentétben a kommunista építéssel, amennyiben megtartja az észszerű méreteket és nem válik öncélúvá. Bizonyos feltételek mellett a túlméretezett személyi tulajdon fékezheti, sőt gyakran fékezi a társadalmi haladást, a magántulajdonosi hajlamok melegágya lehet, kispolgári degenerálódáshoz vezethet. Előfordul, hogy a dolgok hatalmukba kerítik az embert, aki rabszolgájukká válik. A kommunisták elvetik a polgári társadalom erkölcsét, amelyben az „enyém" fogalma a legfelsőbb elv, amelyben egyesek meggazdagodása csak mások nyomorbadöntése alapján lehetséges, amelyben az önzés, az embernyúzás, a meggazdagodási vágy bomlasztó hatása hatalmasodik el. A kommunisták a magántulajdon világával szemben a társadalmi tulajdon, a polgári individualizmussal szemben az elvtársiasság és a kollektív szellem elvét állítják szembe. A szocialista termelési viszonyok valamenynyi oldalának haladása törvényszerűen a város és a falu, az osztályok és a társadalmi csoportok közötti ellentétek fokozatos megszűnését eredményezi a szovjet társadalomban, a kommunista elemek fejlődéséhez és megszilárdulásához vezet a munkások, a parasztok és az értelmiség kölcsönös viszonyában. Egyre közelebb kerül egymáshoz társadalmunk két baráti osztálya, a munkásosztály és a kolhozparasztság. Megbonthatatlan szövetségük megszilárdul. A szovjet parasztság képzettségével és munkafeltételeivel, kulturális és műszaki színvonalával közelebb kerül a munkásosztályhoz. A parasztoknak ugyanolyan politikai jogaik, ugyanolyan létérdekeik vannak, mint a munkásoknak. A döntő, fő kérdésben megszűnt a különbség a munkásosztály és a parasztság között; az osztálykülönbségek végleges megszűnésének folyamata most egyre gyorsul. A műszaki haladás, a dolgozók kulturális ős műszaki színvonalának emelkedése alapján megy végbe a szellemi és a fizikai munka kö zötti lényeges különbségek felszámolásának folyamata. A haladó technikával és tudással felvértezett munkás- és kolhozparaszt munká ja egyesíti magában a fizikai és a szellemi munka elemeit. Ma, a munkások 40 százaléka és a kolhozparasztok több mint 23 százaléka közép- és főiskolai végzettségű. Ma már gyak ran nehéz megkülönböztetni az élenjáró munkást a mérnöktől, az élenjáró kolhozparasztot az agronómustól. így tehát a jelenlegi viszonyok közepette a kölcsönös osztályviszonyok hazánkban további fejlődés szakaszhoz értek. A proletár demokrácia össz-népi szocialista demokráciává válik Nagy megelégedéssel állapítjuk meg, hogy közel van a nagy Lenin által kitűzött cél elérése: kivétel nélkül minden polgár bekapcsolódása az állami ügyek Intézésébe. A szov jet emberek tízmilliói mint a tanácsok és bizottságaik, választott szövetkezeti szervek, szakszervezetek, komszomolista és más társa dalmi szervezetek tagjai részt vesznek az or szág irányításában és társadalmi feladatokat teljesítenek. A mi jelszavunk, a mi feladatunk: minden szovjet ember cselekvően vegyen részt a tár sadalom ügyeinek irányításában 1 Pártunk előtérbe állítja az államszervek fejlesztését, a dolgozók képviselői tanácsainak a társadalmi önigazgatás szerveivé változtatá sát. Egyszersmind a jövőben is szorgalmazni fogja azt az irányelvet, hogy az állam funkcióinak minél nagyobb részét vegyék át a társadalmi szervezetek. Ám tekintetbe kell venni a társadalmi szervezetek fejlődési színvonalát, önálló alkotómunkájuk fejlődését is. Nekünk nem formális cégtáblaváltozásra, hanem igazi átalakulásra van szükségünk. Az állam funkcióinak átruházása a társadalmi szervezetekre és annak fokozatos elérése, hogy a meggyőző és nevelő munka a társadalom irányításának fő módszerévé váljék, nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy gyengül a szovjet jogi szabályok, a munka- és életfegyelem szigorú betartásának ellenőrzése. Tiszteletben kell tartanunk a szovjet törvényeket. Teljes mértékben fel kell használnunk a törvény erejét, valamint a társadalom ráhatását és befolyását is. Pártunk az élet minden terén fejlesztette és a jövőben is fejleszteni fogja a társadalmi viszonyokat. Nemcsak a gazdaság és a polifika, hanem az emberek életmódja, kultúrája, lelkivilága és tudata is az a terület, ahol aktívan kialakulnak az új viszonyok, a barátság, elvtársiasság, kölcsönös segítség és kollektív szellem viszonyai. Csak a szocialista társadalomban lehetséges az emberek új viszonyának alapján az igazi személyi szabadság és a személyiség sokoldalú kibontakozása, az egyéni érdekek és a társadalmi érdekek teljes összhangja. Eszmei ellenfeleink csökönyösen azt állítják, hogy a kommunizmus állítólag elkerülhetetlen konfliktust idéz elő a személyiség és a társadalom között, hogy elnyomja a személyiséget. A szocializmus ellenségei talán el is ismernék az anyagi termelésben elért sikereinket, de nyomban azt állítják, hogy sikereinket a szabadság és az emberi jogok megnyirbálásával értük el. Az imperialisták mindent a maguk mércéje szerint mérnek, és a személyi szabadságot az egyéni és a közösségi, az egyéni és a társadalmi anarchisztikus ellentétében látják. Csak egy erkölcsöt ismernek — a vadon törvényét. Az igaz szabadság és boldogság kritériuma az a társadalmi rendszer, mely megszabadítja az embert az elnyomástól és kizsákmányolástól, széleskörű demokratikus jogokkal ruházza fel és biztosítja számára azt a lehetőséget, hogy emberhez méltó viszonyok között éljen, bizalmat önt beléje jövőjét illetően, fejleszti egyéni képességeit és tehetségét, szilárdítja benne azt a tudatot, hogy munkája az egész társadalom javát szolgálja. Ilyen társadalmi rendszer a szocializmus. A szocialista rendszer alkotta összes értékek közül a legnagyobb érték az új ember, a kommunizmus aktív építője. A szovjet nép egyre újabb bizonyítékokat szolgáltat arra, mire képes az új világ valóban szabad embere. Az imperializmus ideológusai a kapitalizmus világát nevezik „szabad világnak". De mit állíthat szembe a kapitalizmus az igazi szabadsággal, a gazdaság, az életszínvonal és a kultúra fellendülésével, a személyiség kibontakozásával szemben, amit a Szovjetunióban látunk? A gazdagoknak szabadságot ad a szegények kizsákmányolására és kifosztására, milliókat „szabadít meg munkától", növeli az adókat, féktelenül fegyverkezik, tombol a faji megkülönböztetés, érvényesül a pénzeszsákok diktatúrája, betiltja a demokratikus szervezeteket. Milyen ez a szabad világ? Nem, ez nem szabad világ, ez a rabszolgaság és a kizsákmányolás világa. Az Imperializmus ideológusai „nyílt társadalomnak" nevezik a tőkés országokat, ezzel szemben, „zárt társadalomnak" a Szovjetuniót. Igen, egyetértünk azzal, hogy a mi szocialista államunk valóban zárva van a monopoltőke kizsákmányoló, fosztogató szándéka előtt, a munkanélküliség, a rablás, a bomlasztó, hanyatló ideológia előtt. Természetesen az imperialista urak szeretnék, ha a szocialista társadalom kitárná kapuit a kémkedők előtt. A szocialista társadalom azonban zárva marad, még hozzá nagyon is zárva marad ä szocializmus ellen irányuló aknamunka előtti Társadalmunk nyitva áll mindenki előtt, aki tiszta szívvel jön hozzánk külföldről. Nyitva áll a becsületes kereskedelem, a tudományos, műszaki és kulturális vívmányok, a hiteles adatok kicserélése előtt. Ha pedig vasfüggönyről kell beszélnünk, akkor ez a vasfüggöny éppen a kapitalizmus világában van, amely ugyan azt állítja magáról, hogy „szabad világ", de időnként riadtan becsapja az ajtót, egyszer a szovjet szokások, máskor pedig a szovjet sakkozók előtt. Előfordult, hogy egy állam, amelyik a „legnyíltabbnak" tartja magát, megijedt attól, hogy beengedje a szovjet táncosokat. Talán csak nem attól ijedtek meg, hogy az orosz tánc aláásná a tőkés világ pilléreit?! Már régóta javasoljuk a tőkés világnak, hogy ne a lázas fegyverkezésben, hanem a dolgozók életének javításában versenyezzünk. Meggyőződésünk, hogy a kapitalizmus nem állja meg a helyét ilyen versenyben. Meggyőződésünk, hogy végül is minden nép helyes következtetésre jut, előnybe helyezi a kommunizmus valóban szabad világát és hátat fordít a kapitalizmus úgynevezett „szabad világának". Elvtársaki Amikor a párt nagyszabású .Intézkedéseket foganatosított hazánk gazdasági fejlesztésére, a burzsoá politikusok és közgazdászok sokat fecsegtek arról, hogy a kommunisták az emberek létérdekelt Is feláldozzák a nehéziparnak, hogy a Szovjetunió tulajdonképpen öncélú termelést folytat. Milyen rosszindulatú rágalom ez. A párt- és a szovjet állam tevékenységének szent elve nem az öncélú termelés, hanem az ember javát szolgáló termelés. Most mindenki, még a javíthatatlan borúlátók és kishitűek is újra meggyőződhetnek arról, hogy pártunk mindenkor becsülettel teljesíti kötelezettségét a nép iránt. Pártunk a legközelebbi években belpolitikai téren a következőket teszi a kommunisták és az egész szovjet nép feľadatává: 1

A szovjet nép törekvésének a hétéves • terv teljesítésére és túlteljesítésére kell irányulnia. A hétéves terv fontos szakaszt képez a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának építésében. Továbbra is emelnünk kell az anyagi termelés színvonalát és kellő fokon kell tartanunk a honvédelmet. A szovjet haza gazdasági fejlesztésében egyre újabb, magas célok elérésekor minduntalan gondoljunk arra, hogy csak az állandó előrehaladás biztosítja teljes fölényünket és hozza közelebb nagy győzelmünk napját a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyben. 2

Törekednünk kell a műszaki haladá3 • meggyorsítására kivétel nélkül minden szocialista iparágban. Különösen folytatnunk kell a villamosenergia, ipar, vegyipar, gépipar, kohászat és fütőanyagipar fejlesztését. Minél szélesebb alapokon kell fejlesztenünk a vállalatok szakosítását, törekednünk kell a termelési folyamatok komplex gépesítésére és automatizálására, minél gyorsabban kell érvényesítenünk a termelésben a fejlett tudomány és technika ismereteit és az újítók tapasztalatait. A munkatermelékenységnek szakadatlan növelése, a termelési költségek csökkentése, és a termékek minőségének megjavítása legyen törvény minden szovjet vállalat számára. 3

Az iparban és a mezőgazdasági termelés• ben olyan színvonal elérésére kell törekedni, amely lehetővé tenné, hogy egyre jobban kielégítsük a lakosság szükségletét iparcikkekből és élelmiszerekből. Az ipari termelés tervének túlteljesítésével felhalmozódó eszközöket elsősorban a mezőgazdaságba, a könnyű- és élelmiszeriparba és közszükségleti cikkeket gyártó további iparágakba kell beruházni. 4

A mezőgazdaság fejlesztése az egész • párt, az egész nép ügye. A párt- és szovjet szervek kötelesek naponta foglalkozni a mezőgazdasági termeléssel, teljes mértékben kihasználni az élenjáró kolhozok és szovhozok tapasztalatait. Biztosítani kell a hétéves terv feladatainak teljesítését és túlteljesítését, a szemes termények, gyapot, cukorrépa, olajos növények, tea ég további termények, a hús, tej, gyapjú, tojás és egyéb mezőgazdasági termékek termelésében és felvásárlásában. C Előre kell haladnunk a kulturális és a szociális építés egész frontján. Rendszeresen fejlesztenünk kell a szovjet tudományt, irodalmat és művészetet. Emelnünk kell a dolgozók életszínvonalát, be kell fejeznünk az új bérrendszer meghonosítását, tervszerű intézkedéseket kell végrehajtani a munkaidő és munkahét lerövidítésére, gyors ütemben fejlesztenünk kell a lakásépítést, meg kell javítanunk a járadékbiztosítást, kereskedelmet, közétkeztetést, egészségügyet és a közszolgálatokat. Hazánk nagy alkotó lázban ég. A sok nemzetű Szovjetunió valamennyi népe szívügyének tekinti a kommunizmus építését, vállvetve dolgozik, lényegesen hozzájárul a közös győzelemhez. A megoldásra kerülő feladatok nagyságának tudata megsokszorozza a szovjet emberek. erőfeszítését, növeli igényességüket önmagukkal szemben, álhatatlanságukat a hibákkal, a kényelemszeretettel és a tétlenséggel szemben. Teljesen ki kell használnunk a szocialista rendszerben rejlő óriási mozgató erőt. (Folytatás a 13. oldalon) Ű] SZŐ 12 * 1961. október 18.