Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-01 / 273. szám, vasárnap

Szövetségünk, barátságunk és együttműködésünk a proletár nemzetköziség elvein alapul (Folytatás az 1. oldalról) nak érdekében és a kapitalizmussal folyó békés verseny érdekében. Ezért szentelünk e kérdéseknek nagy fi­gyelmet, küldöttégünk, valamint a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormányának küldöttsége között folytatott tárgya­lások alkalmával. Mindkét küldöttség nézete meg­egyezik abban, hogy eddigi együtt­működésünk helyes úton halad és sikeresen fejlődik. A jelenlegi hely zetet úgy jellemezhetjük, hogy most további szakaszba lépünk, melyben a Lengyelország és Csehszlovákia közötti kölcsönös együttműködést az ötéves tervek és a távlati tervek szo rosabb egybehangolása, a két ország egyes ágazatai és üzemei fokozatos szakosítása és kooperációja jellemzi majd. Az Ilyen munkamegosztás köl­csönösen előnyös és gazdaságos, mert lehetővé teszi a sorozatgyártás nö­velését, a műszaki színvonal Javítá­sát, a minőség növelését és a ter­melési költségek csökkentését. Az egyik szakasz, amelyet ezzel kapcsolatban a lengyel elvtársakkal fontolóra vettünk, a traktorgyártás. Nézetünk szerint e téren új utakon kell haladnunk. Azt akarjuk, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti szoros együttműködés következtében a traktoripar terén hatalmas közös ágazat épüljön kl. Nálunk s Lengyel­országban ls a mezőgazdasági ter­melésnek nagy mennyiségű, kiváló, nagy teljesítményű és megbízható gépekre, elsősorban traktorokra van szüksége. Ha mint eddig mindegyi­künk külön-külön gyártaná e gépe­ket, a feladatot nem tudnánk ide­jében teljesíteni. Azáltal, hogy a len­gyel elvtársakkal megállapodunk a traktorgyártás új technikájának és technológiájának az elsajátításában, és velük együtt megosztjuk egymás között a traktorgyártás egyes fel­adatalt, Időt nyerünk és hazánkban is és Lengyelországban ís sok esz­közt tartunk meg. Megállapodtunk továbbá a kohá­szat, a vegyészet, valamint a gép­ipar más szakaszain az 1961—1965-ös években megvalósítható hatékony szakosításra és együttműködésre vonatkozólag. Mindkettőnk javára egyesítettük eszközeinket és erőinket a kőszén, réz és kén termelésében. Mérlegeljük más szakaszok bevonását ís, ahol majd szoros együttműködésre és sza­kosításra kerül sor. Megtárgyaltuk az 1965 utáni távlati, gazdasági együtt­működés egyes kérdéseit ls az 1980-ig szóló távlati tervek kidolgozásával kapcsolatban. Meggyőződésünk, hogy tárgyalá­saink eredményeivel hozzájárulunk a szocialista tábor hatalmának, felzár­kózottságának és egységének megerő­sítéséhez, és hogy ezek az eredmé­nyek kijelölik azt a utat, amelyen továbbra is haladni fogunk a kom­munista társadalom építésében. Elvtársak! A lengyel barátainkkal folytatott megbeszélések és tárgyalások folya­mán sokat foglalkoztunk a nemzet­közi helyzettel. Ma fokozott nemzetközi feszültség­ben élünk. E feszültséget a nyugati hatalmak idézték elő, amikor a Szov­jetunió követelte, hogy a második világháború győztes hatalmai a fa­siszta Németország vereségét zárják le a német békeszerződés megköté­sével s ugyanakkor oldják meg Ber­lin abnormális helyzetét. E szovjet követelmény, amely mögött ott áll az egész szocialista tábor, abból szárma zott, hogy a német kérdés megoldá­sa ma Európa békéjének és nyugal mának központi kérdésévé vált. Ez nem új dolog a történelemben. A német imperializmus a múltban is nemegyszer veszélyesen beavat­kozott az európai nemzetek sorsába. A háborús tűzvészeket, amelyek az utóbbi századokban végigsöpörték Európán, nagy részt a militarista, porosz agresszivitás váltotta ki, új területek elrablásának, saját hatal­muk más nemzetek rovására való ki­terjesztésének ragadozó vágya Idézte elő. így volt ez a múlt században, így volt az első és a második viiághábo rúban is, amikor a támadó német imperializmus leverésétől nemcsak to­vábbi embermllllók élete és halála függött, hanem a szó szoros értel­mében számos európai nemzet jövő léte is. És ma a nyugatni, ....marizmus s revansizmus veszélye újból a leg­főbb európai és világkérdés. Üjból olyan helyzet állott elő, hogy a nyu­gatnémet militaristák megfékezésétől függ, vajon a világ békében fog-e élni, vagy háborúba sodorják. Ennek teljes tudatában vagyunk mi, a szo­cialista tábor országai. De tudatára kellene ébredniük a nyugati nagyha­talmaknak is. Igaz, hogy ma Német­országban más a helyzet, mint a múltban volt. Az évszázadokon át Antonín Novotný elvtárs beszéde ápolt militarista agresszivitás meg­semmisítő csapást szenvedett Sztá­lingrád alatt és később pedig magá­ban Berlinben. A német imperializ­mus számára ma kétségtelenül nehe­zebb felújítani a katonai hatalmát annak régi erejében. Hiba volna azonban, ha lebecsül­nénk a tényeket és a mai Szövetségi Köztársaság fejlődését, ahol a nyugati nagyhatalmak segítségével régi ag­resszív háborús hagyományokat élesztgetnek fel és a Nyugat támadó katonai terveiben állandóan számí­tásba veszik Nyugat-Németországot. Nyugat-Németország monopolista, im­perialista és militarista államként fejlődik, hadsereget épít ki, amely­ben atomfegyverekkel számolnak és atomfegyverek használatára készül­nek elő s Nyugat-Németország a NATO támadó szövetség legerősebb részét képezi. Németországnak ebben a részében újból a régi porosz, hitleri, illetve ma Adenauer-féle követelések hang­zanak a német imperializmus hódítási vágyának kielégítése érdekében. Ilyen a fejlődés Nyugat-Németor­szágban. Egészen másképpen fejlőd­tek a viszonyok a Német Demokrati­kus Köztársaságban. A Német Demok­ratikus Köztársaság, hála a munkás­osztály öntudatos állásfoglalásának, rendet teremtett a régi, agresszív, po­rosz-fasiszta elemekkel, életét szocia­lista alapelvekre, a béke, a békés építés és valamennyi nemzettel foly­tatott békés együttműködés elveire építi. Ezáltal megalakult Németország történelmében az első békeszerető demokratikus állam A Német Demok­ratikus Köztársaságban ez a fejlődés a német munkásosztály, a német szel­lemi nagyságok vágyainak beteljesü­lését, a szocialista gondolatok győ­zelmét jelenti. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság eltérő fejlődése mély szakadékot te­remtett Németország két része kö­zött. Egyik részében megmaradt a jellegzetesen kapitalista és hódítani vágyó monopolista állam — a Né­met Szövetségi Köztársaság, másik részében békés, szocialista állam — a Német Demokratikus Köztársaság jött létre, amely a szocialista társa­dalom és a békemozgalom teljes érté­kű tagja. Ilyen a jelenlegi helyzet Német­országban. Két német állam áll fenn, amelyeknek teljesen eltérő a társa­dalmi rendszerük. Ez a tény döntő a német probléma további fejlődése szempontjából. A szocializmust és a kapitalizmust nem lehet egybeol­vasztani, hogyha valaki az egységes Németország kapitalista alapokon való megteremtésére és a Német De­mokratikus Köztársaság elnyelésére spekulál. Erről, ha bárki is így gon­dolkodik, véglegesen le kell mon­dania. ,A Német Demokratikus Köztársa­ságban a munkások, parasztok és az értelmiség sohasem engedik meg a kapitalista viszonyok visszatérését. Mi támogatjuk a szocializmus fejlő­dését a Német Demokratikus Köz­társaságban, mögötte állunk és nem­zetközi kötelességünknek tartjuk e fejlődést minden eszközzel támogat­ni. Gs ha valaki meg akarná támad­ni a Német Demokratikus Köztár­saságot, az egész szocialista táborral találja magát szemben. A két német állam létezése valóság, akár tetszik valakinek, akár nem. Ezért keli megkötni a békeszerződést mindkét német állammal s ugyan­akkor Nyugat-Berlint szabad, önálló várossá kell átalakítani, amely saját életét éli majd. Ha a nyugat-berliniek kapitalista életet akarnak élni, meg­tehetik. Ez nem döntő számunkra. De mi nem akarjuk, hogy a nyugati nagyhatalmak megszálló egységeinek védelme alatt Nyugat-Berlin tovább­ra is a kémkedés, a diverzió, a pénz­ügyi csalások és spekulációk közép­pontja legyen s így a Német De­mokratikus Köztársaságot és bennün­ket is veszélyeztessen. Szeretnék még néhány szót mon­dani a nyugati nagyhatalmak állás­pontjához, amelyek nem ismerik el a Német Demokratikus Köztársaság lé­tezését és a békeszerződés megköté­sét Németország egyesítésétől teszik függővé. Én azonban úgy gondolom, ha mikroszkóp alá vesszük az egyes nagyhatalmak nézetét, s azt megsza­badítjuk minden hamis érzéstől, a tekintély és kötelezettség hamis ér­zéseitől, elmondhatjuk, hogy számos vezető nyugati államférfi magában egyetért azzal, hogy a békeszerződést mindkét német állammal kell megköt­ni, mert ez felel meg az objektív helyzetnek. Külsőleg fennen hirdetik Német­ország egyesítésének követelményét, de titokban örülnek, hogy két német pedig más angol, francia, belga, hol­land vagy más politikusok a való­ságban nem óhajtják, hogy egységes, politikailag és gazdaságilag erős Né­metország jöjjön létre, természetesen szerintük — kapitalista Németország. Nem akarják ezt, mert félnek az ere­jétől. Ez az igazság. Már ma is igen erősen érzik gazdasági erejét. Tehát amint mondani szokás, nem kellene „a világba hazudniok". Másrészt a szocialista országok, de a Német Demokratikus Köztársa­ság dolgozó népe sem engedik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ka­pitalista rendszerét rákényszerítse a Német Demokratikus Köztársaság­ra. Ogy vélem, hogy ez ls világos a nyugati nagyhatalmak politikai kép­viselői előtt. Ezért válasszák a reális megoldást, írják alá velünk együtt a békeszerződést mindkét német ál­lammal. Ha pedig önök számára Nyu­gat-Berlin presztízs-kérdés, amelyből, mint állítják, nem engedhetnek, egyezzünk meg Nyugat-Berlin bizto­sítékainak kérdésében, amint arra vi­lágosan utalt Hruscsov elvtárs. Hisz ez elfogadható, ésszerű, békés meg­oldás. Annál inkább meghökkent bennün­ket, hogyan értelmezik a német kér­dés megoldását a nyugati nagyhatal­mak képviselői. Szeretnék erre egy példát mondani. Wails úr, az Ameri­kai Egyesült Államok prágai nagykö­vete e napokban engedélyt kért, hogy külügyminisztériumunkba látogathas­son és kijelentette, hogy az Amerikai Egyesült Áh mok kormánya nem vesz részt a némát békeszerződés aláírá­sában, mert ez állítólag újabb Mün­chent jelentene. Valóban furcsa, hogy egy nyugati nagyhatalom tényezője hogyan hason­líthatja Münchenhez azt az óhajun­kat, hogy véglegesen véget vessünk a hadi állapotnak Németországgal, hogy megkössük a békeszerződést mindkét német állammal és így békés viszonyokat teremtsünk Európában. Hogyan hasonlíthatja a német bé­keszerződés megkötését a nyugati nagyhatalmak 1938-ban elkövetett szégyenteljes tettéhez, amikor kom­munistaellenes, szovjetellenes állás­foglalásuktól vezetve, Münchenben szovjetellenes szövetséget kötöttek Hitlerrel s Csehszlovákiát feláldoz­ták a német imperializmusnak és fa­sizmusnak, megnyitva előtte az utat további nemzetek elnyomásához. Éppen a német békeszerződés megkötésével úgy, ahogy azt mi ér­telmezzük — és amit mi várunk tő­le — akarunk véglegesen pontot tenni a müncheni politika mögé. Biz­tosítani akarjuk, hogy a békeszerző­dés a jövőben meggátolja a nyugat­német imperialistáknak szomszédaik ellen irányuló imperialista szándé­kát. Nehezen érthető, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok képviselője hogyan ismételheti Brandtnak, Nyu­gat-Berlin polgármesterének a kife­jezéseit, aki Ismert revansista és ép­pen ezért azoknak a törekvéseknek a képviselője, amelyekről előbb be­széltem. Nyilvánvalóan az Amerikai Egyesült Államok képviselői nem is­merik a müncheni időket úgy, ahogy azokat mi és más leigázott nemzetek éltük át. Ogy látszik, ők ezt az időt azoknak a magyarázatából ismerik, akik a müncheni politikát véres ter­rorral, nemzeti kultúránk elnyomásá­val alkalmazták velünk szemben. Ma természetesen ezek az emberek — akkor Hitler, ma Adenauer magas­rangú tisztjei — a NATO különféle vezérkaraiban mint Jó munkatársak az Amerikai Egyesült Államok érde­keit-szolgálják. Látható, hogy ez az együttműködés nagy hatást gyakorol a hivatalos nézetekre is. Az is teljes abszurdum, hogy Nyu­gaton fegyvert csörtetnek, azzal fe­nyegetőznek, hogy megerősítik a nyugat-berlini helyőrségeket, éjjel­nappal egyre újabb katonai és más Intézkedéseket foganatosítanak. A nyu­gati kapitalista államok attaséi és egyes más dolgozói most állandóan túlóráznak, mert a köztársaságot ke­resztül-kasul kutatják, szovjet csapa­tokat és rakétatámaszpontokat keres­ve. Ha valamilyen terv szerint dol­goznak, azt bizonyára magasan túl­teljesítik. Ezeket az intézkedéseket azzal in­dokolják, hogy a Szovjetunió állító­lag veszélyezteti a nyugati világot. Hruscsov elvtárs már nemegyszer hangsúlyozta a Szovjetunió hivatalos nyilatkozataiban is, hogy a Szovjet­unió nem akar háborút, hogy semmi­déseket. Ebből származnak a német kérdéssel kapcsolatos nézeteink és a béke érdekében történő megoldásra Irányuló javaslataink. Az emberiségnek ezt az útját vilá­gosan megjelöli majd a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kong­resszusa, amely megtárgyalja és Jóvá­hagyja a kommunista párt jövő prog­ramjának tervezetét. Derűlátással tölt el bennünket és újabb erőt ad ne­künk az a tény, hogy a Szovjetunió­ban a kommunizmus még mai nem­zedékünk életében felépül. Ez két­ségtelenül lényegesen befolyásolja majd a nemzeteknek a szocializmu­sért és a békéért vívott harcát. Ezért őszintén üdvözöljük e programot és mindent megteszünk, hogy ennek alapján a Szovjetunió nemzeteivel és a többi szocialista ország nemzeteivel együtt tevékenységünket országaink népei és az egész szocialista tábor ja­vára, a béke javára folytassuk. Elvtársak I Csehszlovákia egész népe a jelen­legi nemzetközi helyzetben elfoglalt szilárd álláspontjával, a munkafron­ton kifejtett erőfeszítéseivel újabb bizonyítékát adja szocialista hazasze­retetének és internacionalizmusának. Ez a magas fokú internacionális öntu­dat megnyilvánult abban a tisztelet­ben és barátságban is, melyben né­pünk lengyel vendégeinket részesítet­te. A vendégeink iránti bizalomnak és szeretetnek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Lengyel Népköztár­saság népe, a szovjet nép s annak kommunista pártja, a mi kommunista esetre sem ragad elsőként fegyvert | pártunk iránti bizalomnak és szere­és hogy minden katonai intézkedése csak saját védelmét szolgálja. Ha­sonlóképp mi is védelmi intézkedése­ket foganatosítunk, hogy az ellenség­nek megsemmisítő csapással válaszol­hassunk. Ebben a helyzetben a nyugati poli­tikusoknak hűvösebb fejjel, ésszerűen kellene mérlegelni lépéseiket. Mi a nemzetek közötti baráti együttmű­ködés, valamennyi vitás kérdés békés megoldásának hívei vagyunk. Mi támogatjuk mindazon nemzetek felszabadító harcát, amelyek ma még az imperializmus és a gyarmati rend­szer uralma alatt nyögnek. Segítjük a már felszabadult és új életüket épí­tő nemzeteket. Abból a meggyőző­désből indulunk ki, hogy valameny­nyi nemzetnek egyenlő joga van a szabadságra, és az a meggyőződés ve­zérel bennünket, hogy az emberiség nagy többsége a haladás útjára lé­pett s nincs ma olyan erő, amely e fejlődést feltartóztathatná. Évről évre gyarapodnak a világ haladó erői, a reakció és az elnyomás erői pedig gyengülnek s mi meg vagyunk győződve róla, hogy e reakciós erők a nemzetek akarata folytán fokról­fokra gyengülnek s végül teljesen el tűnnek a világ színéről. Bekövetkezik a történelemnek az a tetnek mindezek a megnyilvánulásai, a béke megvédése elszánt akaratának mindezek a bizonyítékai dolgozóink véleményének és akaratának spontán megnyilatkozását jelentik. Mi, csehszlovák emberek büszkék vagyunk arra, hogy sikerült véget vetnünk a tőkés kisebbség uralmá­nak és szabadon választhattuk meg új társadalmi rendszerünket. Törté­nelmünk folyamán népünk sosem volt oly biztonságban, mint ma. Csehszlo­vákia sorsáról soha többé nem fog­nak Washingtonban, Párizsban, Lon­donban vagy Münchenben dönteni. Sohasem ismétlődik meg többé 1938, amikor népünket, amely fegyverrel kezében akart védekezni a hitleri tá­madókkal szemben, a kapitalista nagyhatalmak elárulták. Ma munká­saink, parasztjaink és valamennyi dolgozónk kezében vannak a fegyve­rek, hogy hazájukat, ha veszélyben forog, megvédelmezzék. Biztonságunk abból ered, hogy szo­cialista ország vagyunk, szilárd szö­vetségesünk a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság s valamennyi szocia­lista ország. Szövetségünk, barátsá­gunk és együttműködésünk a köl­csönös tiszteleten és bizalmon, közös érdekeken, egyforma nézeteken és célkitűzéseken, a proletár nemzetkö­korszaka, amikor az emberiség életé- i ziség elvein alapul. Barátságunk és bői eltűnnek a háborúk s amikor a egységünk továbbá védelmi közössé­szocializmus és a kommunizmus lé- günkön épül, amely a Varsói Szerző­pésről lépésre egyre újabb nemzetek ' désben jut kifejezésre, életében válik valóra. Ez a törté- | A. Novotný elvtárs beszéde végén nelem logikája és ezt a folyamatot megköszönte kedves lengyel vendé­nem lehet visszafordítani. E fejlődés geink látogatását és jókívánatait fe­keretében látjuk az összes jelen kér- jezte ki nekik népünk nevében. A lengyel párt-és kormányküldöttség befejezte látogatását (Folytatás az 1. oldalról] taps, hurrázás és „Éljen a béke I" jelszó ütemes megismétlése követte. Novotný elvtárs beszédének elhang­zása után Wladyslaw G o m u 1 k a elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkás­párt első titkára emelkedett szólásra. Gomulka elvtárs beszédének utolsó szavait néhány percig tartó viharos taps, és „Éljen a béke!" ütemes megismétlése követte. A prágaiak találkozója a testvéri Lengyelország képviselőivel éppúgy, mint Ostravában, a dél-morvaországl és kelet-szlovákiai kerületben a len­gyel nép iránt táplált őszinte szeretet manifesztációjává csúcsosodott ki, amely kifejezésre juttatta hazánk fő­városa dolgozóinak azt a szilárd aka­ratát, hogy a jövőben még Jobban kibontakoztatják a két ország együtt­működését a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársa­ság és az egész szocialista tábor elő­nyére. A prágai dolgozók hatalmas béke­manifesztációja Antonín Cerný elv­társ, a CSKP prágai városi blzottsá gának titkára záróbeszéde után, az Internacionálé dallamával ért véget. A lengyel párt- és kormányküldött­ség tagjai a manlfesztácló után dísz­ebéden vettek részt a prágai Várban, melyen csehszlovák részről jelen vol­tak a párt és a kormány képviselői, zeti Front, politikai és közéletünk képviselői. A küldöttség elutazása előtt a lengyel nagykövetségen ünne­pi esten vettek részt a lengyel kül­döttség tagjai s pártunk, kormányunk és közéletünk képviselői. A lengyel párt- és kormányküldött­ség az esti órákban hazautazott. Aláírták a közös nyilatkozatot A PRÁGAI VARBAN SZOMBATON DÉL­UTÁN ÜNNEPÉLYES KÜLSŐSÉGEK KÖ­ZÖTT ÍRTAK ALA A CSEHSZLOVÁK SZO­CIALISTA KÖZTARSASAG ES A LENGYEL NÉPKÖZTARSASAG PART- ES KORMÁNY­KÜLDÖTTSÉGÉNEK KÖZÖS NYILATKO­ZATAI. A történelmi jelentőségű dokumen­tum aláirásánal jelen voltak: Karol B a­c 11 e k, Rudolf B a r á k, Pavol Dávid, laromir D o i a n s k ý, Zdenék F i e r­i i n g e r, Jiŕí Hendrych, Antonín Novotný, Otakar S i m ft n e k, Vi­liam Široký, Jan Hlina, - Ľudmila lankovcová, Drahomír K o I d e r, Bruno K ö h I e r és Rudolf S t r ec h a j pártunk és kormányunk képviselői, to­vábbá Alexander D u b ä e k, Vladimír K o u c k ý és Václav Slávik, a CSKP KB titkárai, dr. Alois N e u m a n, dr. Josef P i o j h a r, miniszterek és dr. Jozef K y s e i ý, a Nemzetgyűlés alelnö­ke. a Nemzeti Front pártjainak elnökei, a kormány tagjai, a CSKP KB osztály­vezetői. valamint Oskár I e 1 e A, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság lengyelországi rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete. Lengyelországot Wladyslaw Gomul­ka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Jőzef C y r a n k i e wi c z. a LEMP KB politikai Irodájának tagja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának el­nöke, Štefan I g n a r, a lengyel Egys­állam létezik. Sem Macmillan úr, sem a CSKP KB tagjai és titkárai, a Nem- sült Néppárt Központi Bizottságának el nöke, a Lengyel Népköztársaság Minisz­tertanácsának alelnöke, Edward G i e­r e k, a LEMP KB politikai irodájának tagja, a LEMP KB titkára, a LEMP ka­towicei kerületi bizottságának első tit­kára, Plotr {aroszewlcz, a LEMP KB tagja, a Minisztertanács alelnöke, Adam W a n g, a Lengyel Népköztár­saság Minisztertanácsa Tervbizottságá­nak alelnöke, Marian Naszkowski, a LEMP KB tagja, a lengyel külügy­miniszter helyettese, Jőzef C z e s a k, a LEMP KB póttagja, a LEMP KB nem­zetközi osztályának vezetője, Zygmunt O s t r o w s k i, a nehézgépipar) minisz­ter helyettese, Zygmunt P u z y c k 1, az . Ursus" traktorgyár főigazgatőja és Franciszek M a z u r, a Lengyel Nép­köztársaság csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete képviselte. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság s a Lengyel Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének közös nyilatko­zatát Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, és Viliam Široký, a CSKP KB politikai irodájának tagja, miniszterelnök, lengyel részről Wlady­slaw Gomulka, a LEMP KB első tit­kára és Jőzef Cyranklewicz, a LEMP KB politikai irodájának tagja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke írták alá. A sajtó kedden, október 3-án közli a közös nyilatkozat szövegét. tJJ SZO 2> Á * 3B 1- október %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom