Új Szó, 1961. október (14. évfolyam, 273-302.szám)

1961-10-01 / 273. szám, vasárnap

I Legfontosabb feladatunk a tartós béke biztosítása Drága elvtársak és barátaim! Mindenekelőtt a lengyel nép, pártunk és kormányunk forró üdvözletét és jóklvánatalt szeretném tolmácsolni önöknek. Mélyen meghatódtunk a testvéri csehszlovák nép nagy szívélyességétől, vendégszeretőtől és barátságától. Lengyelország és Csehszlovákia kapcsolatainak szorosabbra fűzését és általános együttműködésének elmélyülését látjuk párt- és kormányküldöttségünk fogadtatásában. Ugyanaz az óhaj, baráti és szolidáris érzelmek hatnak át bennünket, mint egy évvel ezelőtt az önök párt- és kormányküldöttségét, mely Novotný elvtárs vezetésével Lengyelország vendége volt. A tartós szövetségre s egyre szélesebb alapon kibontakozó együttműködésre és kölcsönös segítségre épülő jószomszédi kapcsolataink ma sokkal jobbak és sokkal közelebb hoztak bennünket egymáshoz, mint bármikor a múltban. Népeink barátsága nem ma, nem is tegnap született meg. Hagyományai a messzi múltban, országaink történelmében gyökereznek. Népeink történelmi fejlődésének nagyon régi útjai arról tanúskodnak, hogy közös harcot vivtak szabadságuk és függetlenségük vé'delmében a közös német ellenség és a keresztes hadak támadásai ellen. A reakciós uralkodó osztályok szította viszályok sohasem tudták megbontani a lengyel, a cseh és a szlovák nemzet barátságát és szolidaritását, e viszályok következtében mért azonban a hitleri fasizmus 1938—1939-ben csapást országainkra. Nemzeteink vezető erői, elsősorban Lengyelország és Csehszlovákia forradalmi munkásosztálya levonták a következtetéseket a történelmi tapasztalatokból és kihasználva a szovjet hadsereg győzelmét, kezükbe vették a hatalmat, kiszakították országainkat az imperializmus befolyási övezetéből és a szocialista fejlődés útjára vezették országainkat. Ezzel megteremtették szövetségünk és együttműködésünk sziklaszilárd alapját az élet minden terén. Közös történelmi sorsunkat, közös érdekeinket, közös eszméinket és erőfeszítésünket ma az a tény fejezi ki, hogy országaink a szocializmus és a béke világtáborához tartoznak, melynek fő ereje az első szocialista állam, közös barátunk és szövetségesünk, a Szovjetunió. Országaink vezető erői — testvérpártjaink — a LEMP és a CSKP a marxi-lenini ideológiát, a szocialista országok internacionalizmusának és szolidaritásának ugyanazon elveit és céljait követik a népek eredményes fejlődéséért, a békéért és a szocializmusért folytatott küzdelemben. Pártjaink egysége és szolidaritása kormányaink és népeink szövetségének, barátságának és testvéri együttműködésének legszilárdabb biztosítéka. Drága elvtársak! A szocialista országok általános együttműködésének alapját a kölcsönös gazdasági kapcsolatok képezik. Lengyelország és Csehszlovákia gazdasági együttműködése, mely röviddel felszabadulásuk után kezdett kibontakozni, országaink termelőképességének, főként Ipari erejének növekedésével párhuzamosan egyre Inkább bővül. Mint tudják, országaink különböző feltételek között kezdték meg a szocialista építést. Eltekintve attól, hogy a háború előtti Csehszlovákia termelése szembetűnően nagyobb volt a háború előtti Lengyelország, e fejletlen iparú ország termelésénél és a lengyel mezőgazdaság is jóval elmaradt az önök mezőgazdasága mögött, a háború és a hitleri megszállás súlyos károkat okozott hazánknak, 6 mii- ! 116 lakosa vesztette életét és 38 százalékkal csökkent a háború utáni lengyel állam területén levő szerény nemzeti vagyonunk, elpusztultak ős- I régi nyugati területeink, melyeket Lengyelország a háború eredményeképper. visszakapott. A háború utáni első években minden erőnket arra kellett összpontosítanunk, hogy a romokból újjáépítsük hazánkat, városainkat, fővárosunkat, Iparunkat, mezőgazdaságunkat, közlekedésünket és egész gazdasági életünket. Az ipari termelés háború előtti színvonalát csak 1947-ben értük el, a mezőgazdaságban pedig még tovább tartott a helyreállítás. Az elmúlt néhány év alatt megvalósított szocialista iparosítás megváltoztatta hazánk arculatát. Az elmúlt tíz év alatt 3 és félszeresére emeltük ipari termelésünket. Egyidejűleg jelentősen fokoztuk a mezőgazdaság intenzitását. Minden 100 hektár mezőgazdasági földön most 1,6-szorta többet termelünk, mint a kapitalizmusban. A túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű, műszakilag elmaradt Lengyelország néhány év alatt Ipari országgá fejlődött és lakosságának 62 százaléka Wladyslaw Comulka elvtárs beszéde a mezőgazdaságon kívül keresi meg kenyerét. Lengyelország ipari ereje ma mintegy nyolcszorosa az 1938. évinek. Két önálló, szuverén állam vagyunk, szocialista országok vagyunk, közösek az érdekeink, a céljaink, közös a fejlődési utunk és ezért óriási lehetőségeink vannak a szoros gazdasági, kereskedelmi, termelési és műszaki együttműködésre. Gomulka elvtárs beszéde további részében a csehszlovák-lengyel gazdasági és kereskedelmi együttműködés konkrét példáit említette, majd így folytatta beszédét: Országaink és a KGST tagállamai nem szorítkozhatnak csak ötéves gazdasági tervekre. Hosszú érvényű távlati és kölcsönösen egybehangolt terveket kell kitűzniük gazdaságuk fejlesztésére. E tervek csak a kölcsönös koordináció keretében szükségesek, mert különben minden ország meggyorsíthatja fejlődési ütemét, ésszerűen kidolgozhatja ötéves gazdasági tervét s a lehető legjobbban felhasználhatja erőforrásait és fejlődési lehetőségeit. Lengyelország és Csehszlovákia 1980-ig kitűzött távlati tervelt az utóbbi időben jóváhagytuk és egybehangoltuk a KGST többi tagállamával. E tervek abból indulnak ki, hogy a lengyel-csehszlovák kereskedelmi forgalom 1970-ben körülbelül 570 millió rubelt tesz ki, de 1980ban már 1 milliárd 300 millió rubelre, tehát a tavalyinak több mint hatszorosára növekszik. Lengyelország és Csehszlovákia utóbbi időben kötött szerződései és egyezményei azt bizonyítják, hogy országaink a kölcsönös együttműködés és népgazdasági tervezés újabb fejlettebb szakaszába lépnek, melyet termelési és beruházási terveink egyre szorosabb egybehangolása, a termelés kooperálásának és szakosításának egyre szélesebb arányú bevezetése jellemez számos iparágban. A szocialista tábor országainak egyre növekvő gazdasági ereje hatalmas politikai tényező, mely megszilárdítja a szocializmus világpozícióit. Ez a tény Igen aggasztja az Imperialista államokat. Nagyon jól tudják, hogy a mi szocialista táborunknak, a Szovjetuniónak és valamennyi szocialista országnak legfőbb érdeke a béke megőrzése, hogy a támadó háborúnak még a gondolata is távol áll tőlük. Nem háborúra, hanem békére van szükségünk ahhoz, hogy sikerrel megvalósítsuk gazdasági terveinket Ezért biztosítanunk kell országainkat és népeinket az imperialisták részéről fenyegető támadással szemben. Mint a 81 kommunista és munkáspárt tavalyi moszkvai értekezletének Nyilatkozata leszögezte, a legfontosabb feladatunk az, hogy a szocialista tábor, a nemzetközi kommunista mozgalom, a nemzeti felszabadító és minden haladó világmozgalom közös erejével akadályozzuk meg a béke megzavarását, egy új világháború kirobbantását és biztosítsuk az emberiség tartós békéjét. Ez a legfontosabb és legidőszerűbb feladat. Szemtől szemben a nemzetközi feszültséggel, melyet a nyugati hatalmak a német kérdés körül előidéztek, meg kell őriznünk éberségünket, s meg kell mutatnunk rendíthetetlen akaratunkat, hogy szavatolni akarjuk országaink biztonságát és az európai békét. Ezt sugallja a béke sorsáért és népeink létérdekeiért érzett felelősségünk, s ezért nem akarjuk és nem is tűrhetjük tovább, hogy még mindig nem született meg a német békeszerződés, s ez olyan helyzetet idéz elő Európában, mely egyre Inkább veszélyezteti a békét. Nem akarunk és nem Is békülhetünk meg az NSZK kormányának politikájával és a nyugati hatalmaknak a német kérdésben folytatott politikájával, mely veszélyezteti a világbékét. E helyzetben a szocialista államok népeik, valamint egész Európa és az egész világ érdekében, — tehát a német nemzet érdekében Is — arra kényszerültek, hogy szükségesnek tartsák napirendre tűzni a békeszerződésnek még az idén történő megkötését mindkét német állammal és Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánítását. Nemcsak azért tisztük napirendre e kérdéseket, mert már évek öta eredménytelenül várjuk a megoldásukat, hanem mindenekelőtt azzal a szándékkal, hogy megakadályozzuk a világot esetleg atomháborúba sodró fejleményeket, hogy letérltsük a Német Szövetségi Köztársaságot és atlanti szövetségeseit a békét veszélyeztetni útról, hogy rendezzük és szilárdítsuk a helyzetet Európa szívében, hogy a világ valamennyi térképén a Potsdamban megszabott határok felezzék Németországot, hogy kitépjük a revanslzmus és a megtorlás gyökereit Nyugat-Németországban és felszámoljuk az ebből táplálkozó hidegháborús gócot, hogy a Német Demokratikus KSztársaiág élhessen felségjogaival, hogy felszámoljuk a háború maradványait, megszüntessük a nyugat-berlini megszállási rendszert és demilitarizált, szabad várossá alakítsuk át Nyugat-Berlint. A nyugati államok a háború után állandóan visszautasították reális békejavaslatainkat, elutasították a Szovjetunió 1952-évi szerződéstervezetét, vita nélkül elvetették a közép-európai atommentes övezet létrehozására tett lengyel javaslatot és máig is ellenzik a német békeszerződés megkötését és Nyugat-Berlin kérdésének megoldását. Eljárásukban az antikommunizmus elcsépelt, régi és számukra veszélyes politikájára támaszkodnak. A nyugati hatalmak ellenzik a békeszerződés megkötését. Negatív álláspontjuknak az az oka, hogy egy ilyen szerződés ellentmondana külpolitikai irányvonaluknak, az antikommunizmus politikájának. Ennek a politikának legjobban az felelne meg, ha a német probléma nem változna, ha nem oldódna meg békésen. Erdekük, hogy minden megmaradjon, ami megnehezíti az európai politikai stabilizálódást, ami hidegháborút és lázas fegyverkezést szUI, ami táptalajt ad az antikommunizmus politikájának s kedvező Európa és a világ feszült helyzetének kialakítására. A ml külpolitikánknak, valamenynyi szocialista állam politikájának alapját a béke és valamennyi állammal való békés együttélés biztosítása képezi, tekintet nélkül ezen államok társadalmi rendszerére. A nyugati hatalmak — még hivatalos jegyzékeikben ls — és propagandájukban a Német Szövetségi Köztársaságot a világ közvéleményének szemében olyan államként Igyekeznek feltüntetni, amelyet békés szellem tölt el és amely senkit sem fenyeget. A nyilvánvaló tények ellenére a nyugati államok el akarják hitetni nemzeteikkel, hogy a jelenlegi veszélyes helyzet Európában nem az ő politikájuk, a német problémához elfoglalt álláspontjuk következtében jött létre, hanem azért, mert a szocialista államok a német békeszerződés megkötését és NyugatBerlinben a megszállási rendszer megszüntetését követelik. Az antikommunizmus szellemétől megszállt és a visszavágás gondolatával eltelt német Imperialisták nem Is leplezik az Atlanti Paktum keretében való újrafelfegyverzésükkel kapcsolatos szándékaikat és reményeiket. Ezekből az agresszív tervekből született meg az a követelés, hogy a Bundeswehr tábornokainak kezébe atomfegyvert adjanak. Adenauer ezt követeli a megszállott csökönyösségével az Egyesült Államoktól minden egyes alkarommal. így a világ szemtől szembe került a legreálisabb veszéllyel: azzal a veszéllyel, hogy az atomfegyver, amelynek segítségével következményeiben egyenesen kiszámíthatatlan hatású világkonfliktust lehet kirobbantani, — rövid időn belül felelőtlen kalandorok kezébe kerülhet. Az antikommunizmus a német szociáldemokrácia vezéreit is korlátlan őrültségre készteti. Azáltal, hogy harckocsik bevetését szorgalmazzák Berlinben, gyilkos világháború kirobbantását követelik. A bonni kormány és politikájának különféle védelmezői azt állítják, hogy a fennálló Németországgal vagyis a két német állammal kötendő békeszerződésre tett javaslataink állandósítják Németország kettészakítottságát és megfosztják a német népet az önrendelkezés jogától. Az önrendelkezés jogának klhangsúlyozásával — ez a jog minden nemzetet megillet — a nyugatnémet militaristák és revansisták áruló politikájukat akarják leplezni. Nem mi, nem a szocialista államok felelősek Németország kettészakításáért. Adenauer kancellár, a nyugatnémet militaristák felelősek ezért. A Németország két államra való kettéosztásának előkészítő aktusát abban a pillanatban valósították meg, amikor létrehozták a Német Szövetségi Köztársaságot. A második cselekedet, amellyel Adenauer és a bonni kortnány megszilárdította Németország két államra való felosztását, néhány évvel később következett be — akkor, amikor az NSZK-t felvették a NATO-ba. Már ez az elhatározás is abból a feltételezésből indult ki, hogy Németország bizonyos ideig kettészakított marad. Sem a bonni kormány, sem pedig az Atlanti Szövetség valamely tagállamának kormánya nem számíthatott arra, hogy az NDK követni fogja az NSZK-t és szintén belép e szövetségbe. Tehát e támadó szervezet valamennyi résztvevője együttesen és tudatosan határozta el Németország két állammá való felosztását. Csak abban állapodtak meg, hogy, ezen államok egyikét, vagyis az NDK-t nem fogják elismerni. Így tehát a nyugatnémet milttalisták politikájukkal először okozói voltak a két német állam keletkezésének, később pedig azzal kezdték vádolni a Szovjetuniót és a szocialista országokat, hogy a nőmet nemzettől megtagadják az önrendelkezési jogot. Egy nemzettől sem tagadjuk meg e jogot! A szocialista államok a nemzetek önrendelkezéséért folyó küzdelem legodaadóbb harcosai, szolidárisak valamennyi nemzet felszabadító harcával. Ezt az egész világ tudja. De a német imperialistáknak és militaristáknak, akik már két világháborút kirobbantottak, nem engedjük meg, hogy vissszaéljenek a nemzetek önrendelkezési jogával, s azt eszközként használják fel a szocialista országok elleni agreszsziót előkészítő erők megszilárdítására. Mi nem fogjuk támogatni az NDK felszámolására és elnyelésére irányuló törekvéseiket, sem pedig az agresszív Atlanti Tömb megerősítésére irányuló szándékalkat. Ellenkezőleg, az NDK-val együtt fogunk őrködni Németország történelmének eme első munkás-paraszt köztársasága biztonsága felett. A NATO tagállamai általában azt hirdetik, hogy szándékaik nem támadók, hanem békések és hogy a NATO kizárólag védelmi jelleggel bír. Egyebeken kívül ezzel az állítással sarkalatosan ellenkezik a német békeszerződés megkötésével szemben elfoglalt negatív álláspontjuk. Az az érvelésük, hogy a szerződést csupán Németország egyesítése után kell megkötni, nem állja meg helyét semmilyen bírálattal szemben. Itt látható, mennyire nem következetesek saját eljárásukban sem. Ha elhatározták, hogy Németországot két állammá osztják fel — ezt pedig megtették azáltal, hogy az NSZK-t felvették a NATO-ba — akkor az egyszerű logika azt mondja: ha békét akarnak, akkor a békeszerződést mindkét állammal meg kell kötniök. S éppen ezt javasolják a szocialista államok. Miért nem akarják tehát elfogadni e javaslatot az Atlanti Tömb államai? Ha e tömb valóban békés szándékokat követne, akkor a nyugati hatalmaknak — az NSZK-nak a NATO-ba valé belépést után — minden vonakodás nélkül el kellett volna ismerniük az NDK-t másik német államként. Ezt nem tették meg, mert céljaik nem voltak békések. Ma világosabban, mint bármikor ezelőtt látható, hogy az NDK el nem ismerése a nyugati hatalmak politikáját zsákutcába vitte. Ez a zsákutca Nyugat-Berlin. A nyugati propaganda hónapok óta "azt a hazugságot kürtöli világgá, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok a nyugati hatalmakat meg akarják gátolni abban, hogy Nyugat-Berlinnel közlekedést tartsanak fenn és hogy e város lakosságára rá akarják kényszeríteni társadalmi rendszerüket. És ml az, amit a valóságban a nyugati hatalmak akarnak? Azt akarják, hogy az NDK-t mint államot ne ismerjék el, hogy ne ismerjék el szuverén jogait s hogy megmaradjanak és örökké tartsanak megszállási logalk az NDK területe felett, amelyen át a Nyugat-Berlinbe vezető utak húzódnak. A nyugati hatalmak nem akarnak kikerülni abból a zsákutcából, amelybe Adenauer kancellár és Dulles vitte őket. Az erőszak alkalmazásával való fenyegetőzés, amellyel a Nyugat a szocialista államoknak a német békeszerződés kérdésében tett javaslataira válaszolt, az Európában levő amerikai csapatok létszámának növelése és az NSZK hadseregének lényeges bővítése, valamint felfegyverzésének meggyorsítása országainkat védelmi erejük megszilárdítására kényszerítette. Soha többé nem akarjuk, hogy meglephessenek bennünket. Soha többé nem engedjük meg, hogy a hitleri fasizmus felett oly drágán kivívott győzelmet, országaink függetlenségét, a szocializmus nehéz munkával kiharcolt vívmányait bárki is veszélyeztesse. Ebben a helyzetben a Szovjetunió kénytelen volt felújítani atomfegyverkísérleteit. Ez lehűti a NATO vezérkaraiban a forró fejeket és az egész világot emlékezteti arra, milyen óriási katonai-műszaki erő őrködik a szocialista államok békéje és biztonsága felett, beleértve Lengyelországot és Csehszlovákiát. Ugyanakkor a Szovjetunió továbbra is fáradhatatlanul követeli az emberiség jövője szempontjából legfőbb és döntő kérdés megoldását — az általános és teljes leszerelést, amint erről valamennyi nemzethez és az ENSZ valamennyi tagállamának kormányaihoz intézett legutóbbi memorandum bizonyltja. Jelenleg a fő probléma nem az, hogy až atomsugárzás károsan hat az élő szervezetre, hanem az, hogy az emberiséget meg kell védelmezni a termonukleáris háború veszélyétől. Ez csupán az általános és teljes leszerelés megvalósításával érhető el. Ha a világ valamennyi állama megvalósítja a hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt történő általános és teljes leszerelést, — hangzik a szovjet kormány memorandumában, — akkor senki sem esik kísértésbe, hogy atomfegyvert próbáljon ki a földön, a föld alatt, a légkörben, vagy a világűrben s nem is lesz mit kipróbálni, mert az atomfegyvereket megsemmisítik. A nemzetközi feszültség enyhülését óhajtó nemzetek egyetértéssel fogadják a Szovjetunió legutóbbi javaslatait is, amelyek a katonai költségvetések befagyasztására, a nukleáris fegyverek alkalmazásáról való lemondásra, a NATO és a Varsói Szerződés államai között meg nem támadási szerződés megkötésére, stb. irányulnak. E javaslatokat határozottan támogatjuk, mert azt a tagadhatatlan igazságot fejezik ki, hogy a Szovjetunió és az egész szocialista tábor nagy és fennkölt feladatának tartja az emberiséget megóvni a termonukleáris háború borzalmas veszélyétől, mégpedig az általános és teljes leszerelés útján s mindazon lépések által, amelyek közelebb visznek e célhoz. Világos, hogy nem beszélhetünk a nemzetközi feszültség enyhüléséről mindaddig, míg a Kínai Népköztársaság nem kapja meg az ENSZ-ben őt megillető jogokat. Ugyancsak nem beszélhetünk a nemzetközi feszültség enyhüléséről, míg nem valósulnak meg az ENSZ XV. közgyűlés által jóváhagyott deklarációban foglalt alapelvek — míg nem számolják fel véglegesen az emberiség szégyenét: a gyarmati rendszert. Ami az égető német kérdést Illeti, amely haladéktalan megoldásra vár, a szocialista államok nem szándékoznak tovább halogatni a nőmet békeszerződés megkötését. NyugatNémetország és szövetségesel elutasíthatják a békeszerződésben való részvételüket, de nem képesek megakadályozni bennünket abban, hogy a békeszerződést megkössük az NDKval ; erre még az Idén sor kerül. Az NDK-val megkötött békeszerződés teljes szuverenitást biztosít a Német Demokratikus Köztársaságnak és egyben lehetővé teszi Nyugat-Berlin problémájának megoldását olyan módon, hogy mint szabad város valóban semleges és demilitarizált legyen, szabad összeköttetéssel rendelkezzék a külvilággal és az érdekelt hatalmak, Illetve az ENSZ nemzetközi biztosítékaira támaszkodjék. Részünkről semmi sem áll útjában annak, hogy a német probléma békés úton, gyümölcsöző tárgyalások és kétoldalú megértés útján nyerjen megoldást. Az események békés fejlődésének legjobb biztosítéka a mi egységünk és erőnk — testvérnemzeteink egysége és szolidaritása, államainknak a nagy Szovjetunióhoz és a szocialista tábor valamennyi államához fűződő egysége és szövetsége. Mindkét testvérpártunk, s baráti nemzeteink elhatározták, hogy minden erejükből szilárdítani és mélyíteni fogják barátságunkat, egységünket a szocialista állam társadalmának erejét. E célt szolgálta — és meg vagyunk róla győződve — eredményesen szolgálta a testvéri Csehszlovákiában tett mostani látogatásunk is. ... v. *• •• äwíSSS? .v - * A lengyelországi Turoszowban hatalm korszerűbb berendezéssel a felszíni tomatizálták, as barnaszénkombinát épült. A Iegfejtést majdnem teljes egészében au(ČTK - CAF. jelv.l ÜJ SZÖ 3 S 1961. október &