Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-01 / 243. szám, péntek

A Szovjetunió kormányának nyilatkozata Lapunk tegnapi számában kivonatosan ismertettük a Szovjetunió kormányának nyilatkozatát. Az alábbiakban a kormánynyilatkozat teljes szövegéi közöljük. Moszkva (TASZSZ) — A világ népei látják a NATO katonai tömb egyre fokozódó agresszív politikáját. Az Amerikai Egyesült Államok és szövetségeseik még szorosabbra húzzák hadigépezetük csavarjait, óriási arányban fokozzák a lázas fegyverkezést. Növelik a hadseregek létszámát és a végsőkig élezik a nemzetközi feszültséget. A dolog már odáig ment, hogy az Egyesült Államok és a vele szövetséges országok vezető . személyiségei azzal fenyegetőznek, hogy fegyvert fognak és háborút robbantanak kl válaszként arra az esetre, ha megkötik a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Ezeknek az óvatosságra intő tényeknek láttán a szovjet kormány kötelességének tartja megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a Szovjetunió teljesen fel legyen készülve arra, hogy ártalmatlanná tegyen bármely agresszort, ha az támadást kísérel meg. Az emberék még jól emlékeznek a Nagy Honvédő Háború első hónapjainak tragédiájára, amikor Hitler, miután biztosította haditechnikai fölényét, fcegtámadta a Szovjetuniót. Ezt most nem engedhetjük meg. Ezért a szovjet kormány már számos komoly intézkedést tett a Szovjetunió biztonságának megszilárdítására. Ezért e kérdés alapos és sokoldalú megfontolása után elhatározta, hogy nukleáris fegyverkísérleteket fog végrehajtani. A szovjet kormány e lépés komolyságának és felelősségének teljes tudatában szükségesnek tartja, hogy a szovjet népnek és az egész emberiségnek megmagyarázza ezen elhatározásának értelmét és jelentőségét. A szovjet kovmány elhatározásának egyetlen célja az, hogy mindent meg akar tenni annak a katasztrófának a megakadályozására, amelyet egy harmadik világháború jelentene földünk lakosainak százmillióira nézve. Ázok, akik új világháborúra készülnek, olyan illúziókat terjesztenek, hogyha új háború robbanna ki, nem kerülne sor termonukleáris fegyverek alkalmazására. Ezzel azonban becsapják a népeket. A történelmi tapasztalatok arra tanítanak, hogy sohasem sikerült előre megjelölt határokon belül fékentartani a háborús tűzvészt. A háborúnak könyörtelen, kegyetlen törvényei vannak. Az agresszor azért robbantja ki a háborút, hogy térdre kényszerítse áldozatát, hogy rákényszerítse saját akaratát. Azt azonban az agresszor is tudja, hogy vereség esetén ugyanarra a sorsra jut, melyet áldozatának szánt. Ezért egyetlen hadviselő, támadó vagy védekező állam sem retten vissza a győzelem kivívása érdekében semmitől, s nem Ismeri el vereségét mindaddig, amíg nem használta fel és nem vetette harcba a rendelkezésére álló hadviselési eszközöket. E körülmények között minden fegyveres viszály — akkor is, ha kezdetben jelentéktelennek tűnt, törvényszerűen nukleáris és rakétavilágháborúvá fajulna, mivel az atomhatalmak ls belesodródnának a háborúba. A szovjet emberek, akik nemrégen saját hazájukban élték át a háborút és a békéért semmihez nem hasonlítható árat fizettek, különösen jól megértik a népek törekvését, hogy véget akarnak vetni a lázas fegyverkezésnek, örökre meg akarnak szabadulni a romboló háborúktól. Ám mindaz, amit az emberek a múlt háborúkban átéltek, elhalványul néhány termonukleáris bomba borzalmas következményei mögött. Hisz ma nem Is tucatszámra vagy százszámra, hanem ezerszámra halmozódnak ilyen bombák a nagyhatalmak fegyvertáraiban. A Szovjetunió — az egyik atomhatalom — elegendő tudományos és műszaki adatot szerzett az új fegyverfajták romboló erejéről, a termonukleáris tölteteket célbajuttató eszközökről és a fegyverek alkalmazásának következményeiről, ahhoz, hogy világosan el tudja képzelni a mai háború jellegét. A szovjet állam elsőként szállt síkra az általános és teljes leszerelés, az atomfegyverkísérletek beszüntetése mellett. E cél elérését biztosító konkrét javaslatokat terjesztett nemegyszer az Egyesült Nemzetek Szervezete elé. Az ENSZ szónoki emelvényéről, Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet kormányfő üzeneteiben és beszédeiben mindenütt, ahol a szocialista tábor vezetői tárgyalóasztal mellett találkoztak a nyugati hatalmak képviselőivel, a Szovjetunió őszinte lelkes felhívása hangzott, hogy egyezzenek meg és a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzéssel egyszer s mindenkorra semmisítsék meg az összes fegyverfajtákat az utolsó bombáig és töltényig, hogy oszlassák fel a hadseregeket az utolsó katonáig, teljesen szüntessék meg a vezérkarokat és hadügyminisztériumokat. Nem hat túlzásként az az állítás, hogy az emberiség már ma fegyverek és hadseregek nélkül békében élhetne, ha az USA, Anglia, Franciaország és a nyugati katonai tömbök egyes további tagállamai kellő igyekezetet fejtettek volna ki. A leszerelés ellenfelet még mindig azt a látszatot akarják kelteni, hogy a leszerelési egyezményt állítólag a Szovjetuniónak és a nyugati hatalmaknak az ellenőrzés kérdésében megnyilvánbló nézetellentéte akadályozza. Senki sem tagadja: bonyolult és kényes dolog a leszerelés nemzetközi ellenőrzésének bevezetése, ami az államok legérzékenyebb érdekeit, biztonságuk érdekeit érinti. Az ellenőrzés kérdése valóban éveken át ütközőpont volt a leszerelési egyezmény megkötése útján. Ennek az volt az oka, hogy a nyugati hatalmak ürügyül hozták fel az ellenőrzést arra, hogy visszautasítsanak minden leszerelési javaslatot. A múltban sem törekedtek a leszerelés ellenőrzésére. Ezt a legvilágosabban D. Eisenhower volt amerikai elnök fejtette ki, amikor egyértelműen kijelentette, hogy nem a leszerelés ellenőrzéséről, hanem a fegyverkezés ellenőrzéséről van szó. A szovjet kormány kereken kijelentette, hogy kész elfogadni a nyugati hatalmaknak a nemzetközi ellenőrzésre vonatkozó bárminő javaslatait, csakhogy megmaradjon a lényeg, a leszerelés. A nyugati hatalmaktól csak egyet várt: azt, hogy csatlakoznak egyetemes leszerelési javaslatainkhoz, hogy előterjesztik az általános ellenőrzésre vonatkozó saját javaslataikat. Ám furcsa dolog történt. Azoknak, akik azelőtt annyit beszéltek a nemzetközi ellenőrzésről, hirtelen torkán akadt a szó, amikor korláHan lehetőséget adtunk nekik gondolataik megfogalmazására és megvalósítására a nemzetközi ellenőrzési rendszer terén. Mivel magyarázható, hogy a nyugati hatalmak még mindig nem terjesztettek elő konkrét javaslatokat ebben az ügyben? Ez csak azzal magyarázható: féltek, hogy a Szovjetunió elfogadja ellenőrzési javaslataikat, akkor azután a nyugati hatalmak kénytelenek lesznek vagy beleegyezni az általános és teljes leszerelésbe. vagy pedig végleg lelepleződnek, mint a leszerelés, s egyben a leszerelés ellenőrzésének ellenzői. A fő dolog ma a' leszerelés, az általános és teljes leszerelés. A leszerelési egyezmény megoldaná a nukleáris kísérletek kérdését. Ha pedig megszűnik a lázas fegyverkezés, s megsemmisülnek a felgyülemlett fegyverkészletek, senkit semmi sem fog ösztönözni tökéletesítésükre, tehát nukleáris kísérletek végrehajtására. Viszont a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről kötött egyezmény önmagában nem számolhatja fel a lázas fegyverkezést. Az atomfegyverrel rendelkező állam állandó kísértésben lesz, hogy megkerülje az egyezményt és újabb módokat és mellékajtókat keressen e fegyverek tökéletesítésére, nem is szólván arról, hogy három vagy négy hatalom végrehajtott kísérletei teljesen elegendők arra, hogy a végtelenségig halmozzák a meglevő veszélyes típusú termonukleáris fegyvereket. Azok az államok, amelyek még nem rendelkeznek termonukleáris fegyverrel, az atomfegyverkísérleteket betiltó egyezmények ellenére igyekezni fognak hozzájutni termonukleáris fegyverekhez. Mellesleg olyan érveket hozhatnak fel, amelyeket az atomleszerelés hívei aligha cáfolhatnak meg könnyen. Tehát feltételezhető-e reálisan, hogy hoszszú ideig fennállhat az a helyzet, hogy míg az atomerő katonai felhasználásában előrejutott államok a végrehajtott kísérletek alapján további atom- és hidrogénbombakészleteket fognak halmozni, addig a többiek ölbe tett kézzel fogják nézni, hogyan marad el hadierejük egyre nagyobb mértékben az atomhatalmaké mögött, tehát hogyan maradnak el biztonságuk szavatolásának a lehetőségeiben is? Az eddigi tapasztalatok egészen mást bizonyítanak. Volt idő, amikor az Egyesült Államoknak atomfegyvermonopóliuma volt a világon és ezt igyekezett is megőrizni. Az USA kihasználta aat, hogy olyan fegyver volt a kezében, amilyennel akkor egyetlen állam sem rendelkezett, akkor és ott végzett kísérleteket, atombombáival, ahol akart és egyáltalán nem volt rá tekintettel, mit gondolnak és beszélnek róla a népek. Az USA még attól sem rettent vissza, Jiogy élő embereken, gyermekeken, nőkön és aggokon próbálja ki ezt a barbár fegyvert, akkor, amikor atombombákat dobott Hiroshima és Nagaszaki japán városokra, valójában a már levert ellenség területére. Azok, akik akkor az USA politikáját Irányították, atombombával fenyegetődztek és úgyszólván az egész világra rá akarták kényszeríteni akaratukat, zsarolni próbálták a szocialista államokat. Rendkívül veszélyes helyzet állott elő. A szovjet nép kénytelen volt mozgósítani anyagi és szellemi erőit, hogy felszámolja az USA atommonopóliumát, mely veszélyessé vált a békére nézve, hogy mielőbb megalkossa saját atomfegyverét. Csakhamar kibővült az atomhatalmak köre. Anglia ís belekapcsolódott. A népek idejében felismerték, milyen veszélyt jelent az, ha újabb és újabb országok kapcsolódnak be a lázas fegyverkezésbe és lelkesen válaszoltak- arra a követelésre, hogy szüntessék be a nukleáris fegyverkísérleteket. E követelések zászlóvivője a Szovjetunió lett, amely éveken át következetesen és kitartóan arra törekedett, hogy mindenütt és örökre szüntessék be a nukleáris fegyverek összes fajtáival végzett kísérleteket. Ezért egyoldalúan beszüntette nukleáris kísérleteit, bár részéről bizonyos kockázattal járt ez a lépés, mert az USA és Anglia több nukleáris kísérletet hajtott végre, mint a Szovjetunió. A Szovjetunió kezdeményezése és erőfeszítése folytán a három atomhatalom tárgyalni kezdett Genfben. A tárgyalások során a szovjet kormány türelmesen kereste a kölcsönösen elfogadható határozatokat, és nemegyszer helyt adott az USA és Anglia kívánságainak. De mivel válaszoltak a nyugati hatalmak a szovjet kormány világos és becsületes álláspontjára? A. szovjet nukleáris fegyverkísérletek egyoldalú beszüntetésére azzal válaszoltak, hogy erősségüket tekintve páratlan atombombarobbantások sorozatát hajtották végre. Az USA és Anglia kormányai a Szovjetuniónak arra a többszöri kísérletére, hogy közelebb hozza egymáshoz a tárgyaló felek álláspontját, mindig azzal válaszolt, hogy feladták a még előzőleg védett saját javaslataikat, s mindent elkövettek, csak hogy ne kerüljön sor a megegyezésre. A valóságban keresztülhúzták a tudományos szakértők, köztük a saját, amerikai és angel szakértők egyöntetűen elfogadott következtetéseit és ajánlatait, melyek az atomrobbantások észlelésének és a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló egyezmény szigorú ellenőrzése szavatolásának módszereire vonatkoztak. A nyugati hatalmak kormányai makacsul követelték és tovább követelik, hogy a nukleáris fegyverkísérletekről szóló egyezmény ne tartalmazza a föld alatti atomrobbantások végzésének betiltását. Minden beavatott ember azonban tisztában van vele, hogy ilyen robbantások végrehajtása még akkor is, ha azt állítják róluk, hogy békés célokat követnek, nem más, mint a meglevő atomfegyverek tökéletesítésének leplezett formája, vagy új típusú nukleáris fegyverek kidolgozása. Ha például „kőzet megmozdítására" hozzák működésbe az atomrobbantó berendezést — a nyugati hatalmak biztosítani akarják maguknak az ilyen robbantások jogát —, akkor a robbantóberendezés egyúttal katonai célokat is fog szolgálni. Az USA és Anglia tehát csak beszél az atomkísérletek beszüntetéséről, de a valóságban egészen másvalamire törekszik. Mintha olyan cikkelyeket vennének be a szerződésbe, melyek föld alatti robbantások, vagy úgynevezett békés célú robbantások segítségével lehetővé teszik a termonukleáris fegyverek további tökéletesítését. A szovjet kormány javasolta, egyezzenek meg abban, hogy a szocialista államoknak, a katonai tömbökhöz tartozó tőkés államoknak és a semleges országoknak egyenlő képviseletük legyen a nemzetközi ellenőrző-szervben és egyenlő ellenőrzési jogaik legyenek. Ezzel szemben a nyugati hatalmak olyan javaslatokat tettek, melyeknek érvényesítése biztosítaná fölényüket a Szovjetunióval szemben és olyan helyzetet Idézne elő, melyben parancsolgathatnának az ellenőrző-szervben és a Szovjetunió területén ellenőrző pontok és csoportok leple alatt a kémközpontok egész hálózatát építhetnék ki. A genfi tárgyalások lefolyása azt mutatja, hogy a nyugati hatalmak mindent csak azért tesznek, hogy valójában törvénybe iktassák azokat a nukleáris fegyverfajta-kísérleteket, melyekhez érdekük fűződik, hogy olyan nemzetközi ellenőrzőszervet hozzanak létre, mely engedelmes eszközük, és a valóságban a nyugati hatalmak vezérkarainak szerves része lenne. Az USA és Anglia képviselőinek képmutató kijelentései a kísérletek beszüntetéséről és a nemzetközi ellenőrzésről a valóságban csak félrevezetésül szolgálnak. A szovjet kormány javasolta, kössék egybe a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésének kérdését az általáfíos és teljes leszerelés problémájával, hogy kivezessék a tárgyalásokat a zsákutcából. Ezt a jelentős javaslatot az az emlékirat tartalmazta, melyet Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a bécsi találkozón nyújtott jjt John Kennedy amerikai elnöknek. A szovjet kormány kezdeményezése elegendő lehetőséget nyújtott kölcsönösen elfogadható döntésekre a leszerelés egész kérdéskomplexumában, s ami különösen fontos, elhárította a legszélesebb és mindent felölelő nemzetközi ellenőrzést, közte az atomfegyverkísérletek beszüntetése ellenőrzésének útjában álló akadályokat. Hogyan viselkedtek a nyugati hatalmak a kölcsönös megértés megkönnyítésére tett újabb szovjet kísérlettel szemben? Az USA és Anglia kormánya a szovjet javaslatok konkrét megvitatása helyett inkább azzal foglalkozott, hogy elferdítse tartalmukat és koholmányokat terjeszszen a Szovjetunió szándékairól. Az USA felelős képviselői ugyanakkor félreérthetetlenül sejttették, hogy az USA a közeljövőben újra megkezdi nukleáris fegyverkísérleteit. A szovjet kormány kötelességének tartja, figyelmeztetni a világ népeit arra a tényre, hogy az USÁ-ban most neutronbomba létrehozásának terveivel foglalkoznak. Ez olyan bomba lenne, amelyik minden élőlényt elpusztítana, de az anyagi javakban nem tenne kárt. Csak fosztogatásra, idegen területek megszállására, idegen tulajdon elhódítására vágyó agresszorok mozgósíthatják a tudósok igyekezetét ilyenfajta fegyver szerkesztésére. Még akarják semmisíteni az embereket, hogy kisajátíthassák áldozataik munkájának eredményeit, gazdagságukat. Ez erkölcsi elvetemültség. A neutronbomba létrehozására szőtt tervek teljesen leleplezik a jelenkori imperializmus lényegét, azét az imperializmusét, amely gyűlöli az embert és már nem elégszik meg a dolgozók gyalázatos kizsákmányolásával, hanem nyereségvágyból kész olyan bűntettekre vetemedni, melyeknek borzalma elhalványítaná a hitlerista hóhérok gázés kínzókamráinak emlékét. Nem titok, hogy az USA föld alatti atomrobbantások mielőbbi megvalósításéra készül, csupán az első alkalmas ürügyet keresi megvalósításukra. Elvégre mindenki tisztában van vele, hogy az USA kormánya elhatározta az atomfegyverkísérletek újból való megkezdését, akkor megkezdésük csupán idő kérdése. A szovjet kormány nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy Franciaország, az USA NATO-szövetségese már hosszabb idő óta egymás után végezte az atomrobbantásokat. Akkor, amikor a Szovjetunió tartózkodott az atomkísérletektől és az USÁ-val tárgyalva a nukleáris kísérletek egész világon való beszüntetésére törekedett, Franciaország egymás után hajtotta végre robbantásait. A robbantásokat annak ellenére folytatta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete felszólított minden államot, tartózkodjék ilyen kísérletektől, hogy a világ közvéleményének legszélesebb körei is tiltakoztak," hogy a Szovjetunió figyelmeztette, kénytelen lesz újra kezdeni kísérleteit, ha Franciaország nem szünteti be nukleáris kísérleteit. Ha a Szovjetunió nem vonná le a megfelelő következtetéseket abból a tényből, hogy Franciaország nukleáris kísérleteket végez, akkor, szövetségeseivel együtt egyenlőtlen helyzetbe ^kerülne az USÁ-val, Angliával, Franciaországgal és más, ugyanazon katonai tömbhöz tartozó országokkal szemben. Képzeljék el csak azok az amerikaiak és angolok, akik felháborodhatnának a szovjet kísérleti atomrobbantásokon, hogy, nem az ő szövetségesük, azaz Franciaország, hanem a Szovjetunió szövetségese, Csehszlovákia végezne kísérleteket termonukleáris fegyverekkel akkor, amikor a többi hatalmak tartózkodnának a hasonló kísérletektől! Hogyan reagálna ebben az esetben az USA, Anglia és a többi NATO-állam? Belenyugodnának-e ebbe a helyzetbe, midőn nyilvánvalóan kárt vallanak biztonságuk érdekei? Pedig a nukleáris kísérleteket nem Csehszlovákia, nem is más szocialista ország, hanem Franciaország, NATOállam végzi. Hogyan kívánhatják akkor a Szovjetuniótól, hogy válaszképpen ne tegyen intézkedéseket biztonságának megszilárdítására ? Egyetlen kormány sem járhat el másként, ha tényleg törődik népe létérdekeivel és országa védelmi erejével. Bár a szaharal francia atomrob-: b'antósok ereje egyelőre aránylag ki-, esi, politikai visszhangjuk sokkal veszélyesebb. A francia nukleáris kísérletek hulláma a világ legtávolabbi részein is érintette az emberek reménységeit, általános elkeseredést és felháborodást váltott ki. A francia atomrobbantások szele eljutott Genfbe ís, és valósággal elsöpörte a tárgyalóasztalról azokat a javaslatokat, amelyeknek az volt a céljuk, hogy egyszer s mindenkorra véget vesse-, nek a nukleáris fegyverkísérleteknek. Sokan helyesen hozzák kapcsolatba az algériai gyalázatos gyarmati háborúval és a tunéziai Blzerta elleni támadással a francia nukleáris kísérletek további folyta-, tását, valamint a francia kormánynak az agresszív NATO katonai tömbben játszott aktív szerepét. Helyénvaló feltenni a kérdést: hol volt az USA és Anglia kormánya, amikor Franciaország kipróbálta nukleáris berendezését az afrikai földrészen és ezzel provokációt követett el az Egyesült Nemzetek Szervezetével és a világ népeivel szemben. Ahelyett, hogy hatott volna ugyanazon katonai tömbhöz tartozó partnerére és meggátolta volna a nukleáris robbantások végrehajtásában, lényegében ösztökélte a francia kormányt. Eléggé bizonyítja ezt az a tény, hogy az USA és Anglia megtagadta támogatását az ENSZ közgyűlésének attól a határozatától, mely felszólítja az államokat, hogy, ne végezzenek nukleáris kísérleteket. A szovjet kormány azonban nem mondaná meg a teljes igazságot, ha elhallgatná, hogy nemcsak a nyu-, gati katonai tömbökhöz tartozó államok, hanem az e határozatra szavazó további országok is valójában azzal értettek egyet, hogy a francia kor-, mány ellenszegült az ENSZ akara-: tának. A szovjet kormány természe-; tesen tudja, hogy ezek között az ál-: lamok között sokan őszinte hlvel a nukleáris kísérletek beszüntetésének. Ha azonban most a lázas nukleáris fegyverkezés újra erőre kap, ezek-; nek az államoknak a kormányai nyíl-, tan és becsületesen ismerjék be, hogy az előállott helyzetért a felelősség bizonyos része reájuk hárul, mert nem szálltak idejében szembe azokkal a francia körökkel, melyek to-. vábbi nukleáris kísérletekbe sodor-í ják a világot. A Szovjetunióban jól ismerik a ter-: monukleáris fegyverkísérleteknek az élő szervezetekre ható káros következményeit és ezért minden megtör-: ténik, hogy a minimumra korlátozzák e következményeket. Igen, az atomfegyverrel végzett bárminő kísérletek aggodalmat keltenek az emberekben, lelki gyötrelmeket okoznak. Ha a szovjet kormány ennek ellenére mégis elhatározta, hogy atomfegyverklsérleteket hajt végre, nehéz szívvel hozta meg döntését, nagy önmegtartóztatással és sajnálattal, a kérdés nagyon gondos, sokoldalú tanulmányozása után volt kénytelen ezt megtenni. A szovjet kormány kénytelen volt megtenni ezt a lépést — amelynek jelentőségével teljes mértékben tisztában van, — az imperialista országok által létre-: hozott nemzetközi helyzet miatt. A NATO vezető államainak, az Egyesült Államoknak, Angliának, Franciaországnak, a Német Szövetségi Köztársaságnak és egészében véve ezen agresszív tömbnek a politikája nem hagy más választást a Szovjetunió számára. A szovjet népnek és a szovjet kormánynak feltétlenül számítaniuk kell arra, hogy úgy, mint húsz évvel ezelőtt, újra vésztjósló háborús fellegek gomolyognak hazánk határai körül, hogy Nyugat-Németország és a német militaristák jelenlegi szövetségesei lázas háborús előkészületeket tesznek. Nemcsak az USA, Anglia és Franciaország, hanem sok olyan európai ország kormánya, melyeknek népei eleget szenvedtek a hitleri betöréstől, ma sajátkezűleg segíti a nyugatnémet revansistákat; hogy újabb háborús kalandokra fel-: fegyverkezzenek. Nyugat-Németorország felfegyverzésének politikájáért a kisebb NATO-államok — Belgium, Dánia, Hollandia, Norvégia, Görögország és a többi tagállamok — kor(Folytatás a 4. oldalon}] ÜJ SZÖ 3 * 1981. $-cptcir:'jsr 1.