Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-01 / 243. szám, péntek

A Szovjetunió kormányának nyilatkozata (Folytatás a 3. oldalról) mányal is felelősek. Nem rejtőzköd­hetnek idősebb NATO-partnereik há­ta mögé, telelniük kell majd e rö­vidlátó és veszélyes politika min­den súlyos következményeiért. Adenauer és a mögötte álló erők állig felfegyverzett militarista állam­má akarják fejleszteni Nyugat-Né­metországot. Ennek az államnak fő külpolitikai célja a revanš és a má­sodik világháború után Európában kijelölt határok felülvizsgálása. Az NSZK kormánya most igyekszik be­hozni azt, amit a hitleri Németor­szág feltétlen meghódolása utáni első években elmulasztott, amikor az USA, Anglia és Franciaország még nem dobta egészen sutba a Német­ország lefegyverzéséről kötött szö­vetségesi egyezményeket. A háború után eltelt 16 év elég Idő volt arra, hogy megítélhessük, levonta-e Nyugat-Németország népe a kellő tanulságot — mint az NDK népe — a militarista múltból, a Németország által kirobbantott két világháborúban elszenvedett kataszt­rofális vereségeiből. Sajnos, sok tény vall arra, hogy a német népnek Nyu­gat-Németországban levő része újra a reváns mérgező hatása alá került, és megengedi az újdonsült führerek­nek, hogy a háború útjára sodorják. Hogyan magyarázható másként az a tény, hogy az NSZK lakossága a szö­vetségi parlamenti választáskor min­denkor alázatosan Adenauer kancel­lárra és azokra a politikusokra adja szavazatait, akik oly buzgón újabb agresszív cselekedetekbe sodorják a németeket? Az Adenauerra szavazó németeknek tudniuk kell, hogy Adenauer és politikájának nyugat-né­metországi követői ugyanazokkal az antikommunista és revansista jelsza­vakkal vértezték fel magukat, ame­lyekkel Hitler jutott uralomra, majd kirobbantotta a második világhábo­rút. Természetesen minden nemzet azt a politikust állíthatja az államhata­lom kormánykerekéhez, akit akar. De senki sem vonhatja meg más orszá­gok népeitől — amelyek nemegy­szer tanúi voltak annak, hogyan ér­tek meg a militarizmus és az ag­resszió vetései Németországon belül — azt a jogot, hogy felemelhessék intő hangjukat a múlt tragikus ese­ményeinek a megismétlődése ellen. Ezt a hangot minden németnek meg kell hallania. Bármilyen keserves is ez a tudat, nemcsak a nyugat-németországi né­metek, hanem némely, a nyugati ha­talmak katonai tömbjeihez tartozó más országok népei sincsenek még ko­runk követeléseinek magaslatán, nem fejtenek ki megfelelő aktivitást az új háború előkészületeinek meghiúsí­tására. Ezt a következtetést vonhat­juk le abból a tényből, hogy a vá­lasztásokon azokra a jelöltekre és pártokra Is szavaznak, akik, illetve amelyek a lázas fegyverkezés politi­káját folytató kormányokat alakíta­nak. Kívül állnak a hidegháború fel­számolására és a béke védelmére irányuló igyekezeten és sehogyan sem tudnak megegyezni abban, hogy megvonják a bizalmat és a támo­gatást azoktól a kormányoktól, ame­lyek tevékenységükkel bebizonyítot­ták, hogy ellenzik az általános és teljes leszerelést, a lázas fegyverke­zés és háborús uszítás hívei. Ha ezek a népek nem használják fel a lehe­tőségeket a világot háborús kataszt­rófába sodró kormányaik megfékezé­sére, ha nem egyesítik erőfeszítésü­ket más népekével, hogy keresztülvi­gyék akaratukat: a leszerelést, a há­ború teljes kiiktatását az emberi társadalom életéből, akkor ebből csak ezt az egy következtetést vonhatjuk le: ezeknek az országoknak a népei még nem ébredtek fel, nem döb­bentek rá a béke biztosításáért rájuk háruló felelősség nagyságára Minél nyilvánvalóbb az a veszély, hogy Nyugat-Németország háborús viszályt robbant ki, annál égeťibb és halaszthatatlanabb feladat a német békeszerződés megkötése, mely meg­védené a népeket a német milita­risták újabb cselszövéseitől. Mint tudjuk, éppen erre törekszik a Szov­jetunió. Ám válaszul a Szovjetunió­nak arra az elhatározására, hogy megköti a békeszerződést Németor­szággal és így végleg pontot tesz a második világháború után, egy har­madik világháború kirobbantásával fenyegetik. Az USA és Anglia további fegyve­res erőinek és fegyverzetének Nyu­gat-Berlinbe szállítása újabb erőfi­togtatás válaszul a német békeszer­ződés megkötésére tett szovjet ja­vaslatokra. Ennek nincs különösebb jelentősége a nyugati hatalmak nyu­gat-berlini katonai helyőrségének megerősítése szempontjából, tehát egyedül és 'kizárólag provokációs célzattal történt ez, amit legjobban azok tudnak, akik e csapatok Nyu­gat-Berlinbe küldését elhatározták. A szovjet kormány nem teljesítené magasztos küldetését országa népei­vel, a szocialista országok népeivel, a békés életre törekvő népekkel szemben, ha az USA és egyes to­vábbi NATO-országok háborús előké­születeivel és fenyegetéseivel szem­ben nem élne a rendelkezésére álló lehetőségekkel, hogy tökéletesítse a leghatékonyabb fegyverfajtákat, ame­lyek alkalmasak arra, hogy lehűtsék a forrőfejűeket egyes NATO-hatal­mak fővárosaiban. A Szovjetunióban terveket dolgoz­tak ki, amelyek alapján fokozott hatású 20, 30, 50 és 100 millió tonna trinitrotoluol robbanó erejű nukleáris bombák sorozatát állítják elő. Az olyan rakéták, mint amilyeneknek segítségével Jurij Gagarin őrnagy és Germán Tyitov őrnagy űrrepülése­ket hajtott végre a Föld körül, ké­pesek ilyen nukleáris bombákat el­juttatni a Föld bármely pontjára, ahonnan támadás történhetnék a Szovjetunió, vagy bármely más szo­cialista ország ellen. Megbocsátha­tatlan könnyelműség lenr.e, ha nem vonnánk le a megfelelő következ­tetéseket a NATO katonai tömb ag­resszív politikája következtében ki­alakult helyzetből és nem ügyel­nénk a szovjet nagyhatalom, a nagy szocialista tábor és valamennyi bé­keszerető állam biztonságának és erejének megszilárdítására. A szovjet kormány Jelen nyilatko­zatával nemcsak a szovjet nép ba­rátaihoz fordul, akik helyesen értel­mezik a Szovjetunió békepolitiká­ját, hanem azokhoz a külföldi ál­lampolgárokhoz is, akik talán szi­gorúan ítélnek arról, hogy a Szov­jetunió új termonukleáris fegyver­fajtákkal végez kísérleteket. A szov­jet kormány azzal a szilárd hittel teszi meg ezt a lépést, hogy a népek megértik, ez az intézkedés kényszerű és a kialakult körülmények között elkerülhetetlen. Ahhoz, hogy elve­gyük az agresszor kedvét attól, hogy bűnös játékot folytasson a tűzzel, szükséges, hogy tudja és lássa: van a világon olyan erő, amely teljes fegyverzetben készen áll, hogy visz­szaverjen a békeszerető államok függetlensége és biztonsága ellen in­tézett mindennemű merényletet, és hogy a megtorlás fegyvere saját bar­langjában is eléri az agresszort. A szovjet kormány nemcsak azért szól erről, hogy tökéletesen megvi­lágítsa azokat a motívumokat, ame­lyek most nukleáris kísérletek vég­rehajtására késztették. Elsősorban azért említi ezt, hogy a világ népei tudják, honnan fenyeget veszély, hogy nyitott szemmel lássák a béke ellenségeit és hogy egyesíthessék erőiket e veszély elleni küzdelem­ben. Tudják meg azok, akiknek szív­ügyük a béke megőrzése, hogy bát­ran támaszkodhatnak a Szovjetunió­ra és titáni erőfeszítésére, melyet azért fejt ki, hogy észhez térítse a háborús uszítókat, hogy megállítsa az új háborúhoz vezető gyorsuló menetet. A békés együttélés lenini elveit rendületlenül követő Szovjetunió sen­kit sem fenyeget, még kevésbé szán­dékozik bárkit is megtámadni. A szovjet kormány ünnepélyesen kije­lenti, hogy a Szovjetunió fegyveres erői sohasem fognak elsőnek hasz­nálni fegyvert. A szovjet emberek ooldogok lenné­nek, ha sikerülne véget venti a lázas fegyverkezésnek, ha örökre megszűn­ne annak szüksége, hogy nukleáris kísérleteket végezzenek, ha a népek örök Időkre megszabadulnának attól a súlyos tehertől, amelyet azóta kell viselniük, hogy a háború az emberi társadalom végzetes útitársa lett. Ha minden ország, nagy vagy kis ország, iparilag fejlett, vagy gaz­daságát még csak most építő or­szág, az államok katonai tömbjel­hez tartozó, vagy semleges politikát folytató ország népe határozottan kö­vetelni fogja, hogy dobják ócska­A kínai kormány a Szovjetunió döntéséről Peking (ČTK) — Pekingben közölték a Kír.al Népköztársaság kormá­nyának a Szovjetunió kormánya azon döntésével kapcsolatban kiadott nyilatkozatát, amely szerint a Szovjetunió felújítja a nukleáris fegyver­kísérleteket. Kína kormánya és népe határozottan támogatja a Szov­jetunió kormányának döntését — hangzik a nyilatkozatban. A kínai kormány úgy véli, hogy a szovjet kormány ezen döntése kijózanítja a háborús uszítókat. A kínai kormány ünnepélyesen kijelenti, hogy Kína kormár.ya és népe a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, minden békeszerető állammal és az egész világ nemzeteivel továbbra ls harcolni fog az általános leszerelés megvalósításáért, a nukleáris fegyverek betiltá­sáért, a világbéke megvédéséért. vasba az államok hadigépezetét, és hogy az emberiség szabaduljon meg a pusztító atomháború veszélyétől — akkor ez meg is történik. A szovjet nép létfontosságú érde­keit és — meggyőződése szerint — a leszerelés és a béke minden őszin­te hívének érdekeit Juttatja kifeje­zésre a szovjet kormány, amikor az­zal a felhívással fordul minden or­szág népéhez és kormányához, sok­szorozza meg erőfeszítéseit annak érdekében, hogy az általános és tel­jes leszerelés eszméje határozott tet­tekben nyilvánuljon meg, hogy a nukleáris fegyverek soha többé ne fenyegessék az emberek életét. A Szovjetunió kész bármely pillanat­ban aláírni az általános és teljes leszerelésről szőló egyezményt, amely véget vetne a termonukleáris fegy­verkísérleteknek is. A szovjet kormány egész politiká­ja arra irányul, hogy az államok vi­szonya a békés együttélésre épül­jön, hogy a népek szabadon fej­leszthessék a kereskedelmet, kölcsö­nösen gazdagodhassanak szellemi javakkal, hogy ne abban versenyez­zenek, ki gyárt több rombolóeszközt, hanem abban, hogy ki termel az emberek számára szükséges több anyagi javakat. Ez a magasztos törekvés hatja át a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programtervezetét, mely kitűzi a szovjet nép gyakorlati feladatait az elkövetkező húsz évre. A szovjet kormánynak meggyőző­dése, hogy a szovjet nép erőfeszí­tése a nemzetközi biztonság megszi­lárdításáért folytatott küzdelemben nem lesz hiábavaló, hanem egyesül a többi népek igyekezetével, mely­nek célja a tartós megbonthatatlan béke kivívása, a béke és a haladás eszméinek győzelme. A béke és a népek barátságának ügye győzedelmeskedik, az agresz­A szovjet kormánynyilatkozat világvisszhangja Méltó és szükséges válasz azoknak, akik új vérontásra készülnek • Varsó A nemzetközi helyzet késztette a Szovjetuniót, hogy az egész szocia­lista tábor védelmére lépéseket te­gyen az esetleges agresszióval szem­ben — Írja a Zolnierz Wolnosci. Ez intelmül szolgál azoknak a bűtiös erőknek, amelyek háborús tűzvészt szeretnének kirobbantani. A szovjet kormánynyilatkozat ismét megerő­síti a szovjet állam békeszeretét, azt, hogy kész bármikor aláírni az általános és teljes leszerelésről szó­ló egyezményt, ami az atomfegyver­kísérletek végét is jelentené. • Bukarest A román központi sajtő csütörtö­kön teljes terjedelemben közölte a szovjet kormánynyilatkozatot. „A Szovjetunió és a többi szocialista ország figyelmeztet, hogy az impe­rialisták veszélyes útra akarják so­dorni az emberiséget. Felszólítják a népeket, egyesült erőfeszítéssel hiú­sítsák meg az agresszív körök csel­szövéseit és szigeteljék el őket" — írja a Scinteia. Az európai béke és biztonság érdekei követelik a német békeszerződés megkötését. A Munca című román lap azt írja, hogy a békeszerető emberiség fele­lőssége tudatában velünk együtt tá­mogatja a német békeszerződés meg­kötésének igaz ügyét, 1961. a hely­zet rendezésének éve legyen. A tár­gyalások útja továbbra is nyitva áll szív erők tervei kudarcba fulladnak i I minden őszinte kezdeményezés előtt. A Fehér Ház álszenteskedik Washington (ČTK) — A Fehér Ház nyilatkozatot közölt, amelyben minden­képpen Igyekszik elferdíteni a szovjet kormány azon döntésének jellegét, hogy atomfegyver-kísérleteket hajt végre. Az USA kormánya mélyen hallgat a NATO tagállamaiban folytatott háborús előkészületek fokozásáról, arról, hogy Franciaország — az USA szövetségese a katonai tömbben — már hosszabb idö óta folytat nukleáris fegyverkísérlete­ket, hallgat továbbá a lázas fegyverke­zés fokozásáról az USA-ban, az USA hadserege- létszámának emeléséről, az USA és szövetségeseinek azon fenyege­tőzéséről, hogy válaszként a békeszer­ződés megkötésére a Német Demokra­tikus Köztársasággal, háborút robbant ki. Nyilatkozatában álszenteskedően azt állítja, hogy a Szovjetunió ezen lépése, amelynek célja elhárítani azt a katasztrófát, amelyet a harmadik vi­lágháború több száz millió embernek je­lentene, „az flmberiségnek a lázas fegyverkezés enyhítésére"'*írányuló tö­rekvése mellőzését" — jelenti. Hasonló állítások éles ellentétben ál­lanak az általánosan ismert tényekkel. A szovjet kormány elsőként foglalt ál­lást az általános és teljes leszerelés, a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése mellett. A Fehér Ház nyilatkozatában Ismét hazug és álszenteskedó állításokhoz fo­lyamodik, mert éppen az USA és Nagy­Britannia nem voltak hajlandók támo­gatni az ENSZ közgyűlésének azt a ha­tározatát, amelyben az államokat fel­szólítja, ne folytassanak nukleáris fegy­verkísérleteket, támogatták Franciaor­szágot e kísérletek megvalósításában. A Fehér Ház nyilatkozata tehát nem más, mint arra irányuló kísérlet, hogy a Szovjetunióra hárítsa a felelősséget a világon uralkodó jelenlegi feszültsé­gért, amelyet az idézett elé, hogy az USA háborús őrületet kelt és folytatja a lázas fegyverkezést. • Szófia A bolgár lapok kiemelik, hogy a Szovjetunió bármikor kész aláírni az általános és teljes leszerelésről szőló egyezményt, hogy véget vessen az atomkísérleteknek. A lapok hangoz­tatják a nyilatkozatnak azt a ré­szét, mely megállapítja, hogy a Szovjetunió kész visszaverni minden támadást, amely a békeszerető ál­lamok függetlensége és biztonsága ellen irányulna. • Berlin Az NDK közvéleménye szükséges és fontos lépést lát a szovjet kor­mánynyilatkozatban, annak a ka­tasztrófának az elhárításához, ame­lyet egy harmadik világháború Je­lentene százmilliókra nézve. A Neues Deutschland cikkének címe hirdeti: „A szovjet kormánynyilatkozat meg­felel a világ békeérdeketnek. Az egyetemes leszerelés továbbra is a legfontosabb feladat." A többi lapok ilyen címmel közlik a szovjet kor­mánynyilatkozatot : „A megtorlás fegyvere saját barlangjában is eléri az agresszort. Nyomatékos figyelmez­tetés a népeknek: állítsátok meg azokat, akik új vérontásra készül­nek. Válasz az agresszív fenyege­tésekre." • Párizs A l'Humanité azt írja, hogy most minden a nyugati országoktól, min­denekelőtt az USA kormányától függ. Eddig kivétel nélkül minden problémában teljesen negatív állás­pontra helyezkedtek. Míg a Szovjet­unió katonáinak millióit leszereltette, az USA-ban tartalékosokat hívtak be és állandóan növelték a katonai költ­ségvetést. Amikor a Szovjetunió be­szüntette a nukleáris kísérleteket, a nyugati országok szabotálták a genfi értekezletet és megengedték szövet­ségesüknek, Franciaországnak, hogy kísérleteket végezzen a Szaharában. A szovjet kormány elhatározása azért is érthétő, mert ma létezik egy revan­sista nyugatnémet hadsereg, melynek volt nácitábornokok, háborús bűnö­sök parancsolnak, köztük annak a hírhedt Barbarossa tervnek az egyik szerzője, amelynek alapján 1941. jú­•lius 22-ér. váratlanul megtámadták a Szovjetuniót. Most azonban semmi sem történhet váratlanul. A Szov­jetuniónak vagy szövetségeseinek megtámadása azonnali megsemmisítő visszavágással járna. ÁMULT TANÍT ES EBERSEGRE INT S zomorú évforduló esik arra a napra; amelyen gyermekeink, a cseppnyi emberkék csacsogó ha­da megteszi első lépéseit az élet útján: elfoglalja helyét az iskola első osztályának padjaiban. Huszon­két év telt el azóta, hogy elszaba­dult a második világháború poklá­nak ördöge, hogy azon a szeptem­beri napon gyilkos bombák kezd­tek hullani Lengyelhonra és aratott a halál. Rendszerint kerek évfor­dulókról emlékezünk meg. Ezzel az évfordulóval azonban kivételt kell tenni, mert örök mementőja az em­beriségnek, tanít és éberségre int napjaink feszült légkörében, amikor ugyanazok az erők szeretnék meg­ismételni a múltat. A következő napra — szeptember másodikára viszont több mint jelképesen egy másik emlékezetes évforduló esik: 16 évvel ezelőtt ezen a napon tet­te le a fegyvert a szétzúzott milita­rista Japán s hallgattak el végképp a fegyverek. 1939-et írtunk. A mai Ifjúság még a világon sem volt. A harmincas és a negyvenes évek nemzedéke azon­ban jól emlékszik rá. Ettől a nap­tői kezdve mérgeződött meg életük: az előbbieknek gyermek- és diák­korát mételyezte meg, az utóbbiak­nak pedig végzetes sorsot szánt, hogy valahol messze, szülőföldjük­től távol, idegenben öntözzék vé­rükkel a szomjas földet, vagy is­meretlen, Jeltelen sírban porladjon a testük. A 22 év előtti esemény az első robbanás volt, miután a nyu­gati hatalmak elnézték, hogyan ját­szadoznak az ezeréves birodalom hatalmi megszállottjai a „tűzszer­számmal". Azt gondolták, ha tűz lesz, akkor ls csak a „rossz szom­széd" pajtája ég le. De nem úgy lett... A 2 évvel később bekövet­kezett második robbanás viszont végkövetkezményében a gyújtogató fellegvárát döntötte porba. A légkör már régebben puska­poros volt, amikor a máso­dik világháború kitört. Az imperia­lista Japán Távol-Keleten már évek óta hódító harcot vívott Kínában, olasz csizma taposta Etiópia föld­jét, végigdúlt Spanyolországon a polgárháború, melyben külföldi se­gítséggel a fasiszta diktátor marta­lócai győztek. Ausztria és Csehszlo­vákia már áldozati bárány volt a fasiszta Moloch oltárán. Mindenki tudta, mindenki érezte, hogy ennek folytatása lesz, hogy a náci hatal­mi vágy nem éri be ezzel. S a világ első munkás-paraszt államának kép­viselői tárgyalásba bocsátkoztak a kapitalista Nyugat vezetőivel, • ho­gyan háríthatnák el a fenyegető vi­lágkatasztrófát. A szovjet fél haté­kony kollektív biztonsági rendszert javasolt a horogkeresztes vész meg­fékezésére. A francia és angol tár­gyalófelek azonban hűvösen vissza­utasították az ajánlatokat; a látszat kedvéért tárgyaltak ugyan, de ezzel is azt akarták elérni, hogy az eset­leges szovjet-angol-francia kölcsö­nös segítségnyújtási egyezmény ki­látása legyen az a mumus, amivel majd kiugratják a nyulat a bokor­ból : határozott cselekvésre készte­tik Németországot, hogy rontson neki a szocialista Szovjetuniónak. A szovjet fél, miután látta, hogy a megegyezés minden reménye kútba esett, Németország ajánlkozására megnemtámadási egyezményt kötött vele, amivel két évet nyert, hogy Jobban felkészülhessen a védeke­zésre, jobb politikai és gazdasági feltételek mellett vívja meg honvé­dő harcát. Savanyú lett a szőlő a Nyugat számára. A hitleri Német­ország nem a Szovjetuniót, hanem az urak Lengyelországát vette cél­ba, azt a Lengyelországot, mely visszautasította a felkínált szovjet segítséget; Beck Lengyelországa ugyanis — akárcsak Beneš — a francia-angol fegyverszövetségben bizakodott a végsőkig. De mélyen csalódott, mert cserbenhagyták a nemzeti katasztrófa küszöbén. A ná­cik ezután a többi nyugati ország­ra támadtak. Ami 1939. szeptember 1. után következett, úgyszólván minden második család életében mély nyomokat hagyott. Annál szo­morúbb, hogy most, 16 évvel a há­ború után sem tanultak München előidézői. A hitleri világuralmi ter­vekre törő bonni állam csapatai ma szépszerével besétálnak Albion földjére, melynek a háború utolsó időszakában eléggé kijutott a V-l és V-2 borzalmas fegyverekből. Ott­honosak de Gaulle Franciaországá­ban is. Lám, maguk az udvarias franciák (nem a nép, hanem a kor­mánykörök) nyitottak nekik ajtót. Az újjáéledt német militarizmus azonban nem Ismer határt. Különö­sen akkor nem, amikor az óceánon túlról is fűtik a háborús kalandok­ban érdekelt monopóliumok, me­lyek már a második világháború idején ls a kulisszák mögül intri­káltak. IyJ ünchen és Danzig tanulsága 1 • különösen éberségre inti az emberiséget most, amikor a javít­hatatlan békerontók a mestersége­sen kiélezett nyugat-berlini viszály­lyal mérgezik a légkört és háborús őrületet akarnak felkorbácsolni az emberekben. Mi nem félünk. A szo­cialista tábor ereje szilárd. De a múlt áldozatai arra intenek, hogy idejében le kell fogni a gyújtogatok kezét. L. L. ÜJ SZO 4 * 1961. szeptember 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom