Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-01 / 243. szám, péntek

A Szovjetunió kormányának nyilatkozata (Folytatás a 3. oldalról) mányal is felelősek. Nem rejtőzködhetnek idősebb NATO-partnereik háta mögé, telelniük kell majd e rövidlátó és veszélyes politika minden súlyos következményeiért. Adenauer és a mögötte álló erők állig felfegyverzett militarista állammá akarják fejleszteni Nyugat-Németországot. Ennek az államnak fő külpolitikai célja a revanš és a második világháború után Európában kijelölt határok felülvizsgálása. Az NSZK kormánya most igyekszik behozni azt, amit a hitleri Németország feltétlen meghódolása utáni első években elmulasztott, amikor az USA, Anglia és Franciaország még nem dobta egészen sutba a Németország lefegyverzéséről kötött szövetségesi egyezményeket. A háború után eltelt 16 év elég Idő volt arra, hogy megítélhessük, levonta-e Nyugat-Németország népe a kellő tanulságot — mint az NDK népe — a militarista múltból, a Németország által kirobbantott két világháborúban elszenvedett katasztrofális vereségeiből. Sajnos, sok tény vall arra, hogy a német népnek Nyugat-Németországban levő része újra a reváns mérgező hatása alá került, és megengedi az újdonsült führereknek, hogy a háború útjára sodorják. Hogyan magyarázható másként az a tény, hogy az NSZK lakossága a szövetségi parlamenti választáskor mindenkor alázatosan Adenauer kancellárra és azokra a politikusokra adja szavazatait, akik oly buzgón újabb agresszív cselekedetekbe sodorják a németeket? Az Adenauerra szavazó németeknek tudniuk kell, hogy Adenauer és politikájának nyugat-németországi követői ugyanazokkal az antikommunista és revansista jelszavakkal vértezték fel magukat, amelyekkel Hitler jutott uralomra, majd kirobbantotta a második világháborút. Természetesen minden nemzet azt a politikust állíthatja az államhatalom kormánykerekéhez, akit akar. De senki sem vonhatja meg más országok népeitől — amelyek nemegyszer tanúi voltak annak, hogyan értek meg a militarizmus és az agresszió vetései Németországon belül — azt a jogot, hogy felemelhessék intő hangjukat a múlt tragikus eseményeinek a megismétlődése ellen. Ezt a hangot minden németnek meg kell hallania. Bármilyen keserves is ez a tudat, nemcsak a nyugat-németországi németek, hanem némely, a nyugati hatalmak katonai tömbjeihez tartozó más országok népei sincsenek még korunk követeléseinek magaslatán, nem fejtenek ki megfelelő aktivitást az új háború előkészületeinek meghiúsítására. Ezt a következtetést vonhatjuk le abból a tényből, hogy a választásokon azokra a jelöltekre és pártokra Is szavaznak, akik, illetve amelyek a lázas fegyverkezés politikáját folytató kormányokat alakítanak. Kívül állnak a hidegháború felszámolására és a béke védelmére irányuló igyekezeten és sehogyan sem tudnak megegyezni abban, hogy megvonják a bizalmat és a támogatást azoktól a kormányoktól, amelyek tevékenységükkel bebizonyították, hogy ellenzik az általános és teljes leszerelést, a lázas fegyverkezés és háborús uszítás hívei. Ha ezek a népek nem használják fel a lehetőségeket a világot háborús katasztrófába sodró kormányaik megfékezésére, ha nem egyesítik erőfeszítésüket más népekével, hogy keresztülvigyék akaratukat: a leszerelést, a háború teljes kiiktatását az emberi társadalom életéből, akkor ebből csak ezt az egy következtetést vonhatjuk le: ezeknek az országoknak a népei még nem ébredtek fel, nem döbbentek rá a béke biztosításáért rájuk háruló felelősség nagyságára Minél nyilvánvalóbb az a veszély, hogy Nyugat-Németország háborús viszályt robbant ki, annál égeťibb és halaszthatatlanabb feladat a német békeszerződés megkötése, mely megvédené a népeket a német militaristák újabb cselszövéseitől. Mint tudjuk, éppen erre törekszik a Szovjetunió. Ám válaszul a Szovjetuniónak arra az elhatározására, hogy megköti a békeszerződést Németországgal és így végleg pontot tesz a második világháború után, egy harmadik világháború kirobbantásával fenyegetik. Az USA és Anglia további fegyveres erőinek és fegyverzetének Nyugat-Berlinbe szállítása újabb erőfitogtatás válaszul a német békeszerződés megkötésére tett szovjet javaslatokra. Ennek nincs különösebb jelentősége a nyugati hatalmak nyugat-berlini katonai helyőrségének megerősítése szempontjából, tehát egyedül és 'kizárólag provokációs célzattal történt ez, amit legjobban azok tudnak, akik e csapatok Nyugat-Berlinbe küldését elhatározták. A szovjet kormány nem teljesítené magasztos küldetését országa népeivel, a szocialista országok népeivel, a békés életre törekvő népekkel szemben, ha az USA és egyes további NATO-országok háborús előkészületeivel és fenyegetéseivel szemben nem élne a rendelkezésére álló lehetőségekkel, hogy tökéletesítse a leghatékonyabb fegyverfajtákat, amelyek alkalmasak arra, hogy lehűtsék a forrőfejűeket egyes NATO-hatalmak fővárosaiban. A Szovjetunióban terveket dolgoztak ki, amelyek alapján fokozott hatású 20, 30, 50 és 100 millió tonna trinitrotoluol robbanó erejű nukleáris bombák sorozatát állítják elő. Az olyan rakéták, mint amilyeneknek segítségével Jurij Gagarin őrnagy és Germán Tyitov őrnagy űrrepüléseket hajtott végre a Föld körül, képesek ilyen nukleáris bombákat eljuttatni a Föld bármely pontjára, ahonnan támadás történhetnék a Szovjetunió, vagy bármely más szocialista ország ellen. Megbocsáthatatlan könnyelműség lenr.e, ha nem vonnánk le a megfelelő következtetéseket a NATO katonai tömb agresszív politikája következtében kialakult helyzetből és nem ügyelnénk a szovjet nagyhatalom, a nagy szocialista tábor és valamennyi békeszerető állam biztonságának és erejének megszilárdítására. A szovjet kormány Jelen nyilatkozatával nemcsak a szovjet nép barátaihoz fordul, akik helyesen értelmezik a Szovjetunió békepolitikáját, hanem azokhoz a külföldi állampolgárokhoz is, akik talán szigorúan ítélnek arról, hogy a Szovjetunió új termonukleáris fegyverfajtákkal végez kísérleteket. A szovjet kormány azzal a szilárd hittel teszi meg ezt a lépést, hogy a népek megértik, ez az intézkedés kényszerű és a kialakult körülmények között elkerülhetetlen. Ahhoz, hogy elvegyük az agresszor kedvét attól, hogy bűnös játékot folytasson a tűzzel, szükséges, hogy tudja és lássa: van a világon olyan erő, amely teljes fegyverzetben készen áll, hogy viszszaverjen a békeszerető államok függetlensége és biztonsága ellen intézett mindennemű merényletet, és hogy a megtorlás fegyvere saját barlangjában is eléri az agresszort. A szovjet kormány nemcsak azért szól erről, hogy tökéletesen megvilágítsa azokat a motívumokat, amelyek most nukleáris kísérletek végrehajtására késztették. Elsősorban azért említi ezt, hogy a világ népei tudják, honnan fenyeget veszély, hogy nyitott szemmel lássák a béke ellenségeit és hogy egyesíthessék erőiket e veszély elleni küzdelemben. Tudják meg azok, akiknek szívügyük a béke megőrzése, hogy bátran támaszkodhatnak a Szovjetunióra és titáni erőfeszítésére, melyet azért fejt ki, hogy észhez térítse a háborús uszítókat, hogy megállítsa az új háborúhoz vezető gyorsuló menetet. A békés együttélés lenini elveit rendületlenül követő Szovjetunió senkit sem fenyeget, még kevésbé szándékozik bárkit is megtámadni. A szovjet kormány ünnepélyesen kijelenti, hogy a Szovjetunió fegyveres erői sohasem fognak elsőnek használni fegyvert. A szovjet emberek ooldogok lennének, ha sikerülne véget venti a lázas fegyverkezésnek, ha örökre megszűnne annak szüksége, hogy nukleáris kísérleteket végezzenek, ha a népek örök Időkre megszabadulnának attól a súlyos tehertől, amelyet azóta kell viselniük, hogy a háború az emberi társadalom végzetes útitársa lett. Ha minden ország, nagy vagy kis ország, iparilag fejlett, vagy gazdaságát még csak most építő ország, az államok katonai tömbjelhez tartozó, vagy semleges politikát folytató ország népe határozottan követelni fogja, hogy dobják ócskaA kínai kormány a Szovjetunió döntéséről Peking (ČTK) — Pekingben közölték a Kír.al Népköztársaság kormányának a Szovjetunió kormánya azon döntésével kapcsolatban kiadott nyilatkozatát, amely szerint a Szovjetunió felújítja a nukleáris fegyverkísérleteket. Kína kormánya és népe határozottan támogatja a Szovjetunió kormányának döntését — hangzik a nyilatkozatban. A kínai kormány úgy véli, hogy a szovjet kormány ezen döntése kijózanítja a háborús uszítókat. A kínai kormány ünnepélyesen kijelenti, hogy Kína kormár.ya és népe a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal, minden békeszerető állammal és az egész világ nemzeteivel továbbra ls harcolni fog az általános leszerelés megvalósításáért, a nukleáris fegyverek betiltásáért, a világbéke megvédéséért. vasba az államok hadigépezetét, és hogy az emberiség szabaduljon meg a pusztító atomháború veszélyétől — akkor ez meg is történik. A szovjet nép létfontosságú érdekeit és — meggyőződése szerint — a leszerelés és a béke minden őszinte hívének érdekeit Juttatja kifejezésre a szovjet kormány, amikor azzal a felhívással fordul minden ország népéhez és kormányához, sokszorozza meg erőfeszítéseit annak érdekében, hogy az általános és teljes leszerelés eszméje határozott tettekben nyilvánuljon meg, hogy a nukleáris fegyverek soha többé ne fenyegessék az emberek életét. A Szovjetunió kész bármely pillanatban aláírni az általános és teljes leszerelésről szőló egyezményt, amely véget vetne a termonukleáris fegyverkísérleteknek is. A szovjet kormány egész politikája arra irányul, hogy az államok viszonya a békés együttélésre épüljön, hogy a népek szabadon fejleszthessék a kereskedelmet, kölcsönösen gazdagodhassanak szellemi javakkal, hogy ne abban versenyezzenek, ki gyárt több rombolóeszközt, hanem abban, hogy ki termel az emberek számára szükséges több anyagi javakat. Ez a magasztos törekvés hatja át a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programtervezetét, mely kitűzi a szovjet nép gyakorlati feladatait az elkövetkező húsz évre. A szovjet kormánynak meggyőződése, hogy a szovjet nép erőfeszítése a nemzetközi biztonság megszilárdításáért folytatott küzdelemben nem lesz hiábavaló, hanem egyesül a többi népek igyekezetével, melynek célja a tartós megbonthatatlan béke kivívása, a béke és a haladás eszméinek győzelme. A béke és a népek barátságának ügye győzedelmeskedik, az agreszA szovjet kormánynyilatkozat világvisszhangja Méltó és szükséges válasz azoknak, akik új vérontásra készülnek • Varsó A nemzetközi helyzet késztette a Szovjetuniót, hogy az egész szocialista tábor védelmére lépéseket tegyen az esetleges agresszióval szemben — Írja a Zolnierz Wolnosci. Ez intelmül szolgál azoknak a bűtiös erőknek, amelyek háborús tűzvészt szeretnének kirobbantani. A szovjet kormánynyilatkozat ismét megerősíti a szovjet állam békeszeretét, azt, hogy kész bármikor aláírni az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt, ami az atomfegyverkísérletek végét is jelentené. • Bukarest A román központi sajtő csütörtökön teljes terjedelemben közölte a szovjet kormánynyilatkozatot. „A Szovjetunió és a többi szocialista ország figyelmeztet, hogy az imperialisták veszélyes útra akarják sodorni az emberiséget. Felszólítják a népeket, egyesült erőfeszítéssel hiúsítsák meg az agresszív körök cselszövéseit és szigeteljék el őket" — írja a Scinteia. Az európai béke és biztonság érdekei követelik a német békeszerződés megkötését. A Munca című román lap azt írja, hogy a békeszerető emberiség felelőssége tudatában velünk együtt támogatja a német békeszerződés megkötésének igaz ügyét, 1961. a helyzet rendezésének éve legyen. A tárgyalások útja továbbra is nyitva áll szív erők tervei kudarcba fulladnak i I minden őszinte kezdeményezés előtt. A Fehér Ház álszenteskedik Washington (ČTK) — A Fehér Ház nyilatkozatot közölt, amelyben mindenképpen Igyekszik elferdíteni a szovjet kormány azon döntésének jellegét, hogy atomfegyver-kísérleteket hajt végre. Az USA kormánya mélyen hallgat a NATO tagállamaiban folytatott háborús előkészületek fokozásáról, arról, hogy Franciaország — az USA szövetségese a katonai tömbben — már hosszabb idö óta folytat nukleáris fegyverkísérleteket, hallgat továbbá a lázas fegyverkezés fokozásáról az USA-ban, az USA hadserege- létszámának emeléséről, az USA és szövetségeseinek azon fenyegetőzéséről, hogy válaszként a békeszerződés megkötésére a Német Demokratikus Köztársasággal, háborút robbant ki. Nyilatkozatában álszenteskedően azt állítja, hogy a Szovjetunió ezen lépése, amelynek célja elhárítani azt a katasztrófát, amelyet a harmadik világháború több száz millió embernek jelentene, „az flmberiségnek a lázas fegyverkezés enyhítésére"'*írányuló törekvése mellőzését" — jelenti. Hasonló állítások éles ellentétben állanak az általánosan ismert tényekkel. A szovjet kormány elsőként foglalt állást az általános és teljes leszerelés, a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése mellett. A Fehér Ház nyilatkozatában Ismét hazug és álszenteskedó állításokhoz folyamodik, mert éppen az USA és NagyBritannia nem voltak hajlandók támogatni az ENSZ közgyűlésének azt a határozatát, amelyben az államokat felszólítja, ne folytassanak nukleáris fegyverkísérleteket, támogatták Franciaországot e kísérletek megvalósításában. A Fehér Ház nyilatkozata tehát nem más, mint arra irányuló kísérlet, hogy a Szovjetunióra hárítsa a felelősséget a világon uralkodó jelenlegi feszültségért, amelyet az idézett elé, hogy az USA háborús őrületet kelt és folytatja a lázas fegyverkezést. • Szófia A bolgár lapok kiemelik, hogy a Szovjetunió bármikor kész aláírni az általános és teljes leszerelésről szőló egyezményt, hogy véget vessen az atomkísérleteknek. A lapok hangoztatják a nyilatkozatnak azt a részét, mely megállapítja, hogy a Szovjetunió kész visszaverni minden támadást, amely a békeszerető államok függetlensége és biztonsága ellen irányulna. • Berlin Az NDK közvéleménye szükséges és fontos lépést lát a szovjet kormánynyilatkozatban, annak a katasztrófának az elhárításához, amelyet egy harmadik világháború Jelentene százmilliókra nézve. A Neues Deutschland cikkének címe hirdeti: „A szovjet kormánynyilatkozat megfelel a világ békeérdeketnek. Az egyetemes leszerelés továbbra is a legfontosabb feladat." A többi lapok ilyen címmel közlik a szovjet kormánynyilatkozatot : „A megtorlás fegyvere saját barlangjában is eléri az agresszort. Nyomatékos figyelmeztetés a népeknek: állítsátok meg azokat, akik új vérontásra készülnek. Válasz az agresszív fenyegetésekre." • Párizs A l'Humanité azt írja, hogy most minden a nyugati országoktól, mindenekelőtt az USA kormányától függ. Eddig kivétel nélkül minden problémában teljesen negatív álláspontra helyezkedtek. Míg a Szovjetunió katonáinak millióit leszereltette, az USA-ban tartalékosokat hívtak be és állandóan növelték a katonai költségvetést. Amikor a Szovjetunió beszüntette a nukleáris kísérleteket, a nyugati országok szabotálták a genfi értekezletet és megengedték szövetségesüknek, Franciaországnak, hogy kísérleteket végezzen a Szaharában. A szovjet kormány elhatározása azért is érthétő, mert ma létezik egy revansista nyugatnémet hadsereg, melynek volt nácitábornokok, háborús bűnösök parancsolnak, köztük annak a hírhedt Barbarossa tervnek az egyik szerzője, amelynek alapján 1941. jú•lius 22-ér. váratlanul megtámadták a Szovjetuniót. Most azonban semmi sem történhet váratlanul. A Szovjetuniónak vagy szövetségeseinek megtámadása azonnali megsemmisítő visszavágással járna. ÁMULT TANÍT ES EBERSEGRE INT S

zomorú évforduló esik arra a napra; amelyen gyermekeink, a cseppnyi emberkék csacsogó hada megteszi első lépéseit az élet útján: elfoglalja helyét az iskola első osztályának padjaiban. Huszonkét év telt el azóta, hogy elszabadult a második világháború poklának ördöge, hogy azon a szeptemberi napon gyilkos bombák kezdtek hullani Lengyelhonra és aratott a halál. Rendszerint kerek évfordulókról emlékezünk meg. Ezzel az évfordulóval azonban kivételt kell tenni, mert örök mementőja az emberiségnek, tanít és éberségre int napjaink feszült légkörében, amikor ugyanazok az erők szeretnék megismételni a múltat. A következő napra — szeptember másodikára viszont több mint jelképesen egy másik emlékezetes évforduló esik: 16 évvel ezelőtt ezen a napon tette le a fegyvert a szétzúzott militarista Japán s hallgattak el végképp a fegyverek. 1939-et írtunk. A mai Ifjúság még a világon sem volt. A harmincas és a negyvenes évek nemzedéke azonban jól emlékszik rá. Ettől a naptői kezdve mérgeződött meg életük: az előbbieknek gyermek- és diákkorát mételyezte meg, az utóbbiaknak pedig végzetes sorsot szánt, hogy valahol messze, szülőföldjüktől távol, idegenben öntözzék vérükkel a szomjas földet, vagy ismeretlen, Jeltelen sírban porladjon a testük. A 22 év előtti esemény az első robbanás volt, miután a nyugati hatalmak elnézték, hogyan játszadoznak az ezeréves birodalom hatalmi megszállottjai a „tűzszerszámmal". Azt gondolták, ha tűz lesz, akkor ls csak a „rossz szomszéd" pajtája ég le. De nem úgy lett... A 2 évvel később bekövetkezett második robbanás viszont végkövetkezményében a gyújtogató fellegvárát döntötte porba. A légkör már régebben puskaporos volt, amikor a második világháború kitört. Az imperialista Japán Távol-Keleten már évek óta hódító harcot vívott Kínában, olasz csizma taposta Etiópia földjét, végigdúlt Spanyolországon a polgárháború, melyben külföldi segítséggel a fasiszta diktátor martalócai győztek. Ausztria és Csehszlovákia már áldozati bárány volt a fasiszta Moloch oltárán. Mindenki tudta, mindenki érezte, hogy ennek folytatása lesz, hogy a náci hatalmi vágy nem éri be ezzel. S a világ első munkás-paraszt államának képviselői tárgyalásba bocsátkoztak a kapitalista Nyugat vezetőivel, • hogyan háríthatnák el a fenyegető világkatasztrófát. A szovjet fél hatékony kollektív biztonsági rendszert javasolt a horogkeresztes vész megfékezésére. A francia és angol tárgyalófelek azonban hűvösen visszautasították az ajánlatokat; a látszat kedvéért tárgyaltak ugyan, de ezzel is azt akarták elérni, hogy az esetleges szovjet-angol-francia kölcsönös segítségnyújtási egyezmény kilátása legyen az a mumus, amivel majd kiugratják a nyulat a bokorból : határozott cselekvésre késztetik Németországot, hogy rontson neki a szocialista Szovjetuniónak. A szovjet fél, miután látta, hogy a megegyezés minden reménye kútba esett, Németország ajánlkozására megnemtámadási egyezményt kötött vele, amivel két évet nyert, hogy Jobban felkészülhessen a védekezésre, jobb politikai és gazdasági feltételek mellett vívja meg honvédő harcát. Savanyú lett a szőlő a Nyugat számára. A hitleri Németország nem a Szovjetuniót, hanem az urak Lengyelországát vette célba, azt a Lengyelországot, mely visszautasította a felkínált szovjet segítséget; Beck Lengyelországa ugyanis — akárcsak Beneš — a francia-angol fegyverszövetségben bizakodott a végsőkig. De mélyen csalódott, mert cserbenhagyták a nemzeti katasztrófa küszöbén. A nácik ezután a többi nyugati országra támadtak. Ami 1939. szeptember 1. után következett, úgyszólván minden második család életében mély nyomokat hagyott. Annál szomorúbb, hogy most, 16 évvel a háború után sem tanultak München előidézői. A hitleri világuralmi tervekre törő bonni állam csapatai ma szépszerével besétálnak Albion földjére, melynek a háború utolsó időszakában eléggé kijutott a V-l és V-2 borzalmas fegyverekből. Otthonosak de Gaulle Franciaországában is. Lám, maguk az udvarias franciák (nem a nép, hanem a kormánykörök) nyitottak nekik ajtót. Az újjáéledt német militarizmus azonban nem Ismer határt. Különösen akkor nem, amikor az óceánon túlról is fűtik a háborús kalandokban érdekelt monopóliumok, melyek már a második világháború idején ls a kulisszák mögül intrikáltak. IyJ ünchen és Danzig tanulsága 1 • különösen éberségre inti az emberiséget most, amikor a javíthatatlan békerontók a mesterségesen kiélezett nyugat-berlini viszálylyal mérgezik a légkört és háborús őrületet akarnak felkorbácsolni az emberekben. Mi nem félünk. A szocialista tábor ereje szilárd. De a múlt áldozatai arra intenek, hogy idejében le kell fogni a gyújtogatok kezét. L. L. ÜJ SZO 4 * 1961. szeptember 1.