Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-30 / 272. szám, szombat

Néma tépelődésre késztető furcsa érzés tölt el ezen a helyen. Lassú leplekkel rovom az öreg gesztenye­fák, a karcsú nyírek, a titokzatosan suttogó nyárfák között lomhán ka­nyargó utat. Igen, itt balra, a sima felületű csa­tornán, tőlem alig néhányszáz lépés­nyire, a második világháborúban első ízben bődült el a hajóágyú. A föld­nyelv másik oldalát nyaldosó Balti­kumról a rombolók nyitották meg a tüzet Az út hajlatában az 1. számú wartovna, őrhely golyóverte betonfa­lai ismerkedtek meg először a könnyű gyalogsági fegyverek tűzerejével. Tán száz lépésnyire innen, a helyőrség emeletes laktanyájának meztelen vá­za az elmúlt világháború első felkiál­tójele Csak le kell hajolnom és szá­zával szedhetem a rozsdás tölténye­ket, üreseket és ki nem lőtteket, amelyekből ezüstös-szürke durva szemcsékben ömlik a puskapor. Lá­bam alatt repeszdarabok csikorognak. A töltények és gránátszilánkok — amelyeket már erősen kikezdett az idő foga — nem akármilyenek, hanem a második világháborúban először felhasznált gyilkoló szerszámok ma­WGlUiSELMliIKK / A Westerplatte tervrajza radványai. Kis .tisztáson, körülkerített helyen sudár kereszt, alatta kőbe vé­sett neveli — a Háború első lengyel halottainak névsora. Furcsa, az embert néma tépelődés­re késztető érzés tölti el. Ennek a né­hány ezer négyzetméternyi vérrel áz­tatott területnek azelőtt alig ismert neve gyászos körülmények között he­lyet kért a történelemben: itt lört ki a második világháború 1939. szep­tember elsején. S ez a' néhány ezer négyzetméternyi lengyel föld joggal helyet is kapott a történelemben, ma­roknyi rettenhetetlen védőjének ér­deméből. , , A Westerplattén járok, ott, ahol Sucharski őrnagy vezetésével 210 len­gyel katona hét háborús nap alatt hőssé érett. Hadd mondjam el egyszerű törté­netük ... A Westerplatte néhány száz méter hosszú, keskeny földnyelv, amelyet három oldalról vízfelület, hosszan kí­gyózó csatorna, a gdanszki öböl és a méltóságteljes Balti-tenger ölel körül. A szárazfölddel összefüggő részét né­hány kilométer választja el Gdanszk­tól. a néhai Danzigtól. Az első vi­lágháború után a Népszövetség fel­ügyelete alatt álló szabad város lett Danzigból s ide torkollt az.akkori Ke­let-Poroszország területét átszelő len­gyel korridor, amely Lengyelországot egybekapcsolta a tengerrel. Az impe­rialista Németországnak ez kezdettől fogva szálka voll a szemeben. s ké­sőbb, Hitler uralomra jutása után, már egészen nyíltan követelte a kor­ridor felszámolását és Danzig vissza­csatolását a III. Birodalomhoz. A mond­vacsinált danzigi kérdés lett a világ­háború kirobbantásának ürügye. Hogyan is történt? A Westerplattén 1925 óta a Nép­szövetség engedélyével 88 főnyi len­gyel helyőrség tartózkodott. Nem rendelkezhettek nehéz fegyverekkel s nem építhettek erődítményeket. A danzigi német rendőrség ellenőrzést gyakorolt ezen intézkedések betar­tása fölött. Amikor azonban Hitler mind követelődzőbben lépett fel, a Westerplatte helyőrsége — amelynek különben minden egyes tagja, a ve­szélyes posztra való tekintettel szánt­szándékkal kiválasztott agglegény volt — merészebben és agyafúrtabban látott hozzá erődítmények építéséhez. 1938 ban vette át a parancsnokságot a negyven esztendős Sucharski őr­nagy, aki minden energiáját a fél­sziget védelmi megerősítésére össz­pontosította. Raktárak és őrszobák, altiszti lakások és kaszárnyák épül­tek, de rejtélyes módon — a falak vastag vasbetonból. Kívülről egy sor tégla leplezte az* ellenőrzést gyakor­lók kíváncsi szemei elől, hogy ezek a különféleképpen elnevezett, ártat­lan- kinézésű épületek nagyonis alkal­masok a védekezésre. A polgári se­gédszolgálat feltöltése címén sikerült a helyőrség létszámát is 210 főre gya­rapítani. Serényen dolgoztak lövész­árkok mélyítésén, készenlétbe helyez­ték a tankelhárító spanyollovasokat, s a Westerplattéra sikerült szétsze­relt állapotban becsempészni két kis­kaliberű ágyút, négy 81 milliméteres gyalogsági löveget és egy orosz gyártmányú három hüvelykes ágyút. Egyszóval a Westerplatte parancs­noka nem adott sokat Pílsudski tá­bornokainak bíztatására, amely így hangzott: „Ne tartsanak semmitől, háború esetén csak rövid ideig kell kitartaniok, hat hadtest jön majd se­gítségükre''. Veszélyt szimatolva ön­tevékenyen látott hozzá kis csapata helyzetének 'megerősítéséhez. S elő­érzete nem csalt.".. Augusztus 25-én hivatalos látoga­tásra horogkeresztes lobogójü vendég érkezett. A csatornában, néhány száz. lépésnyire a Westerplattétől horgonyt vetett a Schleswig-Holstein német csatahajó. Sucharski bosszankodcftt, hiszen a védelmi munkálatok uiég nem fejeződtek be, és a csatahajó tornyaiból akár szabad szemmel is végig pásztázhatták biroSalmát. A Schleswig-Holstein ugyan már öreg csatahajó volt, még az orosz-japán háború idején készült, de a nehéz fegyverekkel nem rendelkező Wester­plattéra mégis csak nagy veszélyt je­lentett négy 280 milliméteres, tíz 150 milliméteres és négy 88 milliméteres ágyúja. — Elrendelem a készültséget. A gya­nús mozgolódásról azonnal jelentést kérek — adta ki Sucharski őrnagy a parancsot, majd újra, ki tudja há­nyadszor végig ellenőrizte a helyőr­ség védelmi berendezéseit. — Két­száztíz ember kétkilométernyi védel­mi vonalra, hát ez bizony nem sok — ez a gondolat gyötörte szinte szün­telenül egészen addig, amíg ... Amíg szeptember 1-én pontosan hajnali 4 óra 40 perckor hajóágyúk fülsiketítő robaja verte-föl rövid ál­mából. — Ez a Schleswig-Holstein — futott át agyán a villámgyors gondo­lat, miközben magára 'kapta köpe­nyét. Csörög a telefon. A szárazföldi vé­delmi vonal parancsnoka, Pajak had­nagy jelentkezik a huzal másik vé­gén : — A németek támadnak, megnyi­tottuk a tüzet... Hajóágyúk bömbölése és a lengyel hadnagy jelentése - ez a kezdete a Westerplatte hétnapos hősi védelmé­uak és a második világháború hat hosszú, véres és pusztító esztende­jének. Danzigot még aznap megszállják a fasiszták, de a Westerplatte helyőrsé­ge ellenáll. Pedig nincs mivel véde­kezni a csatahajó ellen, amelynek ágyúi közvetlen közelről ontják a tüzet. Nincs mivel szembeszállni a bombázógépekkel, amelyek vijjogva dobják le halálthozó terhüket, nem tudnak választ adni a talpalatnyi, len­gyel földre a tenger felől gránátzá­pórt zúdító torpedórombolóknak. S mégis, amikor ismétlődő pergőtűz után újra rohamra lendülnek až SS­és SA-csapatok, megsemmisítően fel­kelepelnek a kitűnően álcázott bun­kerek gépfegyverei, záporoznak a puskagolyók, s a támadók kénytelcnk véres fejjel visszavonulni kiindulási pontjukra. A hangorkánba beleszólnak a né­met szárazföldi ütegek is, de a danzi­gi fasiszta csapatok így sem tudnak megbirkózni a Westerplatte védőivel. — Hátha több a lendület a birodalmi németekben — gondolja a német pa­rancsnok s a gondolatot tett követi: az első vonalba rendeli az öreg csa­tahajó 500 fiatal kadettját, ezeket a lelkes Hitler-fiókákat, akik mindahá­nyan ifjú Nibelungoknak tartják ma­gukat. De a „Herrenvolknak" ez a színe-virága is az előttük rohamozók sorsára jut. A németek több ízben kérik a tűz beszüntetését, hogy elta­karíthassák halottaikat és sebesült­jeiket. Újabb egységeket vetnek harc­ba. Ez már rendes sorkatonaság, a dessaui Pionierlehrbatallion, amelyet nagy' hirtelenében repülőgépeken szállítottak ide Königsbergből. S bár a Westerplatte védői ezer sebtől vé­reznek, s mind többnek kezéből hull ki a fegyver, még ötödnapon is sok kilométernyire innen, ameddig csak eljut az ágyúszó hangja, a már meg­szállott területen élő lengyelek figye­lően tekintenek a távolba s maguk elé suttogják: — A Westerplatte el­lenáll... Szeptember 5-éről 6-ára virradó éj­jel a fasiszták olajjal teli ciszterna segítségével akar­ják kifüstölni a félsziget védőit. Ez a kísérlet is ered­ménytelen marad, mert a lengyel ka­tonák tüze mesze a bunkerektől láng­ra lobbantja a vasúti síneken lassan közeledő tartálykocsit. Hetednapra azonban kifogy a lő­szer, a védelmi berendezések többsé­ge romokban hever, a helyőrség meg­maradt tagjai már holtfáradtak, s a bombázás állandóan erősödik. Sucharski őrnagy egybehívja meg­maradt tisztjeit és a helyzetre való tekintettel bejelenti elhatározását: — Kénytelenek vagyunk kapitulálni... Hét nap után csönd borul a Wester­plattéra. A harc végetért. Fáradtan, tépetten, lőporfüstösen és véresen vonul a védők megmaradt csoportja a hosszúesztendős hadifogságba. Ar­cukon mégis felfedezhető a büszke­ség. Tudják, hogy nem a többszörös túlerő győzte le őket, hanem a lő­szerhiány S bíznak benne, hogy ha sokára is, de eljön a hitleri Német­ország végső csődjének napja is, ami/ kor nemcsak a Westerplatte lesz új­ra lengyel, hanem-Gdansk és a Balti­tenger partvidékének több száz kilo­méteres része is. A Westerplatte védői közül többen megérték ezt a kort. Megérték éppen úgy, mint az az öreg gesztenyefa, amelyet a 2. számú bunkertől nem messze láttam. Egyik hatalmas ágát leszakította a gránát, csonkán me­redt az égnek. De az ikerágon vidá­man és frissen zöldellnek a levelek. Kár, hogy nem akkor jártam itt, amikor ez a gesztenyefa először bo­rult virágba a háború után. Rozsdás töltényhüvelyek és repeszdarabok helyett egyetlen virágát vittem volna el emlékül és annak adtam volt, aki életében sok csapást átvészelt s na­gyon elfáradt. Tudom erőt öntött vol­s .'V i P • .•..•o*.,-.;.' * > -.-.s.. -iV^s^fcjw-v*- >. .... ...í • ' A Sclileswig-Hulstein csatahajó a Gdanski csatornában na bele annak a gesztenyefának sá­padt virága, amelynek lábánál hu­szonkét évvel ezelőtt a Westerplatte hőseinek egyszerű története lejátszó­dott ... GALY IVAN llllllllll IIIMIMIIIIIIIIIIIIIIIIIII tllll llllll III Kötetenként 300 000 példányban A Szovjet Szépirodalmi Könyvkiadó öt kötetben, kötetenként 300 000 pél­dányban adja ki Ilja Ilf és Jevgenylj Petrov összes művét. Ez lesz a két kitűnő szovjet szatirikus műveinek legteljesebb kiadása. A közismert re­gényeken kívül az ötkötetes gyűjte­mény magában foglalja a kél írónak azokat az írásait is, amelyek eddig csupán újságokban és folyóiratokban jelentek meg. A már megjelent első kötetben a többi között a Tizenkét szék című regényt, és az 1001 nap, vagy az új Seherezádé című szatirikus novella­ciklust találja meg az olvasó. Az ötö­dik kötetbe — amely szintén megjele­nik még az idén — Ilf és Petrov külön-külön írt, eddig műveik egyet­len gyűjteményébe sem foglalt mun­káit gyűjtötték össze: Ilf jegyzeteit, elbeszéléseit, karcolatait, Petrov harc­téri tudósításait, cikkeit és a Béke szigete című színdarabját. Ilf és Pétrov műveinek gyűjtemé­nyes kiadásához D. Zaszlavszkij írt előszót. •/////////////////////////^^^^ I § Wladyslaw Broniewski: AZ IFJÚSÁG ESKÜJE I ^ A fennkölt munka évadában, § Hazáin, megesküszünk neked: % Ahány ernmü, hánya, gyár van — ^ Szépítse ifjú életed. Az ásó. csákány vaskezekben S Erős, szabad lakot teremtsen! Š § Fiúk! munkára, hősi tettre! ^ Ne késlekedjünk — hív a rög! ^ A gép szabad kéztől vezetve ^ Szabad barázdákon dörög. A kumbájn is kövesse frissen, Hogy munka-tervünkben segítsen! Vessünk, arassunk kint a földön !§ Még elszántabban, mint tavaly ... ^ Míg egyre több kémény pöfög fönn, i S több ércet ont a nyers talaj. E uagy, szabad nép kapja végre^ Munkája dús bérét kezébe! Ti, balti öblök nagy hajói, Ti, Oderánk uszályai — Szabad hazánk meg fogjuk óvni, Erőnk ki fog viragzani! Fel hál a megváltó csatára, Te, öt világrész ifjúsága! ^ Már száll a gyors galamb: a Béke, ^ De röpte harcok közt vezet; § Hazám! E hőskor nemzedéka ^ Mind jobban, izzóbban szeret. S A föld s a tett üdvére zengjen ^ Az eskü ifjú énekedben! í Franyó Zoltán fordítása § Š S W////w////////////////^^^^ öt eve nyílt meg az NDK pragai kulturális és tájékoztató központja [CTK) — A prágai Dunaj-palotában 1956 októberének első napjaiben nyílt meg a Német Demokratikus Köz­társaság kulturális és tájékoztató központja, amelyet az eltelt öt év alatt polgártársaink százezrei látogat­tak, illetve vettek igénybe. A központ fő feladata: tájékoz­tatás a legidőszerűbb politikai kérdésekről Norbert Jonderko, az NDK kulturá­lis és tájékoztató központjának igaz­gatója hangsúlyozta^ a központ dol­gozói azt tartják elsőrendű köteles­ségüknek, hogy a csehszlovákiai lá­togatókat a lehető legmélyrehatób­ban, legrészletesebben tájékoztassák a Németországot érintő legidőszerűbb politikai kérdésekről. Már a központ megnyitása után is rendkívüli érdek­lődés nyilvánult meg az említett kér dések iránt és magától értetődő, hogy e napokban lényegesen fokozódik a csehszlovákiai dolgozók érdeklődése. „Elsősorban arra törekszünk — mon­dotta Norbert Jonderko igazgató —, hogy megmutassuk csehszlovákiai ba­rátainknak, az NDK mily szilárd ré­sze a szocialista tábornak, mert tel­jesen új állam — a í^itnkások pa­rasztik állama *—, amelyben Cien­szlovákia népe teljesen megbízhat. Azt akarjuk, hogy központunk látoga­tóit léhetőleg a legrészletesebben tájékoztassuk mindarról, ami a Nemet Demokratikus Köztársaságban törté­nik." Filmek, előadások, kiállítások Az NDK prágai kulturális és tájé­koztató központja különféleképpen teljesíti ezt a feladatát. A legelter­jedtebb, legközkedveltebb módszer a tájékoztató filmek vetítése. Természe­tesen nincs csak a központban köz­vetlenül és ''sndszeresen rende-iett filmelőadásokról ssó, amelyeken — a nézőközönség Igényeit figyelembe véve — elsősorban dokumentumfil­meket vetítenek. A központ vezetősé­ge igen fontosnak tartja, hogy az üzemek kulturális és népművelő-i szervei, az iskolák és a falusi nép­művelési szervek is minél nagyobb mértékben vegyék igénybe a központ filmkölcsönző-szoigálatát. A központ­nak jelenleg legkevesebb 300 állandó megrendelője van, többek között a trenčínl Konstrukta, a Valašské Me­ziŕíčí-i, a kojetíni és a Havlíckúv Brod-i vasútállomások központja, va­lamint néphadseregünk egységei ctb. Az NDK kulturális és tájékoztató köz­pontja csak ez év első felében 814 filmet kölcsönzött ki, amelyeket tóbb mint 74 000 néző tekintette mog A központ kívánság szerint különle­ges filmelőadásokat is rendez isko­lák, üzemek' s különböző intézmények számára. A központ ezenkívül a Csehszlovák Ismeretterjesztő Társasággal együtt­működve érdekes előadásokat is ren­dez, amelyekre havonként egyszer előadókat hív meg a Német Demokra­tikus Köztársaságból. A központ sok­oldalú tevékenysége keretében célsze­rűen értékesíti az NDK-ból hazánkba érkezett, szakszervezeti, tudományos, kulturális és egyéb küldöttségek lá­togatását is, amelyek tagjainak fel­vételével üzemeinkben s vállalataink­ban beszélgetéseket rendez a 'jelen­legi politikai kérdésekről. Ezek az előadások, beszélgetések és hasonló akciók nagyon népszerűek, amiről az a tény is tanúskodik, hogy ez év jú­niusáig 308 ilyen rendezvényen 45 175 látogató vett részt. Az NDK kulturális és tájékoztató központja jelenleg főleg kiállítások rendezésére összpontosítja tevékeny­ségét. Az ez év első felében rendezett 158 nagyobb, valamint kisebb vándor­kiállítását csaknem 600 000 látogató tekintette meg. A nagy kiállítások közül különösen az „Esélyek nélküli NATO-ügynökök" örvendett rendkívül nagy látogatottságnak. Ezt a kiállí­tást Prágában 60 000-ren, Bratislavá­ban 34 000-en és Hradec Královéban 22 000-en tekintették meg. Az NDK mezőgazdaságát, iskolaügyét, sport­életét stb. szemléltető vándorkiállítá­sok állandóan úton vannak hazánk egész területén. Így például a legsi­keresebb, az „Emberek, őrködjetek 1" Fučík e jelszavának jegyében rende­zett kiállításon állandóan és egyszer­re nyolcvan helyen látható. Igen nép­szerűek a központ által ez év első felében több mint százféle kivitelben kiadott fényképsorozatok is. Az NDK kulturális és tájékoztató központja a legkülönbözőbb alkal­makkal élve megrendezi a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaságba látoga­tó kiváló német művészek vendégsze­replését is. A központ külön tájékoz­tató-szolgálatot tart fenn az NDK ba látogatásra készülő csehszlovákiai es külföldi turisták számára. A központot állandóan látogatják Az NDK kulturális és tájékoztató központjának elárusítóhelyei is ál­landóan igen nagy látogatottságnaK örvendenek. Sokan vásárolnak köny­veket, hosszabb vagy rövidebb keres­gélés után megtalálják a nekik meg­felelőt. Az itt kapható szépirodalmi, de különösen tudományos és műszaki irodalmi alkotások, a szebbnél szebb gramofonlemezek, festményreproduk­ciók vagy egyéb művészi tárgyak va­lóban nagy választékából. Mások pe­dig az olvasóteremben kölcsönzik ki a könyvtár sok ezer kötetének vala­melyikét, vagy olvassák az itt ren­delkezésükre álló folyóiratokat s la­pokat. A központ állandó látogatói közül többen közvetlenül az NDK-ből rendeltek meg könyveket, gramofon­. lemezeket, az üzeme'k gyakran kérik szakkönyvek kiállítását, hogy 'a dol­gozóknak alkalmuk legyen az NDK műszaki újdonságainak megismerésé­re s ennek alapján ismereteik gyara­pítására és munkájuk megkönnyítésé­re. Az NDK prágai kulturális és tájé­koztató központja a legközelebbi idő­ben néhány érdekes akcióra készül. Így például, az NDK Művészeti Aka­démiájával együttműködve szeptem­berben kiállítást rendez Bertold Brecht drámai alkotásainak színte­alkalmazásáról, az NDK prágai nagy­követségének vezető dolgozóival -be­szélgetéseket készít elő az NDK je­lenlegi politikájáról, ezenkívül elő­adássorozatot készít elő „Miért kell békeszerződést kötni Németország­gal?" címen a nemzetközi politika jelenleg legidőszerűbb kérdéséről. A központ októberben nagy könyv­es gramofohlemez-kiállítást rendez Décínben. Ez a kiállítás egybe iesz kötve a Drezdai Képtár gyűjteményei reprodukcióinak bemutatásával. Az eddig felsoroltak csak ízelítőt adnak a központ tevékenységéről. Az NDK kulturális és tájékoztató központja kétségkívül a leglátogatottabb külföl­di kulturális intézmény hazánkban. A nálunk is népszerű Olcsó Könyv­tár sorozat kettős jubileumot ünne­pel szeptemberben: megjelenik a 350. kötet, ugyanakkor a művek pél­dányszáma eléri a húszmilliót. Az évforduló alkalmából a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó megjelen­teti az eddigi kötetek teljes jegyzé­két és az Olcsó Könyvtár barátai­nak sürgetésére szebb minőségben bocsájtják ki ezentúl a sorozat újabb köteteit. • » » Ötszáz amatőrfilmet nyújtottak be a résztvevők a Szovjetunióban idén is megrendezendő amatőrfilmek ver­senyére. ÜJ SZO 6 * 19B1, szeptember 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom