Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-28 / 270. szám, csütörtök

Mezőgazdaságunk fejlesztése és a szakkáderképzés Az EFSZ-ek V. országos kongresszusa részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mezőgazdasági termelésünk további gyors fejlesztése a többi között lényegesen függ a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségének növelésétől l». Fontos tehát, hogy a mezőgazdasági termelés Irányítása szakképzett mérnökök é* technikusok kezében legyen. Mert hiába van, illetve a harmadik ötéves terv végére lesz elegendő gépünk, műtrágyánk, hiába lesznek meg a legkorszerűbb berendezések a haladó termelési teobnológia alkalmazásához, hiába látja el iparunk a legmesszebbmenően a mezőgazdaságot a termelés fejlesztéséhez szükséges eszközökkel, ha megtelelő szaktudás híján nem használjuk ki őket gazdaságosan. De nem is csupán a termelés nö­veléséről, a nagyüzemi gazdálkodás adta gazdaságosabb termelésről van sző, hanem arról ls, hogy rendsze­rint sokkal lassúbb ütemben emelke­dik azon szövetkezetek tagságának életszínvonala, amelyeket rosszul ve­zetnek. Már pedig a mezőgazdasági dolgozóknak nem lehet közömbös ho­gyan, milyen Ütemben emelkedik élet­színvonaluk. Kt ne szeretne a falust emberek, a mezőgazdasági dolgozók közül is állandóan jobban élni, amikor szocia­lista társadalmunk ezernyi lehetősé­get ad erre. De arra is, hogy mező­gazdasági dolgozóink A KÜLÖNFÉLE SZAKISKOLÁKBAN ELSAJÁTÍTSÁK A SZÜKSÉGES TUDÁST. Fiataljaink ingyenesen, sőt álla­munk anyagi támogatásával végezhe­tik tanulmányaikat, a már munkában levő, tanulni vágyó mezőgazdasági dolgozók szintén megszerezhetik a faladataik nagyságához szükséges tudást, akár távtanulás utján, akár bentlakásos, a szokásosnál rövidebb időtartamú szakiskolákon, ahol meg­felelő anyagi támogatásban részesül­nek. A mezőgazdasági középiskolák legjobb tanulóinak ugyancsak alkal muk van a mezőgazdasági főiskolán folytatni tanulmányaikat. Államunk, egés2 népünk, de első­sorban mezőgazdasági dolgozóink életszínvonalának emelése szempont­újából tehát a legmesszebbraenően tá­mogatja a mezőgazdasági szakkáder­probléma megoldását. Egyes szövet­kezett községek vezetői kt ls hasz­nálják az alkalmat, hogy szakkáde­rekkel lássák el mezőgazdasági üze­müket. Például a knéževesl EFSZ-nek (Praha-nyugat) 2 főiskolai végzettsé­gű és 8 alacsonyabb képzettségű ve­zetője van. A korszerű gazdálkodás eredményeként a múlt évben több mtnt 9000 (kilencezer! koronával TÚLSZÁRNYALTÁK AZ EGY HEKTÁRRA TERVEZETT NYERSTERMELfiS ÉRTÉKÉT, természetesen ezzel arányosan az 1 hektárra eső bevételt, illetve tiszta jövedelmet ls. Egy-egy dolgozó évi jövedelme megközelítőleg 16 000 ko­rona volt, holott a múlt évben a kü­lönböző alapokra is lényegesen töb­bet juttattak a tervezettnél, s a gé­pek vásárlása is sok pénzt felemész­tett. Jó példával néhány csallóközi szö­vetkezetben is találkozhatunk, a töb­bi között érdemes a szakszerű veze­tés kedvező gazdasági és politikai hatását megemlíteni az okočl és a gabClkovói szövetkezetben, de ugyan­ezt mondhatjuk el a Somotori Állami Gazdaságról is. Olyan törekvésekkel is találkozunk, hogy néhány községben a pártszer­vezet és a nemzeti bizottság segítsé­gével az EFSZ vezetősége kidolgozta a szakkáderképzés távlati tervét s en­nek következetes megvalósításával már a harmadik ötéves tervben meg­oldódik ez a komoly probléma. A Hav­llôkňv Brod-i járásbeli Építő nevet vi­selő szövetkezet például olyan tervet készített, hogy A 700 HEKTÁROS GAZDASÁGBAN A HARMADIK ÖTÉVES TERV VÉGÉRE 2 FŐISKOLAI VÉGZETTSÉGŰ SZAKEMBER DOLGOZZÉK A VEZETŐSÉGBEN, a többi funkció betöltésére pedig kö­zépiskolai végzettségű szakember jus­son, s a termelést csoportok vezetői­től ls szigorúan megkövetelik leg­alább a mezőgazdasági mesteriskolái végzettséget. Persze nem könnyű egyszerre ennyi embert iskolára en­gedni, azért úgy szervezték meg az iskoláztatást, hogy az egyidőben ta­nulók távolléte ne károsítsa meg a termelés menetét. Van tehát lehetőség mindenütt a szaktudás növelésére, ha a pártszer­vezet és a nemzeti bizottság nem hagyja magára a szövetkezet vezető­ségét, ám országos átlagban nem használjuk kl eléggé azokat az esz­közöket, melyeket államunk nyújt a tanuláshoz. Novotný elvtárs, az EFSZ­ek V. kongresszusán mondott beszé­dében hangsúlyozta: mielőbb el kell érnünk, hogy mezőgazdaságunkban Az idei rópakampányban cukorgyáraink a kocsik és a vagonok kiürítését nagymértékben gépesítették. Felvételünk a sládkovi­čovôi cukorgyárban készült, ahol a vagonok kiürítését vízsugár segítségével végzik. Ezzel a módszerrel jelentős számú munka­erőt takarítanak meg. (Ilia Marko felv.) JIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIItlIII Hat kombájn a knkoricaföldeken A selicei EFSZ-ben már befe­jezték a hatékonyság felülvizs­gálását, s ennek eredményei már­is megmutatkoznak a gyakorlat-: ban. Jól felkészültek az őszi mun­kára. A járásban elsőnek kezd­ték meg a kukoricatörést. Két nap alatt huszonöt hektárról ta­karították be a kukoricát. Mun-i kájukban nagy segítségükre vol-i tak gépeik. Négy szovjet és két magyar kombájnjuk van, melyek jó kihasználásával 360 hektárról végzik el a kukoricaszedést. A kalászszedés után nyomban hoz-i záláttak a kóró lesilózásához, Tudják, hogy a szeptemberben silózOtt kóró tápértéke felér a közepes minőségű széna tápérté­kével. Ezért igyekeznek ebben a hónapban a lehető legtöbb kuko-i ricát lesilóznl. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta U) Hl r r a OTT h o h Egy esztendeje beszélte meg a közgyűlés: Forró Géza zootechnikus iskolába megy. Olyan ember ő, aki megérdemli, hogy tanulion, még lob­ban értse munkáját, bár éveken ke­resztül vezette az állattenyésztést termelést, de panasz sohasem volt ellene... Eképpen döntött a taggyű­lés. Forró Géza agyában motoszkál­tak a gondolatok. , — Égy egész év nem kis idő. Tá­vol a családtól, a közöstől... Mert olyan ember ö, aki szereti családlát, dm nem kevésbé raqaszko­dik a közöshöz. Csupasztv ember ez a zootechnikus. S talán éppen ez, a közösség becsülete érlelte meg ben­ne az elhatárolást: — Vállalom, elvtársak, elmegyek. Nekem ts jót tesz majd az iskola, a közösnek is csak haszna lehet be­lőle. ' Az ember általában úgy van a tanulással, míg fiatalabb, fogéko­nyabb az esze, dm ha elfárnak az évek, már minden nehezebben megy, a munka ts, meg az iskolapadban ülés ts. Forró Géza ugyan még nem öreg, de már nem egészen fiatal. Benne van már a negyvenben. Az akarat, a kitartás azonban legyőzi a kort, s akinél ez tudásszomjjal páro­sul. az az ember használjon kt min­den lehetőséget szaktudásának fejlesz­tésére. Benne meg volt ez is, meg az is, így hát beülhetett a mezőgazda­sági technikum tantermének padjá­ba. A családtól sem kellett teljesen elszakadnia. Jtap nincs messze To­polníkytól. szombaton délutánonként hazamehetett és otthon tölthette a vasárnapot ts. Olykor ugyan kis bal ts származott a dologból, mert volt rá eset, alighogy megmelegedett a családi körben, csábította a közös. Vajon mit csinálnak a sertésetetők, van-e eléa takarmány, mennyit fej­nek a gulyások? Nem azért volt ez, mintha nélküle megállt volna az élet a telepen, hiszen tudta, ló kezekben van a jószág, és mégis vágyott, hogy az emberek, az ismerősök, a munka­társak közé mehessen. Ilyenkor az­tán nemegyszer zsörtölődött az asz­szony: — Nem vagy otthon egész héten, s most ís elmégy! — Mennem kell, maid csak letelik ez az egy év s aztán újra otthon leszek. Ekként pörgettük vissza az emlékeket a szövetkezet mázsaházá­ban, beszélgetés közben. S hogy most egyszeriben a mára terelődik a szó, az azért van, mert Gál Imre ta­karmányozó jó magasra magrakott lucernás szekérrel állt a mérlegre. A zootechnikus ott terem a mérleg­nél. Kíváncsi, milyen nehéz a rako­mány. A lucerna az ő vesszőparipá­ja. Emberek, lesz tej bőven, ves­sünk sok lucernát! lesz súlygyara­podás a sertéshizlaldában ts, ha maid itt sorakoznak a telep körül a lucer­nakazlak. — így szokta mondani a gyűléseken. Játszik a mérleg mutatója. Forró Géza háromszor, négyszer ts meg­nézi, mennyit mutat. Bosszantják is a többiek: „Szemüveg kell már ne­ked, Géza, a sok tanulásban elron­tottad a szemed". Más miatt történt a nagy vizsgá­lódás. Nem akart hinni a szemének, mert túl soknak tűnik neki ennek az egy szekér lucernának a súlya... M»rt, hát mégiscsak negyedik ka­szálás. Kimegy a szekérhez. Beletúr a lucernába, kivesz egy csomót. — Száradni kellene még ennek. — Hát várhattunk volna vele — mondja Gál Imre —, csakhogy ne­hezen szárad, mert igen vastag a rendje. — Ogy bizony — mondja felém fordulva a zootechnikus. — Ilyen lucerna még sohasem termett a mi határunkban. — JÓ a földié? — Nem rossz. — Ha jó a talaj, akkor nem szá­mít a szárazság sem? — Kapott ez elég esőt! ?? 400-450 hektár földterületre legalább egy mérnök és 100—150 hektárra egy technikumot végzett mezőgazdasági szakember Juiaon. Sajnos, ettől még messze vagyunk, jelenleg még 2300 hektárra sem jut egy mérnök s az év elején még csak­nem 800 hektárra egy technikus. Éppen ezért foglalkozott Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának szeptember 14-15-1 ülése olyan részletesen a Szlovákia gazda­sági fejlesztésével kapcsolatos ká­derkérdések távlati problémáival. A mezőgazdaságban különösen na­gyok a feladatok. A PÁRTSZERVEZETEKRE HÁRUL A LEGNAGYOBB FELADAT azön a téren, hogy a legjobb káde­rekből kiválasszák a harmadik ötéves tervben mezőgazdasági főiskolákra küldendő 4300 hallgatót. Középiskolai tanulásra (mezőgazdasági szakisko­lákra) 20 000 mezőgazdasági dolgo­zót, főképp fiatalt kell megnyerniük. S még ez sem minden. Arra van szűkség, hogy a legfontosabb munka­helyeket szakképzett dolgozók fog­lalják el. Ennek érdekében a harma­dik ötéves terv éveiben Szlovákiában 70 000 fiatalt (ebből több mint S0 százalék leányt) kell mezőgazdasági tanoncnak megnyerni. Ezeken kívül az is fontos, hogy a gép- és traktorállomások A DUNAJSKÁ STREDA-I JÁRÁS PÉLDÁJÁRA a traktorosok, kombájnosok tudásá­nak állandó bővítése mellett a mező­gazdasági dolgozók ezrett ls megis­mertessék a legújabb gépekkel, tech­nológiai eljárásokkal, termelési mód­szerekkel, szóval az illetékesek te­gyenek meg mindent (lehetőség van rá), hogy minden mezőgazdasági dolgozó jó szakemberré váljék. Ma, amikor a termelés hatékonysá­ga a mezőgazdaságban ís országos problémává nőtt, amikor az életszín­vonal emelése érdekében a termelés növelésével párhuzamosan a termelést költségek csökkentése Is népgazdasá­gi fontosságú feladat, a pártszerveze­teknek és a nemzeti bizottságoknak mindent meg kell tenniük a mezőgaz­dasági szakkáderképzés sikeréért. Igaz, nagyok a feladatok. De vajon kisebbek-e azok a távlatok, melyeket a feladatok megvalósítása nyit előt­tünk a raár nem ís olyan messzi távlatú kommunizmusban? H. Gy. — Es a negyven hektár öntözött területen termett. — Megéri? — De meg dm! Jövőre kétszáz hektárt fogunk öntözni, — mondja hangsúlyozva. Kell ám a Jószágnak a lucerna. Mert olyanok a mi fejő­gulyásaink egytől-egyig, hogy nem lehet rájuk panasz. Kifejnék még a tehenek vérét is. Viszont tejet aka­runk és nem vért. Takarmány, lö takarmány nélkül pedig nincs tej. Egyéni gazda karában ts tud­ta, hogy a lucerna, meg a hüvelye­sek általában a legfőbb takarmányt adták. Csakhogy akkoriban nemigen volt negyedik kaszálás, a harmadik is alig nőtt meg, a negyediket meq csak legeltetni lehetett a löszággal, mert a kasza elszaladt felette. Most a negyedik kaszálás is olyan — igaz, csak az öntözött földeken —, mint korábbi években az első. De hát azért előnyös a közös, a nagyüzem, mert ott öntözni is lehet a földet, műtrágyában sem szenved hiányt a talaj. Á rég t vágyok, óhajok most öl­tenek testet, válnak valósággá. Van is most Jócskán lucernája ennek a csaknem kétezer hektáros közösnek. örül ennek a zootechnikus, örül­nek a jószággondozók, s Jól jár az állam ts hiszen a Topolnlkyak min­den hektár föld után hétszázhatvan liter tejet adnak el a tejfelvásárló üzemnek... Azelőtt, itt sem volt így, sok baj volt a takarmánnyal. Erre jól emlékszik Forró Géza ts. — Bizony, kezdetben mi ts küzdöt­tünk tak ármány hiánnyal. Ennek rész­ben az volt az oka, hogy az agro­nőmus Is, meg a zootechnikus is a saját szakállára dolgozott. Nem volt meg az együttműködés. — Ma már megvan? — Most másképpen fest a dolog. Azt mondom az agronömusnak: Eny­nyi, és ennyi lucernára, kukoricára, borsóra van szükségem. Megbeszél­jük a dolgokat. Ö ts montfia a magá­ét, én ts, végül megegyezünk, hiszen mindkettőnk érdeke egy: több búzát, tejet, tojást termeljünk. Igaz az is hogy most már köny­nyebben eligazodnak a nagyütem rengetegében, mert mindkettőjükre sok ragadt az életből is, meg a tan­folyamokon is. Az agronómus két­éves iskolán, tanult, a zootechnikus egy esztendeig ült az Iskolapadban. Hogy mit Jelent ez a közösnek, azt mi sem bizonyítja Jobban, mtnt az eddig elért nafyszerű eredmények, A hízóknál csaknem nyolcvan dekás a napi súlygyarapodás, a tejhozam — bár az utóbbi hetekben csökkent kissé — átlagban nyolc literes. Persze, Forró Géza, — a maga sze­rénységével í — a sikert nem ennek, hanem a jószággondozók szorgalmá­nak tulajdonítja. Én azt állítom — több éve ismerem már őt —, hogy neki is nagy része van benne. Részben elismeri állításom, ám azonnyomban kiegészíti a dolgot a maga egyszerűségével. — Nagy előny, nagy segítség az nekünk ,hogy a pártszervezet foglal­kozik a szövetkezettel. Ha valami nincs rendjén, a kommunisták máris rendet teremtenek. Jó dolog ám, ha az ember érzi, hogy soha, sem jó­ban, sem rosszcnincs egyedül, nincs támasz nélkül. A kommunis­tákra mindig számíthat az ember. Kurta szünet után megkérdem. — S eljár rendszeresen a pártgyű­lésekre? — Most már igen. Félesztendeje, hogy tagjelölt vagyok — mondfa büszkén. Forró Géza is sok- sok paraszt­ember ráeszmélt, hol a helye. Mun­kájával már régebben kiérdemelte ezt a megtiszteltetést. Szereti faluját, a szövetkezetet, az itt élő embereket. Az emberek ts becsülik őt, alapos szaktudása, erős akarata miatt. Mind­ezek az emberi tulajdonságok vitték kötél öt a párthoz, melynek már fél esztendeje jelöltje... Amikor beszélgetni kezdtünk, sza­badkozott, szerénykedett, hogy ö csak most jött haza, egyelőre nem sokat tud mondani az állattenyész­tésről. Nos beszélgetésünk vége Jelé már a jövő munkáiról ,terveiről szó­lott, bdr sok mindent tud a máról, a mai helyzetről, — , Nem állunk rosszul most sem, az igaz. Száz hektárra ötvennyolc szarvasmarhánk van. Jól tejelők a te­henek. Van köztük tizenöt-húsz Ute­res ts, mégis akad még sok tenniva­ló. — Különösen akkor, ha négy év alatt akarják teljesíteni az ötéves tervet. — Vállaltuk, tehát teljesítjük is. S mert messze környéken isme­retesek ennek a szövetkezetnek a sikerei, nem fér kétség hozzá: ezzel az elhatározásukkal sem vallanak szégyent. Hogy mit tesznek a terv­teljesítés megalapozásaért, arról hadd szóljon a zootechnikus. — A gépesítés már teljesen töké­letes az istállókban. A jövő tervünk: Elsősorban kiselejtezzük a gyengén tejelő állatokat. A jól tejelő tehén­nek meg ml kell más, mit. sok, Jó takarmány. Ez is lesz! Jövőre d szántóterület harmincöt százalékát vetjük be takarmánnyal, ebből hu­szonöt százalék lucerna lesz. A lucerria — úgy mondjuk — Ű vesszőparipája Forró Gézának. így van ez, bár most, a silókukorica be­takarítása idején arra is ügyel, azért legyen eleqendő silótakarmány is a télre... Mert lehet-e nyugodt éj­szakája annak a zootechnlkusnak, akinek a Jószága csak árpaszalmán él? Forró Géza nyugodtan tér pihe­nőre minden este, mert szövetkezei tében tele a szérű, a kamra, egymás mellett sorakoznak a nagy lucerna­kazlak. .. Elégedett mosoly bujkált szája szögletében, mikor a kazlak felé mutatott. Kezet nyújtott búcsú­zóul, majd felült kerékpárjára, hogy szétnézzen a telepen. MÉRY FERENC (JJ SZO 5 * 1961. szeptember 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom