Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-28 / 270. szám, csütörtök

\ A Szovjetunió soha nem fogadja el a leszerelés helyett a fegyverkezés ellenőrzését A. Gromiko beszéde az ENSZ közgyűlésén Ä. Gromiko az ENSZ közgyűlés 51­falános vitájában elhangzott felszóla­lásában rámutatott azokra a nagy feladatokra, amelyek előtt az ENSZ­közgyűlés jelenlegi ülésszaka áll. Ezt az ülést rendkívül feszült hely­zetben hívták össze. Említést tett a német problémáról is, a második vi­lágháború utáni németországi fejlő­désről, a nácizmus maradványainak felszámolásáról a Német Demokrati­kus Köztársaságban, a revansizmus és militarizmus növekedéséről a Né­met Szövetségi Köztársaságban. „A Német Szövetségi Köztársaság politi­kája egyre inkább hasonlít a máso­dik világháború előtti Németország politikájához" — állapította meg Gromiko. Rámutatott Németországnak két államra — a Német Demokratikus Köztársaságra és a Német Szövetsé­gi Köztársaságra — történt felosz­tására és hangsúlyozta, hogy bár Bonnak és Washingtonnak nincs ínyére az NDK-ban uralkodó rendszer, ez mit sem változtat e rendszer léte­zésén. Minél előbb ismerik el mind­két német államot és minél hamarább veszik fel őket az ENSZ-be, annál jobban elősegítik a béke ügyét. Gromiko kijelentette, hogy a je­lenlegi veszedelmes helyzetet csu­pán úgy lehet megoldani, ha aláírják a békeszerződést mind a két német állammal és normalizálják a helyze­tet Berlinben. A békeszerződés alá­írása semmit sem változtatna a két német államban folyó életmódon — hangsúlyozta. „Hajlandók va­gyunk akár két békeszerződést alá­írni a Német-Szövetségi Köztársaság­gal és a Német Demokratikus Köz­társasággal, akár egyet mindkét né­met állammal" — mondotta. A szerződés jláírása hozzájárulna az európai helyzet rendezéséhez. Ami Berlint illeti, az egész világon egyetlen olyan hely sem létezik, ahol annyi kémszervezet lenne, mint Nyugat-Berlinben. A nyugati hatal­mak azt állítják, hogy Nyugat-Ber­lin lakosságának biztosítani akarják a szabadságot és a jólétet. Senki sem akarja megfosztani a berlinie­ket szabadságuktól. Számtalanszor Ismételtük, — hangsúlyozta Gromiko, — hogy hajlandók vagyunk Nyugat­Berlin lakosságának szabadságát biz­tosítani és nem akarunk változtatni eddigi életmódján. Nem akarjuk el­zárni Nyugat-Berlint, biztosítani akarjuk a szabad kapcsolatot az egész világgal. Az ENSZ szavatol­hatná Nyugat-Berlin szabad város statútumát. Ha azonban a Német Szövetségi Köztársaság elutasítja a békeszerző­dés aláírását, a Szovjetunió és a hit­leri Németország ellen harcolt más országok, — megkötik a békeszer­ződést a Német Demokratikus Köz­társasággal. Ez á szovjet kormány álláspontja. Beszéde további részében Gromiko a leszerelés kérdésével foglalkozott. Utalt arra, hogy N. Sz. Hruscsov volt az, aki az ENSZ-közgyűlés XV. ülésszakán előterjesztette a szovjet ál­talános és teljes leszerelési javasla­tot. A Szovjetunió és az USA közöt­ti kétoldali tárgyalásokon az ame­rikaiak ragaszkodtak ahhoz, hogy az ellenőrzés ne csak a leszerelésre, hanem a fennálló fegyveres erőkre is vonatkozzék. Az ilyen álláspont nem szolgálja a béke ügyét, hanem az esetleges támadó érdekét. A le­szerelés ellenzői nyilván ismét ürü­gyet találtak arra, hogyan gátolják meg az igazi leszerelést. A Szovjet­unió már több ízben kijelentette, hogy hajlandó elfogadni a Nyugat javasla­tait a leszerelés ellenőrzésére, ha az Egyesült Államok elfogadja az álta­lános és teljes leszerelésre vonatko­zó szovjet javaslatot. E javaslataira nem kapott választ. Gromiko hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió soha­sem fogadja el a fegyverkezés el­lenőrzését a leszerelés helyett. A további leszerelési tárgyalások kérdésével kapcsolatban Gromiko megállapította, hogy a tízes bizott­ság összetétele már nem felel meg a világon uralkodó valódi helyzetnek, mert nem nyertek benne képvisele­tet a semleges országok. A Szovjet­unió azt javasolja, hogy az államok mindhárom csoportja kapjon egyen­lő képviseletet a leszerelési tárgya­lásokon. A Szovjetunió azon döntését, hogy felújítja az atomfegyverkísérleteket, a a Nyugaton a legkülönbözőbb demagóg megnyilvánulások kísérték. A Szovjet­uniót erre a lépésre a feszült helyzet és azon kötelesség kényszerítette, hogy minden tőle telhetőt megtegyen védel­mének biztosítására. Franciaország atomfegyverkísérletei a Nyugat érdeké­ben történtek. Ellenvetéseinkre azt mondották, hogy a kísérleteket folytat­ni fogják, mi maradt tehát számunkra? A Nyugat hangsúlyozza, hogy föld­alatti kísérleteket folytat, melyek nem mérgezik a légkört. Ez álszenteskedés, hiszen az USA és Nagy-Britannia a Csendes-óceán térsé­gében folytatták kísérleteiket, ahol a légkört megmérgezték és aránylag több robbantást hajtották végre, mint a Szovjetunió. Nem vagyunk hajlandók megengedni, hogy a Szovjetunió bizton­ságának kérdéséről valaki más döntsön. A Szovjetunió mindent megtett, hogy elérje az atomfegyverkísérletek betiltá­sát. A jelenlegi helyzetben a kísérletek felújítása a Szovjetunió részéről a béke ügyét szolgálja, mert elrettenti az eset­leges agresszort a termonukleáris há­ború kirobb^ntásától. Ezért az általános és teljes leszerelési szerződés aláírása az egyedüli megoldás. További kérdés, amellyel az ENSZ­közgyűlés foglalkozik majd, a gyarma­tosítás kérdése. Kongó példa arra, hogy a gyarmatosítók miképpen védekeznek A Biztonsági Tanács az új tagok felvételéről tárgyalt (CTK) — A Biztonsági Tanács szeptem­ber 26-án délelőtt összeült az ENSZ New York-i székházában, hogy megtárgyalja három állam — a Mongol Népköztársa­ság, Mauritánia és Sierra Leone volt nyugat-afrikai angol gyarmat — felvételi kérelmét az ENSZ tagjai sorába. A Biztonsági Tanács ülésének kezdetén vita indult meg az egyes kérvények megtárgyalásának sorrendjéről. A cey­loni küldött Javaslatára Sierra Leone kérelmét részesítették előnyben, mert ezt a kérelmet nem tartották vitásnak. A szovjet küldött egyetértett ezzel az eljárással, feltételezve, hogy utána sor kerül a Mongol Népköztársaság és Mau­ritánia felvételére is. Ezen álllamok sorrendjére vonatkozó szavazásnál azon­ban a szovjet javaslatot nem fogadták el, bár szavazattöbbséghez jutott, mert a tárgyalási rend értelmében 7 pozitív szavazat szükséges az eljárási Javaslat jóváhagyásához. A szovjet javaslat mel­lett Ceylon, Libéria, a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság, ellene Nagy­Britannia, Csan-Kaj-sek és az USA kép­viselője szavazott. Chile, Ecuador, Fran­ciaország és Törökország tartózkodtak a szavazástól. Sierra Leona felvételét az ENSZ tagjai sorába ezután egyhangúlag javasolták a közgyűlésnek. Ezután a Biztonsági Ta­nács ülését elnapolták. Az ENSZ-közgyűlés általános vitája (CTKJ — Az ENSZ közgyűlés általános vitáját a Biztonsági Tanács ülése után folytatták. Az első szónok Kocsa Popo vics Jugoszláv külügyminiszter volt, aki felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amely a lázas fegyverkezésből ered. Fel­szólította a közgyűlést a leszerelési tár­gyalások folytatására és állást foglalt az atomfegyver-kfsérletek betiltására vonat­kozó tárgyalások mellett. Popovlcs nézete szerint a nyugat­berlini kérdés megoldásánál a kiinduló pontot a két német állam elismerésének kellene képeznie. Az Odera-Nysa határt ugyancsak el kell Ismerni a végleges lengyel-német határként. A jugoszláv külügyminiszter kijelen­tette, kormánya nem ért egyet a három ENSZ-fStltkár megválasztására vonatkozó Javaslattal. Javasolta, hogy nevezzenek ki ideiglenes főtitkárt és azután keresse­nek a főtitkári tisztségre megfelelő sze­mélyt. Ako AdIJel, Ghana külügyminisztere beszédében főképpen az általános és tel­jes leszerelés kérdésével foglalkozott. Állást foglalt az atomerä békés felhasz­nálása mellett. i Az afrikai nemzetek harcával foglal­kozva a gyarmatosítás kérdésében hang­súlyozta, hogy Ghana minden erejével támogatni fogja Algéria függetlenségi harcát. A kongói helyzettel kapcsolatban kije­lentette, az ENSZ-nek kötelessége a kongói központi kormány támogatása. « « « Az ENSZ-közgyölés szeptember 28-1 délutáni ülésén folytatta az általános vitát, amelyben Hollandia, a Szovjetunió és Ecuador küldöttel vettek részt. Tanácskozás a főtitkári tisztség betöltéséről New York (CTK) — Az ENSZ székházá­ban szeptember 26-án este V. A. Zorln szovjet, A. Stevenson amerikai, Dean an­gol és Bérard francia küldött az ENSZ­főtitkár funkciójának ideiglenes betöl­téséről tárgyaltak. Az egyórás tanácskozás folyamán Zorln kifejezte a szovjet küldöttség Ideiglenes megoldásként elfogadja, hogy a titkár­ság vezetését a főtitkárra és három he­lyettesére bízzák és elvi kérdésekben a négy fnukcionárius együtt dönt. és újabb eszközökkel igyekezned meg­őrizni uralmukat. Algériában ls gyar­mati háború folyik. Portugália sem folytathatná gyarmatosító politikáját a többi imperialista ország támogatása nélkül. Az imperialisták azt állítják, hogy a gyarmati nemzetek még nem értek meg az önnállóságra és ezért Ir­tó háborút folytatnak ellenük. Az Im­perialisták ezért gátolják a gyarmatosí­tás felszámolásáról szóló határozat megvalósítását, amelyet az ENSZ-köz­gyűlés a XV. ülésszakon elfogadott. A Szovjetunió követeli a gyarmati elnyo­más azonnali beszüntetését és vala­mennyi támaszpont felszámolását ide­gen területen. Minden gyarmatnak le­hetővé kell tenni, hogy demokratikus kormányt alakítson, el kell ismerni a gyarmatok szuverén jogát a független­ségre. Gromiko azt Javasolta, alakítsanak ENSZ-bizottságott, amely alaposan ki­vizsgálná az ENSZ múlt évben jóvá­hagyott, a gyarmatosítás felszámolásá­ról szőló deklarációjának teljesítését. Beszéde további részében Gromiko a Kínai Népköztársaság ENSZ képvisele­tének kérdésével foglalkozott. Hang­súlyozta a Kínai Népköztársaság jogát az ENSZ-ben és azt a tényt, hogy az USA már évek óta megakadályozza a Kínai Népköztársaságot abban, hogy el­foglalja az őt jogosan megillető helyet. A Kínai Népköztársaság és a Szovjet­unió sohasem fogadják el a két Kína fikciót. Laosz kérdésében kijelentette, hogy könnyen lehetne megoldást találni, ha elismernék Laosz semlegességét. A szovjet külügyminiszter hangsú­lyozta továbbá, hogy az ENSZ tit­kárságának kérdését a lehető legha­marabb olyan módon kell megolda­ni, amely megfelel a valódi helyzet­nek, vagyis, hopv a titkárság élén a három fő államcsoport képviselői álljanak. Hozzáfűzte, hogy ezzel a problémával elsősorban a Biztonsági Tanácsnak kell foglalkoznia. Figyelmeztette azokat a köröket, amelyek kívánják, hogy az ENSZ tit­kársága a hatalmak bizonyos cso­portja Javára folytassa munkáját: a Szovjetunió határozott ellenvetésével kell számolniuk. Felszólított minden tagállamot, hogy egyezmény útján oldják meg ezt a problémát. De Gaulle ellenzi a tárgyalásokat a Szovjetunióval Párizs (CTK) — De Gaulle tábor­nok, francia elnök szeptember 26-án a népi forradalmi mozgalom képvise­lői előtt megerősítette, hogy ellenzi a Kelet és Nyugat közötti tárgyalá­sokat a német kérdésben. Az Humanite rámutat, hogy ez az álláspont egyáltalán nem új, de Gaul­le legutóbbi beszédében szélső Jobb­oldalinak bizonyult az Atlanti Szövet­ségben és a német militarizmust vé­delmezte annak ellenére, hogy a NATO kebelében egyre kifejezőbben nyilvánulnak meg a Szovjetunióval folytatandó tárgyalások szükségessé­gének komoly jelel. A francia szélsőségesek véres tevékenysége Algériában Párizs (CTKJ — A francia szélsősé­gesek az algériai városokban augusz­tus 15-től szeptember 15-ig 565 bom­bamerényletet követtek el, amelyek 14 emberáldozatot követeltek, 119 személy megsebesült. A szélső jobb­oldali elemek felforgató tevékenysége számos esetben nemcsak az algé­riaiak, a haladó franciák, hanem kül­földi állampolgárok ellen is irányult. Így szeptember 26-án Algírban M. Fox angol attasét gépkocsija mellett lőt­ték agyon. Bécsben tanácskozik a nemzetközi atomerőügynökség Bécs (CTK) — Hetvenhét ország 350 küldöttének Jelenlétében szep­tember 26-án megnyitották Bécsben a nemzetközi atomerőügynökség ér­tekezletét. Az értekezlet megtárgyal­ja az atomerő békés felhasználásá­nak problémáit. Az ez évi ülésszak elnökévé Os­car A. Quiellilart argentin küldöttet választották meg. D. Petrželka cseh­szlovák küldöttet megválasztották a program-, műszaki és költségvetési bizottság elnökévé. Jemeljanov professzor, a szovjet küldöttség vezetője tiltakozott a fő­bizottság tagjai megválasztásánál ér­vényesített megkülönböztetés ellen. KOMMENTÁRUNK Nyugati szembekötősdi Az események világosan bizo­nyítják, hogy a háborús politikát és a provokációt elítélő közvélemény fokozódó nyomása nem marad ered­ménytelen. Nagyon kiéleződtek a belső ellentétek az imperializmus agresszív politikája, világuralmi cél­jai és mai lehetőségei között. A 12 évvel ezelőtt összetákolt NATO-ban nagy nyugtalanság érezhető. A ré­gi politika cáfolhatatlanul zsákut­cába jutott. Augusztus 13-án Berlin­ben csődött mondott az „első csa­pás" politikája. A politikai „trójai falóból" nem tudtak kikászálódni a bennrekedtek. Az USA a koreai há ború óta ki tudja hányadszor kény­telen újra meg újra átértékelni po­litikáját. A megváltozott világ, a megvál­tozott erőviszonyok az eddigi im­perialista politika fő elvének, a ki­erőszakolt, rákényszerített megoldá­soknak az elvetését követelik. He­lyette békés megoldást és különösen a jövő szempontjából döntő lépése­ket követelnek — sürgetik az egye­temes leszerelést. Az ismert szovjet kormányjavas­latok már régóta mutatják az utat. Erejük abban van, hogy a tömegek támogatását élvezik. A legutóbbi két évben csúfosan felsült a NATO-ha­talmak minden kísérlete, hogy „el­sikkasszák" az általános és teljes leszerelés gondolatát. Jellemző a mai helyzetre, hogy a nyugati hatal­mak kormányai, melyek éveken át a leszerelés ellen hadakoztak, ma kénytelenek legalább látszatra meg­erősíteni, hogy minden törekvés cél­ja az általános és teljes leszerelés legyen. Persze, nehezen tudnak megválni álomképeiktől, még min­dig keresik az új helyzetnek meg­felelő új politikát. Az amerikai sajtóban figyelemre méltó elmefuttatások jelentek meg neves hírmagyarázók tollából. (Lipp-, mann például leszögezte, hogy két német állam létezik és elfogadha­tatlan a Bundeswehr atomfelfegy vérzésé.) Most pedig hirtelen bekö­vetkezett az ún. Clay-incidens. Lucius Clay tábornok, Kennedy elnök újonnan kinevezett berlini megbízottja az AP és a Reuter saj­tóiroda szerint világosan kifejtette: „Bele kell törődni" a két német ál­lam létezésébe. Bár utólag megcá­folta, hogy ilyen kijelentést tett vol­na, nemcsak a nyugati sajtó, hanem a kormánykörök és Bonn ls komo­lyan veszik a mondottakat. A Nyu­gaton például már felvetődött Kö­zép-Európa „semlegesítésének" kér­dése is. A belga Javaslat • szerint a semlegesség Nyugat-Németországra is kiterjedne. A leszereléssel kapcsolatban minden figyelem a tárgyalások alapelveiről szóló szovjet-amerikai közleményre, a kétoldalú tárgyalások lefolyásának ér­telmezésére (Gromiko levele az ENSZ­közgyűlés XVI. ülésszakának elnöké­hez), Kennedy elnök szeptember 25-1 ENSZ-beszédére, végül az amerikai le­szerelési javaslatra terelődött. A köz­vélemény ebből teljes képet alkothat az egyetemes leszerelés kérdésében folytatott nyugati politika helyzetéről. Kennedy beszédének pozitívan hang­zó részelt, sajnos beárnyékolja az el­nök ragaszkodása a „felszabadítás" doktrínájához, mely már régen kimúlt. A leszereléssel kapcsolatban Kennedy megkockáztatta azt a megjegyzést, hogy egyesek sokat beszélnek a lesze­relésről, míg mások inkább cseleked­nének. Önkritikának ez megfelelne. Az USA előterjesztett programja azonban egyáltalán nem konkrét, általános Ja­vaslatokat tartalmaz, de nem határo­zott programot. Tisztázatlan még a leszerelésről tár­gyaló szerv összetétele is. Ügy látszik, hogy az elnök nem magában a lesze­relésben, hanem az ENSZ-hadseregében látja a lényeget. Tehát az USA szavak­ban az egyetemes leszerelés hívének vallja magát, konkrét ajánlatai azon­ban korántsem vallanak erre. Ebből pedig az következik, hogy a közvéle­mény nyomása taktikai hátrálásra készteti az USÁ-t, viszont nem képes kiszabadulni régi politikájának polip­karjaiból. Még mindig tapogatózik a sötétségben új politikát keresve. Köz­ben a szélsőséges reakciós körök — a fegyvergyárosok és a militaristák, akik továbbra is döntően befolyásolják az Imperialista hatalmak politikáját — rosszalják a taktikázást. Céljuk tovább­ra ls a helyzet végsőkig élezése. A békeszerető népek mindenesetre jelentős sikereket arattak. Megdőlt az az amerikai állítás, miszerint a Szov­jetunió nem akar ellenőrzést, amit érv­ként állítottak szembe a leszereléssel. Itt döntő szerepet játszott a szovjet kormány álláspontja, hogy beleegye­zik az ellenőrzés bármely formájába, ha az USA elfogadja az egyetemes le­szerelést. Az amerikai kormány hosz­szas manőverezés után mégiscsak kénytelen volt elismerni az általános és teljes leszerelés eszmíinek fontos­ságát. Az említettek azt bizonyítják, hogy korunkban reális távlata van a népek harcának, melyet a szilárd és tartós békéért, a békés együttélésért és versenyért -vívnak. (R. P.) Berlinben szökés elősegítése miatt hat idegen állampolgárt elítéltek Berlin (CTKJ — A demokratikus Ber­lin városi bírósága szeptember 26-án hat idegent elítélt azért, mert a Német De­mokratikus Köztársaság polgárait ille­gálisan Nyugat-Németországba szállítot­ták, vagy pedig ebben segítséget nyújtot­tak. Az ADN hírügynökség jelentése sze­rint Henri Pierrot, holland kereskedelmi képviselőt két és félévi, két amerikai diákot és egy angol polgárt két évi és két EAK-bell diákot három és másfél évi börtönbüntetésre ítéltek. Beigazolódott, hogy a vádlottak az NDK polgárainak segítettek a határ Ille­gális átlépésében. Útlevelüket és gép­kocsijaikat bocsátották az NDK polgá­rainak rendelkezésére Négymilliárd dollár „külföldi segítség" Washington (CTKJ — Az USA kongresz­szusa több hónapi huzavona után a szeptember 27-re virradó éjjel csaknem 4 miliárd dollárt hagyott jóvá „külföldi segítség" címen. Ebből 1,6 milliárd dol­lárt a bábkormányok katonai támogatá­sára fordítanak. Ezek közé tartozik Ngo Dinh Diem diktátor dél-vietnami rend­szere, a dél koreai katonai klikk a Csang­Kaj-sek-klikk Tajvan szigetén, stb. „A külföldi segítségéből 30 millió dol­lárt fordítanak az úgynevezett „béke­testületek" finanszírozására. E testületek tagjai, különkiképzésben részesült fiatal amerikaiak a gazdaságilag elmaradott országokba, főképpen a függetlenségüket kivívott államokba utaznak, hogy ott „elősegítsék a gazdasági fejlődést". Nyílt titok azonban, hogy fő feladatuk a propaganda- és kémtevékenység. Fidél Castro beszéde Havanna (CTK) — Dr. Fidél Castro, a kubai kormány miniszterelnöke a népi milícia 354 új parancsnokának felavatási ünnepségén elhangzott beszédében hang­súlyozta. hogy a népi erőknek folytat­niuk kell a harci előkészületet, hogy a zsoldos csapatokra támadás esetén még súlyosabb csapást mérhessenek mint ez év áprilisában. A világ valamennyi nemzete Kuba mel­lett áll, mondotta dr. Castro beszédének befejező részében. Bár az ellenség erős, azonban nálánál sokkal erősebbek a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és mindazok az országok munkásai és pa­rasztjai, akik velünk szolidárisak. Csőmbe tárgyalásra „szólítja fel" Adoulát Elisabethville (CTKJ — Csőmbe, a katangai diktátor nyilván elkapatta magát az ENSZ-csapatok múltkori kapitulálásától, mert tegnap paran­csoló hangnemben felszólította Adou­lát, a kongói központi kormány el­nökét, hogy „valahol semleges föl­dön azonnal vegyék fel a tárgyalá­sokat". Csőmbe szerint tárgyalásuk „egy­szer s mindenkorra" megoldaná a kongói válságot. LEONYID BREZSNYEV, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke, Urho Kek­konen, Finnország elnöke és az őket kísérő személyek megtekintették Turku városában a hajógyárat. (CTK) A NEMET BÉKEUNIÖ elnöksége Stutt­gartban tartott gyűlésén arra a követ­keztetésre jutott, hogy a párt eddigi po­litikája helyes volt, mivel egyre világo­sabb, hogy a német kérdést csak a béke­szerződés megkötésével lehet megoldani, amelyben mindkét német állam semle­gességre kötelezi magát. (CTKJ KENNEDY, amerikai elnök és Frondizi, az Argentin Köztársaság elnöke kedden három és fél órás beszélgetést folytat­tak. (CTK) EUGENE ZUCKERT, amerikai repülés­ügyi miniszter az Európában állomásozó amerikai légierők megtekintésére Wies­badenba érkezett. (CTK) A JAPÄN NEMZETI KONFERENCIÁN körülbelül 20 tömegszervezet képviselői elhatározták, hogy az eddiginél is in­tenzívebb harcot folytatnak majd a Ja­pán—dél-koreai tárgyalások meghiúsítá­sáért. (CTK) PIRASTU KOMMUNISTA, valamint Pln­na és Berllnguer szocialista képviselők interpellációt nyújtottak be az olasz képviselőházban, melyben felhívják a kormányt, vonja vissza ama rendeletét, melynek értelmében Szardinián kisajátít­ják a parasztok földjét, hogy rakéta­támaszpontot létesítsenek. (CTK) A VÁRNAI S. DIMITROV hajógyárban ünnepélyes keretek között vízre bocsá­tották az új csehszlovák Iskra nevű ke­reskedelmi hajót. (CTK) A BEJRÚTI CSEHSZLOVÁK nagykövet­ségen átadták a vízumokat a tíz libanoni diáknak, akik csehszlovák főiskoláinkon fogják végezni tanulmányaikat. (CTK) A HOLLAND KORMÁNY tankokkal és géppuskákkal felfegyverzett rendőr- és határőregységeket vetett be a tüntető holland parasztok ellen. (CTK) ÜJ SZÖ 589 * 1961. szeptember 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom