Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-27 / 269. szám, szerda

Mulaszthatatlan kötelesség A fenti felvételen a varsói Muranow-negyed egyik részlete látható. Itt terült el 1940-ttíl kezdve a gettó. A két négyzetkilométernyi területen ma mintegy negyvenezer ember lakik. Akkor borzalmas zsúfoltságban — félmillió. A németek drákói rendszabályai következtében ezrével szedte itt áldozatait a tífusz és az éhínség. A napi fejadag 200 kalória értékű volt, vagyis pontosan egytizede az életfenntartáshoz szükséges riiinimumnak. A gettó legvakmerőbb Iskói számtalan ízben próbáltak átcsúszni a szinte légmentesen lezárt, s falakkal, örök százaival körülvett pokolból az „árja" oldalra, hogy élelmiszert csempésszenek át. Az esetek többségében életükkel fizettek vakmerő vállalkozásukért. A gyerekek jártak a legnagyobb szerencsével. Ök kivételesen nem voltak kötelesek karjukon viselni a Dávid-csillagos szalagot, és így könynyebben átcsúszhattak a kordonon. Azonban ez a „könnyebbség" is viszonylagos volt. Ludwik Hirszfeld egyetemi tanár tanúbizonysága sze rint nap nap után lőfegyverrel megsebesített gyerekeket hoztak a gettó kórházába. Az SS-őrök a vállukat vonogatták: „A Führer parancsa értelmében jártunk el". Szemtanú számolt be egy másik esetről. Egy kislány élelmet csempészve az őr karjaiba futott. Térdre esett és úgy könyörgött az életéért. A katona lassan levette a fegyvert a válláról és nevetve így szólt: „Nem halsz meg, de már nem fogsz csempészni" — és átlőtte a gyerek lábait. Később amputálni kellett a kislány mindkét lábát. Egy másik kislánytól.; valaki megkérdezte: „Mi szeretnél lenni?" A válasz így hangzott: „Kutyus, mert az őrök szeretik a kutyusokat". Kell-e ehhez kommentár, vagy kell-e valamit hozzáfűzni ahhoz a iőlismert autentikus felvételhez, amelyen a gettó lakosainak egyik csoportját kergetik ki lövésre kész géppisztolyokkal az egyik ház pincéjéből a náci katonák a gettó ellenállásának véres letörése után? A kép előterében gyerekeket látunk. Néhány 5—13 éves kisfiút és kislányt. Elől egy talán kilenc éves kisfiú halad, karjait ellenzős-sapkás feje fölött tartja éppen úgy, mint a többiek, arcán leírhatatlan rémület. Néhány lépésnyire mögötte arcán szadista mosollyal, a kisfiúra szegezett géppisztollyal, szétvetett lábakkal áll az egyik egyenruhás hóhér. A gyerekek félnek, rettegnek, pedig még nem tudják, mi vár rájuk. Mi már jól tudjuk, hogy a gettó sok tízezer gyerekét is elnyelték a náci koncentrációs táborok gázkamrái, krematóriumai. A főiddel egyenlővé tett gettó helyén felépült munkásnegyed korszerű házaiban ma éppen úgy, mint Varsó többi részében és a magas arányszámú népesedést felmutató Lengyelország többi városában, rengeteg a gyerek. Napsugaras az életük, nyugodtan és boldogan játszhatnak, mint képünkön ez a kis muranowi csemete. Igy van ez helyesen, így van az jól. De amikor elérkezik annak az ideje, hogy a gyerekek átlépik a serdülőkor küszöbét, egyetlenegy lengyel szülő sem felejti el megmagyarázni fiának, lányának, hogy mi is a fasizmus, hogy milyenek a fasiszták. Ez nekünk is mulaszthatatlan kötelességünk ... gSenkinek se fájdul bele a háta... A gép levágja a répa levelét traktor sem képes elszállítani a répát az útmenti rakodőhelyre. S bizony a traktorosokon is meglátszott, hogy teli vannak munkával. Alexander Guldan, Ľudovít Krizán és Emil Guldan segítőjükkel nemegyszer alaposan beleizzadtak a munkába. Az út mellett a rápahalmoknál nagy volt a sürgés.-forgás. Az egyik oldalról tra'ktovosok jönnek és a pótkocsikról kiszórják a répát, a. másik oldalról szorosan a cukorrépa halomnál egy nagy vörös gép, a „ZIS-100" rakodógép áll, amely teherautókra rakja fel a cukorrépát, hogy elszállítsák a cukorgyárba. Jozef Kutner, a gép kezelője. Ha az autók képesek annyit fordulni, egy nap alatt 15 vagon cukorrépát felrak. — Figyeljék az időt — mondottá — amikor a teherautó megérkezett és a rakodógép elé állott, áaült a gép fülkéjébe, megindította és a „karok" mint a lapátok kezdték önteni a répát a szállítószalagra. 10 perc múlva a megrakott autó mái indult is a cukorgyárba, s alig telt bele néhány pillanat, már ömlött a répa a következő teherautókra. — Nos, mit szól hozzá? — fordült újból hozzám az öreg Vágó. — Ez- már igen, Vágó bácsi. Igy aztán megy a munka. — S képzeljék el, senkinek sem fájdul bele a háta — fűzte hozzá örvendezve. S mosolya még többet mondott nekünk. J. S. Géppel könnyebb, gyorsabb a rakodás Igazi vénasszonyok nyara. A nap csak úgy éget, az emberek arca verejtékben fürdik, mindenki az árnyékba Igyekszik, az autók, traktorok, gépek által felkavart porfelhők fehéren ülepednek meg az emberek haján Ilyen volt a helyzet a sládkoVičovói cukorgyárhoz tartozó Lučný Dvor földjein is. Nem csoda. Az őszi munkák, a betakarítás minden embert, minden gépet igénybe vesznek ... A vasúti vágány és a betonút között mintegy 3 km-re Sládkovičovo előtt a Lučný Dvor-i gazdaság dolgozói 45 hektáron termeltek cukorrépát. Fodor Ferenc a gazdaság vezetője, eldicsekedte, a répa hektáronként átlagosan 350 mázsát fizet. A cukorrépa betakarítását az idén sokkal korábban kezdték meg, mint az előző években. A szárazság már nem használ neki, úgyhogy a sládkovicovői cukorgyár körzetében elsőként kezdték meg a szedését. Ugyancsak ők voltak az elsők, akik a cukorrépát a cukorgyárba szállították. S bizony nem is keveset, egy nap alatt 12 vagonnal. Nagyon nagy eredmény ez, ha az ember összehasonlítja akárcsak a tíz év előtt elért legnagyobb teljesítményekkél is. Vajon képesek-e az emberek egyáltalán egy nap alatt annyi répát kiszedni, megtisztítani, felrakni és elszállítani? Hány embernek kell a betakarításon dolgoznia? — Nem soknak — hangzott Eduard Cakary agronómus rövid válasza. — Ténylegesen az egész munkát gépek végzik. Éppen most fejeztük be a Tépa betakarítását 13 hektár földön. Nem egészgn l>árom nap A nap éget, a felkevert por belepi az emberek izzadt homlokát, haját és hátát, ^ kiszárítja a torkukat... Az emberek szétszórtan dolgoznak az egész tagon. A gépek zúgnak, s az emberek csak irányítják őket. Mindjárt a parcella végén az utolsó sorokban két E—710-es német répakombájn egymás mögött haladva lassan kiszedi a répát a száraz földből. Mindegyik egyszerre három sor répáról vágja le a levelet és három sor már előzőleg megtisztított répát kiszed a földből. Szépen sorjában fekszik az egyik oldalon a répa zöldje, a másik oldalon a már megtisztogatott répa. Csak egy nap alatt több mint 5 hektáron szántották ki és tisztították meg a cukorrépát. — Ez aztán munka — dicsérik mindnyájan. Főként az idősebbek, akik még visszaemlékeznek azokra az időkre, amikor minden egyes répát ásóval ástak ki a földből. Nos, mondja — fordul hozzánk Vágó Vendel, aki a rakodásról gondoskodik — nem öröm ezt nézni? Tovább nézelődünk. A tábla közepén zúg az RS-09-es német traktor. Nyergében Štefan Ondricek ül. A traktorra szerelt berendezéssel felszedi a sorjában heverő répa zöldjét, a répaszeletekkel s felrakja a kocsikra. NégV lovasfogat alig győzi hordani a répalevelet a nem messze levő silőgödörbe. Mintegy húsz sorral odább éppen leáll az egyik német traktor, amelyre szedőberendezést szereltek. Marcel Zapražník, a központi műhely vezetője és Nagy János mechanikus már ott is termettek, hogy a hibát mielőbb kiküszöböljék. Minden percért kár. Daniel Cicha, fiatal traktoros elárulta nekünk, hogy ha így me\r»„ f riírá V»H aLrVrn- 7 nritVnrcic Az SZKP programtervezetéről Az állam felépítése és a szocialista demokrácia további fejlesztése írta: Rudolf Bírák, a CSKP KB politikai irodájának tagja A kommunisták s dolgozó népünk e napokban az SZKP programtervezetét tanulmányozzák, mert benne látják saját ragyogó jövőjüket is. A programtervezet azoknak a tapasztalatoknak tudományos értékeléséből indul ki, amelyeket az SZKP és a szovjet nép a szocializmus építése lenini irányvonalának megvalósítása folyamán nyert. De ugyanakkor teljes mértékben felhasználja a munkásosztály nemzetközi tapasztalatait is, amelyek kifejezésre jutottak az 1957. évi moszkvai Kiáltványban, valamint a 81 kommunista és munkáspárt 1960 novemberében tartott tanácskozásán kiadott Nyilatkozatban. E program reálisan egybekapcsolja a mát a kommunista jövővel, benne a holnapi nap távlatai a * jelen tapasztalataira épülnek — ebben rejlik e program nagy ereje és meggyőzóképessége. A kommunizmus — nemcsak az anyagi javak bőségét jelenti az emberek szükségleteinek .kielégítésére, hanem -új kapcsolatokat jelent az emberek között, a társadalom életének új szervezetét jelenti. A kommunizmus felépítése ezért nemcsak a termelőerők óriási arányú fejlesztését, hanem az embef alkotó erkölcsi tulajdonságának kibontakoztatását is jelenti. A kommunizmusban a társadalom minden tagja teljes mértékben részt vesz majd a társadalmi munkában, a" társadalom fejlesztésének irányításában. A munkásosztály, a világ forradalmi átalakulásának fő mozgató ereje, szociális gazdasági helyzete következtében a legkövetkezetesebb forradalmi osztály. Történelmi küldetését azzal teljesíti, hogy nemcsak saját érdekeit, hanem ugyanakkor valamennyi dolgozó érdekeit is védelmezi, a kapitalistaellenes mozgalom egyetlen áramlatába egyesíti és tömöríti őket. Az utóbbi évszázad története nemegyszer bebizonyította, hogy egyedül a munkásosztály. — amennyiben tudatosítja általános osztályfeladatait és társadalmi feladatait is, le tudja küzdeni a burzsoá ideológia, a szociáldemokratizmus, és a mindenfajta revizionizmus legkülönbözőbb hatásait, s feladatait alkotó módon, a változó helyzetet tekintetbe véve értelmezi — képes a burzsoá rendszerre halálos csapást mérni. Korunk proletár forradalmainak alapvető tanulsága, amelyet az SZKP programtervezete találóan és kifejezően fogalmaz meg: „A szocialista forradalom győzelmének és a szocializmus felépítésének nélkülözhetetlen feltétele a proletariátus diktatúrája és a marxi-lenini párt vezető szerepe." A munkásosztály állama, a proletariátus diktatúrája ugyancsak az új rendszer felépítésének, az anyagiműszaki alap megteremtésének fő eszközét képezi. A társadalom antagonisztikus osztálymegoszlása felszámolásának eszközét és végül a társadalom bármilyen osztályokra való megoszlása megszüntetésének eszközét jelenti. Egyben fő eszköze az ember átalakításának, a jövö — a kommunizmus embere nevelésének. Ezért a munkásosztály állama lényegében teljesen újtípusú állam, amely alapvetően különbözik a régi, kizsákmányoló társadalmak erőszakos államgépezetétől. A munkásosztály állama mélységesen humánus tartalommal bíró állam, amely nemcsak elnyomja és szétzúzza az elenyészően csekély ellenforradalmi kisebbség ellenállását, hanem elsősorban s egyre döntőbb mértékben építő és alkotó célokat szolgál. Ebben az államban valósul meg első ízben az igazi demokrácia. Ezért az SZKP programjának fontos részét képezik azok a feladatok, amelyek a • kommunista párt előtt az állani felépítésében és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésében állanak. A szocialista államiság fejlődésének alapvetően döntő iránya — amint ezt a , Szovjetunió tapasztalatai megmutatják — azonos a szocialista demokrácia elmélyítésének folyamatával: a szovjet állam a dolgozók össznépi szervezetévé növekedett. A proletár demokrácia fokozatosan össznépi szocialista demokráciává alakult át. A munkásosztály ideológiája a -szovjet társadalom fejlődésének ' jelenlegi fokán a lakosság valamenynyi rétegének ideológiája lett, a történelmi feladat — a - kommunizmus felépítése — pedig az egész nép feladatává vált. Ugyanígy a Szovjetunió Kommunista Pártja az egész szovjet nép képviselője és vezető ereje lett. Ez a folyamat megerősíti azt a •tényt, hogy a munkásosztály az egyedüli osztály, amely a történelmi fejlődésben nem akarja örökössé tenni uralmát. Ellenkezőleg feladata abban áll, hogy hatalmát a nép öszszes erőinek egyesítésére, az osztálynélküli társadalom megteremtésére használja fel. Az a tény, • hogy a Szovjetunióban az állam, amely mint a proletariátus diktatúrájának állama jött létre és fejlődött a szocialista építés egész időszaka alatt, már össznépi állammá, az egész nép érdekeit és akaratát kifejező szervvé vált, nem jelenti azt, hogy a Szovjetunióban már nem érvényesül többé a munkásosztály hegemóniája. A munkásosztály, mint a társadalom leghaladóbb és legszervezettebb ereje továbbra is, a kibontakozó kommunista építés időszakában is vezető szerepet tölt be. Az SZKP programja így arra a következtetésre jut, hogy a kommunizmus kibontakozó építésének folyamatában a munkásosztály diktatúrája feltétlenül szükséges lesz mindaddig, amíg az állam el nem hal. Az állam, mint össznépi szervezet fennmarad a kommunizmus teljes felépítéséig. Milyen távlatokat tár fel a programtervezet a szocialista demokrácia további fejlődésére vonatkozólag? Milyen feladatokat kell teljesítenie az össznépi szovjet államnak, a kommunizmus kibontakozó építésének időszakában? „Az állam, mfnt össznépi szervezet... — olvassuk az SZKP programtervezetében — hivatott megszervezni a kommunizmus anyagiműszaki alapjának építését, a szocialista viszonyokat kommunista viszonyokká átalakítani, megvalósítani a munka és a fogyasztás mértékének ellenőrzését, biztosítani a szovjet ál-, lampolgárok jólétének növekedését; jogaik és szabadságjogaik védelmét, a szocialista jogrendet és a szocialista tulajdont, a néptömegeket az öntudatos fegyelem szellemében és a munkához való kommunista viszony szellemében nevelni,* megbízhatóan gondoskodni az ország védelméről és biztonságáról, testvéri együttműködést kifejleszteni a szocialista országokkal, védelmezni a világbékét és normális kapcsolatokat fenntarta-; ni valamennyi országgal." A feladatoknak e rövid józan felsorolása mögött az állam autoratív szerveinek és az emberek tízmillióinak mérhetetlen, a történelemben pá-; ratlan együttműködése rejlik. Itt va-: lóban arról van sző, hogy véglegesen megszűnik az állami szerveknek mint a társadalom fölött álló külső hatalomnak az elszigetelt helyzete, arról van szó, hogy az állam és a nép a sző szoros értelmében azonossá válik. Ez döntő lépés az államnak, mint olyannak az elhalása felé, döntő lépés a kommunista önkor-; mányzat felé. Törvényszerű folyamat ez. Vajon elképzelhető-e a kommunizmus óriási anyagi-műszaki alapjának megteremtése az államhatalom központi szerveinek, e hatalommal felruházott dolgozóknak legszorosabb együttműködése nélkül mindazokkal, akik az anyagi és szellemi javak közvetlen megteremtői, a munkások, a kolhozparasztok, a mérnökök, építészek, nevelók stb. millióival? A kommunizmus kibontakozó építésének időszakában az állam azért teljesítheti történelmi feladatait,mert a dolgozók össznépi szervezete, mely a politikai tevékenységbe bekapcsolja a nép legszélesebb tömegeit, az államigazgatás iskolájává válik, amelyet a dolgozók százezrei és milliói járnak ki. Ezért nem véletlen, hogy a programtervezet oly nyomatékosan hangÜJ SZÖ 584 * 1961. szeptember 15.