Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-26 / 268. szám, kedd

Az általános és teljes leszerelés megvalósítható (Folytatás a 3. oldalról) a katonai , személyzetet és katonaságot, a katonai alakulatok feloszlatását s a hadifelszerelés megsemmisítését, A szov­jet leszerelési program második és har­madik szakasza a leszerelésre vonatkozó intézkedésekkel szoros kapcsolatban ha­sonlóképpen tünteti fel a szükséges el­lenőrzési Intézkedéseket is. A szovjet kormány ágy Téli, hagy tz ellenőrzésről gondoskodó szervezeteknek az általános és teljes leszerelés mag­valósítása alám ls folytatniuk kell te­vékenységüket és állandóan ügyelniük kall arra, hogy agyatlan ország sa Sjft­sa fel titokban fegyvergyártó Iparát, és ne kezdhesse meg ismét fegyveres erői szervezését. Az államok kötelesek lesznek az el­lenőrző szervvel közölni a rendőrség (milícia) alakulatai állomáshelyeire és minden egyes helyen állomásozó lftt?zá lentősebb átcsoportosításokat. A nem­zetközi felügyelő csoportok feladata lesz annak sokoldalú ellenőrzése, hogy a rendőrség (milícia) létszáma és fel­szerelése megfeleljen az egyes országok számára megegyezett normának. A szovjet Javaslatok számításba veszik mindazokat a követelményeket, amelyek a leszerelés szigorú ellenőrzését cálzó nemzetközi rendszerrel kapcsolatosan felmerülhetnek. Amennyiben az USA és a többi nyugati hatalom bármilyen ok­ból nem értene egyet mindezzel s ja­vaslatokat terjesztene elő az említett ellenőrzés fokozására, úgy a Szovjetunió hajlandó e Javaslatok megvitatására. A Szovjetunió épp úgy, mint azelőtt, ma is kész haladéktalanul aláírni az ál­talános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezményt, amely kötve lesz az elkép­zelhető legszigorúbb nemzetközi ellen­őrzéshez, beleszámítva az általános és mára vonatkozó adatokat, valamint az teljes leszerelés feltételei között inin­államhatárok közelében végrehajtott ie- ! dent magába foglaló ellenőrzést is. 3. Az USA állásfoglalása a washingtoni és moszkvai megbeszéléseken Az amerikai küldöttség a két fél tár­gyalásainak első két szakaszában — Washingtonban és Moszkvában — telje­sen elutasította az általános és teljes leszerelés programjának megvitatását és csak az általános elvekről való meg­egyezéshez ragaszkodott. Az USA kül­döttségének 1961. Június 19-én előter­jesztett „Nyilatkozata az elvekről" ogy szóval sem említi az általános és tel­jes leszerelés problémája megoldásának szükségességét, bár a közgyűlés 3859. november 20-i egyhangúlag jóváhagyott határozatában — amely Jóváhagyass mellett szavazott iz USA is — az Ali, hogy ez a probléma a világ legfonto­sabb problémája, s azzal a felhívással fordult a kormányokhoz, kövessenek el mindent e kérdés konstruktív |ellegű megoldása érdekében. Az amerikai fél az általános és teljes leszerelés helyett a „Mindent átfogó egyetemes leszereles" gondolatát Igyekezett érvényre juttatni, bár ez az elv nem tűzte kl sem a hadi­felszerelések megsemmisítését és a fegy­veres erők felszámolását, sem pedig a nukleáris és egyéb pusztító fegyverek betiltásét, illetve az Idegen területeken levő katonai támaszpontok megszűnteté­sét. Az amerikai fél az említett első két szakaszban ezzel egyidejűleg oly Irünyba terelte a tárgyalásokat, bogy elérhesse az általános és teljes leszerelés egyéb intézkedésekkel való helyettesítését, pél­dául a hasadó anyagok katonai célokra való gyártásának beszüntetését, a világ­űrbe felbocsátott műszerek ellenőrzését, stb. —, bár ezeknek az intézkedéseknek semmi közük sincs a leszereléshez. A katonai célokat szolgáló hasadó anyagok gyártásának beszüntetése való­ban értelmetlen volna, ha nem kerülne sor a nukleáris fegyverek betiltására, az e fegyverekből álló készletek meg­semmisítésére és az intézkedések csupán az atomipar, de nemcsak az atpmipar ellenőrzésére vonatkoznának, ami lehe­tőséget nyújtana a nyugati hatalmaknak arra, hogy adatokat szerezzenek a szov­jet nukleáris fegyverekről. A világűrbe felbocsátott műszerek fölötti ellenőrzés kérdésének tárgysorozatba való felvéte­lét — elszigetelten a leszerelés kérdé­sétől — nem Ítélhetjük meg másként, mint olyas törekvéseket, amelyek a szov­jet rakétákra vonatkozó tájékoztató ada­tok megszerzésének lehetőségére Irá­nyulnak. Az amerikai fél a hangsúlyt főleg an­nak szükségességére helyezte, hogy „Nemzetközi fegyveres erőknek" kell alakulniuk, s emellett e fegyveres erők létesítésére vonatkozólag olyan javasla­tokat terjesztett elő, amelyek megvaló­sítása a Biztonsági Tanács megkerülését jelentené. Többek között azt Is Javasol­ta, hogy ezen erőknek olyan arányban kellene növekedniük, amilyen arányban csökkenne a nemzeti fegyveres erők létszáma, továbbá, hogy a „nemzetközi fegyveres erőket" nukleáris fegyverek­kel kellene felszerelni. Az amerikai kormány ezeket a Javaslatokat azzal a követelménnyel egészítette kl, hogy meg kell szűnnie az egyöntetűség elvének, amit az ENSZ alapokmánya tüz kl a „nemzetközi erők" alkalmazására vonat­kozó döntések esetére, s ezzel annak a legfontosabb elvnek megsemmisítésére törekedett, amely az ENSZ alapokmá­nyénak alapja és amelyet az ENSZ meg­alapításéban vezető szerepet betöltő ál­lamok e szervezet tevékenysége alap­kövének tekintettek. Nyilvánvaló, ho?y a „nemzetközi fegyveres erők" ezen feltételek között való létesítése sem­mivel sem kezeskedne ezeknek az erőknek a béke érdekében való felhasz­nálásáról, sem pedig arról, hogy nom válnak valamelyik állam, vagy állam­csoport terjeszkedési politikájának esz­közévé. Az ENSZ fegyveres erőinek Kon­gó területén való bevetésével kapcsola­tosan szerzett tapasztalatok meggyőzően figyelmeztetnek mindnyájunkat. Amikor az amerikai fél a nemzetközi fegyveres erők létesítését javasolta, ki­tért az ezen erők Irányítására vonatkozó kérdés megtárgyalása és ezeknek az erőknek törvényellenes alkalmazása megakadályozása szükségességének mag­vitatása elöl. Az a követelmény, hagy törölni kell az egyöntetűség elvét, ame­lyet az ENSZ alapokmánya tűz ki a „nemzetközi fegyveres erők" akcióba vetéséről való döntések esetére, széles­körűen lehetőséget adna arra, hogy eze­ket az erőket önkényesen használják fel a nyugati hatalmak katonai tömbjei érdekében, a békeszerető országok lét­érdekei ellen, a gyarmati és a függő viszonyban levő országok nemzetei fel­szabadító mozgalmának elnyomására, a nemzetek által gyűlölt reakciós rendsze­rek fenntartására és hatalomra juttatá­sára. Érthető tehát, hogy az USA kormá nyának Ilyen állásfoglalása lehetetlen­né tatte a tárgyalások első két szaka­szában az általános és teljes leszeralés problémájára vonatkozó bármilyen egyez­mény elérését. A szovjet kormány arra törekedve, hogy lendületet adjon a holtpontra ju­tott tárgyalásoknak, a tárgyalások moszk­vai szakaszának befejező részében ki­jelentette, hogy hajlandó megegyezni legalább az általános és teljes leszere­lés alapelveiről. A szovjet fél ezért ez év Július 27-én „Közös szovjet-amerikai nyilatkozat az általános és teljes lesze­relési szerződés alapelveiről" címen ja­vaslatot terjesztett elő. (A közeljövőben a Mezsdunarodnaja Zsizny és a Novoje Vremja közli e dokumentum szövegét.) Ez a dokumentum tartalmazza azokat a javaslatokat, amelyek a jövőbeli szerv tárgyalási irányelveire vonatkoznak. Ezeknek az elveknek alapján megkez­dődhetne a leszerelésre vonatkozó, szer­ződés tervezetének kidolgozása is. Az USA képviselői azonban nem fogadták el a közös dokumentum szövegezftsére tett szovjet Javaslatot. Tekintettel az USA kormányának ezen állásfoglalására, nem kerülhetett meg­egyezésre sor a Washingtonban és Moszk­vában a szovjet-amerikai tárgyalások fo­lyamán az általános és teljes leszerelés alapelveiről se. 4. Megegyezés az alapelvekről Az USA kormánya a tárgyalások New Yorkban folytatott utolsó szakaszán bi­zonyos pontokban módosította az álta­lános és teljes leszerelés kérdésében el­foglalt álláspontját. Ez év szeptember 6-án „Nyilatkozat az alapelvekről" cí­men újabb dokumentumot terjesztett elő, amelyet később utólag kijavított és vég­érvényes szövegét ez év szeptember 14­én terjesztette elő. Az USA kormáévá ebben a „Nyilatkozat az alapelvakröl" című dokumentumában beismerte, szűk­ségesnek tartja az általános és t»l|es leszerelést biztosító programról való megegyezés elérését. E program a követ­kező pontokat foglalná magában: A fegy­veres erők alakulatainak feloszlatása, a fegyvergyártás beszüntetése, a nukleáris, vegyi, bakteriológiai fegyverek s egyéb tömegpusztító fegyverek, valamint az e fegyverek célba Juttatását szolgáló eszközök minden készletének megsem­misítése, az említett fegyverek gyártásá­nak beszüntetése, az államok katonai Jellegű ügyeit irányító szervezetek és intézmények megszüntetése, a katonai kiképzés megszüntetése, valamennyi ka­tonai iskola megszüntetése s a katonai célokra fordított kiadások berekesztése. Az amerikai dokumentim többek között arról is említést tesz, hogy az általános és teljes leszerelést szakaszonként és kitűzött Időpontok szerint kell végre­hajtani, tovőbbá azt, hogy az említett szakaszok egyikében sem tehessen szert katonai túlerőre egyetlen állam avagy államcsoport sem. Az USA egyetértett ezekkel a tézisek­kel, amelyek mellett i szovjet tél az egész tárgyalások folyamán állást fog­lalt, ami az amerikai kormány elűző állásfoglalásához viszonyítva előrehala­dást Jelent. A szovjet kormány mindezt szem előtt tartva és arra törekedve, hogy sokoldalúan Járuljon hozzá az ál­talános és teljes leszerelés problémájá­hoz, arra a következtetésre jutott, hogy a Szovjetunió és az USA közös javasla­taként az ENSZ közgyűlése elé terjeszt­hető a „Nyilatkozat az alapelvekről", amely irányelvtervezetként szolgálna az általános és teljes leszerelésre vonatko­zó egyezményt előkészítő munkaszerv számára. A szovjet kormány annak el­lenére ls egyetértett ezzel, hogy a „Nyi­latkozat az alapelvekről ' című amerikai Javaslat számos nem eléggé tisztán ért­hető szövegezést tartalmazott, ami — mint ahogyan erre az USA képviselőjé­nek a kétoldalú tárgyaláson adott ma­gyarázata is utal — lehetővé teszi a szövegek többféle értelmezését, oly mó­don ls, hogy ez semmilyen összefüggés­ben sem volna a leszereléssel kapcsola­tos feladatokkal. A szovjet fél kijelen­tette, hogy az amerikai javaslatban tar­talmazott egyik fontos tézis semmikép­pen sem helytálló és áthidalhatatlan akadályokat gördíthet az általános és teljes leszerelés programjáról való meg­egyezés elé. Az említett tézis értelmében nemcsak a leszerelésre vonatkozó intézkedések foganatosltösának ellenőrzése szükséges, hanem azoknak a fegyveres erőknek és felszereléseknek ellenőrzése ls, amelyek az egyik vagy másik leszerelési szakasz folyamán aZ adott ország rendelkezésére állanak. Ez gyakorlatilag azt jelentené, bogy nem a leszerelés, hanem a fegy­verkezés volna az ellenőrzés tárgya, ami csak nagy erőkkel rendelkező támadó számára lehet előnyös és magától érte­tődő, hogy ehhez nem adhatják bele­egyezésüket azok az országok, amelyek­nek nincsen semmilyen támadó szándé­kuk. Az USA kormánya a szovjet fél köve­telményének eleget téve 1961. szeptem­ber 19-én beleegyezett, hogy a „Nyilat­kozat az alapelvekről" című dokumen­tumból töröljék a fegyverkezés ellenőr­zésének bevezetésére irányuló szóban forgó tézist. Ennek alapján lehetővé vált, hogy a Szovjetunió és az USA tár­gyalás céljából a közgyűlés elé terjeszt­hette az alapelvekre vonatkozó közös javaslatát. A szovjet és az amerikai küldöttség 1961. szeptember 20-án terjesztette a közgyűlés elé megtárgyalás céljából ,,A Szovjetunió és az USA közös nyilat­kozata a leszerelésre vonatkozó tárgya­lások megegyezett alapelveiről" című dokumentumot. Megjegyzendő azonban, hogy az általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezmény előkészítésére Irányuló jövőbeli tárgyalások folyamán aggasztó nehézségek keletkezhetnek ab­ban az esetben, ha az USA és szövet­ségesei nem mondanak le azon álláspont­jukról, miszerint szükséges a fegyver­kezés ellenőrzése. Bár az USA az erre vonatkozó tézist törölte az elvekről szó­ló dokumentumból, mindeddig nem mon­dott le arról a törekvéséről, hogy a le­szerelés helyett sor kerülhessen a fegy­verkezés ellenőrzésére. Erre utal töb­bek között az USA képviselőjének a Szovjetunió képviselőjével kétoldalúan folytatott tárgyalásokról 1961. szeptem­ber 20-án írt levele, amelyben közvet­lenül megemlíti, hogy a leszerelés min­den egyes szakaszában megmaradó fegy­veres erők és hadifelszerelések ellenőr­zése „az USA állásfoglalásának kulcs­fontosságú pontja". A szovjet kormány szükségesnek tart­ja annak közlését, hogy azt a kérdést, megvalósuljon-e az ellenőrzött leszere­lés vagy be kell-e vezetni a fegyverke­zés ellenőrzését — mélyrehatóan elvi kérdésnek tekinti. 5. A leszerelési bizottság összetételének kérdése A kétoldalú tárgyalások folyamán töb­bek között az volt a Szovjetunió és az USA feladata, hogy egyezzenek meg annak a munkaszervnek összetételében, amely a jövőben folytassa az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szerző­dés kidolgozásával kapcsolatos tárgya­lásokat. A szovjet kormány az emiitett tárgya­lások folyamán figyelmeztetett arra, hogy célszerűtlennek tartja, ha az álta­lános és teljes leszerelésre vonatkozó tárgyalásokat a Genfben 1960 tavaszán és nyarán ülésező tízes bizottság foly­tatná. Közismert tény, hogy e szervben öt szocialista ország és öt nyugati ha­talom volt képviselve. Bebizonyosodott, hogy ez az összetétel nem megfelelő és a bizottság munkájának eredményte­lenségét nem csekély mértékben az okozta, hogy ebben a munkában nem vett részt azon legfontosabb három ál­lamcsoport egyike, amelyek a jelenlegi feltételek között kialakultak, azaz nem vett részt a semleges államok csoportja. A semleges politikőt folytató orszá­gok közvetlen részvétele a leszerelés­sel kapcsolatosan folytatott tárgyaifiso­kon emellett nemcsak hasznos lehet, hanem szükséges ls, bár a semleges or­szágok nem rendelkeznek nagy fegyve­res erőkkel. Ezeknek a csaknem egy­milliárd embert képviselő államoknak békés puiltikája jelentős tartalék a bé­ke megőrzése szempontjából és ennek a tartaléknak hasznos szerepet kell be­töltenie a háborús veszély megszünte­tésére vonatkozó problémák megoldásá­ban. A Szovjetunió ezért már az ENSZ közgyűlésének XV. ülésszaka folyamán javasolta, hogy a leszerelési bizottság addigi 10 tagján kívül a tárgyalások tel­jes joggal felruházott résztvevőiként a semleges országok csoportját ls vegyék fel a bizottságba. A bizottságba felve­hető semleges országok számának és an­nak a kérdése, hogy melyik országokról legyen szó, megegyezésre vár. A szovjet kormány az USÁ-val folytatott tárgya­lások alkalmából hangsúlyozta, hogy a leszerelés kérdéseivel foglalkozó mun­kaszerv csak az esetben végezheti teen­dőjét hathatósan s teljesítheti feladatait, ha e szervben azonos jogokkal felru­házva képviselteti magát az államok mindhárom csoportja, azaz a szocialista országok, a nyugati katonai tömbök tagállamai és a semleges országok. Ezeknek a fontos elveknek nem fe­lelnek meg azok a javaslatok, amelyeket az USA kormánya az említett munka­szerv összetételére vonatkozólag terjesz­tett elő a szovjet-amerikai eszmecsere folyamán. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya tiz állam bizottsága tevékeny­ségének felújítását javasolta. A szovjet fél ezt a javaslatot nem fogadhatta el, mert tudatosította, hogy így a semleges országok továbbra is ki volnának zárva a leszerelésről folytatott tárgyalásokban való részvételből. Az USA kormánya továbbá azt Java­solta, hogy a tízes bizottság elnökeként és alelnökeiként fel kell venni a bizott­ságba a semleges országok 2—3 polgá­rát, akik nem vehetnének részt azonos Jogokkal felruházva a leszereléssel kap­csolatos kérdések megvitatásában, sem pedig e kérdések eldöntésében. Magától értetődő, hogy ez a Javaslat sem volt elfogadható, mert ténylegesen arra irá­nyulna, hogy a semleges országok kép­viselői ne vehessenek részt a leszerelési bizottság munkájában. Az USA kormánya végül a tízes bi­zottság tagjainak további 10 tagállammal való kiegészítését javasolta, éspedig olyan államokkal, amelyek túlnyomó ré­sze nyílt híve a nyugati hatalmak po­litikájának, vagy pedig katonai szövet­ségesük. Az USA kormánya egyetértett néhány semleges ország felvételével, amelyeket csak azzal a feltétellel tüntet fel Javaslatában, hogyha a Szovjetunió is egyetért az említett országok tagságá­val. Magától értetődő, hogy ez a javas­lat sem képezhette a megegyezés n lap­ját. A kétoldalú szovjet-amerikai tárgyalá­sok folyamán bebizonyosodott tehát, hogy ami az általános és teljes leszere­lésre vonatkozó egyezmény előkészíté­séhez szükséges munkaszerv összetételét illeti, nem kerülhet sor megegyezésre. A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy a közgyűlés hozzon oly értelmű határozatot, amely biztosítaná a lesze­reléssé! kapcsolatos tárgyalásokon való egyenjogú részvételt mindazon országok számára, amelyeknek erre törvényes jo­guk van és amelyek részvétele nélkül szó sem lehet eredményes leszerelési tár­gyalásokról. A szovjet kormány a kétoldalú tárgya­lások folyamatáról s eredményeiről tá­jékoztatva az ENSZ tagállamait hangsú­lyozni szeretné, hogy a leszerelés kérdé­se terén fennálló helyzet összpontosított figyelmet igényel. A közgyűlésnek a leg­nagyobb fokú erőfeszítéseket kell meg­tennie e kérdés, az emberiség történel­mében eddig legfontosabb probléma meg­oldása érdekében. Ami a szovjet kor­mányt illeti a Jövőben is megtesz min­den tőle telhetőt, hogy a világbéke ér­dekében minél előbb sor kerülhessen az általános és teljes leszerelés kérdésének gyakorlati megoldására. A Szovjetunió törekedni fog az egyetemes leszerelésre New York (TASZSZ) — Zorin, a le­szerelés kérdéseiről folytatott kétnapos szovjet-amerikai tárgyalások szovjet kép­viselője szeptember 20-án levelet inté­zett Mc Cloyhoz, az USA képviselőjé­hez. „Megkaptam szeptember 20-iki leve­lét, melyben ön védelmezi az USA ál­láspontját, amelyet a további leszere­lési tárgyalások során akar elfoglalni — írja Zorin. A kétoldalú eszmecsere alkalmával történt megállapodás értelmében az USA egyetértett azzal, hogy a Szovjet­unió és az USA kormányának a lesze­relési tárgyalás alapelveire vonatkozó közös nyilatkozatába nem veszi be azt az ismert tételt, amelynek elfogadása egyetértést jelentene a fegyverkezés el­lenőrzésének bevezetésével, ahelyett, hogy a leszerelést ellenőriznék. Leve­lében azt állítja, hogy ez a tézis „az USA álláspontjának kulcspontját fejezi kl." Ezzel kapcsolatban kl kell Jelente­nünk, hogy, mint Ön Is tudja, a szov­jet kormánynak és elnökének Nyikita Szergejevics Hruscsovnak nyilatkozatai eléggé alaposan és nyíltan kifejtették a Szovjetunió álláspontját az általános és teljes leszerelés ellenőrzése kérdésé­ben. A Szovjetunió az általános és tel­jes leszerelésre tett Intézkedések leg­éberebb, legszigorúbb nemzetközi ellen­őrzésének a híve. A Szovjetunió a le­szerelés hatékony ellenőrzésének a hí­ve, és meg akarja kőnnyfiteni az ellen­őrzésre vonatkozó egyezményeket, ugyanakkor határozottan ellenzi a fegy­verkezés ellenőrzésének bevezetését. Az ön leveléből kitűnik, hogy az USA igyekszik bevezetni az államoknak, a leszerelés bizonyos szakaszán meg­maradó fegyveres erői és fegyverzete fölötti ellenőrzést. Az ilyen ellenőrzés, mely tulajdonképpen a fegyverkezés ellenőrzését jelenti, valójában a tör­vényesített kémkedés nemzetközi rend­szerévé válnék, amibe természetesen egyetlen állam sem egyezhet bele, ha szívén viseli biztonságát ISs a világbéke megőrzését. Ha az USA kitart az emlí­tett tétel mellett, akkor álláspontja el­kerülhetetlenül bonyolulttá teszi a meg­egyezést az általános és teljes leszere­lés ügyében, melynek általános alapel­veiről megegyeztünk." A levél végén leszögezi, hogy a Szovjetunió a Jövőben is mindent meg­tesz a nemzetközileg hatékonyan ellen­őrzött általános és teljes leszerelésről szóló szerződés mielőbbi kidolgozására. Békeszerződést követel a nemzetközi szakszervezeti értekezlet Berlin (CTK) — Vasárnap Berlinben befejeződött a német békeszerződés megkötését, a nyugat-berlini kérdés békés megoldását követelő s minden háborús provokációt elítélő nagy je­lentőségű nemzetközi szakszervezeti értekezlet. Az értekezlet résztvevői három fon­tos dokumentumban foglalták össze háromnapos tárgyalásuk eredmé­nyeit. Felhívással fordultak a világ dolgozóihoz, férfiakhoz és nőkhöz, felhívással fordultak az NSZK mun­kásaihoz és szakszervezeti dolgozók­hoz, végül emlékiratot intéztek a Szovjetunióhoz, az USÁ-hoz, Angliá­hoz, Franciaországhoz, az NDK-hoz és az NSZK-hoz. Ideje, hogy a nemzetközi munkás­osztály kezébe vegye a béke ügyét, és hatalmas tömegmozgalmakat indítson. Erőteljes akciókra egyesítsétek erő­töket, hogy megakadályozzátok a há­borút. Ezt megtehetitek, ez köteles­ségtek, olvassuk a határozatban. Békeértekezlet Coventryben Coventry (CTK) — Hét ország nyolc városának polgármesterei hétfőn két­napos békeértekezletre jöttek össze, a második világháborúban súlyosan megrongálódott Coventry angol ipari központban. Az értekezleten Sztálin­grád, Varsó, Lidice, Grác, (Ausztria), Aosta (Olaszország), Parkes (Ausztrá­lia], Caen és St. Étienne (Franciaor­szág) polgármesterei vesznek részt. A küldöttek a keddi ülésen nyilatkoz­nak az értekezlet céljairól és határo­zatairól. A nép és a haza mindenek felett Hanoi (CTK) — Szufanuvong herceg, a Laoszi Hazafias Front elnöke hétfőre virradó éjjel nyilatkozatot adott ki, melyben figyelmeztet, hogy a három herceg zürichi találkozója és a közös közlemény kiadása óta már három hó­nap telt el, de a laoszi fejleményekből nem lehet békés megoldásra következ­tetni Az USA és Nosavanék szabotál­ják a laoszi kérdés megoldást és a had­műveletek felújítására törekszenek. No­savanék további zászlóaljakat állítottak fel és Thaiföld, Dél-Vietnam és Tajvan agresszív erőivel paktálnak. Szufanuvong herceg újra hangoztat­ta, hogy kész részt venni a három her­ceg Hin Hop-i találkozóján, hogy egy koalíciós kormány megalakításáról tár­gyaljanak Souvanna Phouma vezetésével és megegyezzenek a nép békés alkotó­vágya teljesítésének feltételeiről. Szufa­nuvong a lázadó klikk vezetőinek lel­kére beszél, hogy tartsák szem előtt a nép és a haza érdekeit és vegyenek részt a találkozón. Szufanuvong herceg a nemzeti egység szilárdítására, szólí­totta fel az ellenőrzése alatt őllóterüle­tek tiszviselőit, katonáit és rendőreit. Líibke Nyugat-Berlinben Nyugat-Berlin (CTK) — Lflbke, az NSZK elnöke, aki hivatalosan egy új opera díszbemutatójára érkezett Nyu­gat-Berlinbe, lázas politikai tevékeny­séget fejt kl. Szálláshelyén fogadta Brandt polgármestert és a többi nyu­gat-berlini vezetőt. Hétfőn Clay-Jel, az amerikai elnöki nyugat-berlini külön* megbízottjával találkozott. Lübke nyilatkozataiban Ismét köve­telte Nyugat-Berlin és Nyugat-Német­orszőg szoros kapcsolatának megőrzé­sét. Éreztette, hogy a bonni kormány a Jövőben ls be akar avatkozni Nyu­gat-Berlin belügyeibe. Az elnök neje sétautat tett a szektorhatár közelében. Érkezésekor 300 huligán és provokatőr kövekkel kezdte dobálni az NDK népi rendőrségének a határon őrt álló tag­jait. L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának elnöke és U. Kekko­nen, a Finn Köztársaság elnöke elláto­gattak Turku városába, mely Finnor­szágnak egyik legnagyobb ipari és kul­turális központja. (CTK) MAO CE-TUNG, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke fogadta Montgomery angol tábornokot. (CTK) Revansista gyűlések az NSZK-ban Bonn (CTK) — Vasárnap Nyugat-Né­metországban revansista gyűléseket ren­deztek az úgynevezett „haza napja" al­kalmából. Az Áttelepültek Szövetsége utasítást adott ki, hogy a Jelenlegi helyzetben kissé tompítsák a gyűlések hangnemét, ne háborítsák fal még Job­ban a világ közvéleményét. Inkább az elvesztett hazához fűződő szentimentá­lis emlékeknek adjanak hangcl. Ennek ellenére Bonnban Mannteufel báró, az Áttelepültek Szövetségének el­nökségi tagja, leplezetlenül kijelentet­te: kategórikusan nemet kell mondani a német kérdés és a berlini statútum megoldására vonatkozó minden keleti és nyugati Javaslatra; érvényesíteni kell az önrendelkezési Jogot, azaz a régeb­ben uralt területek visszaszerzésének Jogát nemcsak a németek, hanem va­lamennyi kapitalista érdekében; na­gyobb revansista aktivitást kell kllejte­niök az áttelepülteknek, valamint az NDK-ból Jött szökevényeknek és a ha­zaiaknak. í t í Az angol megszálló csapatok október 8-tól 14-ig 1954. óta a legnagyobb ka­tonai gyakorlatokat tartják Nyugat-Né­metország északi területein. A gyakor­latokon 40 000 katona, 428 tank és 10 000 motoros Jármű vesz részt, sas Szombaton az amerikai alkotmány aláírásának 174. évfordulója napján a nyugat-berlini amerikai megszálló csa­patok Clay tábornok, Kennedy külön­megbízottja előtt kihívóan fitogtatták „harci készségüket'-'. ÚJ SZŰ 578 * 1981. szeptember 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom