Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-26 / 268. szám, kedd

KÖK MONDTÁK EL... Prosenice kicsi falu a prerovi já­rásban, a szövetkezete is kicsi, a híre azonban az egész országban nagy. Érthető, hiszen Munkaérdem­rendet kapott. Nem most, már több mint egy esztendeje, de ez mitsem változtat a lényegen, mert a szö­vetkezet azóta is jókorát haladt elő­re. A magamfajta kíváncsiskodó láto­gatók talán kivétel nélkül azt kér­deznék először, mivel érdemelte kl ennek a kis szövetkezetnek a tag­sága a nagy kitüntetést. Persze szó sem lehet róla —, ezt már tapasz­talatból tudom —, hogy úgy egysze­riben kielégítő válaszokkal halmoz­nának el. Inkább összemosolyognak, szerény vállvonogatás közben sza­badkoznak, hogy talán jobbak ls akadnak az országban, mint ök. Per­cekbe kerül, amíg egy-két adattal előhozakodnak. Nos, az adatok már nem ilyen szerények. Tavaly például: 400 kg húst, 1225 liter tejet, 630 tojást, termeltek egy-egy hektárra számítva. Később, mivel látják, hogy a számok még nem mondtak meg mindent, amit tudni szeretnék, kisérőt adnak hozzám, nézzek szét néhány munka­helyen, ott talán többet megtudok, bár nincs náluk semmi különleges. — A tehenek nálunk is négylá­búak és éppen úgy a szájukon ke­resztül fejődnek, mint másutt — tré­fálkozik Faltýnek Miroslav, a fiatal mérnök-zootechnikus. s ä Ä Azért csak elindultunk, keresni a feleletet arra, miért és hogyan ter­melhette ki a fentebb említett meny­nyiségű húst, tejet és tojást a prose­nicei szövetkezet tagsága, amikor az állami terv 1965-re hektáronként 178 kg hús, 760 liter tej és 460 tojás termelését irányozza elő. Közel a faluhoz — igaz, hogy a párszáz hektár szántó legtávolabbi része sincs messze — DT—54-es lánctalpas traktor hangoskodott az egyik parcellában. Vláčil Josef a búza alá készítette elő a talajt. — Milyen hektárhozamra számít a mostani talajmunka alapján? — kér­deztem a traktorost. — Hát így 38 mázsa körül —, vá­laszolta olyan magabiztosan, mintha a világon ez lenne a legtermészete­sebb dolog. — Mire alapozza ezt a bizakodást? — E táj szülötte vagyok, ismerem a földet. Minden gondosságot kama­tostól visszafizet. Most is... néz­ze... — mutatott a nagy szárazság ellenére is omlósán egymásra boruló barna hantokra. Zamazal elvtárs, a szövetkezet gé­pesltője nem zavarta a traktorossal folytatott beszélgetésünket. Csak ak­kor szólalt meg, amikor távozóban kérdőn néztem rá. — Egyik legjobb traktorosunk. Nemcsak szereti a földet, hanem ért ls hozzá. 11 f 11111111 f 111111111 (I f 1111111 f 111111111111111 E f C I f t !11 M 11111 1 í 1111)1111111 f 11111 i 111111 f 1 11111111 M 11 i 13! i i 11 i 1(I 1 1M t ff 11E1111 • 1 1111( 11 C111 11111MIII !l I; 11 — És mennyi ezért a jutalma? — ö körülbelül azt mondta volna, hogy szépen megél a keresetéből. Én kiegészítem egy számmal. A múlt hónapban 1922 korona volt a kere­sete. — — Előleg? — Nálunk nincs előleg, csak fi­zetés és prémium. Azaz, szilárd ju­talmazás. — És hogy vált be ez a módszer? — siettem a kérdéssel. — Általánosságban majd később úgy is megkapja a választ. Most in­kább az embereket kérdezze, hadd mondják el ök a véleményüket. i U I Ä répatisztító asszonyok mellett is megálltunk. Božena Chybová men­tegetőzve mondta: — Most igazán rosszkor jöttek. Itt a legrosszabb a cukorrépa. Jó, ha meglesz a 400 mázsa hektáronként. Dehát sajnos, annyi berendezésünk még nincs, hogy az egész cukorré­paterületet öntözhessük. Most meg ugye... az időjárás... — pereg a nyelve, miközben a keze mozgása sem marad el az előbbi mögött. Lehetetlen volt nem csodálkozni azon, hogy a proseniciek mennyire elégedetlenek a cukorrépa 400 má­zsa körüli hektárhozamával. Božena néni mindjárt meg is adta a választ: — Hát hogyan lehetnénk megelé­gedve, amikor így csak néhány ko­rona lesz a prémium. Ha ötszáz má­zsás lenne a hektárhozam, akkor szeptemberben a prémiummal együtt legalább 1500 korona lett volna a fi­zetésem. így meg kell elégednem körülbelül annyival, amennyi a múlt hónapban volt, amikor 1227 koronát kaptam kézhez. Tettekre mozgósít a szilárd Jutal­mazás és a prémium — ez motosz­kált az agyamban, miközben az istál­lók felé lépegettünk. Amint azon­ban szétnéztem az istállóban, más­felé terelődött a figyelmem. Az ju­tott eszembe, hogy mégiscsak kár volt teljesen egyetérteni Faltynek mérnökkel, mert olyan teheneket, mint az 6 istállójukban, még nem­igen láttam. Tiszták és fényessző­rííek, pedig abrakot keveset látnak. Mert ugyebár, ahol 100 hektárra 54 fejőstehén jut, ott még a gabona 35 mázsás hektárhozama esetében sem elegendő a szemestakarmány. Meg­tehetnék ugyan, hogy^,csökken{|ék a tehenek számát, de akkor honnan jutna trágya a 35—38 mázsás hek­tárhozamnak megfelelő táperejű ta­laj kialakításához és honnan lenne elegedő borjú (s anyakocák híján elegendő malac a hektáronként ter­vezett 400 kg hús kitermeléséhez? De hogy a korábbi gondolatmenet­től ne kalandozzunk messzire, Ško­Iondlková Cestina fejőnőnek a kö­vetkező kérdéssel adom át a szót: — Hogyan tejelnek a tehenek? — Sajnos, alig 9 liter az átlagos napi tejhozam. Már megint egy „sajnos", pedig sok helyen a 6—7 literre is büszkék. Űk azoban úgy néznek a dologra, hogy ahány liter tejet fejnek, annyi­szor 48 fillért keresnek. Ha pedig a tervezett (évi 2800 literes) hozamot túlteljesítik, akkor azonfelül min­den liter tej még 10 fillér prémiu­mot hoz a házhoz. — így talán kevés a keresete? — kérdeztük óvatosan az őszülő asz­szonytól. — A dehogy — mosolyog —, hi­szen a múlt hónapban 1720 koronát vágtam zsebre, s a lányom —, mutat a közelben dolgozó Bo2enára — ugyanannyit. Nem anyagiasságból panaszkodom én, hanem az alacsony tejhozam bánt, mert, ha abrak len­ne, akkor ilyen tehenektől legalább 3500 litert kellene fejni évente. Továbbmenet a zootechnikus meg­súgta, hogy azért a szilárd jutalma­zás és a prémium sem kismiska ám a nagy igyekezet kiváltásában, sót azt is elárulta, hogy anya és leánya talán semmivel sem fejnek 3500 li­ternél kevesebbet a gondjaikra bí­zott tehenektől. 1.1.'*, A szűk Irodában összegezni pró­báltuk a tapasztalatokat. Charamza mérnök, a szövetkezet ökonőmusa nem is titkolt büszkeséggel mondta el, hogy a termelés ilyen gyors nö­velése a szilárd jutalmazás nélkül nem valósult volna meg. Szóval so­kat segített ez az új jutalmazási módszer. — Egyébként — fordult felém az ökonőmus — arról bizonyára ön is meggyőződött, hogy milyen mozgósí­tó hatással van a szövetkezetesekre a havonként rendszeresen kézhez kapott kereset. Gondoltam, hogy hosszú, elemző cikket írok a szilárd jutalmazás elő­nyeiről. Azonban a hallottalthoz már minden hozzáfűzés felesleges lenne, hiszen a leglényegesebbeket elmon­dották ők — a legllletékesebbek. HARASZTI GYULA KÜLFÖLDÖN IS HÍRES Uj szocialista brigád A Nové Zámky-i Elektrosvit 513­as részlegén dolgozik Dobrovská elvtársnő szocialista munkabrigádja. Munkájukért a napokban nyerték el a büszke címet. Ez alkalomból a kollektíva tagjai újabb felajánláso­kat tettek. Többek között elhatá­rozták, hogy mind a munkatermelé­kenységi, mind a gyártási tervet túlteljesítik, az önköltséget peaig csak 99 százalékban merítik kl. Az újítómozgalom keretében 20 ezer korona megtakarítására, s a kettős műszak fokozatos bevezetésére kö­telezték magukat. A vállalásuk másik részét képezi a szakképzettségük, valamint po­litikai ismereteik gyarapítása. A kol­lektíváról elmondhatjuk, hogy az el­múlt két év alatt minden téren Je­lentős fejlődést értek el. Tóth János, Nové Zámky Nem okult § Bratislava-város járási bí­róságának büntető szenátu­sa előtt sovány, magas, őszes hajú, 45 év körüli férfi áll. Ha az ember fe­lületesen tekint rá, eléggé szerény, sőt beteges ember benyomását kelti. Ha azonban alaposabban szemügyre veszi ezt a vádlottat, látja, milyen felfuvalkodottan közömbös mindaz­zal szemben, ami körülötte történik. Csak amikor a szenátus elnöke a csa­lás bűntettének — amely miatt most bíróság előtt áll — bizonyító anya­gát, a vádlott jellemzését, valamint bünlajstromát felolvassa, nyerünk róla tökéletes képet. Zellman Fixler vádlott iparos csa­ládból származik. Apja bőröndösmes­ter volt. ö maga is ezt a mestersé­get választotta. Apjánál tanult, akt azonban nem tanította meg őt szak­mára. Fia nevelésénél nyilvánvalóan csak azzal törődött, hogy azokat a spekulációs képességeket oltsa belé, amelyek a jó üzlethez szükségesek voltak. Nos képességeit nem hasz­nálhatta fel hazánk felszabadulása után... Z. Fixler nem hitt e történelmi vál­tozás tartósságában. Hogyan is hiti volna, amikor azt a meggyőződést vallotta, hogy a hatalom és az erő forrása a magántulajdon. Elhatároz­ta tehát, hogy itthagyja hazánkat. Rokonai szerte a kapitalista országok­ban éltek. Elment utánuk. Egy ideig ott élősködött. Nem volt azonban saját tőkéje s ezért nem eresztett gyökeret. Visszatért. Azt hitte, hogy Csehszlovákiában mérvényesülhet' majd, miután itt az emberek könnyen megdolgozható anyagot jelentenek és kereskedői szelleme s körültekin­tése könnyű, munka nélküli életet biztosít számára. Nem kell részletez­ni, mennyire tévedett és csalódott. A spekulatív üzleteknek nálunk be­fellegzett. Es mivel Zellmann Fixler dolgozni nem akart, csaláshoz folya­modott, s élősködő .életet folytatott. De mindig csak rövid ideig sikerült ez neki. Néhány eset után rájárt a rúd, bűntevékenysége rábizonyosodott és így azután Csehszlovákiába való visszatérése óta már három ízben ítélték el három évig tartó szabad­ságvesztésre. Z. Fixler e büntetésekből sem okult. Mihelyt leülte legutóbbi bün­tetését, újból „munkához látott". Szlo­vákia városait járta, főként Bratisla­vára összpontosította figyelmét, de járt Dunajská Stredán és másutt ls. Zsidó családokat látogatott meg. Am nem minden válogatás nélkül. Elő­ször mindig vett annyi Időt magá­nak, hogy megállapítsa, melyik csa­ládnak élnek rokonai külföldön. S azután aszerint, ahogy a helyzet­hez illett, elment hozzájuk és azt mondta: Schiller vagyok, egy angliai nagy gyapjúcég kereskedelmi képvi­selője. Nevét, állampolgárságát és foglalkozását szükség szerint változ­tatta. Emellett minden képességét felhasználta, hogy visszaéljen a tá­voli rokonokhoz fűződő családi érzé­sekkel. Gyakran azt színlelte, hogy csak előző nap érkezett és valami­lyen okból még nem volt alkalma beváltani külföldi pénzét a bankban. A Hradec Králové-i „Petrof" zongora hírneve a külföldre is eljutott. Ugyancsak nagy keresletnek örvend a fent említett zongora kisebb test­vére — a pianinó. Elegáns, modern alakja megnyerő s minőségben sem marad el a zongora mellett. Képünkön Milan Vašata zongorakészítő zon­gorahangolás közben. (Kusý — CTK — felv.) Igy harcolunk a giccs ellen Néhány esetben sikerült teljes bizal­mat keltenie áldozataiban, olyany­nyíra, hogy még maguk is felajánlot­tak neki pénzt másnapig, amikor a magáét beválthatja. Néha azzal az ígéretével ért célt, hogy Tuzex-koro­nát fog adni. Az ts megtörtént, hogy egy hiszékeny bratislavai polgár cso­magot bízott rá külföldön élő leánya számára. A szélhámos a pénzt nem adta vissza, a Tuzex-koronát sem szállí­totta, s természetesen a csomagot sem kézbesítette. Szerencsére nincs sok hiszékeny ember és nem végtelen azoknak a névsora sem, akik azt hiszik, hogy csak Tuzex-koronáért lehet jól vá­sárolni. A hazug embert könnyebb utóiérni, mint a sánta kutyát — tart­ja a közmondás. S szerencse ez épp­úgy, mint az- is bizonyos, hogy tör­vényszerűség szerint minden bűn egyszer napfényre kerül, Zellman Flxlernél ebben az esetben az az „egyszer" csak néhány hónapig vá­ratott magára. A szabadságvesztés azonban, amelyre ítélték, évekre szól. Bíróságaink elsősorban átnevelésre törekszenek ott, ahol átnevelni le­het. Ebben az esetben azonban a nevelő büntetés nem érne célt. Itt a társadalom érdeke megköveteli szi­gorú megtorló büntetés kiszabását és Z. Fixler elszigetelését a társadalom­tól. A társadalom semmit sem veszít személyében, hisz eddig még soha semmi jót sem tett a társadalom ér­dekében, jóllehet már 50. évéhez kö­zeledik. Azok a lakosok, akik Z. Fíx­lernek „felültek", bizonyára levon­ják azt a tanulságot, hogy az ilyen hiszékenység csak ráfizetéssel jár. Dr. I. Sláviková EGY VÁROS utcáit járva az ember önkéntelenül is — hátha még az il­lető nő, céltudatosan — a kirakato­kat nézegeti. Bratislava a kirakatok terén nemigen viszi el a pálmát. A nagy áruházak, önkiszolgáló élel­miszerboltok kirakatai még csak hagyján, bár az egy Dunaj árúházon kívül ezek is messze lemaradnak a csehországi nagyvárosok — például a közeli Brno — ízléses, ötletes, fő­ként mindig újszerű és aktuális —• kirakatai mögött. Főként a belváros­ban, e legforgalmasabb és leginkább látogatott utcákon szembeötlő ez. Rit­kán cserélik a kirakatok díszítését, egy-egy jelszó, ünnepi plakát vagy szobor sokszor ott porosodik jóval az ünnepi dátum elmúlta után is. De et­től eltekintve is a kirakatok csak kevés esetben tesznek eleget hivatá­suknak, vagyis hogy az üzletben kap­ható áruféléket ízlésesen, ötletesen kínálják, mintegy vásárlásra serkent­ve a vevotj,.Különösen az élelmiszer­boltokra vonatkozik ez. Nem értem például, miért szomorkodik csupán néhány konzerv a legtöbb hentesüz­let kirakatában, még az új, nagy mo­dern boltokban is, mint például a Steiner Gábor utcán lévő kirakatá­ban. Még szembeötlőbb visszásság azon­ban, hogy városunk nem egy forgal­mas utcájában olyan boltok ls van­nak, ahol a kirakatokban fodros-bod­ros „díszbabák", ízléstelen divány­párnák, kendők, szobrocskák, a giccs igazi díszpéldányai láthatók. A Duna utcában kirívó példáját láthatjuk an­nak, amikor a gyakorlat egész ideo­lógiai nevelésünkkel sarkalatos ellen­tétben áll. Néhány lépésnyire a két iskolától is, egy eléggé nagy üzlethe­lyiség kirakataiban különféle szentek szobrocskái, díszes gyertyák, szen­teltvíztartók, pufók angyalkák és jé­zuskák láthatók garmadával. Vajon még senkinek sem jutott eszébe az, hogyan hat ez a látvány arra a sok száz iskolásgyermekre, akik naponta kétszer is — iskolába menet és Jö­vet — elhaladnak e kirakatok előtt? Az iskolából jövet, ahol a tanítók, a tankönyvek s a nevelés minden esz­köze materialista világnézetre neveli őket, ahol a kis elsősöknek is Gaga­rin és Týitov az eseményképük? Sít meg színes szobrocskákon, különfél* díszes, „szent tárgyakon" akad meg a szemük, s bizony szülő legyen a talpán, aki hirtelenjében világosa* meg tudja magyarázni a kíváncák nyílt eszű gyereknek, mi a rendelte­tésük, miért árulnak ilyen tárgyakat^ Az űrrepülés korában, a technika zadában, a politechnikai nevelés idea jén mit .válaszoljunk, <-r ős mit Vála­szolhatnak a nemzeti bizottságaik letékes dolgozói — erre az én/fté® szólva anakronizmusra nagyvároéünk kellős közepén? KULTÜRÁLIS FORRADALMUNK egyik legnehezebb feladata az új, Szocialis­ta ember ízlésének kifejlesztése. Le* gyünk következetesek ama törekvé­sünkben, hogy üzleteink kfrakátait ne elavult giccses, művészi szempont­ból teljesen értéktelen-„kellékek" dí­szítsék. "Hisz áz sem csekély feladat, meggyőzni az embereket,' ftogý a már meglévő -ízléstelen dísztárgyaktól, ami esetleg még nagyanyjuktól ma­radt rájuk, megszabaduljanak. Néhány gondolat. Sokaknak talán nem is tűnik fel lényegesnek. Pedig az, hisz a környezetet formáló, neveli hatása vitathatatlan, nemegyszer hangsúlyozott tény. S nemcsak arról van szó, hogy minél előbb s kÔífct* kezetesen meg kell szüntetni a nega­tív hatású, a rossz ízlést tápláló .,áru­dákat", hanem ugyanakkor az eddi­ginél sokkal kezdeményezőbben, öt­letesebben fel kell használnunk az adott lehetőségeket szocialista éle­tünk vívmányainak propagálására. Hány, de hány átjárója van Bratisla­vának, például a Gorkij utcáról . a Le­ningrád utcára vezető forgalmas passzázsok, a Luxor alatt a Štúr ut­cáról a Duna utcára vezető passzázs, stb., ahol 'az eddig piszkosan, vakon ásítozó kirakatokat csinosan, ügyesen fel lehetne használni művészi dísz­tárgyak, különféle áruk, készítmé­nyek, közületi szolgáltatások, stb. népszerűsítésére. TÖRŐDNÜNK KELL az aránylag ki­csinek látszó dolgokkal is, mert mint a szép arcot a pattanások, úgy csú­fítják el szép városunkat a fentebb említett fogyatékosságok, s hatásuk káros. P. J. A lakáskérdés megoldása nemcsak az állam ügye A lakáskérdés megoldásának egyik, igen jól bevált módja a szövetkezeti la­kásépítés, amely azonban a lučeneci já­rásban nincs teljesen kihasználva. A já­rásban 3 lakásépítő-szövetkezet működik 313 taggal. A járás méreteinek figye­lembevétele mellett ez csak biztató kez­detnek tekinthetfi. Lučenecen a Jilemnický utcán folynak az elsfi 18 lakásegység cpitési munkái. A lakásokat még ebben az évben át­adják tulajdonosaiknak. A Sztálin téren 72 TO 3B lakásegység építését kezdik meg, a negyedik negyedévben pedig to­vábbi 72 lakás alapját rakják le ugyan­ott. Mindebből láthatjuk, hogy az államnak a lakásprobléma megoldására irányuló erőfeszítéseiben maguk a lakásravárók is hathatósan segíthetnek a lakásépítő­szövetkezetekbe való belépéssel. A há­rom működő szövetkezet — Lučenec. Fi­ľakovo, Tomašovce — már eddig is je­lentős eredményeket ért el. A kérdés azonban önmagától merUI (el: másutt nincsenek lehetfiségek a lakásépítő-szö­vetkezetek megalapítására? A válasz rövid: Igenis vannak. A helyzet azon­ban az, hogy számos üzemben nam al­kalmazzák a megtelelő propagáelót. Azt a tévhitet, hogy falon nincsenek fel­tételek a lakásépítés eme új módszeré­nek megvalósításához. a tomaSoteel példa megcáfolta. Hiszen itt fáleg a HNB jó agitációs-felvilágosítö mnnkájá­nak eredménye a Iakfisépil6sz8vetkezet. Sok lakásvárói az tart vissza a *z8­veikezetbe való lépéstfii, bogy a szö­vetkezet alapszabályai 12 lakátegyságaa fölüli blokkok építésére érvényegek. Ezek azonban elfelejtik, hagy ily má­don — 12 vagy több egységbtil állá tömbök építése esetén — az építkezési költségek jelentékenyen alacsonyabbak. Meg kell jegyezni, bogy ezek az egyé­nek örömmel költöznének be az állam építette lakásba még akkor Is. ha 12 lakáson felüli blokkban lenne. Ez a tény azt bizonyltja, hogy szükség van a nemzeti bizottságok és tümegszerre­zetek céltudatos felvilágosító munkájá­ra. hogy a lakáskérdés megoldásába ma­guk a lakásvárók is a legnagyobb mér­tékben bekapcsolódjanak. A g 6 e < Vilmos (JJ SZO 5 * 1961. szeptember 20.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom