Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-26 / 268. szám, kedd

Ä Szovjetunió kormányának közleménye a szovjet-amerikai tárgyalásokról Az általános és teljes leszerelés megvalósítható New York (TASZSZ) — A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, az ENSZ-közgyülés XVI. ülésén részt vevő szovjet küldöttség vezetője elküldte Mcnzsi Síimnek, az ENSZ-közgyűlés XVI. ülésszaka elnökének a szovjet kormány közleményét a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalásokról. Lapunkban közöljük e közlemény teljes szövegét: „A szovjet kormány az ENSZ-közgyűlés 1961. április 21-1 határozata értelmében kötelességének tartja, hogy tájékoztassa az ENSZ tagjait azon eszmecseréről s eredményeiről, amelyet a Szovjetunió és az USA képkiselői folytattak Washingtonban, Moszkvában és New Yorkban 1961. júniusában, júliusában és szeptemberében a leszerelés kérdéséről. Teljesen magától értetődő az a nagy érdeklődés, amelyet az ENSZ tagjai tanúsítanak ezen eszmecsere iránt. Nincs ma annál sürgetőbb s időszerűbb feladat, mint a béke megőrzése és megszilárdítása. Ez a magasztos cél lebeg a világ valamennyi nemzetének szeme előtt, ezt óhajtják s erre törekszenek. A világ nemzetei a béke fogalmával kötik egybe azt a hő óhajukat és nagy reményüket, hogy boldogan élhessenek, békésen dolgozhassanak s boldog legyen gyermekeik élete. A nemzetek az e célhoz vezető helyes és megbízható utat joggal látják az általános és teljes leszerelés megvalósításában, ami eltűntetné a hadviseléshez szükséges anyagi eszközöket és Így lehetetlenné tenne minden háborút. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy az általános és teljes leszerelés kérdése, amelyet a szovjet korXIV. ülésszakán vetett fel, az ENSZ valamennyi tagállamának haladéktalan s széleskörű támogatását élvezte. Az ENSZ tagállamai egyöntetűen elismerték, hogy ez a kérdés korunk legfontosabb kérdése s azt kívánták kormányaiktól, tegyenek meg minden tőlük telhetőt e probléma minél előbbi megoldására. Az ENSZ több tagállamát nyugtalanította a Genfben működő tízes bizottság munkájának sikertelensége, amely a nyugati hatalmak okozta nehézségek következtében nem volt képes feladata teljesítésére — az általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezmény szövegének kidolgozására. Ezért szükségessé vált olyan tntézkedések foganatosítása, amelyek segítségével megakadályozhatják e legfontosabb nemzetközi probléma elodázásának megismétlődését, s amellett foglaltak állást, hogy a közgyűlés hagyja jóvá az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozására vonatkozó Irányelveket. A Szovjetunió a leszerelés megoldásának érdekében további tárgyalás céljából előterjesztette az említett irányelvek javaslatát. A semleges országok számottevő csoportja — India, Indonézia, Ghana és további országok — szintén előterjesztette az általános és teljes leszerelés alapél mány legelőször az ENSZ-közgyűlés veit tartalmazó határozati javaslatot. A szovjet kormány már annak Idején kijelentette, hogy nincs ellenvetése e javaslat ellen. •^mínt Ismeretes, az ENSZ-közgyűlés XV. ülésszakán nem sikerült megegyezni az említett irányelvekben, tekintettel az USA előző kormányának állásfoglalására, mely nyíltan szembe szegült az általános és teljes leszerelésre vonatkozó bármily néven nevezendő határozat jóváhagyásával. Az új amerikai kormány pedig kijelentette, hogy még nem készült fel a leszerelési kérdés érdemleges megtárgyalására, s haladékot kért, hogy áttanulmányozhassa a leszereléssel összefüggő problémákat. A közgyűlés XV. ülésszaka második részének folyamán eleget tett az USA új kormánya kívánságának s elhalasztotta a leszerelési probléma lényegére vonatkozó tárgyalásokat. Emellett azt a fontos körülményt is figyelembe vette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült. Államok megegyezett a leszereléssel kapcsolatos kérdésekre vonatkozó kétoldalú eszmecserében. A közgyűlés ->- mint ismeretes — külön határozatban jóváhagyta ezen eszmecserét, mert feltételezte, hogy e tárgyalások hozzájárulhatnak a leszerelés problémájának megoldásához s a szükséges egyezmény eléréséhez. A szovjet kormány a közgyűlés elé terjeszti a leszerelés kérdéséről folytatott szovjet-amerikai tárgyalásokra vonatkozó beszámolóját. 1. Az általános és teljes leszerelés — az emberiség legmegbízhatóbb ó!|a* melyen megszabadulhat a háborúk veszélyétől A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonított a Szovjetunió és az USA közötti közvetlen tárgyalásoknak, mert úgy vélte, hogy a két fél e tárgyalások folyamán őszintén igyekezni fog arra, hogy álláspontjaik minél közelebb kerüljenek egymáshoz. Hiszen mindnyájan jól tudjuk, hogy a leszerelés problémájának megoldása jelentős mértékben függ az említett két nagyhatalom megegyezésétől. Nem hagyhatjuk ugyanis figyelmen kívül, hogy jelenleg a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok rendelkezik a legnagyobb fegyveres erőkkel, a leghatalmasabb korszerű felszereléssel, a rakéta és a nukleáris fegyvereket is beleértve. Ha a Szovjetunió és az USA megegyezne a leszerelés alapvető kérdéseiről, ez kétségkívül jelentős mértékben hatna serkentően a leszereléssel összefüggő egész probléma megoldására és ezzel előre eldőlne az is, hogy valamennyi állam hadigépezete az ócskavasba kerülne. A szovjet kormány igen gondosan felkészült a kétoldalú eszmecserére. Azt tekintette kiinduló pontjának, hogy a tárgyalások új módozata mindkét (felnek lehetővé tette nemcsak egymás eddiginél alaposabb kölcsönös megértését, s annak tisztázását, miben egyeznek s miben térnek el álláspontjaik, hanem azt is, hogy együtt jelöljék kí a leszerelés problémája megoldásához vezető konkrét utakat. A szovjet kormány őszinte óhaja az volt, hogy már elejétől munkajellege legyen a tárgyalásoknak s kedvezőek legyenek eredményei. A szovjet kormány éppen ezért azt javasolta az amerikai kormánynak, folytassanak elsősorban eszmecserét az általános és teljes leszerelés problémájának lényegéről s ítéljék meg az e kérdésre vonatkozó konkrét javaslatGkat, annál is inkább, mert az ENSZ-közgyülés már elismerte anr.ak szükségességét, hogy az államok általános s teljes leszerelése alapján kell sorra kerülnie a leszereléssel kapcsolatos problémák megoldásának. A Szovjetunió küldöttsége arra törekedve, bogy lehetővé tegye az USA kormányának a Szovjetunió állásfoglalása mélyreható tanulmányozását, június 27-én átnyújtotta az amerikai félnek a szovjet kormány altalános és teljes leszerelésre vonatkozó nyilatkozatát (melynek szövegéi a Mezsdunarodnaja Zsizny és a Novoje Vremja című lapok a közeljövőben közlik). A szovjet küldöttség a további tárgyalások folyamán átadta az USA küldöttségének az általános és teljes leszerelés szükségességét indokló 1961. júnins 19-i emlékiratot, valamint az általános és teljes leszerelés ellenőrzésére vonatkozó 1961. július 21-i kiilönemlékiratot. (Az utóbbi szövegét a Mezsdnnarudnaja Zsizny és a Novoje Vremja lapok közlik.) E dokumentumok részletesen indokolják a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés programját, amelyet N. Sz. Hruscsov, a szovjet kormány elnöke 1980. szeptember 23-án terjesztett az ENSZ közgyűlése elé. Mi indítja a Szovjetunió kormányát arra, hogy ragaszkodjon az általános és teljes leszerelés haladéktalan végrehajtásához? A történelemben még sohasem volt oly sürgető s elodázhatatlan annak szükségessége, hogy leghatározottabb lépéseket tegyünk az emberiségnek a pusztitő háborúk veszélyétől való megmentésére. A tudomány s a haditechnika határtalan ütemű fejlődése oly borzasztó hatású nukleáris bombák gyártásához vezetett, amelyek közül csupán egynek felrobbanása is nagy Ipari s kulturális központokat söpörhet el az egyes urszá gok területéről. Feltalálták az interknn tinentális ballisztikns rakétákat, amelyek e bombákat néhány perc alatt a Föld bármelyik pontján levő célba juttatják. A nyugati hatalmak számos katonai tömbjének — NATO, SEATO, CENTO — létesítése, amelyek a békeszerető országok ellen iránynlnak, az idegen területeken levő amerikai haditámaszpontok sűrű hálózata, az országok közötti kapcsolatokat megmételyező „hidegháború" szitása és a lázas fegyverkezésre való szüntelen ösztökélés már előkészítette egy mérhetetlenül veszélyes háború robbanóanyagát. Különösen a legújabb események veszélyesek. A nyugati hatalmak a német békeszerződés megkötésére s ennek alapján a nyngat-berüni helyzet rendezésére irányuló szovjet javaslatra, fegyvercsörtetéssel s egy háborús összeütközés kirobbantásával fenyegetőznek. Ha azt akarjuk, hogy az emberiség egyszer s mindenkorra megszabaduljon az őt fenyegető veszélytől, úgy a legmegbízhatóbb utat — az általános és teljes leszerelést kell választania. Fel kell számolnunk a hadviseléshez szükséges minden eszközt, meg kell szüntetnünk az államok katonai-szervezési gépezetét s nem szabad megtűrnünk annak bármilyen formában történő felújítását. Amig az államoknak hadseregük s fegyverük lesz, addig semmiképpen sem számíthatunk arra, hogy elmúlt a háborúk veszélye. Amig — bár korlátozottan és csökkentett számban — fegyverek s fegyveres erők lesznek, fennáll a háborús összetűzések és annak lehetősége, hogy egyik állam a másik ellen vagy pedig az államok egyik csoportja egy másik csoport ellen használja (el fegyveres erőit. A szovjet kormány reális, teljesíthető feladatnak tekinti az általános és teljes leszerelést. Mivel Indokolja ezt a következtetését? Elsősorban azzal, hogy az ilyen leszerelés végrehajtása teljesen kizárja annak lehetőségét, hogy valamelyik állam katonai túlsúlyba kerüljön, így tehát valamennyi országnak biztosítja az azonos feltételeket. Mihelyt valamennyien leszerelnek, mihelyt egyik államnak sem lesz katonai gépezete, megszűnik a világ valamennyi orsíóga biztonságát fenyegető veszély lehetősége Is Az általános és teljes leszerelés lehetővé teszi több akadály eltávolítását azok közül, amelyek akkor keletkeztek, amikor a felek a leszerelésre vonatkozó részleges intézkedésekről tárgyaltak s amikor egyes országok attól tartattak, hogy ezen intézkedések végrehajtása bizonyos fokon megbonthatja az erők viszonyát és árthat biztonságuknak. Ameny nyiben a közelmúltban több állam bizalmatlanságot tanúsított a különféle leszerelési tervekkel szemben s azokat más államok arra irányuló törekvéseinek tekintette, hogy egyoldalúan bizonyos előnyöket szerezzenek, úgy az általános és teljes leszerelés megszünteti mindezeket az aggodalmakat, mert megvalósítása valamennyi állam előnyére válik és egyik sem károsulhat. Hangsúlyoznunk sem kell, hogyha az államok hajlandóságot mutatnának az ilyen leszerolésre, ez azonnal kedvezően befolyásolná a nemzetközi helyzetet. Ez a hajlandóság arról tanúskodna, bogy ezeknek az országoknak nem szándéka más országok megtámadása, megingathatatlan érdekük a kölcsönös bizalom megszilárdítása és az, hogy a békés egymás mellett élés elvei alapján akarják kiépíteni az egymás közötti kapcsolatokat és békében s barátságban akarnak élni. Szem előtt kell tartanánk azt is, hogy az általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezmény megkötése jelentősen megkönnyítené a leszerelési intézkudé sek nemzetközi ellenőrzését is. Ha az általános és teljes leszerelés adta feltételek között megszűnik az országok biztonságát fenyegető veszély, akkor egyetlen államnak ssm lesz oka bármi eltitkolására és szélesen kitárják az ajtót a nemzetközi telügyelő szervek előtt, bogy azok ellenőrizhessék a vállalt kötelezetségek teljesítését. Az ellenőrzés e feltételek között nemhogy akadályozná, hanem megszilárdítja az országok egymás iránti bizalmát, mert mindegyiknek lehetővé teszi, hogy meggyőződhessen róla, vajon az egymással megegyező felek valamennyien becsülettel teljesítik-e kötelezettségeiket. Vajon szükséges e helyen hangsúlyoznunk, hogy a hadviselési eszközük elpusztítása gyökeresen megváltoztatná a világon fennálló helyzetet? A lázas fegyverkezést s a világ nemzeteit állandó rettegésre kényszerítő „hidegháborút" a szilárd, békés egymás mellett élés válta ná (cl, s az arra irányuló egységes törekvések, hogy az ember uralhassa a természet eddig még fel nem tárt erőit, a nukleáris energiát s kiaknázhassa mindazokat a természetadta kincseket, amelyeket bolygónk s a világűr nyújthat, ahova az ember már merészen behatol. Az emberek akkor nem összpontosítják majd minden törekvésüket pusztító háborúk előkészítésére, hanem az anyagi és kulturális értékek megteremtésére s a nemzeteknek nem csekély károkat okozó betegségek, valamint elemi csap/sok elleni közös harcra irányítják. A szovjet kormány a három egymást követő szakaszban megvalósítandó általános és teljes leszerelés tervének kidolgozása folyamán szem előtt tartotta, hogy az ennek érdekében sorra kerülő első lépések is meghozhassák a lehetőleg legnagyobb mérvű pozitív eredményeket s lehetővé tegyék az emberiséget oiy nagymértékben fenyegető nukleáris háború veszélyének minél csekélyebbé korlátozását, amennyiben nem válna lehetővé e veszély teljes kizárása. A Szovjetunió ezért azt javasolja, hogy a leszerelést nemcsak a fegyveres erók létszámának lényeges csökkentésével s az országok hagyományos fegyverzete korlátozásával kell megkezdeni, hanem a nukleáris fegyvereket célba juttató minden eszköz elpusztításával, az idegen területeken létesült haditámaszpontok felszámolásával és az e terűletekna állomásozó valamennyi idegen katonai alakulat kivonásával. A nukleáris fegyvereket célba juttató eszközök maradéktalan elpusztítása — és ezt bárki könnyen elképzelheti — azt eredményezné, hogy gyakorlatilag megszűnne annak a veszélye, hogy az egyik ország atomilletve nukleáris fegyverekkel intézhetne támadást a másik ellen. Ez viszont az eddiginél kedvezőbb feltételeket teremtene ahhoz, hogy egy további időszakaszban sor kerüljön a nukleáris fegyverek teljes betiltására, gyártásuk megszüntetésére, e fegyvereknek az államok hadi felszereléséből való kivonására és a felhalmozott készletek megsemmisítésére. A Szovjetunió lemond azokról a fegyverekről, amelyekkel a leghathatósabban védekezhet minden támadás ellen és ezért joga van azt követelni, hogy vegyék figyelembe biztonsága érdekeit és hogy a nukleáris fegyvereket célba juttató eszközök megsemmisítésével egyidejűleg számolják fel az idegen területeken levő katonai támaszpontokat is. Teljesen elegendő, ha egy pillantást vetünk a térképre s szemügyre veszszük azokat a helyeket, a szocialista országok határainak közvetlen közelében, ahol az USA és a nyugati katonai tömbök többi résztvevője épített ki haditámaszpontokat, és meggyőződhetünk róla, hogy az esetben, ha sor kerülne a rakéták megsemmisítésére, de érintetlenek maradnának az idegen haditámaszpontok, akkor az Amerikai Egyesült Á1-; lamok s a katonai tömbökbe tömörü-; lő szövetségesei igen előnyös hely-i zetbe kerülnének. A nukleáris fegyvereket továbbító eszközök és a haditámaszpontok egy^ idejfileg történő megsemmisítése kö-: telező feltétele annak, hogy a lesze-i relés folyamán gyakorlatilag bizto-: sítva legyen az egyes országok egyenjogúsága. A Szovjetunió nem igényel a maga számára előnyöket, de biztonságát sem kockáztathatja. Nem érthet egyet azzal, hogy más országok jogtalanul tegyenek szert túlerőre. Éppen ezért — mind az ál-: talános és teljes leszerelésre vonat-: kozó program keretében, mind a végrehajtás mindegyik szakaszában oiy módon kell egymásba kapcsolódniuk a leszerelésre Irányuló intézkedések-, nek, hogy megvalósításuk semmikép-: pen se válhassék egyik vagy má-; sik ország, avagy az országok vala-j melyik csoportja előnyére. A szovjet küldöttség a két oldalú eszmecsere folyamán hangsúlyozta, hogy csak egyetlen egy szerződés kidolgozása s megkötése lehetséges. Ez a szerződés magába foglalná az általános és teljes leszerelés prog-i ramja valamennyi részét, megállapí-: taná az egyes részek s az egész program végrehajtásának konkrét időpontjait. Csak az esetben, ha lesz olyan egyezmény, amely megállapítja a hathatós ellenőrzött leszerelési intézkedések végrehajtásának konkrét időpontjait, beszélhetünk az egyes államok által vállalt kötelezettségek konkrét jellegéről. Csakis ez biztosíthatja, hogy a leszerelést ellenző felek a szerződésileg vállalt kötele-: zettségek bizonytalan jellegére hH vatkozva ne fékezzék, sőt ne hiúslt-i sák meg a leszerelésre vonatkozó in-i tézkedések megvalósítását. A szovjet kormány — tekintettel a leszerelési probléma megoldására, elodázhatatlanságára — az USÁ-val folytatott tárgyalásokon kifejezte azt a meggyőződését, hogy az érdekelt államoknak a legnagyobb erőfeszlté-: seket kell megtenniük a leszerelési programnak lehetőleg legrövidebb időn belül való végrehajtása érdéké-: ben. A Szovjetunió azt javasolja, hogy 4—5 éven belül be kell fejezni az általános és teljes leszerelést. Ez a reális határidő alkalmat ad az egyes országoknak a katonai gépezetük felszámolásához adott lehetősé-: gelk kihasználására és arra, hogy békés jelegűvé változtassák gazdasá-: gukat s a lakosság életét. A Szov-i jetunió hajlandó az általános és teln jes leszerelés megvalósításával kap-csolatos időpontokra vonatkozó egyéb javaslatok megvitatására is. Véleménye szerint azonban minden esetben teljesen biztos és lehetőleg minél előbbi időpontokról kell megegyezni. 2. Állal?nos és teljes leszerelést, szigorú nemzetközi ellenérzéssel A szovjet fél a tárgyalások folyamán részletesen közölte, milyen a Szovjetunió álláspontja a leszerelés nemzetközi ellenőrzéséről. A szovjet kormány úgy véli, hogy az általános és .teljes leszerelésre vonatkozó egyezménynek szilárdan kell biztosítania a felek kötelezettségeinek teljesítését. A Szovjetunió éppeu ezért a leszerelés szigorú, nemzetközi ellenőrzése mellett foglal állást és sohasem adja beleegyezését olyan leszerelési intézkedésekhez, amelyek nem volnának egybekötve végrehajtásuk hathatós ellenőrzésével. Amint azt a szovjet kormány már hangsúlyozta, a szovjet állam azért is indokoltan ragaszkodik ehhez az állásponthoz, mert a történelmi tapasztalatok megmutatták, hogy nem bízhat meg egyes nyugati szerződéses partnereiben. A Szovjetunió kormánya és elnöke, N. Sz. Hruscsov nemegyszer jelentette ki — és ez közismert tény —, hogy amennyiben a nyugati hatalmak elfogadnák az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatokat, a Szovjetunió minden feltétel nélkül elfogadja mindazokat a javaslatokat, amelyeket e hatalmak tennének a leszerelés ellenőrzésére. Mindez mindenki előtt félreérthetetlenül azt bizonyltja, hogy a leszerelés ellenőrzésével kapcsolatos problémák megoldását nem a Szovjetunió álláspontja gátolja, hanem a nyugati hatalmak arra irányuló kísérletei, hogy e problémával visszaélve akadályokat gördítsenek a leszerelés felé vezető útra. Gátolja a szükséges megoldást a leszerelésre s annak ellenőrzésére vonatkozó kérdésekben tanúsított álszenteskedő magatartásuk és az is, hogy nem hajlandók sem a leszerelésre, sem pedig a leszerelés ellenőrzésére. szerelés tényleges ellenőrzéséhez, de ezzel egyidejűleg határozottan ellene van a fegyverkezés ellenőrzésének. Ez az ellenőrzés semmiképpen sem korlátozná a lázas fegyverkezést, hanem ellenkezőleg, feltételeket teremtene korlátlan folytatására, tehát mindennemű fegyver — nukleáris és rakétafegyverek — további felhalmozására is. Az olyan ellenőrzés, amely nem függ össze a leszerelésre vonatkozó intézkedésekkel, a törvényerőre emelt kémkedés nemzetközi rendszerévé válna, amely lehetővé tenné mindazoknak az adatoknak a megszerzését, amelyek Iránt egyes országok katonai szervei érdeklődnek. Ez az ellenőrzés nem szolgálná a leszerelés céljait, hanem egy újabb háború előkészítését. A Szovjetunió által előterjesztett általános és teljes leszerelési programban javasolt ellenőrzési rendszer hathatós és megbízható. A Szovjetunió amellett foglal állást, hogy elejétől végéig hathatós ellenőrzéssel egyidejűleg kell megvalósulnia az egész leszerelési folyamatnak és az egyes erre vonatkozó intézkedések végrehajtásának is. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy az ellenőrzéssel összefüggő feladatoknak, funkcióknak és teljhatalmaknak rendszeresen, s aszerint kell bővülniük, hogyan bővül az egyre újabb területekre kiterjedő leszerelés végrehajtása. Csakis fondorlatokkal és a megegyezésre irányuló törekvések mellőzésével magyarázhatók a Nyugaton elterjedt azon állítások, melyek szerint a Szovjetunió azt javasolja, hogy először a leszerelést kell megkezdeni, és csak azután a leszerelés ellenőrzését. Mit javasol a Szovjetunió az ellenA Szovjetunió ragaszkodik a le- őrzéssel kapcsolatosan? A nemzetközi ellenőrző szervezetnek abban a pillanatban kell megkezdenie feladatai teljesítését, amikor érvénybe lép az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szerződés. E szervezet az említett szerződést aláíró valamennyi állam képviselőiből álljon, akik rendszeresen jöjjenek össze értekezletekre, hogy megvitassák a leszerelés hathatós ellenőrzésével összefüggő kérdéseket. Az értekezlet résztvevői ellenőrzési tanácsot választanak, amelynek a szóban forgó szerződést aláíró valamennyi országban szervei lesznek és azokat kiegészítenék nem-, zetközi alapon kiválogatott személy-: zettel. A szovjet kormány úgy véli, hogy az egész ellenőrzési rendszer tevékenységét gyakorlatilag irányító ellenőrző tanácsnak a szocialista országok képivselőibűl, a nyugati katonai-politikai tömbökbe tömörülő országok képviselőiből és a semleges országok képviselőiből kell állnia. A Szovjetunió ezt az összetételt Javasolva a világszerte jelenleg kialakult reális helyzetet tartja szem előtt, és úrra törekszik, hogy az ellenőrző szervezet ne válhassék az államok valamelyik csoportjának eszközévé, hanem valóban megbízható s pártatlan ellenőrző szerv legyen. A szovjet kormány ehhez az elvhez igazodott, amikor általános és teljes le» szerelési programjában lerögzítette az ellenőrzésre vonatkozó téziseket, és arra törekszik, hogy a nemzetközi ellenőrző szerv rendelkezzen a rábízott feladatok teljesítéséhez szükséges eszközökkel s lehetőségekkel. Tekintettel az említettekre, az első Időszakaszban a rakétafegyverek, e hadirepülőgépek, a hadihajók és tengeralattjárók, valamint az atom- és hidrogénfegyverek célbajuttatására alkalmas egyéb eszközök megsemmisítésének kell nemzetkőzi ellenőrzéssel megvalósulnia. Ellenőrzéssel kell megszüntetni az Idegen haditámaszpontokat, ellenőrizni kell, hogy nemzett területre rendel|rk vissza fFoívtntSs 8 4 olflnlonl UJ SZÖ 3 * 1961. szeriemLer 28