Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-23 / 265. szám, szombat

ťottak kl antiyl emberéletet, mint az úgyszintén itt elhelyezett, német meg cseh nyelvű plakátokon leírt tömeges kivégzések. Csak mutatóban van kö­zülük néhány darab, de az ember el­szörnyed, ha bármelyiket elolvassa. A szöveg lényegében azonos: ...itt és itt, ekkor és ekkor a Moszkva- és London-bérenc lengyel bahditák meg­támadtak német katonákat vagy a németek szolgálatában álló lengyel személyeket. Ezért- elrendeltem és végrehajtattam ennyi és ennyi halál­raítélt lengyel személy nyilvános ki­végzését. Az arányok nemcsak a páci bosszú, hanem egyben a nemzetlrtás szörnyű arányai. Csak egy két adat: négy németért — 60 lengyel; öt né­metért 140 lengyel és 100 halálos íté­let kimondása; két németért — 100 lengyel, sőt 1944. január 13-án néhány kisebb „merényletért" a véradót 200 lengyel hazafi fizette meg. D e Varsót nem leheteti megfé­lemlíteni. Nem adta meg ma­gát sorsának az a félmilliónyi zsidó sem, akiket a hitleristák a város szí­vében két négyzetkilométernyi terü­. evés várost illet meg oly I J megérdemelten a hősi jelszó, I/ mint Varsót. Három ízben r\ járta meg a fasizmus poklát, I I piajdnem öt és fél esztendőn I \ keresztül kiirtásra, elpusz­tításra ítélt, megszállt vá­ros volt. Nem hiába nevezik a lengyelek a szeptembert — Varsó hónapjának. Huszonkét évvel ezelőtt ebben a szép őszi hónapban kezdődött mártiriuma és rettenthetetlen harca. 1939. szep­tember 1. — a náci Németország hadüzenet nélkül megtámadja a pol­gári Lengyelországot s október 5-én maga Hitler Adolf tart Varsóban se­regszemlét teuton hordái fölött. Az előzményeket s magának a len­gyelországi hadjáratnak lefolyását éppen most szeptemberben és Varsó­ban volt alkalmam közelebbről meg­ismerni egy rendkívül érdekes doku­mentációs film, Jerzy Bossek és Wac­law Kazihierczak rendezők alkotása alapján. A premierben bemutatott film címe: „Ez történt 1939 szeptem­berében". A nemrégiben feltárt, eddig ismeretlen doku­mentációs film anyagra, régi len gyei, német, cseh­szlovák és magyar filmhíradókra, kü­lönféle nemzetisé­gű haditudósítók autentikus felvéte­leire épülő s na­gyon hatásosan, tiszta eszmei vo­nalvezetéssel meg­komponált mű lé­nyegében négy alapvető fontossá­gú tényre világít rá: O 1. A náci Né­metország port hintett a világ köz­véleményének sze­mébe s közben tervszerűen, német alapossággal ké­szült fel a len­gyelországi „Blitz­kriegre". O 2. A reak­ciós lengyel kormány az uralkodó körök politikája szel­lemében azt a dajkamesét hi­tette el a nép­pel, hogy Lengyelország katonailag erősebb fasiszta szomszédjánál. 0 3. Lengyelország ,ibarátai", el­sősorban Franciaország és Anglia az utolsó pillanatig fékezték és gátolták a lengyelek felkészülését, azzal ér­velve, hogy ezzel kiprovokálják -a németeket s közben erejük teljéből rá akarták venni Hitlert arra, hogy a Szovjetuniót támadja meg. Amikor pedig a lengyel városok kegyetlen bombázásával megkezdődött a hábo­rú, az angol és francia kormány ugyan hadat üzent Németországnak, de végképp semmi gyakorlati lépést nem tett, hogy tehermentesítse az óriási fölény ellen, majdnem 3000 kilométeres fronton küzdő lengyel hadsereget. O Mindennek ellenére — s a film ezt kiválóan érzékelteti — a lengyel nép ebben a háborúban cso­dálatra méltó helytállást tanúsított. Természetesen a gyatrán felfegyver­zett lengyel hadtestek, a harckocsik ellen nemegyszer megismétlődő lo­vassági rohamok r.em állíthatták meg a lavinát. Lengyelország megszűnt szuverén államként létezni. Maga Varsó már akkor legtöbbet szenvedett a szüntelen' légitámadá­soktól, az ágyútűztől. De csak akkor adta meg magát, amikor az 1 300 000 lakost számláló város élelem és lő­szer nélkül maradt. 1/ rysiak Waclaw, a lengyel lé­giforgalmi társaság dolgozója, fáradhatatlan varsói kísérőm fejből szórja a város első pokoljárásának szomorú adatait: — A háború kezdetétől Varsó vé­delmének utolsó órájáig 27 nap telt el. Ezalatt 50 000 lakosa került a halottak és sebesültek listájára. El­pusztult^ az épületek 12 százaléka és a műemlékek több mint egyötöde. De a fekete leves még csak azután kö­vetkezett. A megszállás éveire egyetlenegy megmaradt varsói sem szeret vissza­emlékezni. De felejteni sem tud. Nem csodálkozom azon, hogy általában a lengyel népben minden érzésnél sok­kal erősebb a német fasizmus gyűlö­lete. járjuk a város utcáit s lépten­nyomon kis lengyel zászlókkal, virág- festői szépségű építészeti stílusával gal díszített emléktáblákat fedezünk a középkort idéző főterére, majd végig fel. Azokat a helyeket jelzik, ahol az kocogjuk ezt a városrészt, szinte ňek másik oldalári Praga külvárost a szovjet és a lengyel csapatok már| felszabadították. Nem sikerült... A németek ráccsal és szögesdróttal^ zárták el a csatornák torkolatát. y A varsói felkelés, ez volt a hősi £ város harmadik nagy csatája. X Tragikus történet ez. A londoni emig-T ráns lengyel kormány parancsáral Elena Santarová, a fiatal cseh író­robbant ki s bábáinak elképzelései nő neve olvasóink előtt teljesen ís­Varsó önereiéböl at meretIe n es ezért helyes lett volna, ha kiadónk Kata, Katrin, Katinka cí­mű regénye borítólapjának fül-jegy­zetében nemcsak arról tájékoztatott volna, hogy könyve három eszten­dővel ezelőtt a legjobb ifjúsági és gyermekregény megírására hirdetett Elena Santarová: Kata, Katrin, Katinka az volt, hogy Vársó önerejéből, a; szovjet hadsereg segítsége nélkül fel-' szabadul s így a háború titán az or-' szagban újra döntő szóhoz jutnak régi; burzsoá urai. Ez sem változtat azon-­ban azon a tényen, hogy Varsó 63 na-! pig példátlan vakmerőséggel, halált­leten fekvő gettóban zsúfoltak össze. Borzalmasak voltak itt az életfeltéte­lek. Nap nap után százával haltak éhen az emberek, és ezrével vitték elgázosítani a férfiakat, nőket, gyere­keket és aggastyánokat a treblinkai haláltáborba. S 1943 megvető bátorsággal szállt szembe a| pályázaton nagy feltünest keltett, többszörös túlerővel. A küzdelem ki-í Noha az író n° el s° nagyobb léleg­menetele azonban nem lehetett két-T zet ű munkájának vannak fogyatékod­sg ge s ^ságai — így helyenként a kellő mű­- 200 000 ember pusztult el két| v észl koncentráltság hiánya és feles­hónap alatt - hallom újra kísérőm! leges pepecselés az egyes részletek­szájából a borzalmas adatokat. - Az ben - meglep mindenekelőtt a könyv egész Öváros a királyi palotával ± őszinte, meleg hangja, az egyszerű együtt, minden állomás és híd, mindeni tj }rt é" e t 1 előadásának közvetlensége műemlék, 11 000 lakóház, az összes? es általában a légkor, amely a re­érték 75 százaléka. S utána? t^y hősét, az élet jelensegeit foge­A táviratilag f kony lé!ekke l figyelő es érző szívvel Frankhoz a len­1 magába fogadó tizennégy esztendős gyei főkormány 1 Katát és a könyv többi alakját, felnőt­zóság fejéhez* f te t' 6 s fiatalt egyaránt körülveszi intézett hitleri? A cseh Vldek egyi k legszebb tájá­oarancs ísv X r a' a Sumavába visz el bennünket a szól- 1 vonat Jenda Katalinnal és öccsével, Varsót a földi 3 hebehurgya Jendával. Egy nyári színével kell £ vakaci ó igénytelennek tűnő és még­egvenlővé ten-X is s°kfelé szálazó, izgalmas története nj" Š pereg le előttünk. Az ifjúsági köny­így történt ^ ve k kalandosságát — leányregény­Varsóban alig | ľ Ď' lé vfh szó - Santarová azzal pó­maradt néhány I í. o Il a-. h?£ y e§ y s t erdu l° le*nylelek száz épület t bens o világát mutatja meg, erto szem­megmaradt lá- X mel f i8 yel i- s 'Se" érzékeny tollal kosságának el ^boncolgatja •és felvázolja e benső vi­kellett hagynia £ lagban tortén o változásokat. A könyv szeretett váró-"> egy9Zerű mes éJ e arró1 szó l> hogyan sá t X indul egy szertelen és még teljesen X kiforratlan serdülő leány a társaihoz, C Varsó ma 1 rokoni fiatalokhoz és azon túl az J mégis él. T emberi közösséghez. Lakosainak szá- ^ A jólelkű és okos, de helyét nem ma elérte az <5, lelő kis Katában még sok a nyese­1 142 000 főt. „pgetni való vadócság és dac, amely 1960-ig több j> elburjánzana és a leánykát rossz út­mint 2 milliárd S ra terelné, ha a nyári vakáció alatt zlotyt fordítot­v nem ismerné fel, hogy nem szabad tak a főváros y elkülönülnie, önzőén megmaradni a újjáépítésére. Xmaga szűkre határolt kis világában. Ma is az egyik Ý Meg kell látnia, hogy túl ezen a kis leggyakrabban világon egy jóval érdekesebb és iz­olvasható jel- <£galmasabb világ van, amely sokat szó: „Az egészxnyújt, de cserébe'fegyelmet és áldo­nép építi fővá-yzatkészséget, közösségi szellemet ko­rosát."' És Var-^*vetel. Ka,ta felismeri azt is, hogy meg állig felfegyverzett SS-ek ellen fellá zadtak ezek az „übermenschek" által előszeretettel „gyáváknak" bélyegzett emberek, akik alig rendelkeztek né­hány száz ósdi, a város csatornaháló­zatán át és más rejtett utakon élet­veszély árán a zsidó ellenállási moz­galom által becsempészett fegyver­rel. Senki sem tudná megmondani, hogy a lángvetőkkel, harckocsikkal, ágyúkkal és automata fegyverekkel felszerelt gyilkosokkal szemben ví­vott 15 napos harcban hány ezren pusztultak el. De ez lényegtelen. Lé­nyegtelen, mert röviddel a gettó be­vétele után a német koncentrációs táborokban meggyilkoltak mindenkit, aki megmaradt ebből a félmilliónyi embertömegből. Csak hírmondónak maradtak néhányan. A Muranow negyedben járunk, a gyönyörű szép lakótelepen, amely a gettó helyén épült fel. Né­hány méterrel magasabb a színtje ennek a területnek, mint 18 évvel ez­előtt volt. A magyarázat egyszerű: a fasiszták a felkelés után a földig lerombolták, buldózerekkel egyen­gették el azt, ami a gettóból megma­radt és a felszabadulás utáni évek­ben ezeken a méteres romokon kezd­ték építeni az új negyedet. Az' el­esett zsidó harcosok gránit emlékmű­ve hirdeti a Muranow egyik terén, hogy itt, ezen a véráztatta helyen százezrek harcoltak a szabadságért, az emberi méltóságért éppen úgy, mint azok a politikai foglyok, akik az emlékművel szemben magasodó ki­égett, romos épületben, a legborzal­masabb varsói börtönben, a Pawiak­ban sínylődtek s innen indultak a ha­lálba, a tömeges kivégzések helyére vagy a koncentrációs táborokba. Alig tíz percnyi út innen az Öváros, amelyben ma mintegy 200 000 ember lakik. Amikor befordultunk egy kis szűk utcácskán a Rynekre, az Óváros só ma sokkal, de sokkal szebb, mint ^ kell szabadulnia a nyegle és félreslk­bármikor azelőtt. Széles sugárutak, j lott Unától és annak huligán barátai­tágas terek, korszerű lakóházak, 1600 ý tói, ha a többi tanulni vágyó, egész­tizem hirdeti, hogy a fasizmus nem x f győzte le. Varsó népe aratott dia- v — dalt negyedik, immár békés körül- <i» áprilisában az mények között vívott nehéz küzdel- x mében — a lázas építőmunkában. £ járom Varsó utcáit és arra gondo-t Szeptember ötödikén a bukaresti lok, hogy ez a város oly erős, mint y Román Népköztársaság Palotájában maga a békében élni, dolgozni, sze-4 ünnepélyes keretek között megnyi­re.tni vágyó s könyörtelenül gyűlölni f tották a n- nemzetközi Enescu-ver­tudó ember. séges és jószándékú fiatal útját akar­ja követni. Santarová regényében igen szere®' esésen keverődnek a múlt emlékei 4 jelen történéseivel és az ötvözet agy formájában és tartalmában minden­képpen mainak mondható kellemes és hasznos olvasmányt ad. Azokban a fejezetekben, amelyekben a šuma­vai nagymama Katának, prágai uno­kájának elmeséli a mega Ifjúságát, Santarová ihletett tollú elbeszélőnek bizonyul. A kis Katát ezek a vissza­pillantások érlelik meg és megsegí­tik abban, hogy meglelje a helyes utat. Ifjú olvasóinknak sok újat mon­danak ezek az emlékek a századfor­duló és a világháború korából, amely­ben valóságos hősiességet jelentett, ha egy lány tanulni vágyott és aka­ratát a környezete és a világ gán­csoskodásai ellenére győzelemre vit­te. ' Vajon tudják-e a mi diákleányaink, hogy alig fél évszázaddal ezelőtt nagyanyái csak hospitánsként irat­kozhattak be az egyetemre, de sem­miféle joguk nem volt azonkívül, hogy csöndben ülhettek és hallgat­hatták az előadásokat a professzorok hozzájárulásával. Vajon tudják-e, hogy ezek a ta­nulni vágyó leányok akkoriban nem vizsgázhattak, nem kaphattak bizo­nyítványt meg diplomát, sőt még iga­zolást sem tanulmányaikról. „Mindenki nevetett rajtuk" — írja Santarová. — „A karikaturisták a ké­pes újságok hasábjain gúnyolták őket, a komikusok a színházakban és kabarészínpadokon kuplékat énekel-' tek a tudós nőkről, a szenteskedő vénasszonyok kiköptek előttük: Pfuj! Akár nadrágot is húzhatnának! Ször­nyű elképzelés — leány nadrágban." Kató nagymamájából nem lett or­vosnő — az első világháború és édes­anyja halála megátolta ebben — de kárpótlásul elnyerte a tisztaszívű Janda Fülöp doktor szerelmét. Uno­kája előtt már .nyitva áll az út, élhet a nagy lehetőségekkel és a regény olvasói azzal a tudattal tehetik le a könyvet, hogy a kis Kató méltó lesz áldozatkész nagyanyjához. Hideghéthy Erzsébet fordítása igen gondos; jóízű magyarsággal adja visz­sza a cseh írónő egyszerűségében is sokszínű nyelvét. Bukaresti hangversenydobogókon jsenyt és fesztivált, a nemzetközi ze­4neélet nagy ünnepét. Varsó hónapjának nevezik Lengyel­f George Enescu zenei géniuszát országban a szeptembert. Örülök, f idézték fel ezzel a • versennyel és hogy ebben a hónapban ismertem <<• életművének népszerűsítését tűzték meg és itt tanultam meg, hogy nem t ki célul. A George Enescu Állami lehet megölni azt a várost, amelynek | Filmharmónia szimfonikus zenekarát lakossága úgy szereti a szabad életet,?, G®° rS® Georgescu - életében ba­mint a varsóiak Mert a szahari emhe> rát)a é s munkatarsa-vezenyelte. Az mint a varsóiak. Mert a szabad emoe relsö zenekari szvjt mester í vezény­li életbe vetett hitet, a hazaszerete-X lete és sz{ vbemarkoló zenéje magá­tet, a boldogság vágyát éppúgy nemával ragadta a közönséget. A műsor lehet meggyilkolni, mint a szerelmetÝ méltó befejezése Enescu I. rapszó­vagy a gyűlöletet. x diája volt. Varsó háromszor megjárta a pok-T lok poklát s mégis él. Él, mert elpusz-y títhatatlan a lengyel nép, a munkás-| Az ünne p, megnyit6 után megke z. osztály, a Lengyel Egyesült Munkás­f födött a nemes vetélkedés a ver­párt, elpusztíthatatlan a kommuniz-f senyre jelentkező és 22 országból Fiatal versenyzők mus eszméinek ereje. ellenállás hősei megtámadták a beto­lakódokat, vagy ahol a varsói körzet véreskezű német parancsnokának, Fischernek utasítására tömegesen és nyilvánosan kivégezték a hazafiakat. A varsói hadtörténelmi múzeum egyike Európa legérdekesebb ily jelle­gű intézményeinek; a kő-, bronz- és vaskorszaktól kezdve egészen máig megtalálható itt mindenféle emberölő szerszám. De meggyőződésem, hogy ezek a fegyverek együttvéve sem öl­ném tudom elhinni, amit talán már harmadszor ismétel meg Waclaw ba­rátom: — Itt nem maradt meg semmi, csak méteres romok. — Itt pedig — mutat a tér egyik templomára — a varsói felkelés idején mintegy 5000-en lelték halálukat. Kórház volt itt s ráomlott a tető. — A felkelők hírmondói ezeken a szennvlevezetö csatornákon próbálták kijutni a Visztula partjaira, amely­A francia irodalom a Szovjetunióban A Szovjetunióban valamennyi külföldi irodalom közül a francia örvend a legnagyobb népszerűség­nek. Balzac művei 21 millió 662 000, Verne írásai . 16 millió példányban jelentek meg; Hugó 15 és fél millió, Stendhal 10 és fél millió, Anatole Francé 6 és fél millió, Flaubert 4 millió kötettel szerepel a listán. Ami a huszadik század irodalmát illeti, Aragon másfélmillió pél­dányszámmal vezet, de nem sok­kal marad mögötte Martin du Gard 1 millió 121 ezer. Az élvo­nalba tartozik még Mauriac 604 000, Vercors 480 000, Saint­Exupéry 413 000, Vailland 254 000 és Duhamel 236 000 kötettel. Proust és Gide műveinek példányszáma közel jár a kétmillióhoz és nem csekély Malraux és Camus írásai­nak olvasottsága sem. £ érkezett több mint 100 fiatal művész £ között. Naponta 6 zongorista vagy Y 4 hegedűművész versenyezhet egy­X mással. A A fiataj román Dan Grigore zongo­•'f raművész már az első fesztiválon Sí feltűnést keltett, és most is feltűnt Vszép játékával. Nagy meglepetés '•••volt a Pao Hwei-Chiao kínai konzer­Xvatóriumi hallgatónő zongorajátéka.^ 2 Kiváló stílusban játszotta Bachot, f Beethovent és Lisztet. A fiatal kí­Xnai művésznő, a Kínában tartózkodó Ý szovjet Tatjána Kravcsenkónak a ta­•f nítványa. ^ Utána felléptek Ivan Evtimov, Ma­xrinova és Csarakcseva bolgár zon­f goraművészek, a kubai Luis Rojas X Gonzales, több zongoraverseny *? nyertese. j> A hegedűművészek közül Kubinyi X Attila, majti a Gewandhaus zenekar X tagja, Eberhard Palm és Csang Sih­<|>seng, a sangháji konzervatórium tag­Ž ja léptek a dobogóra, t ;;; Mesterdalnokok ? T Ugyanabban az időben az RNK At­-fheneumában folynak az énekverse­<£nyek, melyeket végig a magas szín­X vonalú technikai felkészültség jel ­$ lemez. A szovjet Szergej Jakovenko ľí baritonja, a magyar Forgács Éva ? szopránja, a lengyel Szymanszka niezzoszopránja, Huang Kwei-csung £ filigrán szopránja megbűvölte a kö­^zönséget. A bolgár Negyalka Delí­basseva énekesnő, fellépése nagy gyakorlatáról tanúskodett. Az ötödik napon Szvatoszlav Rih­ter szovjet zongoraművész egy aránylag kevésbé ismert művet, Ri­chard Strauss Burleszkjét adta elő a már megszokott könnyedséggel és bájjal. A szovjet ródiozenekar A Bukarestben összegyűlt nemzet­közi közöiTgégnek szeptember 10-én mutatkozott be a szovjet rádió nagy szimfonikus zenekara Genagyij Rozs­gyesztyenszkij vezényletével, aki az 1953-aá Világifjúsági Találkozó al­kalmával Bukarestben a szovjet diákzenekar élén első díjat nyert. A szovjet művészek egycsapásra meg­hódították a közönséget. Aldo Ciccolini, a fiatal olasz zon­goraművész a legjelesebb művészek közé tartozik. Változatos műsora fé-: nyesen állta meg az erőpróbákat. Vasárnap este az operában Ivari Petrov, a moszkvai Nagyszínház énekese, a Szovjetunió népművésze énekelte Borisz Godunovot. Petrov nagy énekkultúrája impozáns játé­kával párosult. Partnerei közül ki-: emelkedtek Valentyin Teodorian, Elena Cernei, Constantin Iliescu és mások. Mit mond hazánk fia? Daniel František, a prágai zene­konzervatórium tanára, Enescu mű­vészetének ismerője, a fesztiválon így nyilatkozott: — Személyesen nem ismertem Enescut, de sokoldalú munkásságát mindig nagyra értékeltem. Megcso­dáltam elragadó hegedűjátékát, amit nem tudok elfelejteni. Mint zene­szerzőt is nagyrabecsülöm ... Magas kultúrájú muzsika ez. Enescu való­ban a nép hangját szólaltatta meg nemcsak rapszódiáiban és szonett­jeiben, hanem szimfóniáiban is. Az utóbbi időben egyre fűrűbben hall­juk szerzeményeit a mi hangverse­nyeinken is. (Tudósítónktól) A PÁRIZSI THÉATRE NATIONAL PAPILARIE EGYÜTTESE Moszkvában bemutatta Jean Vilar rendezésében Balzac a Fezőr című drámáját. Az elő­adást a szovjet közönség és a kriti­ka elismeréssel fogadta. Oj SZÖ 6 + 1961. szeptember 18,

Next

/
Oldalképek
Tartalom