Új Szó, 1961. szeptember (14. évfolyam, 243-272.szám)

1961-09-21 / 263. szám, csütörtök

Az AKARAT és a TUDÁS A KERTESZ — Sokan megmosolyogták, amikor néhány hozzáértő és erősakaratú ter­melővel és politikai dolgozóval a „Poprádi-mozgalmat" szerveztük — kérdésünkre így kezdte a beszélge­tést Hlaváč mérnök, az ismert szak­ember. Ű Veľká Loinnicai Magnemesftő Intézet igazga­tója. Persze a következő szavai, melyekkel a kételke­dők hitetlenkedósének jogosságát próbálja megértetni, már az olyan szakember erényeiről tanúskodnak, aki jogosan szerénykedhet. GYŐZÖTT — Szerintem nem is csoda, hogy sokan nem hitték, ha burgonyából a 200 mázsás átlag hektárhozam eléréséről beszéltünk, amikor pél­dául 1957-ben alig nyolcvan mázsa burgonya termett hektáronként, — mondotta a mérnök, majd megjegyezte: — Ebhe természetesen sem a lehetősegeket ismerő szakember, sem a mezőgazda­sági feladatokkal foglalkozó funkcionárius nem nyugod­hatott bele... Nem is nyugodott bele. Mit mutatott az elemzés? , Mind a szakemberek, mind az il­letékes vezetők fontos feladatuknak tartották, hogy a burgonyatermesz­tés rohamos csökkenésének okát "felemezzék. Erre kényszerítette őket az a tény ts, hogy a Tátra-aljai kör­zetben, ahol a mezőgazdasági termé­nyek közül a burgonya foglalja el a legnagyobb területet, az éghajlati körülmények miatt a burgonya ké­pezi a takarmányalap döntő részét. Tehát az állattenyésztés és egyúttal a mezőgazdasági termelés általános fejleszlése is a burgonyatermesztés­töl függ. tagsága idegenkedett a gépektől, de az talán még több gondot okozott, hogy kevés volt belőlük. Szóval sok meggyőző szóra és gépre volt szük­ség, amíg a mozgalom szemmellátha­tó eredményeket hozott. A sok fára­dozás — főképp Hlaváč és Šmálik mérnökök jóvoltából — a folyó év­ben már azt eredményezte, hogy a poprádi járásban a 9000 hektár bur­gonyának B5 százalékát ültetőgépek­kel ültették ugyan el, de a lényeg az, hogy az idén a burgonyának kö­zel 90 százaléka már május 5-én, te­hát az agrotechnikai határidő lejárta került a földbe. Nem kis rész­ben az is a mozgalom elindítóinak A KEŽMAROKI SZÖVETKEZETESEK TERVEN FELÜL LEGALÁBB 10U VA­GON BURGONYÁT AKARNAK ELADNI. A szakembereknek és az illetékes vezetőknek abból a helyzetből kel­lelt kiindulniuk, hogy a burgonya­termesztés rohamos csökkenése ép­pen abban az évben következett be, amikor a poprádi járásban lényegé­ben befejeződött a szövetkezetesítés. Pedig a feltevés szerint éppen az ellenkezőjét várták. Csakhogy a me­zőgazdasági nagyüzemek megalakí­tása még nem hozta magával párhu­zamosan a nagyüzemi termelési mód­szereket, mert: A mezőgazdasági gépekből megkö­zelítőleg sem jutottak annyihoz a közös gazdaságok, hogy azok pótolni tudták volna a mezőgazdaságban csaknem felére csökkent munkaerőt. Vagy nézzük például közvetlenül a burgonyatermesztésnél beállt válto­zást. Azelőtt az egyénileg gazdálkodó Tátra-aljai fölművesek 1—2,5 hektár földbe ültettek burgonyát. Az ülte­tést csaknem 100 százalékban szán­tás közben a családtagok, sőt a ro­konság bevonásával végezték. Ha azt számítjuk, hogy naponta lovasfogat­tal fél hektárba ültették el a bur­gonyát, akkor az iiven ültetési mód­szerrel kedvezőtlen körülmények kö­zött is 4—10 nap alatt elvégezhet­ték az ültetést. Am a szövetkezet megalakulásával az is együtt járt, hogy a lovasfogatok száma általában 1/12, néhol 1/16 részére csökkent. A traktorok ^után nem ültethették a burgonyát, mert ahhoz nem is volt elég munkaerő, ha pedig a szántás után még tovább) talajművelés és a fészek készítés, esetleg ekés árkolás is késleltette a burgonyaültetést, az néha 30 napra, sőt 6 hétre is el­nyújtotta az ültetés idejét. Ehhez persze tudni kell, hogy az említett körzetben mindössze 120 nap a bur­gonya tenyészideje, s azzal feltétle­nül számolni kell, hogy szeptember 10-e körül már megkezdődnek a fa­gyok. Eszerint legkésőbb májis ,10-ig földbe kell tenni az ültetésre s'zánt burgonyát. S mivel náluk inájus el­seje előtt ritkán adódik alkalom ar­ra, hogy kiültessék a burgonyát, úgy kell szervezniük a munkát, hogy 1U nap alott végezzenek vele. Ezt pedig csak úgy érhetik el, ha az egyesí­tett parcellákon nemcsak közösen, hanem valóban nagyüzemi módsze­rekkel, a legkorszerűbb mechanizá­cióvai végzik a munkákat — ezt a feltétlen követelményt állította a Poprád környéki burgonyatennesztők el^ a mezőgazdasági termelés fej­lesztése. Az első sikerek Persze a burgonyatermesztés gépe­sítése nem ment egyik napról a má­sikra. Kezdetben több szövetkezet az érdeme, hogy most a burgonya­betakarításhoz a poprádi járásban 25 kombájn és több mint 100 ki­szántóeke (nagyobb részük traktor­von(atású) áll a termelők rendelke­zésére. Nem véletlen tehát, hogy az idén gazdag burgonyatermésre van kilá­tás. Sokan azonban azt állítják —, bár inaguk sem hiszik —, hogy az idei sikereket nem a mozgalom, ha­nem a kedvező időjárás eredményez­te. Igazán nem kerül különös meg­erőltetésbe* ellenérvet találni az ilyen érvelésre. Hiszen az idei év semmi­vel sem kedvezőbb a sokévi átlag­nál. Hogy konkretizáljuk a dolgot, az 1958-as és 1959-es évek kedve­zőbbek voltak az átlagnál mégis a termés meg sem közelítette a külö­nösen kedvezőtlen 1960-as eszten­dei eredményeket. Akkor ugyanis a (régi) poprádi járásban több mint 20 szövetkezet érte el és szárnyalta túl a mozgalom keretében tervezett 200 mázsás hektárhozamot, holott közel 1200 hektár burgonyaföld ter­mését részben vagy teljesen meg­semmisítette a rengeteg csapadék. A többi között tavaly olyan re­kordok is születtek, mint a liuncov­ceiek 350, a Vefká Lomnicai Állami Gazdaság 256, vagy a Slovenská Ves-i szövetkezet 252 mázsás hektárboza­ma. A kiváló hektárhozamokat per­sze nem csupán az említett két do­log, a gépesítés és az ültetés agro­technikai határidejének betartása eredményezte, hanem sok más egyéb. Meg kellett szüntetni azt a bur­gonyatermesztést kedvezőtlenül be­folyásoló káros szokást, hogy a ki­szemelt területet csak tavasszal trá­gyázzák a termelők. Továbbá a hek­tárhozamok növelése szempontjából korábban az is sokat ártott, hogy a termelők „takarékoskodás" címén elszeletelték az ültetésre szánt bur­gonyát. És tegyük hozzá azt is, hogy a zöld növényzet ápolása legfeljebb egyszeri kapálásból, majd a feltöl­tésből állt, pedig ennél a burgonya sokkal több ápolást kíván. A műtrá­gyahasználatot? Ügy tartották szá­mon, hogy a burgonya igénytelen nö­vény, minek annak a műtrágya. Most, két esztendő szép eredményei már a szakemberek agitációját is túl­szárnyalják, már nem vitás az Ide­jében és kellő mennyiségben adagolt műtrágya eredményessége. A fárad­hatatlan mérnökök Igyekezete nem volt hiábavaló. Ök azonban erről nem beszélnek, annál többet a burgonya­termesztés jelenlegi és távolabbi problémáiról. Határjárás közben Szerte a Tátra környékén gépek és emberek százai gyűjtik raktárak­ba az idei gazdag burgonyatermést. Hlaváč mérnököt most sem könnyű „elcsípni" az irodájában. Pedig azt hihetné az ember, hogy a sok tavaszi lőtás-futás, a rengeteg agitációs és szervező munka után most mér az íróasztal, illetve a telefon mellett nyugodtan várja a jelentéseket az eredményekről. Csakhogy ő nem ilyen ember. Most is mindanütt ott akar lenni, s nem csupán azért, hogy az elért sikerekben gyönyörködhes­sen, hanem azért is, hogy ezek alap­ján további győzelmek elérésére mozgósítsa a mozgalom résztvevőit. Egyszer a kežmaroki, máskor a Spiš- ská Bela-1 vagy solotoi szövetkezet­ben talál rá a látogató, s ha vé­letlenül megemlíti, hogy már órák óta keresi, rendszerint mosôlyogva tárja szét karját, hogy úgymond: — Ugyebár kérem, ha nem az író­asztal mellett készített rendelettel született ez a mozgalom, akkor nem is várhatunk további sikereket a körlevelezésektől meg egyéb bürok­ratikus módszertől. Az ilyen beszédre akár LuCivnán, akár Trnovecen egyetértően bólogat­nak az emberek. De hogyisne. Hi­szen például a kežmaroki szövetke­zet nem véletlenül ad 100 vagonnal több burgonyát a közellátásnak, mint amennyit a terv előirányoz. Igaz, hogy egyszer Hlaváč mérnök, más­kor Šmálik mérnök adta a tanácsot ott a helyszínen, hogyan gondozzák a 287 hektár burgonyát. I — A lucivnai szövetkezet ls csak­nem megkétszerezi a tervezett el­adást a burgonyából — dicsekedett ottjártunkkor a burgonyaszedésnél szorgoskodó Zuzana Šuligová, majd hozzátette — persze nem bízhatnánk most a 300 mázsás átlaghozamban, ha meg nem hallgattuk volna a sok jó tanácsot. Ezt mondják a szomszédos járás­beli studeneclek ls. ök a tervezett 56 vagon burgonyát már szeptember elsején átadták a felvásárló üzemek­nek s mivel az eddigi eredményék 230 mázsás átlaghozamot ígérnek, további 100 vagon burgonya eladását tűzték ki célul. A poprádi mozga­lomról sokat beszélnek a bardejovi járásban is — most látják az értel­mét, hogy a járás 62 szövetkezete 1300 hektár burgonyát a szepesi módszer szerint dolgozott meg. Hlaváč mérnököt a mozgalom eredményein keresztül szerettem volna jellemezni. De saját szavai, melyeket arra a kérdésünkre mon­dott, hogy hogyan bírja a sok mun­kát, talán minden eddig írottnál töb­bet mondanak róla. — Nézzék, a számítások szerint a poprádi járás termelői legalább lono vagon burgonyát adnak el terven fe­lül. Es mit gondolnak, mennyivel többet juttat majd a tervezettnél közellátásunknak az a további 337 mezőgazdasági nagyüzem, amely szintén bekapcsolódott mozgalmunk­ba, és mennyit a többiek a közép­szlovákiai kerületből, meg az ország többi részéből? Ilyen munkában nem lehet elfáradni. Hát igen, nem tud a munkában el­fáradni az olyan ember, akit nagy cél hevít tettekre s tegyük hozzá, olyan sikerekkel gyümölcsöző a munkája, mint Hlaváč mérnöké. HARASZTI GYULA Hatékonyabb fesz a fermelés A trnavai cukorgyár dolgozói jelen­tősen korszerűsítették üzemüket. Ez Idén 68 műszaki intézkedést hajtottak végre a berendezéseken, hogy folyamatosabbá tegyék a répa feldolgozását és jő mi­nőségű cukrot gyártsanak. Az új fűtő­kemencék beszerelése például biztosítla a vlz helyes adagolását a főzőbatériák száméra. — Hasonlóképpen átépítettük a seredt cukorgyárat Is — tájékoztatott Ondrel Chovan termelési vezető — mert a régi berendezések .évről évre csökkentették az üzem termelési kapacitását. Az ú) automaták 0,89 százalékra, tehát a mi­nimumra szállítják le a veszteségeket. Mindkét cukorgyár körzetében teljes ütemben megkezdődött a répabetakari­tás, s úgy gondolják, hogy legkésőbb november 3-ig a felvásárlást is befejez­hetik Ennek pedig igen nagy jelentő­sége van a takarmányalap feljavítása és az őszi mélyszántás elvégzése szempont­jából. Ha ez Idén az előző két évihez viszonyítva kevesebb ls a terméshozam, a répa cukortartalma csaknem 7 szá­zalékkal magasabb az utóbbi 10 év átla­gánál. (hs) C^zikár, csontos ember, már a ^ hatvanhetedik életévét tapos­^ sa. Azt tartják róla — nem­-csak faluidban, Čierna Vadán, hanem az egész galántai járásban — hogy ' alaposan érti mesterségéi. Nincs az i öreg Skamla Mihály paprikájának | párja talán még az országban sem. Most, hogy sikerült közelebbről | megismerni e híres kertészt, egye­> bel is elmondhatunk róla. I A szövetkezet irodájában érdek­\ lődtünk holléte után. Szép fiatal lány adta meg a választ. — Keressék csak a kertészetben. Paprikanézés közben — mert el­> ső dolga volt a gyönyörű ökölnyi paprikákat megmutatni — kezdődött I az Ismerkedés. Szinte meglepődik az ember, mt­í lyen szeretettel tud beszélni mes­| térségéről. Azt mondja, hogy már ' ötven éve kertészkedik, termelt a ' vastaghúsú, szemnek szájnak tetsző I paprikát, de ha újból kezdhetné az ' életét, akkor sem fordítana hátat a ! kertészkedésnek. Amikor meg az után érdeklődünk, hogyan lehet ilyen gyönyörű papri­kákat termelni, elmosolyodik: — Nem elég arra egyszerű recept. Bár elmondhatnám azt ts, de ke­vés hasznát vennék. Sokan vittek már tőlem paprikamagot, utasítást is adtam nekik és ahogy hallottam, mégsem vitték sokra. Kíváncsian figyelem szavait. Ezt ö is észreveszi fól esik neki s most már szinte oktatólag mondja. — A kertész-mesterség nem esu-< pán annyiból áll, hogy elültejük a) magot, kultiváljuk a növényt, aztán) leszedjük a termést. A mesterséget szeretni kell és ezt felejtik el so- < kan. Vigyázni kell a növényre, óv- J ni kell hidegtől, melegtől... Úgyis \ mondhatnám — együtt kell érezni < vele. Óvatosan egy jókora paprikát tép < le. Felém nyújtja és mosolyog. Te­kintetéből kiolvasom a kérdést: — Ugye szép? Örül a dicséretnek. Büszke is ke­zemunkáfára. Szavából kiderül, hogy j bizony nem egy éjszakát töltött el < a kertészetben. Nemcsak termelte, ^ a paprikát, de őrködött ts felette. — Nem csupán az enyém a ker- ; tészet gyümölcse, hanem a szövet­kezeté, valamennyiünké, a közösre \ pedig vigyázni kell. Mihály bácsi munkájának való- j /l/f ban az egész közösség hasz­J­f f nát lát la. Annyit hoz kt a j földből, amennyit csak lehet. Az j idén például száznyolcvanezer ko­rona bevételt terveztek a kerté- \ szetből s már mostanáig közel százhetvenezret árultak ki belőle, j Es hogy a tervet az idén is maga­san túlszárnyalja, ahhoz nem fér kétség. Sok még az eladásra váró J zöldség, nagyon sok. SZARKA ISTVÁN i KÉT KÉP - KÉT SZÖVETKEZ&T A Panické Dravce-i szövetkezetben már hetekkol ezelőtt megtárgyalták az 1962 ns termelési és felvásárlási tervek irányszámait. A legtöbb gondot a tejho­zam növelése okozza, de ezzel a feladattal is megbirkóznak, mert jó takarmány­alapot biztosítanak az állatállomány számára. Felvételünk a szövetkezet takar­mányföldjén készült, ahol László Barna, Bartos )ános. Papp Antal és Szabó Vil­mos 22 hektár kukoricaterméséből készítenek értékes silótakarmányt. A sečlankyi szövetkezet, inint már évek óta rendszeresen, ez idén is túltelje­sítette a zöldségkertészetből nyert bevétsleít. tgy például 50 ár területen zöld­hagymából és retekből 6 ezer koronát bevételeztek. E termékek értékesítése után káposztával ültették ki a télhektáros területet. Felvételünkön Naszvadi Ro­zália és Oroszlán Mária már vágják a káposztát, melyből a szövetkezet hat vagonnal ad el a közellátásnak. (Agőcs Vilmos felv.) TÖBB HŰST AZ ORSZÁGNAK A Nové Zámky-i járás szövetkezetei a liúseladús tervének csak 55,6 százalék­ban tettek eleget. Ez a szám a január elseje és szeptember 10-e közötti idő­szakot jellemzi. Ha komolyan elgondol­kodunk felette, arra a megállapításra jutunk, hogy sok még a behoznivaló. Természetesen vannak szövetkezeteink, amelyek a tervben előírt mutatók sze­rint teljesítik feladatukat. Dicséretet a Michal nad 2itavou-i szövetkezet tagjai érdemelnek, akik a húseladás tervezett feladatait szeptember 10-ig már 104,3 százalékra teljesítették. Nem sokkal mögöttük a le Iái és a zemnéi szövet­kezet halad 88,2 és 85,7 százalékos terv­teljesítéssel. A Veľké Lovce-i szövetkezetesek vi­szont eddig csak a terv 16 százalékos teljesítését tudják felmutatni. Vajon a szövetkezet vezetősége ezt mivel magya­rázza? Ha a_ járás minden szövetkezete a Veiké Lovce-iek példáját követné, dol­gozóink asztalára csak ritkán kerülne hús. De bírálatot érdemel a mužlaiak, obidiak, pavlováiak, podhájskáiak, poz­baiak, radavlak, šikeniukaiak, šarkanlak, tvrdošovceiak, Uľany nad 2itavou-iak, andovcelek, bešeňovíak, brutyak, čechy- ek, Dolný Öhaj-iak, gbelciek, jasováiak, koltaiak és a lipováiak eljárása sem, akik a húseladás egész évi feladatát mind 50 százalékon alul. teljesítették. Ezzel a felfogással, magatartással, a harmadik ötéves tervet bizony nem tel­jesítjük lerövidített idő alatt. Több húst a közellátásnakl Nagyobb felelősséggel lássunk hozzá tervezett feladataink teljesítéséhez, hogy dolgo­zóink asztaléra egyre több mezőgazdasá­gi termék Jusson. Tóth János, Nové Zámky Cl SZÖ 5 * 1961. szeotember 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom