Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-13 / 223. szám, vasárnap

Az SZKP programtervezetéből 2. „Az elkövetkező 10 évben több mint kétszeresére, 20 év leforgása alatt pedig négy, négy és félszeresére kell emelni az iparban a munkatermelékenységet. Húsz év múlva a szovjet iparban a munka termelékenysége az Egyesült Államok jelenlegi színvonalát körülbelül kétszeresen múlja felül." 1961-1971-1981 1. „A következő évtizedben az ipari termelés mintegy két és félszeresére no, s felülmúlja az Egyesült Államok ipari termelésenek jelenlegi színvonalát; az elkövetkező húsz évben az ipari termelés lega lább hatszorosára nő, s mersze maga mögött hagyja az Egyesült Államok ipari termelésének jelenlegi általános színvonalát". A francia kormány eltűri a szélsőséges elemek garázdálkodását Párizs (ČTK) — Étienne Fajon, a Francia Kommunista Párt politikai irodájának tagja az Humanite szombati számában közölt cikkében a kormánynak a fasiszták és a gyarmatosító elemek garázdálkodásával szemben elfoglalt álláspontjáról a többi között így ír: „A kormány állásfoglalása nem meglepő. Természetesen léteznek ellentétek az algériai nagybirtokosok követeléseit védő szélsőséges elemek és a monopoltőke uralmát kifejező de Gaulle között. A legfontosabb azonban az, hogy a monopoltőke nem tud beletörődni a demokrácia előretörésébe. A monopoltőke ezért de Gaullet 1958-ban hatalomra juttatta és később egyetértett a személyes diktatúrával az alkotmány 16. cikkelye szerint. Egyúttal támadást intéz a francia nép szabadsága ellen. Ez az oka annak, hogy de Gaulle engedékenységet tanúsít az összeesküvőkkel szemben. E banditák tevékenysége a kormány szemében előnyös. jellemző az a tény is, hegy a bombamerénylőket sohasem fogják el, és a de gaullista képviselők lakásai ellen intézett támadások idején a képviselők rendszerint nincsenek otthon. Rendőrterror Dél-Koreában Phenjnn (CTK) - A dél-koreai rádió Jelentése szerint Csondzsu dél-koreai város rendőrsége, augusztus elejétől több mint 180 ártatlan személyt tartóztatott le, akiket a bíróságok el is Ítéltek. Dél-Koreában széleskörű letartóztatás folyik. A legutolsó katonai puccs óta több mint 100 000 embert börtönöztek be. Japánban további 200 milliárd yent fordítanak fegyverkezésre Tokió (CTK) — [apán kormánya 1962ben további 200 milliárd yent fordít fegyverkezésre. Az Asahi című újság jelentése szerint a Nemzetvédelmi Tanács elhatározta. hogy ezt az összeget a szárazföldi katonai egységek átszervezésére fordítja. Az eddigi szárazföldi hadseregből amerikai mintára 13 hadosztályt létesítenek. (CTK) Egy forradalmár élő gondolatai 90 ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT KARL LIEBKNECHT J

elképes jelentőségű, hogy éppen abban az évben, amikor a po rosz militaristák által kirobbantoti borzalmas háború után megalakult a német birodalom, született a német munkásosztály forradalmi harcosa, Kari Liebknecht, aki egész életét éppen a német militarizmus elleni harcnak szentelte. Wilhelm Liebknechtnek, a német szociáldemokrácia neves tagjának fia hamarosan ismert, közéleti szemé lyiség lett. Már mint fiatal jogász, a Szociáldemokrata Párt képviselő jévé választották meg a berlini váró si tanácsba, később pedig a porosz és a birodalmi parlamentbe. Maga is fiatalon, szüntelenül fiatal emberek töl körülvéve megismerte, hogy ml a fiatalság legnagyobb veszélye, mi az, ami a munkásifjúság vérét ki szipolyozza. Az ifjúság jövőjének, békés életének szentelte minden erejét a monopóliumok és mindazok ellen vívott harcban, akik milliók nyomorán és nélkülözésén nyerészkednek. „A militarizmus elleni harc a háború ellen és a kapitalista erőszakpolitika ellen vívott osztályharc legélesebb formája". E szavakat Liebknecht nemcsak az egész világ fiatal munkásaihoz címezte, akiket egységes akciókra hívott fel a háborús veszély ellen és akiket megszervezett a Szocialista Ifjúság Internacionáléjában, hanem e szavakkal figyelmeztette a szociáldemokráciának azokat a vežetôit is, akik opportunizmusba süllyedtek, elfelejtve Marx és Engels forradalmi elveit. Öva intett attól, hogy a II. Internacionálé legnagyobb pártja, a német imperializmus pozícióira helyezkedjék s annak háborús politikáját védelmezze. De nemcsak szavakkal a parlament emelvényén és a börtöncellákban, hanem a frontok lövéizárkaiban felemelte szavát a háború ellen. Luxemburg Rózával együtt háborúellenes tüntetéseket, sztrájkokat szervezett, és amikor 1914-ben kitört a háború, megszervezte a,katonák'szökését és lázadásaikat is. Ö volt az .man

ga KARL LIEBKNECHT egyedüli,'' aki a birodalmi parlamentben élesen elítélte a német imperializmus véres gaztetteit. „A német nép legfőbb ellensége Németországban van: a német imperializmus, a német háborús tábor, a német titkos diplomácia. A német népnek harcolnia kell ezen ellenség ellen, politikusán kell ellene harcolnia, összefogva a többi ország proletariátusával ..." E röplap szavai azon kevesek közé tartoznak, amelyek Lenin mellett a világháborút osztályszempontbői értékelték, s a nacionalizmus és sovinizmus tengerében fennen lobogtatták a proletár nemzetköziség zászlaját. A

mikor Németországban a novemberi forradalom vereséget szenvedett, a német proletariátus értékes tapasztalatokat nyert. Liebknecht Spartakus Szövetsége megalapítja a kommunista pártot, amely rendíthetetlenül harcol Németország demokratizálásáért és békés fejlődéséért. Vérfürdő a Kaszai tartományban Leopoldville (CTK) — Kalondzsinak, a dél-kaszai báburalkodónak fegyveres bandái e napokban véres hadjáratot indítottak a luntu törzs ellen, mert ellenzik Kalondzsi „királyi uralmát". A Reuter hírügynökség idézi az ENSZ teopoldvillei hivatalnokának nyilatkozatát, amely szerint a luntu törzs több száz tagját meggyilkolták és mintegy 700 kunyhót felgyújtottak. Arról a területről, ahol Kalondzsi bandái vérfürdőt rendeztek, a közelmúltban az ENSZ valamennyi csapatát visszavonták. Az Associated Press azt írja, hogy az ENSZ haderőinek kivonása jeladás volt a támadásra. A proletárok szeretete, átok és gyűlölet az árulók, üldöztetés, a junkerek és a tábornokok részéről — ez volt a sorsa Liebknechtnek és a többi forradalmár vezetőnek. Az üldöző hadjárat Liebknecht és Luxemburg Róza körmönfont bestiális meggyilkolásával végződött. A gyilkosok azok közül kerültek ki, akik később a hitleri SA és SS kádereit képezték. A gyilkosságra azok adtak parancsot, akiknek lelkiismeretét 9 millió német és több 10 millió más nemzet fiának halála a két világháborúban elpusztult milliók halála terheli és akiknek követői NyugatNémetországot újból az imperialista világ fegyveres öklévé akarják tenni a békés világgal szemben. Ezért Kari Liebknecht harcos öröke mindig időszerű. A nyugatnémet monopóliumokra, a bonni urakra, még mindig érvényesek azok a szavai, amelyeket 1913-ban a Krupp-féle „hazafiak" címére mondott: „Minél nagyobb a gyűlölet a nemzetek között, annál több a nyereségük!" E szavak érvényesek most is, mert az NSZK kormánykörei ugyanazon az úton haladnak, amelyen a békebontó Vilmos császár és Hitler haladt. A monopóliumok akaratát és érdekeit képviselve e körök a militarizmus, a revansizmus politikájával veszélyeztetik Európa valamennyi nemzetének biztonságát és amint az utóbbi fél évszázad történelmi tapasztalatai mutatják, az egész világ biztonságát. E

zért Liebknecht műve, gondolatai, időszerű felhívást jelentenek a harcra, a német kérdés békés megoldásáért, a békeszerződés aláírásáért, hogy normális kapcsolatok létesüljenek az NDK és az NSZK, valamint a többi állam között. E harcot győzelmes befejezéséig folytatjuk. Kari Liebknecht harcos hagyatékát valóra váltjuk. Václav Vrabec Franciaország folytatja a gyarmati háborút Algír (CTK) — A francia kormány algériai képviselője augusztus 11-én közölte a kormány azon döntését, hogy hatályon kíviil helyezi „a tűzszünetre" vonatkozó határozatát, amelyet Franciaország Algériában egyoldalúan május 20-án hirdettek kl. Ez a propagandstriikk, amelyet az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front már annak idején leleplezett, sohasem akadályozta a franciákat az algériai nép elleni gyarmati háború folytatásában. JAPÁN TEGNAP ÉS M

A Q Cl uitág, íegnagAfeM- tiagjyuá'te.&a Tokió lakossága Csehszlovákia lakosságának a háromnegyede. Ha országunkból látogató érkezik Japán fővárosába, ezt kezdetben el sem tudja képzelni. Az utcákat, sugárutakat és sikátorokat, a mammutváros ereit, idegeit és hajszálereit járva, ahol minden mozgást az idő kérlelhetetlen törvénye szab meg és az élet nem ismer pihenést, az az érzés vesz erőt rajtunk, hogy soha nem ismernénk ki magunkat ebben az útvesztőben, még akkor sem, ha életünk végéig ki nem mozdulnánk belőle. Tokióban nem ismernek utcaneveket, sem címeket. Csak az óriási háztömböknek van valamiféle nevük. A különböző intézmények, vállalatok, diplomáciai képviseletek térképeket nyomatnak nagy példányszámban, szétosztják a taxisofőrök között, hogy látogatóik egyáltalán eljuthassanak hozzájuk. A villanyvezeték minden útszéli oszlopa egyben címjegyzék is. A földtől két-három méter magasságig belepik a nyilak és irányjelzők, nevek és cégjelzések. Általában az ember addig kószál, barangol az utcákon, amíg egy villanyoszlopon megtalálja annak a nevét, akit keres. Ilyenkor azután vége a címkeresésnek, a vándorlásnak, a név mellett nyíl mutatja, merre felé irányítsuk lépteinket. Nem szeretnék rossz jós lenni, de ha Japán fővárosában nem teljesítik 3 esztendő alatt az utcák eikeresztelésének ötéves tervét — pillanatnyilag ugyanis éppen ezzel foglalkozik a tokiói városrendészeti hivatal — úgy 1964-ben, az olimpia idején Tokió veszélyesen hasonlítani fog a mnodabeli Bábel

; hez, sőt valószínűleg még jócskán túl is tesz rajta. Japán fővárosa a házak, épületek, viskók és vityillók, tiszteletreÜJ SZÓ 4 * 1981. augusztus 13. méltó, sokemeletes vasbetonkoloszszusok, fából épített roskatag kunyhók beláthatatlan tengere. Tokióban felhőkarcolót nem találunk. Japánt tudniillik a kifürkészhetetlen véletlen a földrengések övezetébe, jobban mondva pontosan két ilyen övezet metszéspontjára helyezte, ezért a főváros lakói joggal mondhatják, hogy földmozgást reggeliznek, földrengést ebédelnek és vacsorára földindulással laknak jól. A legtöbb esetben csupán néhány másodperces rengésekről van szó, amelyek nem okoznak komolyabb kárt. A földrengések miatt külön törvénnyel megtiltották, hogy a fővárosban 31 méternél magasabb házakat építsenek. Egyetlen kivétel van csupán: Tokió fölött büszkén uralkodik a rádió és a televízió 333 méter magas adótornya, amely szemre a párizsi Eifeltoronyra emlékeztet. Számtalan szintjén és emeletén számos rádiótársaság osztozik meg, s meglehetősen biztonságban érzi magát, mert az egetverő tornyot eleve úgy építették fel, hogy a legerősebb földrengése ket is épségben átvészelje. Tokió szivében pillanatnyi szii net nélkül áramlik a siető emberek bői és robogó gépkocsikból összeöt vöződött harsogó, zsivajgó, tülkölő folyam. A sugárutak hosszában 4 ág ban lüktet az áradat, a gépkocsik kipufogója köpködte füst és bűzfel hők közepette hihetetlen ügyesség gel és halálmegvető bátorsággal cl káznak a motorkerékpárosok. Szinte másodpercenként elsuhan mellettünk egy kettő, a papa háta mögött há rom-négyéves fiúcska ül, két karjá val aggódva átfonja apja derekát. AÍ ám, három-négyéves! A japán gyerekek aprók, akárcsak a szüleik, s akit 3—4-évesnek vélünk, a valóságban már legalább 6 éves és iskolás. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy Tokió belvárosának utcáit elárasztják a gépkocsik. Ugyancsak tévedésbe esnénk, ha azt képzelnénk, hogy Japánban, az egyik legfejlettebb tőkés országban az autó megszokott, mindennapi jelenség. Ennek ellenkezője igaz. Ebben az országban, ahol a dolgozó ember havi átlagos keresete 13 ezer jen (1 csehszlovák korona kb. 50 jennek felel meg), az autók ára 100 ezrekre, sőt milliókra rúg, s ez lehetetlenné teszi, hogy a társaiknál jobban fizetett szakmunkások és az úgynevezett középosztály tagjai megengedhessék maguknak a gépesített sétifikálás fényűzését. Faluhelyen, ahol Japán lakosságának mintegy harmada él, a személyautó még mindig rendkívüli látványosságnak számít. Tokió szívében, a Ginza közelében — ezen az utcán találjuk a legnagyobb üzletházakat és a fényűző szórakozóhelyeket — terül el a császári palota. A nem valami magas, ódon épületeket széles fal, s előtte vizes árok keríti. A bejárat rendszerint zárva van, a császár évente csak kétszer mutatkozik a nép előtt. Ám ahogy múlnak, változnak is az idők, megváltozott az isteni császár helyzete is Japánban. Valamikor régen a kérelmezőket sűrű függöny mögött ülve fogadta — az alattvalók hallhatták az uralkodó szavát, de fennkölt személyét tekintetük nem mocskolhatta be. Akkoriban a császár igazi egyeduralkodó volt, a szó legvalódibb értelmében. A második világháború után kidolgozott alkotmány azonban megnyirbálta középkori kiváltságait. Ma a császár csupán „a nép egységének jelképe". Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen elvesztette volna befolyását. Akaratát még ma is különböző utai', í*?..;:: • A TOKIŰI UTCAKON MAR ELÉG RITK ASAG AZ EtENKSZINü. TARKA KIMONO £M. Fojtik felvétele] kon-módokon érvényesítheti, s Japánban úgy vélik, hogy hatalmát a közeljövőben növelni kívánja. A császári palotában évente csak kétszer mutatkozik a nép előtt, ám más alkalmakkor és más helyeken többször ís látható. Manapság többet ls utazik az országban, mint valaha. Sőt, a császár nemegyszer részt vesz a legnépszerűbb japáni sport rendezvényein, a szumo-mérkőzéseken, amelyeket valamennyi televíziós állomás közvetít. A polgári lapok minden eszközzel népszerűsítik a császárt, Akiliito trónörököst és feleségét, valamint a császár kiskorú unokáját, Hirot, akiben az uralkodó utódját * látják. Tokió mindebben Japán mai életének ellentmĎndásait jelképezi. Találkozik és egymásba ütközik a régi és az új, a modernség és a hagyomány, a gazdagság és a szegénység. A mutatós nagy házak keltette hatást lerontja a külvárosi roskadozó kunyhók látványa. Az utcákon végigkocsikázó, jóllakott emberek mellett százával sietnek el azok, akiknek vacsorára csak néhány kanál zsírtalan — sótalan rizs jut. Az olajfűtéses lakások mellett jellegzetes régi japán házikókat találunk, amelyekben semmiféle fűtés sincs, bár Japánban télen az átlagos hőmérséklet mindössze 3 fokkal van a nulla fölött. Japán ma a fejlett kapitalizmust jelenti, amelyet cifraságokként díszít a hűbéri múlt önmagát túlélt számtalan csökevénye. Ez nyilvánul meg az alacsony bérekben, a nyomorúságos lakásviszonyokban, az emberek eszmei fejletlenségében, az — enyhén szólva — korszerűtlen szokásokban, stb. Valaki egyszer azt írta, hogy Japán szegényebb, mint amilyennek látszik. Bár az egész tőkés világban éppen ebben az országban növekszik legrohamosabban a termelés, a második világháború vége óta a nép átlagos életszínvonala igen keveset változott. De erről legközelebbi riportunkban számolunk be. MILAN MÁDR. KÖVETKEZIK: AZ ELET MINDEN NAP KERDEZ