Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-12 / 222. szám, szombat

Az NSZK leplezi a csehszlovák nép hóhérainak bűneit (Folytatás az L oldalról.) lampolgárok ls, akiknek hozzátartozóit meggyilkolták a náci gonosztevők. Ez a magatartás könnyebben érthetővé válik, ha megfontoljuk, hogy Schäffer szövetségi miniszter már Hitler hatalomra jutása előtt dicsércen nyilatkozott írásaiban a diktátori rendszerekről, az antiszemitizmusról és 1933-ban örömmel vette tudomásul a nácik hatalomra jutását, s minden módon támogatta őket. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya a legerélyesebben elutasítja a Német Szövetségi Köztársaság kormányának Schäffer miniszter által tolmácsolt állásfoglalását, amely nem minősíthető egyébnek, mint olyan provokatív kísérletnek, amely célja a náci gyilkosok bebizonyított gaztetteinek leplezése azzal, hogy hallatlan módon becsmérlik áldozataikat. A Német Szövetségi Köztársaságban a közvélemény megnyugtatáséra közölték, hogy 15, név szerint megnevezett bíró kilépett az igazságügyi hatóságok szolgálatából. Ezzel kapcsolatosan rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy a közzétett dokumentumok értelmében csaknem 1100 bíróra és államügyészre voltak bebizonyíthatók a mér említett fasiszta gaztettek. Ezek a bírók és államügyészek ma tényleges szolgálatot teljesítenek a Német Szövetségi Köztársaság igazságügyi apparátusában. A Német Szövetségi Köztársaság illetékes igazságügyi hivatalai a legutóbbi időben fokozatosan válaszolnak a benyújtott bűnvádi feljelentésekre és közlik, hogy beszüntették az eljárást a vádlottak ellen. Különös az az álláspont, hogy a náci bírókat nem lehet elítélni a náci jogtalanság és a nácik által megszállt európai területeken erőszakosan bevezetett terror normái alapján az e bírák által hozott embertelen halálos ítéletekért sem. Ez az állásfoglalás azonos az egész világ közvéleménye által a legnagyobb felháborodással elítélt náci jogttprás megvédésével. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya, ami a Német Szövetségi Köztársaság kormányának említett állásfoglalását Illeti, a következőt kénytelen hangsúlyozottan kijelenteni: Mivel a müncheni egyezmény már elejétől fogva érvénytelen volt, és ezenfelül ezt az egyezményt és mindazt, ami a müncheni egyezményt követte — beleszámítva Csehszlovákia megszállását.nemzetközi gaztettként értékelték, nyilvánvaló, hogy bármily néven nevezendő politikai, gazdasági és „jogi" intézkedés, amelyek foganatosításával az említett gonosztevő agresszió megnyilvánult Csehszlovákia területén — beleszámítva a német bíráskodás bevezetését — jogsértő, jogellenes cselekedet és gaztett volt, mégpedig a nemzetközi jog értelmében is. Le kell szögeznünk, hogy | a német bíróságok létesítése * • és a német jog érvényesítése Csehszlovákia területén jogellenes és bűnös szándékú cselekedet volt; 2

Csehszlovákia megszállt terü• létén működő valamennyi német bíróság, tehát nemcsak „a különleges bíróságok" (Sondergerichte) — nem voltak tényleges bíróságok, hanem különleges szervezetek, amelyek arra voltak hivatva, hogy biztosítsák a gaztettek elkövetésére irányuló háború céljainak elérését; 3

ezeknek a „bíróságoknak" nem • volt ahhoz semmi joguk, hogy a német jog értelmében ítélkezzenek a megszállt Csehszlovákia lakossága fölött, mert e lakosságot nem fűzte a hűség kötelessége a megszállókhoz, hanem ellenkezőleg, akkor, amikor a csehszlovákiai állampolgárok a megszállók ellen és az általuk bevezetett rendszer ellen irányuló tetteket követtek el bármi célból is, legálisan védekeztek a bűnös szándékú megszállás ellen; 4

mindazok a bírók és állam• ügyészek, akik e „bíróságokon" fejtették ki tevékenységüket — háborús gonosztevők, mert hivatalbeli tisztségüknek eleget téve cinkostársakká váltak a béke ellen irányuló gaztettekben,-a háborús bűnökben és az emberiség elleni gaztettekben; 5

közülük azok, akikre rábizo• nyitottak gyilkosságokat, kegyetlenkedéseket és egyéb bűncselekményeket, ezenfelül háborús gaztettek és az emberiség ellen irányuló gaztettek közvetlen elkövefői. E tényállás figyelembe vételével annál határozottabban kell elutasítani azt a magatartást, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság kormánya tanúsít az úgynevezett „különbíróságok" kérdésében. A Német Szövetségi Köztársaság igazságügyminisztere az említett „bíróságokon" hozott ítéletek ezreinek közzététele után sem riad vissza attól, hogy sző szerint a következőt jelentse ki: „A különbíróságok illetékessége szintén nem tekinthető olyan lényegbevágó tényállásnak, amely alapot adhat büntető, vagy fegyelmi eljárásra. Ezzel kapcsolatban elegendő arra az anyagra rámutatnunk, amelyet a náci jogászok ellen Nürnbergben 1947-ben folytatott bűnper Idején hoztak nyilvánosságra. E bűnperben Belford Taylor amerikai tábornok képviselte a vádat. A bűnper megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a „különleges bíróságok" és az úgynevezett „néptörvényszék" nem volt egyéb, mint a náci terror és jogtiprás aktív szerve, éppen úgy, mint a Gestapo és a Sicherheitsdienst. E „bíróságok" tevékenysége sok tízezer gyilkosságot eredményezett, olyan emberek kivégzését a nácik vesztőhelyein, akik e „bíróságok" bírói és államügyészei kezébe jutottak. A nürnbergi bűnperben hozott ítéletben az áll, hogy a bűntevékenységgel vádolt bírók és államügyészek „a háborúban érvényes törvényeket és az emberiesség törvényeit tudatosan megsértve részesei voltak a kegyetlenkedéseken és jogtipráson alapuló rendszernek. A gyilkos bírói talár mögé rejtette tőrét." A szövetségesek Németországban ténykedő ellenőrző tanácsa jóval a szóban forgó ítélet kihirdetése előtt — 1945. október 30-án — tette közző 4-es számú nyilatkozatát, amelyben szó szerint a következőt állapltja meg: „...Meg kell fosztani hivataluktól azokat a bírókat és államügyészeket, akik a náci párt tagjai vaítak és mint olyanok aktívan léptek fel, valamint mindazokat a személyeket, akik közvetlenül alkalmazták a hitlerizmus büntető módszerelt és a jövöben sem engedélyezhető, hogy bírói, illetve államügyész! tisztséget viseljenek". A Német Demokratikus Köztársaság területén teljes mértékben végre is hajtották a német igazságszolgáltatási apparátus megtisztítását. A már említett nyilvánosságra hozott iratanyag arról tanúskodik, hogy nem jártak el hasonlóképpen a Német Szövetségi Köztársaság területén, ahol a legfelső kormánykörök veszik védelmükbe a volt náci bírákat. Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a náci jogászok által elkövetett gaztettek a nemzetközi jog értelmében is gaztetteknek minősítendők, mint ahogyan ezt az 1943. október 30-i moszkvai deklaráció is hangsúlyozza és azt, hogy a hitleristák felelősséget viselnek kegyetlenkedéselkért. Ugyanerre az álláspontra helyezkednek az 1945. augusztus 8-án kötött londoni egyezmények, melyek szerint köröztetni kell és meg kell büntetni a tengely európai országaiban tevéI kenységüket kifejtett háborús gonosztevőket. Ezt az álláspontot nyilvánítja ki az ENSZ közgyűlésének 1946. december 11-i 95/1. sz. határozata és az 1948. december 9-én kötött egyezmény, melvnek értelmében meg kell akadályozni a népirtás gonosztettének elkövetését és büntetni kell az Ilyen gaztetteket. Ezt az egyezményt a Német Szövetségi ' Köztársaság képviselői 194^. augusztus 8-án szintén aláírták. Az említett gaztettek sohasem évülnek el, sőt ellenkezőleg, a nemzetközi jog értelmében minden állam kötelessége, hogy nrniden körülmények között köröztesse "z e gaztetteket elkövetőket, állítsa bíróság elé és büntesse meg őket. A Német Szövetségi Köztársaság alkotmánya is elismeri ezí a kötelességét, amikor a 25. számú cikkelyben lerögzíti, hogy a nemzetközi jogi normák szerves részei a szövetségi jognak, és fölötte állnak a Német Szövetségi Köztársaságban érvényes törvényeknek. Mert közvetlenül kifejezésre juttatják a Szövetségi Köztársaság területén élő lakosság jogait és kötelességeit. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya e kötelességeinek s kötelezettségvállalásainak egybevetése azzal a magatartással, amelyet a súlyos gaztetteket elkövetett náci jogászok igazságos megbüntetésnek kérdésében tanúsít, azt bizonyítja, hogy e magatartása merő ellentétben áll nemcsak az említett kötelezettségekkel, hanem azzal is, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya hangoztatja, hogy demokratikus légkörben, a szabadság légkörében és barátságban akar élni a többi nemzetekkel. A bűncselekmények elkövetésével vádolt bírók és államügyészek áldozatai ugyanis nemcsak csehszlovák állampolgárok voltak, hanem Lengyelország, Franciaország, a Szovjetunió, Norvégia és mindazon országok polgárai is, amelyeket a náci agresszorok megtámadtak és amely országok közül ma nem egyet biztosít a Német Szövetségi Köztársaság kormánya őszinte barátságáról és szövetségességéről. A Német Szövetségi Köztársaság parlamentje 1961. július 15-én úgynevezett törvényt hagyott jóvá, amelynek értelmében azoknak a „bíróknak és államügyészeknek, akik 1939. szeptember 1. és 1945. május l-e közötti időben közreműködtek a büntetőjog végrehajtásában", lehetővé kell tenni, hogy 1962. július 30-ig saját kérésükre — tehát nem fegyelmi vagy büntetőeljárás következtében — nyugdíjazzák őket. Ezt ei törvényt tehát úgy értelmezhetjük, b<s;y a Német Szövetségi Köztársasög&prmánya megkísérli a nyugpjtoápet igazságszolgáltatás terén fennáíUTviszonyokról folytatott vita befejezését, a legsúlyosabb gaztetteket elkövetett náci bírók igazságos megbüntetésének korlátozását és azt, hogy teljes nyugdijat kapjanak a náci rendszernek tett szolgálataikért. Emellett bűnös voltukat még a szövetségi parlament sem vonja kétségbe, mini ahogyan erről az említett törvényjavaslatot megindokló beszámoló is tanúskodik. Nyilvánvaló tehát, hogy tekintettel a náci bírók bűnrészességének terjedelmére — mint ahogyan ezt a csehszlovákiai illetékes helyek által előterjesztett anyag is bizonyítja -—, a szövetségi parlament ezen állásfoglalása nem egyéb minden jog és humanitás kigúnyolásánál, a kivégzettek hozzátartozóinak megsértésénél, akik jogosan elvárják, hogy igazságos büntetés sújtja a gyilkosokat. Csehszlovákia népe sohasem békélhet meg azzal a magatartással, amelyet az NSZK hivatalos helyein tanúsítanak azokkal a náci bírókkal és államügyészekkel szemben, akik Csehszlovákia területén súlyos gaztetteket követtek el csehszlovákiai állampolgárokkal szemben. Az ilyen magatartást Csehszlovákia minden polgára magától értetődően összefüggésbe hozza a Német Szövetségi Köztársaságban végbemenő fejleményekkel, a nyugat-németországi revansista mozgalom széleskörű kibontakozásával és azzal, hogy a szövetségi kormány és a tartományi kormányok élenjáró képviselői közvetlenül vesznek részt a Csehszlovákia ellen irányuló revansista provokációkban, arról tanúskodik, hogy a revansizmus, a területi igények hangoztatása és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, valamint a többi szocialista ország elleni ellenséges hangulat a Német Szövetségi Köztársaság kormányának hivatalos politikája. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya élesen tiltakozik a Német Szövetségi Köziu-ľ kormányánál az ellen, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormányának és igazságszolgáltatásának Illetékes helyei elutasítják azoknak a náci bíróknak és államügyészeknek Igazságos megbüntetését, akik közvetlen bűnrészesei sok ezer csehszlovák állampolgár meggyilkolásának és akikre az előterjesztett anyag rábizonyítja az említett bűncselekményeket. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya ragaszkodik ahhoz a követelményhez, hogy a potsdami egyezmény értelmében távolítsák el ezeket a gonosztevőket a nyugatnémet igazságszolgáltatási apparátusból, s a törvény értelmében büntessék meg őket. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya ellenkező esetben fenntartja magának azt a jogot, hogy megtegye a szerinte e téren szükséges lépéseket. Fogadás a Külügyminisztériumban (CTK) — Dr. Antonín Gregor, a külügyminiszter első helyettese pénteken augusztus 11-én bemutatkozó látogatáson fogadta Jayme de Barros Gomest, a Brazíliai Egyesült Államok új rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, akí a legközelebbi napokban átadja megbízólevelét köztársaságunk elnökének. A fogadáson dr. Bohumír Verner, a Külügyminisztérium diplomáciai prokollfőnöke Is jelen volt. Josef Kotas elvtárs kitüntetése (CTK) — Antonín Novotný, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke Josef Kotas elvtársnak 70. születésnapja alkalmából „A szocialista haza építéséért" Klement Gottwald-rendet adományozta, a munkásmozgalomban kifejtett érdemes tevékenységéért és a szocialista építőmunkában szerzett érdemeiért. Olasz szövetkezetesek a dél-morvaországi kerületben (CTK) —• A Lega Nazionale olasz szövetkezeti szövetség 10-tagú küldöttsége, amely a Ssövetkezetek Központi Tanácsénak meghívására látogatott hazánkba, e hét elejétől a dél-morvaországi kerületben tartózkodik, az ottani termelő- As fogyasztási szövetkezetek tevékenységét tanulmányozza. Üljünk tárgyalóasztalhoz és nyugodtan, konkrétan beszéljük meg, mi a teendő H. Sz. Hruscsov beszéde a szovjet—román barátság moszkvai gyűlésén Moszkva (CTK) — Augusztus 11-én tartották Moszkvában a Kremlben a szovjet-román barátság gyűlését a moszkvai dolgozók több mint 2000 képviselőjének részvételével. A jelenlevők lelkesen üdvözölték Gheorghe Gheorghiu-Dejt, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a Román Népköztársaság Államtanácsának elnökét, valamint a román párt- és kormányküldöttség többi tagját. Az ülésen jelen volt Nyikita Hruscsov, a SZKP KB első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak tovvábbi képviselőivel. A gyűlésen a többi között felszólalt N. Sz. Hruscsov is, akit hosszan tartó tapssal fogadtak. N. Sz. Hruscsov beszédében kijelentette, hogy a román párt- és kormányküldöttség látogatása a szovjet nép őszinte tiszteletének és szívélyes barátságának meggyőző megnyilvánulása a román nép iránt. Az SZKP és a Román Munkáspárt között mindenkor teljesen azonos nézet uralkodott, a szocializmus és kommunizmus építésében, a külpolitikában, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseiben. X. Sz. Hruscsov hangsúlyozta: „Nemcsak mi akarunk jól élni, hanem munkánkkal előkészítjük a jövő nemzedékek boldogságához vezető utat. Nagyszerű feladataink békés szándékúak, és ezért a háború ellen vagyunk. A szocializmus megváltoztatta Románia arculatát. A legutolsó évtizedben Romániában 250 üzemet építettek. 1960ban Románia ipari termelése 15 szőrösen tnűlta leiül a háború előtti színvonalat. V. Sz. Hruscsov kiemelte, bogy a Szovjetunió mos! kellő erővel rendelkezik bármilyen nagy feladat elvégzésére. és rámutatott arra, bogy az nem a véletlen játéka, bogy éppen szovjet emberek jutottak elsőkként a világűrbe. Az igaz ügybe vetett hit lehetővé teszi a szovjet népnek, hogy vonakodás nélkül mondhassa - a kapitalista világnak: Keljünk versenyre a béke feltételei között. a háborúval való fenyegetőzés és háborús eszközök nélkül. Ogy véljük, elsősorban ki kell küszöbölni az országok közötti kapcsolatokból a második világháború maradványait és kedvező talajt kell teremteni a barátság és együttműködés fejlesztésére valamennyi állammal. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke említést tett azokról a beszélgetésekről, amelyeket Fanfani olasz miniszterelnökkel és Segni külügyminiszterrel folytatott, majd hozzáfűzte, hogy ezek a megbeszélések hasznosak voltak. Az olasz néppel békében és barátságban akarunk élni. Azonban ezt az országot az agresszív atlanti tömbhöz csatolták, amely háborúval fenyegetőzik abban az esetben, ha megkötjük a békeszerződést Németországgal. N. Sz. Hruscsov rámutatott, bogy Görögország területén a Szovjetunió ellen irányuló katonai támaszpontok vannak. „Bennünket ilyképpen olyan országok, is veszélyeztetnek, mint Görögország, Olaszország, Norvégia, Dánia, Belgium, Hollandia, nem szólva a nagyobb európai országokról, mint Franciaország, Nagy-Britannia, és Nyugat-Németország. ..A Német Demokratikus Köztársasággal aláírjuk a békeszerződést, jelentette ki N Sz. Hruscsov Ha az imperialista államok kirobbantják a háborút, úgy arra kényszerítenek bennünket, hogy Önvédelemből súlyos csapást mérjünk ne csak a fő támadó területeire, hanem olyan katonai támaszpontokra is, amelyek az Északatlanti Tömb tagállamainak területén vannak. N. Sz. Hruscsov a görög néphez és a NATO többi tagjaihoz a következő szavakat intézte: „Ébredjenek tudatára annak, milyen veszedelmes úton vezetik önöket Adenauer kancellár, a tevansisták és mindazok, akik Adenaner politikáját követik. Mert, ha az imperialisták kirobbantják a háborút, úgy a logika és a báború törvényei a Szovjetuniót és a többi szocialista országot akaratuk ellenére arra kényszerítik, hogy súlyos csapást mérjenek a támadókra, legyenek a támaszpontok bárhol is. Józanul kell a helyzetet mérlegelni és mindent meg kell tenni az esetleges szerencsétlenség meggátlására". A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kijelentette, hogy a nyugati hatalmak ki akarják próbálni a Szovjetunió erejét. Imperialista urak, erre nincs elég erejük — mondotta N. Sz. Hruscsov a jelenlevők viharos tetszésnyilvánítása közben. N. Sz. Hruscsov utalt a német békeszerződés megkötésére irányuló szovjet javaslatokra és hozzáfűzte, hogy a Szovjetunió hajlandó meghallgatni és megtárgyalni a nyugati országok bármilyen konstrnktív javaslatát. Ne keressék a mi álláspontunkban azt. ami ott nincs — mondotta a nyugati hatalmak címére. A szovjet kormány nem akar senkit sem megkárosítani és senkit sem fenyeget. Eleve kudarcra van ítélve az a kísérlet. hogy háború útján egyesítsék a két német államot. — hangsúlyozta Hruscsov és hozzáfűzte, — ha ilyen háború kezdődik, akkor már nem lesz mit egyesíteni Németországban. Azonban Adenaner kancellár szövetségeseit kitartóan a fenyegetőzések és a háborús veszedelem elmélyítésének útjára tereli. N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió senkit sem fenyeget. Ami atomévszázadunkban őrültség a háború kirobbantásával fenyegetőzni. Hangsúlyozzuk, küszöböljük ki a múlt háború maradványait és a béke érdekében kössük meg a békeszerződést Németországgal. A szovjet kormány nem kívánja senki területének elszakftását. Javasolja, bogy jogilag erősítsék meg azokat a határokat, amelyek létrejöttek és hosszú évek óta fennállónak. Meg akarjnk fosztani a revansista köröket az új háború kirobbantásának lehetőségétől. A szovjet kormány az európai szilárd £• tartts béke megteremtésére törekszik. Ha a másik fél óhajtaná az együttműködést, ha a nyugat-burlini kérdésf nem akarnák az erőpróba útján rendezni, a megegyozés minden bizonnyal sikerülne. A Szovjetunió nem ármánykodik Nyugat-Berlin és lakossága életmódjának kérdésében. A szovjet javaslatok mind a két félnek ésszerű kiutat nyújtanak. Senki tekintélye sem szenved csorbát, senki sem nyer előnyt a másik hátrányára. A Szovjetunió javasolja, hogy NyugatBerlin szabad város statútumát megbízható nemzetközi kezességekkel biztosítsák. Azt akarjuk — mondotta N. Sz. Hruscsov, — hogy végre létrejöjjön a békeszerződés Németországgal és elérjük a békés rendezést azokkal az országokkal együtt, amelyek meg akarják szilárdítani a nemzetek közötti békét és barátságot. Ha a nyugati hatalmak nem akarnak majd együttműködni ezen fontos dologban, úgy a Szovjetunió és a többi békeszerető állam kénytelen lesz aláírni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. N. Sz. Hruscsov azt raondutta továb bá: „Ismét kijelentem az egész világ előtt, ne fenyegessük egymást, ne keressük azt, ami minket elválaszt, és ne mélyítsük el a már eddig is nagy ellentéteket. Javasolom, üljünk a tárgyalóasztalhoz, nyugodtan és konkrétan beszéljük meg, mi a teendő, hogy azon a mezőn, amely a legutóbbi háborúból megmaradt, ne csírázzanak ki az újabb összetűzések magvai. Ma elolvastam a Kennedy amerikai elnök sajtóértekezletéről szóló jelentést. A háborús konfliktus veszedelmének kérdésére a német békeszerződés megkötésével kapcsolatban az elnök kijelentette: „Reméljük, sikerül elemünk a problémák békés megoldását." Az ilyen nyilatkozatot örömmel In gadhatjuk. A szovjet kormány a békés megegyezésre törekszik. Azonban éppen azért, hogy a békés megoldást biztosíthassuk, meg kell kötnünk a békeszerződést Németországgal. Csupán ily módon lehet felszámolni a második világháború maradványait. N. Sz. Hruscsov kifejezte azt a reményét, hogy a Nyugat és elsősorban az USA vezető köreiben a józan ész fog győzni és a fegyvercsörtetők meghátrálnak a józan és pártatlan álláspont előtt. Reméljük, hogy a nyugati hatalmak kormányai végül arra a megállapításra jutnak, hogy olyan egyezményt érünk ei, amely tiszteletben tartaná a Németországban, Európában és az egész világon uralkodó helyzetet és valamennyi ország nemzeteinek jobb kilátásokat hoz, mint a veszedelmes játék a tűzzel. N. Sz. Hruscsov az SZKP Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak nevében ismét kijelentette, mindent meglesznek, hogy a háborút megakadályozzák. A fenyegetőzésektől azonban nem riadnak meg. „Elsőkként nem hozzuk működésbe rakétaberendezéseinket. nem kezdjük meg a háborút, azonban ha az imperialisták ránk kényszerítik, becsülettel helyt állunk és a támadóra döntő csapást mérünk. A dolgozók azon javaslatával kapcsolatban. hogy a védelem céljaira szolgáló egyes üzemekben bevezessék a nyolcórai munkaidőt, N. Sz. Hruscsov kijelentette: „Engedjék meg, hogy ezt a javaslatot a helyzet szerint alkalmazzuk. E kérdésben bízzanak a kormányban és a párt Központi Bizottságában. N. Sz. Hruscsov kijelentette továbbá: ..Ma erősek vagyunk. Még sohasem volt olyan erős a tartós béke biztosítására, az általános leszerelés elérésére irányuló törekvésünk. Hajlandók vagyunk haladéktalanul aiáírni a leszerelésről és valamennyi fajts fegyver felszámolásáról szóló szerződési teljes ás szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett. Nyikita Hruscsov kijelentette, hogy a közös szovjet-román közleményben viszszatükröződik a két ország nemzeteinek közös nézete a jelenlegi világfejlődés valamennyi fontos kérdésében. Ma láthatjuk az emberiség ragyogó szocialista hajnalát — mondotta N. Sz. Hruscsov, — mely a gyönyörű kommunista nap előhírnöke. Ez a nap elérkezik és a világ valamennyi népének boldog békés életet hoz. Ezért harcolnak az egész szocialista tábor, a világ valamennyi országának kommunistái." Cl SZÖ 1 * 1961. augusztus 2. I