Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-09 / 219 . szám, szerda

Győzelmi jelentés I A Csehszlovák Rádió hétfő dél< előtti adását teljesen a Vosztok-2 \ űrhajó és hös pilótája útjának, valamint a sikeres leszállásnak szentelte. Műsor közben a szerkesztőnek ragyogó ötlete támadt: magnetofonszalagra vette fel a Moszkvai Rádió legelső jelentését arról, hogy Tyitov őrnagy, a második űrhajós földet ért. A moszkvai bemondó ünnepélyes, lelkes jelentését, a történelmi jelentőségű második űrrepülés stkerét hirdető szavakat a hangjelvételről röviddel első elhangzásuk után közvetítette a Csehszlovák Rádió minden adóállomása. Szép gondolat volt: megörökíteni a nagy eseményről sióló legelső hírt annak szájából, aki először tudatta a világgal. Kevesen tudják azonban, ktnek a hangját hallottuk, ki volt az, aki oly méltóságteljes ünnepélyességgel, zengő, mély hangon, szivet gyönyörködtető büszkeséggel jelentette: „Vnyimányie, unyimányíe. Govorlt Moszkva. Rabotajut vszje ragylosztáncit Szovfetszkovo Szojuza... Koszmicseszktj palot uszpjesno szoverson..." Emlékezzünk csak elvtársak, akik a háború éveiben, zárt ablakok, ajtók mögött a Moszkvai Rádió tiltott híreit hallgattuk, hogy reményt keressünk a bemondó hangjában ... Emlékezzenek csak amikor a világszerte ismert „Široká sztranä moja rodnaja... kezdetű dal első akkordja — a szünetjel — elhangzása után megszólalt a csengő mély hang: Vnyimányle, vnyimányie... Es jelentette a szovjet nép a hadsereg dicső győzelmeit... Igen, ugyanaz a hang volt: Jurij Levitán hangja. Ö az, aki a nagy Honvédő Háború győzelmeit jelentette. Az ó szavaiból tudta meg először a világ, hogy útnak indult a második, ember irányította űrhajó, hogy földet ért Tyitov őrnagy, hogy a szovjet nép újabb győzelmet aratott. (v. Alekszander Romanov helyszíni tudósítása a Vosztok-2 indulásáról A rakéfokilövohelyen augusztus 6-án A SZOVJET TUDOMÁNY GYŐZELME iiiiiiiimimmimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Gépkocsink asztalt úton robog a végtelen síkságon. Falvak, városok maradnak mögöttünk. A távolban egy furcsa építmény emelkedik a magasba. Közelebb érünk. Az építmény egy fémváz, közepéből a magasba mered a ttöbj)16pcsős rakéta szivaralakú csúcsa. Á hatalmas tartővasak szilárdan tartják -a rakétát. A rakátakilövfihelyrs érkezünk. A rakétát körülvevő acélszerkezeten emberek tevékenykednek. A hangszórókbői percenként rövid, pontos vezényszavak hangzanak. A start előtti előkészületek folynak. A rakéta csúcsától lefut a felvonó és egy alacsony, kockás-ingű, szürkenadrágos fiatalember ugrik kl belőle. Lefut a néhány lépcsőfokon és az ott álló csoporthoz csatlakozik. A csoportban ott van a főkonstruktőr, az az ember, akinek a kezében futnak öszsze az előkészület szálai. A csoportban ott áll egy kékinges fiatalember is. A többi munkáshoz hasonlít.' Észre sem vennénk, ha valaki nem súgná meg: „Ez Germán Sztyepanovics Tyitov, az űrrepülő. Egyike azoknak, akik Juri] Gagarínnal együtt készültek az űrrepülésre." Közelebb lépünk, hogy jobban szemügyre vehessük. A szellő felborzolja Germán Tyitov világos haját. Szürke szemében szikrák táncolnak. Senki Amikor Gagarin űrrepülésének hírét hallottam, első érzésem a mérhetetlen csodálat volt, amely egy kitűnően felkészült, mélységesen rokonszenves, bátorszívű szovjet embernek szólt. Minden további hír növelte e csodálatomat; különösen Gagarin talpraesettsége, ízes humora és nem utolsósorban hatalmas technikai tudása és képzettsége nyűgözött le. Megszerettem finom mosolyát, szemének derűjét és határozott, öntudatos jellépésében azt a szerény egyszerűséget és biztonságot, amelylyel a gáncsoskodókat nemcsak leszerelte, hanem meg Is nyerte. A Vosztok-2 utasára, Germán Sztyepanovics Tyitov őrnagyra ugyanezzel a csodálattal és tisztelettel tekintek. Bizonyos, hogy ő is rendkívül sokat át, talán Gagarinnál többet tapasztalhatott és a szovjet tudománynak, a haladás erőinek olyan szolgálatokat végzett, amelyekben más nem előzhette meg. De ebben az ünnepi pillanatban szerintem nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy Gagarinok és Tyttovok, ezek a nem mindennapi áldozatkész, talpraesett, kitűnően Iskolázott szovjet fiatalok, a kommunista építés legnagyobb hősei Ttem egyedülálló jelenségek, de számosak már a mai szovjet társadalomban. És varázslatos érzést vált ki belölünk az a szeretet, amellyel mindenkor a pártra, a Komszomolra, a szovjet társadalomra, azokra az erőkre hivatkoznak, amelyek lehetővé tették, hogy ma mint a világűr első meghódítóit ünnepelhessük őket. De hadd ünnepeljük ugyanilyen mélységgel és lelkesedéssel a szovjet tudományt is. Mélységes csodálatunk illesse azokat a névtelen tudósokat és munkásokat — a haladó emberiség legjobb elméit — akik a szputnyikokat, a Vosztok-ürhajókat tervezik, megépítik, útjukra küldik, akik a tudomány új felfedezéseit nem a pusztulás és romlás, hanem a haladás -és a béke szolgálatába állítják. Tyitov és Gagarin az ő dicsőségük eleven hordozói, jelképei és a mi csodálatunk, tiszteletünk úgy kapja meg tgazi tartalmát, ha velük, az emberi haladás dicsőséges jelképeivel a világbéke kovácsolóit, az emberi haladás úttörő harcosait, a szovjet tudományt és a kommunizmus halhatatlan eszményét, a siker rek kútjorrását ünnepeljük. Dicsőség ezért a szovjet tudománynak, amely az ember javát — a jövőt szolgálja! EGRI VIKTOR Germánov Tyitovot párttaggá igazolták Moszkva (ČTK) — Az SZKP Központi Bizottságának határozata alapján Germán Tyitov tagjelöltet, aki példás hőstettet hajtott végre a világűr meghódítása terén, felvették a Szovjetunió Kommunista Pártja tagjai sorába. A határozat a többi között hangsúlyozza, hogy Germán Tyitov hőstettével dicsőséget szerzett szocialista hazájának az egész világban és megérdemli, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagja legyen. „Büszke vagyok férjemre" „Büszke vagyok férjemre" — jejfj lentette ki Tamara Tyitova a raá= sodik űrfltas felesége a moszkvai E Pravda tudósítójának. „Senki sem — boldogabb nálnnk szovjet asRzo3 nyoknál, mert a mi férjeink, E apáink, testvéreink mindenben az 5 elsők a világon." sem gondolná, hogy 'már 26 éves — sokkal fiatalabbnak tűnik. Egész megjelenéséből egészség és életöröm sugárzik. Nevetése szinte ragályos, tréfálkozik. Az űrrepülés egyik teoretikusa elmondja, milyen óriási jelentősége van a második emberirányította űrhajó repülésének. A részleteket természetesen csak később tudjuk meg. Egy azonban már most világos, a hosszú tartamú űrrepülés lehetővé teszi a kozmikus térség tökéletesebb tanulmányozását és újra leellenőrzi az ember tevékenységét a súlytalanság állapotában. . Estére befejezik az összes előkészületet. Üjra találkozunk az űrutassal. Repülőegyenruhában van. Köréje gyűlnek az elvtársak, akik az űrhajót a nagy útra előkészítették. A mérnökök és a munkások barátságosan elbeszélgetnek Germán Tyitovval, elmondják neki mit tettek azért, hogy az űrhajóban minden a legnagyobb rendben legyen. Mindegyikük kezet szorít Tyitovval, jó útat kiván neki. Germán Tyitov megköszöni a jókívánságokat, örömét fejezi ki afölött, hogy ő kapta ezt a feladatot. Megígéri, hogy visszatérése utón eljön a rakétakilővopályára, hogy elmesélje élményeit a „kozmodrom" dolgozóinak. Augusztus 6-a van. A sztyeppe felett ragyogóan süt a nap, és megcsillant a készenlétben álló Vosztok-2 űrhajó ezüstös testén. Nem messze az űrhajótól a rakéta'kilövőhely parancsnoki pontján kis csoport gyűlt össze: Itt vannak a rakétakilövéssel foglalkozó állami bizottság tagjai, vezető szovjet tudósok, a rakétát megalkotó konstruktőrök, a startcsoport személyzete. Az állami bizottság elnöke megnyitja a rövid megbeszélést. A felszólalások rövidek, a jelenlevők szűkszavúan jelentik: „Az induláshoz minden készen áll!" Néhány vezényszó hangzik el. A strathely kiürül. Csupán néhány ember, a legszükségesebb személyzet marad Itt. Mindenki elfoglalja a helyét. Egyszer csak a kozmodrom főkapuja előtt feltűnik a kék autóbusz, amely április 12-én jurij Gagarint hozta a start helyére. Belőle kis csoport lép ki, benne egy fiatalember, aki nehezebben mozog a többieknél. Narancssárgaszínű űrhajós öltözetén ott a felirat: CCCP — Szovjetunió. Lassú léptekkel tart az űr,hajó aljában várakozó lift felé: hiába, az űrhajós öltözet nem földi séták számára készült. Elérkezett a felszállás előtti utolsó negyedóra. Lehetetlen nem megemlékezni ezekben a percekben azokról, akik ezt a hatalmas művet létrehozták. Akik megalkották azokat az óriási motorokat, amelyek a közel 5 tonnás űrhajót többszázkilométeres magasságba repítik. Azokról, akik megalkották a nagyszerű irányító berendezést, a bonyolult telemetrikus műszereket, amelyek a világűrben gyűjtött adatokat a Földre továbbítják. Meg kell emlékezni a mérnökökről, akik az ember űrrepülésének biztonságáról gondoskodtak. Alig találunk tudományos, vagy műszaki ágazatot, amely nem vette volna kl részét közvetve, vagy közvetlenül a Vosztok-2 megépítéséből. A Vosztok-2 elkészítésén számos üzem, sok ezer munkás vett részt. De térjünk vissza a start színhelyére. A második szovjet űrhajóshoz egymásután lépnek oda barátai, a hármas számú, a négyes számú, ötös számú űrhajós-jelölt. Azok, akiknek nevét nemsokára épp oly Jól fogja ismerni az egész emberiség, mint Gagarinét és Tyitovét. Germán Tyitov szeméből örömet olvashatunk ki, arcát nem hagyja el a széles mosoly. Jól éli neki az űrhajós sisak, kiemeli magas homlokát, egyenes orrát, erélyes állát. Még néhôny lépés és az első lépcsőfokra lép. Itt az állami bizottság tagjai, a tudósok, a főkonstruktőr kezet szorítanak vele, megölelik, sikeres utat kívánnak neki. Germán Tyitov a lifthez lép- és elmondja üzenetét a szovjet néphez'. Kijelenti: becsülettel teljesíti a feladatot, amellyel a párt és a kormány bízta meg. Az űrhajópilóta egyszerű szavakkal fejezte ki határtalan hazaszeretetét, elhatôrozását, hogy mindent megtesz a haza felvirágzása érdekében. A jelenlevők lelkesen tapsolnak. Germán Tyitov még egyszer búcsút int és fellép a liftbe. Mi az űrhajó kilövését a megfigyelőhelyről nézzük végig. A megfigyelőhely kb. másfélkilométernyire van a start színhelyétől. Mindenről tudunk,. ami ott történik. A rádió közvetíti az utolsó vezényszavakat. Még 10 perc van bátra a felszállésig. Az állami bizottság elnöke rádiótelefonon megkérdezi az űrhajóst, hogy érzi magát. A válasz határozott: „Kitűnően, nagyszerűen érzem magam." Még 5 perc. Aztán csak 3, majd elhangzik az utolsó parancsszó: „Kilövés!", „Értettem, kilövés", hangzik a válasz. Az ezüstestű rakéta mellől eltűnnek a tartóoszlopok. A rakéta pontosan 9 órakor, mintegy varázslatos erSkált&l hajtva, lassan eltávolodik a Földtől. Azután sebessége egyre jobban felgyorsul és hatalmas ezüst nyílként tör a magasba. Innen a Földről úgy néz ki, mintha két nap ragyogna az égbolton. A rakéta egy tűzgolyóhoz hasonlít, állandóan kisebbedik. Az űrhaj g aránylag alacsonyan repül, oldalt fordul és lassan rátér a körpályára. Ezekben a mősodpercekben a megfigyelőközpont rádióállomása Germán Tyitov első szavait közvetítette a világűrből: „Repülők a Föld felett, repülök drága hazám felett." Néhány percig csend volt, aztán újra felhangzott a hangszóróban Tyitov baritonja. Hangja jól hallható, mintha csak itt volna közelünkben: „Az űrhajó nyugodtan halad pályáján. Minden jót kívánok nektek elvtársak. Hamarosan viszontlátjuk egymást." A korai viszontlátásra — köszöntik Tyitovot elvtársai. Szerencsés utat kíván neki a Szovjetunió népe. Ä Földet érés feléién augusztus Kora hajnalban, amikor a Vosztok-2 még 12-ík, 13-lk körét rótta a földgolyó körül, az emberiség lélekzetvisszafojtva várta az űrhajóról érkező híreket, a Földre érkezés kijelölt helyén már mindenki készen állt a szputnyik-űrhajó jogadására. Akiket a földreérés irányításával bíztak meg még egyszer ellenőrizték az összes műszereket és egyeztették az összes adatokat. Készültségbe helyezték a repülőgépeket és helikoptereket. Valamennyi pilóta készen állt, hogy útnak induljon abba a körzetbe, ahol az űrhajó leereszkedik a Földre. Kisvőrtatva a parancsnoki posztra megérkezik a parancs: „Itt az idő az indulásra!" Felbúgnak a repülőgépek motorjai, egymás után emelkednek a magasba a gépek. Azon a helyen, ahol az űrhajós Földet ért, nagy tömeg gyűlt össze. Sok száz szemtanúja volt a második szovjet űrhajós leszállásának. Tyitov őrnagynak most sem volt könnyű dolga: Mindenki közel akart férkőzni hozzá, mindenki kezet akart szorítani vele nagyszerű űrutazása után. Az űrhajós első útja földet érése után oda vezetett, ahonnan telefonkapcsolást tudott találni Moszkvával, a Kremllel. A Hruscsov elvtárssal való telefonbeszélgetés .után a második szovjet firhajős katonai gépkocsin a repülőtérre hajtott. A repülőtéren várakozó különrepülőgépen népes csoport készült fogadására: Ott voltak a repülőorvosok, a repülőszövetség felügyelője, akt az új világrekordot fogja hitelesíteni, ott volt néhány újságíró is. Itt Is mindenki elsőnek akart szót váltani Germán Sztyepanovics Tyitovval és ebben elsősorban a jelenlevő újságírok jártak élen. A repülőorvosok, akik most első ízben akarták megvizsgálni Tyitov őrnagyot földetérése után, alig fértek a közelébe. Végül Is azpnban Tyitov őrnagyot — aki közben első nyilatkozatát adta az újságíróknak és közölte, hogy jól van, nagyszerűen érzi magát — lefektették a heverőre és az orvosok hozzákezdtek az első vizsgálathoz. A vizsgálatot vezető orvos kisvártatva gratulált Tyitov elvtársnak. Vérnyomása 120/70. ,Nagyszerű szervezete van Germán Tyitov elvtárs."-' V. P. Napirenden: Utazás a bolygókra Dr. Ludmilla Pajdušáková-Mrkosové, a Skalnaté Pleso-1 csillagvizsgáló igazgatója, neves csillagász Germán Sztyepanovics Tyitov síkeres űrrepülésével kapcsolatban kijelentette: „A hosszú időtartamú űrrepülés bebizonyította, hogy az ember sokáig kibírja a súlytalansági állapotot és így a közeljövőben távolabbi és igényesebb űrrepülésre szánhatja el magát. Ma már azt mondhatjuk, hogy Tyitov őrnagy útja a Holdra utazás főpróbája volt. Ez a siker azt mutatja, hogy az ember űrrepülésével kapcsolatos fő problémákat már megoldották. Most a napirendre a bolygoközi utazás került. jQj SZÖ 5 * 1961. augusztus S.