Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-01 / 212. szám, kedd

35 Holnapután reggel nyolckor... A

Z IPOLY MENTÉN lassan-lassan vegéhez közeledik'az aratás. A kétmenetes gabonabegyűjtést már sok községben „megkóstolták". A szövetkezetesek nem is titkolják örömüket, hisz az idén nem az aratók, hanem a gépek izzadtak a forró nyári hőségben. Megtörtént, hogy némely szövetkezet gépei ugyan nem erőltették meg magukat, jócskán akadtak azonban olyanok is, melyeknek viszont még a szomszéd gépeit is sikerült munkába állítaniuk. Buzitka jó szövetkezet hírében áll a luöeneci járásban. Annak rendje s módja szerint itt is gépek vágták le a gabonát. Ám a rozs egy kicsit több gondot okozott a szövetkezet vezetőségének. Segítségképpen az Ipoly mente községeibe több gép érkezett északról. Turčianske Teplice kombájnja Buzitkára is eljutott. Amikor azonban a szövetkezet tizenkét hektáros gabonatábláján elkezdte csépelni a rozsot, távirattal visszahívták. A Buzitkai Helyi Nemzeti Bizottság irodájában meghánytuk-vetettük a helyzetet. — Már tizennégy napja sorokban fekszik a rozs. Aranyat érne most egy kombájn. A tábla egyenletes, két nap alatt be tudnánk takarítani a rozsot — sóhajtott fel Stefan Cibala, az EFSZ elnöke. — ... és ha esetleg két kombájn jönne? — merészkedünk elö egy kérdéssel. — Akkor egy nap alatt végziwk. * * * behozni a lemaradást Mi lesz a mozival ľ Lelesen már több mint három hónapja nincs filmvetítés, mert a nemzeti bizottság javaslata és terve alapján még a múlt évben megkezdték a mozihelyiség korszerűsítését, azaz bővítését és átépítését szélesvásznú filmek vetítésére. A járástól kiutalt pénzből a múlt évben elvégezték a külső munkálatok bizonyos részét, a tavaszra pedig megkezdték a belső munkákat. Igen ám, de a pénz elfogyott, az építkezés pedig félbe maradt. A helyi nemzeti bizottság szerint legalább 140 ezer koronára lenne szükség, hogy a több mint a 20 éve mozihoz szokott falu lakossága újra élvezhesse a filmvetítések örömét, szórakozhassék, művelődhessék. Pénz egyelőre nincs, a Trebišovi Járási Nemzeti Bizottság nem is ígér. A jelesiek pedig türelmetlenkednek, a nemzeti bizottság dolgozói bosszankodnak, hogy meddig lesz még így. Ľzúton kérdezzük az illetékeseket, valóban meddig lesz még így, és ki tehetne legtöbbet a jelenlegi állapot változtatása érdekében? - (h) Elhajtottunk Nitra nad Ipiom községbe, ahol az aratás már szintén vége felé jár. Mi tagadás, érkezésünkkor még kételyeink voltak a segítséget ületően. Miért...? Hisz két traktoruk hiányzik, a kombájn kormánya mögött maga a szövetkezeti elnök ül. Ám napi teljesítménye a legszebbek közé tartozik, hisz százötven mázsa gabonát is kicsépel naponta. Jövetelünkcélját mégis elmondtuk a szövetkezet elnökének, s nem titkoltuk el, hogy a szomszédnak segítségre lenne szüksége. Rubint József habozás nélkül kijelentette: — Holnapután reggel nyolckor ott leszünk. * * * A keskeny országúton tovább mentünk HoliMra. Nem mondom, elkedvetlenítettek azok a számadatok, melyekre a HNB irodájában bukkantunk, mert a búzatermés bizony-bizony nagyon gyenge volt. — Megbosszulta magát az ősszel ímmel-ámmal végzett mezei munka — tárja fel a gyenge terméshozam „titkát" Albert elvtárs, a HNB titkára. — Tavaly elmaradt a tarlóhántás, a búzát ellepte a gaz. — S az idén? — Igaz, eddig még lemaradtunk a tarlóhántással, de a lemaradást rövidesen behozzuk. Most kaptunk négy új traktort. — Hát a traktorosokkal hogy állnak ? — Egyet már szereztünk. Miloš Trčka pár évvel ezelőtt mint katona volt nálunk „brigádon" és innen a falúból nősült. Ide jön dolgozni a szövetkezetbe. Szóval itt is akad gond bőven. Felkerestük hát a szövetkezet elnökét és neki is elbeszéltük a buzitkai helyzetet. — Bár most nálunk is sok a munka, de holnapután reggel mi is ott leszünk — ígérte meg Anton Bodocký elvtárs. * * * A

HÁROM „SZOMSZÉDVÁR" életéből eddig szól a rövid történet. Férfiszavak voltak. Reméljük a szavakat tettek követték, s a segítség T Járásunk az országban elsőnek telÝjesítette a gabonafelvásárlás tervét. 1 %A tojásfelvásárláss tervét azonbanf már nem teljesítjük kielégítően, 979 | ezerrel tartoznak szövetkezeteink a közellátásnak. Mivel indokolják a lemaradást? Az ižopi, oldzai, čalo- voi, rohovcei és más szövetkezetek évi tervüket már korábban jóval ý túlteljesítették. Mennyivel rosszab-4 bak a feltételek Dvomíkon, Sokole cen, Čechován? Nagyobb gondot kell $ fordítani a baromfiak ápolására, etetésére, hogy a tojástermelés előirányzatát minden szövetkezet határidd előtt teljesíthesse. Tavaly já- -f rásunk szövekezetei három és fél- Š millió tojással adtak többet a köz- f ellátásnak. Ebben az évben ezt jó munkaszervezéssel még megtetéz- X hetik. 4 Németh Jenő jDunajská Streda <j> jókor érkezett. BERKES JÖZSEF bonával. (ČTK) A betegségek elleni harc és védelem csak akkor lehet sikeres, ha kellő mennyiségű orvosság áll rendelkezésünkre. Ezt szem előtt tartva a harmadik Ötéves terv évei alatt nagy gondot fordítunk gyógyszeriparunk fejlődésére. Az orvosságok gyártását tavalyhoz képest 67 százalékkal növeljük. Tavaly az egy lakosra eső orvosság-fogyasztás átlag 70 koronát tett ki hazánkban. A legnagyobb kereslet már évek óta mind nálunk, mind külföldön a penicillin iránt van. Ennek a fogyasztása nálunk az utóbbi három-négy év alatt a háromszorosára növekedett. Éppen ezért a penicillin gyártására helyezzük a fősúlyt, de gyógyszeriparunk egyéb orvosságok gyártását is fokozni fogja. _ foHMDE

N ERŐT AZ ARATÁ

S S

IKERÉ

ÉRT A prostéjovi Agrostroj dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy terven felül 400 adogatóasztalt gyártanak a háromfázisos aratás céljaira. Annak ellenére, hogy korántsem volt ez könnyű feladat, vállalásukat teljesítették. Egyetlen ilyen adagoló két cséplőgépet képes ellátni ga. %m mm mk f Ä

K

ii r A Méníni Állami Gazdaságban 140 hektáron végezték hárommenetesen az aratást. — Az automatizált szérű. (Fr. Nesvadba felv. - ČTK) igádosok is segítettek Levelezőink az aratásról NEM CSÁKI SZALMÁJA A KÖZÖS, írja Miklós itona Horná Potôňbôl. De azért még akadnak emberek, akik cséplés után megrakják táskájukat és úgy térnek haza. Önmagukat és a szövetkezetet egyaránt meglopják ezzel a tagok, mert ha nem Is nézzük az elvitt gabona értékét, a szövetkezeti szellemet rontják ezzel. Mert ahol a közös vagyon ebek harmincadjára kerül, ott a szövetkezet aligha tud jó eredményeket elérni. ZELENÁK ISTVÁN PERBENYIKRÖL arról ír, hogyan sikerült a szövetkezetnek 100 százalékra teljesíteni a beadási kötelezettségeket. Szerinte főképp úgy, hogy a vezetőségnek sikerült mozgosítani az egész tagságot. De az is serkentően hatott az aratási munkálatoknál, hogy az egész gabonaterület 70 százalékát kétmenetesen takarították be a tagok. HRNČIAROVCÉN SZINTE éjt nappallá téve arattak a szövetkezetesek s még a vasárnapot is kihasználták —, írja Sebők Antal. A község vezetőségének kérésére az iparban dolgozó helyi lakosok is derekasan kivették részüket a cséplésből, így a szövetkezet már július 18-án teljesítette az állam iránti kötelezettségét SOK GONDOT OKOZOTT a szövetkezet tagságának a borsó cséplése, írja Hambalik Sándor tanító Vojtechovcéről. De meghallgatták az egyik idősebb szövetkezeti tag tanácsát, igazítottak a kombájnon és máris vígan ment a munka. A tanul-j ság ebből az, hogy ahol teret engednek a dolgozók hozzászólásának, ott az eredmény nem marad el. A BÁCSKÁI HATÁRBAN a vasútasok is jól kivették részüket az aratásból, jelenti Illés Bertalan, levelezőnk. Dajka Sándor, Orogványi Gyula, Papp Ferenc és Pandi István dicséretet érdemelnek, mert szabadságuk alatt szabad idejüket feláldozva harcoltak a kenyérért. Meg is lett: a szorgos munka eredménye. A szövetkezet 12 nap alatt végzett az aratással. Süti József levelezőnk írásán látszik, hogy maga is az ország gazdájának tekinti a szövetkezeti tagokat. Bírálja a pribetai szövetkezet irányítóit, mert szerinte lassan megy az aratás. Való igaz: ahol nincs igyekezet, ott bizony sápot vesz az idő. Általában nem szeretik az emberek, ha mások csak úgy hívatlanul bekukkantanak házuk tájának legrejtettebb zugaiba. S ez természetes is, ha azt vesszük számításba, hogy még a legrendezettebb házak táján is akad egy-két olyan dolog, amelyen jobb, ha nem akad meg a látogató szeme. Nagyjából ugyanez érvényes a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra is. Éppen ezért lepett meg Cséplő Lászlónak, a Nová Vieska-i szövetkezet fiatal elnökének megjegyzése: — Aztán úgy nézzen szét a portánkon, hogy néhány jótanácsot elvárunk. Kissé meglepetten nézhettem az elnökre, úgy látszik kérdést olvasott ki tekintetemből, mert így folytatta: — Tudja, csak a múlt ősz óta vagyok a szövetkezet elnöke, azelőtt a traktorállomáson, majd a szövetkezet gépesítő csoportjában dolgoztam. Se iskolám, se tapasztalatom nincs a mezőgazdasági nagyüzem szervezésében és irányításában. A mezőgazdászunk is fiatal —, mutat a közelben álló Csandal Andrásra — Dolný Gyula, a zootechnikusunk pedig még alig 25 éves. Neki annyival könnyebb a helyzete, hogy szakember, nekünk persze még nagyon elkel a jó tanács. A részletes magyarázatból arra következtethettem, hogy a fiatal vezetőségben van lendület, van akarat. Ki ne lenne ezek után arra kíváncsi,' hogyan mutatkozik meg a sok jó szándék a termelési eredményekben, milyen a tagság igyekezete, munkaerkölcse? Azt mondhatnám, hogy a szövetkezet tagsága csaknem minden munkaszakaszon elvégzi a rábízott feladatot. Elmentünk az egyik tyúkfarmra. Mosolygó lány nyitott kaput. Ő gondozza a legértékesebb állományt, a fajtiszta baromfiakat. Hogy milyen eredménnyel? 126 százalékot mutat ki a negyedévi tervteljesítés összegezése. A másik, -a nagyobb baromfiteleppel most nem dicsekszenek, bár az is megüti a járási átlagot. Sertésállományuk? Sok malac elpusztult, ezzel mentegetőznek, amikor a hústermelésre terelődik a szó. Most már jó a szaporulat, de a júniusi fialás már aligha segít az idei tervteljesítésben. Pedig Takács Béla és Krajcsovics Mihály kiváló eredményeket érnek el, az átlagos napi súlygyarapodás még az abraktakarmánybari is meghaladta a 0,4 kilót. Persze a tervezett 113,4 tonna húsra 1300 hízó kellene, annyi pedig nincs. Hogy lehetne-e, arról már az utóbbi időben foganatosított intézkedések tanúskodnak. Az egyik íialtatót átalakították és azóta ott nem hullt el malac. Ahol a földre rakott téglaburkolat alatt egy egész csorda patkány vert tanyát, ott persze még mindig uralkodik a vész. De nem sokáig, mert átépítik ezt is s a hívatlan „vendégeknek" távozniok kell. A tejtermelés sem ment az év elején úgy, ahogy szerették volna. Itt az okot nem kell lámpással keresni. Tavaly mindössze 9 kazlat raktak az évelő takarmányokból, egy része annak is alig ért többet a közönséges szalmánál. Most az első kaszálásból 7 kazal gyűlt össze csaknem eső nélkül, a másodszori kaszálásból valamivel kevesebb lett a Jcazal, de már a harmadik lucerna is szépen fejlődik. Lesz hát tej, a jelenlegi 7 liternél már nem akarják alább adni. Búcsi Lajos és Szendy Béla, a két legjobb fejő különösen nem s mivel a többi fejő is jó versenytársnak bizonyult, állandóan fokozódó tejtermelésre van kilátás. Szóval fellendülőben van a Nová Vieska-i szövetkezet. Megérdemlik ezek az emberek a dicséretet, a biztatást, mert a termelés minden szakaszán — a környékbeliekhez viszonyítva — aránylag jól megállják a helyüket. Azért is, mert kezdeményezésben, az új termelési módszerek bevezetésében a legjobbaknál is jobban állnak. Például az idén a 195 hektár kukoricából 126 hektárt — ennyit lehetett — négyzetesen vetettek. A gabona nagyobb részét rendről csépelték Fodor Mihály és Petrás László kombájnosok. Az is említést érdemel, hogy a két Mészáros fiú meg Cséplő Laci, a jelenlegi elnök már két évvel ezelőtt elevátoros szalmaprést konstruáltak a kombájnhoz, amely egyenesen a pótkocsira szállította a bálákba kötött szalmát. Most maguk kezdik a mechanizált, nedves sertéaetetéshez szükséges berendezések készítését. Az is ötletességre vall, hogy az új tehénistállóban a függőcsille falbaépített költséges és sok munkát igénylő tartószerkezetét mindössze egy sokmázsás betontömbbel akarják helyettesíteni, mivel — szerintük — ez legalább annyira kifeszíti a kötelet, mint a tartóvasak. Megkezdték a szövetkezeti strandfürdő építését is, a kiásott gödör egyelőre elhagyottan tátong. A felsoroltaknál sok helyen hangsúlyoztam a dicséretreméltó kezdeményezést, azonban csaknem ugyanannyi esetben kellene beszámolni a kezdeti igyekezet megtorpanásáról is. Az igyekezet, a termelés fejlesztésére irányuló törekvés mellett gyakran fekete árnyékként húzódik meg egy jókora adag közömbösség. Ez a kellemetlen kettősség nehezen megy az ember fejébe, s nem is hagyja nyugton, amíg valamelyest fényt nem derít az okokra. Falujárás közben felfigyeltem egy mély elemzést igénylő tényre. Arra, hogy bár ebben a faluban elég jó a szövetkezet, a tagok aránylag elégedettek keresetükkel, a falu arculatán mégsem tükröződik a gazdagság. Alig néhány új családi lakás válik ki a régiek közül. Pedig úgy hallottam, hogy legalább húszan már megvásárolták az anyagot az építkezéshez. Néhányan már évek óta kerülgetik a szűk portán minduntalan lábatlankodó építkezési anyagot. Már ebből az egy dologból is önkéntelenül adódik a kérdés: vajon a kezdeti ügybuzgalomnak és a későbbi megtorpanásnak nemcsak a közös, hanem az egyéni problémákban is hagyománya van? Vendégszeretők, szimpatikusak, de első helyre azt kell állítanom, hogy szakmájukhoz értő dolgos emberek az újfalusi szövetkezetesek. És bizalmasak a végtelenségig, ha már egyszer társaságukba fogadják az idegent. Ilyen alkalomkor voltam fültanúja a következő két véleménynek. Az egyiket az aradi (így nevezik a községhez tartozó települést) tehénistállóban hallottam. A keresettel kapcsolatban. — Nekem 1430 korona volt az előlegem — mondotta Dobay Kálmán és megelégedés csendült a hangjában. Szendy Béla és Búcsi Lajos sem hagyta szó nélkül a dolgot* hiszen legtöbbször ők veszik fel a legnagyobb előleget a tehenészek közül. Nem jegyeztem fel, hogy kettőjük közül melyik, de így nyilatkozott: — Mire megyünk a keresettel, ha már évek óta csak rakosgatom a takarékba a koronákat, s amire kellene, arra nem tudom felhasználni, nem kapok házhelyet az építkezéshez. Pedig a lakás nagyon kellene. így már csak ezért dolgozik az ember, mert a becsület megkívánja. Hazafelé jövet a vonatban a Nová Vieska-iak társalgásából a következőket lestem el: — Te mit viszel? — kérdezte egy éltesebb néni termetes útitársát. — Barackot —, mondta a megszólított, majd a piacjártas asszony tájékozottságával hozzátette — most ennek van a legnagyobb kelete. — Ügy beszélsz, mintha olyan nagyon rá lennél utalva arra a pár koronára — vette át a szót az előbbi, miközben ajka gúnyos mosolyra húzódik. — No, azt nem állítom — védekezett amaz •— hiszen alig kapok többet, mint amennyi kettőnknek az útra, meg a családnak az ajándékra elmegy (16—17 éves forma leányával együtt utazott a néni) de hát... csak kell valami szórakozás az embernek. — Bizony — szólt bele egy kardos menyecske —, a mi falunkban olyan félig süket, félig vak az ember. Ha ki nem mozdul legalább Üjvárra a piacra, otthon nem lát és nem hall semmit. összegezni próbálom a megjegyzéseket, kibontani belőlük a választ a felvetett kérdésekre. Persze nem csupán a két példa alapján, hanem mindazokból, amiket hallottam, láttam. Sok fiatal a szövetkezeten kívül keres munkát, mert nem maradhat — különösen nősülés után — örökké a szülők egy-két szobás lakásában. A nemzeti bizottság — többek szerint —• közel 10 éve nem osztott új házhelyeket. Tudok olyan községet, ahol a régi mellett már egy egészen új falu is épült. Náluk nincs távlat, náluk derékba törik a törekvést a fejlődés, a szebb, a jobb iránt, hiszen a falu ilyen szempontból tesped. Kulturális és szórakozási lehetősége csak annyi a falu lakosságának, amennyit egy nem éppen kultúrháznak alkalmas helyiség, meg a kocsma és a borpincék környéke nyújt. Nem csodálkozom, ha ezeknek az embereknek a piacjárás is szórakozást jelent. A falufejlesztési tervről aligha tud a falu népe, számukra az élet inkább csak egyik napról a másikra jelent problémát. Nehéz dekára elosztani, hogy az egyébként szorgalmas emberek ügybuzgalmában bekövetkezett megtorpanásokért mennyiben felelős a szövetkezet vezetősége, mennyiben a helyi nemzeti bizottság és mit tehetne még a szövetkezet tagsága annak érdekében, hogy meggyorsítsák a falu fejlődését. Igaz, hogy a kulturális élet fellendítéséért a szövetkezet vezetősége is tehetne valamit, hiszen országos méretben már sok szövetkezeti klub jól működik. Már arra is akad jónéhány példa, hogy egyes szövetkezetek lakást építenek a tagoknak a szövetkezeti lakásépítési alapból. De az méginkább igaz, hogy a kezdeményezések, a feladatok megoldásának élén a nemzeti bizottságnak kellene állnia. Sajnos nem áll. Ilyen vonalon alig tesz valamit. Pedig ha az ő tervéből hiányzik a tettrekész serkentő távlat, a népgazdasági és falufejlesztési érdekek egybehangolása, akkor az emberek tettei sem szárnyalhatnak olyan alkotó módon, mint ahogy egynéhány kezdeményezésből feltételezhetnénk. Érdemes ezekről beszélni, különösen most, amikor a harmadik ötf éves terv feladatait négy év alatt akarja teljesíteni a szövetkezet. A tervfeladatok megvalósítása pedig nemcsak kezdeményező, de következetes igyekezetet is igényel. Ezt kívánja mind a szövetkezetesek egyéni érdeke, mind a népgazdasági érdek — Nová Vieskán elsősorban a helyi nemzeti bizottságtól. Haraszti GyuU 0J SZÖ 5 * 1961. augusztus 1. Szemle a szövctkezeiesek házatáián