Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-06 / 217. szám, vasárnap

I DEREKAS MUNKÁT VEGEZTEK A topolčanyi ÄG igazgatója nem a legjobb kedvében járt fel s alá szűkméretű irodájában. Nyolc napra tűzték ki az aratág elvégzését, de valahogyan nem kielégítő a munkák menete, még legalább egy hétig el­tart a kaszálás. Krchňavý Štefan, a gazdaság gé­pesítője megilletődve hallgatja a szemrehányásokat, keresi a szava­kat, hogy elfogadható választ adjon az igazgató érvelésére. — Nem helyes, hogy az igazgató elvtárs túl borúlátóan ítéli meg a munkák menetét — mondja kissé sértődötten. — Igaz, nyolc nap alatt be kellett volna fejezni a kaszá­lást. Nem kaptuk meg Idejekorán az ígért kombájnokat és a rendra­kógépeket. Azt pedig teljes felelős­ségérzettel kijelenthetem: meglevő aratógépeinket jól kihasználtuk. Aznap este négy kombájnt és kél rendrakőgépet szállítottak a komár­nói járásból vasúton az állami gaz­daság részére, melyek reggel már a nemíicei és a bošanyl részlegen vígan aratták, csépelték a gabonát. A múlt hét derekáig az 1668 hek­tár aratnivalóból már csak 150 hek­tár termése élit lábon a gazdaság­hoz tartozó többi üzemrészlegeken. Nem henyéltek a kévekötőgépek sem, melyek a rövidebb és a sza­bálytalan parcellákon dolgoztak. Egy nap alatt csaknem negyven hektár­ról került be a termés. Janovič Fran­tišek, az üzemi pártszervezet elnöke kora reggeltől késő estig a határban tartózkodott, irányította és szervezte a traktorosok és a kombájnvezetők munkáját. Ennek eredményeképpen a következő napi teljesítmény már túlhaladta az ötven hektárt. Ha va­lamelyik gép üzemzavarral bajlódott, a gazdaság mozgó-javítóműhelye tüs­tént a helyszínre hajtatott, és Rát­kay Pavel mester beavatkozása kö­vetkeztében tovább folyhatott a mun­ka. A gazdaság gépesltője a hét utol­só napján már megkönnyebbülten állt meg motorkerékpárjával az ud­varon. Mosolygó arcáról tisztán le lehetett olvasni: jó hírrel érkezett. Gyors léptekkel ment az igazgató­ság épülete felé. — No úgy-e megmondtam — lepi meg az igazgatót —, még vagy két­három fordulót tesz a kombájn és az összes üzemrészlegen befejeztük az aratást, Poláček Ján elvtárs mélyen el volt temetkezve a papírmunkában, s csak arra ocsúdott fel, amikor a mechanizátor a befejeztük szót nagyobb hangsúllyal kiejtette. Jobb kezével homlokára tolta szem­üvegé! s férfias kézszorítással rázta meg a gépesítő olajtól maszatos ke­zét. — Nyolc nap helyett 13 napig tartott az aratás. Ettől eltekintve mindnyájan derék munkát végez­tek ... Megelégedésre azonban nem lehet még okunk, és most a legfőbb erőt a cséplés meggyorsítására kell összpontosítanunk. Az üzemrészleg mellett két nagy­teljesítményű 1200-as cséplőgép du­ruzsol, szaporán nyelik a kévéket. Lukofka Alfréd agronőmus a zsá­kolók mellett az acélos gabonasze­meket vizsgálgatja, fogai alatt meg­megropogatja. — Az az érzésem — mondja —, hogy gabonából elérjük a 32 má­zsás átlagot. — Vagy még ennél is többet... veti közbe Macháček Ján javakora­beli zsákoló. Közben ebédre hajlott az idő, a cséplőgép morajlása elhallgat és a munkások étkezni mennek, hogy dél­után újult erővel folytathassák az abbahagyott munkát. A népes szérűn Hudec Karol zoo­technikussal is összehozott a vélet­len, mint régi ismerősök üdvözöl­tük egymást. Sokat panaszkodott. Az aratás és a cséplés a gazdaság egész erejét lefoglalta, az állatgondozók ls kint dolgoznak a földeken. Csupán az etetést, fejést végzik el, egyéb­ként mindnyájan bekapcsolódtak a munkába. A tejhozamra azonban így sem lehet panasz, mert öt üzemrészleg átlaga 7,5 litert tesz ki naponta és tehenenként. Félévi tervét a gazda­ság 45 ezer literrel túlteljesítette. Húsból 150 mázsával adtak többet a közellátásnak. — Remélem — mondja búcsúzóul — a második félévi előirányzatun­kat még Jobban teljesítjük, mert Jó a gabonatermés, van elegendő siló­takarmányunk, ízes lucernánk s igen készséges és képzett etetőkkel ren­delkezünk. A Partlzánskel Állami Gazdaság­ban — kissé északabbra fekszik — még teljes ütemben folyik az ara­tás. Kombájnok, aratógépek dolgoz­nak itt is javarészt a földeken, no meg az üzemek és a gazdaság dol­gozói, akik a gépeket a legnagyobb teljesítmények elérésére kényszerí­tik. 1600 hektár gabona termésé­nek már több mint a 80 százalé­kát learatták, s egyidejűleg a csép­lőgépeket ls üzemeltetik. A gépek kifogástalanul dolgoznak, csupán az ostraticei üzemrészlegen fordult elő kisebb üzemzavar. Az utóbbi napok­ban a bratislavai főiskolások 30 tagú csoportja sietett a gazdaság segít­ségére. Ezzel az új erővel további két cséplőgépet állítottak munkába s a gabonabetakarítást gyorsabban befejezhetik. Ezen a környéken nemcsak a szö­vetkezetek, hanem az állami gazda­ság üzemrészlegei ls jövedelmező állattenyésztéssel rendelkeznek. Át­lagos tejhozamuk az aratás alatt Is meghaladja a 10 litert állatonként, az ostraticei fejőgulyások pedig 14,1 literes tejhozamot értek el a pontos etetés és a jó takarmányozás segít­ségével. Á munka tehát az állami gazdasá­gokban is Jól halad. Az emberek, gépek nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy mielőbb biztos helyre szállít­hassák a termést, tejből és húsból biztosíthassák az ország ellátását. SZOMBATH AMBRUS A Kvetoslavovói Állami Gazdaság mind a növénytermesztésben, az állattenyésztésben az új technológiát helyezi előtérbe. Képünk Péter és Takács Ferenc állatgondozókat ábrázolja, akik a fejést ­bynová-féle fejőgéppel végzik. (K. Cích felv. — Egy esztendő munkájának tükrében Néhány sző vízgazdálkodásunkról Amikor 30 évvel ezelőtt gyermek­éveimet töltöttem az Ipoly partján, nem gondoltam, hogy valaha is víz­gazdálkodási vállalat dolgozója le­szek. Azóta azonban nagyot fordult a világ kereke. Társadalmi és poli­tikai rendszerek dőltek össze, he­lyet adva az új szocialista társadalmi rendszernek, amely az emberi javak igazságosabb elosztását van hivatva biztosítani. Ahhoz azonban, hogy mindenkinek több jusson a közös vagyonból, arra van szükség, hogy többet termeljünk és komolyabb har­cot vívjunk a természet erőivel, mint azt elődeink tehették a fejlet­len technika korában. E harc egyik szakaszán vízgazdálkodásunk dolgo­zói Igyekeznek a természet által nyújtott vizet, mint erőforrást, mi­nél nagyobb mértékben az ember, a társadalom szolgálatába állítani. • A Levicei Járási Vízgazdálkodási Vállalat az államigazgatás átszervezésének eredményeképpen 1960. július 1-én alakult meg. Az egyéves múlt, amelyre visszatekinthet, máris iga­zolja, hogy az elgondolás helyes volt, mert Járásaink nagyságához giérve szükség van ezek keretén belül ön­álló vízgazdálkodási szervre, amely a Járási nemzeti bizottsság tanácsa alá van rendelve. Azon feladatokat, amelyeket vál­lalatunkra bíztak, alapjában két fő­csoportra lehet osztani. Az elsőbe a városi és csoportvízvezetékek kar­bantartása és esetleges kibővítése tartozik. Ezek a lakosságnak köz­vetlen nyújtott szolgálatok. A másik fő csoportba a járás területén levő folyók szabályozása és karbantar­tása tartozik. Ezen kívül némely vállalat mellett, így a Levicei Járá­si Vízgazdálkodási Vállalat mellett ls, gépesítési központ működik, amelynek hatásköre több szomszé­dos járás területére kiterjed. Az első csoportba nálunk a levi­cei és a pukanec! vízvezeték, vala­mint a Devičany—Bátovce—PeCenlce községeket ellátó csoportvízvezeték tartozik. Valamennyi az utóbbi tíz évben épült, beleértve még a Tlmače község melletti új település vízve­zetékét is, kb. harminc millió korona beruházási költséggel. Ezen a téren a harmadik ötéves terv nagy fel­adatok elé állítja vállalatunkat. Meg kell oldanunk a volt Járási székhe­lyek, Šahy és Želiezovce lakosságá­nak vízellátását, valamint Pláštov-: ce és a környékbeli községek cso­portvízvezetékének építését is. Az e célt szolgáló vízforrások biztosí­tása már folyamatban van. Miért terelik ketrecbe a brit oroszlánt? NATO - INTEGRÁCIÓ - KÖZÖS PIAC • NAGY-BRITANNIA KA­PITULÁCIÓJA • MIÉRT VAN AMERIKÁNAK SZÜKSÉGE AZ „EGYSÉGES EURÓPÁRA"? Szenzációként járta be a vilá­got a hír, hogy Nagy-Britannia csatlakozni kíván az Európai Gaz­dasági Közösséghez, vagy ahogyan általában nevezni szokták, a Közös Piachoz. Macmillan konzervatív­párti miniszterelnök ez irányú tervét a parlament ezekben a na­pokban jóvá is hagyta. Reakciós lépés ez az angol kor­mány részéről még akkor is, ha csu­pán gazdasági jelentősége lenne, mert az angol munkásosztály élet­színvonalára tör, növeli a munkanél­küliség veszélyét számos ágazatban, csapást mér a farmerek tömegeire nem csupán Angliában, hanem min­denekelőtt a Brit Nemzetközösség or­szágaiban — Ausztráliában, Kanadá­ban és másutt. Ezenkívül — s ez a lényeges — a csatlakozás politikai jelentősége túlnő ezen: az USA dik­tálta „integrációs" politika hámjába hajtották Angliát is, hogy ne csak a NATO ban, hanem e katonai tömbnek megfelelő gazdasági csoportosulásban is a szocialista tábor elleni háborús politika székerét tolja. Mi a Közös Piac? A Közös Piac hat nyugat-európai ország (Belgium, Franciaország, Hol­landia, Luxemburg, Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország) gazdasá­gi uniója, amely eredetileg ezen or­szágok közötti vámúnióból fejlődött ki. Az országok között 30 százalékos a vámkedvezmény, megosztották ma­guk között a piacokat. A Közös Piac legfőbb jellegzetessége, hogy benne Nyugat-Németország viszi a vezető szerepet és ennek folytán akarva­akaratlanul az egész csoportosulás a revansista bonni körök céljait szol­gálja. Hiszen a Közös Piacon minde­nekelőtt — az amerikai segítség foly­tán — a legerősebb Iparú Nyugat­Németország gazdagszik. Gazdagod­nak tehát az annak idején Hitlert ha­talomra segítő és kiszolgáló erők, amelyek ma a revanspolitika formá­jában újra világhatalmi, szocialista tábor-ellenes terveket szőnek. Mit szól ehhez az USA? A természetes az lenne, ha az USA az egyre gyarapodó, több piacot meg­hódító Európai Gazdasági Közösség­ben legnagyobb konkurrensét látná. Az USA mégis erőteljesen támogatja a Közös Piacot, sőt nyomást gyakorol abban az irányban, hogy az Anglia alapította Szabadkereskedelmi Társu­lás, (Anglia, Ausztria, Dánia, Norvé­gia, Portugália, Svájc, Svédország) a Közös Piac konkurrens csoportosu­lása beleolvadjon e kereskedelmi tö­mörülésbe, vagy mint ők mondják „Európa legyen egységes". Az USA igyekezete akkor válik érthetővé, ha felfedjük, hogy a Közös Piac orszá­gaiban befektetett amerikai tőke 1952-től 810 millió dollárról 1960-ban 2195 millió dollárra növekedett és az USA ellenőrzése a Közös Piac vezető országában, Nyugat-Németországban biztosítva van. Washington az Európai Gazdasági Közösséget a NATO magvának tekinti és gyarapodásától az agresszív kato­nai tömb megerősödését várja. A Kö­zös Piac tehát nem más, mint a szo­cialista tábor ellen irányuló agresz­ízív amerikai, háborús politika euró­pai szekértolója, segítője. Mit jelent Anglia belépése? Anglia még be sem lépett a Közös Piacba — hiszen csupán a napokban tárgyalt erről az angol parlament — de Nyugat-Németországban már meg­fújták a győzelmi harsonákat. Von Brentano leplezetlen örömmel fogadta Macmillan bejelentését és Britanniát máris piszkos politikája újabb bábjá­nak tekinti. A nyugatnémet körök öröme érthető: hiszen nem kevesebb­ről, van szó, mint arról, hogy Nagy­Britannia kapitulált. Ami a háború­ban nem sikerült, most remény van megvalósítására. A nyugatnémet kö­rök tudják, hogy a „szorosabb nyu­gati együttműködés" a valóságban azt jelenti: többen fogják végrehajtani a bonni revansista körök akaratát. „Jelentéktelen sziget Európa peremén" Angliában a Közös Piachoz való csatlakozás hívei azt hangoztatták: „Ha Anglia nem lép be a Közös Piac­ba, rövidesen jelentéktelen szigetté válik Európa peremén". A valóság azonban az, hogy éppen az „Integrá­ciós" egyesülést követelő NATO-po­litika révén, amerikai nyomásra a Közös Piacba kényszerült Anglia fel­áldozta gazdasági függetlenségét, a Brit Nemzetközösségben elfoglalt ve­zető szerepét. A háborús politika ér­dekében Nyugat-Németország és Franciaország — a gazdaságilag leg­erősebb két nyugat-európai állam — mellett a „szegény rokon" szerepét kénytelen játszani és valóban „Je­lentéktelen szigetté válik Európa pe­remén". Ezért tessékeli oly előzéke­nyen a Közős Piac ketrecébe de Gaul­le és Adenauer a brit oroszlánt H. Bidstrup karikatúráján. A következmények Anglia lépése után a Szabadkeres­kedelmi Társulás többi országaiból ls olyan hírek érkeznek, hogy ugyan­csak belépnek — Ilyen vagy amolyan formában — a Közös Piacba. Ilyen hangok hallatszottak Ausztriából — amely semlegességét kockáztatja —, és Dániából is. Kockáztatják ezzel or­szágaikban a munkanélküliség növe­kedésének veszélyét, az ipari kapa­citások gyengébb kihasználását. Hi­szen éppen a Közös Piac integrációs politikája révén csökkent tavaly Fran­ciaországban 3,5 százalékkal a gép­kocsikivitel és 15 000 darabbal növe­kedett meg a gépkocsibehozatal, ép­pen Nyugat-Németországból. Ez vár természetesen Angliára is, ahol^eddig az egyes árufajtákat védővámok óv­ták. Az USA-nak megfelel, ha ezen a nyugatnémet monopóliumok gazda­godnak, hiszen elég tőkéje fekszik bennük. Az amerikai Imperializmus a „kom­munista veszély elleni gát" jelszót hangoztatva Nyugat-Európát fokozato­san előretolt bástyájává teszi. A to­vábbi integráció csak megerősíti, hogy a Közös Piac nem gazdasági, ha­nem elsősorban politikai célokat kö­vet, ellgyekszik zárni az utat a Szov­jetunió javasolta összeurópai gazda­sági együttműködés elől. VILCSEK GÉZA • A második csoportot járásunkban a Garam folyó ideeső része, az Ipoly folyó Tesmak és Zalaba községek kö­zötti szakasza, valamint a Sikenica és Podlužanka patakok képviselik. Ezen folyók szabályozására és kar­bantartására a harmadik ötéves terv keretén belül több millió koronát Irányoztak elő, ami szocialista álla­munk gondoskodásáról tanúskodik. A folyók medrének és a partmenti gátaknak rendbentartása ti. nagy jelentőségű az árvíz elleni preven­tív szolgálat biztosítása szempont­jából. A tavalyi nyári árvíz, ame­lyet a Garam folyó áradása okozott és amely jelentős pusztítást tett fő­leg a mezőgazdasági terményekben, tanulságos volt résžänkre is és egy­idejűleg figyelmeztette az' 'illetékes szerveket arra, hogy az árvízveszély­ről sohasem szabad megfelédkez­1 nünk és mindig harcra készen kell állnunk vele szemben. ­• Gépesítési központunk arra hivatott hogy biztosítsa a folyók medrének, valamint a partmenti gátaknak kar­bantartását. Erre a célra szolgál­nak gépi berendezéseink, amelyek ez idő szerint a Garam folyó med­rét és partjait tisztítják a levicei és Nové-Zámky-i Járásokban, s éppen úgy a Nitra folyó medrét a nitrai járásban. Az így kitermelt kavicsot vállalatunk a szocialista építőválla­latoknak, a szövetkezeteknek, vala­mint a kislakásokat építő dolgozók­nak juttatja. Gépeink racionális ki­használása a Nyugat-Szlovákiai Ke­rületi Nemzeti Bizottság vízgazdál­kodási szakosztályának hatáskörébe tartozik. Gépeink termelékenységét fékezi az a tény, hogy némely al­katrész beszerzése nehézségekkel jár, amennyiben új vállalat vagyunk és a tavalyi év második felében nem sikerült minden szükségeset biztosí­tanunk a járási ellátási terv kere­tein belül. Amint látjuk, a vízgazdálkodási vállalatok feladatai elég jelentősek. Hogy mindent, ami ránk vár, siker­rel meg tudjuk oldani, ahhoz vala­mennyi dolgozónk öntudatos és cél­tudatos munkájára van szükség. Ép­pen ezért a tömegpolitikai munká­ban vállalatunk vezetőségének nagy segítséget nyújt az üzemi pártbizott­ság, valamint a szakszervezet üzemi bizottsága. Dolgozóink öntudatára és a vezetésben levő jó együttműködés­re vall az a tény is, hogy ez idei első félévi tervünket 106,5 százalék­ra teljesítettük, amiben nagy részük van a szocialista munkaversenyben élenjáró munkásainknak, különösen a szocialista munkabrigád tagjainak. Egész évi tervünket a CSKP meg­alapítása 40. évfordulójának tiszte­letére tett szocialista felajánlásunk értelmében 1961. december 20-ig tel­jesítjük. Ha majd néhány év múlva vissza­térek szülőfalumba, az Ipoly partjá­ra, hogy az elvégzett munka után csendben nyugdíjba vonuljak, addig­ra az Ipoly vize is sebesebben folyik majd, mint gyermekkoromban, mert akkorra már e határfolyót is szabá­lyozni fogják egészen a Dunáig. Így lesz az Ipoly menti valaha nedves rétekből gazdag termőföld, amely­nek termése hozzájárul majd népünk életszínvonalának további emelésé­hez. P. PAULOVIC, a Levicei Járási Vízgazdálkodási Vállalat dolgozója. jCJj SZÖ 4 * 1981. augusztus B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom