Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-05 / 216. szám, szombat

Jonn Fuíhamsicle: Hajnalhasadás Ivoryban Az amerikai televízió műsoiából Dunsdale a szokásos mődon lépett a szobába. Félszegen, kissé zavartan, ami különös bájt kölcsönzött férfias lényének, és amiért a nők bizonyos fajtája valósággal istenítette. Alma Luisa Sykypri de Tancredo grófnő remegett a találkozástól, de egyben forrón áhította is! Jó kalapos akad sok, de a legjobb HENDERSONE! Mióta férje magántitkára Dunsdale lett, oda a grófnő lelkinyugalma. A szerelem úgy kerítette hatalmába, mint a mindent elsöprő orkán. Azóta a gyöngédség és a féktelen szenvedély egyre gyakoribb fellángolásai között őrlődik. Alma sejtette, tudta, hogy a hatalmas szenvedély — mely eddig ismeretlen volt előtte — egy szép napon bukását okozza majd. De mikor? Senki sem tudja a napot és az órát csak annyit, hogy a legiubb temet kezesi vállalat az I. P. B. Troubleinan és Fia. Chicago! — Parancsol asszonyom? — fuvolázott Dunsdale kellemes, behízelgő hangon. — Beszélni szeretnék önnel, kedves Steve, egy kissé elcsevegni. Ne, kérem, ne gyújtson világnt. Imádom ezeket a csodálatos alkonyati órákat ... Ivoryban a leíjvarázslatosabo a tavasz ... Oh!... Érzi ? ... — Sajnálom, asszonyom, de valójában nemigen. — Az arca szenvedő. Bizonyára valami bántja, nemde kedves Steve...? Kibomlott hajjal, veszedelmes közelségben kígyózott Dunsdale előtt. De az arisztokraták évszázados önuralmával lebírta égő vágyát -*- nem Csókolta meg. Mikor újból megszólalt, a hangja csak alig-alig remegett. Tavasszal viselj Mac Adam féle alsóneniüt! -— Legyen bizalommal hozzám... együtt talán legyőzzük bánatát... beszéljen hát, könyörgök, Steve.., Milliók fújják a varázsigét; Egyék ROSETTI spagettit! Ha vérpiros ajkaiba haraphatna, ha szenvedélyének heve felégetné a közöttük korhadó hidat, ha ízlelhetné fiatalságát, érintetlen üdeségét! Öh, gátlások, szegény szívem, kegyetlen Zsarnokai... rántsa kl. bátran bordái közül a tört! Ha isiászától szabadulni akar, vásároljon REUMATOX-ot! Dunsdale bárgyú tekintete mélyen belefúródott Alma szenvedélytől égő szemébe. A szeme csábítóan parázslott az esti szürkületben...! — Asszonyom, mondhatok valamit? — Magának Steve, mindent szabad ... — a grófnő hangja remegett. — Köszönöm. Már egy hónap óta súlyos gondok gyötörnek Aston Villa miatt. Ha szombaton nem nyer Cardiff ellen, akkor ismét csak a második csapatban marad. Fel tudja, fogni, mit jelent ez a klub számára? Ha a feje tetejére áll is, DLRABLE kalapja örökké új marad! — Bocsánat, asszonyom, attől félek, hogy untatom! — Egyáltalán nem, Steve. Retentően érdekel! — Igazán? A? ön korában lévő hölgytől nem vártam volna ilyen rettentő érdeklődést! Ha megengedi, alaposan beavatom a futbal titkaiba. Máskor is felkereshetem? — Jöjjön Steve, jöjjön... — suttogta elhaló hangon Alma. — ,Asszonyom, ön igazán nagyon kedves ... igazán ... borzasztóan örvendek. A legfontosabb, hogy Havvkins játszék vasárnap. Izomficam vagy hasonló miatt már két hónapja nem játszik. A grófnő a lehető legközelebb hajolt Dunsdalehoz, kezét ,a valiára helyezte, lihegett. A FATIMA kefetartónak nem kell reklám! — Van még valami mondanivalója, Steve? A megdöbbent titkár vonakodott. Lesütötte a szemét, pár pillanatig habozott s aztán huszonor. éves szívének elsöprő szenvedélyével kirobbant: — Asszonyom, szombaton szurkoljon nekünk! Dunsdale lépteinek neszét már régesrég elnyelték a kastély ódon folyosói, a grónfő még mindig arra bámult, ahol a férfi eltűnt. Megkövülten, megbabonázva ... Édes a szerelem, de a M1LIN karamella még édesebb! Az alkonyat jótékonyan betakarta a csukott szemhéjak aló! lassan alágördülő könnyeket. — Oh, Istenem — sóhajtott Alma — talán még nem késő... De valahol a lelke mélyén élt a sanda gyanú, hogy reményeinek őrökre befellegzett. Székrekedés ellen AMOROSO-Sl'PERB S-U-P-E-R-B ! Márton Mária fordítása Braniszlav Nusics KERESZTENY TANITAS A keresztény hitoktatás halígatása során különösképpen megkedveltem a pogányságot. Ez nyilván onnan ered, hogy az e tantárgyat előadó katekétárik olyan kereszt énytelenül vert bennünket; ennek következtében és még ma is miközben a templomban a keresztény irgalmasságról szóló hit szónoklatot hallgatom, rettegve nézek körül, nejiogy a metropolita nagyot húzzon rám a pálcájával, vagy a diakónus fejemhez vágja a tömjéntartót. Ez a jelenség ugyancsak beszédes bizonyítéka annak, hogy az ifjúkori benyomások igen mély nyomot hagynak az ember lelkében. Et nem felejtem például, milyen vaskos hét ütleget kellett hét sovány tehén miatt elszenvednem, úgyhogy a kövér tehenekről már beszélni sem mertem. Mária és Magdolna pedig csaknem a fejembe került. Ez utóbbi, azaz Magdolna miatt egyszer az egész osztály szeme láttára le kellett húznom a nadrágomat, elnyújtózni a padon és meztelen testtel tizenkét ütést elviselni. Akadt olyan lecke, amely nem okozott különösebb nehézséget, így például Ádámmal és Évával — nyilván naivitásuk miatt - kimondottan rokonszenveztem. De Ádám és Éva iránti minden rokonszenvem ellenére—a gyerekeik állandó bajok kútforrását jelentettek nekem. A közismert „Kain és Ábel" cég miatt háromszor is kihúztum a lutrit. Egyszer, mert azt mondtam, hogy Ábel ölte meg Káint, másodszor. mert azt mondtam, hogy Káin és Ábel apostolok voltak, harmadszor pedig — nem emlékszem már pontosan, de úgy rémlik, azért, mert azt mondtam, hogy Káin harminc ezüstért adta el Ábelt az egyiptomi kereskedőknek. Volt aztán, persze, nagy nevetés az évzáró vizsgán. Az elnöklő tanár hasát fogta nevettében, és úgy kiáltozta: „Eredj a fenébe, már évek óta nem kacagtam ilyen jóízűen", a vizsgáztató tanár, mármint a katekéta pedig háromszor rohant nekem ökölbe szorított kézzel, de az ünnepélyes alkalomra váló tekintettel sikerült neki mindig az utolsó pillanatban türtőztetnie magát. Csak úgy, mellesleg, a fogai között szűrve emlegette apámat és anyámat. Miután már így összezavarodtam, persze minden ferdén ment. A katekéta, csakhogy valahogy kimásszon a csávából, feladta a legkönnyebb és legrokonszenvesebb kérdést; beszéljek .Ádámról és Éváról. Erre így kezdtem: - Ádám és Éva voltak az első emberek. A Paradicsomban éltek. És nagyon szépen éltek, de' egy napon Ádám beleharapott Évába ... beleharapott Évába, és azért az Úristen eltörte egyik bordáját . .. Ezután már az elnök legnagyobb megelégedésére, minden ebben a hangnemben folyt tovább. Én a vizsgán egyszerűen összezavartam a dolgokat. A katekéta kétszer is félbeszakított, de az elnök buzdított és bíztatott, hogy csak folytassam, majd így szólt a kétségbeseti hitoktatóhoz: ,fjgyan kérem, hagyja, hadd nevessünk egyszer úgy isten igazában." Én tehát Krisztus tizenkét apostolát beraktam Noé bárkájába, Krisztusról azt mondtam, hogy negyven napot töltött a cethal gyomrában; isten tízparancsolatát - úgy mondtam - Júdás eladta az Ararát-hegyen, és az egész ügyet azzal fejeztem pe, hogy a kérdésre, mit tudok Pilátusról, azt válaszoltam, hogy Pilátus Mózes fia volt, sok utódot nemzett és ennek végeztével mosta kezeit. Egyébként ma sem értem, mi volt annyira nevetséges ezeken a feleleteken, és miért nevetett éppen az elnöklő tanár olyan jóízűen. Hiszen a keresztény tanítás - nemcsak az én szememben, hanem matiapsúg számos más keresztény ember felfogása szerint is - különféle furcsa és hihetetlen históriák gyűjteménye; sehogy sehi látom be tehát, miért volt olyan szörnyű bűn ezeket a meséket öszszekeverni, mint ahogy ezt én tettem annak idején. Sehogy sem fér a fejembe, hogy miért tudna iôbbeť a kereszténységről az, aki ezeket a meséket úgy mondja el, ahogy azok a könyvben írva vannak. De ha jobban szemügyre vesszük, a mi katekétánk ügyködése nem korlátozódott a bibliai mesékre. Így jpéldául hosszan és kimerítően magyarázta nekünk Krisztus tanainak alaptételeit. Mi igen figyelmesen követtük fejtegetéseit, vagyis jobban mondva, , igen figyelmesen követtük kezének minden mozdulatát, attól félve, hogy a következő pillanatban rácsap valamelyikünkre. A következő .órán persze fel kellett mundani mindazt, amit az elmúlt órán hallottunk. . — ()k Krisztus tanainak elsó alaptétele? - kérdezte a hitoktató azt a tanulót, akivel éppen a tekintete találkozott. A bűnös földi halandó felkel a helyéről, és úgy hallgat, mint egy szobor. A hitoktatóban már forr a düh. Megismétli a kérdést. A tanuló konokul hallgat. — Mi Krisztus tanainak első alaptétele, te mamlasz? - ismétli a katekéta dühösen és keze ökölbe szorul. A delikvens erre sem válaszol. — Az irgalmasság! - bömböli a hitoktató, és olyan irgalmatlanul sújt a tanuló fejére, hogy annak szeméből hirtelen fénynyaláb buggyan ki. Ezután a másikhoz fordul a katekéta. — És most mond meg te, mi Krisztus tanainak második alaptétele. Ez a bűnös földi halandó füle tövét vakargatja, és bizonytalanul járatja körül tekintetét, azzal a szándékkal, hogy a hitoktató kézmozdulatából kiszimatolja, melyik oldalról fog Krisztus tanainak második alaptétele reája csapni. - A felebaráti szeretet, te hatökör! - ordítja a katekéta, és a szerencsétlen delikvens a következő pillanatban már orrát tapogatva kémleli, nem f est ettee vérvörösre a felebaráti szeretet alaptétele. A harmadik tanuló persze szintén hallgat a kérdésre, hogy mi Krisztus tanainak harmadik alaptétele. - A nagylelkűség! - rikoltja a hitoktató, és úgy húzza a delikvens fület, mintha nadrágtartó volna. A vér megfagyott ereinkben. Harmincnégyen vagyunk az osztályban, és mindnyájan arra gondolunk: ha Krisztus tanainak történetesen harmincnégy alaptétele van, mindnyájan úgy veszünk el, mint a kereszténység első vértanúi. Érthető tehát, hogy ilyen körülmények között megszerettem a sokistenhitet, és igen fájlaltam, hogy nem maradtunk ebben a hitben. Először is: minél több az isten, annál kevesebb az alaptétel. Másodszor: a sok isten sohasem oly veszélyes, mint egyetlenegy. Harmadszor pedig: ha sokistenhívök lennének, a gimnáziumokban nem volna - keresztény hitoktatás ... Fordította: -Bácski György iiimmmiimmimiiiiiiimMMiiiMiiimii A prágai Barandov műtermeiben készül ^ hazai filmalkotások döntő többsége. Európa egyik legkorszerűbben felszerelt műterme ez, amelynek kapacitása évente több int 30 egész estét betöltő film belső felvételeinek forgatását teszi lehetővé. A többi között itt készül A szív útvesztője című új cseh film is, amelynek főszerepeiben újra találkozunk a rendkívül tehetséges, bájos és népszerű Jana Brejchovával, valamint Ludék Munzarral, a prágai Nemzeti Színház fiatal, de nagy reményekre feljogosító színészével. (ČTK — felvétel) (Folvtatás az 5 oldalról) goztak a kombájnosok és traktorosok, amikor labdarúgó-csapatuk a szomszédos Lehnicén játszott. Nem tudjuk milyen eredménnyel. De a földeken dolgozó bajtársaikról tudjuk, hogy azon a délutánon 450 mázsa gabonát csépeltek ki. Ez volt az' igazi győzelem! Ebben az EFSZ-ben is naponta értékelték a versenyt, a legjobbaknak jutalmakat fizettek ki és átadták nekik a HNB vándorzászlaját. Nagyon is érthető, így mindenki arra törekedett, hogy legalább egyszer megkapja e zászlót. A naponta kiértékelt szocialista munkaverseny, az anyagi érdekeltség és a gépek teljes kihasználása a többmenetes aratásban lehetővé tette, hogy a termést brigádosok nélkül takarítsák be, sőt maradt idő a kapásnövények gondozására, a trágya kihordására és a föld javítására is. Igaz, hogy a siker nem volna teljes, ha a pártszervezetek nem állották volna a sarat, ha az új technológia a komplex munkaszakaszok és a rugalmas munkaszervezés nem vált volna vérévé valamennyi funkcionáriusnak, valamenynyi szövetkezeti tagnak. Növekszik az igényesség a pártmunka iránt A növekvő igényesség egyenes arányban áll a mezőgazdaság ama törekvésével, hogy minden tartalékot felhasználjanak a szövetkezeti nagyüzemi termelésben, hogy ne elégedjenek meg az elért eredményekkel. A munkaszervezés állandó javítására irányuló törekvésüket nemcsak a komplex gépesített csapatok megalakítása, hanem e csapatok összetételének megváltoztatása is tanúsítja. Gabcikovón például három csapatra bízzák az állattenyésztési termelést, s a pártszervezetnek a növényi és állattenyésztési termelésben alakult rész-szervezetei a komplex csapatodban fognak dolgozni. Az átszervezést természetesen nem akarják adminisztratív úton megvalósítani. Az átszervezés célja az, hogy a szövetkezeti tagok tekintet nélkül arra, hol dolgoznak, felelősséget érezzenek mindkét ágazatért. Ezenkívül a funkcionáriusokat az a becsvágy tölti el, hogy ez a felelősség ne csak formálisan, hanem a valóságban is meglegyen. Hogy a szövetkezeteseknek ne csak az legyen a szívügyük, hogy mit érjenek el ma, holnap, hanem az is, amit a harmadik ötéves terv utolsó negyedik évében k§ll elérniök. A „szívügy" nem azt jelenti, hogy csupán a tervszámok lebegjenek szemük előtt, hanem elsősorban a módozatokat kell elsajátítaniok, amelyekkel e számokat minél előbb takarmányokban, gabonában, tejben és húsban testesíthetik meg. A járási pártbizottság a JNB segítségével különféle iskoláztatások szervezésével rendszeresen gondoskodik a szövetkezetesek szakképzettségének növeléséről. (Most kezdődött a pártszervezetek, EFSZ-ek és HNB-k funkcionáriusainak, az agronómusoknak és zootechni.kusoknak hétnapos oktatása a takarmányfélék raktározásáról és felhasználásáról.) A tudás növelése azonban feltételezi a munka iránti érdeklődést, az elvtársi kapcsolatok elmélyítését a kollektívában, egyszóval a politikai n&velőmunkát. Alapszervezetek, pártcsoportok létesítésével már az EFSZ-ek többségében megteremtették a feladatok konkrét megoldásának feltételeit és e feladatok teljesítésének rendszeres ellenőrzését. Azt mondhatjuk, hogy a felelősség megosztásában minden kommunistára sor kerül. Fontos azonban az is, hogy „sor kerüljön" minden egyes szövetkezeti tagra is. Éppen ezért válik oly sürgetően szükségessé közvetlenül a termelésben dolgozó agitátorok aktivizálása. Štrbka elvtárs, a gaböikovói EFSZ elnöke súlyt helyez arra, hogy a tagoknak alaposan megmagyarázza a csapatok átszervezésének jelentőségét. Zákovič elvtárs, a párt részlegszervezetének elnöke, a HNB titkára a párttagjelöltek oktatásáról gondoskodik, akiknek . száma az idén már 16. Mindketten tudatában vannak azonban annak, hogy a vezetők törekvései csak akkor vezetnek eredményekre, ha nemcsak ők maguk fognak agitálni., A Horná Potoň-i Vörös Csillag EFSZ-ben a funkcionáriusok az aratás alatt a mindennapos irányító munkán kívül megosztották a felelősséget a felvásárlás idejében való teljesítéséért, a takarmányt'élék és a szalma betakarításáért és az agitációért. Jóllehet az aratás lefolyása sikeres volt, a gyűléseken mégsem hiányzott a bírálat. A szövetkezetesek például a három csoportvezető közül az egyiknek szemére vetették, hogy keveset jár közéjük. A tervszerű, jól szervezett munkánál, amikor még jobban szembeszökik minden fogyatékosság, a szövetkezetesek fokozott igényeket támasztanak az irányítás színvonalával szemben. Jóllehet a potoňi szövetkezet egyike a legjobbaknak, nem elégednek meg az elért eredményekkel. Az idén ősszel a három mezei csoportból két komplex csapatot akarnak alakítani; a lovasfogatokat teljesen ki akarják küszöbölni. Egyes fuvarosok azonban ellentétes nézeten vannak; az agitátoroknak tehát van elég dolguk. Vass elvtárs, az Aranykalász Szövetkezet elnöke és Jozef Chreno, a pártszervezet bizottsági tagja megemlítették a nevelési feladatokat azzal a követelménnyel kapcsolatban, hogy fel kell számolni a még háztáji tehenek számát, át kell térni a szilárd díjazásra, és jobban egybe kell tömöríteni a három egyesített község szövetkezeti tagjait. A Dunajská Streda-i járási pártbizottság teljesíti legsajátabb küldetését Július végén a járási pártbizottságon már nem találtunk „aratási hangulatot". Kugler elvtárs, a titkár éppen a Čalovói Mezőgazdasági Műszaki Középiskolába indult a felvételi vizsgákra, a vezető titkár a cukorgyár dolgožóival tanácskozott. Itt tehát már az őszi munkákra gondolnak, s a szövetkezetesek szakmai és politikai fejlődéséről gondoskodva legsajátabb küldetésüket teljesítik. A járási pártbizottság legfontosabb munkatapasztalata, amely például szolgálhat másoknak is, az a törekvés, hogy elmélyítsék a pártszervezetek vezető szerepét az EFSZ-ekben, megtanítsák őket önállóan és kollektíván dolgozni. Az egyes EFSZek elemzéseinek kidolgozásán s azoknak a járási szervekben és községekben való megtárgyalásán kívül megemlítjük még a segítségnek legalább egyik formáját: a járási pártbizottság minden egyes dolgozójának a hét folyamán a falusi pártszervezet legalább két bizottsági ülésén kell részt vennie. Küldöttet menesztenek a taggyűlésekre is. Tehát nemcsak a funkcionáriusokkal tartanak fenn kapcsolatokat, amint ahogy még sok helyen teszik, hanem a kollektív szervekkel, a párt és a szövetkezet sortagjaival is. A távlatok, a maguk elé tűzött feladatok nagysága ezt az élő kapcsolatot feltétlenül meg is követeli. Valóban nagyvonalúan kezdték itt megoldani például a takarmányfélék kérdését. Lényegesen meg akarják javítani a termelést nVind mennyiség, mind pedig a tápanyagtartalom tekintetében. Már a jövő évben meg akarják szüntetni a lóheremag hiányát. Ezt is a pártszervezttek alapos politikai-propaganda munkája fogja megelőzni. Az irányító munka rendszerét a funkcionáriusok nem tartják véglegesnek és tökéletesnek. Nagy figyelmet keli még szentelni a pártcsoportoknak, amelyek néhány helyen csupán papiroson léteznek. El kell mélyíteni a szocialista munkabrigád címéért folyó versenyt, fokozottabban kell segíteni azokat a községeket, amelyeknek mint például Kvetoslavnak, Hviezdoslavovnak „sajátos" problémáik vannak. E rendszer legnagyobb előnye azonban az, hogy nincs benne helye az elért eredmények feletti önelégültségnek, s ez biztosítja azt, hogy ebben a járásban a fogyatékosságokat kiküszöbölik s azt ami jó, még jobbá teszik. Az elemzés megírásához tapasztalataikkal hozzájárultak: ŠTEFAN FERENCZEY, a járási pártbizottság vezető titkára, RENCÉS SÁNDOR, a Vörös Csillag EFSZ elnöke, aZ üzemi pártbizottság tagja, JÄN ŠTRBKA, a gabčikovói EFSZ elnöke, az üzemi pártbizottság tagja, JÓZAN FERENC, a mierovói EFSZ elnöke, KALMÁR JÁNOS, az Orechová Potoň-i EFSZ elnöke, az üzemi pártbizottság ,tagja, VARGA GYULA, a topoľniky EFSZ könyvelője, KELEMEN GÝULA, a Calovói Állami Gazdaság igazgatójának helyettese, VASS FERENC, EFSZ elnök/ JOZEF CHHENKO, az Arany Kalász EFSZ üzemi pártbizottsági tagja. Feldolgozták J. MLČOCH és A. DEVEČKOVÁ szerkesztők. ÜJ SZÔ 6 * 1961. augusztus 5.