Új Szó, 1961. augusztus (14. évfolyam, 212-242.szám)

1961-08-18 / 228. szám, péntek

A berlini helyzet Egyre szemmelláthatóbb ellentétek a nyugati hatalmak között a német kérdésben Berlin (CTK) — Valamennyi nyugati hírügynökség egyértelműen megállapítja, hogy Berlinben nyugalom uralkodik annak ellenére, hogy a nyugat-berlini hatóságok Brandt polgármesterrel az élükön szerdán délután és este megkísérelték, hogy provokációs „tiltako­zó tüntetésekkel hisztérikus hangulatot keltsenek. Az NDK kormá­nyának erélyes intézkedései a főváros és az ország biztonságának biztosításéra — amelyek azonban semmiképp sem sértették a nyu­gati hatalmak érdekeit — lehűtötték a provokatőrök harciasságát és támogatásra találtak az NDK és a Demokratikus Berlin lakossága körében. Adenauer bonni beszéde Bonn (CTK) — Adenauer nyugat­német kancellár szerdán este Bonn­ban újabb választási beszédet tar­tott. amelyben elutasította mind a két német állammal kö­tendő békeszerződés szovjet javaslatát és azt jósolta, hogyha a béke szerződést aláírják, „vál ságos helyzet keletke zik". Kijelentette, hogy a bonni kormány „soha sem" fog egyetérteni a békeszerződés aláírásá­ra és Nyugat Berlin sza •bad várossá való nyil­vánítására tett javaslat­tal. Megismételte azt a kijelentését, hogyha a békeszerződési aláírják az NDK-val, „válságos helyzet" keletkezik, de nyilván a világ közvé­leményére való tekintet­tel Adenauer szükséges­nek tartotta ehhez hoz­záfűzni, hogy „nem hi­szi, hogy e válság há­borúra vezetne". Adenaner szerdai beszéde látszó­lag már nem volt oly harcias, mint előző beszédei, amelyekben „gazda­sági embargó" kihirdetését követel­te a szocialista országokkal szem­ben. Adenauer hangnemének meg­változásához kétségtelenül hozzájá­rult az, hogy a nyugati hatalmak nem hajlandók a nyugat-berlini kér­désben a bonni kormány háborús po­litikáját folytatni. Hozzájárult ehhez továbbá az az eszmecsere is, ame­lyet Adenauer szerdán Smirnov szov­jet nagykövettel folytatott és végül magában a bonni kormányban fenn­álló ellentétek Is. Adenauer kormá­nya ugyanis két napon keresztül eredménytelenül tárgyalt az „ellen­intézkedések" kihirdetéséről. Maga Erhard alkancellár, gazdaságügyí miniszter ls szerdán este állást fog­lalt a „gazdasági szankciók" ellen, főként pedig az NDK és az NSZK közötti kereskedelmi kapcsolatok megszakítása ellen. Ellentétek a nyugati hatalmak között London (CTK) — Jegorov. a TASZSZ londoni tudósítója felhívja a figyelmet arra, hogy az otöbbi na­pokban a nyugati hatalmak között a komoly ellentétek egyre nyilván­valóbb jelei mutatkoznak a német és a nyugat-berlini kérdésben. A Times washingtoni tudósítója augusztus 17-én „A nyugati szövet­ség válságáról" ír, a német béke­szerződés kérdésével kapcsolatban. Míg nyilvánvaló, hogy e kérdésben az amerikai és a brit álláspont meg­egyezik és sok téren azonos, Nyu­gat-Németország nyomását annak ér­dekében, hogy történjék valami, nem­csak elítélik, hanem veszélyesnek ls tartják. A tudósító hangsúlyoz­za, hogyha Nyugat-Németország foly­tatja nyomását, „feszültséget idézhet elő" a szövetségesek között. Hilton, a Daily Telegraph diplomá­ciai hírmagyarázója szintén rámutat arra, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kö­zött e kérdésben ellentétek állanak fenn. Híllton bejelenti, hogy Home brit külügyminiszter a Nyugatberlln­nel kapcsolatban kialakult helyzetre való tekintettel félbeszakítja szabad­ságét. A hírmagyarázó utal arra a lehetőségre is, hogy Kennedy, de Gaulle és Macmillan értekezletet tar­tanak a német kérdésről. A Daily Express egyúttal határo­zottan állást foglal az ellen, hogy Nagy Britannia támogassa Nyugat­Németország javaslatát az NDK-val folytatott kereskedelem „embargójá­ra . A lap komoly kétségét fejezi ki aziránt, hogy maga az NSZK le­mondana-e az NDK-val folytatott elő­nyös kereskedelemről. Azt írja: „Jól ismerjük a nyugatnémeteket. Sokat fognak beszélni az embargóról és a bojkottról. De továbbra ls árut fog­nak szállítani Kelet-Németországba. Ez ugyanis túlsók pénzt, hoz ne­kik." Ázsiai államférfiak a berlini helyzet békés megoldásáért Bangkok (CTK) — Thamat Kho­man Taiföld külügyminisztere, amely az agresszív SEATO tömb tagja, szerdán kijelentette, hogy meggyő­ződése szerint a berlini válság nem vezet nukleáris háborúra, és hogy a válságot meg lehet tárgyalásokkal oldani. Dzsavabarlal Nehru indiai minisz­terelnök az indiai parlament külpo­litikai vitájában ugyancsak azt a nézetét fejezte ki, hogy a nagyha­talmaknak elő kell segíteniök a két német állam kölcsönös közeledését és emlékeztetett arra, hogy Német­ország egyesítését nem lehet elérni a nemzetközi feszültség általános enyhítése nélkül. U Nu burmai miniszterelnök, a par­lamentben kifejezte azt az álláspont­ját, hogy Németország és Nyugat­Berlin kérdését tárgyalás útján kell megoldani. Ugyanilyen értelemben nyilatkozott Ajtih Kán paklsztán mi­niszterelnöke is. A nyugat-berlini sajtó a Nyugatot „árulással" vádolja Berlin (CTK) — A nyugat-berlini sajtó hasábja! csütörtökön, augusz­tus 17-én olyan hírektől, mérlege­lésektől és nézetektől hemzsegnek, hogy a Nyugat „elárulja" Bonnt, mert a Német Demokratikus Köztár­saság kormányának polgárai védel­mére tett vasárnapi lépéseit olyan belügynek tekintik, amelyben egész­ben véve jogosan járt el. Adenauer lapja a „Der Tag" ve­zércikkében a Nyugat iránti bizal­muk kérdését fejtegeti és a követ­kezőket írja: „Az utóbbi események arra indítanak bennünket, hogy megvizsgáljak, vajon a szövetség, amelyben mindeddig biztonságban éreztük magánkat, nem áll e gyenge lábakon". A lap felháborodik azon, hogy a Nyugat csak tanácskozik, alternatívákat dolgoz ki az esetleg kialakuló helyzetre, de most kivi­láglott, hogy terveikben egyáltalán nem vették számításba, hogyan száll­janak szembe azokkal a kérdések­kel, amelyeket vasárnap az NDK kormánya foganatosított. ŕ;.-, ;•••• • •• < v | - ». ­Az NDK ban a fürstenwaldei textilgyár dolgozói az év első 7 hónap­jában 1850 tonna kordot gyártottak és így 108 százalékra teljesítették tervüket. Jövőre befejezik az üzem második részéi is, és akkor az NDK önellátó lesz a kordgyártásban. A képen: Az üzem szövődéje. CTK — Zentralbild felv. A Laoszról tárgyaló genfi értekezleten elfogadták az idegen csapatok kivonására vonatkozó szovjet javaslatot A megszálló csapatok hadgyakorlatai Nyugat-Berlinben Nyugat-Berlin (CTK) — Grunewald nyugat-berlini negyedben szerdán kez­dődtek az amerikai és angol haderők harckocsi- és gyalogos egységeinek hadgyakorlatai. A helyi sajtő jelentése szerint ezek a lenagyobb hadgyakorla­tok, amelyeket Nyugat-Berlinben ren­deztek. Nagy-Britannia bonni nagykövete Berlinben Berlin (CTK) — Chrlstopher Steel, Nagy-Britannia bonni nagykövete, aki Willy Brandt polgármester látogatására érkezett Nyugat-Berlinbe, csütörtökön délelőtt egy negyed órán át sétált a de­mokratikus Berlin utcáin Az AP hír­ügynökség közlése szerint a nagykövet berlini sétája „fontos próba" volt arra, vajon a Német Demokratikus Köztársa­ság szervei tiszteletben tartják-e „a szövetségesek jogait Berlinben". Genf (CTK) — A Laoszról tárgyaló genfi értekezlet szerdai ülésén je­lentős eredményt értek el. A két elnök tanácskozása után megálla­podtak az idegen haderűk ás kato­nai személyzet bizonyos határidőben történő kivonásában. Az értekezlet elfogadta a keddi ülésen előterjesztett szovjet javasla­tot és megbízta a szerkesztő bizott­ságot az egyezmény végleges meg­szövegezésével. A vitás kérdések megbeszélését, vagyis a határidő kérdését és az amerikai javaslatban foglalt feltételeket későbbi időre ha lasztották. Az értekezlet dűlőre jutott „az ide gen katonai személyzet" fogalom meghatározásában is és megkezdte az idegen haderők és katonai sze mélyzet kivonása módjának megtér gyalésát. E probléma vitáját a kö vetkező ülésen folytatják. A szovjet javaslat meghatározza hogy a csapatok kivonását olyan utakon és helyeken át valósítják meg, amelyeket a három laoszi po litlkai erő képviselői, vagy pedig a laoszi kormány jelöl ki. Az Indiai javaslat csekély mértékben tér el a szovjettől. Ezzel szemben az amerikai javas­lat bonyolult. A laoszi területre való belépést és távozást a katonai egy­ségek, a fegyverek és a lőszer kér­dését együtt tárgyalja. Az amerikai javaslat szerint az utakat és az át­vonulási helyeket nem a laosziak, hanem a nemzetközi bizottság je­löli ki. Na Mon-i tárgyalások Na Mon (ČTK) — Na Monban augusz­tus 16-án folytatták a három laoszi po­litikai csoport képviselői közötti poli­tikái ás katonai tanácskozásokat. A politikai tárgyalások fő pontját is­mét a koalíciós kormány megalakítása képezte. Laosz Hazafias Frontjának és a királyi kormánynak képviselői ismét Souvanna Phouma herceget javasolták a miniszterelnöki tisztségre. A Savan nakhet-csoport küldöttei a három laoszi herceg zürichi közleményének szelle­mével teljes ellentétben azt állították, hogy a Na Mon-i értekezletnek nincs joga kinevezni a miniszterelnököt és 10 miniszterelnökjelöltet javasoltak, akik közül a csúcsértekezleten kell a minlsz terelnököt kiválasztani. A katonai albizottságban Laosz Haza fias Frontjának képviselői és a királyi tanács tagjai elutasították a Bonn Oum­csoport javaslatát a fegyverszünet kér­désében. mint olyan javaslatot, amely az amerikai terv átdolgozott mása és arra Irányul, hogy Laoszt nemzetközi véd­nökség alá helyezze B erlinben most a következő tré­fa járja: A határ lezárása után két berlini találkozik az utcán. Az egyik így sopánkodik: „Hogyan jutok én most át?" „Én tudok egy utat — válaszol a másik — a béke­szerződésen keresztül". Az ismeretlen tréfacsináló a dolog lényegére tapintva választ adott a nyugati propagandagépezet utóbbi időben sokat hangoztatott frázisára. Az imperiallsta-bérenc sajtó és a nyu­gati politikusok egész sora ugyanis váltig azt hangoztatja, hogy a ber­lini és német kérdést úgy kell meg­oldani, hogy előbb egyesíteni kell az országot, s csak azután lehet sző a békeszerződésről. Azt állítják, hogy a békeszerződés megkötése mindkét német állammal „véglegessé tenné Németország kettéosztottságát". Hiá­ba verik nagy dobon ezeket a szó­lamokat, a valóságot a nép ajkán született mondás fejezi ki: igen, a 'natárok megnyitása és a problémák megoldása könnyebbé válik nem­csak Berlinben, hanem egész Német­országban ts, ha megkötik a béke­szerződést. Hiszen így jobban lehető­vé válik a közeledés a két német állam képviselői között, akik azután nagyobb reményekkel ülhetnek asz­talhoz, hogy megtárgyalják az ország egyesítésének kérdését, Egy propaganda-frázis és ami mögötte van N ézzük csak, ml rejlik a Nyugat sokat hangoztatott frázisa mö­gött. Milyennek képzeli Nyu­gat az egységes Németországot? Elég egy visszapillantás: Igen jól emlék­szünk arra, hogyan élesztgették már röviddel a háború után a nyugati ha­talmak a vésztes Németország álta­luk megszállt területén a német mi­Utartzmust még mielőtt kihalt volna. Ennek az „újszülött" militarizmusnak megfelelő bölcsőt is tákoltak: „Lon­doni ajánlásra" 1949 szeptemberében — tehát előbb mint az NDK — meg­született a Német Szövetségi Köz­társaság. Nemsokára rá, 1949. novem­ber 27-én Elmer Thomas amerikai szenátor a következőket írta a New­York Times-ban: „Ha az Egyesült Ál­lamok ismét háborúba keveredik, szüksége lesz harcosokra, s ezért eb­ben a háborúban Németországot a magunk oldalán akarjuk tudni." Elmer Thomas tudta mit beszél — az amerikai Imperialisták mindent megtettek azért, hogy az NSZK mi­litarista országgá váljék. Ha Nyuga­ton tehát azt mondják: „Mi Német­ország egyesítését akarjuk", akkor ez alatt Thomas szenátor szavait kell értenünk — az ó oldalukon, a szo­cialista országok ellen harcoló „nagy Németország" megteremtését akar­ják. Végre megszületett a Német De­mokratikus Köztársaság, a történelem első békeszerető német állama, s azt ls oda szeretnék vetni a militarista Nyugat-Németországnak. Hiszen az „először egyesítsünk" frázis mögött agyafúrt ajánlat rejlik: a szocialista tábor vesse oda a békeszerető NDK-t, áldozza fel, s „viszonzásképpen" majd tárgyalni lehet az európai bé­kéről. Mintha emlékeznénk valami hasonlóra — Nyugat talán azt hiszi, hogy mi majd Chamberlain-módra odadobjuk az NDK-t, mint München idején ők odadobták Csehszlovákiát, hogy még jobban megjöjjön a farkas étvágya, mint Hitlernek is megjött annak Idején. Nos, erre egyértelmű választ adhatunk: München sem Csehszlovákia, sem az NDK történel­mében többé nem Ismétlődik meg. N em állja meg helyét az az állí­tás sem, miszerint a békeszer­ződés mindkét német állammal „véglegesítené" Németország ketté­osztottságát. Éppen a békeszerződés ad igen reális alapot ahhoz, hogy a két állam képviselői tárgyalóasztal­hoz üljenek. Az NDK ma ís, mint az­előtt magáénak tekinti az ország egyesítésének ügyét. Közismertek az NDK kormányának az egyesítésre tett Javaslatai. Az NDK kormánya több nyilatkozatban megerősítette, hajlandó tárgyalnL Ha a háborúban győztes hatalmak megkötnék a békeszerződést mindkét német állammal, ezzel kezességet vállalnának azért, hogy mindkét or­szág a békés fejlődés útjára lép és valóra váltanák a potsdami egyez­mény szavait: „a német milltarizmust és nácizmust ki kell irtani". Nem reálisabb alap-e ez az ország egye­sítése szempontjából ls, mint a fegy­vercsörtetés? Nyugaton már most is látják, hogy az NDK-t sem lerohanni, sem beke­belezni nem lehet. Az egyesítésről — értsd bekebelezésről — szajkózott frázisok csupán egyet szolgálnak: to­vább tartam a mostani helyzetet, mert ez háborús terveik előkészítése szempontjából -igen megjelel nekik. Megfelel nekik a fegyverkező NSZK, megfelel a 80 kémszervezet központ­ját képező Nyugat-Berlin, amely — mellékesen jegyezzük meg — köze­lebb fekszik Prágához, mint Bonnhoz. A Németország kettéosztottságá­nak véglegesítéséről hangoz­tatott frázis — blöff. Nép ámí­tást szolgál, az a célja, hogy a nem normális berlini és német helyzet rendezését elődézza. ,, V tr. Kenyatta s?abadon bocsássa — KENYA NÉPÉNEK NAGY GYŐZELME A POLITIKAI HELYZET Kónyában már hosszabb ideje igen feszült. Az afrikai lakosság két politikai pártja „Ktmya Afrikai Nemzeti Szövet ségé" (KANU) és „Kánya Afri Szövetsége" (KANU) és „Kánya Afri­kai Oemakratikus Szövetsége" (KADU) egyik ffí választáselfítti követelésük­ként Jamo Keuyattának, a kényai nép hősének szabadon bocsátását követel­ték. akit a gyarmatosítók 1952. októ berétó'I rabságban tartottak. Amint az idén februárban lezajlott választások után kiviláglott, a KADU párt ezt a követelést főként azért hangoztatta, hagy megnyerje a vá­lasztókat, mert eredeti megállapodá­sát a legszélesebb tömegalappal ren­delkező KANU párttal, miszerint el­utasítják a kormány megalakítását, ha Kenyattát nem boesátják szabadon — megszegte és a britekkel kötött meg­egyezés alapján kormányt alakftott tekintet nélkül arra, hogy kisebbségi párt volt. A brit gyarmatosítók arra töreked­tek. hogy a hatalmat koilabsráns párt keiébe helyezzék, amely biztosítaná az országban az európaiak vaiameny­nyi kiváltságának megőrzését és így megfelelően elodázhatnák Kénya füg­getlenségének elnyerését is. Ez a mes­terkedés azonban nem sikerült. Ké­nya népe nem hagyta magát meg­vesztegetni az angolok pénzével, mint a KADU párt vezetői, hanem Kenyatta azonnali szabadonbocsátását követelte. Kenyatta a Kénya felszabadításáért és függetlenségéért vívott harc Jelképe. Az angol kormány sokáig nem tudott belenyugodni abba a gondolatba, hogy Kenyattát szabadonbocsássák. de ha nem akarta elveszteni ntolsó pozícióit Is Kényában, végül bele kellett egyez­nie. 1961. AUGUSZTUS 14-ÉN Kenyatta szabad emberként tért vissza Nairobi fővárosba, ahol a lelkes afrikai lakos­ság tízezres tömege üdvözölte. Ezt a •B 6ves politikust, aki már 1922-ben megalapította az afrfikeiak első poli­tikai szervezetét, Kányában hamisan azzal vádolták, hogy vezére a Mau­Mau terrorszervezetnek és 1952-ben 7 évi börtönre ítélték. Büntetése letelte ntán a gyarmatosítók száműzetésbe vetették, hogy ne vehessen részt a po­litikai életben. Kenyatta esete nem is annyira bírósági tévedés volt. mint világos szándék arra, hogy feltar­tóztassák e gazdag ország politikai fejlődését. A Kenyatta elleni korona­tanú később beismerte, hogy vallomá­sát megfizették a brit gyarmatosítók. A fejlődést sikerült lefékezni, de nem sikerült megállítani. Kenyatta ma egész Kelet-Afrika központi alakja és a független Kénya első miniszterel­nöke lesz. Ezt azonban az angolok a legkevésbé óhajtják. Kenyattát szíve­sebben megbíznák egy más magas, de kevésbé fontos funkcióval. Mérlegelik, hogy Kénya kormányzójának vagy a kelet-afrikai államszövetség elnökének tisztségével bízzák meg, amely szö­vetségét a kelet-afrikai volt gyarma­tnkból Igyekeznek megalakítani. De megfeledkeznek arról, hogy már ke­véssé füge; ez az 6 óhajoktól, mert az afrikai uép akarata lesz a döntő. Ezt a gyarmatosítóknak alaposan tudato­sttaniok kell, mert 1061-et írunk és Afrika teljes felszabadítása a gyar­mati uralom alól küszöbön áll. - m) ­ÜJ SZŐ 3 + IMI- augusztus 18.,•

Next

/
Oldalképek
Tartalom