Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-15 / 195. szám, szombat

ARATÁSI J Csütörtökön hatalmas zivatar vo­hult át a Nové Zámky-i járás szö­vetkezetei felett, Délután csaknem minden szövetkezetben megbénította a munkát, félbeszakította az aratást. Erről tanúskodik Bogyó Gézának, a TVRDOŠOVCEI EFSZ elnökének teg­napi telefonjelentése, aki arról is beszámolt, hogy a vihar jelentős ká­rokat okozott a földeken és a mező­gazdasági épületekben. Sok tetőcse­repet szórt le a vihar, ledöntötte • gabonát, sok helyen iszappal árasz­totta el a kapásnövényeket. Tegnap reggel még nem lehetett dolgozni a földeken. Tíz óra tájban azonban teljes ütemben megindult a munka, a falu dolgozói, szövetke­zetesei mintegy 600 ember kapcso­lódott be a munkába. A HESZ járási szervezete pedig 30 brigádost küldött a következet megsegítésére, akik a betakarítási munkák befejezéséig kint maradnak a községben. A szö­vetkezet 1200 hektár aratnivalójából 920 hektárról már lekerült a gabo­na és tegnap délelőtt 2 rendrakó, 6 kévekötőgép és 13 kombájn hara­pott bele a szövetkezet hátralevő 280 hektár búzájába és árpájába, 4 cséplőgépet pedig a lelkes aratő­csoportok foglaltak el, hogy mielőbb biztos helyre juttassák a gabonát. Az idei termésbetakarításból a szom­szédos segítség elve alapján a cho­tíni EFSZ kombájnvezetői is kivet­ték részüket. Napok óta két rendsze­dőgéppel, kiváló teljesítményekkel vonták magukra az egész falu fi­gyelmét. Az aratást-cséplést vasár­nap — tehát a teljes befejezésig — megállás nélkül folytatják. * * * Lázas munka folyik a STREKOVÍ SZÖVETKEZET határában is a gabona mielőbbi betakarításáért. A falu ön­tudatos dolgozóit sem a kedvezőtlen időjárás, de még az sem riasztotta vissza, hogy a Nové Zámky-1 trak­torállomáson felületesen végezték el kévekötőgépeik átszerelését. Ezért kétmenetes módszerrel csak 26 hek­táron tudtak aratni. Leleményesség­ben azonban nem volt hiány és a szövetkezetesek segítettek magukon. Csatasorba állították a kévekötőgé­peket és eddig nem tapasztalt mér­tékben alkalmazták a kombájnara­tást. Kanyicsak András kombájnve­zető, aki tavaly 165 hektárt aratott le gépével, ezt a teljesítményét már túlszárnyalta s új típusú SZI<-3-as jelzésű kombájnjával tegnap is vígan folytatta a betakarítást. Brigádosok segítségére nem szorul á szövet­kezet, mert idejében mozgósította a falu dolgozóinak erejét, az üzem­ben dolgozók pedig az aratás alkal­mából mind kivették szabadságukat és naponta segédkeznek a földeken. Az aratás döntő csatáját ezekben a foglalkozása mellett, mégpedig nagy részük a gdanski politechnikán. Hogy a szakkáderek eme gyara­podása hogyan nyilvánul meg a gya­korlatban, ezt maguk a dolgozók ma­gyarázzák el nekünk a termelési csarnokokban és a dokkokban. Itt meggyőződtünk arról, hogy a legkor­szerűbb technikát alkalmazzák, le­gyen szó a nagy vaslemezek vágá­sáról — amit automatikusan végez­nek, a dolgozó csupán egy pult mö­gött ül, s a megfelelő gombokat és emeltyűket kezeli, — vagy pedig a hegesztésről. Segal úr, az „Electro­nikus Weekly" című folyóirat mun­katársa nem volt rest, hanem váz­latot készített az egész pultról. A hajógyárban alkalmazott technika a csoportunkban levő kapitalista új­ságírók figyelmének központjában állott. A káderek magas fokú szaktudása megnyilvánult továbbá a benyújtott ésszerűsítő javaslatok számának nö­vekedésében. 1959-ben 139 ésszerű­sítő javaslat közül 54-et valósítottak meg, ami 1841387 zloty megtakarí­tását jelentette, 1960-ban 209 ja­vaslat közül 124-et fogadtak el, ami további 4 012 586 zloty megtakarítá­sát eredményezte. Ezzel az éssze­rűsítő mozgalommal szorosan össze­függ a szocialista munkabrigád cí­mért folyó verseny is, amelyben 207 kollektíva vesz részt a különböző munkahelyekről. Két kollektíva már elnyerte a címet. L engyel barátaink ezen válaszai hallatán a kapitalista újság­írók ki^é unott arcot vágtak, s ami­kor rátértünk az üzemi pártmunka módszereire, leplezetlenül tudomá­sunkra adták, hogy ez egyáltalán nem érdekli őket. Számukra elég volt az a tény, hány hajót gyárt az üzem, mennyit fog gyártani, s főként ki­nek szállítja azokat. — Természe­tesen bennünket, a szocialista orszá­gok újságíróit ezek a puszta tények nem elégíthettek ki. Már az üzem megtekintéséből világos volt előt­tünk, hogy a gdanski hajógyár előtt, EGYZETEK napokban vívják, s a vasárnapi ara­tási műszak szervezésével győzelem­re is juttatják. * * • Túl kell szárnyalni az átlagot. Ez a jelszó most a SVODlNI SZÖVETKE­ZETBEN, ahol 1450 hektárnyi aratni­valóból 600 hektáron rendeken és lábon áll a gabona. Már az aratás kezdetén a munkaszervezés komoly gondok elé állította mind a veze­tőséget, mind a szövetkezeteseket. A kétmenetes aratást a hepehupás határban először bátortalanul kezd­ték, ma azonban már nem akad ember, aki ne dicsérné az új tech­nológiát. Az aratás üteme mégsem felel meg teljesen a lehetőségeknek és gabonájuknak a minap beköszön­tött zivatar egyáltalán nem vált hasznára. * » • A VEĽKÉ LOVCE-I SZÖVETKEZET­BEN ígéretteljesen kezdődött meg a gabonabetakarítás. Az első napok­ban azonban kitűnt, hogy nincs min­den rendben a gépek kijavítása kö­rül. Mátéffy János mechanizátor a valóságnak meg nem felelő jelentés­ben számolt be a vezetőségnek a javítások elvégzéséről. Menetközben kellett eltávolítani az üzemzavarokat, melyeket a kikopott alkatrészek okoztak. Korpás István, a ČSAD gép­kocsivezetője — aki az aratás alatt szabadságát a szövetkezetben tölti — ügyel a gépek jő karbantartására, melyek a napokban minden kiesés nélkül dolgoztak. A szövetkezetesek mellett a falu ifjúsága is teljes mér­tékben bekapcsolódott az aratásba. Tegnap azonban nagy mulasztást követtek el a szövetkezetben, mert délelőtt, arra hivatkozva, hogy ned­ves még a gabona, nem folytatták az aratást és csak a délutáni órák­ban mentek ki a gabonaföldekre. (th) Gyűlik a termés a magtárban A nap sugarai szinte merőlegesen hul­lanak a komárnói határra. Rekkenő hő­ség van. Az ember azt hinné, hogy nem is Csallóközben, hanem valahol az egyen­lítő környékén van. Emberről, állatról csurog a verejték. Ám a munka üteme nem lankad, mert ki tudja, hogy a ma még kéken csillogó égboltot, holnap nem fogják-e sötét esőfellegek takarni? Az időjárás szeszélyes. Senki sem tudhatja, mit rejteget magában a következő nap, s a kenyér kötelez. Tudják ezt a komárnóiak. őszi árpá­juk már rég a szövetkezet raktárában van, többmenetes módszerrel gyűjtötték be. A járásban elsőként kezdték meg a búza átadását. A felvásárló-üzem dol­gozójától megtudtam, hogy már több mint 500 mázsát szállítottak be. Csupán napok kérdése, s a komárnói szövetkezetesek győzelemmel fejezik be a nagy csatát. PALÁGYI LAJOS amely kapacitását tekintve a világon az ötödik helyen áll, a közeljövőben nagy távlatok nyílnak. Mily különb­ség ez: a háború alatt innen német fasiszta tengeralattjárók futottak a vízre, amelyek elsüllyesztették a szö­vetségesek és a semleges országok hajóit, ma pedig hajók kelnek útra innen a világ valamennyi tengerére, békés árukat szállító hajók, melyek közelebb hozzák egymáshoz a nem­zeteket és az államokat. Az 1961— 1965-ös ötéves terv folyamán további 155 hajót bocsátanak vízre, összesen 1114 500 bruttoregisztertonna űrtar­talommal. E hajók különböző orszá­gokba mennek, segítve a békés együttélés gondolatának terjeszté­sét. Vájjon ez aggodalmat kelthet a mi kapitalista újságíró barátaink­ban? Lengyel vezetőinktől megtudtuk, amit akartunk. Megtudtuk, hogy a párt az üzemben vezető erő, az egyé­nek, műhelyek és a szocialista mun­kabrigádok versenyének kezdemé­nyezője. Szorosan együttműködik a vállalat vezetőségével, a termelési tanáccsal, a szakszervezetekkel, tar­talmat ad az ifjúsági szervezet mun­kájának, s nem feledkezik meg az üzemben dolgozó több mint ezer nő­ről sem. E válaszok hallatán a mi arcunk nem tükrözött unalmat. El­lenkezőleg, örömöt fejezett ki afö­Mött, hogy a gdanski hajógyár dol­gozói jól tudják, mivel járulnak hozzá a világbékéhez, jól tudják, hogy a Lengyel Egyesült Munkás­párt vezetésével kifejtett kezdemé­nyezésük nemcsak a hasonló sze­zecini üzemet mozgósítja, hanem or­szágszerte számos ipari üzemet is, melyek sikeresen haladnak a szo­cializmus felé. És az is nehezen ért­hető a kapitalista újságírók számára, hogy a gdanski üzemben s egész Lengyelországban a döntő erő a dol­gozó nép. giftl JAKOUBEK ÉS MÉGIS AZ EMBER AZ ÓRIÁS Illllllllllllllligilllllllllllllllllllllllllllllllllllll TÍZ ÉVES A KLEMENT GOTTWALD ÚJ KOHÓ Ill!||||||||I|||i[|||j||!||ii!|||M Egy az óriások közüL Ilyen kolosszus építésében nem volt gyakorlatunk. Gépiparunk az­előtt sosem gyártott ilyen igényes­kohóberendezést. Sem tapasztala­tunk, sem a munkásosztályhoz hű szakemberünk nem volt elegendő. Ám volt egy hatalmas erő — a dol­gozók lelkesedése, a szocialista ha­za iránti felelősségérzet. Csehszlová­Nem lennénk azonban előrelátók, ha megelégednénk az eddigi eredmé- A z olvasztókemence — mindannyiunk büszkesége. A nvekkel Ám elő háború elő tt Csehszlovákia acéltermelésével vi­relátunk mesz- ^viszonylatban a 8.-10. helyet foglalta el. Jelenleg sze a jövőbe s ezt Európában a harmadik, világviszonylatban pedig a ne­gyedik helyen van. a jövőt kovácsol­í u, k',. A techni ka vívmányainak meg- igényes alkotásokat: — az elektro­felelően korszerűsítjük, automatizál­juk a termelési folyamatokat, rekonstruáljuk és bővítjük az üzem­részleaeket. Úi tprmplôci PCQPnnl/ŕ\_ acélmű villanykemencéinek építését, az öntöde, kovácsműhely, stb. ki­bővítését. Az öntöde teljesítménye például 300 százalékkal növekszik. S a távolabbi jövőben sem hagy alább ez a gyors ütemű fejlődés. Szinte fantasztikusnak tűnik a ko­hómű távlati terve. Fantasztikus, de valóra váltható. Mert ha tíz évvel ez­előtt csákányokkal és lapátokkal még a lehetetlent is valóra váltottuk, ma már a kotrógépeké, és daruké a szó! Nem mintha játszva teljesíte­nénk a feladatokat. Nem. Ám a gé­pekkel könnyebben, gyorsabban és többet alkotunk! Omlik a vas a kemencéből. kia Kommunista Pártja a legjobb párttagokat szólította az építkezés­re. A CSISZ Központi Bizottsága Kunčicét ifjúsági építkezéssé nyil­vánította. A kommunisták százai, a kékinges fiatalok ezrei álltak az el­ső sorokba, hogy hitet tegyenek az új, szocialista társadalom mellett. Csákánnyal, lapáttal kezdtük. Het­venezer fiatal kubikolt... Kotrógé­pek nélkül. Munka közben edződ­tünk, lettünk gazdagabbak. Például az első olvasztókemencét 28 hónapig, de a negyediket már csak hét hó­napig építettük. Az első négy kok­szóló építése közel öt évig tartott, de a másik négyet már két és fél év alatt felépítettük. Millió és mil­lió tonnaszámra rúg a felhasznált építőanyag csak az első ötéves terv­ben. S hogy elképzelésünk is legyen az Óriási anyagmennyiségről, elég ha megemlítjük: ha azt az" anya­got, amit Kunčicén felhasználtunk, egyszerre vagonokba raknánk, a szerelvény hossza Ostravától Pá­rizsig érne, s nem egy, hanem két vágányon! Mennyi földet kellett a kohó építőinek elmozdítani? — Kö­rülbelül annyit, hogy egy tíz méter széles és két méter mély sánc Ostravától Prágáig érne! Tíz év alatt. S a felhasznált beton elegen­dő lenne ugyanezen a távolságon egy húsz méter széles betonút építéséhez! Fantasztikus adatok, melyek csak egy óriásműről szól­hatnak. Vájon mi más, ha nem óriás az az üzem, mely az üzemen 'belül 70 kilométer hosszú úttal rendelke­zik. .. Harcunkban nem álltunk egyedül. Bár a Nyugat nem volt hajlandó szállítani a már kifizetett berende­kat építünk. Az építőmunka ma sem szünetel a kohómű területén. Nem szünetelhet, hiszen a harmadik öt­éves terv előirányozta a kohó ter­melésének növelését. Ezek szerint a vállalat nyerstermelése 64 száza­lékkal, árutermelése 66 százalékkal, munkatermelékenysége pedig 50 szá­zalékkal növekszik. Ezért folyik ma is a szorgos épí­tőmunka. Még ebben az évben üzem­behelyezik a 10-es számú kok­szolótelepet s megkezdik a déli érc­bázis építését. Folyamatban van az Hogy az óriásmüvet rövid idő alatt felépítettük — ez a dolgozók lelkes építőmunkájának, alkotóvágyának és erőfeszítésének gyümölcse. A kom­munisták és a többi dolgozó aktív kezdeményezése, az építkezések ha­táridejének lerövidétésére indított szocialista munkaverseny, a köte­lezettségvállalások százezrei — ez mind-mind hozzájárult a szocializ­mus első, gigantikus művének meg­valósításéhoz. Ilyen emberekkel bát­ran tekinthetünk a jövőbe. S hogy a távoli jövő is felvillanjon elménk­ben, íme egy morzsányi belőle: a Klement Gottwald Oj Kohó 1980-hoz vezető útjának csupán egyharmadát harcolta meg. Győzedelmes út volt. Az ember vitte győzelemre! Több tízezer, de egy emberként. Büszkén tekintünk a nagy műre s valljuk: Mégis az ember az óriás! Kerekes István Ilyen a Poruba új lakónegyed. Az elmúlt tíz év alatt több ezer lakás épült a kohómű dolgozói számára. S a harmadik ötéves tervben sem fe­ledkeznek meg róluk. Az öt és félezer lakásegység mellett, új kórház, két óvoda, három bölcsőde, több millió korona befektetéssel Üzemi ta­nonciskola stb. épül. acélgyártás kompletizálása. Ennek befejezésével az acélgyár kapacitása 1955-höz viszonyítva többszörösére növekedik. Az acélgyár telje­sítményének növeléséhez nagyban hozzájárul majd a oxigéngyár fel­építése, mely még az idén oxigént szolgáltat az acélgyártáshoz. így so­rolhatnánk tovább a nagyszerű, A szocializmus első nagy művén már 1949-ben megkez- e dődtek a munkák, ám a Klement Gottwald Új Kohó, mint ? önálló vállalat csak 1951. december 31-én alakult meg. Tíz > év alatt épült fel, hazánk legnagyobb kohókombinátja melyre > valamennyien büszkék lehetünk. ? wv) zéseket — megal­kottuk a szocializ­mus művét. A Szov­jetunió önzetlen segítsége ezt lehe­tővé tette. Szov­jet berendezések és szakemberek segítségével üzem­behelyeztük az el­ső részleget — a csőhengerdét. S amint múltak az évek, üzembehe­lyeztük az egész kolosszust. Hogy mit jelent szá­munkra az új ko­hó, elég ha meg­említjük azt az igen kedvező tényt, hogy a ko­hómű termelése több, mint egész Csehszlovákia 1937. évi vastermelése! 3ÜJ SZÖ 5 * 1961. július 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom