Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-07 / 187. szám, péntek

Sohase kelljen érvényesíteni a katonai szerződést A szovjet-koreai barátság gyűlése Moszlfrs (ČTK) — A nagy Kreml palotában csütörtökön a Szovjetunió és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság népei barátságának gyűlé­sét tartották. A gyűlésen résztvevő tömegek szívélyesen üdvözölték Kim Ir Szent, a Koreai Munkapárt Köz­ponti Bizottságának elnökét, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnökét, valamint a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság párt­és kormányküldöttségének tagjait. A gyűlésen jelen volt Nyikita Hrus­csov a kommunista párt és a szovjet kormány más vezetőivel. A gyűlést Pjotr Gyemicsev, a moszkvai városi pártbizottság titkára nyitotta meg. A gyűlésen beszédet mondott Nyi­kita Hruscsov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke. Amikor az emelvényre lépett, a jelenlevők viha­ros ünneplésben részesítették. Hruscsov elvtárs beszéde Nyikita Hruscsov a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság és a Szovjet­unió közötti baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerző­dést, melyet július 6-án írtak alá Moszkvában, fontos eseménynek ne­vezte a két ország népei életében. A szerződés rendelkezései alapján a két fél kölcsönös katonai segítséget és támogatást nyújt egymásnak bár­melyikük elleni fegyveres támadás esetében. „Nem vagyunk hívei a katonai egyezményeknek s e védelmi jellegű szerződést azért voltunk kénytelenek aláírni, mert az USA, Japán és más országok kormányai elutasították va­lamennyi a feszültség enyhítésére és a Távol-Kelet biztonságának biztosí­tására irányuló javaslatot", - jelen­tette ki Ny. Sz. Hruscsov. A szovjet-koreai szerződés nem követ semmilyen agresszív célt. „Őszintén kívánjuk, hogy a katonai cikkelyeket sohase kelljen a gya­korlatban érvényesíteni". A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ugyanakkor figyelmeztette az agresszív erőket, hogy ha támadást indítanak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, ellen, ezt a Szovjetunió maga ellen elkövetett támadásnak fogja minősíteni, s minden erejéből, minden eszközzel támogatni fogja í» Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ságot. N. Sz. Hruscsov továbbá kijelentet­te, hogy a szovjet kormány állásfog­lalása Németország kérdésében nem változott meg. Hozzátette, hogy a békeszerződés megkötése és Nyugat­Berlin helyzetének normalizálása, radikálisan egészségesebbé teszi a helyzetet Európában és hozzájárul a béke megszilárdításához az egész vi­lágon. A népi forradalom győzelme Kíná­ban, a népi demokratikus államok megalakulása Észak-Koreában és Észak-Vietnamban, az egész szocia­lista társadalom hatalmának növeke­dése alapjaiban megváltoztatta az erőviszonyokat a Távol-Keleten, s jó feltételeket teremtett ahhoz, hogy Ázsia békeövezetté váljék. N. Sz. Hruscsov a dél-koreai ural­kodó klikken belül dúló ellentéteket „a koncért marakodó kutyák acsar­kodásához" hasonlította, s megállapí­totta, hogy a külföldi csapatok által megszállt Dél-Koreában lezajlott ese­mények arról tanúskodnak, hogy „a nyilt katonai fasiszta diktatúra rend­szerének megteremtése tovább ront­hatja a helyzetet a koreai félszige­ten". A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kijelentette, hogy a Szovjet­unió melegen támogatja a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság kormá­nyának dél és észak államszövetségé­re tett javaslatát, valamint a Dél- és Észak-Korea közötti gazdasági és kulturális cserére tett javaslatot. „A szovjet-koreai szerződés semmi­képp sem gátolja meg Korea békés egyesítését" — hangsúlyozta N. Sz. Hruscsov. A távol-keleti helyzettel kapcsolat­Baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés a Szovjetunió és a népi Korea között Moszkva (TASZSZ) — A baráti, eovüttműködési és kölcsönös segély­nyújtási szerződésben, melyet csü­törtökön. július 6-án Moszkvában Nyikita Hruscsov és Kim Ir Szen aláírt, a két fél kijelentu hogy to­vábbra is részt vesz a Távol-Kelet s az egész világ békéjének és biz­tonságának biztosítására irányulfi.va­lamennyi nemzetközi akcióban és Sárul e feladatok teljesítése­h eHa a szerződő felek egyikét fegyveres támadás éri valamely ál­lam vagv államszövetség részéről és h hadiállapotba kerül, a másik szer­ződő fél azonnal katonai és egyéb segítséget nyújt neki minden esz­k°Mindkét fél kötelezi magát hogy nem ír alá semmilyen szerződést, nem lép be semmilyen koalícióba és nem vesz részt semmilyen akcióban vagy intézkedésben, amely a másik fél ellen irányul. Mindkét fél kötelezi magát, hogy fejleszteni és szilárdítani fogja a Szovjetunió és a Koreai Népi De­mokratikus köztársaság közötti gaz­dasági és kulturális kapcsolatokat, kölcsönösen minden téren segítséget nyújtanak egymásnak és együttmű­ködnek az egyenjogúság, az állami szuverenitás, a területi épség köl­csönös tiszteletben tartása és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Mindkét fél úgy véli, hogy Ko­reának békés és demokratikus ala­pon egyesülnie kell, s hogy csak ilyen megoldás felel meg mind a koreai nép nemzeti érdekeinek, mind pedig a távol-keleti béke meg­őrzésének. A szerződés tíz évig marad ér­vényben és ha a felek egyike a szerződés lejárta előtt egy évvel nem kívánja a szerződést felmonda­ni, további 5 évig érvényes. A Koreai Népidemokratikus Köztár­saság és a Szovjetunió közötti bará­ti, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés aláírása al­kalmával Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke felolvas­ta a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányának nyilatkozatát, amely rámutat, hogy a szerződés „azt a jőszándékot követi, hogy biz­tosítsa a Távol-Kelet s az egész vi­lág békéjét és biztonságát, valamint Korea és a Szovjetunió nemzeteinek a szocialista nemzetköziség elvein alapuló megbonthatatlan barátsága és egysége további szilárdítását. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság kormánya kijelenti, hogy a Szovjetunióval kötött szerződés alá­írásakor az a nézet vezeti, hogy mipd Dél-KorSa, mind Észak-Korea valamennyi katonai és politikai szer­ződése s egyezménye, amelyeket az ország egyesítése előtt írtak alá, érvényüket vesztik, mihelyt Korea békés és demokratikus alapokon egyesül. A Mongof Népi Forradalmi Párt XIV. kongresszusa Ulan Bátor (ČTK) - A Mongol Népköztársaság XIV. kongresszusá­nak szerdai ülését vitával folytat­ták. A kongresszust André Stil, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja és A. Pecchioli, az Olasz Kommunista Párt képvise­lője üdvözölték. A csütörtöki délelőtti ülésen D. Majdar, a Minisztertanács elnökének helyettese, az ipari, mezőgazdasági, kulturális és lakásépítés kérdéseivel s az ország természeti kincseinek jobb kiaknázásával foglalkozott. Sz. Lufszan, a Mongol Népköztár­saság moszkvai rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete beszédében a Mongol Népköztársaság külföldi kapcsolatainak bővítésével és nem­zetközi tekintélyének növelésével foglalkozott. H. Dandin, a Legfelső Bíróság el­nöke kijelentette, hogy a párt szé­leskörű politikai nevelőmunkát foly­tat a tömegek között. G. Tuvan egészségügyi miniszter az egészség­ügy terén elért sikerekről beszélt. ban kijelentette, hogy a jelenlegi ja­pán kormány nem tartja tiszteletben népe akaratát, „rabszolgaként szol­gálja az amerikai imperialistákat, akik Japánt a katonai támaszpontok erejével megbéklyózták, s nem akar­ják kiengedni ellenőrzésük alól". N. Sz. Hruscsov továbbá rámutatott, hogy Irán uralkodó köreinek igen ke­veset érnek azok a biztosítékok, ame­lyeket az amerikai imperialistáktól kaptak. „Iránban most minden for­rong és a reakciós rendszer egyre nagyobb nehézségekkel találja szem­ben magát." Növekszik a nép harag­ja Dél-Vietnamban is, melynek lakos­sága szabadságáért, az amerikai ka­pitalizmus védenceinek kiűzéséért s északon élő testvéreivel való egyesü­léséért harcol. Latin-Amerikában az Egyesült Ál­lamok egyre gyakrabban kerülnek összeütközésbe a nép növekvő tilta­kozásával az amerikai monopóliumok uralma ellen — mondotta N. Sz. Hruscsov és hozzáfűzte, hogy Steven­son útja nem hozott olyan eredmé­nyeket, aminőkre Washingtonban szá­mítottak. N. Sz. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a szocialista országok népeinek ren­díthetetlen egysége minden szocia­lista ország és az egész szocialista társadalom erejének és legyőzhetet­lenségének fő forrása. Végül a követ­kezőket mondotta: „Teljes bizonyossággal jelenthet­jük ki, hogy az emberi társadalom történetében még nem voltak pártok, amelyek olyan egységet tudtak volna elérni, amilyen ma a kommunista és munkáspártokat egybefűzi." Ezután Kim Ir Szen emelkedett szólásra. Kim Ir Szen beszéde Kim Ir Szen elvtárs megállapította beszédében, hogy a szovjet-koreai baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése nagy történelmi jelentőségű esemény. Hangsúlyozta, hogy a szerződés szi­lárd támaszt nyújt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vívmányai megvédésére az imperialisták táma­dásaival szemben, s hogy ez a szer­ződés semmiképpen nem áll ellen­tétben Korea egyesítésével, hanem el­lenkezőleg, elősegíti azt. Kim Ir Szen bejelentette, hogy a moszkvai tárgyalások alkalmával a Szovjetunió és a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság között egyez­mény jött létre, melynek alapján a Szovjetunió a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaságnak hitelt nyújt és hangsúlyozta, hogy a koreai-szovjet szeződés védelmi jellegű, az ázsiai béke biztosítására irányul, és nagy ihlető erő lesz a békére törekvő nemzetek számára. A gyűlés résztvevői a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének vezetőjét lelkes ünneplésben részesítették. Fogadás a koreai párt- és kormányküldöttség tiszteletére Moszkva (ČTK) — Az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa csütörtökön a Nagy Kreml Palotában fogadást adott a koreai párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson szovjet részről Brezsnyev, Kozlov, Mikojan, Muhitgyinov, Furceva, Hruscsov, Vo­ronov elvtársak, a miniszterek, a marsallok és más hivatalos szemé­lyiségek vettek részt. A vendégek közül megjelent Csen Ji, a kínai Államtanács alelnöke, külügyminisz­ter, sok külföldi diplomata és újság­írók. Nyikita Hruscsov és Kim Ir Szen pohárköszöntőt mondott. Tunézia követeli a bizeriai francia támaszpont kiürítését Tunisz (ČTK) — A tunéziai kor­mány szerdai ülésén a bizertai fran­cia katonai támaszpont kiürítésének kérdésével foglalkozott. Az ülésről kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy a francia katonaság a kor­mány akarata ellenére tartózkodik Tunézia területén. Ez sérti Tunézia nemzeti szuverenitását és egyúttal akadályozza Tunézia gazdasági éle­tének fejlődését. Tunézia kormánya a francia kor­mányhoz fordult, hogy haladéktalanul találjon olyan megoldást, amely tiszteletben tartaná Tunézia szuve­renitását s biztosítaná Tunézia és Franciaország népének együttműkö­dését. Az a'gériai tüntetések emelték az ideiglenes kormány tekintélyét Vita a francia szenátusban * Ferhat Abbasz: Algéria nem adja fel a harcot * A világ népei szolidárisak Abban az Időben, amikor az algériaiak egységes sztrájkja bebizonyította, meny­nyire nem reális de Gaulle politikája az algériai kérdésben, erről a problémáról tárgyalt a francia szenátus. A francia szenátusban lefolyt vita -, ahol a kormány helyzete gyengébb, mint a teljesen engedelmes nemzetgyűlésben, — az egyes csopor­tok állásfoglalását tekintve semmi újat sem hozott. A kor­mányt általában bí­rálták algériai politi­kája miatt azok a szenátorok is, akik sgyébként támogat­ják a kormány cél­jait. A kommunista párt nevében Jac­ques Duclos, a Köz­ponti Bizottság tit­kára szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy az Algériában le­zajlott szerdai tün­tetések és sztrájkok bebizonyították Algé­ria népének önruda­tosságát. Duclos elv­társ hangsúlyozta, hogy csupán a nép­tömegek nyomása és közös eljárása kény- M szerltheti a kor­mányt reális politi­kára Algéria kérdé­sében. Algéria nem adja fel a harcot mind­addig, míg nem is­merik el teljes füg­getlenségét és terü­leti épségét - je­lentette ki Ferhat Abbasz, az Algériai Köztársaság ideigle­nes kormányának miniszterelnöke a casablancai nagy­gyűlésen, mely a harcoló Algériával való szolidaritás je­gyében zajlott le. II. Hasszan ma­rokkói király, aki az algériai minisz­terelnök beszéde Ä alább 80 életet követelt áldozatul. A fran­cia fegyveres erők sok helyen azzal az" ürüggyel nyitottak tüzet, hogy a tünte­tők „megtámadták" őket. Algéria vala­mennyi részéből halottakat jelentenek. Francia hivatalos jelentések szerint 80 algériait megöltek és 266-ot megsebesi­efíp-jrí! után emelkedett szó- ^z Algériai ideiglenes kormány felhívására szerdán nagy Iásra, kijelentette, gyarmatellenes tüntetések zajlottak le a franciák új gyar­hogy Marokkó támo- m atosító tervei ellen. A véres összecsapásoknak temérdek 61­gatja a harcoló Al- dozata volt. A képen francia katonák erőszakkal kinyitják gérta igazságos a lehúzott üzletredönyöket. Telefotos ČTK - AP ügyét. Az „Algéria kettészakltása elleni nem- tettek. Valószínű, hogy ezek az adatok zeti nap" alkalmából szerdán a moszkvai nem véglegesek. „Népek Barátságának Házában" ifjúsági Az ázsiai és afrikai országok szoli­gyülést tartottak az algériai nép támo- daritási szervezetének titkársága Kairó­gatására. A gyűlésen felszólaltak a ban nyilatkozatot tett közzé, amely töb­Moszkvában tanuló algériai diákok kép- bek között hangsúlyozza: „Afrika és viselői és a szovjet ifjúság küldöttei. Ázsia népei elítélik a francia kormány „ „ „ bűnös terveit és szilárdan támogatják Algéria népét a teljes függetlenségéért Az algériai lakosság sztrájkja és tün- és hazája területének • épségéért vívott tetése Algéria kettészakítása ellen leg- harcában". KOMMENTÁRUNK Gyümölcsöző együttműködés A Dien Bien Funál 1954-ben ara­tott történelmi győzelem után a vietnami népi kormány első feladata volt felújítani az ország háború dúlta gazdaságát és megkezdeni az ipar felépítését. A külkereskedelem addig a gyarmatosítók kezében összpontosult, és arra szolgált, hogy a lakosságra az anyaországból szár­mazó felesleges árukat rákénysze­rítse. A Vietnami Demokratikus Köztár­saság külkereskedelme az előtt a feladat előtt állott, hogy növelje a hazai termékek kivitelét s a gazdaság újjáépítéséhez szükséges nyersanyagok és termékek behoza­talával hozzájáruljon a hazai terme­lés fejlesztéséhez. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság mindjárt a békeszerződés megkötése után, 1954 végén sok­szoroséra növelte áruforgalmát a Kínai Népköztársasággal, felújítot­ta kapcsolatait régebbi piacaival: Hongkonggal, Japánnal és Francia­országgal is. 1956-ban a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kibővítette keres­kedelmi kapcsolatát a szocialista országokkal. A szocialista államok gépberendezések, nyersanyagok szállításával és múszaki segítsé­gükkel lehetővé tették az ország gazdasági újjáépítését, valamint Vietnam mezőgazdaságának és ipa­rának fejlesztését. A VDK az egyetlen szocialista or­szág a tropikus övezetben, gazdag erdő- és mezőgazdasággal, ásványi kincsekkel és tengeri termékekkel rendelkezik. A kölcsönös áruforga­lom révén a többi szocialista ország gazdasága kiegészíti a VDK gazda­ságát. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság és Csehszlovákia kölcsönös kereskedelmi kapcsolatai gyakorla­tilag 1955-ben kezdődtek, amikor a kölcsönös áruforgalom körülbelül 30 millió koronát ért el. Azóta ez a forgalom többszörösére emelke­dett és az utóbbi időben a két or­szág közötti külkereskedelem meg­közelíti az évi 50-60 millió koronát. A csehszlovák ipar Haiphongban cipőgyárat rendezett be, amely évente egymillió pár cipőt gyárt. Ugyanígy nagy fafeldolgozó kom­binát épült, amely fűrésztelepekből és más üzemrészlegekből áll; klima­tikus berendezést szállítottunk egy nagy textilüzem számára Nam Dingbe. Ezenkívül a csehszlovák külkereskedelmi vállalatok szállítási eszközöket, mezőgazdasági gépeket, stb. szállítanak a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságba. A Vietnami Demokratikus Köztár­saság Csehszlovákiának főként me­zőgazdasági terményeket szállít. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság 1959-ben egész tea-behozatalá­nak 12 százalékát, kukorica-beho­zatalának 11 százalékát importálta Vietnamból. Ugyanabban az évben Csehszlovákia 5000 tonna vietnami rizst hozott be. Csehszlovákia és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kölcsönös kapcsolatai a jövő években emelke­dő irányzatot mutatnak. A Vietnami Demokratikus Köztársaságnak gé­pekre és gépipari berendezésekre van szüksége fejlődő ipara számára, Csehszlovákia viszont vietnami ter­ményeket vásárol. A két ország gazdasági kapcso­latai a szocialista országok szünte­lenül fejlődő együttműködését és kooperációját bizonyítják, melynek eredményeképp gyorsan növekszik az ipari és a mezőgazdasági terme­lés. F. Šulc ÜJ SZÖ 2 * 1961. július 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom