Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-01 / 181. szám, szombat

33,80 q hektárhozam őszi árpából Az Alistáli Egységes Földműves- netes aratással fogják elvégezni, szövetkezet e hó 22-én befejezte az mert az így kicsépelt gabonát a őszi árpa aratását és cséplését két- kombájntól azonnal a raktárakba menetes módszerrel. Az átlagos lehet szállítani, hektárhozam 33,80 q volt. Ezt az Az őszi repce kombájnaratását és eredményt úgy érték el, hogy be- cséplését e hó 20-án 14 hektáron tartották az agrotechnikai határ- szintén befejeztük, s így a múlt­időt, helyesen alkalmazták a mű- ban megszokott módszerektől elté­trágyát, s nem utolsó sorban a rően a szemveszteség a minimum­kétmenetes aratást vézették be.. 19 ra csökkent. hektáron Kovács Tibor és Bíró Mó- Említést érdemel továbbá, hogy a ricz kombájnosok 4 nap alatt vé- tavaszi munkákat is idejében fejez­gezték el a cséplést. Annak elle- tiik be. Ez alapul szolgál a maga­nére, hogy ezt a módszert nálunk sabb hektárhozamok eléréiére a első ízben alkalmazták és a tagság kapásnövényeknél, eleinte idegenkedett bevezetésétől, A jól iránvított szervező munká­lelkiismeretes kombájnosaink bebi- ért Berecz Árpád elnök, Ollé Béla zonyították, hogy így szemveszte- agronómus és a növénytermelési ség nélkül lehet a gabonát betaka- csoport vezetői: ifj. Hodosi Benő és "tani. Szalacsi Károly érdemelnek dicsé­Szövetkezetünk elhatározta, hogy retet, a gabonának 90 százalékát kétme- KEMÉNY ANTAL, a HNB titkára „ , . A Karlovy Vary-i Magasépítkezési Vállalat dolgozói az EtSO helven els ő negyedévben figyelemre méltó eredményt értek ' el. A folyamatos lakásépítkezés országos versenyében az első helyen végeztek. Kadanban e napokban fejezik be az új la­kónegyed első szakaszának építését. Az új lakásokba rövidesen beköl­töznek a lakók. (B. Krejčí — ČTK — felv.) a nem formáns a verseny n A SOMOTORI ÁLLAMI GAZDASÁG a közelmúltban vette át a Kerületi Nemzeti Bizottság és a Kerületi Szakszervezeti Tanács vándorzászla­ját, a termelésben elfoglalt első he­lyért járó kitüntetést. A környékbeli gazdaságok előtt nem titok, a somo­tori gazdaság sikere, néhány meg­jegyzést talán mégsem felesleges el­mondani, az eredmények „titkairól". Lássunk egy-két elismerést ér­demlő eredményt az első negyedév­ből. Marhahúsból 220, sertéshúsból 140, tojásból 115, százalékra teljesítették a felvásárlási tervet. Igaz ugyan, hogy tejből csak 99 °/o-ra teljesítették az árúterme­lést, de az áprilisi és májusi ered­ménnyel nemcsak behozták a lema­radást, hanem magasan túl is telje­sítették az időtervet. A terven fe­lül termelt állattenyésztési termékek értékének összege állandóan növek­szik, mivel a termelés is állandóan növekedő tendenciát mutat, hiszen a súlygyarapodásnál, is a tejtermelés­nél Is mindjobban megmutatkozik a jől szervezett szocialista munkaver­seny eredménye. Eddig mintegy 280 dolgozó, azaz az összes munkások 90°/o-a kapcsoló­dott be a termelés fellendítéséért fo­lyó nemes versengése. A gazdaság pártszervezete és vezetősége azon­ban még ezzel sincs megelégedve, arra törekszenek, hopy valamennyi dolgozót megnyerjék a termelés nö­velését és egyúttal az új szocialista embertípus kialakítását szolgáló ve­télkedés számára. PALÁGYI SÁNDOR, a gazdaság igazgatója is nagy elismeréssel be­szél a szocialista munkaversenyről. Nem is titkolja, inkább eldicsekszik vele, hogy a kerületi vándorzászló elnyerésében éppen ennek volt a legnagyobb szerepe. Különösen a pusztakeresztúri udvar szocialista munkabrigád címért versenyző kol­lektívájának munkájáról beszél öröm­mel. — Jóleső érzéssel tölt el az a lel­kesedés és igye'.iezet, melyet Haraj­da Sándor és Bandura István koca­gondozók részéről tapasztaltam —> mondotta Palágyi elvtárs. — Már az első negyedévben 63 malacot válasz­tottak el terven felül és továbbra is nagyon jók a kilátások. Persze sok dolgozó érdemel még dicséretet az említetteken kívül, mert mind a hús, mind a tojás termelésben kiválók az eredmények. Például a hízőmarhák gondozói közül a somo­tori részlegen Babiák Gyula az első negyedévben 1602 kg hússal termelt többet a tervezettnél, a keresztúri udvarban Pósa Mihály 426 kg-mal toldotta meg vállalását. Güre Ilona a borjakat gondozza, ő 730 kilóval ért el nagyobb súlygyarapodást (az elő­irányozottnál. A baromfigondozók kö­zött leginkább Kasko elvtársnő mu­tat ki szép eredményt, a oondjaira .bízott tyúkok 11806 tojással telje­sítették túl a termelési tervet. Meg kell jegyeznem azt is, hogy a gazdaság üzemi pártszervezete és az üzem vezetősége a szocialista mun­kaversenyt nemcsak a termelés nö­velése érdekében szervezi, hanem ennél többre is felhasználja. A ha­vonként megtartott üzemi értekezle­tet — ahol a versenyt is értékelik — mindig valamelyik részlegen tart­ják s egybekötik azzal, hogy a gaz­daság valamennyi dolgozója megis­merkedjék a legjobb dolgozók mun­kamódszereivel. Ilyen alkalmakkor a résztvevők meglátogatják az egyes termelési szakaszokat s utána meg­vitatják a látottakat, tapasztaltakat. AZ EGÉSZSÉGES VERSENYSZEL­LEM természetesen azt is magával hozta, hogy a gazdaság dolgozói kör­nyékbeli viszonylatban különleges fi­gyelmet tanúsítanak az új technoló­gia iránt. Az évelők mesterséges szárítását már tavaly bevezették, ez idén gabonájuk 60%-át többmenete­sen aratják. Még az idén befejezik ä 12 fejőállásos korszerű tehénistálló építését, jövőre pedig 4 soros tehén­istállót építenek. Az 1200 sertés be­fogadására alkalmas, teljesen mecha­nizált hizlalda még az idén elkészül, így sorolhatnám tovább, mi min­dent rejt magában a jól szervezett szocialista munkaverseny. De befe­jezem azzal, hogy az idei aratásban ez bizonyára minden eddiginél szem­beötlőbb eredményekben nyilvánul majd meg. Kulik Gy. ň KGUSTTMYWMOSA E lhagyjuk Déčint. Utunk vadre­gényes tájakon kanyarog; sű­rű, fenséges fenyvesek szegélyezik, melyeknek uralmát a völgyekben nyír, kőris, tölgyfaerdök tépázzák meg; az efajta lázongás természetesen eme­li a vidék szépségét, a színek felélén­külnek, a haragoszöld mellett megje­lenik a szelídebb sárgászöld, a mosoly­gó sárga, sőt egyes helyeken a csupa­optimizmus rőtsárga szín is. Nem győzzük eléggé csodálni ezt a szín­koncertet. Emelkedett hangulatban érkezünk meg Nový Borba, ama ritka cseh vá­rosok egyikébe, melyek nem rendel­keznek sem csodálatot, sem áhítatot kiváltó műemlékekkel. Legrégibb épü­letei alig kétszáz évesek, ennek kö­vetkeztében a város aránylag modern arculattal rendelkezik: utcái szélesek, egyenesek. Mi teszi nevezetessé ezt a fiatal, csinos várost ? (Mielőtt a feltett kérdésre vála­szolnánk, közbeiktatunk egy adatot: 1945-ig Nový Borban hetvennégy (74!) milliomos élt.) A választ és a magyarázatot ebben az egy szóban foglalhatjuk össze: Üvegipar. Mert a várost — képletesen szólva — az üveg hozta létre. Az üveg, ez a itthon és külföldön egyaránt keresett ipari cikk sok mindenre képes. Egy­kor milliókat jövedelmezett a Nový Bor-i kapitalistáknak, ugyanakkor az üveggyár dolgozóinak kilencven száza­léka analfabéta volt. Egy az úttest fölé helyezett hatal­mas transzparens kiállítást hirdet: „Český kristal" — cseh kristály — címmel. Megnézzük. T ágas kiállítási csarnok telis-tele üvegkészítményekkel. Ha be­számolónk elején a természet szín­pompáját a „színkoncert" szóval pró­báltuk érzékeltetni, most — hasonla­tunknál maradva — elmondhatjuk: mindössze preludiumról, egy gyönyörű szimfonikus szín-költemény nyitányá­ról kellett volna beszélnünk. Vörös posztóval bevont asztalokon kristályüvegek százai, ezrei. Emitt sima, köszörült, mart, gyémántcsillo­gású, színtelen készítmények tömege. Kupicák, borospoharak, kancsók, vi­rágvázák, hamutartók, stb. szemér­mesen húzódnak a fal mellé s a terem közepét szerényen átengedik dísze­sebb, elegánsabb társaiknak. Valóságos káprázat ez a rész: a csarnok közepe. Az első asztalon a kék szín dominál. Hányféle árnyalat! Karcsú serleg, melyre a halványkék nefelejcs színét lehelték, mellette lágyvonalú, buzavirágkékkel erezett váza; aranyozott szélű, aranymintás óriáskehely türkiszkék üvegből. De a többi asztal sem marad el emez mögött. Rózsaszín, piros, bordó, kék-zöld ragyogás a terem. Szépség­ben vetélkednek a hazai és a külföldi piacra készült árúminták. Ezek is, amazok is iparművészeink tehetségét bizonyítják. D élután ellátogatunk a Kamenic­ký Šenov-i üveghutába. Otköz­ben vezetőnk — a Nový Bor-i Vegyé­szeti Középiskola igazgatója — szak­szerű és nagyon szellemes előadást tart az üvegről s az üveggyártásról. Kiderül, hogy az üveggyárban ma is úgy dolgoznak — vagy majdnem úgy — mint kétszáz évvel ezelőtt. A tech­nika vívmányai itt álig jutottak szó­hoz. — S egy ideig még nem szeretnénk szóhoz juttatni őket —, jegyzi meg vezetőnk. — Miért? — Mert az üveggyártásban a leg­tökéletesebb gép sem helyettesítheti az embert. Pontosabban: gyönyörű üvegeket készíthetnénk gépekkel is, de az — talán éppen tökéletessége miatt — nem lenne ilyen — ilyen ha­gyományosan üvegszerű. — Ezt nem értjük. — El tudnak képzelni festőt, vagy szobrászt, aki egyszercsak elhajítja az ecsetet, illetve a vésőt s megpró­bálja valamiféle géppel folytatni a művészetét? Ugye, nem? Persze olyan gépet aligha tudnánk szerkesz­teni, amely egy szobrász munkáját elvégezné. A kristályüveggyártásban is hasonló a helyzet. Pogány vallási szertartásként hat reánk az üvegfúvás. Képzeljenek el egy aránylag kis méretű műhely t ér­mét, ahol a falak mellett és középen, egymás mellé épített kemencékben vakító tüzek égnek. A kemencék előtt, méternyi magas emelvényen, több oldalról megvilágított, nekigyűrkő­zött, izmos alakok mozognak. Kezük­ben hosszú fémcső, melynek alsó vé­gét bele-belemártják a kemence tü­zébe, aztán a cső másik végét szájuk­hoz emelve fújni kezdik. Erre alul tüzes hólyag keletkezik és ördöngös gyorsasággal, sisteregve nőni kezd. Amikor már akkora, mint egy vásári léggömb, a varázsló hirtelen megelé­geli a fúvóst, a csövet balkezébe fogja s lóbálni kezdi, mire a tűzhólyag megnyúlik, már olyan is, mint egy hoszsúkás lopótök és színesedni kezd. Előbb elveszti izzó ragyogását s mi­közben a varázsló köröket rajzol vele a levegőben, egyszercsak azt vesszük észre, hogy égszínkék. A varázsló most egy lépést tesz előre az emel­vény széléhez, a csövön himbálódzó kék buborékot átnyújtja egy felhevült arcú lánynak. A leány, nem fűzi spár­gára, nem ereszti kacagva a feje fölé ezt a gyönyörű léggömböt, mint falusi búcsúk alkalmával szokás, hanem két kivájt fa közé szorítja. Három másod­percig így tartja, s amikor vissza nyújtja a varázslónak, felkiáltunk a meglepetéstől: — Kancsó! K ostka bácsi, a „varázsló" meg ollót ragad s a kancsót egy­szerűen lenyírja a csőről, amelyet is­mét a kemencébe dug, ez alkalommal a kancsó fülének ilkészítése végett. A cső alsó végén ismét izzik, Kostka 'jácsi fúvás helyett lóbálni kezdi, mire íz izzó üveg las­%an nyúlni kezd. Ezután a vékony, virsliszerű tüzes •udacskát a kan­:só széléhez illesz­ti s lenyírja a cső­•öl. A kancsót szá­lánál fogva lassan emeli, fordítja, a halványodó, kékü­lő rudacska lágyan neghajlik, elnyírt lége találkozik a kancsó domború hasával, egy köny­nyű érintés a fú­vócsővel s a va­rázslat sikerült: kész a kancsó. — Ne, ne! — kiált ránk Kostka 'jácsi, látva, hogy művét kézbe akar­juk fogni. — Kdé­pak! — fenyeget meg bennünket, azzal cigarettát vesz elő, szá­jába illeszti s a kancsó oldalához érintve meggyújtja, szemléltető mó­don bizonyítja, hogy igencsak pórul­járhattunk volna, ha megfogjuk az újszülöttet. — Régen dolgozik itt, Kostka bácsi ? — Hát bizony jó ideje. Hét éves korom óta. — S most hány éves? — Ötvennégy. — Nem fáradt még el? — Néhány évig még szeretnék ma­radni. Ha kibírtam, amikor a millio­mosok erszényébe fújtam a pénzt ez­zel a csővel — emeli meg „varázspál­cáját" Kostka bácsi —, akkor most már szégyelnék ötvennégy éves ko­romban nyugdíjba menni. — A kereset? — Kétezerötszáz korona. — Családja van? — A lányomat láthatták, itt dolgo­zik mellettem. 1940 óta özvegy va­gyok ... Egy hónap múlva azonban ... ni, de hol van a leány? Jana-a? — kiáltja hangosan. K örülnézünk. Jana a kékmunka­ruhás, szőke leány, Kostka bá­csi egyetlen leánya, amott jobbra, in­nen a negyedik kemence előtt beszél­get egy hatalmas termetű, félmeztelen fiatal munkással, aki kezében a hosszú fújócsövel úgy fest, mintha egyenesen ' a görög mitológiából csöppent volna ide. A leány apja kiáltására sietve in­dul munkahelyére. — Tehát egy hónap múlva — foly­tatja Kostka bácsi a megkezdett mon­datot — hárman leszünk. Azután fejével a félmeztelen Ado­nisz felé int: — Azt ott Jirko, Jana vőlegénye. ZSELYl NAGY LAJOS Uj tanulási lehetőség (ČTK) — A bratislavai gazdasági kö­zépiskola 1961. szeptember 1-től kétéves szociálisjogi tanfolyamot nyit az általános középiskolát végzett diákok számára. Az iskolát elvégzett fiatalok az ifjúság­ról gondoskodó szervekben, a nemzeti bizottságok szociális, biztosítási és mun­kaerő-osztályain, az üzemek személyzeti osztályain, valamint szociális intézmé­nyeiben stb. helyezkedhetnek el. lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllIIIIIIIMIIH A NYÁR ÖRÖMEI (ČTK-felv.) Lépést tartanak Közkedvelt kirándulóhely a košicei Csermélyvölgy bejárátánál levő Bá­rányka. Közvetlenül az erdő szélén fekszik, villamoson s gyalog is köny­nyen megközelíthétő. Ezért nem cso­da, hogy szombaton délután és va­sárnap mindig túlzsúfolt. Az Étter­mek n. v. igazgatósága rövidesen ki­bővíti az éttermet, úgyhogy esős időben is kényelmesen elszórakoz­hat itt körülbelül 500 ember. Üj ön­kiszolgáló részleggel bővül a szóra­kozóhely s az étlapon olcsó, családi menük fognak szerepelni. Tervbe vették a lejtős rész átrendezését, melyet a „barrandovi kert" stílusában szeretnének berendezni. A pincehe­lyiségeket ízléses borozókká alakít­ják át. Nem feledkeztek meg azonban a város további részéről sem. Az úgy­nevezett „cigánynegyedben" önki­szolgáló bolt nyílt, ahol ízletes fala­tokat lehet kapni. A felismerhetet­lenségig megváltozott a csermelyvöl­gyi üdülő. A Bankó-szálloda is új ét­termet kap. Az igények fokozódnak, a lakosság szaporodik, de az Éttermek n. v. lépést tart a követelményekkel. A. S. ÜJ SZÖ 5 * 1961. Július L V

Next

/
Oldalképek
Tartalom