Új Szó, 1961. július (14. évfolyam, 181-211.szám)

1961-07-19 / 199. szám, szerda

A laoszi lázadók újabb provokációkra készülnek Hanoi (ČTK) — Phoumi Nosavan tábornok amerikai útjának eredmé­nyei kezdenek megmutatkozni. A lá­zadók Laosz különböző részeiben széleskörű fegyveres provokációkra készülnek. A Laosz Hangja Rádióállomás jú­lius 18-án közölte, hogy Phoumi No­savan az imperialisták segítségével Luang Prabang tartományban had­erőket vont össze, mert támadásra készül a Na Vang-i hadállások ellen Dél-Laoszban is támadást készítenek elő a kormánycsapatok ellen. A Laosz Hangja szerint Dél-Laoszban Boun Oumék 7. és 9. zászlóalját helyezték készenlétbe. Ezen egységek előkészü­leteit thaiföldi tisztek irányítják. ELHALASZTOTTAK A LAOSZRÖL TÁRGYALÓ GENFI ÉRTEKEZLETET Genf (ČTK) — A Laoszról tárgyaló genfi értekezlet két elnökének meg­állapodása után az értekezlet ülését elhalasztották. A Reuter hírügynökség jelentése szerint a következő ülés időpontját még nem tűzték ki, azonban egyes körök véleménye szerint előrelátha­tólag szerdán délután megvalósul. Általános sztrájk Argentínában Buenos Aires (ČTK) — Az Altalá­nos Munkaszövetség sztrájkot hir­detett tiltakozásul a közszükségleti cikkek drágulása, valamint a kor­mánynak az államvasutak átszervezé­sére irányuló tervei ellen. Argentína dolgozói július 18-án a kora reggeli órákban általános sztrájkba léptek. Tiltakozó sztrájkokkal egyúttal arra akarják kényszeríteni a kormányt, hogy bocsássa szabadon a letartózta­tott szakszervezeti vezetőket. A búvárok keresik a II. Lajos kincseive! elsüllyedt hajót Budapest (ČTK) - Az óbudai hajó­gyár búvárbrigádja merész feladatra vál­lalkozott: fel akarja kutatni a királyi kincsekkel elsüllyedt hajót. 11. Lajos özvegye 1526-ban a mohácsi ütközet után a királyi kincseket meg akarta menteni a törökök elöl és ezért a pozsonyi ki­rályi várba küldte őket. A kincsekkel megrakott hajó azonban nem érkezett meg Pozsonyba és megállapították, hogy Esztergom és Győr között elsüllyedt. A búvárok és a tudományos dolgozók együttműködésével megkezdődtek az elő­készítő munkálatok. Az elmúlt négy év­század során a hajót a Duna fenekén valószínű 20 — 25 cm vastag szilárd iszap­és homokréteg fedte be. A kutatók meg vannak győződve arról, hogy a kincs érintetlen. A tervek szerint a hajót 1962 nyarán hozzák a felszínre. Kubo készül o forradalom megünneplésére Havanna (ČTK) — Kuba készül 1953. július 25-ének, a Monvado erő­dítmény elfoglalása 8. évfordulójá­nak megünneplésére. Országszerte nagy munkalelkesedés uralkodik. A dolgozók között mindenütt verseny indul meg az évforduló tiszteletére tett kötelezettségvállalások határidő előtti teljesítésére. A kubai építkezési dolgozók július 26-ig 300 új épületet, közöttük 12 kórházat, 9 hidat, 200 iskolát, 1500 lakást, új utakat adnak át rendel­tetésének. Az év végéig 7000 lakást, 20 áruházat építenek. Terv szerint ez idén 180 millió pesot fordítanak épít­kezésre, ami a múlt évi beruházás­nak a kétszerese. Űj kormány, régi politika Japánban Tokió (ČTK) — A japán minisz­terelnök június 18-án közölte, hogy kinevezte az új 16-tagú miniszter­tanácsot. Ez 1960 júliusától már a harmadik Ikeda-kormány. A szó szoros értelmében nincs szó új kormányról^ annál kevésbé olyan kormányról, amely nem függne az USÁ-tól, amint azt a japán nép óhajtja. A kormányt ismét kizárólag a Liberális Demokrata Párt tagjai képezik. A kormányban eszközölt vál­tozások csupán Ikeda azon törekvé­sét fejezik ki, hogy biztosítsa meg­ingott helyzetét. A Liberális De­mokrata Párt ugyanis számos önál­ló frakciókra oszlik, amelyek a ja­N. SZ. PATOLICSEV, a Szovjetunió kül­kereskedelmi minisztere Maudling angol kereskedelmi miniszterrel Londonban az 1959 májusában aláírt kereskedelmi egyezményre utalva előzetes egyezményt kötöttek, amely szerint mind a Szovjet­unió, mind Nagy-Britannia további lé­péseket foganatosítanak a kölcsönös ke­reskedelem további kibővítésének érde­kében. (ČTK) LONDONI JELENTÉS szerint az ottani szovjet kereskedelmi kiállítást július 18-án a 250-ezredik látogató tekintette meg. Ez a látogató John Paget 21 éves farmer. (ČTK) A KORZIKAI lakosság kedden a „No­vember 29-i mozgalom" felszólítására kétórás sztrájkba lépett tiltakozásképpen a monopoltőke politikája ellen. (ČTK) A DORTMUNDI bíróság 10 000 márka kaució ellenében „ideiglenesen" szabad­lábra helyezte Friedrich Tillmannt, akit 60 000 lelkibeteg és nyomorék meggyil­kolásának vádjával letartóztattak. (ČTK) AZ ENSZ EURÓPAI GAZDASÁGI BI­ZOTTSÁGA közlekedési albizottságának jelentése szerint 1960-ban 16 nyugat­európai országban a közlekedési balese­teknek 46 000 halálos és 1 383 000 sebe­sült áldozata volt. (ČTK) WASHINGTONI jelentés szerint az USA világűrutazási hivatala július 17-én a késő éjszakai órákban közölte, hogy Grisson amerikai pilóta ballisztikus röp­pályán történő utazásét a kedvezőtlen időjárás miatt 24 órával elhalasztják. (ČŤK) pán burzsoázia egyes részeinek ér­dekeit képviselik. Az előző Ikeda-kormány elsősor­ban az Ikeda-frakciót képviselte. Az új miniszterek a Liberális Demokra­ta Párt négy befolyásos frakciójának vezetői, amely frakciók eddig köz­vetlenül nem voltak képviselve a kormányban. Ikeda volt miniszterta­nácsának hat tagját meghagyta, be­leértve Koszaka külügyminisztert is. A közös piac kormányfői értekezlete Bonn (ČTK) - A Bonn közelében fek­vő Godesberg fürdőhelyen július 18-án megkezdődött a közös piac hat tagállama — Franciaország, Nyugat-Németország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Olasz­ország - államfőinek, miniszterelnökei­nek és külügyminisztereinek értekezlete. Az értekezlet napirendjén a következő kérdések szerepelnek: 1. A közös piac hat állama politikai együttműködésének fej­lesztése. Tárgyalásra kerül a Nagy-Bri­tanniával való együttműködés. 2. Európa védelme. 3. A közös piac hat államának az afrikai országokkal kapcsolatos viszonya. 4. A közös piac tagállamainak viszonya a latin-amerikai országokkal. Ezenkívül megtárgyalják a Kelet és a Nyugat kö­zötti kapcsolatok problémáját és a berlini válságot. Az angol képviselők az esetleges berlini katonai beavatkozás ellen London (ČTK) — Az angol alsó­ház képviselőinek hattagú csoportja Zilliacus munkáspárti képviselő veze­tésével július 18-án a Macmillan kor­mányhoz intézett határozati javas­latában felszólítja a kormányt, hogy az ENSZ alapokmányának szellemé­ben törekedjék a berlini kérdés meg­oldására. A képviselők egyúttal arra kérik a kormányt, óvja szövetsé­geseit a berlini kérdésben erőszakos katonai beavatkozástól. llflIIIIIIIIIIlllllllllllllflflIIIIIIIIMIIKIlllllllltlIlllllllllIflIIIIIIIIIIIIlllllllflIlllllllllllllllllIIIllllllllllllllIlIllllllllflIllllllllllllIlllllllI Szabaddá kell tenni az általános és teljes leszereléshez vezető utat! Moszkvában folytatódtak a szov­jet-amerikai leszerelési megbe­szélések. A moszkvai Pravda eb­ből az alkalomból közli I. Jevge­nyev cikkét. A cikkíró rámutat, hogy a törté­nelem során még soha nem volt oly égető szükség határozott lépé­sekre az emberiség fölött lebegő háborús veszély megszüntetése cél­jából, mint most. Nem szavakra, nem szóbeszédre van szükség a leszerelés problémájáról — ez már több mint elég —, hanem gyümölcsöző együtt­működésre az általános és teljes le­szerelésről szóló egyezmény létre­hozásában. Meg vannak-e ehhez a lehetőségek? Jevgenyev erre a kér­désre válaszolva hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak szakítania kell minden olyan próbálkozással, hogy akadályokat gördítsen a meg­egyezés útjába nemcsak szavakban, hanem tettekben is támogatnia kell a leszerelés gondolatát. Az általános és teljes leszerelés — folytatódik a cikk — ahogy azt ma az emberek többsége értelmezi, kiküszöböli mindazokat az akadályo­kat, amelyek azelőtt a megegyezés útjában állottak. Lényegénél fogva kizárja azt, hogy bármilyen katonai fölény származzék az egyik vagy má­sik állam javára és egyenlő felté­teleket biztosít valamennyi ország­nak. Ha megvalósulna az általános és teljes leszerelés, semmilyen más politikának nem volnának meg a feltételei, csupán a béke politikájá­nak. A leszerelés szovjet programja, amelyet N. Sz. Hruscsov megtárgya­lás céljából az ENSZ-közgyűlés elé terjesztett, konstruktív dokumentum, amely e probléma sokoldalú, vala­mennyi nemzet számára előnyös megoldását tartalmazza. A Szovjet­unió a leszerelés problémájának megoldásánál és más nemzetközi A moszkvai Pravda cikke kérdések rendezésénél nem akar a maga számára semmilyen egyoldalú előnyt, nem törekszik arra, hogy a nyugati hatalmak nem egyenjogú helyzetbe kerüljenek. Ez már önma­gában is bizonyítja, hogy az általá­nos és teljes leszerelés szovjet terve jó alapként szolgálhat a megegye­zésre a Moszkvában most kezdődő tárgyalások folyamán. A cikkíró emlékeztet arra, hogy a szovjet leszerelési javaslatok sok szempontból tekintetbe veszik a nyu­gati hatalmak óhajait. A Szovjet­unió késznek mutatkozott arra, hogy a leszerelést a tömegpusztító fegy­verek célbajuttatására szolgáló esz­közök megsemmisítésével kezdjék, jóllehet általánosan elismert fölény­nyel rendelkezik a legkorszerűbb és leghatékonyabb ilyen eszközökben, az interkontinentális ballisztikus ra­kétákban. Magától értetődő dolog, hogy az atomfegyverek szállítóesz­közeinek elpusztításával egyidejűleg meg kell szüntetni az idegen terü­leteken levő katonai támaszpontokat is. Csak ily módon biztosítható a feltételek egyenlősége a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára. Az általános és teljes leszerelés szovjet programjának felépítése olyan — mutat rá Jevgenyev —, hogy mindjárt kezdettől hatékony intézke­déseket irányoz elő az államok ka­tonai potenciáljának lényeges csök­kentésére, olyan , intézkedéseket, amelyek ugyanakkor jótékony ha­tással lennének az egész nemzetközi légkörre. A szovjet általános és teljes le­szerelési javaslatok — folytatódik a cikk — az ellenőrzés vonatkozásában is egyenlő feltételeket biztosítana az egyezmény minden résztvevője szá­mára. Ez a biztosítéka annak, hogy az ellenőrző szervezet ne lehessen 'alamely elkülö­íült áilamcsoport >szköze, hanem olyan szerv, amely a közös érdeke­ket fejezi ki és védelmezi. A kétoldalú tárgyalások során — hangsúlyozza a cikkíró — nemcsak a leszerelési kérdések lényegét kell megvizsgálni és megjelölni az álta­lános és teljes leszerelési egyez­ményhez vezető utakat, hanem meg kell állapodni annak a többoldalú szervnek az összetételében is, amely­nek feladata lesz a leszerelési egyez­mény teljes kidolgozása. Jevgenyev rámutat, hogy a koráb­bi leszerelési szerveknek, Igy a le­szerelési tizes bizottságnak az ösz­szetételét nem lehet kielégítőnek nevezni, minthogy benne nem ka­pott képviseletet az egyik fő állam­csoport, nevezetesen a semleges or­szágok csoportja. A semleges álla­moknak más államokhoz hasonlóan érdekük fűződik a leszerelés problé­májának mielőbbi megoldásához. Részvételük a leszerelési bizottság munkájában kétségtelenül pozitív jelentőségű lenne a kölcsönösen el­fogadható megoldás felkutatása szem­pontjából. A Szovjetunió szükségesnek tartja, hogy a leszerelési bizottságban az előző tagokon kívül a semleges ál­lamok három-öt képviselője is részt vegyen. Ezeknek a képviselőknek ugyanolyan jogaik lennének, mint a többi tagnak. Nincs és nem lehet semmilyen ok ezen igazságos szov­jet javaslat elutasítására. Nem is kell külön hangsúlyozni — írja befejezésül Jevgenyev —, hogy a többoldalú leszerelési szerv mun­kája újrafelvételének csakis akkor lesz értelme, ha a kétoldalú szovjet­amerikai megbeszélések az álláspon­tok összehangolását eredményezik legalább az általános és teljes lesze­relés fő kérdéseiben. Július 20-án felújítják a francia-algériai tárgyalásokat Párizs (ČTK) — A jelentés, hogy a francia kormány részéről június 13-án egyoldalúan megszakított evia­ni francia-algériai tárgyalásokat jú­lius 20-án felújítják, a de Gaulle eljárását bírálóknak adott igazat. Nem állt be „semmiféle új helyzet", amire a francia kormány várt, fe­leslegesen csaknem hat hetet elfe­cséreltek. Amennyire az elhangzott beszé­dekből megállapítható, mindkét fél álláspontja ugyanaz, mint a tárgya­lások megszakításának idején. A hely­zet azonban mégis más. A francia kormány abban reménykedett, hogy a tárgyalások megszakítása alatt helyzete javul és ezzel szemben meggyengül az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának pozíciója. Azt remélte, hogy a szaharai köolaj­csalétek Algéria szamszédjait elide­geníti az algériai ideiglenes kor­mánytól, hogy a Szaharát elszakítja Algéria területétől és hogy az Algé­riai Köztársaság ideiglenes kormánya diplomáciai elszigeteltségében kény­telen lesz elfogadni a francia javas­latot. A franciák számítása azonban nem vált be. A Szahara szomszédai kife­jezésre juttatták, hogy határkérdé­süket a független Algériával fogják megoldani és addig az ideig támo­gatják az algériai nép harcát. A ta­nácskozások megszakítasa idején nö­vekedett az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának befolyása. A lakosság újabb rétegei támogatják a felszabadító harcot és a legutóbbi sztrájkok azt mutatják, hogy nem­csak a proletariátus, a parasztság és a szegényebb polgárság, hanem a gazdagabb polgári körök és az izlam lelkészi kar is az Algériai Köztársa­ság ideiglenes kormánya köré tömö­rül. Az algériai államférfiaknak Al­géria szomszédaival és más afrikai országok képviselőivel folytatott tár­gyalásai megerősítették az algériai kormány tekintélyét. A hat heti szünet arra volt jó, hogy a francia fél- tudomásul vette, hogy az egyedül lehetséges megoldás az egész Algéria függetlensége. Az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának küldöttsége Krim Bel­kaszem külügyminiszter vezetésével Tuniszból kedden repülőgépen Genf­be utazott, hogy részt vegyen a jú­lius 20-án Lugrinban kezdődő tár­gyalásokon. Krim Belkaszem elutazása előtt a többi között kijelentette, hogy az algériai nép július 5-i tüntetései az egész világ előtt tanúbizonyságot tettek Algéria azon szilárd akaratá­ról, hogy kivívja függetlenségét és szuverenitását az ország egész terü­letén. Az afrikai nemzetek és kor­mányok a tárgyalások jelentőségének tudatában kijelentették, hogy fenn­tartás nélkül támogatják az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának álláspontját. Ez azt jelenti, hogy hiábavaló lenne az algériai nép irán­ti afrikai szolidaritás lanyhulására számítani. Lejárt már a szemfény­vesztések és mesterkedések ideje. • ••••• AZ IDEIGLENES ALGÉRIAI kormány tájékoztatási szol­gálata megrázó erejű dokumentu­mokat hozott nyil­vánosságra a fran­cia gyarmatosítók véres terrorjáról. A fenti képen: a francia „civilizáto­rok" öszvérre kö­tözik a szabad­ságért síkraszállt fiatal algériaiakat. (ČTK -felvétel) • • • • • • • • • • • KOMMENTÁRUNK Újból fellá ngolt a „bizertai csata" B izerta, a legnagyobb afrikai haditámaszpontok egyike e napokban újból magára vonta a világ közvéleményének figyelmét. Tunézia, amelynek területén Bizerta fekszik, ismét igen sürgetően kö­veteli a francia csapatok távozását. Burgiba tuniszi elnök kijelentette, hogy a bizertai francia tengerésze­ti és légitámaszpontot meg kell szüntetni. A tuniszi hadsereg a Bizerta kö­rüli területen hadgyakorlatot tar­tott és a támaszpontot elvágta a környező területtől. Tunisz népe franciaellenes tüntetéseket ren­dez, Bizertában a tuniszi dolgozók általános sztrájkba léptek. A fran­cia egységeket ejtőernyősökkel erő­sítették meg és újabb csapaterősl­téseket várnak. A helyzet feszült... Bizony kellemetlen pillanatok vár­nak a francia kormányra. A tu­niszi elnök nyilvános beszédében rámutatott, hogy a múlt évben a „Bizertáért folyó csatát" nem foly­tatták következetesen, hogy Fran­ciaországnak ne okozzanak nehéz­ségeket abban az Időben, amikor Algériában puccskísérlet zajlott le. Most azonban folytatni kell a harcot. A tuniszi kormány követelését az 1958 júniusában létrejött francia­tuniszi egyezményre alapozza, melynek értelmében Tunisz terüle­tén a tunisziak akarata ellenére nem maradhatnak francia fegyveres erők. Franciaország imperialista körei azonban természetesen nem akar­nak lemondani erről az észak-afri­kai pozíciójukról, amelyet milliárdos költséggel elsőrendű tengerészeti és légi támaszponttá építettek ki. Nem akarnak róla lemondani, noha — Algérián kívül — e támaszpont elvesztette már egész hátországát: a Földközi tenger partjain és Af­rika belsejében elterülő egykori francia gyarmati birodalmat. A franciák számára ugyanis Bizerta a francia .impérium jelképe. Bizerta fontos katonai támaszpont. a Földközi-tenger katonai és komuni­kációs rendszerének kulcsfontosságú pontja. Mint az afrikai szárazföld leg­északibb kikötője, Malta szigetével együtt azt a fontos tengeri utát ellenőrzi, amely a Nyugatot a Kelettel Gibraltáron és Szuezen át összeköti. Bizerta körül évente összesen 50 millió tonna vízkiszorítású hajók haladnak el, többségük a Közel-Keletröl Európába kőolajat szállító tartályhajó. Franciaországnak azonban jelenleg e körzetben nincs elég hatalma, sem pe­dig megfelelő befolyása ahhoz, hogy e pozíciót hatékonyan felhasználhassa. E támaszpont fenntartása pedig óriási összegbe - évente 10 milliárd régi frankba kerüli Ezt a tényt a NATO hatalmai, első­sorban az USA már évek óta a saját céljaira igyekszik felhasználni. Poli­tikai érveket hangoztatnak - e térség közös „védelmének" szükségességét, s gazdasági érvekkel is operának, mond­ván, hogy csökkenteni akarják Fran­ciaország katonai kiadásait. Azt akarják, hogy Franciaország Bizertát engedje át a NATO parancsnokságának, vagyis azt akarják, hogy amerikai befolyás alá ke­rüljön e támaszpont. Már Í958-ban, a tunlsz-francia konfliktus idején feltűnt a porondon Murphy hírhedt amerikai alkusz, mint a „Jó szolgálat misszió" főnöke. Murphynak az volt a feladata, hogy mindkét felet rávegye a megegye­zésre, hogy beleegyezzenek a francia csapatok távozásába Bizertából és így helyet csináljanak a NATO-egységek­nek. Akkoriban, két évvel ezelőtt e megoldás felé hajlott Burgiba tuniszi elnök is. Ma azonban Észak-Afrikában más a helyzet. A NATO hitelét vesztette azál­tal, hogy támogatja Franciaországot az algériai szennyes háborúban. A tuniszi nép nem akarja hazája területét azok­nak a rendelkezésére bocsátani, akik se­gítséget nyújtanak algériai testvéreik legyilkolásában. Ezenkívül a tuniszi te­rületnek - Bizertának — kiszolgálta­tása a NATO-tömb számára azt jelen­tené — amint az Actlon című tuniszi lap nemrégen írta -, hogy „olyan tömbbe vonnának be bennünket, amely elkülöní­tene bennünket a világ felétől". A tuniszi nép ezért nem akar sem francia Bizertát, sem a NATO lobogója alá tartozó Bizertát. Tuniszi Bizertát akar, amely Afrika legészakibb csücs­kében. Afrika szabadságát őrizné. B. H. 3ÜJ SZÖ 3 * 1961. július 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom