Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-14 / 164. szám, szerda

Tháiiát szolgálta A. Ny. Osztrovszkij halálának 75. évfordulója Az orosz társadalmi élet kibontakozásában a konzervatív erő sajátos szerepét töltötte be a középosztály vagyonos rétege — a kereskedők. Jellegzetes életmódjuk, életfelfogásuk, családi viszonyaik, vagyoni helyzetük alakította ki évszázadok során osztályjellegüket, melyben a kapitalizmus legrútabb vonásai töményen megnyilatkoztak. Bár az uralkodó nemesség lenézte a durva és műveletlen kereskedő-réteget, társadalmi helyzete és beleszólása a közügyekbe a „nemesi fészkek" felőrlődésével párhuzamosan nöttön nőtt. Ennek a sajátos jellegű rétegnek az éleiét örökítette meg a színpadokról soha le nem kerülő darabjaiban Alekszandr Nyikolajevies Osztrovszkij, az orosz drámaírás egyik legerősebb egyénisége. Papi pályára készült, de állami szolgálatba lépett. Tisztviselő apja Moszkva jellegzetes kereskedónegyedében, a Zamoszkvorecsje-n telepedett le, ahol fia már gyermekkorában megfigyelhette a „kupecek" életét. Osztrovszkij korán megkedvelte az irodalmat, falta a könyveket és rajongott a színházért. A Kisszínházban Scsepkin és Mocsalov művészetének hatása alatt született meg benne az elhatározás. hogy drámaíró lesz. Felbe is szakította moszkvai jogi tanulmanyait. de apja utasítására kenytelen volt állásba lepni. Tisztviselő lett a moszkvai bíróságokon. Különösen a kereskedelmi bíróságon nyílott nagy alkalom számára, hogy a kereskedő rétegek életének mélyére tekinthessen. Sok undokságról szerzett tudomást, s mindazt az érzést, ami benne felgyülemlett, a kereskedői környezetben lejátszódó színdarabjaiban igyekezett kifejezni. Első színdarabjai a Moszkovszkije gorodszkije lisztiben láttak napvilágot. A nagysikerű Csődöt, a Szegény menyasszony, és egy sereg más darab követte, melyekre jellemző, hogy címeik közmondások (Szegénység nem bün. Ne ülj más szánkójába stb.). Kezdeti müveiben még érezhető a szlavjanofil hatás, mely bizonyos tisztelettel néz a kereskedőházak patriárkális viszonyaira, de később irgalmatlanul lerántja a leplet e patriárkalizmus mögött rejlő abszolút önkényről, a nők lealázó sorsáról, a vallási maszlagokkal álcázott kegyetlen kizsákmányolásról, a műveletlen pénzímádő „kupeclélekről", a „sötétség birodalmáról". (Vihar). Az Erdő, Tehetségek és hódolók. Ártatlanul vádoltak művekben a vándorszínészek lealázó sorsát és a sötét, tompaagyú gazdag kereskedőrétegek meg nem értését, gáncsoskodását festi le. Osztrovszkij történelmi drámával is próbálkozott. Anyagot volgai utazása során gyűjtött hozzájuk (A hadvezér, vagy Álom a Volgán, A trónbitorló Dmi'trij és Vaszilij Sujszkij, Tusino, Kuzma Zaharics, Minyin-Szuhoruk stb.). Az orosz történelem nevezetes napjait, a nemzeti felbuzdulásokat, a veszély napjait igyekezett élénken ecsetelni. Legismertebb műve, a Vihar a kereskedőcsaládok erkölcsi bomlását, fojtó légkörét szellőzteti. Az egyik oldalon Kabanyiha és Gyikoj, egy sötét fellegvár durva, tudatlan önkényurai, a másik részén áldozataik Katyerina, Tyihon és Borisz szerepelnek. Hiába lázadoznak, tehetetlenek a „sötétség birodalmával" szemben. Osztrovszkijnak, akivel 75 évvel ezelőtt a kosztromai kormányzóság egyik kis falujában szívkoszorúérgörcs véglett, igen nagy szerepe volt az orosz színjátszás fellendítéseben. Különösen darabjainak egyszerű, gördülékeny kompozíciója, népies nyelvezete, könnyen érthető mondanivalója volt az, amivel örökre meghódította a színpadot. L. L. A MÁSODIK BÚCSÚ Tizenöten — meglett férfiak, aszszonyok, apák, anyák — feketében, ünnepélyesen állndk a seneci 1iskola vizsgáztató bizottsága előtt. Feldíszített terem, virág, beszédek. Röviden: az érettségi vizsgák kezdetének izgalmas, ünnepi pillanata. A szemekben könny csillog. Furcsa az emberi természet! Sokszor a legnagyobb öröm pillanataiban is könny árasztja el a szemeket, a torkokat sírás fojtogatja ... Az ünnepi aktus befejezése után a teremben csak a vizsgáztató bizottság és az első öt érettségiző — öt vén diák marad. Mert diákoknak — mitagadás — nem fiatalok. Megkezdődik a seneci esti iskolások érettségi vizsgája. Az első az iskola és a sok történelmet látott városka életében. Fehér borítókok A tanár nyújtja a fehér borítékokat. Reszkető kézzel, izgatottan húzzák ki az első tételt — magyarból. A szurkolás, a vizsgafélelem pirosra füti az arcokat. S itt látni, nincs különbség öreg és fiatal diák között! Az első felelő — Bordács Erzsébet Madách halhatatlan alkotásáról. Az ember tragédiájáról beszél. Értelmesen, folyamatosan, összefüggően. Madách műve ebben az ünnepélyes pillanatban, ebben a teremben élő jelképként hat. Az Ember az élet nagy küzdőterén váltakozó sikerrel vívja harcát. Meg-megbotlik, elesik, de újra erőt gyűjt, talpra áll és folytatja a küzdelmet. Bízik a jövendőben, a szebb holnapban és saját erejében.. Küzd és nem adja fel a harcot. Pedig e harcban sokszor egész társadalmi erők álltak a felemelkedés útjába. Ám az Ember megbirkózott a haladás útját álló erőkkel. Hazánkban az elmúlt másfél évtized nagy küzdelmeiben szabaddá tettük az Ember jelemelkedésének útját. Ez a vizsga itt e felemelkedés egyik parányi, mégis sokat mondó megnyilvánulása ... Talán erre gondol Huszár Imre is, a következő felelő, aki két vizsga szünetében hevenyében összegezi eddigi életútját. Negyvenéves fejjel... Igen, Huszár Imre ez évben tölti be a negyvenet. Es a negyedik X-et érettségi bizonyítvánnyal a kezében válthatja fel... Nem rajta múlott, hogy ilyen későn került a vizsgáztató bizottság elé. A sors, a múlt társadalmi igazságtalanságában gyökerező sors akadályozta ebben mind ez ideig .. . 1937-ben fejezte be a negyedik polgárit. Minden vágya az volt, hogy tovább tanulhasson. Tanítóképzőbe szeretett volna menni. Dehát akkor a vágyak és a beteljesülés között nemegyszer áthidalhatatlan gazdasági akadályok emelkedtek. A tanulásért, a tudásért fizetni kellett. Nem szívesen emlékezik ezekre az időkre. A nagy gazdasági válságot követő években dobra került a szülök kis vagyonkája is. Utána megszállás, háború, harctér. — Egy hajszálon múlott az életem — mosolyodik el Huszár Imre. Az orosz fronton sebet kapott. Egy földije segítette a hosszú visszavonulás nehéz napjaiban, heteiben. A szilánkot, a repeszdarabot — a múlt keserű emlékét most is a tűdejébenf hordja ... Örök emlék és memento! Teltek, múltak az évek. Amitől a múlt megfosztotta, a jelen, szabad, szocialista jelenünk bőkezűen felkínálta. Élt a lehetőségekkel és íme negyvenéves fejjel vén diák gyanánt itt áll az érettségiztető bizottság előtt. Hej, ha Toldi Miklós élne Három évvel ezelőtt adta fejét a tanulásra. Hej, nagyon nehéz volt a kezdet. Negyven év felé már az HUSZÁR IMRE elmúlt évek eseményei, az átélt borzalmak, a családi gondok felaprózzák az ember figyelmét. Meg rég volt már az, amikor búcsút mondott az iskolának. Több mint húsz éve. Az agy, az ismeretek tárháza is könnyít a terhén és sok-sok dolog a feledés homályába vész. Huszár Imre ma is elevenen emlékszik az első tollbamondásra. Cím: Toldi Miklós. Az egyetlen füzetlapon merő vörös tenger a sok-sok javítás. Hazajövet hosszan nézegette, elemezte a hibákat. Bizony a helyesírás alapvető szabályain csorbát ejtett. El is keseredett akkor. — Hű, mennyi hiba! kiáltott fel akkor elsős fia a füzetlap és a sok

> piros javítás láttán. — Apuka, ezt te írtad? Huszár Imre zavarban volt. Mit mondjon? Vallja be elsős fiának, hogy bizony nem tudja a helyesírást? S az apai tekintély ? — Apuka, te írtad? — kérdezte a fiú újból. Mentő ötlete támadt. — Aj, dehogyis. — Hál akkor? A nebulót nem lehetett csak úgy „elintézni". — Nem látod? Itt a neve... Apuka a címre mutatott: Toldi Miklós. — Toldi Miklós írta? — hangzott az újabb kérdés. — Az hát, a Miklós bácsi... Szegény Toldi Miklós! Mennyi sérelem érte életében is. Dehát türelmes ember lévén, testvérbátyja felbiztatott szolgáinak tréfája is csak akkor bosszantotta fel, amikor az egyik dárda célt tévesztve a vállát, súrolta. Dehát ez utóbbi még ennél is nagyobb sérelem volt. Szerencse, hogy a nagyerejű Toldi ezt már nem hallhatta ... Izgalmas és vidám pillanatok — Hajaj, hát ezért izgultunk annyit? — hallatszik a kérdés a vizsga szünetében, amikor két tantárgy már „lement". — Nem is olyan szörnyű .., Szörnyűnek, igaz, nem szörnyű, de izgalom így is akad bőven. Huszár Imrének például már az első tantárgynál hirtelen melege lett. Egy Ady-vers elemzése és Mikszáth jellemzése után Cvengros tanár elvtárs elé tette a harmadik kérdést — nyelvtanból. — Hü, még ez is? Nem vette észre, pedig mind a három kérdés egyetlen papírszeleten van, amit egyszerre húzott ki. Előfordul az ilyesmi a nagy izgalomban. S máris verejték gyöngyözik a homlokán. De nem jön zavarba, csak nem készült .el a kérdésre ... Az ember sohasem tudhatja, minek mikor veheti hasznát. A választott tantárgyból a bór keresztmetszetét kapta. A gipszből készült, sokszorosan nagyított segédeszközön a bőr minden parányi részecskéje látható. Sorolja is folyékonyan. — Ez a fehér itt a verejtékmirigy ... — Hát az a másik? — mutat egy domborlatra a tanár. — Ez?... Rövid szünet, erősen gondolkodik. — A fenébe is, elfelejtettem ... Az őszinte, hirtelen kitörés mosolyt derít a vizsgáztató bizottság tagjainak ajkara is. Segítenek, kérdéseket tesznek fel, hogy a feledés kátyújából kizökkentsék. De az agy makacs... — Faggyúmirigy — árulja el végre valaki. — Hogy ez nem jutott az eszembe! — csap a homlokára, amelyen már újra verejték gyöngyözik. Ujabb kérdés. — Az egyes mirigyek, mondjuk a verejtékmirigy és az idegrendszer működése között van-e valami összefüggés ? Huszár Imre elmosolyodik. — Van ám — és megtörli homlokát. — Az izgalom... és nedves zsebkendőjét mutatja. Lám, milyen egyszerű a felelet! Tizenöt meglett diák, köztük szülök, letették az érettségi vizsgát. Három évi kitartás, sok-sok akaraterő eredménye. Most búcsút mondanak az iskolának. Búcsút immár másodszor ... Először nem önként, társadalmi helyzetüktől kényszerítve kellett elhagyniok az iskola padjait. Nem szívesen, sajgó szívvel tették. De tanulásra nem tellett. Mert ez az akkori világban sokba került. Társadalmunk legalább részben pótolta a múlt ejtette sérelmet. A második búcsú sokkal vidámabb, sokkal szebb. S ebben mai szabad életünk szépsége, vidámsága, tükrö zödik ... Zsilka László Tehetős falu tehetetlen kultúrája \ Érdekességek > A TUDOMÁNY ÉS A TECHNIKA \ VILÁGÁBÓL s * Acélidegek > Moszkvában különleges kísérleteket < végeznek. Kioperálják kísérleti kutyák S üloidegeinek részeit, amelyeket fémŕ elektródokkal helyettesítenek. A kísérS leteket siker koronázta. Nem lehet i megkülönböztetni, hogy a kutya meS lyik lábában van idegprotézis. Az elekt>J ródok csaknem 5 centiméter hosszúságbah teljesen pótolták a kioperált ideget, A szovjet tudósoknak sikerült elektródot helyezni a kísérleti kutya szemidegébe is. Az említett kísérletek sikeres befejezése után sor kerül az eredmények klinikai felülvizsgálására. * Újféle háromdimenziós mikroszkópot | készítettek Angliában a Cambridgei ' Egyetemen. E mikroszkóp segítségé| vei háromdimenziós képet lehet készí1 teni. Ha az általában használt mikroszkóppal vizsgálunk valamilyen vastagabb mintadarabot, úgy mindig csak egy ré| sze van a mikroszkóp gyújtópontjában. ' Ezért a mintadarab mélyebben l'ekvő részeiről csak úgy készíthető felvétel, ha fokozatosan élesebben állítják be a I mikroszkópot a mintadarab egyes részeire. Az új mikroszkóp kiválóan' alkalmas az élő sejteknek s a szövetek vastagabb részeinek megfigyelésére. Ezenkívül igen csekély méretű elektro! nikus eszközök szerelésénél is használ1 ható. -k Másodpercenként 1,6 millió felvétel készítésére alkalmas filmkamerát szerkesztettek a kaliforniai egyetemen. Ha e kamerával csupán egy másodpercig tartó cselekményt rögzítenénk le, 28 ^ óráig tartana a füm vetítése és emelS lett másodpercenként 16 kép követné egymást. A filmfelvételeket optikai rendszer teszi lehetővé egy nagy sebességgel forgó tükör segítségével. * Rádióval irányított traktor A Szovjetunióban rnegkeidték a rádióval irányítható traktorok gyártását. A traktorokhoz ekék csatolhatok. Amikor a traktoros az ekés traktort irányítja, vele egyidejűleg egy további, rádióval irányított traktor is dolgozik, amelyhez szintén eke van hozzácsatolva. Az automatikus irányítás különösen akikor érvényesül, amikor a szántóföld végén meg kell fordulnia az emberi kéz irányítása nélküli ekének. Az eke automatikus „érzékszervei" ugyanis lehetővé teszik, hogy önműködően „figyelemmel kövesse" az előző barázdát. * Újságok távnyomása Az amerikaiáknak nem áll annyira érdekében az újsághírek szavahihetősége, mint az, hogy az olvasók minél előbb értesüljenek e hírekről. Amerikában ezért bevezették az újságok távnvomását. A New York Times európai kiadását még nemrég Hollandiában nyomták a repülőgépen helyszínre szállított nyomdai formák segítségével. Az olvasók 24 órás késéssel kapták meg a lapot, amelyet jelenleg Párizsban nyomnak csaknem ugyanakkor, amikor New Yorkban. A híreket és cikkeket New Yorkból kábelvezeték avagy rádió I segítségével továbbítják Párizsba, ahol ' lyukasztott szalagra veszik fel, melynek nyílásai egy linotype szedógépet hoznak működésbe. •k A legkisebb villanykörte hossza 2.5 mm, henger alakú és át' ínéro.ie 0,6 mm. A villanykörte fényszá! Iának vastagsága körülbeiü! egy tizede ' az emberi haj vastagságának. Ezt az ; apró vijjanykörtét például a látszeré• szeti tranzisztoros műszerekbe építik | és orvosok is használják például kis. méretű üregek megvilágítására stb. | A világ legkisebb villanykörtéjét a Né, met Demokratikus Köztársaságban ; gyártják. Červenka Jozef, a felesége és a lánya közel 30 ezer koronát vettek fel készpénzben az évvégi zárszámadáskor. Kevés volt az olyan tag a jarnái szövetkezetben, aki ez alkalommal kevesebbet kapott volna mint 10 ezer koronát. Ezenfelül szépen kijutott a természetbeniekböl, söt a prémiumból is a Cervenka-családnak 5 ezer korona jutott. A járás egyik dolgozója Krechnay Lajos, érdekes megjegyzést tesz, miközben végigkísér a falu főtucáján. Ha most bekopognánk az alvégtől a felvégig a kicsinosított családi házakba, egyetlen családot sem találnánk, amelynek ne lenne 10, 20 vagy 30 ezer koronáról szóló betétkönyve. A szövetkezet vezetősége nemhiába járt Prerovon, mert nemcsak tanultak az ottani szövetkezetesektől, hanem a felajánlásokban meg is előzték őket. Ugyanis a jarnái EFSZ tagjai 4 év alatt fogják teljesíteni a harmadik ötéves terv feladatait. A terméshozamok már tavaly megfeleltek volna az 1965-ben elérendőknek. Árpából a tervezett 30 mázsa helyett 32-t, búzából a tervezett 30 helyett 35 mázsát, kukoricából a tervezett 48 helyett 50 mázsát értek el hektáronként. Azonban az állatállomány gyarapításában kell még jelentős eredményt elérni. A szövetkezetnek ehhez is megvannak a szükséges feltételei. Istállóik tágasak, gépesítettek, korszerűek és egészségesek. A jarnái szövetkezeteseknek megvan mindenük, amit csak szemük, szájuk megkíván, amit egyénileg pénzen meg tudnak vásárolni. Mégis hiányzik valami a faluban! Kísérőm kezdeményezésére meglátogattuk a Červenka-családot. A gazda .délelőtt, 10 óra tájban lévén az idő, a ház körül foglalatoskodott, mivel a serfésgondozás néhány szabad órát is engedménvez a nap folyamán. S a ház körül mindig akad tennivaló. Červenka Jozef szívesen válaszolt kérdéseinkre, mikor megtudta, hogy a közös iránt érdeklődünk. Betessékelt a fényűzően berendezett vendégszobába s a még mindig menyecskésen mozgó, negyven év körüli, rokonszenves felesége hamarosan boroskancsót tett az asztalra. Poharazgatás közben megered a szó a házigazda ajkáról. Feleségével kettesben gondozzák a szövetkezet kocáit, s elsősorban az ó szakért' munkájuk eredménye, hogy a szövetkezet évről évre csaknem a felé vei több sertést adhat el az államnak. A jó eredményekért keményen meg kell dolgozni, de ők már egyéni gazdálkodó korukbán megszokták a becsületes munkát. A vezetőség egyáltalán nem sokallta a család közel 60 ezer koronás múltévi jövedelmét, mert Červenkáék valóban megérdemelték. S a hatvanezer koronából telt az új házra, televíziós készülékre, mosógépre, hűtőszekrényre, új rádióra stb. Červenkáné minden szavunkat figyeli, s amikor látja, hogy kisebb szünethez érkezünk, közbeszól: — Mindennel elégedettek volnánk, csak az ifjúsággal törődnének többet. Nekem van egy 18 éves lányom. Már rossz nézni, mennyire agyonhunja magát egész héten. A város messze van, itt meg igazán nincs semmi, amivel esténként elszórakozhatna, így vannak a többiek is! Aztán csak siránkoznak a szövetkezetben, hogy így meg úgy, nincs fiatal, nincs utánpótlás! Hát bolondok is lennének, ha itt maradnának, hiszen senki sem törődik velük! Olyan egyszuszra mondta el Červenkáné ezt a néhány mondatot, hogy még követni is nehéz volt. Tehát ebben a szövetkezetben, ebben az átlagosnál jóval gazdagabb szövetkezetben is probléma az utánpótlás, mert nem bírnak kultúrát liztosítani a falunak! Červehkáéktól elköszönve, siettem issza a helyi nemzeti bizottságra. — Valóban ilyen sajnálatra méltó a helyzet! Nincs kultúrházunk, nincs mozink, nincs könyvtárunk, nincs ifjúsági szervezetünk, — azaz papíron van, de nem működik, — egyszóval semmink nincs! A pártszervezet és a HNB képtelen megszervezni a fiatalok munkáját, a szövetkezeti vezetőség pedig hallani sem akar arról, hogy szövetkezeti klubot létesítsenek. Jarnán el van temetve a kultúra. Hogy meddig? — Ez már az illetékes szervektől, de mindenekelőtt a falu élenjáróinak jobb belátásától függ! A jarnái szövetkezet esete tipikus példája a jó szövetkezetek nem kielégítő kultúrális életének. A jarnái szövetkezeteseknek sok a pénzük! Néha már azt sem tudják, mire költsék — ök mondták. — Arra mégsem tudják elhatározni magukat, hogy többet fordítsanak a kulturális alapra. Ennek a szövetkezetnek a tagjai nyilván még nem értették meg, hogy ma már nemcsak a pénz jelenti a gazdagságot, a jó életmódot, hanem ehhez művelődésre, kulturára is szükség van!! Remélhetőleg hamarosan ráébrednek majd ennek fontosságára is! Szabó Géza. A Szovjetunióban egy évvel ezelőtt készítették el az első müeret a „Lavtzan" nevezetű hazai £ műanyagból. A szovjet orvosok a S műerek alkalmazásával már sz á- J mos sikeres operációt végeztek. Képünk a müereket szemlélteti. (CTK - TASZSZ felv.) ŰJ SZÖ 4 * 1961. június 14.