Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-01 / 151. szám, csütörtök

KOLLEKTÍV EMBEREK Sobotište község takaros utcáin még csend honol. Kora reggel, négy óra felé jár az idő. Kissé harmatos, hidegebb az időjárás és Kadlečiková Mária nagykendőbe bújva lép ki az egyik vakolatlan épület sövénnyel kerített udvarából. Lépteit meggyorsítja és szomszédja, Hubánková Anna háza felé igyekszik. Sertésgondozó társát nem kell Mária Kadlečíková és Anna Hu banková a szövetkezet két keltegetni, meg hallotta a kö zeledö lépteket és mire a porta elé a válasz érne, az utcán várja munkatársát. Együtt indulnak el a szövetkezet nemrég épített fiaztatöja felé. A kutricákból a kismalacok éles sivítása, az éhes kocák röfögése töri meg a korareggeli csendet. legjobb állatgondozója rövidesen átköltözhettek az új épületbe. Siettetik a sertésgondozók, sürgetik a vezetők is az új épület mielőbbi befejezését. Mindezt azért teszik, hogy nagy hasznosságú kocákat, gyorshlzásra alkalmas sertéseket A két sertésgondozó először vé- tenyésszenek ki a szövetkezetnek, gigjárta a sertésistállót, majd teljes Tavaly az EFSZ 280 továbbtartásra A szövetkezet önerejéből épített korszerű sertésól munkái befejezéshez közelednek, még jobban fokozhatják majd a sertéshústermelést. gőzzel hozzáfog rendszeres napi. munkájához. Kitisztítják a vályúkat, megnézik a tegnap este előkészített eleség széthordását. Rendkívül jó étvággyal habzsolják a kocák táplálékukat s a fejlettebb szopósmalacok is bele-belekóstolnak az ízletesen elkészített moslékba. Szinte jó nézni a megsokasodott malacsereget, kellemes hallgatni a kocák szürcsölését, melyek egykettőre kiürítik a vályúk tartalmát. Hubánková Anna a moslék elfogyasztása után takarmányrépával kevert lucernadarát visz az elválasztott malacok elé, melyek a fölözött tejjel hígított reggelit mohón falják. — Ezt a munkát minden reggel pontosan megismételjük — mondja Kadlečíková Mária, aki a sokrétű tennivaló lázában is talál annyi időt, hogy velünk elbeszélgessen. Nem dicsekvésből, de munkájuk helyes értékelésének kedvéért azt is elmondja: tavaly 19 malacot választottak el kocánként, holott a vezetőség csak 17 átlagot tervezett. A kocákat a fialás után számított hetedik hétben befedeztetik s ez lehetőséget nyújt arra, hogy egy-egy kocától évente a lehető legtöbbször elválasszák a szopósmalacokat. Miközben beszélgetünk, Ján Černý segédzootechnikus furakodott mellénk. Jól hallotta Kadlečíková fejtegetését és nem állotta meg, hogy néhány adattal ki ne egészítse a lelkes asszonyok gondos munkájának értékelését. — Ha valaki, akkor ez a két aszszony megérdemli a dicséretet — kapcsolódik eszmecserénkhez. — Amíg nem készült el ez a korszerű fiaztató, a kedvezőtlenebb feltételek mellett is 15 darabra emelték a malacelválasztási átlagot. A segédzootechnikus azt is elmondotta, hogy szövetkezetük mind a sertéstenyésztésben, mind a szarvasmarhák tenyésztésében rátért a törzstenyészetre, ami jelentős mértékben megnövelte a közös gazdálkodás bevételeit s messze környékre szétvitte jó hírét. Most vele jártuk végig a gazdasági épületeket melyekben mindenütt serényen dolgozó szövetkezetesekkel találkoztunk. Štefková Anna sertésgondozónőt éppen akkor leptük meg, amint a főttburgonyát szedte ki a betonba épített párolóból. — Épül-e az új hizlalda? - kérdezte köszönés nélkül a zootechnikustól. — Csak légy türelemmel — volt alkalmas kocát adott el 280 ezer korona értékben s ugyanakkor az ál-' lam iránti kötelezettségét is túlteljesítette. De nemcsak az állatgondozók, az építőmunkások s a növénytermelési csoport tagjai is derék, öntudatos emberek, akik a kollektív munkán keresztül találták meg számításaikat. Annyira eggyé forrasztotta őket a közösség ereje, hogy másként már el sem tudnák képzelni az életet. J. Sluka Legyen most a gépeké a szó Rengeteg munka vár a komárnói járás dolgozó parasztságára. A szövetkezetesek és az állami gazdaságok dolgozói ennek tudatában a kedvező időjárás minden percét kihasználják a kapásnövények sorközi megművelésére, a javában folyó takarmánybetakarítás befejezésére. Pavol Sádovský elvtárs, a JNB elnöke sok számadatot sorolt fel a feladatok nagyságáról, a mezőgazdasági dolgozók rendkívül nagy, fáradhatatlan szorgalmáról. — 2880 hektár területen a cukorrépa ritkítását már befejeztük, 13 Ö00 hektáron kukoricát vetettünk. Most A TAKARMÁNYBETAKARlTÁS VAN SORON Szövetkezeteink és állami gazdaságaink bő termésnek örvendhetnek, a betakarítást 11896 hektár területről, 2121 hektár rétről kell jó minőségben, tehát minél gyorsabban elvégezniük. Az évelő takarmányok kaszálásában a bodzái, kavai és a trávnikyi szövetkezetesek s az állami gazdaságok dolgozói járnak az élen. Jó munkaszervezéssel, a gépek tökéletes kihasználásával évelő takarmány-termésük jelentős részét már száraz állapotban kazalba hordták. A szárítást állványok és hófogók, valamint ventillátorok igénybevételével végezték. ÜGYELTEK A LEVÉLPERGÉS MEGAKADÁLYOZÁSÁRA s "ezzel jelentős mértékben növelték takarmányalapuk fehérjetartalmát. Ezekkel a példákkal összehasonlítva semmivel sem indokolt a bohatái, marcelovái és a Dedina Mládeže-i EFSZ lemaradása, ahol e hét derekáig a lucerna és a lóhere 50 százalékát sem kaszálták le. Králik elvtárs agronómus Dedináról a zivataros időjárásra hivatkozik, Marcelován a kisüzemi. hagyományos módszerek alkalmazása késlelteti a betakarítást, Bohatán pedig munkaerőhiánnyal küzdenek. Egy dolog biztos. Minél tovább hagyják lábon állni, vagy rendeken feküdni takarmánytermésüket, tápértékben átszámítva annyival kevesebbet tárolhatnak. Ez a mennyiség pedig nagyon fog hiányozni az állatok téli etetésénél, a súlygyarapodásnál, tejtermelésnél egyaránt. Évente milliós értékek vesznek kárba a járásban a szakszerűtlen, kéBátor célkitűzés A Spišská Nová Ves-i járás štvrtoki szövetkezete a járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. A szövetkezetesek a jövőben is meg akarják tartani elsőségüket, mert nagy feladatokat tűztek maguk elé. A harmadik ötéves tervet határidő előtt akarják teljesíteni. Ügy tervezik, hogy 1964-ben búzából és rozsból 28,4 mázsa, árpából 33 mázsa, zabból 29,4 mázsa és burgonyából 208,75 mázsa termést érnek el hektáronként. A vállalkozás teljesítése érdekében elsősorban a talaj megjavításán fáradoznak. Még az idén 20 hektárról lecsapolják a vizet és minden hektár földre 3 köbméter komposztot készítenek. Stýbar Rudolf, Košice sedelmes betakarítás következtében. Ennek megakadályozására ez idén a komárnói ÁG-on és több szövetkezetben a mesterséges szárítást is alkalmazzák. — A hagyományos eljárással betakarított széna fehérjetartalma — állapította meg Nágel igazgató elvtárs - 6 százalék. Mesterséges szárítással ezt az arányt 10 százalékra lehet növelni. Ennek megfelelően az igazgatósághoz tartozó üzemrészlegeken a termés csaknem 60 százalékánál érvényesítik a mesterséges szárítást, sőt a padlástereket is kihasználják a megfonnyadt takarmányok gyors kiszárítására. Ez a minőség mellett a gazdaságosságot, az önköltségcsökkentést is nagyban elősegíti. A járás szövetkezetei ezt az eljárást szintén alkalmazhatnák, hiszen TÖBB MINT 10 MAG- ÉS SZÉNAFÜVÖ VENTILLÁTOR KIHASZNÁLATLANUL HEVER. Ez a tény semmi esetre sem vet jó fényt például az ižai, kolárovói és az okoličnái szövetkezetesekre, akik a betakarítás elhúzódása miatt tavaly magas tandíjat fizettek az évelő takarmányok elértéktelenedéséért. A takarmánybetakarltás kellős közepén már nagy gonddal készülnek az EFSZ-ek az aratásra. A munkafolyamatokat itt is valósággal forradalmasítják, kalászosaik 68 százalékánál a két- és hárommenetes aratást alkalmazzák. Litomerický elvtárs, a GTÄ igazgatója arról tájékoztatott, hogy az új módszerrel végzett aratáshoz a gépek nagy részét biztosították. A javítók, mesterek már az utolsó simításokat végzik a kévekötőgépeken, kombájnokon. Számítás szerint A 29 066 HEKTÁR GABONA ARATÁSÁT 14 NAP ALATT ELVÉGZIK. A két- és a hárommenetes aratás mellett megszervezték az egyetemes iW.VW.'.SW.VV • • A PEZINOKI erdőgazdaság limbachi üzemegységében Margita Šubiaková öt tagú munkacsoportja az erdei kultúrák magvait ülteti és a tavaly kitenyésztett vörösfenyő csemetéket gondozza. kombájnaratást is, mely nemcsalč időt, hanem igen sok kiadást is megtakarít a szövetkezeteknek. A legközelebbi napokban további új gépek, traktorok és egyéb felszerelések érkeznek a járás szövetkezeteibe. Ez annyit jelent, hogy ezentúl egy-egy traktorra az előző évi 95 hektár helyett ez idén már csak 65 hektár föld megművelése esik. A gépek leveszik szövetkezeteseink válláról a megerőltető, nehéz testi munkákat, korszerűbbé és olcsóbbá válik a termelés. A gépesítés ilyen üteme rohamos léptekkel közeledik az ötéves terv utolsó évére tervezett gépesítés színvonalához. Ám csak akkor válnak majd az ember segítőtársaivá a korszerű mezőgazdasági gépek, ha minden munkaszakaszon teljes mértékben ki is használják őket. A termelés lényeges fokozásához pillanatnyilag a komplex gépesítési brigádok megszervezésén keresztül vezet az út. Mit tapasztalunk ezen a téren a szövetkezetekben? Komplex módon egyelőre csupán 3681 hektár földet müveinek meg, ebből is a legtöbbet — 500 hektárt — Gyulamajoron, ahol már nem csupán a kukorica ápolásánál, hanem a növénytermesztés' más szakaszain is megfelelő mértékben gépesítették a munkafolyamatokat. Szövetkezeteinknek már most is elegendő gépük van a termelés korszerűsítésére, az esetleges hiányzó megmunkáló eszközöket, szerszámokat pedig az öreg vagy csak részben elhasználódott gépekből, szerszámokból lehet olcsón átalakítani. Sok a tennivaló a határban, szinte minden munka elvégzése egyldőbe esik. Fontos a talajlazítás, a répakapálás, MÉG SÜRGŐSEBB A TAKARMÄNYBETAKARÍTÄS, a sorrendet bizony nehéz lenne megállapítani. Legyen azonban most mindenütt a gépeké a szó, amelyek ereje a dolgozó parasztság szorgalmával párosulva elejét veszi a munkatorlódásnak és biztosítja a feladatok idejében történő elvégzését. SZOMBATH AMBRUS H

a csak úgy, az arcokat nem látva, az ajtó mögül hallgatnám őket és ha csak a tanár szavát, meg a jeleleteket hallanám, eleinte azt gondolhatnám, kamaszok, — 16—

ľ? évesek osztályában vagyok látogatáson. Mert az óra itt — a moldovai gépesítési iskolában — is szinte sematikusan kezdődik. Belép a tanár, beír valamit az osztálykönyvbe, valaki bediktálja a hiányzók nevét, aztán a tanár így kezdi: — A múlt órán a burgonyakombájnok szerkezetéről magyaráztam. Ki tudná elismételni ezt az anyagot? Az osztályban, mint ilyenkor mindig, mozgolódás támad. Látom az arcokon, 15-20-an is jelentkeznének, de mint vérbeli diákokhoz illik, jelentkezésre egyik sem nyújtja ki a kezét. — Nos, Asztalos elvtárs — mondja Országh tanár — mit tud a burgonyakombájnokról ? A kihívott jelkel, kimegy a táblához, aztán a segédeszközöket felhasználva, szabályosan, mintha csak a munkatársaihoz beszélne valamelyik szövetkezetben, magyarázni kezd. E

s ha eddig nem vettem volna észre, mostantól kezdve egészen biztosan tudatára ébrednék, hogy nem közönséges diákok, hanem az élet iskoláját már kijárt emberek osztályában vagyok... Mert más az, ha valaki könyvből megtanulja a gépalkatrészek neveit, vagy esetleg a műhelyben is látta a berendezést, de egyébként nem ismeri és máshogy hangzik a felelet, ha ezzel kezdi a kihívott: —A mi szövetkezetünkben is volt egy burgonyaknmbájn. Hasonló szerkezetű volt, de ... és itt a tananyagon kíviil a géppel kapcsolatos tapasztalatait mondja el. Élethűek ezek a feleletek. Mert 40 Tanulnak a szövetkezetesek Jól előkészítik a jövő gépesítőit • A több tudós a közös ügyet szolgálja • Gyakorlatiaskodás helyett több tudást évesek is vannak közöttük — ahogy Stefan József mondja később a szünetben. Az iskoláról magáról meg így nyilatkozik: — 1942 óta — idestova már 20 éve, hogy nem ültem iskolapadban. Egyszerű, parasztgyerek voltam, hát nem is gondoltam abban az időben, hogy tovább tanuljak. 1947-től a traktorállomáson dolgoztam, különféle beosztásban. Tavalytól mint, gépjavító dolgozom a moldavai szövetkezetben. Eleinte bizony, amikor arról volt szó, hogy iskolába menjek, tréfának vettem a dolgot. Hiszen már a 40 felé ballagok. Meg amikor már itt voltam, féltem is, mert az iskola nem gyerekjáték. De most már látom, hogy érdemes tanulni, áldozni azért, hogy többet tudjak. Mostanában, hogy az állam átadta a gépeket a szövetkezeteknek, feltétlenül szükséges ezen a téren is, hogy a szövetkezetesek elméleti tudásukat gyarapítsák. — Mert az ember csak akkor látja, mennyi minden van még a világon, amiről sejtelme sincs, amikor elkezdi a tanulást — szólt bele Pál László, a Velky Blh-i szövetkezetes is a vitába. 10 éve dolgozom gépekkel és azt gondoltam, hogy már mindent tudok. Nem volt igazam. Még mindennap hallok valamit, valami újat, mert az iskola műhelyében sok olyan gépet láttam, amilyenről régebben nem is hallottam. Egyszóval, érdemes volt iskolába jönni. A

sztalos Ferencnek, a vöelincei szövetkezet volt agronómusának az otthonmaradt szövetkezeti tagok és az iskolába küldöttek viszonyáról érdekes megjegyzése van. — Sokat várnak tőlünk a tagok. Ha egy gép elromlik és ott vagy közöttük, azt mondják: „Te voltál az iskolában, hát mutasd meg mit tudsz?" És ilyenkor bizony sokszor mind az ember, mind az új gép becsülete forog kockán. Mert ahol az új, modern gépeket — például a kombájnokat — hozzáértő szakemberek készítették elő a munkára, ott az eredmény sem maradt el. A tagság megkedvelte a gépeket. De ahol a gépeket nem tudták rendesen kezelni, ott néha évekig tartott, amíg a szövetkezetesek bizalommal visszatértek a kombájnnal való aratáshoz. Mint mindenütt, ebben az iskolában, is rendkívül fontos lenne a tapasztalatcsere kiszélesítése. Hiszen nem kerülne olyan rettentő nagy összegbe, ha egyszer-kétszer egy év alatt megmutatnák a hallgatóknak kiemelkedő szövetkezeteket, állami gazdaságokat. Majd mindegyiknek közülük van valamilyen észrevétele. Érdekes, hogy sokan emlegetik a régi paraszti gondolkodásmód csökevényének — a maradiságnak egyik-másik megnyilvánulását. A szövetkezetekben egyesek még mindig nem látják, hogy milyen nagy fontosságú a tanulás. Néha bizony még a munkából való fölösleges kiesésként könyvelik el, ha egy-egy tag iskolába megy. Leggyakrabban a szövetkezeti tagság körében fordul ez elő, de azért még itt-ott a vezetőség körében is felüti fejét ez a nézet. Es ez a legveszedelmesebb. Mert bizony az agronómus vagy az elnök, ha a tagság — mert régebben jól gazdálkodott — odaállította őt a felelős funkcióba, örökké nem élhet meg a régi dicsőségből. Egyetlen szövetkezet sem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy százezres károkat szenvedjen csak azért, mert valamelyik vezetőségi tag nem hajlandó továbbtanulni. B

alogh Béla a Streda nad Bodrogom-i szövetkezet elnöke volt 1949-től. Gyakorlatból, saját tapasztalata szerint egyszerű szavakkal mondja el, mit adott neki az iskola. — Eddig az egész szövetkezetből csak egyetlen ember volt komolyabb szakiskolán. Én is rutinból, gyakorlatból végeztem az elnöki teendőket, de ahogy jöttek az új gépek, az új nyilvántartás és még sok más új dolog, egyre inkább éreztem, hogy sokáig ez így nem mehet. Hát eljöttem ide az iskolába. Ha visszatérek, tudom, bátrabban állhatok majd a tagság elé. Már többet tudok, mint régen. Egyszóval: az ezer hektárokon már szaktudás nélkül nehéz boldogulni. A

z osztály minden tanulójának ezer problémája akad. Érdekli őket a tudás fája, kíváncsi szemmel kísérik az otthoniak munkáját — a közös vagyon fejlődését, hiszen ez az egy év, amíg az iskolában vannak, nem jelenti, hogy elszakadtak az otthon problémáitól. Ellenkezőleg, a tanulás révén még jobban az összefüggésekben is a dolgok mé-'. lyére látnak. Ha semmi mást, csak ezeket az újarcú embereket adta volna rendszerünk, a kommunisták vezette ország, akkor is lerombolhatatlan emlékművet állított volna az utókornak. Mert az ilyen emberek lesznek a korszerű mezőgazdaság fáklyahordozói. Tóth Mihály ÜJ SZÖ 5 * 1861. június 1.