Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-01 / 151. szám, csütörtök

A suchdoli Barátság EFSZ új óvodájában első ízben ünneplik a nemzetközi gyermeknapot. A szövetkezeti autóbusz a környező községekből is naponta szállítja ide a gyerekeket. A gyerekek teljesen ingyenes ellátásban részesülnek. Képünkön: a 4 éves Eva Pŕevrátilová az asztalnál már felnőttként viselkedik. (K. Mevald ČTK felv.) A brnói oruminiavós ron 52 kelet-csehországi üzem 338 gyártmánya (CTK) — A kelet-csehországi kerület 52 üzemének dolgozói ez idén 336 gyártmányukat mutatják be a brnói nemzetközi árumintavásáron. É gyártmányok csaknem tizedrészét újdonságok képezik. Az idei nemzetközi árumintavásár legnagyobb kiállítási sorában mélw helyet foglal el a pardubicei Tesla n. v„ amely televíziós készülékeket és tranzisztoros rádiókat mutat be az árumintavásár látogatóinak. Alkoholmentes sör A központi alkoholellenes bizottság elnöksége alkoholmentes sör előállítását javasolja. Alkoholmentes sört már több külföldi államban készítenek. A prágai brániki sörfőzdében megkezdték a kísérleteket 0,45 százalék alkoholtartalmú sör gyártására (alkoholos italnak az az ital tekinthető, amely 0,75 százaléknál több alkoholt tartalmaz). Svájci recept alapján készítik, pasztörizálják, úgy hogy lényegesen tovább eláll mint a közönséges sör. A közeljövőben már ki akarják próbálni néhány munkahelyen. (k—a) Egészségügyünk fejlődése Az ostrava-karvinai szénkörzetben négy új bánya épül A csecsemőhalandóság és a fertőző megbetegedések száma lényegesen csökkent • A férfiak átlagos életkora 67, a nőké 73,3 év • 1222 bölcsőde 41 307 férőhellyel Az Állami Statisztikai Hivatalnak a második ötéves terv eredményeiről kaidott jelentésében az egészségügy fejlődésére vonatkozó adatok külön figyelmet érdemelnek. Hogy a lakosságról való egészségügyi gondoskodás ezen időszak alatt milyen mértékben javult, az alábbi számokból világosan kitűnik: 1955ben ezer emberre 9,6 haláleset esett, 1960-ban, 9,2. Az átlagos életkor férfiaknál 0,7 évvel emelkedett és már eléri a 67 esztendőt, a nők átlagos életkora 1959-ben 72,3 év volt, 1955-höz viszonyítva 1,2 évvel emelkedett. Kiemelkedő sikereket ért el egészségügyünk a csecsemőhalandóság csökkentésében. Ezer élve született gyermekből egyéves korig 1955-ben 34,1 halt meg, 1960-ban 23,5. Az oltásoknak s más megelőző és óvintézkedéseknek köszönhető, hogy a fertőző megbetegedések is lényegesen csökkentek. Gyermekbénulásban például 1960 második felében az egész ország területén egyetlen gyermek sem betegedett meg. (Két hónaptól tizenöt éves korig a gyermekek 93 százaléka kapott védőoltást.) A diftéria (torokgyík) megbetegedések száma a második ötéves terv éveiben kéthármadéval csökkent. 1956-ban százezer lakosra 457,9 szamárköhögés megbetegedés esett, 1960-ban 58,0. Az 1958-ban bevezetett védőoltásoknak köszönhető ez á nagymérvű csökkenés. Tegyük hozzá, hogy Csehszlovákia az egyetlen az egész világon, ahol a szamárköhögés elleni védőoltásokat széles tömegeket érintő formában alkalmazzák. Vannak azonban még mindig olyan fertőző betegségek, ahol gondos kezelés, megfelelő óvintézkedések ellenére sem sikerült kellő eredményt elérni. Ilyenek: a fertőző sárgaság, gyakori influenza járványok, gumókor. Az utóbbinál a második ötéves terv folyamán egynegyedével csökkent a halálesetek száma. Az egészségügyi szolgáltatás színvonalának emeléséhez kétségtelenül hozzájárult az új kórházak, egészségügyi központok megnyitása, a betegágyak számának emelkedése. A fürdőhelyeken gyógyulást keresők száma 23,2 százalékkal emelkedett. A második ötéves terv folyamán folyamatosított új intézkedések kedvezően befolyásolják az anyákról és gyermekekről való gondoskodást. Valamennyi nő, tekintet nélkül arra, hogy tagja-e a betegbiztosítónak, terhessége alatt és a szülés után hat hétig ingyenes orvosi ellátásban részesül. Ezért emelkedett a kórházi szülések száma is. Míg 1955-ben az anyák 79,4 °/o-a szült szülőotthonban, 1960-ban már 93,3 százalék. A gyermekeknek, függetlenül szüleiktől 15 éves korig van joguk ingyenes orvosi kezelésre. A nők fokozódó foglalkoztatottságával és ezáltal a gyermekekről való gondoskodással összefügg a bölcsődék számának emelére. A második ötéves terv végén 41307 férőhellyel 1222 bölcsőde mőködött. —va Katonáink írják... Példás katonák Nagy Árpád közkatona Sácha tiszt egységét dicséri. Különösképpen azt a 9 bajtársát, akik pártunk megalapításénak 40. évfordulójára vállalták és ki is érdemelték a példás katona jelvényt. Az egységnél 22 katona szerezte meg a Fuöík-jelvényt és 35-en

1 a Munkára és honvédelemre kész jelvényt. üzemi dolgozók látogatása Jan Kolaja főhadnagy arról az egységről ír, ahol Kis tiszt a CSISZbizottság enöke. Levelében rámutat arra, milyen hasznot hoz, hogy a katonai egységet meglátogatták a szocialista munkabrigád címért versenyző üzemi dolgozók. A hadseregben hasonló verseny folyik a példás raj, a példás szakasz címért A katonák azért is figyelmesen hallgatták az üzemi dolgozók magyarázatát, mivel egyesek rövidesen visszatérnek munkahelyükre és maguk is versenyezni fognak a büszke címért. Kis tiszt szavai szerint a közeljövőben d csehszlovák autóközlekedési vállalat legjobb szocialista munkabrigádjai tagjait hívják meg beszélgetésre. :igyelemmel kísérik a nemzetközi eseményeket Adorján Zoltán közkatona a nemzetközi helyzettel foglalkozik levelében. Soraibői arra következtethetünk, hogy katonáinkat í»omolyan érdeklik a külpolitikai események s élénken reagálnak minden olyan provokációra, amely veszélyezteti a világbékét. A kubai ellenforradalom leverésével kapcsolatban Adorján elvtárs a következőket írta: „Az északamerikai imperialisták vereséget szenvedtek egy kis néptől, mely a létéért küzdött. Tanulság ez az imperialisták számára, hogy fegyverrel és erőszakkal sem győzhetnek már, mert a népek szabadságvágya és testvéri összefogása mindennél erősebb." AV.VAV.V.VAVV.VAVA%WWkVW.WAW.V.WAVWA! (ČTK) — Négy új mélybánya épül a ostrava-karvinai szénkörzetben. A leggyorsabb ütemben halad a Karvina közelében levő Suchá Stonava-i bánya építése, ahol már ez év elején megkezdték a kőszén fejtését. A föld alatt jelenleg gyors ütemben tárnak fel új széiimezőket és egyidejűleg folytatják a felszíni bányák építésének második szakaszát. Ezenkívül további két új bánya — a CSISZ északi és déli bányája épül Megkezdték az Ostravátől Délra Paskov község közelében levő negyedik bánya építését is. Ostrava környékén 1980-től kezdve 18—20 új mélybánya épül. Ezáltal egy második hatalmas szénkörzet jön létre. A régebbi bányákat is korszerűsítik s kibővítik. Mindez lehetővé teszi, hogy a szénfejtés az ostrava-karvinai bányakörzetben több mint kétszeresére emelkedik. A közép-szlovákiai kerületben ez idén hatékonyabban használják ki a hegyvidéki és hegyaljai körzetek legelőit, mint az elmúlt években. Főképp azzal, hogy a déli járások szövetkezeteiből 9000 növendékmarhának biztosítanak legelőt, s ez mind a takarmányalap bővítése, mind az állomány egészsége szempontjából jelentós segítség. A képen: Szoki Imre éc Kiss Lajos a holicei, illetve bakai szövetkezetből inár a múlt esztendőben Is az alacsony-tátrai dús füvön legeltették a növendékállatokat. (F. Kocian felvétele) Ahol az élelmiszerbőség mellett is milliók éheznek Harminc évvel ezelőtt gyakran írtak az újságok arról, hogy DélAmerikábari sok ezer zsák kávét szórnak a tengerbe és búzával fűtik a mozdonyokat. Ugyanakkor arról is beszámolt, hogy sok helyütt éhínség uralkodik. Mi volt az oka ennek a szinte hihetetlen, homlokegyenest ellentétes jelenségnek? Az, hogy mint mindig, akkor is ellentétek nyilvánultak meg a tőkés rendszerben, s a tőkések mindenáron egyre nagyobb nyereségek elérésére törekedtek. Semmit sem törődtek azzal, hogy az emberek milliói éhen halnak, mert csak egy célt tartottak szem előtt — a magas árak megtartását. Könyörtelen nyereséghajszájukban inkább elpusztították árufölöslegüket, semhogy enyhítsék az Ínségesek nyomorát. Harminc évvel később ... M

a> 2,8 milliárd ember él a földkerekségen, és az ENSZ nemrég közölt adatai szerint 1,4 milliárd embernek nincs lehetősége arra, hogy rendszeresen jőllakhassék. Szinte hihetetlen, hogy a világon 500 000 gyermek még sohasem ivott tejet és évente átlag 10 — 15 millió ember hal éhen. Mindez azonban nemcsak a gazdaságilag elmaradott országokra jellemző. Kennedy, az USA elnöke beismerte, hogy a világ leggazdagabb tőkés országában — az Amerikai Egyesült Államokban — „minden este 17 millió ember éhesen tér nyugovóra." Hogyan lehetséges ez, amikor — az USA volt földművesügyi miniszterének szavait idézve — Amerikában gyorsabban nő a búza, mint amilyen gyorsan raktározhatnák, eladhatnák, avagy azt az emberek élelmiszerek formájában elfogyaszthatnák. Az átlagos termés éveiben is 100 millió bushelt, azaz 2,5 millió tonnát tesz ki az állami gabonaraktárakban tárolt búzafölösleg mennyisége. Az USA-ban jelenleg 1,4 milliárd bushel búzát tartanak raktáron. így tehát helyenként pontosan 1 bushel (kb. 28 kg) jutna azoknak, akikről az ENSZ beAZ EGYESÜLT ALLAMOK RAKTÁRAI TÖMVE VANNAK, MÉGIS 17 MILLIÓ EMBER NAPONTA ÉHESEN TÉR NYUGOVÓRA • AHOL JUTALOM JAR A PARLAGON HAGYOTT FÖLDEKÉRT • A KIS FARMEREKET FELFALJAK A MONOPÓLIUMOK számolója megállapította, hogy sohasem lakhatnak jól, s annak a 17 millió amerikainak is, akikről Kennedy tett említést. Naponta 1,5 millió dollárba kerül az amerikai adófizetőknek, vagyis a dolgozó lakosság tömegének az ily óriási mennyiségű búza tárolása. Ezt a roppant nagy összeget azért kell megfizetniük, mert az USA-ban ahelyett, hogy az éhezők ínségét enyhítenék, teljesen fölöslegesen halmoznak fel és tartalékolnak óriási gabonamennyiségeket. Amit a búzával kapcsolatban mondottunk, vonatkozik az USA minden mezőgazdasági termékére. Miért nem -szállítják le az USÄban az árakat, hogy végül az éhezők, a szűkölködők is elegendő élelmiszerhez jussanak. Ennek ma is ugyanaz az oka, mint 30 évvel ezelőtt volt. Nyilvánvaló tehát, a burzsoá közgazdászok elméleteinek valótlansága, akik ^arról fecsegnek, hogy a kapitaližmus már megváltozott és emberségesebb, mint a múltban. Ez persze szemen szedett hazugság... És mi a helyzet a legfejlettebb állami kapitalista monopolizmus országában? Miért Is mondanának le a tőkések nyereségük egy részéről, ha lehetőségük van arra, hogy még többet keressenek, amikor az emberek millióinak nincs meg a betevő falatjuk. Az USA acélipari üzemei csak félkapacitással termelnek, de így is óriási nyereségeket juttatnak a tőkéseknek, s ez természetesen arra csábítja a monopoltőke urait, hogy ugyanezt megkíséreljék a mezőgazdaságban is. „Egyszerűen csökkentjük a vetésterületeket, és az állam kártalanít bennünket a parlagon heverő földekért". A szocialista országokban ahol az éhinség ismeretlen fogalom és soha sem fordulhat elő az, ami az USA-ban - hogy a lakosság egytizede, az emberek milliói éhesen, gondterhelten hajtják fejüket álomra, — állandóan bővítik a vetésterületeket, növelik a terméshozamokat és sok ezer hektár szüzföldet tesznek termővé. Ezzel szemben a tőkés országokban, ahol naponta sok millió ember nem lakhat jól, egyre nagyobb mértékben csökkentik a gabonatermő földek területét. Ez a kapitalizmus logikája, amely évente 10 — 15 millió embert visz pusztulásba. Az USÁ-ban eddig mintegy 11,3 millió hektáron beszüntették a föld megművelését, és Eisenhower azt javasolta, hogy a legközelebbi három évben növeljék 24 millió hektárra a parlagon heverő földek területét. Egyben olyan intézkedés foganatosítását ajánlotta, mely szerint az ilyen földek „ne legyenek használhatók a közélelmezés avagy a takarmányozás céljait szolgáló gabona termesztésére, sem pedig a szarvasmarha legeltetésére." Emellett Amerikában minden hektár parlagon heverő, tehát tulajdonképpen pusztulásra ítélt termőföld után kártérítést — prémiumot — juttatnak a tulajdonosoknak. Más szóval a gazdag farmer akkor is keres, ha nem termel és minél kevesebbet termel, annál több pénzt vág zsebre. Kulcsfontosságú elvi kérdés azonban, melyik farmer van abban a helyzetben, hogy korlátozza földjei vetésterületét. Ezt a kis- és középparasztok nem engedhetik meg maguknak. Ilyen kiváltságot csak a földbirtokosok s azok a mezőgazdasági nagyüzemek és társaságok élvezhetnek, amelyek bár csupán 2,8 százalékát teszik ki az USA mezőgazdasági üzemeinek, a mezőgazdasági termékek csaknem egyharmadát hozzák forgalomba. Csak ők részesülnek parlagon heverő földek után kártérítés címén juttatott prémiumokban, és az állami mezőgazdasági segély keretében megállapított árak is ez ő nyereségüket növelik. A kis farmer persze nem élvezheti ezeket az előnyöket. Ha teljesebb képet akarunk alkotni e helyzetről, tudnunk kell, hogy az USA-ban a termékmennyiség 20 százalékát a mezőgazdasági kisüzemek 75 százaléka adja piacra, de az üzemek csupán 25 százaléka — a mezőgazdasági nagyüzemek szállítja a termékek 80 százalékát. Részben ezzel magyarázható az amerikai farmerek csődbe jutása és az is, hogy 1950-től 1960-ig, tehát 10 év alatt miért csökken másfél millióval a farmerek száma. Minden képzeletet felülmúl az az erős nyomás, amelyet a monopóliumok gyakorolnak a kis- és középfarmerekre. Állandóan — a legutóbbi 10 év alatt 15 százalékkal csökkent a farmerek termékeinek felvásárlási ára, viszont az említett idő alatt 20 százalékkal növekedtek a termelésre s a létfenntartásra fordított kiadásaik! Ezeket a fejleményeket akkor érthetjük meg kellőképpen, ha tudomásunk van arról, hogy a farmerek és a fogyasztók között a mezőgazdasági termékek árait megszabó monopóliumok töltik be a legfontosabb szerepet. Míg az északamerikai farmer 1945-ben 54 centhez jutott a városi (fogyasztók által mezőgazdasági termékre kiadott minden dollárból, 1959-ben már csak 38 cent volt a részesedése. A különbözet a monopóliumok nyereségét növelte. Az USA élelmiszeriparában mintegy hat hatalmas monopólium el-í Ienőrzi a termelés csaknem háromnegyed részét, a húsfeldolgozó iparban három konszern a termelésnek több mint a felét, a tejgazdálkodás- és feldolgozás terén pedig két konszern ragadta magához a termelés több, mint 50 százalékát. A farmer 1959-ben kénytelen volt 21 százalékkal olcsóbban eladni búzáját, mint 1947-ben, viszont a malom- és pékipari konszernek az említett 12 év alatt 15 százalékkal emelték a liszt és 50 százalékkal a fehérkenyér árát. 1940 óta háromszorosára szökött fel az élelmiszeripar nyeresége, sőt még nagyobb ezen ipar egyes ágazataiban. Mindaz, amit elmondottunk, csak részben érzékelteti a farmerek tragédiáját, akik ugyanis nemcsak akkor vannak kitéve a monopóliumok kényének kedvének, ha termékeiket akarják eladni, hanem akkor is, amikor mezőgazdasági gépeket, üzemanyagot, műtrágyát és egyéb árucikkeket vásárolnak. Az USA-ban a mezőgazdasági gépeket gyártó ipar terén egyetlen hatalmas cég, már 1947-ben megkaparintotta az emlí-' tett iparágazat alaptőkéjének több mint 45 százalékát. így tehát korlátlanul állapíthatja meg a mezőgazdasági gépek árait, amelyek az 1945 —1957-es években háromszorosra emelkedtek. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a kis- és közép-farmerek teljesen el vannak adósodva. A második világháború után 7,6 milliárd dollárt, de 1958-ban már 20,3 milliárd dollárt tett ki adósságuk. A farmerek a monopolkapitalizmus által rájuk kényszerített feltételek között oly válságos helyzetbe jutottak, amely bár átmenetileg némileg enyhülhet, úgyszólván teljesen kilátástalan, mert a kapitalizmusban nincs remény e probléma végérvényes, elvi megoldására. V. SPITZ ÍJJ SZC 4 * 1961. június 1.