Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-28 / 178. szám, szerda

A hírnéven nem eshet csorba N agyszerű dolgok történnek eb­ben az országban! Nem egy, nem száz ... Sok esemény sorakozik egymás mellé, s kialakul a korszak — az építőmunka története. Ha egy üzemben új műhely vagy részleg épül, már ez is jelentős az üzem életében, de ha ilyen üzem az országban több száz van — a népgaz­daság szempontjából ez már jelen­tős formáló erőt képvisel. Persze a korszerűsítés csak az első lépés. Eh­hez járul aztán a többi — az új, épü­lő üzemek sokasága. Büszkék va­gyunk a régiekre: Ostravára, Plzeňre, Brnóra, ám ezek mellé újabb gyár­óriások sorakoznak. Lassan a köz­tudatban is meghonosodik a szak­emberek véleménye: „Minden eddi­git felülmúl!" — Nem üres szavak ezek, bámulatosan fenséges tartal­mat kapnak, mihelyt nevén nevez­zük a szocializmus két legnagyobb művét: Kelet-Szlovákiai Vasmű Bratislavai Siovnaft „Minden eddigit felülmúl!" Benne van ebben a kurta mondatban min­den: a méret, az érték — a mun­kások, mérnökök alkotóképessége — irány és cél — egyszóval az éle­tet formáló ember minden erénye, akaratereje és vágya. S ha ilyen nagy dolgokról van szó — a fele­lősség is ehhez mért. Építjük az új műveket s felelősek vagyunk ön­magunkkal szemben. Azok az üze­mek pedig, melyek közvetlen részt vesznek az alkotómunkában — kétszeresen felelősek. Tulajdon­képpen tőlük függ, mikor és ho­gyan valósul meg a „minden eddi­git felülmúló mű. Több üzem már ma részese az építésnek — és több üzem a legközelebbi években szál­lítja gyártmányait az építkezé­sekre. Ezek közé tartozik a Královo Pole-i Gépgyár is. Erre az üzemre is büszkék lehetünk, mert hisz messze földön ismertek a gépek és berendezések, melyek Brno pere­mén, a hatalmas gyárcsarnokokban készülnek. Az üzem fontos szerepet tölt be a hazai ipar fejlesztésében is. Több millió koronára rúg példá­ul azon gépek értéke, melyeket a E l JARASI DAL- * ÉS TÁNCÜNNEPÉLY J'iJ sikerült dal- és táncünnepély volt községünkben Číž-fúrdôn, amelyen fellép­tek a .járás legjobb műkedvelő csoport­jai, s köztük az iskolások is. Viharos tapsot és nagy elismerést kapott a ši­fárikovoi tizenegyéves középiskola tána­csoportja, a Rimavská Seč-i alapfokú kilencéves iskola énekkara, valamint a jesenskéi kilencéves iskola növendékei­nek tár.cesoportja. Hasonló jól sikerült műsoros délutánt rendezett a Rimavská Seč-i alapfokú ki­lencéves iskola színjátszó csoportja a čí- ži szabadtéri színpadon. Bemuiatúsra ke­rült a „Csipkerózsika" cimú mesejáték. A színdarab díszleteinek kivitelezése, a gyermekszereplök jó elkészültsége, vala­mint a tanítók áldozatkész munkája méltó elismerésben részesült. Čsernok István, Ivanice. Kelet-Szlovákiai Vasmű kap innen • a harmadik ötéves terv éveiben. Bár a Královo Pole-i Gépgyár gé­peire és berendezéseire még csak a következő években lesz szükség keleten, már most foglalkoznak a kérdésekkel, problémákkal. Mert hát ha nagy művet alkotunk, a problémák is hasonlóak. Körülte­kintő tervezés, előrelátás, megfon­toltság kell ahhoz, hogy a mü an­nak rendje-módja szerint felépül­hessen. Az építés a tervek elkészí­tésével kezdődik s a gépgyárban sok gondot okoz ez a kérdés. Pél­dául az olvasztókemence mellett le­vő tisztító építése 1964 derekán kezdi meg a próbaüzemeltetést, de az építkezés tervének megkezdé­sében a vítkovicei Klement Gott­wald Kohó már kéthónapos késést jelzett. És ilyen probléma van több s bezzeg össze kell hangolni az érdekeket, hogy feladataikat a kor­mány által kitűzött határidőben tel­jesítsék. ' bböl a szempontbői szeret­nénk rámutatni arra, milyen szerepet tölt be az újítómozgalom a Královo Pole-i Gépgyárban. EIő­rebocsáthatunk egy sokatmondó számot: a tervezők ésszerűsítéseik­kel a múlt évben több mint 18 millió koronát takarítottak meg az üzemnek! S tovább menve, nem rit­kaság a többmilliós értékű éssze­rűsítés sem, például a gáztartályok építésében, az úszófedő alkalma­zása. Ezek már világviszonylatban is újdonságok. S ha az eddigi ered­mények alapján ítélünk, az idén sem maradnak alul. Ez azonban csak a dolog egyik oldala. Ez év öt hónapjában az üzem dolgozói 361 javaslatot nyújtottak be s ebből 180-at már bevezettek. A megta­karítás meghaladja a kétmillió ko­ronát. Az üzemben 290 újítót tarta­nak nyilván — ebbő! 77 munkás. Mint az újítási osztályon meg­tudtuk, ebben az évben lényegesen javul az újítómozgalom irányítása. Ez megmutatkozik például abban is, hogy elejét veszik az ösztönös munkának. Mert ezt az üzemet is megkísértette ez a betegség, ami­nek az a lényege, hogy az újítók azon „spekuláltak", ami éppen az eszükbe jutott. Nem így ezután. Az újítási osztály, karöltve a szak­emberekkel, a második félévre ösz­szeállította a tematikus feladatodat, s 22 pontban .terjesztet; e a/ fljítók és az üzem dolgozói elé. S ezek a tematikus feladatok a legfontosabb kérdésre — a munkaigényesség csökkentésére irányulnak elsősor­ban. A tematikus feladatok kidolgo­zása lényegesen elősegíti az újítók és ésszerűsítők munkáját s mi több, munkájuk tervszerű irá­nyítása biztosítja az újítások nagyobb gazdasági hatékonyságát.. Természe­tesen a tematikus feladatokkal nem korlátozzák a dolgozók alkotó kezde­ményezését, hanem ellenkezőleg, na­gyobb aktivitásra serkentik őket. Am arról van szó, hogy az újítók figyel­mét elsősorban olyan problémák megoldására összpontosítják, melyek megoldása a termelés szempontjából legsürgetőbb, s így a legeredménye­sebb ls. Az újítási javaslatok realizá­lását illetően pedig megjegyezhetjük, hogy ezt sem hanyagolják el. Igaz, vannak problémák, de ezeket a lehe­tőségek szerint megoldják. Nemcsak itt, hanem más üzemekben is több nehézség fordul elő az újítások beve­zetésében. Ez legtöbbször abból adó­dik, hogy nincs az üzemben olyan műhely, mely kizárólagosan az újí­tásokat realizálná. így van ez a Krá­lovo Pole-i Gépgyárban is. Csakhogy itt nem mondják azt, hogy hátha nincs — nincs, hanem cselekednek, mert egy ilyen műhelynek szükségét érzik. S hogy milyen jelentőséget tu­lajdonítanak az újítási műhelynek, az abból is kitűnik, hogy a jövő év­ben erre a célra egy új objektumot építenek. Ennek elllenére nem lehet­ne azt mondani, hogy az újítási ja­vaslatok bevezetésének ideje hosszú. Sőt ellenkezőleg. Mihelyt az újítási javaslatot elfogadják, nyomban be­ütemezik a műszaki-szervezési intéz­kedések tervébe. Természetesen gyakran előfordul, hogy a javaslato­kat nem tudják realizálni a normális munkaidőben. Am a kivezető utat mégis megtalálják. Például a szer­számkészítő műhelyben egy-egy újí­tási javaslatot munkaidő után reali­zálnak. A realizálók anyagilag érde­kelve vannak az újítások elkészíté­sében. Ezért sok esetben előfordul, hogy az újítást a jóváhagyás után egyik napról a másikra bevezetik. S ennek nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi-politikai jelentősége is van. Nyilvánvaló, az itt elmondottak nem vonatkoznak valamennyi újításra, mert vannak olyan javaslatok is, me­lyek igényesebbek, bevezetésük bo­nyolultabb s így hosszabb időt vesz igénybe. M iért mondtuk el mindezt? r— 'Semmi sem hull mannaként az égből, minden 1 alkotó Munkánk eredménye:- a Kelet-Szlovákiai Vas­mű, a Siovnaft 'és így tovább. S lép­ten-nyomon a problémák százaival kel! megbirkóznunk. Mi vállaljuk ezt a harcot s mert szívvel-lélekkel har­coljuk végig — hírnevünkön nem es­het csorba. KEREKES ISTVÁN Új lakónegyed épül Zvolenben Zvolenben új lakónegyed épül, amelyben már az idén 171 család talál otthonra. 57 család már magáénak is vallja az új lakónegyedet, további 57 még e hónap végéig beköltözik az összkomfortos lakásokba. (S. Petráš - ČTK - felv.)' Illlllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Régi emberek űj szívvel Amikor ezeket a sorokat írom, nemrég látott szovjet film kezdete eleve­nedik meg előttem. A film címe: „Szerjózsa". Halk zenekíséret közepet' te poros falusi úton egy sereg gyerek menetel. Tíz évesek lehetnek. Hátul kullog Szerjózsa, aki a következő szavakkal kezdi meg a párbeszé­det: „Fiúk, nékem van szívem". Erre a gyerekcsapat egyik tagja vála­szol. „Nekünk is van" — és fölényesen legyint. De Szerjózsa csak foly­tatta az előbb elkezdett témát. En érzem is és az én szívem jó: Eddig a film. Igen, vannak emberek, akik ér­zik a szívüket és jó szívük is van. Hogyan másképp lehetne jellemezni azokat az embereket, szövetkezeti tagokat, akiknek már aránylag rövid idő alatt a közös ügy, a szövetke­zeti vagyon védelme szívükhöz nőtt és védik, mint szemük fényét. Nézzük csak. A napokban a zétényi Eszenke ne­vű legelőn a kintháló tehenek egyi­ke megellett. A borjú sikeresen a világra jött. Néhány óra múlva a boci föltápászkodva meg-megszaladt, és bepottyant a Latorca kávészínű vizébe. Csak a nagy csobbanásra fi­gyelt fel Molnár Sándor, a kintháló állatok pásztora. Nem tétovázott so­káig, egy rántással az ujjasát vette le, második mozdulatával már a gu­micsizmáit húzta le a lábáról. Hatal­mas ugrással máris a folyó közepe felé úszott, ahol a víz az újszülött bocit sodorta. Amikor Molnár Sándor • • • • • • • • • • Hatvan ember helyett: EGYETLEN KOMBAJN A VÄHOSTAV DOLGOZÓI nagy igyekezetet fejtenek ki a martini hő­erőmű kibővítésénél. A kazán építé­sét a brnói Ján Dusik "ttagú szeli 1­főcsoportja végzi. Képünk a ventillá­toros szénzúzo szállítását mutatja. (Š. Petráš - Č^K - íelv.) Aratás — 1941 \ Nagy változások idejét éljük, hát nem véletlen, hogy a két korszak határéveit átélt ember folyton ösz­szehasonlít. Es de sok összehason­lítanivaló akad mostanában akár­csak egy-egy faluban is! Most, hogy a napokban szülőfa­lum halárát jártam, húsz éves em­léket — és összehasonlítást — idé­zett fel bennem egy mindennapos­nak vélt kombájn. A hatalmas, pi­rosra festett gép, mint egy bárka a tengeren, fordult be arra a táblára, ahol pontosan 20 évvel ezelőtt — 9 éves koromban magam is megízleltem a kenyérkeresés ízét. Akkor a nagy nap előtti éjjelen alig tudtam aludni, hiszen szemem­ben akkor varázsa volt annak, hogy 60 ember között arathatok majd én is, a nagy bandában, ahogy a fő­úri gabonatáblák aratóseregét hív­ták. Meg az olvasókönyvben L azt olvastam, hogy az aratók végigda­lolják a napot. Gondoltam, milyen gyöngyélet lesz az számomra! Három körül zörgetett fel ben­nünket a banda-gazda-, én legény­kedtem, hogy nekem a koránkelés — hiszen jövőre már ötödikes le­szek — semmiség. Apám, meg a többi kaszás, azok ki tudji. mikor keltek már kötelet csinálni. Pity­mallatra, mire mi marokszedők odaértünk ők már az egész napra való kötelet elkészítették. Es mikor megharsant apám — az első ka­szás — kaszája alatt a gabona, né­hányunknak, akik első ízben vol­tunk közöttük, az idősebb ara­tóemberek azt mondták: — Hej, de nehéz mesterséget vá­lasztottatok, kisfiam. Nem értettem, mit akarnak ezzel mondani a kérgeskezü öregek Reg­gel még nem értettem. De annál jobban rájöttem szavaik értelmére, igazságára, amint magasabbra má­szott az égen a júniusi nap. Es estére, amikorra keresztekbe hordtuk a táblán a kévéket, majd a sötétben hazatértünk, egyikünk sem vette észre a csillagok szépsé­gét. Már első nap rájöttem, nem volt igaz, amit a negyedikes tan­könyv írt, hogy az aratók élete csu­pa dal, meg a tücsökciripelésben való gyönyörködés. Annyi erőm sem igen volt, hogy testemről lemossam a vastag porréteget, a verejtéket. Es a hat hétig tartó aratás, s cséplés alatt egyetlen egyszer sem jött ének a szánkra. De apám, meg a többi kaszás, ha nagyon el­fáradtunk, mindig ezzel noszogattak bennünket: — Siessünk, mert kipereg az érett, kevesebb jut télre. Pedig csak mindé.111. mázsán osz­tozkodtunk, mi hetvenen. A többi, az egyetlen emberé maradi, a bá­rónőé. Aratás — 1961 Dobronyi János vadonatúj gépet kapott az idén. Munka közben még nem ismeri a kombájnt, meg a munka formái is teljesen újak még. A kétmenetes aratást most próbálja ki először. Beleáll a szélső rendbe, megy 15—20 lépést, aztán megáll a géppel. Segédje, a 19-éves Nagy Imre belemarkol a magtartályba, aztán azt mondja nagy elismerés­sel: — Ez egyenesen a raktárba me­het. Száraz, meg tiszta, i.tint az arany. Ez a gép még a tavalyinál is jobban dolgozik. — Furcsa érzés, hiszen ezen a gé­pen alig akadt dolgom a kormányke­rék mellett, — jegyzi meg János bácsi. Tavaly figyelnem kellett minden vakondtúrást, hogy szükség szerint lejjebb vagy feljebb eresz­szem a vágószerkezetet. Jó gépet készítettek a szovjet emberek. .4 kaszát hidraulikus szerkezet sza­bályozza, arra nincs gond. A tava­lyi gépre még a szalmakocsira is kellett két ember — a szalmát el­igazítani. A szovjet gép ezt is ön­működően végzi. Ha tele van a szalmatartály, megszólal a gépen egy kis sziréna. A tele gabonatar­tályra meg piros égő figyelmeztet, — mondja elégedetten. Persze tudták, kinek a kezére bízták az új kombájnt. Dobronyi János tavaly 39 vagon gabonát ta­karított be Veľké Kosihy határában. Az országban senki sem ért el jobb eredményt. — Ha jó esztendő volt, a bárónő ezer holdas birtokán ennyi szokott teremni egy év alatt. Hiszen em­lékszem, te is arattál a nagy tar­lón — mosolyodik rám. Akkor hat­vanan 6—8 hétig égettük magun­kat a nappal. Tavaly ketten voltunk Imrével, meg a kombájn. Az idén az a különbség, hogy most 50 vagon betakarítására pályázom. Ezzel a géppel! Meg az őszi árpa is. Több mint 30 mázsát adott hektáronként. Valamikor 16 éve, mikor meghal­lottuk, hogy kombájn is van a vi­lágon és azt mondták róla, hogy az aratást és a cséplést is egyszerre elvégzi, azt kérdeztük: — hát ak­kor hol keressük meg majd az egész évi kenyeret? Akkor még élénken az emlékezetünkben volt, hogy tavalyelőtt még csak minden 11. mázsa gabonát kapta a hatvan ember. Ma fordítva tennénk fel a kér­dést: így: Ki végezné az aratást, ha a gépek nem lennének? Mert minden faluban az emberek százai mentek el kombájnokat, hajókat, traktorokat gyártani. A tankönyvíró pedig ma már jog­gal írhatná: Az aratóknak 1961-ben még arra is van idejük, hogy észre­vegyék a természet szépségeit és hogy dalolva végezzék munkájukat. A grófi szérű volt páriái ma a 11 mázsából annyit kapnak, amennyi megilleti őket: tizenegyet. TÖT M MIHÁLY ölbehozva a hidegtől reszkető jószá­got anyja elé tette, csak annyit mondott két társának: „Megszakadt volna a szívem, ha odapusztul, hisz ez már a mi közös vagyonunk". Ha­sonló Adámcsó Mihály esete is, aki éjszakának idején is eljárt megnéze­getni a reá bízott fejősteheneket. Amikor a „Csinos" névre hallgató pirostarka tehén ellett, bizony ott virrasztott a feje mellett egész vir­radatig. Nézzük továbbá Bukus József pél­daadását, aki még a lakodalmás tán­cot, az ünnepi hangulatot, a mula­tást is otthagyta csak azért, mert tudta, hogy elérkezett az egyik anya­koca fialásának ideje. S ahogy ő mondotta: „Fura jószág ez a Cson­gor. sohasem fia! krn-e'sébtfet 12—14 malacnál." Urbán András vincellért sem lehet kihagyni az öntudatos dolgozók so­raibői. Sem éjt, sem nappalt nem ismert, amikor fagyok fenyegették a szőlőtőkéket. Ott volt a szőlő körül, amikor mások gondtalanul aludták a boldogok álmát. A gépjavító mesterek sem ma­radtak le ezen a téren. Ňem egy esetben megmutatták tettükkel, hogy immár szívügyükké vált a közös va­gyon védelme, a gépek karbantar­tása, amit az alábbi eset is bizonyít. Az egyik éjszakai műszak alatt a DT felmondta a szolgálatot. Bohács Géza traktoros nem gondolkozott so­káig, éjnek idején bezörgetett Ha-­minda Istvánhoz, a géppark javító­mesteréhez. Mire a hajnali napsugár végigpásztázta a határt, a neki­gyűrkőzött szerelőcsoport tagjai: Haminda, Kiss, Veselý már az üzem­képes lánctalpas traktor munkájában gyönyörködhettek. A közös vagyon iránti kollektív együttérzés egyik legelragadóbb pél­dáját a múlt nyár végén jegyezhet­tük fel a községben. A gyakori esőzések nyomán a he­gyekből letóduló víz magasra emelte a Latorca szintjét. Ügy — ahogy Bohács bácsi mondotta —, hogy a partódalba leszúrt vesszőnek immár csak a hegye látszott ki a vízből. Igen-igen. A töltés másik oldalán, a legelőn szerteszéjjel mintegy 300—400 mázsa széna feküdt rudas­ba. Éjszakának idején hír jött a fa­luba: minden épkézláb ember a szé­na megmentéséhez. A község apraja­nagyja kint munkálkodott a széna­mentésnél és az eredmény nem ma­radt el. Mire a töltéshez vezető uta­kat ellepte a víz. az utolsó kocsi is átkelt a töltés túlsó oldalára, a vé­dett területre. Amikor a megfeszített munka be­fejeződött, az öreg Kékes bácsi meg­jegyezte: Szinte a szivemet facsar­ták, amikor a zavaros Latorca höm­pölygését láttam és arra gondoltam, hogy szövetkezetünk téli takarmány­alapja az ár martalékává lesz. Igy lehetne sorolni a többi eseteket is, amelyeknél a szövetke­zeti tagok valóban kitettek magu­kért. Igen, ezek a régi emberek — új szívvel... Balogh Kálmán, Zétény' ÜJ SZÖ 5 * 1961. június 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom