Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-03 / 153. szám, szombat

Nem elég, amit ma tudok...' Nehéz volt öt a hatalmas üzemben megtalálni. Ján Šmid, az iskolaügyi osztály vezetője egy tucat telefonszámot hívott fel a Brno melletti Adamov Gépgyárban, míg végre rátalált. Mondta is eközben, hogy előbb megtalál egy gombostűt a kazalban, mint öt. Jaroslav Jirusa, a 31 éves konstruktőr hosszúkás, sovány arcán jellegzetes mosollyal lépett Šmid elvtárs irodájába. A beszélgetés könnyen indult vele. - Arra kíváncsi - kezdte -. hogy mi hajt engem? Mi lelkesít? Miért tanulok, miért igyekszem» - Nagyon egyszerű az egész - folytatta mély meggyőződéssel több akarok lenni, mint ami vagyok. Adni akarok magamból a hazámnak, amiért az sem zsugori irántam . .. - Nehéz viszonyok között nőttem fel. Apám nincstelen volt. Később négy hektár földet bérelt, de a család nyomora továbbra is megmaradt. Csak munka, az volt rogyásig. Nekem is, húgomnak is kijutott mindennapra. A felszabadulás után elvégeztem a középiskolát. És ekkor nagyot csalódtam, mert szerettem volna tovább tanulni, de családi körülményeim miatt munkát kellett vállalnom. A semtíni Sinthéziában dolgoztam és tanultam ki a lakatos-mesterséget. - Mi történt ezután' - Környezetem megbecsült, így csakhamar a kétéves mesteriskolába küldtek. Nem dicsekszem, ezt kiváló eredménnyel végeztem el. Ekkor helyeztek ide, Adamovba. a konstrukcióra. Itt sem voltam elégedett magammal. Szenvedélyem a tanulási vágy — tovább hajtott. Tanulni, tanulni, csak erre gondoltam. Ez járt a fejemben, bár ekkor má' nős voltam. Šmid elvtárs megmondhatja, ő volt segítségemre. Beszélt munkahelyem felelős dolgozóival és a feleségemmel. S az Aknamélyítési rekord az északcsehországi bányakörzetben (CTK) — A mosti Bányaépítészeti Vállalat dolgozói május 31én megdöntötték azt az aknamélyítési rekordjukat, amelyet 1957ben állítottak fel az észak-csehországi bányakörzetben. Jelentésük szerint májusban 72,60 méter volt az aknamélyítésben elért legnagyobb teljesítményük és ezzel új rekordot állítottak fel az észak-csehországi bányakörzetben. eredmény? Munkám mellett látogatni kezdtem az üzem keretein belül létesült hároméves továbbképző ipari szakiskolát. Nehéz volt, hisz elsősorban a munkámat akartam jól elvégezni, a családra is csak kellett időt fordítanom, noha igazán' nem panaszkodhatom rá. A feleségem segített és a munkatársaim, lg y tartottam ki, Ezerkilenc százötvenkilencben, amikor átnyújtották az oklevelet, olyan boldogságot éreztem a szívem körül, amilyet még soha, Hogyisne, hiszen JiruSa elvtárs olyan teljesítményt nyújtott e három év alatt, amit nagyon is helyénvaló megemlíteni. Šmid elvtárs átnyújtotta e három év tizenkét negyedévének osztályzatait. Jiru'sa Jaroslav neve után mind a tizenkétszer ez állott: kitüntetéssel. Mi ennek a titka? így magyarázta: - Akarat, akarat, akarat és kitartás. Az a tudat, hogy ha ismerni akarom a holnapot, akkor nem elég annyi, amenynyit ma tudok. Ehhez több kell. Ezért tanulok - További tervei? Elgondolkozott, aztán mosolyogva válaszolta: - Mi más, mint a tanulás. Vágyam, hogy megszerezzem a mérnöki képesítést. Meggyőződésem, hogy az üzem ezt is lehetővé teszi számomra. Bár most rögtön nem láthatok hozzá, mert jelenleg háromszobás szövetkezeti lakásépítkezésbe kezdtem. Ez most sürgős, mert nemrég egy fővel szaporodtunk. Meg aztán azért sem akarom az idén elkezdeni. mert néhány újítási javaslaton dolgozom, amellett hat órát — matematikát és műszaki rajzot - tanítok üzemünk ipariskolájában. De jövőre minden bizonnyal nekilátok a nagy feladat megoldásának. Az elmondottak erős akaratú emberre vallanak. Ez az út előre vezet: rövidesen - mint mondotta - tagja lesz egy szocialista munkabrigádnak, amelyről már beszélgetnek a munkahelyén. Még erősebbé, még öntudatosabbá majd ott edződik. Kezes József NEM ÜLTEK Ď í,BETETT KÉZZEL Az iskola tanítói szobája a tanítók számához mérten meglehetősen szűk. Csaknem az a helyzet, hogy ha kettő bejön, a régebben bentlevők közül háromnak kell kimennie, hogy elférjenek. De nem sokáig lesz már így. Trsticén is épül az új iskola, 23 tanterem lesz benne, lesznek szertárak,, laboratóriumok, tágas helyiség a tanítók számára is. Egyelőre azonban még a régi iskola szolgál, őszintén szólva jó épület még ez. Egy emeletével díszére válna sok más falunak. Csakhát itt, a közel 700 gyerek bizony alaposan túlnőtte az iskolát. Am az új épület elkészülte, után sem szűnik meg benne a gyerekzsivaj. Csak „egy fokkal" lejjebb kerül. Övoda, napközi otthon kap helyet benne. Szóval a magyar iskola tanítói szobájában egymás hegyén-hátán szoronganak a pedagógusok. Osztálynaplóban lapoz az egyik, dolgozatot javít a másik, elmélyülten olvas a harmadik. Néhányan az újságíró körül tömörülnek, s arról tájékoztatják, mégpedig a szó legszorosabb értelmében lelkes igyekezettel, hogyan dolgozott az idén a pionirszervezet, milyen működésének eredménye. A beszélgetés központi alakja Fabó Éva, a pionírszervezet vezetője. Magas, kedvesarcú, pirulékony fiatal lány, nem sokkal túl a húszon. Két éve végezte el az iskolát, azóta a trsticei gyerekek fejébe csöpögteti a tudományt. Több száz pionírnak pedig elismert, tekintélyt szerzett vezetőjévé vált. — Rámsózták — mondja természetes egyszerűséggel a fiatal tanítónő, amikor az iránt érdeklődünk, František Matúš már 30 éve dolgozik a bratislavai J. Dimitrov Vegyiüzemben. Matúš elvtárs 1929-től tagja a pártnak, azelőtt két évig komszomol-tag volt. 1938-ban a kommunista párt képviselőjeként a községi elöljáróságnak volt tagja. Az üzem egyik legjobb dolgozója. Képünkön: Matúš elvtárs (baloldalt), munkatársával Florián Bednarlččal beszélget. (V. Pŕibyl — CTK felvétele.) hogyan került a pionírszervezet élére. A többiek megmosolyogják a választ, de mindjárt helyesbítik is. Az igazság ugyanis az, hogyha húzódozott is kezdetben tőle, azt nem a feladatvállalás készségének hiánya okolta, hanem egy kis félelem a felelősségtől, s egy kis bizonytalansági érzés, meg tud-e majd a maga húsz évével birkózni a nagy feladattal? Ezenkívül meg ott volt az örök probléma is, a helyiséghiány s más hasonló anyagi természetű nehézségek. A végeredmény pedig az, hogy az iskola pionírszervezete, amely régebben a leggyengébbek közé tartozott a járásban, másfél évvel ezelőtt felébredt csipkerózsika álmából, egyre szebb eredményeket ér el. Fabó Éva pedig lelkiismeretes, odaadó igyekezete eredményeként a közelmúltban élete egyik legnagyobb, legszebb eseményét élhette át. Pártunk tagjelöltjeinek sorába lépett. A CSISZ helyi szervezete ezenkívül a „CSISZ pionírszervezetében végzett kiváló munkáért" kitüntetésre javasolta. A közelmúltban ünnepélyesen felavatott 60 pionírral együtt 222 tanuló viseli a háromszögletű vörös pionírkendőt, 90 kis elsős és másodikos pedig a szikrácska jelvényt. Mi mindent csináltak az idei tanév során ? Sok mindent. Igazán elmondhatjuk, hogy nem ültek ölhetett kézzel. Kezdjük talán a Csehszlovákia Kommunista Pártja 40. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalás teljesítésével. Ennek egyik pontja a tanulmányi előmenetel megjavítása, a bukások számának csökkentése volt. Ez a célkitűzés eddig sikerült is. A pár évvel ezelőtti előmenetelhez képest szinte százszázalékos a javulás. Ebben nagy része van annak, hogy egy gyengébb és egy kitűnő tanulóból úgynevevezett tanulópárokat szerveztek. Kiváltképpen a szlovák nyelv tanulásában értek el ily módon figyelemre méltó előrehaladást. Itt kell szólnunk a szlovák nyelvkör tevékenységéről, amelynek tagjai hetente kétszer jönnek össze. A gyermekek népszerű formában, szinte szórakoztatva tanulják a szlovák nyelvet. Nagy érdeklődésnek örvend a pionírok között az orosz nyelvkör is. A felajánlás további fő pontjai: az új iskola építésénél minden pionír 20 óra ledolgozását vállalta, 40 tonna ócskavasat, 18 mázsa rongyot, 2 mázsa papírt, 150 kg csontot gyűjtöttek össze. A faluszépítésből sem maradnak ki. 800 méter hosszú útszakaszon terítették el a követ. Külön említést érdemel a pionírok öntevékeny kezdeményezése a kézilabda-pálya építésénél. A falu közepén örök idő óta terpeszkedő jókora tócsát tüntetett el a pionírok szorgalmas munkája. A falu egységes földművesszövetkezetében is szívesen segítenek a pionírok. A kertészetben, a kukoricaföldön játékos munkában nemcsak hasznos dolgot végeznek, de a gyermekekben gyökeret ver a mezőgazdasági munka iránti vonzalom is. A kulturális élet sportélet is alaposan fellendült az utóbbi időben. A járási, körzeti megmozdulásokra is elkerülnek a trsticei pionírok. A Bihercz Júlia tanítónő vezetésével működő 40-tagú énekkar duója, Tóth Margit és Molnár Béla pionírok a második helyen végeztek az ifjúsági alkotőverseny körzeti fordulóján. Szőcs Máriának és Nagy Valériának is szép élmény marad a járási ifjúsági olimpián az 50 méteres futásban és a magasugrásban elért győzelem, amely két aranyéremmel gazdagította az iskola pionírszervezetét. A pionírok neveléséhez nagyban hozzájárultak azok a beszélgetések, amelyeket pártunk régi tagjaival folytattak. A kommunisták szavai olyan világot tártak fel a gyermekek előtt, amely számukra ma már szinte ismeretlen fogalmakkal terhes, mint amilyenek az éhség, nyomor, munkanélküliség, rongyos ruha, mezítlábas gyerekek, sztrájk, tüntetés. Feltárták a gyermekek előtt azt a kemény harcot is, amelyet ezen élet ellen folytatott a kommunista párt. Végül szólnunk kell még a pionírszervezet ténykedésének egyik igen fontos szakaszáról, amellyel a HNB mellett működő polgári bizottságok tevékenységének sikerét lendítik elő. A pionírok a lakosság életét érintő fontos események, a házasságkötés, névadás ünnepélyességét kulturális műsorral teszik gazdagabbá. Ezekről az eseményekről emlékalbumot vezetnek, amelyben fénykép s bejegyzés örökíti meg az aktust. Lehetne még sok mindent mondani a trsticei pionírok munkájáról, a többi érdekkörök tevékenységéről. Hiszen hosszú volt az év, s amint már előbb említettük, a pionírok az idén nem tétlenkedteR. Bízunk abban, hogy az évvégi bizonyítvány is méltó tükörképe lesz majd az egész évi jó munkának, szorgalmas tanulásnak. Gál László kes takarmányok etetésekor is éreztette hatását. A régi módszerrel végzett vagy hanyag takarmánybetakarításnak tehát súlyosak a következményei. Lehetőség van bőven Az eddig felsorolt tények a bekövetkezhető veszteségekre derítenek fényt. Sürgetően vetődik fel tehát a kérdés: mit kell tennünk, hogy a zöldtakarmányokban levő tápérték minél nagyobb százalékát megőrizzük s ezzel a téli hónapokra is biztosítsuk a májusihoz hasonló tejtermelést? Nehéznek tűnik ez a szükségszerű feladat (nem is állítom, hogy könynyű), de hiba lenne űgy gondolkodni, hogy jelenlegi körülményeink között szinte lehetetlen a jobb megoldás. Hiszen lehetőség van bőven, csak fel kell ismerni őket, aztán jó szervezéssel, a gépek, a technika segítségével okosan felhasználni valamennyit. Lássunk néhány példát. Az eddig alkalmazott takarmányelraktározási módszerek közül legjobban a silózás vált be, amit legújabban már nem csupán a kukorica és keveréktakarmányok, hanem az évelőtakarmányok és füvek esetében is alkalmazunk. Például még az állványokon történő kedvező szárításnál is 15 százalékot veszít a takarmány a tápértékéből. Földön még kedvező időben is 25— 30 százalék a veszteség, de esős idóben 40—60 százalék is lehet. A zöldtakarmányokban levő tápértéket legjobban a silózással őrizhetjük meg. A Český Krumlov-i járási Malontyi Állami gazdaság dolgoz! ezért határoztak úgy, hogy a múlt évi 134 ha-ral szemben ebben az esztendőben 240 hektár rét termését lesilózzák. Náluk ennek különösen nagy a jelentősége, mert a šumavai hegyvidéken sok a rét. s mivel a gyakori esőzés miatt a szárítás sok gondot okozna, ilyen módon a veszteséget is kiküszöbölik s a munkát is meggyorsítják és megkönnyítik. Nálunk a gyakorlatban még csak csekély mértékben honosodott meg az évelőtakarmányok és a réti füvek silózása, bár a szakemberek már évek óta bebizonyították előnyeit. A nyugat-európai országok nagyobb részében is leginkább a silózással mentik meg a rétek termését az esős idő miatt bekövetkezhető veszteségektől. A „beavatott" szakember ugyan feltehetné a kérdést, hogy: — Igen ám, de tisztán silóval hogyan takarmányozhatnánk az állatokat? A szakember véleménye Lássuk, mit mond a silózásról és ezzel kapcsolatban a takarmányozásról Plesnik elvtárs, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a Vígľaši Kutatóintézet dolgozója. „A silózással kapcsolatban tisztáznunk kell egy téves nézetet. Azt, hogy sokak szerint a sok silótakarmány nem tesz jót az állatoknak, főképp a teheneknek. A kísérletek, vizsgálatok azt bizonyítják, hogy tehenenként a téli időszakra a napi 2—3 kg széna is elegendő, az alaptakarmányt a siló képezheti, melyet kiegészít a széna és az abrak. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a gyakorlati megvalósítás szempontjából a silókészítés terén még sok a javítani való. Az e fontos munkát végző embereket rá kell vezetni, hogy a silónál is a minőség lényeges, az határozza meg a takarmányozás értékét. A lucernából, lóheréből és réti fűből készült jó siló tápértéke csaknem a zöldtakarmány tápértékével azonos, tehát adagolása is hasonló lehet, mint a zöldtakarmányoké. Számítások szerint mezőgazdasági üzemeink főképp a csapadékosabb vidékeken az évelők és a réti takarmányok 75 százalékát lesilózhatnák. Akkor sokkal több lesz a tej és legalább 10, jobb esetben 20 százalékkal csökken egy-egy liter tej termelési költsége." Bizonyító példák A sládkoviCovoi / szövetkezeteseket a múlt esztendőben inkább csak a kedvezőtlerí időjárás kényszerítette arra az elhatározásra, hogy lucernából 40 vagon silót készítsenek. Mivel a kísérlet várakozáson felül bevált és közben gazdag tapasztalatokra tettek szert, ebben az évben még több fehérjékben gazdag silót készítenek lucernából és réti fűből. A sládkovičovoiak tapasztalata szerint is sokkal jobb, ha a zöld lucernát és füvet a silózás előtt szecskának vágják. A fű 50 százalékos nedvességtartalomnál a legalkalmasabb a silózásra — állítják a múlt évi tapasztalatok alapján. A gazdag fehérjetartalmú zöldanyag silőzásának tehát van jövője, mert a földön történő szárítással szemben csaknem kétszerannyi emészthető fehérjét őrizhetünk meg ezzel a módszerrel. Ha a zootechnikusok az eddigi tapasztalatok alapján jól elsajátítják az évelő takarmányok és réti füvek silózási technikáját és feltételeiknek megfelelő arányban bátran alkalmazzák is, mezőgazdaságunk és egész népünk milliós értékeket nyer. Persze szálastakarmányra is szükség van, tehát keresni kell a módot, hogyan őrizhetjük meg a legjobban a zöldtakarmányokban levő tápértéket. A ventillátoros, hideg vagy meleg levegős szárítás már nem ismeretlen szövetkezeteseink többsége előtt. A rostélyon történő szárítást ugyancsak évek óta alkalmazzuk — sajnos kicsiben. Pedig szintén a sládkovicovóiak példája bizonyítja, hogy nagyon is kifizetődő ez a szárítási mód. ők a múlt évben ilyen módon jelentős mennyiségű szénát szárítottak, idén pedig már 20 vagon lucernát. Ott is akadtak olyanok, akik a magasabb termelési költségre hivatkozva ellenezték a mesterséges szárítást. A 20 vagon lucernaszéna szárítási költsége valóban több kiadást igényelt 420 koronával. De nézzük, mit nyertek ezzel. így is növelhetjük a takarmányalapot Kedvező körülmények között a földön vagy állványokon szárított lucerna 6-8 százalék fehérjeértéket tartalmaz. A sládkovičovóiak a mesterséges szárítással 14,4 százalékot is elértek. A 20 vagon lucernában teliát kb. 12 800 kg emészthető fehérjével volt több, mintha eső nélkül földön és állványokon szárították volna. Ez a fehérjemenynyiség az átlagot véve 21 vagon takarmánynak felel meg, tehát több mint megkétszerezték a 20 vagon takarmány tápértékét. Ha történetesen azzal is számolunk, hogy a földön történő szárítás közben a takarmány többször megázik, a különbség még nagyobb. Az ázott, kilúgozott takarmánnyal szemben a mesterségesen szárított takarmány 3— 3,5-szer annyi fehérjét is tartalmazhat, vagyis 2—3 szorosára növelték a takarmányalapot ugyanolyan területen. A mesterséges szárítás terén a Nový Tekovi Magnemesítő Intézet is jő tapasztalatokkal rendelkezik, ők a ventillátoros, levegős szárítást alkalmazzák, mivel a rostélyon történő szárításhoz nincs megfelelő helyiségük. Tavaly 93 vagon, levegővel szárított különféle takarmányuk átlag 10,58 százalék fehérjetartalmú volt, a legjobb pedig 14,21 százalékos. Eszerint ők is nagy mennyiségű takarmányt nyertek a levegős szárítók alkalmazásával. Sajnos a haladó technikát alkalmazóknak még mindig kevés a követőjük. Még a gyakorlatból már annyira ismert állványokon való szárítással szemben is elég gyakran mutatkozik bizonyos fokú idegenkedés. Nem azért, mert a mezőgadazdasági dolgozók nem ismerik ennek a szárítási módszernek az előnyeit, inkább gondatlanság, a szervezésben mutatkozó hanyagság következtében mellőzik ezt a mindenütt alkalmazható módszert. Pedig könnyű kiszámítani, hogy már ily módon is legaláb 30, de esős időben 50—60 százalékkal növelhetjük a takarmány tápértékét. Néhány következtetés Felsoroltam a takarmány-kérdésben mutatkozó néhány fogyatékosságot, ezekkel szemben egypár olyan példát, melyek rávilágítanak arra, hogy ésszerű és gondos betakarítással milyen óriási mennyiségű tápértéket nyerhetnénk. A felsoroltak összegezéséül újra feltesszük a kérdést: jelenlegi körülményeink között termelhetünk-e elegendő menynyiségű takarmányt? Remélem, sőt hiszek benne, hogy ha a takarmány mennyiségének hiányossága mellett kardoskodók alaposan tanulmányozzák a zöldtakarmányokban levő tápértékek minél nagyobb fokú megőrzésének lehetőségeit, akkor éppen ők lesznek a bevált módszerek legőszintébb szószólói. Befejezésül még valamit. Az új, bevált módszerek a kiváló eredményeken keresztül előbb-utóbb mindenképpen teret hódítanak ugyan, de ez az ösztönszerű térhódítás csak sovány töredéke annak a lehetőségnek, amit jó felvilágosító munkával, bizonyítékokkal alátámasztott propagandával és alapos szervezéssel elérhetnénk. Nemzeti bizottságainkra, a helyi pártszervezetekre, a szakemberekre és természetesen a mezőgazdasági dolgozókra tehát az a komoly feladat hárul, hogy a spontánul kínálkozó lehetőségeket minél szélesebb körben ki is használják. Ezzel összefüggésben azt is meg kell jegyeznem, hogy mezőgazdaságunk fejlesztésének kulcskérdésében, a takarmánytermelésben csakis akkor érhetjük el a kívánt eredményt, ha valamennyi mezőgazdasági dolgozóval tudatosítjuk: a kitermelt takarmányok menynyisége teljesen elegendő ahhoz, hogy az állattenyésztés terén előttünk álló feladatokat hiánytalanul teljesítsük. Igen, elegendő, ha valamennyi mezőgazdasági nagyüzemünk arra törekszik, hogy az idejében történő kaszálással és az említett betakarítási módszerek minél szélesebbkörű alkalmazásával a zöldtakarmányokban levő tápértéket minél nagyobb százalékban megőrizze. E feladat megvalósításának pedig most van az időszaka. HARASZTI GYULA ÜJ SZŐ 5 * 1961. június 3.