Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-24 / 174. szám, szombat

r ­egy hit <H> i nagyvilágban A BARÁTSÁG KŐOLAJVEZETEK szovjet szakaszanak építői kötelezett­séget vállaltak, hogy az SZKP XXII. kongresszusának tiszteletére határ­idő előtt teljesitik tervüket. A Bresztszki területen építők vállalták, hogy még ez évben 150 kilométer hosszú csővezetéket fektetnek le. (ČTK — TASZSZ felvétel.) A SZOCIALISTA TÁBOR ORSZÁGAIBÓL • EGY EMBER IRÁNYÍT EGY EGÉSZ ENERGETIKAI RENDSZERT A Kirgizia legnagyobb, nyolc ví­zierőművet egyesítő energetikai rendszert ezentúl önműködően a távolból a fődiszpécser-központból irányítják. Kezelését egyetlen em­ber végzi, aki az összes energetikai objektum működését ellenőrzi, s a hálózat megterhelését és a villany­művek mesterséges tárolóinak víz­szintjét figyeli. (ČTK) • AZ NDK ELSŐ GÁZERÖMÜVE Erfurt közelében, az NDK-ban épül az első 25 000 KW kapacitású gázturbinás villanymű, mely a jö­vő év elején már megkezdi az áramszolgáltatást. Ez lesz az el­ső, a környék földgázkészletét hasznosító kísérleti villanytelep. Az új erőmű felépítése segít a Német Demokratikus Köztársaság­nak 1965-ig az energetikai források 28 milliárd kWo kapacitású növe­kedésének elérésében. • AZ ÜVEG VEGYI EDZÉSE A Moszkva környéki gusz-hrusz­talniji üveggyárban új berendezést szerelnek a táblaüveg felületének vegyi megmunkálására. Az üvegnek eme „vegyi edzésé­nél" Joffe akadémikus ismereteit használják fel, aki azt észlelte, hogy a konyhasó kristályainak fe­lületén — hasonlóan mint az üveg­généi — vékony, szabad szemmel nem is látható „hibás réteg" ke­letkezik, mely az anyag törékeny­ségét okozza. Miután a szovjet tu­dósnak sikerült a „hibás réteget" eltávolítania, a kristályok szilárd­sága többszörösére növekedett. Az üvegfúvók még az említett „hibás réteg" képződése előtt az izzó üvegszalagra fúvócsövek se­gítségével speciális folyadékot fecskendeznek, mely az üveg fe­lületén erős, ellenálló védőburkola­tot képez. (ČTK) • AZBESZTCEMENT HŐÁLLÖ ACÉL HELYETT. A moszkvai építészeti akadémia kísérleti intézetében új, 1100 hő­fokot álló azbesztcementet gyár­tottak, mely az olajfinomítókban és villanykemencékben a hőálló acélt pótolja. Az új anyagból készült vé­kony és könnyű lapokat hőállóbeton helyett gépcsoportoknál is sikerrel lehet alkalmazni. • A BOLGÁR ÉLELMEZÉSI IPAR GYORS FEJLŐDÉSE Bulgáriában az idén nagyon jó cukorrépa és zöldségtermés ígér­kezik. Az élelmezési ipar 265 000 tonna cukor és 315 ezer tonna konzerv gyártására készül. Ez any­nyit jelent, hogy ez évben tízszer annyi cukorrépát és 34-szer annyi konzervet készítenek, mint a há­ború előtt. Külföldre 32 000 tonna, hámozott paradicsomot és közel 40 000 tonna paradicsompürét szál­lítanak. (ČTK) • SZÉNEKE SZÉNKOMBÁJN HELYETT A harkovi Szvet Sahtyora Gép­gyártó Üzemben új szénekét szer­kesztettek, mely óránként 200 ton­na szenet képes kifejteni, tehát sokkal többet, mint hasonló körül­mények között a szénkombájn. Az eke nem vágja a szénréteget, ha­nem vájja. Az új gépet a Donyec-medencé­ben próbálták ki, ahol jól bevált. Ez évben már megkezdik sorozat­gyártását. (ČTK) A nemzetközi érdeklődés közép­pontjában — a Hruscsov-Ken­nedy találkozót követően — ma Hruscsov elvtársnak a hitleri orvtá­madás 20. évfordulóján a Kremlben elhangzott beszéde áll. A szovjet kormányfőnek a német békeszerző­dés szükségességét hangsúlyozó sza­vait emelik ki a külföldi lapok kom­mentárjai, azt a kijelentését, hogy az év végéig meg kell kötni a német békeszerződést. Egyes nyugati lapok megpróbálják „fenyegetésként" ma­gyarázni Hruscsov elvtársnak a né­met békeszerződés megkötésére vo­natkozó kijelentését, világviszony­latban azonban növekszik a felisme­rés: a német békeszerződés megkö­tése 16 évvel a háború befejezése után nemcsak nemzetközi érdek, de szükségszerű lépés is. „Hruscsov beszéde felhívás a józan észhez,, Az első londoni benyomások lénye­ge: a beszéd minden eddiginél hatá­rozottabb figyelmeztetés a Szovjet­unió megmásíthatatlan szándékára, hogy még az idén hozzálát a német békeszerződés és a nyugat-berlini probléma rendezéséhez. A Daily Te­le gr aph moszkvai tudósítója a be­széddel , kapcsolatban kiemeli, hogy annak hangja és szóhasználata mind­végig mérsékelt volt. Rögzíti a tényt, a javaslat nem fenyegetés, hanem apellálás a józan észhez — ahogy azt Hruscsov elvtárs hangsúlyozta. Akadnak azonban borúlátók is, mint a Times diplomáciai tudósítója, aki a hidegháborús körök szekerét tolva azt állítja, hogy „a szovjet kormány az év vége előtt berlini válságot szándékozik felidézni". S ehhez a ki­agyalt elgondoláshoz hozzáteszi a Ti­mes washingtoni tudósítójának vé J leményét, mely szerint az amerikai kormány a NATO-haderők részleges mozgósítását veszi fontolóra'. Akik meg akarják ismételni a müncheni bűnt Az Humanité a beszéd és a Szov­jetunió elleni hitlerista támadás 20. évfordulója kapcsán arra a veszély­re figyelmeztet, melyet a francia kormány sző a nyugatnémet revan­sistákkal. Lübke párizsi látogatásával kapcsolatban figyelmeztet a cikkíró arra a kirohanásra, mely az Elyséé­palotában mondott pohárköszöntőt jellemezte. Lübke ugyanis világosan kifejtette a revansvágyók szándékát, hogy Európa térképét újra meg kell rajzolni. Ezt az embert de Gaulle nemcsak el­halmozta a tisztelet jeleivel — írja a lap —, de vele egy kórusban a Kelet ellen, a Szovjetunió ellen nyilatkozik, amelynek óriási áldozatai pedig annak idején Franciaországot is megmentet­ték ... Az európai biztonság, az igazi francia-német megbékélés mást követel. Mindenekelőtt a békeszerződés megköté­sét Németországgal. A békeszerződés meghirdetné a jelenlegi határok érint­hetetlenségét, megállítaná az újrafelfegy­verzést és végre hatástalanítaná a nyu­gat-berlini bombát. Senkinek sincs jogá­ban tovább halogatni az ilyen békeszer­ződés megkötését — írja az Humanité. „A békeszerződés szabadság­levél a német népnek" Az NDK és a nyugatnémet lapok terjedelmes cikkekben foglalkoztak a hitleri hadsereg Szovjetunió elleni hitszegő támadásának 20. évforduló­jával. A National Zeitung, a Nemzeti Demok­rata Párt lapja vezércikkében a követ­kezőket írja: „A békeszerződés szabad­ságlevél a német népnek, amelynek alap­ján zavartalanul, békés közösséggé fej­lődhet, büszke állammá válhat, amely az elismerést soha többé nem a harcmező­kön keresi. Ez a hagyatéka azoknak a millióknak, akik 1941 június 22-1 gonosz­tett áldozatai a szovjet nép sorában épp­úgy, mint a mi saját népUnk soraiban". A nyugatnémet és a nyugat-berlini lapok az évfordulóval és a beszéddel kapcsolatban vagy köntörfalaznak, vagy támadólag írnak. Nyíltan ugyan nem veszik védelembe a hitleri ag­ressziót, de nem mulasztják el az alkalmat, hogy a német békeszerző­désre tett javaslatot ne használják fel a Szovjetunió elleni uszításra. Látszólag azonban találva érzik ma­gukat, mert minden utalást kifelej­tettek, mely Hruscsov elvtárs beszé­dében a japán különbéke-szerződésre vonatkozott. Ügy látszik nemcsak Bonnban de Washingtonban is talál­va érzik magukat e kérdésben. Laosz a béke és a függetlenség útjára lép Lényeges eredmény a Laoszról tár­gyaló genfi értekezleten ez ideig még nem született. Általánosan ki­alakult vélemény, hogy a laoszi probléma megoldására a legmegfele­lőbb alapot a szovjet javaslatok ké­pezik. A francia küldöttség javasla­tai is tartalmaznak egyes elfogadható pontokat, azonban az ellenőrzés kér­désében a francia javaslat alapgon­dolata összeférhetetlen Laosz szuve­renitásával. Az amerikai javaslat azonban, amelyet Harriman a keddi ülésen a francia jegyzőkönyv javas­latfüggelékének formájában előter­jesztett, teljes mértékben elfogadha­tatlan. Erről a javaslatról több sem­leges állam küldöttsége kijelentette, hogy a nemzetközi ellenőrző bizott­ságot „szuperállammá" alakítja. Mint ismeretes, az ellenőrző bizottság túl­méretezett jogkörének kiterjesztésé­vel a Nyugat, és főként az Egyesült Államok, befolyásának fenntartását akarja elérni. Ez pedig összeegyez­hetetlen a mindannyiuk által han­goztatott független Laosszal. Bár némi közeledésnek az eddigi tárgya­lások folyamán tanúi lehettünk, a kérdés végleges megoldása ma még nyitott marad. Laoszról szólva hangsúlyozni kell még a három herceg találkozása alapján létrejött- megegyezés fon­tosságát. Souvanna Phouma, a tör­vényes kormány miniszterelnöke, Szufanovung, a Hazafias Front ve-í zetője és Boun Oum, a lázadók ve­zére zürichi tanácskozásaikon ugyan­is részleges eredményt értek el a nemzeti koalíciós egységkormány programját illetően. A politikai programra vonatkozóan megállapod­tak abban, hogy az 1954-es genfi egyezményekkel és a nép akaratával összhangban Laosz a béke és függet­lenség útját választja, érvényre jut­tatják a demokratikus szabadság- és választójogokat, s további tárgyalá­sok alapján megkezdik az egységes hadsereg megalakítását. Az ideigle­nes kormány külpolitikája alapjául a békés egymás mellett élés öt alapél-? vét és a katonai tömbökön kívülma­radást fogadták el. A parlament összehívása a kon-i gói egység híveinek győzelme A kongói közvélemény megelégel déssel értesült róla, hogy a törvé-« nyes kormány és a leopoldvillei ha­tóságok megegyeztek abban, hogy június 25-re a Lovanium-egyetem épületébe összehívják a kongói par­lamentet. Ez a megegyezés a Gizení ga-kormány állhatatos erőfeszítései­nek eredményeként jött létre. Ka-? szavubu és társai félve amúgyis in­gatag tekintélyük meggyengítésétől, nem is merték ellenezni a parlament összehívását. Bár Kaszavubunak elő­zőleg „aggályai" voltak az idő rö­vidsége miatt és a, legszívesebben inkább amolyan „csúcsmegbeszélés­sel" számolt volna, a későbbi tények leleplezték a halogatás lényegét* E napokban minden igyekezetüket ugyanis arra összpontosítják, hogy, a kongói parlament reakciós elemeit mozgósítsák azok ellen, akik Kongó egysége és függetlensége mellett szállnak síkra. Ezt a törekvésüket célozta Csőmbe szabadonbocsátása is. Kaszavubu, Csőmbe, Kalondzsi és a többi bábok azonban hiába speku­lálnak a kongói nép bőrére. Lumumba népe hű marad az egység'és függet­lenség eszméjéhez, mely a naciona­lista pártok egységes párttá alakítása stanleyvillei kongresszusának prog-? ramját is képezi. (dz) j»¥¥¥¥ »¥ ¥ ¥yy:iM ^¥¥¥¥¥¥»¥¥*»¥¥¥¥ ¥¥ ¥¥¥ ¥ ¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥»¥¥¥»¥ ¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥ ¥¥ ¥¥¥¥ • PEKINGI. TUPWÍTA'SUNK Egyik reggel félhat után keltem, a kora reggeli vona­tot szerettem volna elérni. Amikor kinéztem szobám ab­lakán, a szemközti lakásban olyasmit láttam, amit valóban különösnek tartottam és ezért lekötötte figyelmemet. Egy férfit pillantottam meg, aki a televíziós készülék előtt ült, tekintetét figyelmesen a kép­ernyőre szögezte és időnként a mellette álló asztalkán levő füzetbe jegyezgetett. Én is régóta tudom, „ki korán kel, aranyat lel", nem sejtettem azonban, hogy a televízió is hozzásegítheti az embert az „aranyhoz". Meg akartam ta­lálni különleges megfigyelésem rejtélyének nyitját és — szin­te annak bizonyítékául, hogy néha egy kis tapintatlanság nem árthat — jutottam el a pekingi televíziós egyetemre... Tulajdonképpen egészen élői­ről kellene kezdenem monda­nivalómat, azzal, hogy Kínában győzött a szocialista néphata­lom, mjjd a kínai ipar építé­sének eredményeivel kellene folytatnom, míg végül elérnék cikkem igazi mondanivalójához Arról szeretném tájékoztatni az olvasót, miként varázsolják elő Kínában a magasabb mű­veltségű, de elsősorban az ala­pos műszaki ismeretekkel ren­delkező szakemberek millióit. Mint mindenütt, Kínában is két úton haladnak az em­lített probléma megoldása felé: egyetemeket, műszaki főiskolá­kat építenek, de igénybe ve­szik más eszközök, például a távtanulás és a rádióelőadások adta lehetőségeket is. így fo­gamzott meg az a gondolat, hogy a televízió is felhasznál­ható a művelődés céljaira. A pekingi városi közegeket, a helyi iskolatanácsot, egyete­meket és a televíziót képviselő bizottság tagjai egy nap fon­tos megbeszélésre ültek össze. E tanácskozás eredményeként ült a szemközti lakásban az említett férfi oly kora reggel a televíziós készülék képernyő­je előtt. A pekingi televízióegyetem három tanfolyamot rendezett — mégpedig két különböző módozatban — a vegyészeti, fizikai és matematikai előadá­sokat hallgatók számára. Az egyik tanfolyam arra volt hi­vatva, hogy segítséget nyújtson a középiskolák tanulóinak, a második pedig az egyetfemek látogatására jogosító felvételi vizsgára készíti elő a hallgató­kat. A televízió naponta reg­geli 5,40 órától 7,20 óráig és déli 12,30 órától 14,30 óráig közvetíti a televízióegyetem előadásait. Pekingben ma még­csak mintegy 10 000 televíziós készülék áll a lakosság rendel­kezésére. Úgyszólván minden klubnak, gyárnak, iskolának, a néphadsereg egységének, hiva­talnak és szervezetnek van te­levíziós készüléke. Ez pedig le­hetővé teszi a televíziőegyetem csoportos „látogatását". Pe­kingben most bevezetik azt a módszert, hogy a tanintézetek minden csoporthoz „segítőt" küldenek ki, aki tanácsot és szükség esetén magyarázatot adhat a hallgatóknak. Aki vala­melyik órát elmulasztotta, an­nak sem kell kétségbe esnie, mert az adott tanfolyam meg­kezdése előtt minden diák megkapja a szükséges jegyze­teket és ezenkívül bármikor írásbeli kérdésekkel is fordul­hat a tanfolyam vezetőségé­hez. A tanfolyamok az év elején kezdődnek és júniusig tarta­nak. A pekingi televíziós egye­tem második tanfolyama 1960. márciusában kezdődött és meg­cáfolhatatlanul bebizonyította e különleges oktatási módszer előnyeit. A diákok ugyanis sok időt takarítanak meg azzal, hogy nem kell látogatniuk tan­intézeteket. Igen előnyös az is, hogy az illetékes szerveknek sem kell a több „szabad idő, egyetem" létesítésével, s azok­nak a szükséges oktatókkal és taneszközökkel való ellátásá­val összefüggő bonyolult s igé­nyes feladatokkal megbirkóz­niuk. A harmadik előny pedig az, hogy a televíziós egyetem lehetővé teheti az oktatás sok­rétűségét, például a tudomá­nyos jellegű filmek, rajzok, do­kumentumok közvetítését is. A pekingi televízió­egyetemnek jelenleg 8800 rendes s igen sok „műkedvelő hallgatója" is van. Az utóbbiak nem figyelik rendszeresen az előadásokat. Nagyon sokat ígérők az első év eredményei. A Dao Szing-i (Peking egyik külvárosa) diákok 91 százalé­ka eredményesen tette le a kötelező vizsgákat és 36 szá­zalékuk kitűnőre vizsgázott. A néphadsereg egyik alakulatá­nak 18 katonája közül 17-en kitüntetéssel vizsgáztak, és csupán egy volt, aki elégséges­re végzett. Egy, a vízierőművek építésével kapcsolatos tantár­gyakkal foglalkozó műszaki iskola 100 diákja közül 90 vizs­gázott eredményesen. A múlt tanév eredményeit összegezve a diákok 86 százaléka vizsgá­zott eredményesen és ebből 63 százalék jól, avagy kitűnően megfelelt a követelményeknek. Egy alkalommal a pekingi televíziós központ stúdiójában megfigyeltem egy fiatal tanár­nőt, aki éppen mennyiségtani egyenleteket magyarázott és teleírta velük a táblát. Előtte öt méternyi távolságban állt a kamera, amelyet egy fiatal lány irányított, illetve igazított nagy igyekezettel a tanárnő minden mozdulatához. Az elő­adás végeztével elbeszélget­tünk. „Eleinte minden olyan külö­nös volt számomra" — ismeri be Hui Mei-li asszony moso­lyogva. „Nagyon furcsa érzés, ha az oktató nem láthatja ma­ga előtt a tanulókat, hanem csak a felvevőkészülék élette­len „szemét" és ahhoz intézi szavait, mintha élőlény volna. Eleinte nélkülöztem a tante­rem mozgalmas légkörét. Ez különösen akkor éreztette ha­tását, amikor kérdéseket tet­tem fel, és senkitől sem kap­tam rájuk feleletet. Természe­tesen ezt is hamarosan meg lehet szokni. Fontos, hogy igen sok olyan érdekes munkát vé­gezhetek, aminőre másutt nem volna alkalmam. így például magunk barkácsoljuk a kísér­letekkel összefüggő szemléltető oktatáshoz szükséges segéd­eszközöket. Minden óra előtt próbafelvételeket készítenek előadásainkról. Ami azonban valóban lélekemelő, talán az a sok levél, amelyeket a hall­gatók küldenek. E levelek ol­vasása közben értjük meg ta­lán legjobban feladatunk fon­tosságát, és örömmel tölt el bennünket, hogy új, értékes tartalmat adhatunk oly sok fiatalember életének." A tanárnő egy levelet vesz elő — „Ezt éppen ma kaptam Tszou Yü-hui diáktól. „Mindig különös izgalom fog el, amikor a televíziós készü­lék elé ülök. Még ma sem tudom teljesen elhinni, hogy én, aki nemrég tehénpásztor voltam, ma egyetemi hallgató lehetek. Szüleim nagyon sze­gények voltak, nem járhattam iskolába, és azzal telt el gyer­mekkorom, hogy a földbirtokos teheneit legeltettem. Hazánk felszabadulása után három évig jártam elemi iskolába, majd levélhordó lettem. Akkor még félig írástudatlan voltam, és ezért néha — amikor le­velet kellett kézbesítenem — másokat kértem meg, hogy ol­vassák el a borítékra írt cí­met. Ez azért volt szükséges, mert nem ismertem minden írásjelet, nem tudtam mindent elolvasni. Szörnyen szégyelltem magamat. Elhatároztam tehát, hogy ismét tanulni fogok, és beiratkoztam egy esti iskolába. Később egy műszaki irodában találtam munkát, ahol levona­tokat készítettem, de nem ér­tettem tartalmukat. Ezért szor­galmasan tanultam, míg fel nem vettek a középiskolába. Ez idő tájt — éppen a legjobb pillanatban — kezdődtek meg a televíziós egyetem előadá­sai. Most figyelemmel kísérem az előadásokat és nem mu­lasztok el egyetlen egy órát sem. Még sok mindent nehe­zen értek meg, sok a még szá­momra érthetetlen, de kitar­tóan tanulok a jegyzetekből, s gyakran fordulok kérdésekkel tapasztaltabb elvtársaimhoz, mert nem akarok lemaradni". Hui Mei-li asszony összehajto­gatta a levelet és talán azért hajtotta fejét oly mélyen az irattartó fölé, hogy eltitkolja meghatottságát. Harry Sichrovský JJJ SZÖ 4 * 1961. június 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom