Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-24 / 174. szám, szombat

r egy hit <H> i nagyvilágban A BARÁTSÁG KŐOLAJVEZETEK szovjet szakaszanak építői kötelezettséget vállaltak, hogy az SZKP XXII. kongresszusának tiszteletére határidő előtt teljesitik tervüket. A Bresztszki területen építők vállalták, hogy még ez évben 150 kilométer hosszú csővezetéket fektetnek le. (ČTK — TASZSZ felvétel.) A SZOCIALISTA TÁBOR ORSZÁGAIBÓL • EGY EMBER IRÁNYÍT EGY EGÉSZ ENERGETIKAI RENDSZERT A Kirgizia legnagyobb, nyolc vízierőművet egyesítő energetikai rendszert ezentúl önműködően a távolból a fődiszpécser-központból irányítják. Kezelését egyetlen ember végzi, aki az összes energetikai objektum működését ellenőrzi, s a hálózat megterhelését és a villanyművek mesterséges tárolóinak vízszintjét figyeli. (ČTK) • AZ NDK ELSŐ GÁZERÖMÜVE Erfurt közelében, az NDK-ban épül az első 25 000 KW kapacitású gázturbinás villanymű, mely a jövő év elején már megkezdi az áramszolgáltatást. Ez lesz az első, a környék földgázkészletét hasznosító kísérleti villanytelep. Az új erőmű felépítése segít a Német Demokratikus Köztársaságnak 1965-ig az energetikai források 28 milliárd kWo kapacitású növekedésének elérésében. • AZ ÜVEG VEGYI EDZÉSE A Moszkva környéki gusz-hrusztalniji üveggyárban új berendezést szerelnek a táblaüveg felületének vegyi megmunkálására. Az üvegnek eme „vegyi edzésénél" Joffe akadémikus ismereteit használják fel, aki azt észlelte, hogy a konyhasó kristályainak felületén — hasonlóan mint az üveggénéi — vékony, szabad szemmel nem is látható „hibás réteg" keletkezik, mely az anyag törékenységét okozza. Miután a szovjet tudósnak sikerült a „hibás réteget" eltávolítania, a kristályok szilárdsága többszörösére növekedett. Az üvegfúvók még az említett „hibás réteg" képződése előtt az izzó üvegszalagra fúvócsövek segítségével speciális folyadékot fecskendeznek, mely az üveg felületén erős, ellenálló védőburkolatot képez. (ČTK) • AZBESZTCEMENT HŐÁLLÖ ACÉL HELYETT. A moszkvai építészeti akadémia kísérleti intézetében új, 1100 hőfokot álló azbesztcementet gyártottak, mely az olajfinomítókban és villanykemencékben a hőálló acélt pótolja. Az új anyagból készült vékony és könnyű lapokat hőállóbeton helyett gépcsoportoknál is sikerrel lehet alkalmazni. • A BOLGÁR ÉLELMEZÉSI IPAR GYORS FEJLŐDÉSE Bulgáriában az idén nagyon jó cukorrépa és zöldségtermés ígérkezik. Az élelmezési ipar 265 000 tonna cukor és 315 ezer tonna konzerv gyártására készül. Ez anynyit jelent, hogy ez évben tízszer annyi cukorrépát és 34-szer annyi konzervet készítenek, mint a háború előtt. Külföldre 32 000 tonna, hámozott paradicsomot és közel 40 000 tonna paradicsompürét szállítanak. (ČTK) • SZÉNEKE SZÉNKOMBÁJN HELYETT A harkovi Szvet Sahtyora Gépgyártó Üzemben új szénekét szerkesztettek, mely óránként 200 tonna szenet képes kifejteni, tehát sokkal többet, mint hasonló körülmények között a szénkombájn. Az eke nem vágja a szénréteget, hanem vájja. Az új gépet a Donyec-medencében próbálták ki, ahol jól bevált. Ez évben már megkezdik sorozatgyártását. (ČTK) A nemzetközi érdeklődés középpontjában — a Hruscsov-Kennedy találkozót követően — ma Hruscsov elvtársnak a hitleri orvtámadás 20. évfordulóján a Kremlben elhangzott beszéde áll. A szovjet kormányfőnek a német békeszerződés szükségességét hangsúlyozó szavait emelik ki a külföldi lapok kommentárjai, azt a kijelentését, hogy az év végéig meg kell kötni a német békeszerződést. Egyes nyugati lapok megpróbálják „fenyegetésként" magyarázni Hruscsov elvtársnak a német békeszerződés megkötésére vonatkozó kijelentését, világviszonylatban azonban növekszik a felismerés: a német békeszerződés megkötése 16 évvel a háború befejezése után nemcsak nemzetközi érdek, de szükségszerű lépés is. „Hruscsov beszéde felhívás a józan észhez,, Az első londoni benyomások lényege: a beszéd minden eddiginél határozottabb figyelmeztetés a Szovjetunió megmásíthatatlan szándékára, hogy még az idén hozzálát a német békeszerződés és a nyugat-berlini probléma rendezéséhez. A Daily Tele gr aph moszkvai tudósítója a beszéddel , kapcsolatban kiemeli, hogy annak hangja és szóhasználata mindvégig mérsékelt volt. Rögzíti a tényt, a javaslat nem fenyegetés, hanem apellálás a józan észhez — ahogy azt Hruscsov elvtárs hangsúlyozta. Akadnak azonban borúlátók is, mint a Times diplomáciai tudósítója, aki a hidegháborús körök szekerét tolva azt állítja, hogy „a szovjet kormány az év vége előtt berlini válságot szándékozik felidézni". S ehhez a kiagyalt elgondoláshoz hozzáteszi a Times washingtoni tudósítójának vé

J leményét, mely szerint az amerikai kormány a NATO-haderők részleges mozgósítását veszi fontolóra'. Akik meg akarják ismételni a müncheni bűnt Az Humanité a beszéd és a Szovjetunió elleni hitlerista támadás 20. évfordulója kapcsán arra a veszélyre figyelmeztet, melyet a francia kormány sző a nyugatnémet revansistákkal. Lübke párizsi látogatásával kapcsolatban figyelmeztet a cikkíró arra a kirohanásra, mely az Elyséépalotában mondott pohárköszöntőt jellemezte. Lübke ugyanis világosan kifejtette a revansvágyók szándékát, hogy Európa térképét újra meg kell rajzolni. Ezt az embert de Gaulle nemcsak elhalmozta a tisztelet jeleivel — írja a lap —, de vele egy kórusban a Kelet ellen, a Szovjetunió ellen nyilatkozik, amelynek óriási áldozatai pedig annak idején Franciaországot is megmentették ... Az európai biztonság, az igazi francia-német megbékélés mást követel. Mindenekelőtt a békeszerződés megkötését Németországgal. A békeszerződés meghirdetné a jelenlegi határok érinthetetlenségét, megállítaná az újrafelfegyverzést és végre hatástalanítaná a nyugat-berlini bombát. Senkinek sincs jogában tovább halogatni az ilyen békeszerződés megkötését — írja az Humanité. „A békeszerződés szabadságlevél a német népnek" Az NDK és a nyugatnémet lapok terjedelmes cikkekben foglalkoztak a hitleri hadsereg Szovjetunió elleni hitszegő támadásának 20. évfordulójával. A National Zeitung, a Nemzeti Demokrata Párt lapja vezércikkében a következőket írja: „A békeszerződés szabadságlevél a német népnek, amelynek alapján zavartalanul, békés közösséggé fejlődhet, büszke állammá válhat, amely az elismerést soha többé nem a harcmezőkön keresi. Ez a hagyatéka azoknak a millióknak, akik 1941 június 22-1 gonosztett áldozatai a szovjet nép sorában éppúgy, mint a mi saját népUnk soraiban". A nyugatnémet és a nyugat-berlini lapok az évfordulóval és a beszéddel kapcsolatban vagy köntörfalaznak, vagy támadólag írnak. Nyíltan ugyan nem veszik védelembe a hitleri agressziót, de nem mulasztják el az alkalmat, hogy a német békeszerződésre tett javaslatot ne használják fel a Szovjetunió elleni uszításra. Látszólag azonban találva érzik magukat, mert minden utalást kifelejtettek, mely Hruscsov elvtárs beszédében a japán különbéke-szerződésre vonatkozott. Ügy látszik nemcsak Bonnban de Washingtonban is találva érzik magukat e kérdésben. Laosz a béke és a függetlenség útjára lép Lényeges eredmény a Laoszról tárgyaló genfi értekezleten ez ideig még nem született. Általánosan kialakult vélemény, hogy a laoszi probléma megoldására a legmegfelelőbb alapot a szovjet javaslatok képezik. A francia küldöttség javaslatai is tartalmaznak egyes elfogadható pontokat, azonban az ellenőrzés kérdésében a francia javaslat alapgondolata összeférhetetlen Laosz szuverenitásával. Az amerikai javaslat azonban, amelyet Harriman a keddi ülésen a francia jegyzőkönyv javaslatfüggelékének formájában előterjesztett, teljes mértékben elfogadhatatlan. Erről a javaslatról több semleges állam küldöttsége kijelentette, hogy a nemzetközi ellenőrző bizottságot „szuperállammá" alakítja. Mint ismeretes, az ellenőrző bizottság túlméretezett jogkörének kiterjesztésével a Nyugat, és főként az Egyesült Államok, befolyásának fenntartását akarja elérni. Ez pedig összeegyezhetetlen a mindannyiuk által hangoztatott független Laosszal. Bár némi közeledésnek az eddigi tárgyalások folyamán tanúi lehettünk, a kérdés végleges megoldása ma még nyitott marad. Laoszról szólva hangsúlyozni kell még a három herceg találkozása alapján létrejött- megegyezés fontosságát. Souvanna Phouma, a törvényes kormány miniszterelnöke, Szufanovung, a Hazafias Front ve-í zetője és Boun Oum, a lázadók vezére zürichi tanácskozásaikon ugyanis részleges eredményt értek el a nemzeti koalíciós egységkormány programját illetően. A politikai programra vonatkozóan megállapodtak abban, hogy az 1954-es genfi egyezményekkel és a nép akaratával összhangban Laosz a béke és függetlenség útját választja, érvényre juttatják a demokratikus szabadság- és választójogokat, s további tárgyalások alapján megkezdik az egységes hadsereg megalakítását. Az ideiglenes kormány külpolitikája alapjául a békés egymás mellett élés öt alapél-? vét és a katonai tömbökön kívülmaradást fogadták el. A parlament összehívása a kon-i gói egység híveinek győzelme A kongói közvélemény megelégel déssel értesült róla, hogy a törvé-« nyes kormány és a leopoldvillei hatóságok megegyeztek abban, hogy június 25-re a Lovanium-egyetem épületébe összehívják a kongói parlamentet. Ez a megegyezés a Gizení ga-kormány állhatatos erőfeszítéseinek eredményeként jött létre. Ka-? szavubu és társai félve amúgyis ingatag tekintélyük meggyengítésétől, nem is merték ellenezni a parlament összehívását. Bár Kaszavubunak előzőleg „aggályai" voltak az idő rövidsége miatt és a, legszívesebben inkább amolyan „csúcsmegbeszéléssel" számolt volna, a későbbi tények leleplezték a halogatás lényegét* E napokban minden igyekezetüket ugyanis arra összpontosítják, hogy, a kongói parlament reakciós elemeit mozgósítsák azok ellen, akik Kongó egysége és függetlensége mellett szállnak síkra. Ezt a törekvésüket célozta Csőmbe szabadonbocsátása is. Kaszavubu, Csőmbe, Kalondzsi és a többi bábok azonban hiába spekulálnak a kongói nép bőrére. Lumumba népe hű marad az egység'és függetlenség eszméjéhez, mely a nacionalista pártok egységes párttá alakítása stanleyvillei kongresszusának prog-? ramját is képezi. (dz) j»¥¥¥¥

ȴ

¥

¥yy:iM

^¥¥¥¥¥¥»¥¥*»¥¥¥¥

¥¥

¥¥¥

¥

¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥»¥¥¥»¥

¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥

¥¥

¥¥¥¥ • PEKINGI. TUPWÍTA'SUNK Egyik reggel félhat után keltem, a kora reggeli vonatot szerettem volna elérni. Amikor kinéztem szobám ablakán, a szemközti lakásban olyasmit láttam, amit valóban különösnek tartottam és ezért lekötötte figyelmemet. Egy férfit pillantottam meg, aki a televíziós készülék előtt ült, tekintetét figyelmesen a képernyőre szögezte és időnként a mellette álló asztalkán levő füzetbe jegyezgetett. Én is régóta tudom, „ki korán kel, aranyat lel", nem sejtettem azonban, hogy a televízió is hozzásegítheti az embert az „aranyhoz". Meg akartam találni különleges megfigyelésem rejtélyének nyitját és — szinte annak bizonyítékául, hogy néha egy kis tapintatlanság nem árthat — jutottam el a pekingi televíziós egyetemre... Tulajdonképpen egészen élőiről kellene kezdenem mondanivalómat, azzal, hogy Kínában győzött a szocialista néphatalom, mjjd a kínai ipar építésének eredményeivel kellene folytatnom, míg végül elérnék cikkem igazi mondanivalójához Arról szeretném tájékoztatni az olvasót, miként varázsolják elő Kínában a magasabb műveltségű, de elsősorban az alapos műszaki ismeretekkel rendelkező szakemberek millióit. Mint mindenütt, Kínában is két úton haladnak az említett probléma megoldása felé: egyetemeket, műszaki főiskolákat építenek, de igénybe veszik más eszközök, például a távtanulás és a rádióelőadások adta lehetőségeket is. így fogamzott meg az a gondolat, hogy a televízió is felhasználható a művelődés céljaira. A pekingi városi közegeket, a helyi iskolatanácsot, egyetemeket és a televíziót képviselő bizottság tagjai egy nap fontos megbeszélésre ültek össze. E tanácskozás eredményeként ült a szemközti lakásban az említett férfi oly kora reggel a televíziós készülék képernyője előtt. A pekingi televízióegyetem három tanfolyamot rendezett — mégpedig két különböző módozatban — a vegyészeti, fizikai és matematikai előadásokat hallgatók számára. Az egyik tanfolyam arra volt hivatva, hogy segítséget nyújtson a középiskolák tanulóinak, a második pedig az egyetfemek látogatására jogosító felvételi vizsgára készíti elő a hallgatókat. A televízió naponta reggeli 5,40 órától 7,20 óráig és déli 12,30 órától 14,30 óráig közvetíti a televízióegyetem előadásait. Pekingben ma mégcsak mintegy 10 000 televíziós készülék áll a lakosság rendelkezésére. Úgyszólván minden klubnak, gyárnak, iskolának, a néphadsereg egységének, hivatalnak és szervezetnek van televíziós készüléke. Ez pedig lehetővé teszi a televíziőegyetem csoportos „látogatását". Pekingben most bevezetik azt a módszert, hogy a tanintézetek minden csoporthoz „segítőt" küldenek ki, aki tanácsot és szükség esetén magyarázatot adhat a hallgatóknak. Aki valamelyik órát elmulasztotta, annak sem kell kétségbe esnie, mert az adott tanfolyam megkezdése előtt minden diák megkapja a szükséges jegyzeteket és ezenkívül bármikor írásbeli kérdésekkel is fordulhat a tanfolyam vezetőségéhez. A tanfolyamok az év elején kezdődnek és júniusig tartanak. A pekingi televíziós egyetem második tanfolyama 1960. márciusában kezdődött és megcáfolhatatlanul bebizonyította e különleges oktatási módszer előnyeit. A diákok ugyanis sok időt takarítanak meg azzal, hogy nem kell látogatniuk tanintézeteket. Igen előnyös az is, hogy az illetékes szerveknek sem kell a több „szabad idő, egyetem" létesítésével, s azoknak a szükséges oktatókkal és taneszközökkel való ellátásával összefüggő bonyolult s igényes feladatokkal megbirkózniuk. A harmadik előny pedig az, hogy a televíziós egyetem lehetővé teheti az oktatás sokrétűségét, például a tudományos jellegű filmek, rajzok, dokumentumok közvetítését is. A pekingi televízióegyetemnek jelenleg 8800 rendes s igen sok „műkedvelő hallgatója" is van. Az utóbbiak nem figyelik rendszeresen az előadásokat. Nagyon sokat ígérők az első év eredményei. A Dao Szing-i (Peking egyik külvárosa) diákok 91 százaléka eredményesen tette le a kötelező vizsgákat és 36 százalékuk kitűnőre vizsgázott. A néphadsereg egyik alakulatának 18 katonája közül 17-en kitüntetéssel vizsgáztak, és csupán egy volt, aki elégségesre végzett. Egy, a vízierőművek építésével kapcsolatos tantárgyakkal foglalkozó műszaki iskola 100 diákja közül 90 vizsgázott eredményesen. A múlt tanév eredményeit összegezve a diákok 86 százaléka vizsgázott eredményesen és ebből 63 százalék jól, avagy kitűnően megfelelt a követelményeknek. Egy alkalommal a pekingi televíziós központ stúdiójában megfigyeltem egy fiatal tanárnőt, aki éppen mennyiségtani egyenleteket magyarázott és teleírta velük a táblát. Előtte öt méternyi távolságban állt a kamera, amelyet egy fiatal lány irányított, illetve igazított nagy igyekezettel a tanárnő minden mozdulatához. Az előadás végeztével elbeszélgettünk. „Eleinte minden olyan különös volt számomra" — ismeri be Hui Mei-li asszony mosolyogva. „Nagyon furcsa érzés, ha az oktató nem láthatja maga előtt a tanulókat, hanem csak a felvevőkészülék élettelen „szemét" és ahhoz intézi szavait, mintha élőlény volna. Eleinte nélkülöztem a tanterem mozgalmas légkörét. Ez különösen akkor éreztette hatását, amikor kérdéseket tettem fel, és senkitől sem kaptam rájuk feleletet. Természetesen ezt is hamarosan meg lehet szokni. Fontos, hogy igen sok olyan érdekes munkát végezhetek, aminőre másutt nem volna alkalmam. így például magunk barkácsoljuk a kísérletekkel összefüggő szemléltető oktatáshoz szükséges segédeszközöket. Minden óra előtt próbafelvételeket készítenek előadásainkról. Ami azonban valóban lélekemelő, talán az a sok levél, amelyeket a hallgatók küldenek. E levelek olvasása közben értjük meg talán legjobban feladatunk fontosságát, és örömmel tölt el bennünket, hogy új, értékes tartalmat adhatunk oly sok fiatalember életének." A tanárnő egy levelet vesz elő — „Ezt éppen ma kaptam Tszou Yü-hui diáktól. „Mindig különös izgalom fog el, amikor a televíziós készülék elé ülök. Még ma sem tudom teljesen elhinni, hogy én, aki nemrég tehénpásztor voltam, ma egyetemi hallgató lehetek. Szüleim nagyon szegények voltak, nem járhattam iskolába, és azzal telt el gyermekkorom, hogy a földbirtokos teheneit legeltettem. Hazánk felszabadulása után három évig jártam elemi iskolába, majd levélhordó lettem. Akkor még félig írástudatlan voltam, és ezért néha — amikor levelet kellett kézbesítenem — másokat kértem meg, hogy olvassák el a borítékra írt címet. Ez azért volt szükséges, mert nem ismertem minden írásjelet, nem tudtam mindent elolvasni. Szörnyen szégyelltem magamat. Elhatároztam tehát, hogy ismét tanulni fogok, és beiratkoztam egy esti iskolába. Később egy műszaki irodában találtam munkát, ahol levonatokat készítettem, de nem értettem tartalmukat. Ezért szorgalmasan tanultam, míg fel nem vettek a középiskolába. Ez idő tájt — éppen a legjobb pillanatban — kezdődtek meg a televíziós egyetem előadásai. Most figyelemmel kísérem az előadásokat és nem mulasztok el egyetlen egy órát sem. Még sok mindent nehezen értek meg, sok a még számomra érthetetlen, de kitartóan tanulok a jegyzetekből, s gyakran fordulok kérdésekkel tapasztaltabb elvtársaimhoz, mert nem akarok lemaradni". Hui Mei-li asszony összehajtogatta a levelet és talán azért hajtotta fejét oly mélyen az irattartó fölé, hogy eltitkolja meghatottságát. Harry Sichrovský JJJ SZÖ 4 * 1961. június 24.