Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-22 / 172. szám, csütörtök

Kommunista mártírok nyomában| ADALÉsAZENEüMEPE iHÍ/i szikince völgyén! Éli JHBf ck 1. illedelmesen a tisztelendő vagy tisz- ^ . <. v IfcjL'* teletes uraknak. Egy Kara nevű jegy- § fiŕ(VJi í!. á-4 Salov község a levicei járásban, a Garam folyó deltáját keleti oldalról övező hegykoszorú oldalában fek­szik. Régente alig 600 lelket számolt ez a falu. Lakosságának kétharmada mezőgazdasági napszámos munkások­ból, zsellérekből tevődött össze, akik a szomszédos grófi birtokokon ke­serves robotban tengették életüket. Az egész község úgyszólván cölö­pökre épült valamikor, mivel lapá­lyosabb területei mind, mind az ura­sághoz, meg a módosabb gazdákhoz tartóztak. Ma kifogástalanul gondozott vici­nális út szeli át a községet. Felsza­badulásunk óta eltűntek a zsuptetejű, sárból összetákolt tömeglakások. Örök időkre megszűnt a munkavál­lalók kizsákmányolása s ezzel együtt természetes folyamatként a szocia­lista életforma hatalmas vívmányai mutatkoznak meg a falu dolgozóinak szorgalma révén. Új arcot kaptak a lakóházak tűzre kerültek a nemze­dékeket kiszolgált szúette bútorok s helyettük korszerű bútorok, rádiók, televízorok, mosógépek stb. vonultak be a lakásokba. Kísértenek a múlt emlékei Terepszemlénk nyomán akaratunk ellenére is vissza kell pillantanunk a letűnt évtizedekre. Járásszerte köztudomású volt, hogy a helybeli kommunisták tengernyi borsot tör­tek a járási főnökök és a szolgabí­rók orra alá. Innen indult ki negy­ven esztendővel ezelőtt, 1921 máju­sában, Laszab Ferenc vezetésével, az első mezőgazdasági bérmozgalom, amely megdermesztette a környék­beli földbirtokosokat, akik csendőr­szuronyokkal igyekeztek elfojtani az éhbéren tengődő mezőgazdasági cse­lédség mozgalmát. Tíz napon át far­kasszemet néztek egymással a mun­kások és munkaadók, de ez a tíz napi sztrájk megmutatta az uraknak, hogy hatalmas erők rejtőznek a ki­zsákmányoltak elkeseredett táborá­ban. A munkások egyetlen halk pa­rancsszóra elhagyták munkahelyei­ket; a majorok istállóiban etetés nélkül maradtak a sertések, lovak, szarvasmarhák, közel ezér darab fe­jőstehén ordított az istállókban, nem volt senki, aki fejjen. Csendőrala­kulatok rohanták le a gazdaságokat, hozzá nem értő emberek és sztrájk­törők igyekeztek valamennyi mun­katerületen befészkelni magukat a legsürgősebb teendők elvégzésére, de a kisemmizett mezőgazdasági prole­tariátus mindaddig hajthatatlan ma­radt, amíg követelését nem teljesí­tették. Laszab Ferencek, Zigin Jóskák, Molnár Gézák, Gál Ernők, Karácsonyi Andrások, Karácsonyi Lajosok hősi küzdelmet folytattak minden megfé­lemlítés ellenére. Télen, nyáron, eső­ben, hóban, viharban járták a ma­jorokat, éjszakákon át ápolgatták a pártsejtek éberségét. A gyászos emlékű müncheni dön­tés után a helybeli kommunisták át­menetileg illegalitásba mentek. La­szab Ferenc, ez a törhetetlen elvtárs már az előző években a spanyolor­szági kommunisták soraiban harcolt s akkor idehaza hiányát érezték na­gyon. De csak átmenetileg, mert csakhamar felbukkant a titkos moz­galom élén egy gyenge fizikumú asszony: özvegy Sztranyák Istvánné. Ez a bátor asszony a szomszédos Kisölved község szülésznője volt. Az ekkor 50-ik életévét betöltött szü­lésznő szívvel-lélekkel látott hozzá a földalatti mozgalom irányításához. Rendkívül ügyes, óvatos és lelemé­nyes kapcsolatot tartott fenn a kör­nyékbeli falvak sejtjeivel is. A katasztrófa A dicsőséggel * megnagyobbodott Magyarország" föméltóságú korifeu­sai 1938. november 8-án, annak rendje és módja szerint kiküldték kakas-tollas és egyéb kopóikat a 20 év alatt „elfajult" Szikince-menti falvakba is. A közhivatalnokokat ter­mészetesen mindenütt leváltották és újakat ültettek be, új eszmékkel, új „nemzeti" törekvésekkel. Legfőbb feladatuk volt az új szolgabíráknak, jegyzőknek, hogy szoros kapcsolato­kat tartsanak fenn a kakastollas vér­ebekkel, akiknek legfontosabb köte­lességük volt kiszimatolni a temp­lomkerülőket s akik nem köszönnek ző megállapította, hogy a község la- ^ kossága feltűnő módon mellőzi a ^ tekintélytisztelet betartását és 1940- ^ ben már „örömmel jelenthette" fe- ^ lettes hatóságának, hogy a közjegy- ^ zősége alá tartozó Garamkissallón és ^ Kisölveden környezetttanulmánya foly- S tán megállapította, hogy e két köz- i ség istentelen kommunista-fertő- % zött. | 1941-ben a fasiszta kopók, a ka- ^ kastollas vérebek hozzáláttak a kom- ^ munista sejtek felszámolásához. ^ Kezdődtek a letartóztatások, zakla- ^ tások. Bizonyítékok hiányában az ^ ipolysági királyi törvényszék kény- ^ telen volt a kiéhezett, sápadt arcú, ^ rongyos ruházatú embereket kien- ^ gedni. Sztranyák Istvánné éberen őr- ^ ködött, állandóan fenntartott kap- ^ csolatot a sejtekkel. Nem tudni milyen úton-módon, § A Csemadok Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet — amint arról már hírt adtunk — e napokban rendezték meg Želiezovcén az ének- és zenekarok I. országos fesztiválját. J. S luk a felvéte­lei ezen a fesztiválon készültek. Az egyik leghatásosabb műsorszám 1943-ban"izgató röpcédulák*kerültek § 02 összka r í ell éP ése v° l t- Messzehangzóan szárnyalt a népdal és a a falu utcájára. Néhány nap múlva § mozgalmi induló a helybeli park nagy szinpadarol. dr. Kara László főjegyző környezet- ^ iFfftKilfífPT ^'^T CIÍL FFĽL IR R T' •mw^^* iľl 'i III I'IMPH 1 ľ 1 "IHIW 1' HU—Td 1 tanulmányt szerkesztett s beterjesz- ^ ' * ^ÉÉfllÉfel tette az ipolysági ügyészségre. ^ ^^S&^i^^wB; BH HlPIj BÉBMB Sztranyák Istvánnét elhurcolják, ^ HHHKOHHSB W!^*!*®®®^ dagadtra verik az 55 éves asszonyt, i A súlyos ütlegelések alatt is néma % marad. Az őt vallató pribékeknek az ^ arcába vágja, hogy szégyeljék ma- ^ gukat. Vádiratot szerkesztenek elle- ^ ne, nemzetgyalázással „alátámasztva". ^ Megmozdul a falu lelkiismerete, sza- i vahihető tanúvallomások hangzanak % el. A főtárgyalás után szabadlábra | engedik, felmentik a vád alól. Dr. Kara főjegyző 1944-ben újból ^ jelentéssel fordul felettes hatóságai- ^ ban működő kommunisták már nem ^ ismernek határt az izgatásban." $ 1944. augusztus 29-én futótűzként § terjed el a magyar falvakban a Szlo- ^ vák Nemzeti Felkelés híre. Sztra- ^ nyákné, a vadregényes hegyek és ^ erdők-koszorúzta Vyhne község szü- i lőtte, szolidaritást vállal testvérei- % ve 1 . megkötözött szórjalor^al^do^- | A táncosok is ki tettek magukért, Sajnos a sok száz szereplő között hľrekét küld a határon túlra Fürbér | P ed i9 ebben az esetben tulajdon- aránylag csekély volt a zenészek —'*-•—— •* -*-*• -­1 vártunk, zenekart, ^ — s, — — amely viszont tudása legjavát géd dolgozott és itt ismerkedett meg i dok deákovcei csoportja tánc- nyújtotta. Ez vonatkozik a CSISZ a szülésznövel. ^.együttesének fellépése. Központi Bizottsága mellett műkö­dő Magyar Népművészeti Együttes zenekarára is, amely ezúttal iga­zán megállta helyét. A drámai finálé A napokban nagy sikerrel vendégszere­pelt Bratislavában a Román Néphadsereg dal- és táncegyüttese. J. Herec felvéte­lein a táncosok egy-egy csoportja. WWW A* utolsó kerékpáros A prágai Rokokó Szín­ház az évad utolsó be­mutatójára rendkívül ér­dekes darabot választott. „Az utolsó kerékpáros" politikai szatíra, amelyet a megszállás idején, 1944­ben a terezíni gettó pad­lásán játszott a foglyok egy csoportja. A haladó szellemű, bátor művészek kabaréműsora még a kon­centrációs tábor bprzalmai közepette is képes volt mosolyt varázsolni a lel­kileg és testileg kimerült, legyengült sorstársaik ar­cára. A náciknak termé­szetesen fogalmuk sem volt a színház létezéséről, a szereplök és a hallga­tóság úgyis örök rette­gésben élt, mindegy volt neki - egy veszéllyel több vagy kevesebb. A ka­baré szerzői és szereplői közül egyetlen személy Jana Sedová (jelenleg az Állami Faluszínház tag­ja) maradt életben s az ő visszaemlékezése alap­ján állította össze Darek Vostrel, a Rokokó Szín­ház rendezője és színésze az egykori programot. Az utolsó kerékpáros alapgondolata — bár az akkori publikum számára íródott - ma is időszerű. A fajüldözés ostobaságát, eszteienségét kigúnyoló szatíra figyelmeztet, int, hogy még nem egy helyütt a világon tűrik, sőt tá­mogatják az emberi meg­nyilatkozásnak e szégyen­teljes megnyilvánulását. A múlt felidézése a darab humoros volta ellenére elgondokoztatja a nézőt s eszébe juttatja: sohasem szabad elfelejteni, ami történt. Kabaré pereg a sze­münk előtt, amelynek tra­gikus hőse van. Bofivoj Abeles rövidáru-kereskedő. Abeles senkit sem bán­tott, senkitől nem akart semmit, nem avatkozott semmibe. Nem látott to­vább az orránál s csak az nyitotta fel a szemét, csak akkor értette meg. mi játszódik le körülötte, amikor úgy az orrára kop­pintottak, hogy majdnem az életével fizetett érte. A szatíra alapgondolata rengeteg tréfára, humoros, groteszk jelenetre ad al­kalmat. A nézőtér hango­san kacag, de ugyanak­kor ökölbe szorul a keze, mert a komikum, a vicc véres politikai igazságot takar. Lehet egyszerre nevetni és sírni. Az arcok nevetnek, a lelkek sírnak, mert a színpadon lejátszó­dó szatírának komoly és I 1944, októhgr 4-én éjjel csendőrök ^ és német katonák zárják körül Sztra- S nyák Istvánné kis lakóházát ölveden. b Ekkor kelet felől már kísérteties ^ morajlással hallatszik a szovjet fel- § szabadító seregek ágyúinak dübör- ^ gése. Október 5-én Sztranyákné egy ^ piszkos marhavagonban találkozik ^ harcostársaival: Irány: Budapest. Itt i; szelektálják őket. Tizenöt garamkis- i sallai, egy ölvedi kommunista és ^ Sztranyákné. Az ölvedi Göbölyös Já- ^ nos cipésznek már a szelektálásnál ^ kiütötték puskatussal a szemét, majd ^ félholtra verték a horthysta pribé- ^ kek. ő hazakerült nyomorékon, 60 fc évvel a vállain, de Sztranyák Ist- fc vánné, Tarr Gyula, Molnár Géza, Gál $ Ernő, Karácsonyi András és Karácso- § nyi Lajos soha, soha többé nem lát- ^ ták szülőföldjüket. Egyszerű, kisem- ^ mizett, kizsákmányolt, mérhetetlen ^ szegénységben élő emberek voltak, % az uraságok tábláin nevelkedtek fel ^ kolduskenyéren, de mert egy na- ^ gyobb darab kenyeret követeltek ^ maguk és gyerekeik számára, meg ^ kellett halniuk. fc *** s § Mély megilletődéssel lépünk ki ^ Sztranyák Istvánné egykori kis lakó- ^ házából és búcsúzunk el Fürbér Kál- ^ mán 71 éves nyugalmazott molnár- ^ segédtől zel nyújtja nagy Megköszönjük a tájékoztatást Kál­mán bácsinak és nekivágunk a ramtáji rónáknak, ahol az egész lá- ^ tóhatár egyetlen nagy. ígéret. ^ PATYOLAT SÁNDOR & igen szomorú a mondani­valója. A Rokokó Színház együttese kiváló teljesít­ményt nyújtott, bátran állíthatjuk, hogy az elő­adás maradandó nyomot hagy a nézőben. A darab minden jelenetében érez­hető volt, milyen felelős­séggel és alapossággal ké­szültek bemutatására, hogy azok mondanivalóját, akik annak idején csak a tere­z'mi padláson szólalhattak meg, művészetük legjavát adva tolmácsolják. Az Abelest alakító Jiŕí Lír finom, mértéktartó esz­zökkel játszotta a nevet­ségesen naiv kispolgárt. Kitűnő érzékkel találja meg az elevenre tapintó ironikus hangot, amelyet később az igazságot fel­ismerő ember szomorúsága hat át. R'igyogó alakítás Darek Vostfel ápolója, jó j , , , - . g a gerinctelen besúgót, kar- ^an tetőpontjukat enk el a dolgozok S rieristát, „a sokarcú fér- j X"- fllmfesztivaljara tett elokeszu- S fit" megszemélyesítő i letek. A nagyszabású országos film- ^ Vlastimil Bedrna, a bo- | fesztivál Bratislavában június 30-án ^ londokat játszó Karel Effa . ünnepélyes külsőségek között kezdő- i á. KSi ! dik é s Prágában július 10-én leg- § kiválóbb filmalkotások értékelésével. ^ kitüntetésével ér véget. A dolgozók ^ idei filmfesztiválját a CSKP megala- ^ pításának 40. évfordulója alkalmából ^ sorra kerülő ünnepségek keretében fc rendezik. A trnavai Bradlan kórust eddigi érdemdús tevékenységéért Munka­érdemrenddel tüntették ký: Örültünk annak, hogy színvonalas műso­rával gazdagította az I. országos ének- és zenekari fesztivált. A Bradlan jellépése nemcsak a szlovák kórusok fejlettségét igazol­ta, hanem egyben kifejezője volt a hazánkban élő nemzetek és nem­zetiségek kulturális téren is megnyilvánuló internacionalizmusának. A dolgozók XII. filmfesztiváljának | s; előkészületei s (CTK) — Bratislavában és Szlová- ^ kia további hét városában e napok- § és Jiŕi šašek. Nagy sikert jósolunk a szellemes. ötletekkel sziporkázó darabnak. A bemutató közönsége for­ró tapsokban részesítette a remekelő színészeket. KIS ÉVA Most az egyszer a nézők szerepét töltik be... Bájos arcukon nap­sugaras mosollyal figyelemmel követik társaik fellépését. De nem­sokára ők is felkerülnek a dobogóra, hogy megmutassák a több ezer főnyi közönségnek a magyar néptánc minden szépségét. ÜJ SZÖ 7 * 1961. június 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom