Új Szó, 1961. június (14. évfolyam, 151-180.szám)

1961-06-16 / 166. szám, péntek

A Szovjetunió sürgetően és következetesen törekszik a leszerelés kérdésének megoldására (Foly itäs az 1. oldalról) És most. drága elvtársak, engedjék meg, hogy kifejtsem álláspontunkat azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyekről Kennedy elnökkel tárgyaltam. Szeretném kifejteni néhány észrevételemet azzal kapcsolatban, hogy nézetünk szerint hogyan kell a legjobban megoldani a vitás, vagy megoldatlan problémákat az államok közötti kölcsönős kapcsolatokban, azokat a kérdéseket, amelyek megértek, sőt mondhatjuk túlértek, és sürgős megoldást követelnek. E lényegbevágó kérdések egyike az általános és teljes leszerelés. Közismert, hogy a Szovjetunió sürgetően és következetesen törekszik a leszerelés kérdésének megoldására. A szovjet állam e kérdést már évtizedek óta állítja az egész világ elé. Emlékezzenek rá, hogy a Szovjetunió a nagy Lenin kezdeményezésére már 1922-ben a génual konferencián javaslatot terjesztett elő az általános és teljes leszerelésre. 1927ben e kérdést a Népszövetség elé terjesztettük. Akkor nem sikerült elérni e probléma megoldását, s az imperialisták ezután kirobbantották a világháborút. A nemzeteknek annyi bánatot és szenvedést okozó második világháború után kétszeres eréllyel törekszünk a leszerelés problémájának mielőbbi megoldására, AZ Egyesült Nemzetek Szervezetében s azon kívül is minden lehetőséget felhasználunk, hogy elérjük a leszerelés problémájának pozitív megoldását és kiküszöböljük egy új világháború veszélyét A Szovjetunió részt vett az ENSZ atomerőügyi bizottságának tevékenységében, amely megbízást kapott, hogy dolgozza ki a nukleáris fegyverek betiltásáról szóló egyezményt. Tárgyalásokat folytattunk a hagyományos fegyverek bizottságában is. 1950-től, az Egyesült Leszerelési Bizottság megalakulásától kezdve a Szovjetunió tevékenyen részt vett ennek tevékenységében. Képviselőink négy éven át üléseztek Londonban és New Yorkban e bizottság albizottságában. Számos javaslatot terjesztettek elő, sok beszéd hangzott el, de a leszerelés kérdésének megoldása egy tapodtat sem haladt előre. Tavaly Genfben a tizhatalmi leszerelési bizottság már más Összetételben ült össze, mint az előző szervek, A bizottságban öt szocialista és öt nyugati állam volt képviselve. De a nyugati hatalmak vonakodása a leszerelés megkezdését illetőleg oda vezetett, hogy ennek az albizottságnak sem sikerült semmi pozitív eredményt elérnie. Azt mondják, hogy ha a leszerelési bizottságokban és albizottságokban teleirt papírhalmazt a Genfi-tóba dobnák, az kiáradna tőle. Sok papirost teleírtak, de a leszerelés kérdésének reális megoldását mégsem érték el. De miért nem járhatott sikerrel mindezen bizottságok és albizottságok munkája? Azért, mert a nyugati hatalmak nyilvánvalóan nem voltak hajlandók a komoly tárgyalásra, nem akartak — és ha nyíltan akarunk beszélni, — mindmáig nem akarnak leszerelni. Érthető, hogy ilyen állásponttal egy kormány sem léphet nyíltan a nemzetek elé! A nyugati hatalmak félnek egyenesen és becsületesen beismerni a közvélemény előtt, hogy nem akarnak konkrétan tárgyalni a Szovjetunióval a leszerelésről. A kapitalista monopóliumok nagy nyereségeket vágnak zsebre a lázas fegyverkezésből, s érdekük, hogy a fegyverkezés tovább folyjék. Mindennek eltitkolására azonban nyilvánvalóan legalább a tárgyalás látszatát kell kelteniök. És ezért diplomatikus Utat választottak: nem utasítják el egyenesen a tárgyalást, de ugyanakkor nem értenek egyet a konkrét leszerelési javaslatokkal. Egész rendszerét dolgozták már ki annak, hogyan akadályozzák meg a cél elérését, és hogy a leszerelési tárgyalásokat a valóságban zsákutcába vigyék. Az általános és teljes leszerelésre irányuló javaslatok, amelyeket a szovjet kormány megbízásából az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése elé terjesztettem, jó alapul szolgálnak a leszerelési probléma megoldására. Ha e javaslatainkat elfogadják, akkor a nemzetek egyszer s mindenkorra megszabadulnak a lázas fegyverkezés súlyos terhétől, s a pusztulást okozó rakéta- és nukleáris háború veszélyétől. Kijelentettük, és most ezt kategórikusan megismétlem, ha a nyugati hatalmak beleegyeznek az általános és teljes leszerelésbe, a Szovjetunió hajlandó lesz az ellenőrzés bármilyen általuk javaslandó rendszerét elfogadni. De a nyugati hatalmak ennek ellenére azt állítják, hogy a leszerelési egyezmény útjában áll a Szovjetuniónak az ellenőrzés kérdésében elfoglalt álláspontja, azt állítják, hogy e kérdésekben állítólag semmiképpen sem tudnak velünk megegyezni Még egyszer megismétlem: A Szovjetunió a szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett van, hajlandók vagyunk elfogadni az ön javaslatait az ellenőrzésről, amerikai elnök úr, de» fogadja el ön is a mi javaslatainkat az általános és teljes leszerelésről. Akkor azután a leszerelési tárgyalásokban nem lesz semmilyen holtpont. Becsületes leszerelést akarunk, a leszerelés folyamán egyenlő feltételeket akarunk biztosítani valamenynyi állam számára, hogy a leszerelést senki se használhassa ki előnyök szerzésére a maga részére a többi ország biztonságának rovására. A mi javaslataink szigorú ellenőrzést tételeznek fel a leszerelési egyezmény teljesítésének minden egyes szakaszában. Véleményünk szerint, ha létrejön a teljes leszerelés, ez a leggondosabb ellenőrzést követeli majd meg. Az ellenőrző szervek számára biztosítani kell a belépést mindenhová, mindenféle úgynevezett „vétó", mindenféle tilalom, bármilyen korlátozás nélkül. Kell, hogy szabad bejárásuk legyen mindenhova és mindenkor s készek vagyunk ezt az ellenőrző szervek számára biztosítani. Csupán a legszigorúbb ellenőrzés alatt történő általános és teljes leszerelés feltétele mellett jön létre a bizalom, csak igy lehet ténylegesen megteremteni az államok békés együttélésének olyan feltételeit, amikor egy ország vagy egy államcsoport sem fegyverkezhet titokban más országok megtámadása céljából. Ez a mi álláspontunk. Vajon milyen világosabb nyilatkozat volna még szükséges, hogy a Nyugat képviselői ne Ismételgessék többé, hogy a Szovjetunió nem egyezik bele az ellenőrzésbe! Mindazon koholmányok, hogy a Szovjetunió állítólag nem akar ellenőrzést, csupán egy dolgot mutatnak meg: azt, hogy az embereket az úgynevezett szabad világban szabadon becsapják. De a mi világunk, a szocialista országok világa kitűnően tájékozott és tudja, hogy mi a hatékony ellenőrzés hívei vagyunk. És ott, a „szabad világban" a „szabad tájékoztatás" közepette szabadon becsaphatják a társadalmat, hazug állításokat ismételgetnek, hogy megzavarják az embereket. Washingtonban június 19-én tárgyalás indul a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között a leszerelésről. Szeretnők remélni, hogy most már végre találkozunk az Amerikai Egyesült Államok konstruktív felfogásával. Most foglalkozni szeretnék a másik kérdésseU amelyben Kennedy elnökkel véleménycserét folytattunk — a nukleáris fegyverkísérletek betiltásának kérdésével. Genfben már csaknem három éve tárgyalunk az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával erről a kérdésről. Mindjárt a tárgyalások kezdetén a nyugati nagyhatalmak elé terjesztettünk egy szerződés-tervezetet. Annak ellenére, hogy a tervezet összhangban áll a tárgyalás valamennyi résztvevőjének érdekeivel és hogy a tárgyalások során a nyugati hatalmak számos követelményében engedményt tettünk, a tárgyalás nem járt semmiféle konkrét eredménynyel. Most űj nehézségek keletkeztek. A nyugati hatalmak határozottan elutasítják az ellenőrzés formájával kapcsolatos javaslatunkat. Mi a javaslatunk lényege? Engedjék meg, hogy ezt röviden kifejtsem. Eleinte lehetségesnek tartottuk egyetérteni a nyugati hatalmak azon javaslatával, hogy a tárgyaló felek által kinevezett egy ember vezesse a kísérletek beszüntetése felett őrködő ellenőrző rendszer végrehajtó szervét. A kongói események azonban éberségre intettek minket és megfelelőképpen okultunk belőlük. A Kongói Köztársaság kormánya segítséget kért az Egyesült Nemzetek Szervezetétől a belga gyarmatosítók elleni harcban, akik ezen ország fölött fel akarták újítani gyarmatosító uralmukat. A Biztonsági Tanács és a közgyűlés ebben a kérdésben számos, valóban jó határozatot hozott. Mi történt azonban ezután? Hammarskjöld űr, aki semleges embernek tartja magát, visszaélt az Egyesült Nemzetek Szervezet főtitkárának funkciójával, s a Bizonsági Tanács, valamint a közgyűlés ezen határozatait a gyarmatosítók szája íze szerint magyarázta és valósította meg. Vajon nem tanúskodik-e erről Patrice Lumumbának, a Kongói Köztársaság miniszterelnökének, azon kormány elnökének aljas meggyilkolása, amely a gyarmatosítók üzelmei ellen segítségül hívta az Egyesült Nemzetek Szervezetének fegyveres erőit? A kongói nép tragédiája világosan megmutatta, milyen következményekkel járhat az ENSZ végrehajtó szervének önkénye, mivel ezt a szervet csak egy személy, a főtitkár képviseli. Mindent meg kell tehát tenni, hogy megakadályozzuk hasonló események ismétlődését. Ezt követelik a nemzetek érdekei, a béke- megőrzésének érdekei. A szovjet kormány éppen ezért arra a szilárd meggyőződésre jutott, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésére vonatkozó szerződés teljesítése fölötti ellenőrzést a három fennálló államcsoport: a szocialista országok, a nyugati katonai tömbök tagállamai s a semleges politikát folytató országok csoportja képviselőinek részvételével kell gyakorolni. Ezen államcsoportok képviselői csak közösen megtárgyalt határozatokat fogadhatnak el. A Szovjetunió nem kívánt és nem kíván a maga részére kiváltságos helyzetet. Nem törekszünk arra, hogy az ellenőrző bizottságban túlsúlyba kerüljünk, azonban nem engedjük meg, hogy valaki uraskodjék fölöttünk. Ugyanolyan jogokat kívánunk magunk számára, amilyenekkel a szerződés többi résztvevői rendelkeznek. Arra törekszünk, hogy az ellenőrző szervezet ne éljen vissza küldetésével. És mit akarnak a nyugati hatalmak? Valamilyen „semleges" embert akarnak ránk kényszeríteni, aki egyedül volna kompetens magyarázni és teljesíteni a szerződést, valamilyen új Hammarskjöldöt akarnak ebbe a funkcióba helyezni, aki államunk egész területén irányítaná az ellenőrzést. Más szóval azt akarják, hogy ez az ember lehetővé tegye számukra a zavartalan kémkedést területünkön a Nyugat érdekében. Érthető, hogy ebbe nem egyezhetünk bele és sohasem fogunk ezzel egyetérteni, mivel hazánk biztonságáról van szó. Természetesen mindenki előtt világos, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése önmagában még nem hárítaná el a rakéta- és a nukleáris háborút. Be lehet tiltani a nukleáris fegyverkísérleteket, de megmaradnak e fegyverek meglévő készletei, folytatni fogják gyártásukat és felhalmozásukat. Igy növekedni fog a rakéta- és a nukleáris háború veszélye. Teljesen nyilvánvaló, hogy csupán a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése nem jelentene akadályt a lázas fegyverkezés útjában. Mindebből világos, hogy a genfi tárgyalásokon nehezen érhető el megegyezés a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésében a nyugati hatalmak álláspontja következtében. Ma a legfőbb feladat azonnal megoldani az általános és teljes leszerelés kérdését. Az Egyesült Államok elnökének megmondottuk: oldjuk meg mindkét problémát — a fegyverkísérletek beszüntetésének s az általános és teljes leszerelésnek problémáját kölcsönös összefüggésükben. Azután majd könynyebben megegyezhetünk az ellenőrzést gyakorló végrehajtó szerv létrehozásában is. Az általános és teljes leszerelés után az államok biztonságának kérdése már másfajta lesz: nem lesznek hadseregek és nem fenyeget majd egyik állam másik ellen irányuló támadásának veszélye. A szovjet kormány ily feltételek között hajlandó lesz elfogadni a nyugati hatalmak ellenőrzéssel kapcsolatos javaslatait. Egyetértünk majd azzal, hogy bármiféle és bármelyik részről gyakorolt korlátozás nélkül létrejöjjön egy ellenőrző rendszer. Korlátozást azon allamok sem érvényesíthetnek amelyeknek területe ellenőrzés alá esne. Akkor már elmúlik annak veszélye. hogy az ellenőrzést kémkedésre használhatnák ki bármely álam ellen. Ez logikus, mert ha nem esznek hadseregek, nem lesz lázas fegyverkezés, az államoknak nem lesznek semmiféle hadititkai, s akkor a nyugati országok képviselői bármelyik ajtón beléphetnek, felkereshetik hazánk bármely üzemét vagy intézményét éppúgy, mint a mi képviselőink az ő országaikban. Ha a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló egyezmény lehetőségeit latolgatjuk, olyan feltételek között, amikor még nem jött létre megegyezés az általános és teljes leszerelésről, nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a fontos körülményt sem. Most, amikor tárgyalások folynak a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről három állam — a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia — között, Franciaország kísérleteket folytat, s nem veszi figyelembe a világ közvéleményének és a kormányoknak tiltakozásait, figyelmen kívül hagyja az Egyesült Nemzetek Szervezetének ama számos határozatát, amelyek az államokat felhívják, tartózkodjanak e kísérletektől. Furcsa helyzet keletkezik: megegyezést keresünk a nyugati hatalmakkal Genfben, de e nyugati hatalmak szövetségese — Franciaország — folytatja a nukleáris fegyverkísérleteket és kijelenti, hogy a genfi tárgyalások semmire se kötelezik őt. Franciaország a NATO-nak, annak az agresszív katonai tömbnek a tagja, amely nem titkolja a Szovjetunió elleni beállítottságát, tehát tökéletesítheti a nukleáris fegyvert nyugati szövetségesei érdekében. Ezenkívül számolni kell azzal, hogy Franciaország példáját követni fogja a többi ország is, ha ehhez meglesznek a tudományos és technikai lehetőségei. A nyugati hatalmak sajátos logikája — amelyek nyilvánvalóan nem bíznak a katonai tömbökben lévő szövetségeseikben és önállóságot akarnak a maguk számára biztosítani saját nukleáris fegyvereik alapján —, természetesen érthető. De Gaulle tábornok, francia elnök például azt mondja, hogy saját nukleáris fegyvert akar, hogy Franciaország számára biztosítsa a független politika lehetőségét. De más országok is, amelyek a nyugati katonai tömbök karmaiba kerültek, kijelenthetik, hogy mindaddig nem bíznak a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló egyezményben, míg azok az államok, amelyek nukleáris fegyverrel rendelkeznek, e fegyvereiket az egyezmény aláírása után is megtartják. Nyilvánvalóan ők is megismételhetik a Franciaország által alkalmazott érveket a kísérletek mentségére és igyekezhetnek saját nukleáris fegyvert szerkeszteni és belépni az úgynevezett atomklubba. Ez természetesen a béke ügyénele ártó logika. Ilyen logikával azok a nyugati körök élhetnek és már élnek is, amelyek nem akarnak lemondani a nukleáris fegyverekről, mert: továbbra is e tömegpusztító fegyverre építenek. Mindez arra a következtetésre vezet bennünket, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésének megoldását egybe kell kapcsolni az általános és teljes leszerelés feladatával. A jelenlegi feltételek között más kiút nem található. Az elnökkel folytatott vitánk során részletesen kifejtettük nézetűn* ket az általános és teljes leszerelés kérdésének és valamennyi nukleárist fegyverkísérlet beszüntetése kérdésének kölcsönös összefüggéséről. Szeretnénk, ha az amerikai kormány; álláspontunkat helyesen értelmezné. Ez segítség volna a megegyezés alapjának megtalálásában. A nemzetek elvárják, hogy 9 kormányok meggyorsítsák az általános és teljes leszerelés kérdésének megoldását a béke biztosítása érdekében. Ezért az egész világ közvéleménye felemeli szavát és követeli, hogy azok a kormányok, amelyek nem mutatnak érdeklődést e kérdés megoldása iránt, ne szabotálják és késleltessék többé a tárgyalást. Már régen eljött az ideje annak, hogy aí leszerelés kérdése kikerüljön a sekélyes szónokiások labirintusából, ahol már sok éve vesztegel. (Hruscsov elvtárs beszédének befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) Képzőművészek kitüntetése (ČTK) — A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya Miloš Bazovský festőművésznek az „Érdemes művész" megtisztelő címet adományozta életművéért. Az okiratot Augustín Michalička, az SZNT iskolaés kulturálisügyi megbízottjának helyettese adta át ünnepélyes külsőségek között a kitüntetett festőművésznek. *** Augustín Michalička, az SZNT iskola- és kulturálisügyi megbízottjáD. D. Leljusenko szovjet hadseregtábornok Prágában (ČTK) — Dimitrij Danilovics Leljusenko hadseregtábornok, a Szovjetunió kétszeres hőse, a hazánk fővárosát 1945 májusában felszabadító negyedik harckocsidandár volt parancsnoka szerdán, júnuis 14-én repülőgépen Prágába érkezett. Leljusenko hadseregtábornok a DOSAŕ szovjet honvédelmi szervezet küldöttségének vezetőjeként részt vesz a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének II. kongresszusán. nak helyettese a történelmi múltú prešovi Városháza dísztermében csütörtökön, június 15-én átadta Ernest Rákoši festőművésznek a „Kiváló munkáért" kitüntetést, amelyet 80. születésnapja alkalmából adományozott köztársaságunk elnöke Rákosinak a falusi nép életét és szociális problémáit lenyűgözően kifejező életművéért. A Román Munkáspárt tanulmányi küldöttsége Prágában (ČTK) — A CSKP KB meghívására csütörtökön, június 15-én Prágába érkezett a Román Munkáspárt és az építőipari szakemberek küldöttsége. A küldöttség tagjai, akiket Simion Bughici elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága gazdasági igazgatóságának képviselője vezet. A küldöttség 14 napig időzik hazánkban és ezen ido alatt ellátogat egyes csehországi és szlovákiai kerületekbe, ahol tájékozódik az építőiparunkban elért eredményekről és tapasztalatcserét folytat az építészeti dolgozókkal. A keresztény békegyölés küldöttei kormányunk képviselőinéi (.ČTK) — Václav Dávid külügyminiszter, csütörtökön délután fogadta a prágai Černín-palotában a keresztény békegyülésre érkezett külföldi résztvevők kilenctagú küldöttségét, amelyet Andrej A csehszlovák kormányküldöttség visszatért Norvégiából és Svédországból (ČTK) — A Csehszlovák kormányküldöttség František Krajčír külkereskedelmi miniszter vezetésével csütörtökön, június 15-én Norvégiából és Svédországból Prágába tért vissza. A kormányküldöttség Norvégia fővárosában részt vett „A mai Csehszlovákia" kiállítás ünnepélyes megnyitásán. Fr. Krajčír miniszter Oslóban beszélgetésre jött össze dr. H. M. Langgal, Norvégia külügyminiszterével, A. Skaud kereskedelmi miniszterrel és további vezető gazdasági személyiségekkel. Stockholmban 0. Undén külügyminiszterrel és G. Lang kereskedelmi miniszterrel tárgyalt. Fr. Krajčír miniszter néhány svédországi gyárba is ellátogatott. Žiak képviselő, a modrai hittudományi tagozat tanára, a szlovák evangélikus egyház fő felügyelője kísért. Václav Dávid miniszter hosszabb ideig szívélyesen elbeszélgetett vendégeivel. A küldöttséget ugyanaznap dr. František Kahuda, az iskola- és kulturális ügyek minisztere is fogadta a prágai Kolovrat-palotában. V. Široký miniszterelnök fogadta a Kubai Köztársaság külügyminiszterét (ČTK) — Viliam Široký miniszterelnök, csütörtökön délután a prágai Hrzan-palotában fogadta dr. Raul Roa Garciát, a Kubai Köztársaság külügyminiszterét, aki néhány napig hazánkban időzik. A fogadáson dr. Raul Roa Kouri, a külügyminiszter helyettese is jelen volt. Viliam široký miniszterelnök hosszabb ideig szívélyesen elbeszélgetett a kubai államférfiakkal. *** Dr. Raul Roa Garcia miniszter nejével a délutáni órákban megtekintette hazánk fővárosát, valamint a Praha-Vršovice-i új lakótelepet. ŰJ SZÖ 2 * 1961. június 16.