Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-14 / 133. szám, vasárnap

(Folytatás a 3. oldaról) legyen a gazdasági hatalom is, milyen társadalmi alapokon fejlődjék tovább népgazdaságunk. 1948. győzelemes februárja végleg eldöntötte, hogy Csehszlovákia nem lesz a tőkés kizsákmányolás országa, hanem olyan állam lesz, ahol a termelőeszközök, a gyárak, a bankok, a természeti kincsek és a föld a nép kezében vannak, s a nép munkájának eredményei a nép szükségleteinek kielégítését szolgáljál^. A csehszlovákiai burzsoázia ezzel elvesztette minden lehetőségét annak, hogy országunkban saját erejéből megdöntse a népi demokratikus rendet, és feltámassza a kapitalista viszonyokat. * * * Elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártjának negyven éves fennállása a munkásosztály politikai hatalomra juttatásáért folytatott kemény és győzelmes harcok nagy korszaka, amelyek célja az volt, hogy köztársaságunk munkásosztálya és valamennyi dolgozója megszabaduljon a tőkés kizsákmányolástól. Ez a negyven év országunk szocialista társadalmi rendjének felépítéséért vívott küzdelem története, hisz csakis a szocialista társadalmi' rend biztosíthatja a termelőerők állandó hatalmas arányú fejlődését, s ezzel karöltve a nép anyagi és kulturális színvonalának megfelelő emelkedését. A párt mindig azt hangoztatta a munkásosztály és a többi dolgozó előtt, hogy életviszonyaikat nem részleges gazdasági reformok és engedmények elérésével, hanem csakis a tőkés társadalmi viszonyok forradalmi megdöntésével javíthatjuk meg lényegesen és tartósan. A dolgozók boldog életének biztosítása — ez volt a párt harcának értelme a múltban, ez marad a párt harcának értelme ma is, amikor Csehszlovákia népe a párt vezetésével síkra száll, hogy megvalósítsa a fejlett szocialista társadalom építésének merész feladatait. A marxizmus-leninizmus megismertetett bennünket a társadalmi fejlődés tudományos törvényeivel, okultunk azokból a tapasztalatokból, amelyeket a Szovjetunióban szereztek a szocializmus építése során, bátran támaszkodhatunk Csehszlovákia dolgozó népének bizalmára és támogatására s' ezért pártunk hozzáfogott, hogy teljesítse történelmi feladatát: felépítsük a szocialista társadalmat, kialakítsuk és megszilárdítsuk a szocialista termelési viszonyokat a népgazdaság minden ágazatában, szocialista alapokon fejlesszük országunk gazdaságát, biztosítsuk a termelőerők hatalmas arányú fejlődését, népünk magas kulturális és életszínvonalát. A burzsoázia fölött aratott győzelem után a párt ama nehéz és bonyolult feladat előtt állt: hogyan biztosítsa a szocialista társadalom építésének megkezdését. Logikus és törvényszerű, hogy a győzelem után a párt munkájában előtérbe kerülnek az ország gazdasági építésének nagy feladatai. Sikeres megoldásuk megszilárdította a munkásosztály és a többi dolgozó győzelmét a hatalomért vívott harcban, s végérvényesen eltűntek a burzsoázia reményei, hogy országunkban valaha is feltámaszthassa a tőkés viszonyokat. A szocializmus építésének sikeres folyamata fokozza a párt tekintélyét, a tömegek bizalmát a párt iránt, megszilárdította a párt vezető szerepét egész társadalmunk életében. Ehhez hozzájárult az a tény is, hogy a párt a szocialista országépítés során idejében leszámolt Slánskýnak és társainak helytelen módszereivel. Slánský a pártba káros, antileninista módszereket vezetett be. amelyek a lényegükben helytelen, adminisztratív és bürokratikus munkaformákban, a párton belüli demokrácia megbénításában, a kölcsönös gyanakvás és besúgás légkörének megteremtésében és a helvtelen káderpolitikában nyilvánultak meg. E . tevékenysége gátat emelt a párt legfőbb szervei, a pártszervezetek és a nép közé. E tevékenysége káros, alapjában ellenséges volt. Azáltal, hogy a párt véget vetett ennek az ártalmas tevékenységnek, létrejöttek annak feltételei, hogy a párt életében és munkájában érvényesítsük a lenini normákat, megszilárdítsuk a párt és a nép egységét, és egész társadalmunkban minden tekintetben elmélyítsük a szocialista demokráciát. A gazdasági tervek teljesítése orországunk gazdasági erejének gyarapodásához vezetett és megszilárdíV. ÚJ SZÖ 4 * 1961- május 14. totta nemzetközi, világpolitikai helyzetét is. Országunkban, amely már régebben iparilag fejlett volt, a szocializmus építése újból bebizonyította a kapitalizmusból a szocializmusba vezető forradalm

1' átmenetről szóló marxista-leninista tanítás általános érvényét. Valamennyi gazdasági feladatunk politikai feladat, kifejezésre juttatja a munkásosztály és valamennyi dolgozó alapvető érdekeit. A gazdasági feladatok helyes megoldásának feltétele, hogy politikusán fogjuk fel őket. Ha szem elől tévesztenénk gazdasági feladataink politikai értelmét, ez azt jelentené, hogy utat nyitunk az öncélú, szűk látókörő ökonomizmusnak, a bürokratikus, adminisztratív végrehajtási módszereknek. Ez ma ugyanúgy érvényes, mint a szocialista országépítés éveiben, és érvényes marad a jövőben is. A szocializmus felépítése elsősorban azt jelenti, hogy meg kell teremtenünk a szocializmus erős anyagi és műszaki alapját, A mi viszonyainkban ez azt jelentette, hogy az „örökségbe kapott' ipart szocialista módon úgy kell átépítenünk, „új" iparunkat úgy kell felépítenünk, hogy megerősítsük a nehézipar, nevezetesen a nehézgépipar szerepét oly módon, hogy az egyben megfeleljen a többi szocialista országgal való együttműködésünk, ez országok építésével kapcsolatos közös érdekeinknek. Ezt követelte egész népgazdaságunk szocialista fejlesztése, valamennyi szocialista ország felvirágoztatása, ezt követelte mezőgazdaságunk szocialista átépítése, annak szüksége, hogy megszabaduljunk a tőkés országoktól való függőségünktől és biztosítsuk országunk védelmi képességét. A csehszlovákiai ipar szocialista újáépítésének és kiépítésének feladatai nem voltak könnyűek. Le kellett küzdenünk a múltból és a meg nem értésből eredő nehézségeket és akadályokat, le kellett győznünk azokat a nehézségeket is, melyek abból eredtek, hogy az új szervezés munkájában még nem rendelkeztünk elég saját tapasztalattal. Meg kellett küzdenünk a nemzetközi burzsoázia részéről megnyilvánuló gazdasági megkülönböztetés politikájával, harcolnunk kellett az osztályellenség rosszindulatával és kártevő tevékenységével, mely kémkedéssel, szándékos kártevéssel és szabotázzsal igyekezett zavarni gazdaságunk menetét. Iparunk szocialista építésének esztendeiben mindenekelőtt megtanultuk, hogyan szervezzük szocialista módon a munkát, hogyan irányítsuk a termelést az egyes üzemekben és vállalatokban, iparágakban és egész népgazdaságunkban. E folyamatban számos tapasztalt munkás, technikus és gazdasági dolgozó káderünk nőtt fel, melyek gazdag tapasztalatokkal és szakismeretekkel rendelkeznek és odaadással viseltettek a szocializmus ügye iránt. A párt iránti szilárd bizalomban és a párt vezetésével a munkásosztály a műszaki és más dolgozókkal együtt végrehajtotta országunkban a szocialista ipar átépítését és felépítését, s ez ma lehetővé teszi számunkra, hogy új, még merészebb feladatokat tűzzünk magunk elé. Az ipar és az egész népgazdaság fejlődésével kapcsolatban igen nagyra értékeljük a Szovjetunióval való tudományos, műszaki, gazdasági együttműködésünket, tudván, hogy ez a kölcsönös elvtársi együttműködés politikailag és egyáltalán minden tekintetben jelentősen elősegítette országunk fejlődését és megerősödését a szocialista iparosítás tervének teljesítése során. Elvtársak! Az elmúlt tíz esztendő alatt a kommunista párt vezetésével győztesen teljesítettük a szocialista országépítés legnehezebb feladatát is: a szocialista termelési viszonyok felépítését falvainkban. Néhány rövid esztendő leforgása alatt mezőgazdaságunk alapjában megváltozott, az egykori magán kistermelők szövetkezetekben tömörültek, s ezzel falvainkban is győzedelmeskedtek a szocialista termelési viszonyok, a szövetkezeti és állami nagytermelés formájában. Ezzel megszilárdult a munkások és a parasztok szövetsége, s ma a szövetkezeti parasztok a munkásosztállyal együtt küzdenek a szocializmus további sikereiért. Faluhelyen is megteremtettük a mezőgazdaság termelőerői továbbfejlődésének döntő feltételeit, hogy megoldhassuk a mezőgazdaság sürgős feladatát: a termelés nagyfokú belterjességével elegendő élelmiszert biztosítsunk lakosságunknak, elegendő nyersanyagot iparunknak. A mezőgazdaság magántulajdonos viszonyainak átalakítása szocialista termelési viszonyokká nehéz politikai és gazdasági feladat volt. E nehéz feladat sikeres teljesítése során nem került sor a mezőgazdasági termelés csökkenésére, ellenkezőleg, mezőgazdasági termelésünk e folyamatban bizonyos gyarapodást ért el, s ugyanakkor emelkedett a parasztok életszínvonala is. A falu szocialista átépítésének feladatát a párt nem' csupán gazdasági szempontból oldotta meg, hanem elsősorban arra törekedett, hogy megszilárdítsa a munkások és parasztok politikai szövetségét, amely a szocialista társadalom további erősödésének és felvirágzásának egyik fő feltétele. Falvainkban következetes osztálypolitikát folytattunk, a kulákság kiszorításának és korlátozásának politikáját, amely már a szövetkezetek szervezésének folyamán a kulákságnak mint osztálynak megszüntetéséhez vezetett. E folyamatban a lenini szövetkezeti terv alapelvét alkalmaztuk, - az önkéntesség elvét a szövetkezetbe való belépéssel kapcsolatban, gazdasági, műszaki és pénzügyi támogatást s egyéb előnyöket nyújtottunk az egységes földmüvesszövetkezeteknek. Az önkéntesség elvének érvényesítése során a párt erélyesen szembefordult azokkal a nézetekkel, amelyek szerint a parasztoknak ösztönösen, maguktól kellene belépniük a szövetkezetekbe, s e folyamatnak a politikai tényezők többé kevésbé csak passzív nézői lehetnek. A szövetkezetek szervezésének egész folyamatát a párt biztosan irányította, intenzív meggyőző munkát fejtett ki, leküzdötte a helytelen adminisztratív irányzatokat és sikeresen leküzdötte azoknak az opportunista hibáknak a következményeit is, amelyeket e téren egyes elvtársak 1953 —54-ben követtek el s amelyek következményei egyes kerületekben és járásokban abban nyilvánultak meg, hogy csökkent a szövetkezetek ' száma és a parasztok részben kiléptek a szövetkezetekből. A párt helyes mezőgazdasági politikájának szempontjából rendkívül nagy jelentőségű volt pártunk X. kongresszusa, amely hangsúlyozta, tántoríthatatlanul folytatjuk mezőgazdaságunk szocializálását a szövetkezetek szervezésének útján. Ma, amikor már falvainkban is felépült a szocializmus, s bizonyos időtávlatból felmérhetjük végzett munkánkat, meg kell állapítanunk, hogy ez az átmenet igen bonyolult folyamat volt és nagy erőfeszítéseket követelt a párttól, amely természetesen biztosan támaszkodhatott a munkásosztályra. Hisz falvainkban a szocialista átalakulás az 1953 — 1955-ös években, az imperializmus erős támadásainak, a hidegháborúnak idején ment végbe, amikor ellenségeink a szövetkezetek szervezésének folyamatát minden útonmódon egész szocialista rendünk ellen igyekeztek felhasználni. E helyzetben múlhatatlanul szükséges volt, hogy következetesen harcoljunk minden megingás, az opportunista ösztönösség minden megnyilvánulása ellen, s ugyanakkor következetesen leküzdjük a helytelen adminisztratív módszereket is. A párt X. kongreszszusán és a Központi Bizottság néhány plenáris ülésén, nevezetesen 1955 júniusában számos fontos intézkedést tett annak érdekében, hogy biztosítsa falvainkon a szocializmus győzelmet, úgyhogy 1956 őszén, a magyarországi események és a szocialista országok ellen irányuló összpontosított imperialista kirohanások idején népünk egységesen helytállt, tovább szilárdult a munkások és a parasztok szövetsége, s a falu egészében teljes mértékben támogatta a párt politikáját. Legyőztünk minden akadályt, falvainkban győzött a szocializmus. Tudnunk kell azonban, hogy ez csupán azért történheetett meg, mert a szocialista állam, a munkásosztály és a szocialista ipar állandó nagy segítséget nyújtott, ellátta a mezőgazdaságot gépekkel és gépi berendezésekkel, műtrágyával, vetőmaggal, építőanyaggal, pénzügyi támogatást és hitelt nyújtott, s mindenekelőtt politikai téren, káderekkel segítette a szocialista falut. Megindult parasztjaink nagyarányú kezdeményezése, a munkások támogatták a falu szövetkezeti átépítését, megváltozott a falu arca, megváltozott és egyre változik a parasztok gondolkodása. Csakis ennek köszönhetjük, hogy emelkedett a falusi lakosság anyagi és kulturális színvonala. A párt tudta, hogy mezőgazdaságunkban a szövetkezetek és állami gazdaságok építésével csupán az első, bár alapvető és legfontosabb lépést tettük a szocialista mezőgazdasági termelés fejlesztésére. Az új, szocialista termelési viszonyok győzelme lehetővé tette, hogy 1970-ig célul tűzzék ki: a nagyfokú belterjesség révén a mezőgazdasági termelés színvonalát az ipari termelés színvonalára emeljük. E feladatot ki kellett tűznünk, mivel a szocialista társadalom fejlődésének _ lényegéből és célkitűzéseiből követk'ezik. és a kommunista társadalomba való átmenetnek fontos feltétele. Amennyiben e feladatot nem teljesítenénk, gazdasági ellentmondások támadnának az ipar és a mezőgazdaság fejlődése között, s következményük a szocialista társadalom fejlődésében politikai ellentétekben, az életszínvonal lassú emelkedésében is kifejezésre jutna. Gazdaságunk gyors és folyamatos fejlődése következtében már 1948 végén túlszárnyaltuk az ipari termelés háború előtti színvonalát. A második ötéves terv végén a szocialista Csehszlovákia ipari termelése már elérte a háború előtti színvonal négyszeresét, s a harmadik ötéves terv végén hat és félszer haladja meg a háború előtti nívót. Mai iparunk sokoldalúságával és műszaki fejlettségével sokkal sikeresebben képes biztosítani nemcsak országunk népgazdaságának fejlődését, hanem segítséget is tud nyújtani más épülő szocialista országoknak és hathatósan hozzájárul azoknak az államoknak a felvirágoztatásához, amelyek nemrég szabadultak fel a gyarmati uralom alól. A szocialista országépítés esztendeiben hazánk hatalmas ipari erejú, gazdag országgá lett, amelyben a dolgozók életszínvonala a legmagasabbak egyike a világon. A szocialista Csehszlovákia dolgozóinak magas életszínvonalát elsősorban azok a sajátos és sokoldalú tulajdonságok határozzák meg, amelyek a szocialista társadalom állampolgárainak életét jellemzik. A tőkés termelési viszonyok felszámolása, a tőkés kizsákmányolás megszüntetése következtében alapjában megváltozott a dolgozók helyzete a termelési folyamatban és általában a társadalomban. A tőke bérrabszolgáiból szabad gazdák lettek, akik együtt döntenek nemcsak saját ,üz;emük termelési és gazdasági kérdéseiről, hanem tevékenyen részt vesznek egész népgazdaságunk irányításában, a fejlődés legfontosabb kérdéseinek megoldásában, az ország igazgatásában. Szocialista társadalmunk ugyanakkor biztosította minden állampolgár jogát arra, hogy tehetségének és képességeinek megfelelő műveltségre tegyen szert. A gyermekekről való gondoskodás, az ifjúság nevelése, az elaggott, munkaképtelen állampolgárokról való gondoskodás területén bármely tőkés államnál magasabb színvonalat értünk el. Ugyanez érvényes egészségügyünk fejlettségére is. Szocialista államunk nagy anyagi eszközöket fordít a lakáskérdés megoldására, hogy országunkban minden családnak megfelelő lakása legyen. Mindez mutatja, njily alapvetően más a dolgozó ember helyzete a tőkés rendben és a szocializmusban, mindez bizonyítja a szocialista demokrácia fölényét a polgári demokráciával szerrjben. Elvtársak! Országunkban győzött a szocializmus, de nem ért véget az a harc, amelyet pártunk negyven esztendeje folytat Csehszlovákia népének boldog életéért. Legközelebbi feladatként a fejlett szocialista társadalom építése áll előttünk. Csehszlovákia Kommunista Pártjának tavalyi országos konferenciája a harmadik ötéves tervvel kitűzte országunk további felvirágoztatásának konkrét programját. Az elmúlt időszakban elért eredményeknek és annak álapján, hogy egész népgazdaságunkban győzedelmeskedtek a szocialista termelési viszonyok, hogy felépítettük a szocializmus anyagi és műszaki bázisát és hogy számos állami politikai intézkedéseket tettünk, a fejlődés új szakaszába léptünk. Ez a szakasz a fejlett szocialista társadalom felvirágoztatásának szakasza, melynek folyamán egyben megteremtjük a kommunizmusba való jövendő átmenet feltételeit. A harmadik ötéves tervet a termelőerők, az egész szocialista termelés hatalmas arányú fellendülése jellemzi, amely lehetővé teszi, hogy még jobban kielégítsük egyre növekvő szükségleteinket. É tömör meghatározás mögött, elvtársak, olyan feladatok rejlenek, amelyek a múltbelieknél sokkal bonyolultabbak és igényesebbek lesznek, és megkövetelik valamennyi dolgozónk összpontosított munkásigyekezetét, minden rendelkezésünkre álló lehetőség kihasználását, elsősorban pártunk, állami, gazdasági és egyéb társadalmi szerveink és szervezeteink teljes erőfeszítését. A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában számos alapvető kérdést és feladatot kell megoldanunk, amelyek végrehajtásával elmélyítjük a szocialista társadalom jellemző vonásait. Ezzel egyidejűleg meg akarjuk oldani néhány nálunk még meglévő ellentétet is. Elsősorban a mezőgazdasági termelés lemaradására gondolok az ipar fejlődéséhez viszonyítva, arra, hogy fokozatosan megszüntetjük a testi és szellemi munka, a város és a falu között még meglévő különbségeket, elmélyítjük a munka díjazásának szocialista elveit, és emeljük a dolgozók élet- és kulturális színvonalát. A fejlett szocialista társadalom sokoldalú felvirágzása, amely az ipar és a mezőgazdaság szocialista termelőerőinek gyors gyarapodására támaszkodik, megköveteli, hogy'rendszeresen emeljük népgazdaságunk valamennyi ágának műszaki színvonalát. A társadalmi munkatermelékenység növelése a harmadik ötéves tervben és a további években, a dolgozók életszínvonalának további emelését biztosító feltételek megteremtése s mindenekelőtt a munkaidő fokozatos lerövidítése attól függ, hogyan sikerül bevezetnünk és kihasználnunk az új technikát. A harmadik ötéves tervben nagy pénzügyi és anyagi eszközöket fordítunk népgazdaságunk műszaki fejlesztésére, automatizálására, gépesítésére, villamosítására és kemizálására. Múlhatatlanul szükséges azonban, hogy egész népgazdaságunkban a vezetés minden szakaszán az űj technika fontosságának elismeréséről áttérjünk a műszaki fejlesztés programjának konkrét megvalósítására Megteremtettük ennek minden előfeltételét, most az a fontos, hogy a párt célkitűzéseit haladéktalanul életbe léptessük társadalmunk továbbfejlődése, minden dolgozó érdekében. Gazdaságunk fejlesztésének legfontosabb jelenlegi feladata a mezőgazdasági termelés gyors növekedésének biztosítása. A fejlett szocialista társadalom építésének feladatai megkövetelik, hogy megszüntessük a mezőgazdaság lemaradását az ipar mögött. Ezért pártunk kitűzi a jelszót: „1970-ig emeljük a mezőgazdaságot az ipar színvonalára." Az ipar és a mezőgazdaság színvonalának különbsége ma népgazdaságunk legmélyrehatóbb aránytalansága, amely elsősorban a tőkés múlt örökségeként maradt ránk. Annak az ellentétnek a csökevénye nyilvánul meg benne, amely a mezőgazdasági kistermelés és a tőkés ipari nagytermelés között áll fenn, s amelyet mindmáig nem szüntethettünk meg teljes mértékben, mivel a falu szocialista szövetkezeti szervezésének néhány esztendeje alatt csupán részben valósíthattuk meg a mezőgazdaságban a nagytermelési formákra való áttérést. Bár mezőgazdaságunkat a szocialista országépítés esztendeiben rendszeresen elláttuk gépekkel és gépi berendezésekkel, műtrágyával s egyre nőtt az állam segítsége is, ennek ellenére a mezőgazdaság termelőerőinek színvonala messze elmarad az ipar termelőerőinek színvonalától. Mezőgazdaságunkban a szocialista termelési viszonyok még mindig sokkal alacsonyabb színvonalúak, mint az iparban, mivel a mezőgazdaság egészében csupán a második ötéves terv utolsó esztendeiben lépett a gazdálkodás szocialista formáinak útjára, amikor lényegében befejeződött a falu szocialista átépítése. Így hát még mindig lényeges a különbség a mezőgazdasági és az ipari termelés színvonala között. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mezőgazdaságunk eddigi elégtelen fejlettségében ne volna része — bár nem döntő mértékben — néhány olyan' hibának és fogyatékosságnak is, amelyeket a vezetés és irányítás különböző fokain követtek el, a minisztériumoktól kezdve a helyi nemzeti bizottságokig. E hibák abban gyökereznek, hogy e vezető szervekben még nem érvényesül teljes mértékben a mezőgazdasági fejlődés jelentőségének politikai felismerése, nem látják az egész társadalom szükségleteinek szempontjából a mezőgazdasági termelés gyors fejlődésének szükségét, az ehhez szükséges feltételek megteremtését. E helyzeten határozottan változtatnunk kell. A fejlett szocialista (Folytatás az 5. oldalon)'