Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-13 / 132. szám, szombat

• • II AKI A J OVO T Námorná HORDOZZA MAGÁBAN ÍM prágai Várban ismerkedtünk össze... Ünnepi hangulat honolt a Spanyol teremben. Itt tüntették ki hazánk élenjáró dolgozóit, itt tün­tették ki Gagarin őrnagyot. Minden szempár a világ első űrrepülője felé fordult s e tekintetek átölelték őt. S milyen büszkeséget éreztünk, ami­kor a mellét díszítő, a Szovjetunió Hőse araijycsillaga mellé köztársasá­gunk elnöke odatűzte a mi arany­csillagunkat, a Szocialista Munka Hősének aranycsillagát. Gagarin a mi hősünk is. hisz testvérünk a kommunizmus építésében.... Gagarin kitüntetése után, Antonín Novotný elvtárs élenjáró dolgozónk elé lépett. Az első sor első kitünte­tettje Jan Musil volt. Tömzsi, széles vállú, deresedő halántékú férfi. Meg­hatottan állt bányászegyenruhájában köztársaságunk einöke előtt. Kabát­ján három érdemrend. Most kapta a negyediket, az aranycsillagot, olyant mint Gagarin őrnagy... Jan Musil a szocialista munka hőse tett. . . 1 JAN MUSIL Ez a kép élt bennem, amikor ta­lálkoztam, összeismerkedtem Musil elvtárssal. Magas kitüntetést kapott, a legnagyobbat. Ezt a legjobbak kö­zül is csak a legkiválóbbak érdemlik meg. És Jan Musil mivé! érdemelte ki? Miért kapta a másik három ki­tüntetést, „Az önfeláldozó munká­ért", „A kiváló munkáért" és a Munkarendet? Amikor ezt kérdem tőle, elmoso­lyodik. Tudja, s én is tudom, egy szóval felelhetne a kérdésre: a munkámért. De valahogy úgy érzi, most több szót kíván a válasz... Tekintete messze réved. Képek, em­lékek elevenednek fel benne. A múlt­ra gondol... ŕ alusi gyerek volt... Víz-, és gázvezetékszerelőnek tanult ki. Prá­gában dolgozott. Másfél évtizeddel ezelőtt 1946-ban, amikor az „észak" felhívta az ország népét: gyertek, segítsetek, munkáskézre van szük­ség! — Jan Musil hallgatott a hívó szóra, elment „északra". Jirkovban telepedett le. Ezen a vidéken, a Šverma Bányá­ban kezdett új életet Jan Musil. Nem volt könnyű mesterséget vál­toztatni. De ha a haza érdeke így kívánta, nem tétovázott. Gyorsan kitanulta a bágeres-szakmát. Nem akármilyen bágernek lett ám a ke­zelője. Képzeljünk magunk elé egy mamutgépet, mely egy kisebb üzem­nek is beillenék. Az óriás-kotrógép a felszíni bánya „gödrének" partján sok-sok kerekével könnyedén mozog a síneken. A „gödör" is óriási, vagy két kilométer széles, egy kilométer hosszú s vagy nyolcvan méter mély. Partján az óriáskotrók kanalai bele­marnak a földbe, az agyagba s a szenet takaró földet a vagonokba szórják. A gödör fenekén földgyaluk pöfögnek, villanymozdonyok fütyül­nek s a vagonok karavánjai hordják ki a szenet a gödörből. Mondhatná valaki, különös bányász lett Jan Musil, földet kotor. De mi­nek mély alagutat vájni, amikor itt oly közel a szén? Könnyebb és ol­csóbb így a munka. Csak amikor vihar dúl és eső zuhog, bizony nem lehet a legkellemesebb. És mégis megy a munka, és jól megy a ŠvŠr­ma Bányában ... Ez Jan Musil érdeme is ... hogy a mammutgép maximális tel­jesítménye: egy óra alatt ezer köb­méter föld eltakarítása Musil „par­tija" kétszáz köbméterrel megtol­dotta a mérnökök „normális" szá­mítását. A gép szerkesztői nem hittek s el­jöttek, hogy saját szemükkel győ­ződjenek meg róla És meggyőződtek a „lehetetlenről", a gép többre képes, ha olyan ember kezeli, mint Musil. S a nyolcezer pár kéz munkáját végző óriáskotróval világrekordot állítottak fel. A hasonló teljesít­ményű gépekkel meg sem közelítik Musilék eredményét... — Ezt hogyan érték el. Musil elv­társ? A pártszervezetre hivatkozik. A pártbizottság küldte őt az óriás­kotróra. Akkoriban az egyedüli kommunista volt a gépen. A maga műszakjában ment is a munka. Be­szélt az emberekkel, elmagyarázta nekik, mit jelent a tervteljesítés. Aztán már csak a tett beszélt. Az emberek elégedettek voltak. Vastag borítékot vittek haza ... Musil azonban nem volt megelé­gedve. Náluk simán ment minden, de bántotta, hogy a másik két mű­szakban dolgozók bajlódnak, nem tudnak annyi földet eltakarítani, mint ők. Hát hogyan versenyezzen a „gyengékkel"?! Felismerte, hogy a másik két partiban is kommunistá­ra van szükség, aki szárnyat ad a munkának. Kérésére a pártszervezet két kommunistát küldött hozzájuk. És megindult a nagy verseny. Musil kiadta a jelszót: „Nem kikapcsolni! Egyhuzamban dolgozni!" És Musiléknál nem volt kikapcso­lás. így született meg a világrekord. Aztán a többi siker... Az országos versenyben háromszor lettek elsők, négyszer a második helyen végez­tek, ötször pedig a harmadikon... Tt/f usil a szervezőmunkában sem ismeri a „kikapcsolást". Felfi­gyelt a brigádmozgalomra. Igen, ez jó lehet. Beszélt az emberekkel. He­lyeselték tervét. Három műszakban huszonegy ember helyett tizenöten is kiszolgálják a gépet. Kevesebb ember­rel sem csökkent a teljesítményük, sőt... S fél év alatt kiérdemelték a szocialista munkabrigád címet. És mi AZ ÖI1IÁS-KOTRÖGÉP történt a télen? Amikor kevés volt a szén az országban, Musilék bri­gádja föld helyett szenet kotort. Sok ezer tonna szenet adtak a nép­nek ... Sikerének nincsen titka. Mondja is: — Egyszerű dolog... Politikai munka nélkül nem lehet a tervet teljesíteni... A munka jó előkészí­tése nélkül pedig nem lehet ver­senyezni. Beszéltem az uzemveže­tőkkel, a technikusokkal. Segítettek az elvtársak, és ment a munka ... Hát nem egyszerű dolog ez? Min­denki tudja, így kell annak lenni, s még sincs így mindenhol. De hogy így legyen, ahhoz szívós akaratra, határozottságra van szükség. A csüg­gedésnek, megalkuvásnak itt nincs helye. Még az elégedettségnek sem... Mert aki egy helyben topog, nem juthat előbbre. Musil meg olyan ember, aki nemcsak előre néz, ha­nem előre is halad. A munka iránti lelkesedést oltja be az emberekbe s azok követik őt... ejtették ki az ötvenkét évemet, mint­ha húsz éves se lennék... De meg­vallom, jól esett a szó, őszülő fejjel bizony jó „fiatalnak" lenni... Hát elvállaltam a felügyelőséget. De nem érzem magam annak. Ügy érzem, hogy továbbra is a bágeron ülök ... M 1 T­1- ondom is, jó hogy így érzi, mert legalább együtt lélegzik azok­kal, akikkel hosszú éveken át együtt dolgozott. Jól ismeri a munkát, töb­bet segíthet. És segít is. Igaz, most többet fáradozik, többet beszél az emberekkel, többet agitál. Egy bri­gád helyett kilenc brigádnak viseli a gondját. A panaszkodás eszébe sem jut, nem szabad panaszkodnia, szégyent vallania hisz „fiatalember", még csak ötvenkét éves! És még arra is jut ideje, hogy elgondolkoz­zon afölött: A Békevédő-bányában miért nem megy úgy a munka, mint náluk, a Šverma-Bányában?! Az ot­tani óriáskotrón miért nem érnek el olyan teljesítményt, mint ők a D 800-on?! — A gépben nem lehet hiba, — mondja Musil elvtárs. — Ugyanolyan mint a miénk. Arra gondoltam — most tárgyalunk erről, — hogy a gépet kezelő embereket egy időre kicseréljük, a mieink elmennek a „békevédőkhöz", ők meg átjönnek hozzánk és bebizonyítjuk, hogy nem a gépben van hiba! Nem egyszerű dolog ez is?! De mennyire az! És mégis milyen nagy­szerű! Nem azért, hogy nem gon­dol mindenki erre. Kevés erre csak gondolni, végre is kell hajtani, meg kell győzni az embereket annak hasz­nosságáról, ahogy azt Jan Musil te­szi. Üj társadalmunk új emberének egyik legjellemzőbb vonása ez. Nem törődik csak a maga bajával és örömével. Bántja, ha máshol nem megy jól a munka, s akkor érez csak igazi örömet, ha segíthet raj­tuk s ők is örülhetnek sikeres mun­kájuknak. A ** z ember csak most kezdi megérteni, miért is kapta Jan Musil a három kitüntetés mellé a negye­diket, a legnagyobb kitüntetést, az aranycsillagot, a Szocialista Munka hőse címet. — ...és tervei, céljai? — kér­dem. — Csak egy kí­vánságom van, — válaszolja. — A ta­nítványok, az utá­nunk jövők legye­nek jobbak a mes­terüknél. Ez valóban szép célkitűzés. De hogy úgy legyen mon­dom, ahhoz ma­gának is hozzá kell járulnia. S Jan Musil csak szeré­nyen bólint, mintha ez lenne a világon a legtermészete­Derüs tekintete azt mondja, meg is tesz mindent, hogy kívánsága teljesüljön ... Ilyen ember Jan Musil, aki a vi­lágűrben járt szovjet emberrel, Ju­rij Gagarinnal együtt kapta meg a prágai Várban az aranycsillagot. Nem is lehet más, hiszen kommunista, olyan ember, aki a jövőt hordozza PETRŐCI BÁLINT .sebb dolog. N, A D 800-as óriáskotrón dolgozott. Huszonegyen szorgoskodtak három műszakban ... Egy vonatszerelvényt hat perc alatt raktak meg földdel, de - mint mondják — normálisan erre tíz, tizenegy percre lenne szük­ségük. A gép szerkesztői — a vít­kovicei mérnökök — kiszámították, éhány hónappal ezelőtt Musil elvtárs nehéz választás előtt állott. Számára érthetetlennek tűnt, hogy a pártbizottság miért javasolta éppen őt tárnafelügyelőnek? A töm­zsi, széles vállú ember hadakozott az elvtársakkal, nem és nem vállal­ja az új beosztást, neki a „bágeron" a helye ... Aztán elárulta tiltako­zásának okát: „Nem nekem való az a munka. Te­gyetek oda egy fiatalt! Én már vén­csont vagyok ..." „Még csak ötvenkét éves vagy!" — figyelmeztették az elvtársak. — Na látja, — fordul felém Mu­sil elvtárs- s mosolyog — mondja meg az ember az igazat, hogy már véncsont, s akkor kicsúfolják. Ügy Már kilencedik éve épül a pribrami üj korszerű lakótelep. A jáchymovi bányák csaknem 13 000 bányásza talált itt család­jával együtt szép, a szocialista korszak­nak megfelelő otthonra. Képünkön: a la­kótelep új nemzedéke. (Jirí Finda — ČTK — felvétele) A% idők neveltje A kis családi ház tornácára napsugaras üdvözletet küld a tavasz. A há­zigazda azonban beljebb invitál, ahol mélyebb, puhább a csend. Ahová az utcazaj és a bánya drótkötél-csilléinek évtizedek óta megszokott zenéje csak alig szüremlik be s ahol az otthon melege ébreszti, serkenti a gon­dolatot. Mélyről merül az emlékezés. A 66 éves Ambrus László kommunista múltjának 40 évét idézik, elevenítik a szavak. 40 év pedig nagy idő, s nemcsak embert, de jellemet is megmér... Azaz, hogy a kettőnek na­gyon is egyhangzása, egyjelentése van. Emberségét ö legalábbis soha sem tudta megosztani, olcsó előnyért aprópénzre váltani. Vállalta a kort, mely az erősekben a bátorságot, a gyávákban pedig a félszet nevelte. O nak értenie kell a küzdelmek veze­téséhez ... A burzsoázia uralmának leverésében a kommunista pártnak döntő szerep jutott." Világos célt, távlatot kapott tehát a proletariátus lenini élcsapata. Felfelé ível innen töretlen, győzelmes ívben a munkás­osztály küzdelme, történelme. Erre a nagy szerepre, történelmi a rožňavai Így jellemezte a költő a nagy ti- kommunisták is. Nagy-nagy hittel vornyát, s Ambrus bácsi őszülő fej- pusztithatatlan erőve munkálkodtak jel ha a múltat motozza, induló fiatal r a/ a- í 1 0^ valor a. va lP. ek esk u R vl &: életét e háborús emlékek szövik át. " A Syőzelem napja, jönnek - Rab­„Terítve a Föld: lakni tessék, Tombolj, Világ, most szabadult el Pokloknak minden pokla rajtad, Ha akartad vagy nem akartad. Hollókkal és kóbor kutyákkal kész a lakoma, kész az egység." (ADY: E NAGY TIVORNYÁN.) „Ha akartad vagy nem akartad" — zengenek lelkében újra a szavak, s mögéjük sorakozik a saját bőrén tapasztalt felismerés: halottak, vér, szenny, pusztulás, emberi szenvedés — ez volt az urak akarata, gőgös­ostoba szavuk a történelemhez. A rožňavai kőművesinas sok százezer társával együtt ebben a háborúban kezdte felismerni, hogy más az urak igazsága és más a szegényemberé. Keserves tanítómesterei a fagy, a sár, az éhség és a halál voltak. S Ambrus László jó tanítványnak bi­zonyult. Később mint hadifogoly be­járja Turkesztán vidékét, eljut Per­zsiába, Indiába. Ezrek és milliók sor­sa, életsivársága tanítja meg őt az úri rendszer gyűlöletére. Arcán nem rezzenek meg a voná­sok, szemében hiába keresnék illeto­döttséget. Leszámolásként patakza­nak ajkáról a szavak. A büszke dae és az emberség már inaskorában fá­jóvá tette benne a megaláztatást. Ott vívódott lelkében a lázadó, tiszta indulat, ami egész életén végig kí­séri, melegíti, erősíti. A munkás­sors aztán ezt az érzést telítette forró, kommunista öntudattal. Előbb -azonban egy nagy eszméi­ságunknak vége már..." Ambrus László 6 Azt is mondhatnám, hogy Ambrus László tulajdonképpen „veszélyes ember". Emellett nemcsak a több hónapot kitevő vizsgálati fogság és tetőt tartogat a sors. Az ágyutűzben börtön> de több mint féléves inte r. oivadnak a bilincsek is. S az első näläsa is bjzonyít No> meg a M. kir. szo, mely Oroszország messzi tajara re ndörség rozsnyói kapitányságának ezrek, milliók, — s koztuk az o sza- 571/8-1944. számú véghatározata, mára is hírül viszi a forradalmat - A rendőrkapitányság politikai okok­a beke volt. A beke es Lenin neve a r a hivatkozva pontokba szabja Amb­szabadság jelképévé magasodott sze- rus Lä Szló életét. ízelítőnek említ­mükben; s lelkükben egyre nagyobb sün k néhányat: áradással nőtt az ember „szépbe szőtt" hite. — Ha évtizedek múlva is, de egy­szer nálunk is győz a kommunizmus — így fogalmazta meg ezt az egyik — Lakásáról este nyolc órától reg­gel hatig nem távozhat el. (4. pont.) — Forgalmasabb utcákban, útvo­nalakon, tereken, általában olyan hadifogoly munkás, s a történtek he lf": ah o> a közönség tömegesen ' J '' cTíiL-ntt montnvrtnlni n«rv> tovInvl/nH _ lényegét így értette ő maga is. szokott megfordulni, nem tartózkod­hat. Forgalmi eszközöket indokolat­O lanul nem használhat. (6. pont.) t — A rendes környezetéhez tartozó személyeken kívül mással nem érint­Alig telt el néhány hónap, s a kezhet. Idegen személyekkel való volt hadifogoly már a rožňavai bá- érintkezése csak a rendőrhatóság nyászokkal harcol a munkásérdeke- kivételes engedélyével, csak az el­kért, 1921. május elsejétől pedig a lenőrzéssel megbízott hatósági közeg kommunisták soraiba lépve edződik jelenlétében és az általa értett nyel­a párt hű katonája. ven történhet. (8. pont.) — Áldozatkészség és elszántság — További „káros tevékenységének ez volt a munkásság legerősebb fegy- meggátlása céljából" pedig a „foko­vere. Jobb biztatást nem kaphattak zott megfigyelést" választja a rend­ennél — feleli Ambrus bácsi, a régi őrség . . . Hetente jelentkezik. 1945. időkre emlékezve. január 14-iki az utolsó bejegyzés ... — Nincs meghátrálás, nincs meg- ESy hé t múlva már a szovjet csapa­alkuvás — kísérte őket a tudat, tok fegyverén csillogva köszönt a A párt hü katonájának végig kell városra a szabadság, az új tavasz va­vívnia a harcot. rázsa. ... És Ambrus László végigvívta. A z űzött, üldözött ember most már Az építőmunkások és a bányászok felemelhette fejét, körében sztrájkokat szervez, gyűlé­seken szónokol. Majd mint járási funkcionárius élén áll annak a moz­galomnak, melyet a párt az osztály­O — Érdemes volt? - Én ilyenkor azt válaszolhatom: idegen, arulo likvidátorokkal szemben Érdemes volt. Bárcsak újra fiatal le­vívott. A kispolgári elemek elérik hetnék. Kommunista voltam. Tűzön­ugyan, hogy kizárják öt a pártból, vízen keresztül mentem volna a párt „sikerük" azonban csak ideig-óráig ügyéért... és mondom, ha újra kez­tart. Steiner, majd Gottwald elvtárs deném, ma sem tennék másként, lép közbe, akik érvénytelenítik a ki- Ugyanaz lennék, aki voltam, kom­zárást s az opportunisták elleni harc- rnunista harcos, egy a sok közül, ra mozgósítanak Rožňava környékén A mérce számára mindig egy volt: is. És a harc győzött... 1929 feb- a párt ügyének szolgálata. Ehhez ruárjában Ambrus elvtárs a zvolení mérte minden cselekedetét. A párt kerületet képviselő küldöttek egyike- ügye pedig önmaga álmainak, ember­ként vesz részt az V. kongresszuson, ségének, becsületének valósága. — Jílek és a likvidátorok csúnya vereséget szenvedtek. A gottwaldi * * * irány győzött, s ezzel megkezdődött A z esztendők vágtatnak. Tizenhat a párt bolsevizálódási folyamata - év e kerültünk már attól a tavasztól, így összegezi a nagy eseményt, me- amikor a történelem kettőbevágta az lyet elete legnagyobb élményének idö t. A gyötrő, gyilkos tegnapokba tekint. és az örök, építő, boldog, harccal ki­Ma sem felejtette el Gottwald elv- verekedett mába... S ha negyven társnak a kongresszuson mondott év harcából az idő tanulságát akar­szavait: „Csehszlovákiában nagy tár- nánk sűríteni, ez csak a költő, Hil­sadalnti harcok, nagy társadalmi mar Wulff megtalálta igazsággal fe­megmozdulások előtt állunk. A párt- jezhetjük ki: „Elvtárs, légy hű dicső tanunkhoz! Csupán közösség, az osztály emelhet önmagad fölébe, ahová rabként vágyakoztál. Nézz szét a Földön: milliónyi kisemmizett menetel véled, s százféle hangon fújja, zengi — a szocializmus az élet." FÔNOD ZOLTÁN ÜJ SZÖ 6 * 1961. május 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom