Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-11 / 130. szám, csütörtök

Üj technológiát a növénytermesztésben A növénytermesztés lényeges növelése nélkül nem fokozódhat az állatállomány hasznossága. Er­re gondoltak a trsticei EFSZ tag­jai, amikor elhatározták, hogy a növénytermesztés terén is alkal­mazzák a űj munkamódszereket, az új technológiát. A sertéstenyésztés, a nedves hiz­lalás és a szarvasmarhák hasznos­ságának növelése terén csakis ak­kor várhatnak jó eredményeket, ha elegendő és jó minőségű takarmány­féléket biztosítanak állataik részé­re. Ebben az évben a hagyományos takarmányféléken kívül nagy hoza­mot biztosító takarmánynövényeket, pl. takarmánykáposztát is fognak termeszteni, mégpedig 10 hektáron. A tavasziak közé több mint 15 hek­táron takarmánysárgarépát vetettek, s így egy évben két termést ta­karíthatnak be erről a földről. Lényegesen több és jobb takar­mányfélét akarnak biztosítani. Az erre vonatkozó Intézkedéseket már az ötéves terv első évében meg­valósítják s az elfogadott felajánlá­saikat megfelelő takarmányalappal támasztják alá. Ebhen az évben egy* egy szarvasmarhára számítva 90 — 100 q silótakarmányt biztosítanak s a sertések számára megfelelő mennyiségű és jó minőségű spe­ciális silőanyagot készítenek. A trsticei EFSZ több mint 2400 hektáron gazdálkodik. Az előző évek­hez hasonlóan most is nagy terüle­ten fog termeszteni kukoricát. A ter­mesztés terén érvényesítik az új Sok-sok tapasztalattal térünk vissza Nemrég a nesvadyi szövetkezeteseket kedves vendégek láto­gatták meg. Ugyanis 1960 februárjában ba­rátságot kötöttek és munkaversenybe lép­tek a magyarországi tabdi Oj Élet terme­lőszövetkezettel. Most ennek 50 tagú kül­döttsége a tsz. elnöke, Vékony Gábor vezeté­sével négynapos ta­pasztalatcserére jött az említett szövetke­zetbe. A küldöttséget a kiskőrösi járási me­zőgazdasági osztály helyettes vezetője, Markovics Ferenc kí­séri. Ott jártunkkor neki tettünk fel né­hány kérdést: — Hogy érzik ma­gukat Csehszlovákiá­ban? — Kitűnően. Igen kedvesek az itteni em­berek és vendégsze­retők. — Itt tartózkodásuk alatt főleg mivel is­merkednek? — Minden érdekel bennünket. Az állat­tenyésztés, a növény­termelés, a munka­szervezés, mert hisz azért jöttünk, hogy lássunk, tapasztaljunk valamit, s hogy vlsz­szatértünk után fel­használhassuk a ta­pasztaltakat. A legjobb benyomást ránk a gé­pesítés, a villamosítás és az tette, hogy a szövetkezeti tagok a havi keresetükön kívül családi pótlékot és prémiumot is kapnak. — Találkoztak-e olyan jelenséggel a szövetkezetben, ahol a nézetük szerint van még javítani való? — Erre nem szíve­sen válaszolok, mert tanulni jöttünk ide és nem bírálni. Minden­esetre — ne vegyék rossznéven a nesvady­ak — meglepett ben­nünket, hogy elha­nyagolják a trágya­dombok kezelését és az, hogy kevés gondot fordítanak a szakkép­zettség növelésére. A beszélgetésünknél jelenlevő Kissiak Ti­bor, helyi nemzeti bi­zottság titkára erre megjegyezte: — Ez leginkább segédagro­nómusainknak válna segítségükre, de ők hallani sem akarnak róla. Az ugyancsak jelen­levő segédagronómus, Kovács Lajos a titkár kijelentésére így vá­laszolt: Én már öreg vagyok a tanulásra (még negyven sincs). — Bizonyára egyéb élményeik is vannak. Mondhat ezekről is valamit? — Szívesen. Első helyre sorolom azt, hogy a szövetkezeti tagság nagyon bízik a jövőben. Ez a legfon­tosabb. Meglepően sok a televízió, motorke­rékpár, új ház. De mit beszéljek erről? Bol­dog vagyok, hogy megismerkedhettem az itteni emberekkel és a szövetkezet eredmé­nyeivel s hogy sok-sok igen értékes tapasz­talattal térünk haza. Igazat adunk Mar­kovics elvtársnak, hogy kifogásolja a trágyadombok elhanya­golt állapotát. Helyén­való lesz, ha a nesva­dyiak ezt nem okos­kodásnak, hanem jó­indulatú észrevételnek könyvelik el és intéz­kedéseket foganatosí­tanak mielőbbi ki­küszöbölésére. Elvég­re, csak a nagytápere­jű trágya biztosítja a magas hektárhozamo­kat, nem pedig fordít­va. Ami pedig a szak­képzettség növelését illetti az is helyénvaló. Csak a szövetkezet eredményeit segítené elő az alaposabb szak­mai felkészültség. Kezes József technológiát, a gyomnövények vegy­szerekkel történő irtását. Több mint 180 hektáron négyzetes-fészkes mó­don végzik a vetést és 90 hektáron komplex gépesítést fognak alkal­mazni. A vetéstől kezdve a beta­karításig gépek segítségével végzik el a munkálatokat. Az ötéves terv kidolgozásakor szá­moltak a gépesítés folyamatos ki­bővítésével, mind a kukorica, mind a gabonafélék termesztése terén. Ga­bonaféléket 809 hektáron termeszte­nek. 400 hektáron kétmenetes be­takarítást terveznek. Náluk bevált ez a munkamódszer. A növényter­mesztés és az állattenyésztés terén érvényesül az új technológia. Ennek eredményeként a trsticei EFSZ már 1963-ban teljesíti a harmadik ötéves terv feladatait. A növénytermesztés terén egyes növények hektárhozama már ebben az évben eléri az ötéves terv végére tervezett mennyiséget. Krajcsovics Ferdinand, Galanta Sarabolják a cukorrépát mmrnmm ľ^gg Szorgos kezek egyelik, gépek sarabolják a Dolné Saliby-i szövetkezet ha­talmas répaföldjein Is a szépen kisorolt cukorrépát. Vígh Kálmán trak­toros Varga Kálmánnal naponta 8- 8,5 hektáron sarabolja meg a répát. (Gál. L. felvétele). A felajánlások teljesítése erkölcsi kötelesség KIEGYENSÚLYOZOTT, rendszerető ember Horváth János, a ľubái EFSZ pártszervezetének elnöke. Minden szavának nagy súlya van nemcsak a kommunisták előtt, hanem a szövet­kezet pártonkívüli dolgozóinak köré­ben Is. A sok éves, kemény harcok­ban megedzett elnök azonban elhes­segeti magától a dicséretet, minden eddigi sikert a kollektív munka eredményének tulajdonít. Amikor a pártszervezet és a kom­munisták munkájáról érdeklődöm, elégedett mosoly villan át keskeny arcán: - Jobb lesz, ha erről a helyszínen győződik meg — válaszol röviden és terepszemlére invitál a szövetkezet termelőrészlegeibe. Alig lépünk ki a szövetkezet iro­dájából, az ember figyelme akarat­lanba kukoricával telt magas szá­rítftfcga terelődik. A górék háta mö­götflkés az istállók szomszédságában pedig teli kazal takarmány büszkél­kedik. Ilyenkor tavasz derekán rit­ka látványosság ez szövetkezeteink­ben. Am az elnök, aki az emberek gondolatát is eltalálja, észreveszi tű­nődésemet és magyarázni kezd: — Nálunk ez már nem újság! Két év óta annyi takarmányt termelünk, hogy b.őven fedezi az egész évi szük­ségletet. A nemrég létesített űj szabadistál­lő kfvülről egyszerű épület benyo­mását kelti az idegenben. A négy fa­erélyesen! — csapott az asztalra Gerőcs Lajos, a szövetkezet tagja. Lám, mégsem vagyok egyedül! így már könnyebb. Sokkal könnyebb. Sikerülni fog! Egész biztosan sike­rülni fog. Hisz mi itt mindannyian, közösen, nagy erőt képviselünk, csak ebből a közömbösségből kell kizökkennünk. O Három egész hónapon át tartott a küzdelem. Az állami gazdaság igazgatója a felsőbb szervek nyo­mására kénytelen volt a helyi nem­zeti bizottság határozatát teljesíteni. Csatát nyertünk! ígéretemet beváltottam. Az utca lakói megállítottak az ut­cán, a piacon. — Ha valami munka lesz, csak szóljon. Megyünk... A válaszfal — ötlött eszembe. Omladozik a válaszfal... Az elkövetkező héten a mi utcánk­ra került a sor: brigádmunka a fő­téren. Ojra meglátogattam a csalá­dokat. Újra az utca végén kezdtem. Ez a sorrend szinte belém rögződött. Makraiék is valamicskével szívé­lyesebben fogadtak. Székkel kínál­tak... — Brigádra megyünk — mondom. — Brigádra? Kicsoda? — kérdezi a háziasszony. — No, mi... Az egész utca! — Az egész utca? És maga? Ma­ga is ott lesz? Vagy maga csak szervezi a munkát? Éle, vád, gyanú, visszautasítás, megalázás — minden benne volt ezekben a gúnyos szavakban. Szé­gyenkezve távoztam. Pedig pont Itt, pont ebben a házban számítottam segítségre. Hisz maguk mondták, hogy ha a csatornát rendbe teszik ,.. Amint betettem magam mögött az ajtót, forogni kezdett velem a világ. Szédültem. Néhány másodpercre a falnak támaszkodtam, hogy el ne dőljek. Szerencsére nem kísért ki senki. Senki? Igen, senki. De a sző, az emberi szó, amely reményt tud kel­teni, emberfeletti tettekre képes tü­zelni, tud simogatni és letarolni, most is elkísért. — A nagyasszony! Van esze. Má­sokat verbuvál munkára, hogy ma­gának szerezzen érdemeket — hal­latszott a csukott ajtón át. Érdemeket szerezni? Mások mun­kájával? Hát nekem épül ez a fő­tér? Csak nekem lesz abból hasz­nom? Egy világ dőlt össze bennem. Ügy éreztem, nem érdemes mások ügyé­ben, másokért fáradozni. Ez lenne a köszönet? A kijelölt napon az utcából min­den háztól megjelent valaki a tár­sadalmi munkán. Kivéve egy, egyet­len házat... Szívesen jöttek, szívesen dolgoz­tak. Egymást múlták felül a munka­készségben. Minden jő lett volna, csak az az egy család hiányzott. A válaszfal utolsó maradványai... O Húsvét előtt fogyatékosságok mu­tatkoztak a felvásárlásban. Közsé­günk lemaradt a tojással. A nemzeti bizottság képviselői felkeresték vá­lasztóikat. Én is bejártam az utcát. Kilenc hónappal a választások*után mindenüvé úgy megyek, mint régi ismerősökhöz. Kivéve egyetlenegy házat... Oda el sem mentem. Hisz tyúkjuk nincs. Mégha lenne is! Rosszak a tapasztalataim. Egyetlen vasárnap négyszáz tojást vásároltam fel az utcában! Közsé­günk szép eredményt ért el. Az ezt követő hétfőn este történt. Éppen vacsoráztunk. Valaki kopo­gott. — Tessék! — szólt a férjem. Az ajtóban Makrainé jelent meg. Nem tudtam mire vélni váratlan lá­togatását. Biztosan szükség van va­lamire, másképp nem jött volna. Hellyel kínáltam. Nem fogadta el. — Csak egy percre jöttem, me­gyek is tovább. Azt akarom meg­mondani, hogy haragszom magára. Makrainé haragszik rám? Ő én­rám? Haragra csak nekem lehetne okom. Hirtelen Izgalom vett rajtam erőt. Mit akarhat tőlem ez az asz­szony? — Haragszik? Miért — kérdeztem zavartan. — Mondja, miért kerüli a ml há­zunkat? — Nem értem ... talán tévedés ... — Dehogy tévedés! Az utcában minden házhoz elment, csak minket hagyott ki. Igen, a tojásbegyüjtés! — ötlött az eszembe. — De hisz tyúkja sincs — vála­szoltam megkönnyebülten. — És ha nincs? Azért tudom én a kötelességem. Az egyik fiam vá­roson, főiskolán tanul. Azoknak is kell a tojás ... — De hisz maguk is veszik — próbálkoztam. — Vesszük. Még szombaton vet­tem a piacon húsz darabot, mondok legyen, ha jönnek. De minket ki­kerültek... Most elhoztam. Szatyorjából az asztalra rakta a húsz darab tojást. Hirtelen forró hullám öntötte el a testem, örömömben ugrálni sze­rettem volna. Nincs talán a földke­rekségen az az érték, ami ebben a pillanatban a Makralné húsz tojásá­val felérne! — Köszönöm ... Nagyon köszönöm — hebegtem. Még szerettem volna hozzátenni, hogy a nemzeti bizott­ság, a városi dolgozók nevében, de szavamba vágott. — Nincs mit köszönnie, nem ma­gának hoztam. Kezet nyújtott és elköszönt. Az ajtóban még visszafordult, elmoso­lyodott. — Máskor meg ne kerüljön ki! Elment. Amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul el Is tünt. És ledőlt a „válaszfal" utolsó da­rabja is. ZSILKA LÁSZLÓ Ion belül cölöpszerű szerkezet tartja a hullámpalából készült fedelet. A tágas istálló közepén saraglyaszerű etetővályuk húzódnak, melyekből a réti széna kellemes illata áramlik felénk. Az istálló előtt széles kor­látok közt formástestű tenyészálla­tok, kisebb-nagyobb üszőborjak de­lelnek. - Idősebb Mókus Ferenc birodal­ma ez - mondja mosolyogva az el­nök. - Igen tanulságos előzmények fűződnek a szabadistálló megépítésé­hez. HORVÁTH JÄNOS ELMONDJA, mennyit kellett harcolnia a pártszer­vezetnek, • míg az egész állatállo­mányt kitisztították, Illetve kicserél­ték és helyettük részben saját te­nyésztésű egészséges növendékmar­hákat, részben felvásárlás útján faj­tiszta teheneket állítottak be. A nehezén tehát már túl vannak, hiszen az istállókban szép egész­séges állatokat tenyésztenek. Ehhez nagy segítséget nyújt a szilárd ta­karmányalap, mely minőség tekinte­tében sem hagy kívánnivalót. A szomszédos istálló takarmány­előkészítő csarnokában négy fejőgu­lyás hangja hallatszik. Még a szecs­kavágó gép zaját is túlkiabálják. Talán veszekszenek? - A dehogyis! - szólal meg Cza­kő János. - Nincs miért égymás­közt torzsalkodnunk... - Miért hát akkor ez a nagy lár­ma munkaközben? - Ennek megvan a maga oka! - Nézzenek csak ide - emeli fel egyikük az előkészített takarmány­keverékből a répaszeletet. - Lehet ilyen takarmánytól sok tej? Ezt ré­gen fel kellett volna etetni! Mióta csak etetjük a nedves szeletet, has­menést kaptak a tehenek, jóval meg­csappant a tejük! A szelet savanyú szagáról a laikus is nyomban megállapíthatja, nem a legjobb minőségű. Miért savanyo­dott meg azonban a sílógödrökben? Horváth elvtárs, mielőtt válaszolna, homlokán feljebb tolja kalapját: - Későn kaptuk a gyártól a répa­szeletet és minden egyéb anyag hoz­záadása nélkül kellett lesllóznunk. Bizonyos, hogy a túlkései silózás nem használ a takarmány minőségé­nek. Am a szelet savanyúsodásának elejét lehetett volna venni, Ka siló­zás közben rétegesen levágott szal­mát, vagy tőreket adagoltak volna a tápértékben gazdag nyers cukorgyá­ri szelet közé. A FEJŐGULYÁSOK jegyzeteket húznak elő. Tavalyi adatok ezek, de ékesen bizonyítanak, fit műit év ugyanezen időszakában sokkal maga­sabb volt a tejhozam. Most jobb ta­karmányozás mellett sem érik el a tavalyi átlagot, holott már friss zöld­takarmányt is etetnek. - Ebben kell keresni egyik okát annak — fordul Czakó János a párt­szervezet elnöke felé, - hogy az el­ső negyedévi tejfelvásárlást 12 ezer liter adóssággal zártuk. Míg a tehénlstállőból az elletőbe érnénk, útközben Horváth elvtárs el­mondja, miért nem teljesítik a tej­felvásárlást. Kitüntették a legjobbakat A Modrai Mezőgazdasági Iskola CSISZ­szervezéte legutóbbi taggyűlésén a múlt hónapban végzett munka értékelése után a legjobb tagokat „példás tag" jelvény­nyel és más diplomákkal tüntette ki. A szervezet zenekara a járási versenyen az első helyre került. A diákok további értékes felajánlásokat, téve megígérték, hogy az eddiginél ered­ményesebben fognak dolgozni a szerve­zetben. Szalontay László, Modra — Mi tulajdonképpen a tejterme­lés tervét az évi pénzügyi-termelési terv szerint teljesítjük. Ugyanígy a közellátásnak is folyamatosan adunk el tejet. Hogy a járás mégis mint adósokat tüntetett fel bennünket a kimutatáson, az onnan ered, hogy az év elején tett felajánlásokat is be­számították, s tudtunk nélkül az idő­szakos terveknek megfelelően szétír­ták. Káplóczky János, Radics János az elletőben Horváth elvtárs állítását csak megerősítik. Közben megfeled­keznek arról, hogy a vállalás, ha már szocialista felajánlás lett belőle, ugyancsak kötelesség, erkölcsi köte­lesség, mely a szövetkezetet jő hír­nevéhez méltóan még inkább köte­lezi. NEM FÉR KÉTSÉG HOZZÄ, a szö­vetkezet tavaly 2315 liter tej kiter­melésével hívta fel magára a figyel­met, ez idén is jól kezdte gazdál­kodását. A növénytermelésben pél­dául nem munkaerőhiánnyal, inkább munkaerő-túltengéssel kell megküz­deniük. Ám éppen azért, mert van a szö­vetkezetnek elég munkaereje, mi­előbb szakosítani kellene a terme­lést, olyan munkaigényes növényfaj­ták termesztésére kellene rátérniök, melyek népgazdasági szempontból is fontosak és gazdaságilag a szövet­kezetnek is előnyösek. Horváth János elvtárs szerint ez­zel a kérdéssel az üzemi pártszerve­zet állandóan foglalkozik, szövik a terveket, hogy a dolgozó parasztok igyekezetét saját javukra és a tár­sadalom javára még jobban kama­toztassák. — Emlékszem - mondottam az elnöknek -, hogy néhány évvel ez­előtt még nógatni kellett az embe­reket a közös munkába. Most meg — még a járadékélvezők Is - naponta saját maguktól, hívás nélkül Is mun­kába jelentkeznek. A szövetkezet pártszervezete a kommunisták és a dolgozó paraszt­ság erejére támaszkodva biztos ala­pokra rakta le a közös gazdálkodást. Közel 10 milliós vagyonnal rendelke­zik ez a kis szövetkezet és tavaly a természetbenleken kívül 20 koronát fizetett tagjainak a ledolgozott mun­kaegységekre. A kommunisták min­den munkaszakaszon fellelhetők, no­ha tavaly a sertéstenyésztésben csu­pán Radvánszky András dolgozott. A PÁRTSZERVEZETBEN, most fe­jezik be a pártoktatást, melynek 16 pártonkívüli hallgatója volt. Az elv­társak további politikai és szaktudás birtokában még jobban végzik el munkájukat és arra serkentik a szö­vetkezet egész tagságát, hogy a kö­telezettségvállalásokat a tervfelada­tokkal egyszlnten maradéktalanul teljesítsék. SZOMBATH AMBRUS Tevékeny kulturális élét A CSISZ Kitr. Hrnčiarovcei szervezete ]6 munkát végez. A napokban tál sike­rült Petőfi-estet rendeztek a költ8 mü­veiből. Ugyancsak a napokban szervez­ték meg a politikai kört. E körben kom­munista pártunk 40. évfordulója alkal­mából a párt történetével foglalkoznak, amelyet Kovács tanítónő ismertet a fia­talokkal. Jó kulturális munkát végeznek a szín­játszók is. A szervezetben két csoport működik. Az tgyik előadta a „Kristína" című színmüvet, a másik csoport bemu­tatta a „Magda Burčová" című drámát Szlovák nyelven. E téren nagy segítségünkre vannak az iskola tanítói, okik lelkiismeretesen se­gítenek a fiataloknak. SZETEY ILONA Nitr. Hrnílarovce ÜJ SZÖ 5 * 1961. május 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom