Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-04 / 123. szám, csütörtök

A CSKP 40. évfordulójára kiírt képzőművészeti pályázat eredményei Az SZNT iskola- és kulturálisügyi osztálya és a Szlovák Képzőművészeti Alap a Szlovák Képzőművészek Szövetségével együttműködve a CSKP megalapításának 40 éves évfordulója alkalmából képzőművészeti versenypályázatot írt ki. „A CSKP-nek a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harca" c. témára. A versenypályázaton 150 képzőművész vett részt, s azok összesen 481 műalkotást és 1 elméleti művet nyújtottak be. A versenypályázat kritériumai: a festőművészeti, szobrászati és grafikai műalkotásokban a munkásosztály szlovákiai harcának történetét, főként a szocializmus építésének időszakát, valamint a kommunizmusba való átmenetet a lehető legtökéletesebben és leghathatósabban szemléltetni. A zsűri szigorú kritériumok alapján ítélte meg a beterjesztett munkákat és úgy döntött, hogy az első díjat egy grafikai alkotásért, a második és harmadik díjakat pedig szobrászati és grafikai müvekért adományozza. Az értékelés eredménye: GRAFIKAI ALKOTÁSOK: Az I. dijat, azaz 10 000 koronát a kétszeres államdíjas Vincent Hložník festőművész nyerte „A Csehszlovák Köztársaság Alkotmánya" című, 12 lapból álló grafikai gyűjteményéért. A II. díjat nem adták ki. A két III. díjban (4000 korona fejenként) Viera Gergel'ová festőmüvésznő (4 grafikáért) és Ján Lebiš festőművész (5 grafikáért) részesült. Két nagyobb jutalmat (fejenként 3000 koronát) kapott Rudolf Altrichter festőművész öt részből álló grafika-gyűjteményért és Róbert Dúbravec festőművész „A munka és a béke dala" c. triptichonjáért. Két jutalmat (2000 korona fejenként) osztottak ki Imrich Vysočan festőművésznek hat részből álló grafika-gyűjteményéért és Dušan Zapletal festőművésznek két grafikájáért. SZOBRÁSZATI ÉS DOMBORMŰ ALKOTÁSOK: Az első díj nem került kiadásra. A két másotok díjat (6000 korona összegben fejenként) Tibor Kavecký szobrász (három részből álló alkotásáért) és Vladimír Kompánek szobrász (két domborműért) kapta. A III. díjat 4000 korona összegben Alfonz Grom kapta M. Drobaň arcképéért. Két nagyobb jutalmat adományoztak (3000 korona fejenként) Ludovit Korkoš szobrásznak „A munka diadala" és Vladimír Moťovský szobrásznak a „Három nemzedék" c. domborművéért. Három jutalmat (2000 koronát fejenként) jutattak a következő szobrászoknak: Ľudovít Gognak „Szeretett pártunk születésénél", Miroslav Ksandra „Törhetetlen" című és Ladislav Snopek államdíjas „Peter Jilemnický" c. domborművéért. Nagyobb jutalomban (3000 korona) részesült Karol Hološ iparművész két kompozíciójáért. FESTŐMŰVÉSZET: Az I. és II. díjat nem osztották ki. A III. nagyobb díjat 5000 korona öoszegben Estera Martinčeková festőművésznő kapta „Egyesült erővel" c. vitrázstervezetéért. Három nagyobb jutalmat (3000 korona fejenként) osztottak ki Ofga Bartošíková festőművésznőnek „Termés" c. festményéért, Peter Romáňák festőművésznek „E. Exnár az Illegalitásban" c. képért és Kveta Gandlovának 9 részből álló gyűjteményéért. Három jutalmat (2000 korona fejenként) juttattak a következő festőművészeknek: Viera Krajcovának „A vráblei sztrájk" c. képért, Eugen Lehotskýnek „Az éhező favágók zendülése" c. képéért és Imrich Polakovičnak 4 képből álló gyűjteményéért. A zsűri által végső megítélésre elfogadott, a művészi és eszmei kritériumoknak megfelelő műalkotások a CSKP megalapítása 40. évfordulója alkalmából május 12-től kezdve a Safárik-téri kiállítási teremben tekinthetők meg. Ladislav Učník Könyvsorozatot indít egy francia kiadó: „A világ tudósai" címmel. A sorozat első kötete Leonyid Szedov szovjet tudósról, a szovjet űrhajózás egyik megszervezőjéről szól. AKTÍV PIHENÉS A tízezernél több lakost számláló dél-szlovákiai Kolárovóban gazdag kulturális élet folyik. A fiatalok napnap után este összegyűlnek a művelődési otthonban, ahol színműveiét, zenei- és esztrádprogramokat, táncokat tanulnak be. A színművészeti kör tavaly nagy sikert aratott majdnem az egész komárnől járásban. Sípos J. és Tarlcs J. Daloíó nyár című zenés vígjátékának bemutatásával. Most František Pavlíček A szív útvesztője című darabjának magyar premierjére készül. Az esztrádcsoport szatirikus műsort tanul be, amely rákapcsol a kolárovói szövetkezet problémáira, mégpedig csasztuskák és humoros jelenetek formájában. Ennek a két körnél? módszertani segítséget nyújtanak Király Dezső, Sípos Jenő és Tarics János, a Magyar Területi Színház színészei. A különféle ünnepségeken és táncestéken fellépő népi zenekar Harcoló Kon«ô Már hetek óta játszók a §§= kelet-csehországi kerületben a =§= „Harcoló Kongó" című filmet. 3Š Pardubicén például már a har;== madik mozi tűzte műsorára. §== Minden előadáson tele van a S nézőtér. Ez is azt mutatja, hogy testben-lélekben együtt érzünk a §= szabadságáért harcoló kongói =

5 néppel. = (h. á.) <IHIIM< is sikeresen működik s tagjai között megtaláljuk például Bányász János szövetkezeti dolgozót, Rása irnre munkást és másokat. A kolárovói szövetkezetesek közé hivatásos együttesek és színházak is ellátogatnak. Tavaly például a MATESZ-nek és a Nitrai Kerületi Színháznak 14 fellépése volt itt. A községben, amelynek lakossága több mint 60 százalékban magyar nemzetiségű, gyakran szerepel/iek irodalmi estéken hazai magyar seer-. zőink is, mint például Nagy Irén,| Ordódy Katalin, Turczel Lajos és mások. Sikeres Petőfi-estet is rendeztek. A helybeli dolgozók ezenkívül bekapcsolódnak a népművészeti együttesek munkájába, részt vesznek a művélődési otthon érdekes előadásain, a film- vagy színházi bemutatókon. A sakk szerelmesei, mint pózául Ján Mrška és Szalay István esténként a sakk-kört keresik fel, míg a szövetke z étben dolgozó nők többnyire a televíziós műsoroknak hódolnak. Ered ményesen működik a zenei-, egészségügyi-, méhészeti kör is, valamint a magyar dolgozók számára rendezett szlovák nyelvtanfolyam, és a társadalmi táncok tanfolyama. A leg többen azonban a művelődési otthon olvasótermét és könyvtárát keresik fel, amiről az is kiféjezően tanúskodik, hogy ez év első két hónapjában több mint 2400 könyvet kölcsönöztek ki. A kolárovói kulturális élet hatékony támogatója a szövetkezet vezetősége, amely ez idén 240 000 koronát fordít a kulturális alapra, ebből 20 000-et könyvek és folyóiratok vásárlására, és több mint 80 000 koronát a szövetkezeti tagok közös kirándulásaira, az üdülésre és a kulturális rendezvényekre. Láthatjuk tehát, hogy Kolárovóban rendkívül tarka a társadalmi, kulturális élet s ez minden bizonnyal hozzájárul a termelésben végzett munka tökéletesítéséhez is. (es) Orest Dubay: Az emberek c. ciklus egyik metszete KéU Koma r no i po rfré Mester Pál Kiegyensúlyozott, kissé kopaszodó, javakorabeli férfi. Megelégedettnek látszik. Ha ez így van, akkor joggal mondhatjuk, minden oka megvan rá. Jó beosztása van a komárnói hajógyárban. Anyagi gondja csak annyi lehet, mint mindenki másnak. Komárno legszebb részén, a Lenin-parkban kapott új lakást. Itt él feleségével és két gyermekével. Csendesen, zaj nélkül, megértésben. Ha csak ilyen természetű kérdésekről beszélgetünk vele, akkor az előbb rajzolt kép tökéletesen hiteles. De ha akár tudatosan, akár véletlenül a festészetre, vagy a grafikára terelődik a szó, ez az arc egyszerre megváltozik és a kiegyensúlyozott Mester Pál helyett egy önmagával vívódó, újat kereső, nyugtalan művészember gondoktól szántott arca áll előttünk. Akaratlanul is szánkra tolul a kérdés, mi okozta ezt a változást? A művészet varázsa, a művészet kifogyhatatlan végtelensége! Ö is, mások is, véges sorsú földi halandók, ezekkel az örök és véghetetlen ideálokkal kerülnek szembe, amikor megkóstolják a művészetet. Az ö esetében a művészetbe kóstolt halandó egy beregszászi lakatos népes családjának a legkisebbje. A halandó nehéz sorsát az ő esetében csak nehezítette az, hogy akkor, amikor fiatal volt és legnagyobb szomjúságot érzett a tudás iránt, nem járhatott iskolába. Ezért később, érett fejjel kellett elvégeznie azt, ami ha ma fiatal lenne, gyermekjátéknak tűnne. Talán jó is, hogy így van, mert az űzi, hajtja, teszi nyughatatlanná Mester Pált. Az említett tulajdonságok, meg a művészemberek általánosan ismert lelki indítói az oka annak, hogy Mester Pál festőművész lett. Sőt, okkal-joggal mondhatjuk, hogy Komárno, a hajógyár piktora. Az alapkő letételénél már itt volt a gyárban. Neki még sikerült megörökítenie a zsombékos puszmságot, ahol a gyár felépült. Ezután következett az építés időszaka. Ez mind nyomon követhető rajzlapjain. És egy szer csak megjelennek a hajók. Először a hatalmas szerelő-csarnokokban, aztán a mólók előtt a Dunán. A legtöbb alkotása grafika, vagy akvarell. Azt hinné az ember, hogy ez valami hajlandóságot ígér, de tévedünk. Azért grafika és azért akvarell, mert a szén elfér a mellényzsebben, az akvarell pedig hamarabb megszárad, mint a palettán a kikevert olaj. Mester Pálnak kevés ideje van; munkakezdés előtt egy óra, és utána, ha jól megy, kettő, melyet szabad idejéből, a pihenésből csíp el. Ez alatt a pillanatoknak tűnő rövid órák alatt titkokat lesett el Komárnóról, Csallóközről, a hajóról. Ő tudja, mekkora egy ember az épülő személyszállító hajó hatalmas csavarja mellett. Ö tudja, milyen a város sziluettje, ha a Duna közepéről nézünk a híd felé. Azt is tudja, milyen a város képe, ha a másik oldalról, Lenin-parki lakása ötödik emeleti ablakából néz a hajógyár felé. Ő már elleste, milyen színű a Vág vize a tavaszi áradások idején és milyen ősszel, mikor a belehullott úszó falevelektől terhes. Már emlékezetébe vésődött a csallóközi táj jellegzetessége, az agyonbotolt, de mindig új hajtást hozó különös alakú fűzfa. A rajzokról, képekről láthatjuk, hogy mindig messzebbre lát a szeme, mint a környék, s különös hatással vannak ránk az alkotásain megjelenő mindig más színű és alakú felhők. A hajókat állva, ülve, fekve hegesztő ember mégcsak egy szeszélyes vonás a vázlatfüzetében, mint egy emlékeztető gondolat. Sokszor úgy érezzük, a hajók a csarnokban, vagy a Dunán, csak emlékeztetők egy készülő nagy költemény első sorára, vagy talán visszatérő refrénjére. A rajzokból, vázlatokból érződik a születendő költemény. Benne feszül a színekben, vonalakban, és ha majd a művészetnek nemcsak egy óra jut a műszak előtt és kettő utána, akkor ezek az apró feljegyzések, színek, gondolatok egy nagy költeménybe forrnak majd össze. Még nem tudni, mi lesz a tárgya, mi lesz a címe, szénrajz lesz-e, pasztell, vagy olaj, de érezzük, hogy valami születik és a legnagyobb boldogság a születésnél bábáskodni. Nag;y János Koponyaalakja, erős szöghaja egy kissé hasonüt Petőfiéhez, bajusza állása meg olyan, mint József Attilának volt. Egy kicsit furcsa is ez a bajusz, mert hiszen tulajdonosa alig 26 éves. De hát miivész emberről van szó, meg kell szokni a furcsaságokat. Komoly, érett emberré mégsem bajusza teszi öt, hanem alkotásai. Egyelőre csak egyet láthatunk belőlük, a tizenkétéves középiskola előtt. A szobor édesanyát ábrázol, amint kezét fia vállára teszi. A kompozíció mondanivalója közérthető. A vállra tett kéz olyan bájos, olyan megható és talán szimbolikus is. Csak nézzük a szobrot és közben azon törjük a fejünket, mit árul el ez a megoldás az alkotójáról, hol és hogyan születhetett meg az a gondolat. Talán Nagy Jánost is így szerette az édesanyja? így óvta öt, mint a szobron látható? Talán éppen ezen szeretet utáni vágy, ezen óvás, a hát mögött levő vigyázó kéz hiánya gyúratta agyagba a művésszel ezt a gondolatot, azért olyan megkapó ez a szobor, mert a kisfiú helyébe alkotója magát képzelte, az anya meg nem más, mint nemrégen elhúnyt édesanyja ? A vállra tett kéz gondolata, a mással való törődés tovább húzódik Nagy János életében, más területen, más vonatkozásban is. A tragikus eset után magához fogadta kishúgát, aztán idősebb bátyját is családostul. És tette ezt akkor, amikor még ó sem kész ember, amikor még a főiskolára jár, amikor még tanulmányai befejezése előtt áll, amikor már ó is két apró gyerek apja. Talán a szobrokról még ne mondjuk ki az utolsó szót. Részben azért, mert a tizenkét éves középiskola előtti pionír kompozóció sokkal többet mutatna, ha másként helyezték volna el. Nem is a térség közepén áll, hatását csökkenti az előtte lévő drótkerítés. Az egész elképzelést jobban kidomborítaná, ha körülötte nem tarka-barka virágágy lenne, hanem egységes zöld pázsit, vagy örökzöld díszcserje. A szobrokról azért se mondjuk ki még az utolsó szót, mert még nem láttuk az új Kultúrház elé tervezett és most elkészült Munkásszobrot. A szobrokról azért se mondjuk ki az utolsó szót, mert az új stadion mellett, amint hírlik — városunk vezetősége egy rózsáskertet szeretne telepíteni. Hír szerint lehetséges, hogy ebbe a. rózsáskertbe kerül majd Nagy János diplomamunkája: egy lányalak. Nagy János a művészek vidékre települése keretében jött el Bratislavából. Érdekes, mégsem szülővárosában, Komárnóban telepedett le, ahol nemsokára talán három szobrában gyönyörködhetünk majd, hanem a járás legnagyobb, nagyreményű falujában, Kolárovón kapott szép új lakást. A szülőváros ugyan lakás dolgában pillanatnyilag mostoha volt, mégsem feledkezik el tehetséges szobrász fiáról, aki reméljük ~ nemcsak három szobrot fog adni a hajók városának. KOMÁROMI RESSL JÁNOS Irodalmi ankét A Komárnói Alapfokú és Középfokú Általános Iskola Igazgatósága 1961. április 25-én irodalmi ankétot rendezett Ctibor Štítnický szlovák íróval. Az irodalmi ankétnak három feladata volt. Közelebb hozni az olvasót az íróval, elmélyíteni a szlovák-magyar barátságot, lemérni a tanulók aktív szlovák nyelvtudását abból a célból, hogy hogyan tükrözi az elmélet és a gyakorlat összekapcsolásának didaktikai elvét. Az ankét igen eredményes volt mind a három feladat szempontjából. A tanulók átérzetten költeményeket és prózai szemelvényeket adtak elő Štítnický és Karvaš elvtársaktól. A szereplők közül ki kell emelni Petrás Irént, Apagyi Erzsébetet és Keresztényi Gábort. Štítnický elvtárs intim, reflexív és hazafias líráját elemezte, az írói műhelytitkokat ismertette alapos í irodalomelméleti felkészültséggel. * Meglepő irodalomtörténeti tudásról tett tanúbizonyságot mind a szlo- * vák, mind a magyar kortársírók munkáját illetően. A magyar kortársírók urbánus és provinciális tömörülését analizálta beavatott irodalmár boncoló módszerével. Részletesen jellemezte a nagy magyar szociológus írót, Illyés Gyulát, majd a saját írói terveiről beszélt. Kiemelte egy kooperatív szlovákmagyar film esetleges megvalósítását, amely a két nép barátságát szolgálná. A filmet a finomtollú Mesterházi Lajossal szándékozik realizálni. A vita átfogó jellegű volt, a kérdések pontos megfogalmazást, ideológiai felkészültséget árultak el, szlovák nyelvtudásuk pedig elismerést váltott ki Štítnický elvtárs részéről, mert a nyelvet biztosan kezelték, kiejtésük pedig kristálytiszta volt. A didaktikai eredmény mellett az ankét nevelő jellegét kell kiemelnünk, ami a testvéri szlovák nép kultúrájának megbecsülésében, gondos ápolásában és a csehszlovák szocialista hazafiság őszinte elmélyítésében öltött testet. Csillogó diákszemek, mosolygó arcok, szomjas tudásvágy jellemezte tanulóinkat, akik a nyelvtanulás ilyen bonyolultabb formáját is szívesen vállalják, mert tudatában vannak a szlovák nyelv tanulásának szükségességével, amelyet nem kényszerből, hanem hazafias kötelességből ápolnak. Az emocionális hatás elragadó volt, mikor Štítnický elvtárs legkedvesebb költeményeit szavalta. Végezetül Karvaš elvtárs antifasiszta műveinek ma is oly közeli, aktuális mondanivalóját emelte ki Štítnický elvtárs mintegy mementóként, amelyet sohasem szabad szem elől tévesztenünk, de különösen a mai időkben nem, amikor Nyugaton a fasizmus tüzét élesztik az emberiség ellenségei. BERTÖK IMRE A londoni Sadlers Wells színház nagy sikerrel mutatta be\janáček Ravasz rókácska című operáiét. A rendkívül igényes müvet tökéletes előadásban vitték színre. Donald Southern felvételén June Bronhill és Kevin Miller a daljáték egyik jelenetében. / ÜJ SZÓ 7 * 1961. május L