Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-31 / 150. szám, szerda

M, ^HHBLv. \ . „ ľVjn r i f­1 Mr\} Bit raHfiriftKKlwlSI^M^I^B SR ® tömx&Sr -"S- •• ,um> <v "ľ", wwWw 'Jiiwrwsavvy y. 'WwS^yww^w^^... fá gjj J Hazánk egyik legjelentősebb vegyi üzeme a púchovi Május 1. Gumi­gyár. A vállalat a harmadik ötéves tervben hazánk egyetlen üzemeként készíti az automobil belső gumijait és a transzportér futószalagokat. Hogy a rá háruló feladatokat az üzem teljesíteni tudja, több mint 70 százalékxal kell emelnie a termelést. — Képünk Ján Kubalecot, az au­tomatikus prések kezelőjét ábrázolja. (V. Pribyl — ČTK felv.) Űton a szebb eredmények felé A vamberki A. Zápotoeký Vasgyár nem nagy üzem, de annál nagyobb a jelentősége. Gyártmányait, a hegesz­tőpálcát és az autogén forrasztás­nál használt olvasztóport éppen olyan jól ismerik a komáromi hajóépítők, mint a Kelet-Szlovákiai Vasmű épí­tői. Az üzem két funkcionáriusával, Oldŕich Frídrich és Ladislav Peml elvtársakkal a gyárban folyó szocia­lista munkabrigád-mozgalomról be­szélgettünk. A munkások között sok szó esik az üzemben dolgozó 12 brigád mun­kájárófc|melyek 129 tagot tömöríte­nék egybe. Ez csak néhány százaléka az üzem dolgozóinak, de munkájuk eredménye mégis meglátszik a ter­melésben, A márciusi tervet 103,92 százalékra teljesítette az üzem. Az elsó két hónap tervét nem teljesí­tették, a javulás a brigádok érde­me. Példának megemlítem Miroslav Do­leček 21-tagú kollektíváját, amely az autogén-forrasztást elősegítő ol­vasztóport készíti. Ez a brigád ta­valy májusban alakult, nagyobbrészt idős munkjáspkból áll. A brigád tag­jai a múlt évben ilyen sikereket ér­tek el: A terv teljesítése 111,5 szá­zalék; 192 521 kilowatt villamosener­giát takarítottak meg. A béralapot 162 888 koronával csökkentették. Az utóbbit elősegítette a jobb munka­szervezés — három munkással csök­kentették az olvasztókemencék sze­mélyzetét — s nem utolsó sorban Jaroslav Kohout mester, és Antonín Kleandr mérnök (nem brigádtag) közös újítási javaslata, mely 10 perccel meggyorsította az öntés ide­jét. Emellett már a külföldi megren­deléseket is teljesíteni tudták. Idei vállalásuk fő pontja, hogy a Barát­sági Kőolajvezeték építőinek idejé­ben bocsátják rendelkezésükre a megrendelt 50 tonna olvasztóport. És most lássuk, van-e része más­nak is a brigád által elért sikerek­ben? Az eredmények elérésében — bár nagyobbrészt a brigád tagjainak köszönhetők — része van a párt­szervezetnek és az üzemi bizottság­nak is. Frídrich elvtárs, az üzemi pártbizottság elnökhelyettese ezt mondta: — Voltak nehézségeink és vannak is. De olyanok, amilyenek tavaly no­vember előtt voltak, nem hiszem, hogy elő fognak fordulni. Nos, az üzem kommunistái, veze­tői és egyes brigádtagok, amikor lát­ták a kollektívák nagyszerű munka­teljesítményei mellett mutatkozó fogyatékosságokat, ami főképp a szakmai, politikai- és kulturális is­meretek iránti közömbösségben nyil­vánult meg, gondolkozni kezdtek. Ezen javítani kellett. - Hogy a brigádok munkájában javulás álljon be — kapcsolódott a beszélgetésbe Peml elvtárs — a múlt év novemberében hattagú bizottsá­got alakítottunk az üzemi bizottság Ifjúsági építkezés a viť ovicei Klement Gottwald Kohéműben (ČTK) — A vítkovicei Klement Gottwald Kohómű nagyszabású átépí­tése keretében a napokban megkezd­ték a VI. nagyolvasztó építését is. Ez a nagyolvasztó harmadik ötéves ter­vünk éveiben lényegesen hozzájárul majd hazánk kohóipari termelésének növeléséhez. A vítkovicei Klement Gottwald Kohómüben s a vítkovicei Építészeti és Tervező Vállalatban dol­gozó CSISZ-tagok, akik részt vesznek az említett nagyolvasztó építéséber., azt ifjúsági építkezéssé nyilvánították. mellett, amely csupán a brigádok te­vékenységével foglalkozik. Havonta értékeljük a brigádok munkáját. Peml elvtárs, mint az említett bi­zottság elnöke elmondta még azt is, hogy ez a bizottság sokat segít a brigádoknak. Negyedévenként-tart üzemi brigádértekezletet, amelyen a jelenlévők átadják egymásnak a munkaszervezésben szerzett tapasz­talatokat s keresik a jobb eredmé­nyek eléréséhez vezető utat. Az ilyen összejöveteleken a brigádok tagjai sokat foglalkoznak az újítómozga­lommal is. Az üzem 12 brigádjában 20 újító működik. A hattagú bizott­ság annak érdekében, hogy a brigá­dok tagjainak könnyebbé tegyék a szakmai, politikai- és kulturális is­meretek elsajátítását, úgy határo­zott — és ehhez megteremtette a feltételeket is —, hogy lehetővé te­szi számukra helyben látogatni — nem pedig a járási székhelyen — a tavaly létesült kulturális-tudomá­nyos akadémiát. — Reméljük — mondta Frídrich elvtárs —, ez az intézkedés hozzá­járul ahhoz, hogy lényegesen növe­kedik majd az érdeklődés mind a brigádok tagjai, mind az üzem dol­gozói körében az akadémia iránt. Tagadhatatlan, hogy ezzel az in­tézkedéssel az üzem vezetősége, a pártszervezet, az üzemi bizottság sokat tett a mozgalom további ki­bontakoztatása érdekében. A tömeg­szervezetek és a hattagú bizottság érdeme, hogy tavaly novembertől három új kollektíva alakult az üzbem­ben. KEZES JÓZSEF Művelt ifjúságot a mezőgazdaságnak Kormányunk folyó évi május 10-én megtartott ülésén a mezőgazdaság­ban foglalkoztatott ifjúság nevelésé­vel, az EFSZ-ek s a többi szocialista mezőgazdasági üzem funkcionáriusai­nak és dolgozóinak szakképzésével foglalkozó eddigi határozatok telje­sítéséről tárgyalt. Igen fontos fel­adat ez, hisz a mezőgazdasági ter­melést rövid pár éven belül az ipari termelés színvonalára akarjuk emel­ni, aminek természetes előfeltétele a mezőgazdasági ifjúság és a szak­emberek nagyobb műveltsége. Most folyik' a toborzás a mezőgaz­dasági tanoncviszonyba és a mező­gazdasági szakintézetekbe. Az eredmények a tavalyinál vala­mivel jobbak, de a tervszámot egyet­len kerület sem teljesiti, pedig nem­sokára bezárják az általános iskolák kapuit. Különösen azoknak a diákok­nak a szülei segíthetnek, akiknek a gyermekeiről, illetve elhelyezésükről még nem történt döntés. Hiszen a mezőgazdaság az érdeklődés előteré­ben van, fényes jövő előtt áll, egyre több géppel rendelkezik, ami viszont nagyobb tudást, művelt ifjúságot igényel. Éppen ezért szükséges a mezőgazdaság jövő dolgozói számára, hogy szakintézeteket látogassanak. A közeljövőben a mezőgazdaságban is csak az iskolázott, tanult ember állja meg a helyét és a mezőgazda­sági középiskolán is csak az folytat­hat a jövőben tanulmányt, aki leg­alább egy évi mezőgazdasági tanonc­iskolát, szakintézetet látogatott. Ismerve a közeljövő hatalmas fel­adatait talán nem árt az á figyelmez­tetésünk, hogy a fiatal, müveit dol­gozók utánpótlásáról való gondos­kodás a mezőgazdasági üzemek első­rendű érdeke, erkölcsi kötelessége. Itt csak célirányos, tervezett tobor­zás segíthet. Évről évre jóelőre gon­doskodni kell a szükséges mezőgaz­dasági tanoncokról, mert ha nem frissítjük fel a mezőgazdasági dolgo­zók ritkuló sorait fiatalokkal, az amúgy is kedvezőtlen átlagos élet­kor tovább emelkednék. Szomorú tény, hogy a mezőgazdaságban több az 55 évesnél idősebb személy, mint a 25 évesnél fiatalabb, A fiatalok tervszerű toborzása megéri a vele járó fáradságot. A Földművelésügyi Minisztériumtól szerzett információink alapján közöl­hetjük, hogy az idei tervszámot Szlovákiában csupán a košicei és a Spišská Nová Ves-1 járások teljesí­tették. Véleményünk szerint ez a jó és rendszeres meggyőző munka ered­ménye. Miért ne érhetnének el ilyen szép eredményeket a többi járások­ban is? A bevált jó tapasztalatok mindenütt alkalmazhatók. Főbenjáró bűn lenne, ha az újonnan berende­zett mezőgazdasági szakintézetek tantermei, Iskolapadjai — ha csak részben is — üresen maradnának. SZILY IMRE Handlovai jegyzetek Véletlen találkozás Vonatunk magabiztosan, erőteljes zakatolással robog a szűk völgyben. Kétoldalt síirülombú erdők, fehéren virágzó kökénybokrok, üdezöld ré­tek váltakoznak. — Tavasz — álla­pítjuk meg egyszerűen, minden lírai jelző nélkül s elfelejtünk sóhajtani, mivel a következő párbeszédet hall­juk: — ...mégis, mi volt az oka? — Teljesen kézzelfogható okok: agyagos talaj, amely lejtős, mere­dek kőrétegen feküdt és az esővíz. Az agyag átázott és ... elcsúszott. — A lakók? — Idejében elköltöztették őket. A kormány intézkedésére mindenki azonnal lakást kapott. Egyébként a károk helyreállítására és az új be­ruházásokra az állam 100 millió ko­ronát fordít. A kérdező fiatal — talán 16 éves — szőke fiú, a bányásztanoncok egyenruháját viseli. A kocsiban több ilyen fiatalt látni. Csehül beszélnek. A válaszolgató középkorú ember, dús szemöldökű, rövidrenyírt hajú. Ha nem beszél, ajkát összeszorítja s ez kemény, határozott kifejezést ad arcának. Nem nehéz benne felis­merni a bányászt. Mozdulatai lendü­letesek és súlyosak, mintha még itt a vonatban is a szénnel csatázna. A beszéd másra terelődik. Ivanic bácsi arról beszél a fiataloknak, akik -, mint megtudtuk — tanulmányi kirándulásra jönnek Handlovára, hogy a legjobbkor érkeznek: a Nagy­Bánya épp a napokban hozta be a lemaradást, s most már rendszere­sen túlteljesíti tervét. A fiúk érdeklődéssel hallgatják, majd egyikük megkérdi: — Ivanic elvtárs melyik bánya­részlegen dolgozik ? — Az Északi-üzemben. — Ott milyenek az eredmények? — Nem a legrosszabbak. Az év eleje óta több mint 4500 tonna sze­net termeltünk terven felül. „... további munkájához sok sikert" Krajčírik elvtárs szívesen emlék­szik ezekre a szavakra. Nemrégen hangzottak el Prágában, s hozzá: Krajčírik Alexanderhez szóltak. An­tonín Novotný köztársasági elnök szavai ezek s akkor hangzottak el, amikor az 1524—25. számú handlovai munkához való viszonya: csupán eszerint különbözteti meg munkatár­sait. Gazdag munkatapasztalatait, szívesen adja át a fiatalabb bányá­szoknak. Egyike volt a Gaganová­mozgalom megindítóinak a handlovai Nagy-Bányában. Gyűlöli a hiányos­ságokat s nem ismeri el létjogo­sultságukat. Jelenleg a Déli-Bányaüzemben dol­gozik, innen javasolták öt a magas kitüntetésre. A város Nagyon sok az új ház és a virág. A házak modernek, falaik rózsaszí­nűek, sárgásbarnák, ablakaik tágak, erkélyeiken nyugágyakban pihenő, szabadnapos bányászok, a virágok — nefelejcsek, árvácskák — a város főterén pompáznak leginkább, minta­szerű parkban, ösvényeket szegélyez­ve, illattal bódítva a padokon süt­kérező nénikéket s a fiatal párocs­kákat. A virágos, bokros park mellett áll a pósta, ahol ma rendkívül nagy a forgalom. Benézünk. Két ablak előtt, hosszú sorban várakoznak az embe­rek. Az egyik ablaknál a Sportka­szelvényeket veszik át, a másik fölött ez a felirat áll: „Takarékpénztár". Ma fizetés volt. Szabó Gyula, régi isme­rősünk éppen az ablakhoz ért. Ezer­négyszáz koronát számol le a pénz* tárosnő kezébe, aki mosolyogva jegy­zi be a kis piros könyvecskébe s csak ennyit mond: — Tehát még kétszer jön Szabó elvtárs s meglesz a Spartak. — No ne mondja', jlyen jól áU lünk? — tréfálkozik ismerősünk. Aztán remélem megkocsikáztat.. J — Ha a férje megengedi, — miért ne? Sokáig azonban nem lehetett dis­kurálni, mert Szabó elvtárs mögött még sokan várnak. Körülbelül fél óráig állunk a postán, s addig hu­szonheten járultak a második ablak­hoz. — Ez mindennap így megy? — ér* deklödünk a mosolygó fiatalasszony nál. — No, nem... Ma azonban fi­zetés volt. Fizetés és elólegosztás után körülbelül ilyen a helyzet... Kint a téren azzal fordulunk Sza­bó elvtárshoz, nem sajnálja-e a régi lakást, hiszen ö Ó-Handlován lakott, s a földcsuszamlás következtében neki is ki kellett költöznie egykori b&nyászcsoport legjobb dolgozója^ otthonából. A válasz rövid és velős. megkapta a Munkaérdemrendet. Krajčírik elvtárs 1946 óta dolgo­zik a handlovai Nagy-Bányában. A Keleti-Bányaüzemben kezdett dol­gozni, előbb mint vájár, később mint kombájnkezelö. Valamennyi mwika­helyén kiváló eredményeket ért el, amiért később csoportvezetői tiszt­séggel bízták meg. Munkacsoportjá­nak dolgozói szeretik öt, mert so-­hasem tesz kivételt senkivel, egyet­len mércéje a bányászok munkája, — Általában normális embernek ismernek. S hogy esetleg meg ne sértődjünk a kurta válasz miatt, hozzáfűzi: — Hiszen kétszobás lakást kap' tunk itt Oj-Handlován... Nézzék, mennyi itt a virág, már csak kü­lönb hely, mint a régi volt. Való* ságos virágváros. S körülnéz büszkén, mosolyogva. ZSÉLYl NAGY LAJOS Indokolt normák az építészetben iifiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiitiiiiii^ininiiiiiiituiiiiiiiuiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiHiiiiiiiiiifiiiiiiiiii meglévő teljesítménynormák elma­radnak a technika és a munkaszer­vezés mögött, akkor megteremtik a vállalati normákat. AZOK A VÁLLALATOK, melyek az valóban csak irányelveknek tekint- irányelvek alapján valamilyen okból hetők, hogy ezek alapján a különbö- nem tudják megvalósítani a bér­ző körülmények között dolgozó vál- rendszer átépítését, forduljanak az lalatok kidolgozhassák a műszakilag Építőipari Normázási Intézethez se­indokolt normákat. Ezek kidolgozá- gítségért. Ezekben az esetekben az sánál a vállalatoknak természetesen intézet a helyszínre küldi dolgozó­figyelembe kell venniük valamennyi jót, aki irányítja a munkákat. A bá­műszaki-szervezési feltételt, melyek dogos, asztalos, lakatos, villanysze­az adott gazdasági egységnél fenn- r eiő és parkettázó munkákkal kap­állnak. csolatban az intézet Bratislava, Ko­Ha a vállalat úgy határoz, hogy íárská 2 sz. alatti munkahelyéhez, felhasználja a teljesítménynormák- más esetekben az intézet Praha ra kiadott irányelveket, olyan fel- uj Legerová 72 sz. alatti hivatalához tételeket kell teremtenie, hogy meg- kell fordulni. feleljenek az ott feltüntetett tech- Hogy az ellenséges propagandá­nológiai folyamatoknak, munkaszer- nak nincs igaza, amikor azt állít­vezésnek és a gyártmányok minő- j a. hogy a munkásbérrendszerrel ségének. Ha e feltételek fennállnak, csökken a dolgozók keresete, mu­az iránynormák is alkalmazhatók a tatja az is, hogy azokon a munka­vállalatban, mint a műszakilag indo- helyeken, ahol már bevezették a .\Z ELMÜLT HETEK folyamán köztársaságunk valamennyi kerületé­ben megtartották az építőipar veze­tő gazdasági dolgozóinak és szak­szervezeti funkcionáriusainak aktí­váját. Ezeken az értekezleteken épí­tőiparunk dolgozói arról tárgyaltak, hogyan biztosítható az építőipari mi­niszter rendeletének teljesítése. A miniszter rendelkezése tájékoz­tatja e fontos iparágunk dolgozóit, a vezető gazdasági dolgozóknak pe­dig feladatul tűzi ki, hogy a szak­szervezetekkel együtt azonnal lás­sanak hozzá egy elsőrendű fontos­ságú politikai feladatnak — a mun­kásbérek átépítésének megoldásá­hoz. A párt XI. kongresszusa ezt va­lamennyi termelő ipari ágazat fel­adatává tette, így természetes, hogy az épületszerelési iparra is vonatko­zik ez. A kerületi aktívákon résztvevő dolgozók hozzászólásaikban főleg a bérrendszer átépítésének időpont­ját és az ezt előkészítő munkák problémáit érintették. Több hozzá­szólás hangzott el a vállalati kéz­műipari teljesítménynormák, s a be­fejező és komplettizáló munkák nor­máival kapcsolatban, melyeket min­den vállalatnak önállóan kell kidol­goznia az Építőipari Normázási In­tézet által kiadott irányelvek alap­ján. Ezeket az irányelveket az utób­bi hetekben valamennyi építészeti vállalat megkapta. Annak ellenére, hogy ezeken az értekezleteken az elvi kérdéseket megoldották, hasznos lépés lesz, ha a központi szervek a kérdéssel kap­csolatos problémákat megismertetik a gazdasági és szakszervezeti funk­cionáriusokkal, de főleg magukkal a munkásokkal. Az aktívák sok résztvevője pél­dául azt kérdezte; az Építészeti Mi­nisztérium a komplettizáló és befe­jező munkák normáit miért nem ad­ja ki oly módon, hogy azok érvé­nyesek legyenek az egész ország­ban. Ezek alapján aztán a bérátépí­tést az épületszerelési munkálatok egész vonalán egyenlő módon lehet­ne megvalósítani. E helyett a mi­nisztérium csak irányelveket adott ki, melyek szerint minden egyes vállalat külön-külön kidolgozza a normákat. AZ ÉPÍTÉSZETI MINISZTÉRIUM ál­tal kiadott teljesítménynormák ki­dolgozói abból indultak ki, hogy a vállalatok között nagyok az eltéré­sek, melyek a normák teljesítésének eltérő voltában látszanak meg. Pél­dául: a brnói Magasépítészeti Vál­lalatban a bádogos munkákat 171 százalékra, a mázoló munkákat 160 százalékra, a parkett-munkákat pe­dig 174 százalékra teljesítik. A bra­tislavai Magasépítészeti Vállalatnál ezzel szemben a bádogos munkákat 191 százalékra, a mázoló munkákat 232 százalékra, a parkettázó munká­kat pedig 183 százalékra teljesítik. Ehhez hasonló eltérések vannak az egyes szakmáknál a köztársaság va­lamennyi vállalatában. Ezek a kü­lönbségek főképp az eddigi teljesít­ménynormák helytelen alkalmazásá­ból keletkeznek. A vállalatok több­sége még mindig nem tartja be a technológiai folyamatokat. Egyes vállalatoknál különböző a műszaki felkészültség, különböző a munka­szervezés és munkaerkölcs — ezek mind fontos tényezők, melyek be­folyásolják a normák teljesítését. Ez kolt normák, melyek 100—115 szá zalékig teljesíthetők. Tehát főleg a vállalatoktól s az összes dolgozók­tól függ majd, melyik lehetőséget választják az irányelvekben feltün­tetettek közül, hogy biztosítsák a munkásbérek átépítését, nemcsak nem csökkent,, hanem a legtöbb esetben növekedett a munkások keresete. A munkásbérrendszer át­építése összhangban van a munkás­osztály érdekeivel. Tény, hogy né­az oka tehát annak, hogy a normák kidolgozására szolgáló irányelvek értékelés alapján úgy látják, hogy a haladóbb munkamódszereket, a ma- mely esetben egyesek vagy egyes gasabb munkatermelékenységet sily munkáscsoportok a bérrendezés módon az igazságosabb jutalmazást után valamennyivel kevesebbet ke­i s' resnek. Meg kell azonban jegyez­A munkabérek átépítésében az nünk, hogy ezek az egyének vagy épületszerelési tevékenység szaka- csoportok v jogtalanul, indokolatla­szán is az a legfontosabb feladat, nul sokat kerestek. Ezzel ellentét­liogy a teljesítménynormákat oly- ben a dolgozók többségének megnö­képpen állapítsák meg, ami az át- vekedett a keresete. A munkásbér­építés követelményeinek a legjobban rendszer átszervezésének legfonto­megfelel. sabb feladata a béralap igazságos Ezt a legmegfelelőbben úgy lehet elosztása. Rendkívül fontos ténye­elérni, ha az átépítéssel megbízott z ö ezeknél az előkészítő munkála­dolgozók összehasonlítják a már el- toknál a munkabérek átépítése he­végzett munkák termelési-kalkulá- lyességének és fontosságának meg­cióit áz 1961. évre szóló irányelvek- magyarázása, kel és a valóságban ledolgozott Idő- Ondrej Brázdovič, vei. Ha a vállalatok az ökonómiai az Építőipari Normázási Intézet dolgozója. ÜJ SZÓ 5 * 1961. május 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom