Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-20 / 139. szám, szombat

Értelmiségi a párt szolgálatában Dr. Balogh-Dénes Árpád elvtárs Sgen csendes és szerény ember, pgyenes, nyílt jelleme révén sokan ismerik és megbecsülik. Ma 59 esztendős, de most i' fiatalos lankadal fan nittel és ak^ raterővel végzi a pártmunkát, előadásokat tart a fiatal nemzedéknek és fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a felnövekvő ifjúságba a marxista ideológiát oltsa. Őt a marxizmus varázsereje már mint ifjút kerítette hatalmába. Egyetemi hallgató volt 1927-ben, amikor a pártba lépett, azóta szakadatlanul a párt célkitűzéseinek a megvalósításáért harcol. Amikor most, a párt megalapításának 40. évfordulója alkalmából évtizedes párttevékenysége felől érdeklődünk, derűsen és megszokott szerénységével azt válaszolja, hogy munkája beleolvadt abba a kollektív tevékenységbe, amelyet a párt irányított. Ha szükség volt, röplapokkal látta el az üzemeket, a kaszárnyákat, előadásokat tartott a munkásoknak és egyéb szervező munkát végzett. Persze mindez távolról sem volt könnyű feladat, mert hiszen a detektívek árgus szemekkel figyelték a „kommunista-gyanús elemeket". A régi emlékek felelevenítése során Balogh-Dénes elvtársnak eszébe jut egy levicei május elseje. Rég volt, 1930-ban vagy 31-ben lehetett, de arra határozottan emlékszik, hogy a párt az egységfront megerősítése céljából fontos feladatnak tartotta, hogy közös frontba tömörítse a különböző nemzetiségű dolgozókat. Ebben a szellemben kellett Levicén megtartani május elsején az ünnepi beszédet. Szép, napsütéses május elseje volt, a téren nagy tömeg gyűlt egybe. Várták, lestek a kommunista szónok szavait. A nagy csend és figyelem közepette Balogh-Dénes elvtárs ünnepi beszédében felhívta a magyar dolgozók figyelmét arra, hogy érdekük a cseh és szlovák munkásság érdekével azonos, ezért fontos, hogv a cseh és szlovák dolgozókban lássák igazi testvéreiket, harcos társaikat, nem pedig a magyar urakban, akik összepaktáltak a cseh és szlovák burzsoáziával, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül kizsákmányolják a dolgozó népet. A továbbiak során felszólította a dolgozókat, ha egy esetleges háború idején újra fegyvert kapnak a kezükbe, jól fontolják meg, kik ellen fordítsák. Soha. semmi körülmények között a cseh vagy a szlovák dolgozók ellen, hanem mindig a kizsákmányolók ellen. A hallgatóság viharos tapssal adott kifejezést tetszésének, ugyanakkor azonban a rendőrség kiküldötte feljegyezte a mondottakat és ennek alapján lázítás címén bűnvádi eljárást indítottak ellene. 1931-ben el is ítélték és 1932-ben, közvetlenül nősülése után, a komáromi fogházban kellett letöltenie büntetését. A fogház természetesen egyetlen pillanatra sem vette el a kedvét a további munkától. — Nagyon jól emlékszem — mondotta —, hogy a fogházbüntetés letöltése után, mint exponált börtönviselt kommunistát senki sem akart alkalmazni. Állás nélkül maradtam és így saját bőrömön is megéreztem a munkanélküliség átkát, amit egyébként nagyon jól ismertem munkásbarátaim révén, akikkel párttevékenységem során állandó összeköttetésben voltam. Mégis más az, ha az ember maga is belekerül^bba a megalázó helyzetbe, amit a burzsoázia szánt azoknak, akiket meg akart taposni. A mai nemzedék azt a súlyos gondot, ami a munkanélküliséggel együtt jár, fel sem foghatja ... — Álláshoz azután úgy jutottam, — folytatta - hogy hosszú ideig napszámos bérért, napi 10 — 11 órai munkaidő mellett, igényes szellemi munkát kellett végeznem. Mint nős ember 60Ö koronát kerestem havonta. Beszélgetésünk folyamán kiderült az is, hogy ő volt az, akit a párt „Az Üt" című folyóirat megjelenésének a szervezésével bízott meg. Ez sem volt könnyű feladat, mert az anyagi feltételek nem voltak meg hozzá, a nyomda viszont hitelbe nem vállalta a nyomást. Minden szám megjelenéséért külön-külön kellett harcolni. A párttal rokonszenvező értelmiségiektől és munkásoktól kellett összegyűjteni a szükséges költséget. A szlovák haladó értelmiség is mind anyagi, mind erkölcsi segítségével hozzá járult Az Üt megjelenéséhez. — Pártunknak akkoriban — mondotta — a legnagyobb eredménye az volt, hogy a különböző nemzetiségű dolgozók között megbonthatatlan egységet sikerült teremtenie. Később is, amikor Németországban uralomra került a fasizmus, a párt komoly sikereket ért el az antifasiszta egységfront megteremtésében és köztudomású, hogy a várt eredmény csak a burzsoázia árulása miatt maradt el. A burzsoázia szőröstül-bőröstül a fasizmusnak szolgáltatta ki az országot. És akkor következett a párt iegnehezebb időszaka. Teljes illegalitásban kellett harcolnia a fasizmus ellen. Balogh-Dénes elvtárs, az úgynevezett Szlovák Állam idején többször fogházba került, de mihelyt kiszabadult, újra munkához látott és folytatta illegális párttevékenységét. A német megszállás idején, amikor kikiáltották a Szlovák Nemzeti Fel-, kelést, a Ján Žižkáról elnevezett partizándandárhoz csatlakozott. Részt vett a fegyveres harcokban, a dandár által megszállt területen társaival együtt szervezte a pártot, és ugyanakkor a Vestník nevű sokszorosított közlönyt szerkesztette, amely katonai és politikai híreket közölt s kitartásra, harcra buzdította a partizándandár tagjait. Partizán harcai során a legszebb élménye a testvéri öszszetartozás volt, amely a cseh, szlovák és más nemzetiségű partizánok között megnyilvánult. Testvérként éltek együtt és úgyis harcoltak a fasizmus, a közös ellenség ellen. A szovjet hadsereg általi felszabadulás után — mondja — megkezdődött egy új, örvendetes korszak, a nép uralmának a korszaka. A párt jubilális évfordulója alkalmából örömmel tekintek vissza az elmúlt évtizedek súlyos harcaira és örömmel állapíthatom meg, hogy a párt, a kommunisták harcainak a gyümölcsét most egész népünk élvezheti. Noha sok üldöztetéssel kellett megküzdenünk a múltban, sohasem merült fel bennem kétely. .. mindig hittem abban, hogy végül győz a párt, az igazság. Ama szerencsések közé tartozom, akik a győzelmet megélték. A nagy ünnep alkalmából kegyelettel emlékezem meg azokról a kommunista harcostársakról, akik életüket áldozták fel és nem élhették meg az igazságos ügy győzelmét. A SZABÖ BÉLA iiiimimiiiiimiiiiiiiiiinmiimiiHtmiiii A. Pepich: Tűzijáték (fametszet) HÍREK A ZENEI VILÁGBÓL Kevés ország van, ahol a zenei élet olyan színvonalon lenne, mint nálunk. A prágai Zenefesztiválon kívül számos vidéki városban rendeznek tavaszi és nyári zenei ünnepségeket és fesztiválokat, amelyeken neves külföldi és hazai művészek lépnek fel. Idén ezek az ünnepségek pártunk megalapításának negyvenedik évfordulója jegyében folynak le. A zenekedvelő közönség České Budéjovicén, Plzeňben, Hradec Královén, Ostraván, Brnóban, Bratislavában, Banská Bystricán, Košicén, Prešovban, Liberecben, Jihlaván, Pardubicén, Trencianské Teplicén, Trnaván, Nitrán, Žilinán, Martinban, Ružomberokban és más városokban a klasszikus és modern mesterek müveit kiváló művészek tolmácsolásában hallja meg. * * * Rendkívüli zenei esemény a Szovjetunió 120 tagú állami szimfonikus zenekarának csehszlovákiai turnéja. Május 26-án érkeznek és a Prágai Tavaszon való kétszeri szereplésen kívül az ország 14 városában a zenei fesztiválok keretében tizenhét hangversenyt tartanak. Vendégszereplésüket Trencianské Teplicén fejezik be, ahonnan néhány napi pihenés után június 22-én Bécsbe utaznak. A zenekart Konsztantyin Ivánov és Gennadij Rozsgyesztvenszkij vezénylik. Szó van róla, hogy Ivánov a Szlovák Filharmóniával Bratislavában Beethoven IX. szimfóniáját is előadja. * * * A Cseh Filharmónia a párt dicső évfordulója tiszteletére nagyszabású szlovákiai körútra készül. A szlovákiai közönségnek alkalma lesz e kiváló, külföldön is óriási sikereket arató zenekar művészetében gyönyörködni. A zenekart Karel Ančerl, Karel Šejna és Ladislav Slovák vezénylik. Június 7-én Košicén, 8-án Prešovon, 9-én Banská Bystricán, 12-én Žilinán, 13-án Teplicén, 14-én Nitrán, 15, 16-án Bratislavában és 17-én Piešťanybaji lépnek fel. A repertoáron a klasszikus zene mellett jelenkori cseh és szlovák szerzők müvei szerepelnek. * * * A csehszlovák művészek nevének igen jó csengése van külföldön s nincs az évnek olyan szaka, hogy jó néhányan ne szerepelnének a világ különböző városainak hangversenypódiumain. A Szlovák Filharmónia például éppen olaszországi körúton van. A cseh nonett a napokban utazott kilenchetes latin-amerikai turnére. Negyven hangversenyt tartanak Brazíliában. Uruguayban, Argentínában, Chilében, Perubanj Ecuadorban, Columbiában, Mexikó* ban. Kubában és Venezuelában. A Vlach vonósnégyes, amely az utolsó öt esztendőben külföldön 560 hangversenyen lépett föí, nemrégen érkezett vissza Dániából. Még az idén Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban és Svájcban fognak hangversenyezni. Karel Ančerl, a Cseh Filharmónia főkarmestere háromhónapos ausztráliai és új-zélandi meghívásnak tesz eleget. Harminc hangversenyen Dvorak, Janáček, Smetana, Martinu, Sosztakovics, Pnvkofjev és más nagy zeneszerzők müveit fogja vezényelni. Május folyamán Jakubek, Havlák, Dvoráková, Haken operaénekesek, Smetáček, Neumann, Nohejl karmesterek, a Smetana és Janáček vonósnégyes, Miloš Sádlo csellista, Stanislav Knor, Eva Bernáthová zongoraművészek, Josef Suk hegedűművész játszanak külföldi hallgatóság előtt. ÜNNEPELTEK A petržalkai Kilencéves Magyar Középiskola diákjai ünnepséget rendeztek pártunk megalapításának 40. évfordulója alkalmából. Szép példáját adták annak, miként lehet a hirdetett nemes eszméket és elgondolásokat az életben is megvalósítani. Nemcsak előadásuk volt a szereplök korához mérten magas színvonalú, de hitet tettek a város és falu közötti barátság mellett is. Ellátogattak egy ^csallóközi faluba. Orechová Potôňba. ahol meleg baráti viszony alakult ki a két iskola diákjai között. A potôňi diákok, a barátság jegyében az ősz folyamán viszonozzák a látogatást. Az ünnepi előadást és a szép diáktalálkozót, élénk előkészületek előzték meg. A pionír-jelöltek,' az avatásra váró szikrácskák, a Kodály Zoltán énekkar és a táncegyüttes naponta gyakorolt, hogy minél jobb előadás keretében mutassák be felkészültségüket. A Matador klubtermét csaknem teljesen megtöltő közönség előtt szépen megállták helyüket a petržalkai iskola növendékei. A sikerben nagy része volt Makky Jánosné és Balay Vera tanítónőknek, de a tantestület többi tagja is eredményes munkát végzett. R. T. VÉDETTNEK NYILVÁNÍTOTTAK államtanácsrendelettel a Kínai Népköztársaság ban ISO történelmi, tudományos és művészeti szempontból kiemelkedően fontos helyet, illetve műemléket. HAVANNÁBAN BEFEJEZŐDÖTT A CSEHSZLOVÁK FILMHÉT. Nagy sikerrel vetítették a „Rómeó, Júlia és a sötétség" című csehszlovák filmet. A filmhét végén az összes havannai mozikban lesz áh lították a belépőjegyek árát. A dél-szlovákiai mezőgazdasági munkások harcai A mezőgazdasági munkásoknak nagyon jelentős szerepük volt a munkásosztály harcaiban, mely harcokat helyzetének megjavításáért és végső felszabadulásáért vivott a kizsákmányolók ellen. Csehszlovákia Kommunista Pártja helyesen fogta fel a mezőgazdasági munkások harcának szükségét és lehetőségeit, s ezért a párt vezetésével a mezőgazdasági munkások a szlovákiai, sőt a csehszlovákiai proletariátus egyik legforradalmibb csapatát képezték. A kapitalizmusban a mezőgazdasági munkások a dolgozók legjobban kizsákmányolt és elnyomott rétege volt. Gyakran 16. sőt még több órát kellett naponta dolgozniuk. Bár a törvény formálisan ragaszkodott a 8 órás munkaidőhöz, és büntetéssel fenyegette a munkaidő meghosszabbító munkaadókat, mégsem fordult elő olyan eset, hogy a hivatalok megbüntették volna a nagybirtokost, mert arra kényszerítette a munkásokat, hogy napi 8 óránál többet dolgozzanak. Persze a mezőgazdasági munkások megértették, hogy létük érdekében néha napi 8 óránál többet is kell dolgozniuk, viszont elvárták, hogy igazságosan díjazzák munkájukat. Ez azonban nem történt me'g. A tőkés Csehszlovák Köztársaságban egy béres havi összbére 60—70 korona volt, az idénymunkás pedig — ha egész hónapban volt munkája —, havi 250 — 300 koronát keresett. A burzsoá közgazdászok számításai szerint egy átlag bérescsaládnak a járandóságán kívül létfenntartási cikkekre (péfdául cukorra, sóra, ecetre, szappanra, cikóriára, margarinra, esetleg húsra stb.) havonta legalább 95-100 koronát k.llett kiA kosutyi sortűz 30. évfordulójára adnia. Persze ebbe még nincs beszámítva a ruha, cipő és egyéb kiadások. A mezőgazdasági idénymunkások is így tengődtek, és talán még rosszabb volt az életük. A nagybirtokon töltött hónapok alatt egy emberpár (rendszerint férj és feleség) körülbelül 1500-2000 koronát keresett. A keresetéből azonban az év hosszabb részében, — amikor az idénymunkásnak nem volt munkája, — kellett eltartani a családot. Az idénymunkások ezért még nagyobb félelemmel várták a közeledő telet, mint a béresek, akiknek keresete egyes hónapokban kisebb volt, de állandó. A hosszú munkaidőn, alacsony béren kívül még a rossz lakás iš gyötörte életüket. A kicsi, nedves, rosszul szellőzött béreslakásokban gyakran tíztagú család lakott egy helyiségben. A mezőgazdasági idénymunkások, akik Észak- és Közép-Szlovákia hegyvidékeiről jártak munkába Dél-Szlovákiába, akiokban laktak, amelyeket télire a juhok és a növedékmarhák elszállásolására használtak. Még azt a magától érthetődö elvet sem tartották be, hogy külön lakjanak férfiak és külön a nők és minden munkásnak legyen saját szalmazsákja és pokróca. Tisztálkodási berendezésekről pedig szó sem lehetett. A mezőgazdasági proletariátus kizsákmányolásának és életének említett szembetűnő jelenségein kívül még egyéb tényezők is közrejátszottak a mezőgazdasági munkások életében. A mezőgazdasági munkás keresete nem érte el a létminimumot. Ha ruhát vagy cipőt vett télire (persze a legolcsóbbat), mindjárt megsínylette a kosztján. Ezért a mezőgazdasági munkások körében nagyon elterjedtek a rosszul tápláltság következtében fellépő betegségek. A legtöbb tüdőbajos Dél-Szlovákia legtermékenyebb járásaiban halt meg. A mezőgazdasági munkások gyermekei télen azért nem jártak iskolába, mert nem volt ruhájuk és cipőjük, tavasszal pedig azért nem, mert dolgozó szüleik távollétében kisebb testvéreiket kellett őrizniök, vagy könnyebb munkát végeztek a nagybirtokon, tehát bérért dolgoztak. Ez volt az oka a kapitalizmus szomorú örökségének,a nagyfokú írástudatlanságnak Dél-Szlovákiában. A kapitalista Csehszlovák Köztársaság egyenlőtlen tőkés fejlődése következtében Szlovákia elmaradt agrárország lett. Ez a tény a szlovákiai lakosság foglalkozásának jellegére is rányomta bélyegét. A tőkés Csehszlovákia idején Szlovákiában körülbelül 4800 ötven hektáron felüli nagybirtok volt, ebből csak a volt bratislavai és nitrai kerület területén, tehát Dél-Szlovákiában mintegy 3000 nagybirtok. Ez azt jelentette, hogy Dél-Szlovákia lakosságának több mint a fele mezőgazdasági munkás volt. A mezőgazdasági munkások népességük folytán nagyon jelentős politikai erőt képviseltek, melyet az egyes politikai pártok és csoportok a tőkés köztársaság fennállásának egész ideje alatt meg akartak maguknak nyerni. A mezőgazdasági munkások megnyeréséért versengtek az agrárpártiak, az Esterházy gróf vezette magyar irredenták, a szociáldemokraták és a l'udákok. Ezek a burzsoá pártok lapjaikban gyakran sopánkodtak a mezőgazdasági munkások nehéz és nyomorúságos életén és ahányan voltak más-más receptet adtak nehéz életük enyhítésére. E pártok közös jellemzője az volt, hogy a mezőgazdasági munkások nyomoráért és elnyomatásáért mindenkit vádoltak, csak éppen a tőkés rendszert nem. A mezőgazdasági munkások túlnyomó többsége azonban nem hagyta magát félrevezetni a burzsoá politikusok szép szavaitól. Mindjárt a tőkés Csehszlovák Köztársaság megalakulása után 1918-ban a proletariátus első soraiban álltak, amikor a köztársaság jellegéért folyt a harc. 1920-ban betelt a pohár, a mezőgazdasági dolgozók megelégelték a jobboldali szociáldemokrata vezetők ígéreteit, hogy „megfelelő feltételek között szétparcellázzák a földet" és a trnavai, hlohoveci, nitrai, vráblei, šaľai. Nové Zámky-i, galántai, komárnói stb. járás számos nagybirtokán a munkások kezükbe vették a nagybirtokok irányítását. Csehszlovákiában akkor még nem volt lenini forradalmi párt, mely felkarolta, egyesítette és irányította volna a mezőgazdasági munkások mozgalmát, ezért küzdelmeik vereséggel végződtek. Csehszlovákia Kommunista Pártja az ipari proletariátus természetes és fő szövetségeseit látta bennük a burzsoázia elleni harcában. A párt vezető funkcionáriusai, mint Steiner Gábor, Major István, František Kubač, Marek Čulen, Karol Bacílek Josef Valo, a mezőgazdasági munkások körében tevékenykedtek, szervezték és irányították küzdelmeiket a kizsákmányolók ellen. A kommunista sajtó mindenkor helyet adott a mezőgazdasági munkások problémáinak A CSKP képviselői gyakran felszólaltak a parlamentben és követelték a mezőgazdasági munkások nehéz életének enyhítését. A kommunista párt a polgári pártokkal szemben világosan és félre-; érthetetlenül megmagyarázta a mezőgazdasági munkásoknak, hogy nyomoruk és kizsákmányoltságuk gyökere a tőkés rendszerben van, hogy legnagvob ellenségük a nagybirtokos, függetlenül attól, milyen nemzetiségű, és ezért harcolniuk kell ellene napi szükségleteik megszerzéséért. A CSKP megalakulása után erősödtek a mezőgazdasági munkások osztályküzdelmei, fejlettebb szervezeti és politikai formát öltöttek. A dél-szlovákiai nagybirtokok mezőgazdasági munkásai minden évben sztrájkoltak. Sztrájkjaik egyre hareiasabbak, és tömegesebbek voltak. A mezőgazdasági munkások helyzetük megjavításáért, a béremelésért és a kollektív szerződések megkötéséért harcoltak, hogy megfosszák a nagybirtokost a bérek önkényes meghatározásának és leszállításának lehetőségétől. Nagyon gyakran kellett sztrájkolniuk a kollektív szerződések betartásáért, mivel a jegyzők és a járási főnökök nem léptek fel a kollektív szerződéseket megszegő nagybirtokosok ellen. Azzal párhur zamosan, ahogyan a CSKP megalakulása után megtisztult a régi s opportunista szociáldemokrata elemektől és megszilárdította kapcsolatát a tömegekkel, a mezőgazdasági munkások sztrájkjai is egyre harciasabbak lettek és egyre gyakrabban végződtek győzelemmel. A mezőgazdasáÜJ SZÖ '2 * 196

1. m

ái

us 26.