Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)
1961-05-20 / 139. szám, szombat
í Képzőművészeink és a párt 40. évfordulója Díjnyertes alkotások tárlata A CSKP negyven éves fennállásáról megemlékező lelkes ünneplésben képzőművészeink is tevékenyen szerepeltek. A Szlovák Nemzeti Tanács, a Képzőművészeti Alap és a Képzőművészek Szövetsége erre az alkalomra pályázatot írt ki a proletariátus forradalmi kUzďelme és a szocializmus építése fontos szakaszainak hatásos és minél teljesebb művészi ábrázolására. — A versenyben 481 művel résztvevő 150 alkotó a velük szemben támasztott igényeknek megfelelően arra törekedett, hogy a munkásosztálynak a nemzet életére való hatását közérthető művészi nyelven fejezze ki. Igyekeztek híven tükrözni az osztályharc különböző formáit, az összefogás és nemzetköziség kezdeti ösztönös megnyilvánulásait, később a párt irányítása alatt folytatott tudatos küzdelmet, valamint a felszabadulás után építő életünket, technikai és kulturális fejlődésünket. - Törekedtek az eszmei mondanivaló kidomborítására, a munkásosztálynak a mai társadalomban való irányító szerepe, kifogyhatatlan teremtő készsége helyes megvilágítására. — A bíráló bizottság magasra emelte a mércét s mindössze 23 művész munkáit díjazta, illetve jutalmazta. A Dosztojevszkij sori Művészházban a pártalapítás évfordulója előestéjén megnyílt tárlaton a díjnyertes alkotások mellett a verseny többi, igényesebb müveiből való válogatást is láthatjuk. . A legjobb eredményt szobrászaink érték el..A társadalmi haladás ügyét vállaló többnyire fiatal művészek munkái közösségben feloldódó eszmeiséget sugároztak. — Kompánek, kinek szobrai zömükben eddig is igazi népi valóságot fejeztek ki, most harcos kiállású, feszülő izmú brigádos lányt • formált, kinek tartása, sarlót markoló jobbja új világunk A „Prágai . javas* 1961." .harmadik hangversenyén a prágai Művészek Házában a Nemzetközi zenei versenyek kitüntetettjei léptek fel. Az est résztvevői — köztük dr. František Kahuda iskola- és kulturáüs ügyi miniszter — viharos tapssal kísérék a díjak és oklevelek ünnepélyes átadásának bevezető aktusát. Hat ország ifjú gordonkaművészét tüntettek ki. Képünkön Natalia Gutmanova szovjet művésznő a nemzetközi zenei verseny első díjának nyertese. szellemét hirdeti. — Kavecký érzékenyen fogalmazott, átszellemült arcú, rakétát magasra lendítő leányalakjai korunkra, az emberteremtette reális csodák korszakéra utalnak. — Korkoš a szocializmus hangján szól az összefogás erejéről, a közösségi szellem eredményeiről. Moťovský a szocializmus és kommunizmus három nemzedékét plasztikus formaér^ékkel, beszédes kifejezéssel állítja elénk. — Ksandr a fiatal kommunista törhetetlen akarását, a társadalom ügye iránt érzett határtalan önfeláldozást testesíti meg a Meg nem alázott c. alkotásában. A festészet mennyiségileg is a legszerényebben képviselt műfaj ezúttal. Kiemelkedik Simerová színes üvegablak terve (Egyesült erővel). — Bartošíková izmosodó, elmélyülő tehetségét tanúsítja a Munka dala sorozat Aratás c. képe, melyben élő valóságot teremt újra. — Gandlová kulturált temperáiban mutat vissza a múltra, s meggyőzően idézi egy áldatlan korszak jelenségeit. - Krajcová drámai felépítésű Vrábl'e-i sztrájkjában az eseményeket nemcsak tudomásul veszi, hanem állást foglal. — Polakovic sárga feketére hangolt finom temperái tiltakoznak, egyúttal mozgósítanak (A nyomor gyermekei). - Lehotský lázadó favágóit az együttérzés izgalma fűti. Grejner Sz. dinamikus pasztelljén (Szabadságot akarunk) a szenvedélyes néger testben nem az emberi mozdulatot, hanem a jogaiért visszaütésre kész erőt rögzíti. Történelmi "fordulópontok, új és fejlődő korok idején a grafika a legközvetlenebbül reagáló, legkifejezőbb képzőművészeti műfaj, mely legalkalmasabb a dialektikus összefüggések és ellentmondások ábrázolására. Ez jellemzi hazai grafikánkat, melyet itt elsősorban a humanista szemléletű V. Hložník magasrendű művészete képvisel a Csehszlovák Köztársaság alkotmányához készült linómetszeteivel. — Mellé sorakoznak Gergely Vera kőrajzai, melyek vonal és formaérzékenységgel szívettépö drámaisággal kárhozKovecký Tibor: Szputnyik tatják a múlt szociális igazságtalanságalt. Dúbravec néphagyományból táplálkozó fametszetei a mában gyökereznek, a munka és béke dicsőítői. — Lebiš, Kráľ, Visočán, Zapletal a harcos grafika jeles művelői. Altrichter az Oj utakban friss fogalmazással követi a dolgozók életét. — Weiner-Kráľ fekete-fehér lapjain avatott kézzel tesz hitet kommunista meggyőződése mellett. Ha a kiállítás anyagának szellemi tartalmát mérlegeljük, megállapíthatjuk, hogy majdnem teljes egészében fokozódó eszmei és politikai tisztánlátásról tanúskodik, s ezenkívül fegyelmezett formaadású. Azzal a meggyőződéssel hagyjuk el a tárlatot, hogy dialektikusan gondolkozó, marxista művészek munkáival találkoztunk, Bárkány Jenőné GYÜRE LAJOS MÁJUS ö, te lázas, forradalmas, piros május, te dús anya! Hoztál igét, mely hatalmas, erős fényét ránk ontja ma. És hitednek lángja lobban, már ott csillog a szemeken, a lépésben benne dobban, s feldalol, mint a szerelem. Rohan, mint a hegyipatak, megcsobbanva a köveken, újjá mosdat e zuhatag, és elsöpri mind, ami szenny. Dagad, mint a nekilendült izmos folyók fölös terhe, elárasztja forró testUnk, s viszi sorsunk új mederbe! Pártunk megalapításának 40. évfordulóját ünnepeltük országszerte. A nagy évfordulóra emlékeztek a dicső harcok személyes résztvevői, a nagy évfordulót köszöntötték a fiatalok és általában mindenki. Vasárnap, május 14-én virággal, tánccal, dallal, győzelemmel ünnepelt a nép. A nagy esemény évfordulójáról a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége sem feledkezett meg. Vasárnap legtöbb műsorszámuk a párt emlékét idézte. „A párttal tüzön-vízen át" címmel sugároztak műsort a Parnasszus irodalmi félóra során is. A Dénes György szerkesztette irodalmi összeállításban többek között Ivan Olbracht, Barsi Imre, Dömötör Teréz, Ozswald Árpád, Bábi Tibor és Nagy Olivér*.müve szerepelt. A szerzőktől a párt, a munkásmozgalom harcait, győzelmeit idéző verseket, elbeszélést, karcolatokat és regényrészletet mutattak be Hollós Anna, Szoldin Ilona, Nagy Jenő és Hostok István tolmácsolásában. A válogatás sikerült. Az előadott írások hitelesen ábrázolták az elmúlt évek eseményeit. A pálmát mégis Barsi Imre Emlékek tavasza című karcolatának ítélnénk. Olbracht regényrészletét kivéve ezen az íráson érződött legjobban, hogy belső kényszerből fakadt. Nem csoda ,hogy ennek az írásnak volt a legnagyobb figyelmet ébresztő ereje. Tetszett Dömötör Teréz elbeszélése, Ozswald Árpád karcolata és Bábi Tibor, valamint Nagy Olivér verse is. Némelyik írásban azonban elhalványult az írói szenvedély. Ez vonatkozik a szóvirágokkal teletűzdelt, álpatétikus összekötő szövegre is ... Kellenek a szép szavak, az őszinte hitből, mély meggyőződésből eredő lírai kifejezések. Semmi szükség azonban szólamszerü, tartalmatlan, frázisokra! (zsa) A bratislavai Hviezdoslav Színház drámai együttese a napokban bemutatta Ny. Pogonyin Harmadik patetikus cimű darabját J. Borodáf rendezésében. J. Herec egyik felvételén a V. I. Lenint játszó Ľ. Ozábalt és a húgát alakító M. Kristinovit, míg a másikon a sikerrel előadott mű egyik jelenetét láthatjuk. gi munkások azonban nemcsak gazdasági és szociális követeléseikért sztrájkoltak, hanem gyakran az intézők és a tisztviselők durva bánásmódja ellen, valamelyik társuk oktalan elbocsátása miatt, ami már az öntudatos osztályszolidaritás megnyilvánulása volt. Ezenkívül a mezőgazdasági munkások sztrájkjai politikai követelésekkel párosultak, mivel Szlovákiában érvényes volt az az 1907-es törvény, melynek alapján a nagybirtokos azonnal elbocsáthatta a sztrájkoló munkást. A sztrájkoló' mezőgazdasági munkások kikényszerítették a nagybirtokosoktól annak szavatolását, hogy a sztrájk után nem élnek törvényadta jogukkal. Bár a mezőgazdasági munkások Dél-Sžlovákia lakosságának többségét képezték, a sztrájk megszervezése mégsem volt könnyű feladat. A kommunista pártnak nemcsak az ellenséges nézetek ellen kellett küzdenie, melyeket a burzsoá propaganda terjesztett a mezőgazdasági munkások körében, hanem az objektív nehézségek ellen is. A mezőgazdasági munkások az egyes nagybirtokokon szétszóródva eltérő körülmények között éltek és dolgoztak, és ezért már a sztrájk előkészítésének eltitkolása érdekében is fontos volt, hogy váratlanul és egyszerre több helyen törjön kí a sztrájk, ami rendkívül megfeszített szervezőmunkát igényelt. Ezenkívül nem minden évszak és időjárás hatott kedvezőeri a sztrájk sikeres kimenetelére. A sztrájk kiélezése is nagy agitációs és meggyőző kampányt követelt, hogy a munkások megtagadják az állatok etetését és fejését. E munkák elvégzéséhez bizonyos szaktudás kellett és rendszerint éppen ez döntötte el a sztrájk sikerét. Viszont gyakran előfordult az is, hogy az állatok iránti szánalom erősebb volt a nagybirtokos iránti gyűlöletnél, ami viszont lehetővé tette, hogy a nagybirtokos továbbra is elutasítsa a mezőgazdasági munkások követeléseit. A sztrájkküzdelmek amelyeket a mezőgazdasági munkások az 19291933. évi gazdasági válság előtt folytattak, 1929 májusában érték el tetőpontjukat. Ebben a sztrájkban mintegy 25 ezer mezőgazdasági munkás vett részt. Az volt a fő követelésük, hogy bontsák fel a nagybirtokosok képviselői, valamint a burzsoá és a reformista szakszervezetek képviselői között megkötött kollektív szerződést. A mezőgazdasági munkások új kollektív szerződést követeltek, mely 25 százalékos béremelést, túlórafizetést, rendes lakást, rendesebb bánásmódot biztosított volna, megtiltotta volna a nők és a fiatalok nehéz munkával való megterhelését, biztosította volna az egyenlő munkáért egyenlő fizetés elvét, a fizetett szabadságot stb. A mezőgazdasági munkások e sztrájkban, mely a volt bratislavai és nitrai kerület összes déli járásaiban elterjedt, egységesen beálltak, de a jobboldali szociáldemokraták rendkívül fokozott sztrájktörő tevékenysége miatt elhúzódott a sztrájk és csak részleges sikerrel végződött. Nem sikerült elérni a fő követelés teljesülését: a régi rossz szerződés felbontását és új kollektív szerződés megkötését. Ennek ellenére a sztrájknak nagy politikai és mozgósító jelentősége volt. Leleplezte a jobboldali szociáldemokraták árulását és megmutatta, hogy a mezőgazdasági munkások csak a CSKP vezetésével egységes harcban tudják kivívni helyzetük javulását. E tapasztalatokat a mezőgazdasági munkások az 1929 — 33-as gazdasági válság idején és a további években használták fel, amikor a kizsákmányolók ellen vívott osztályktizdelmeikkei segítették kiépíteni az egységes népi antifasiszta frontot a Csehszlovák Köztársaság védelmére a hitleri fasizmus, a ľudák szeparatizmus és a magyar irredenták ellen. A hivatalok és az államapparátus a mezőgazdasági munkások forradalmi harcaiban mindig a nagybirtokosok mellett volt. Amikor a jobboldali szociáldemokratáknak, az agrároknak, a ludákoknak és a magyar irredentáknak antikommunista propagandájukkal nem sikerült közömbösíteni a CSKP befolyását a tömegek körében, csendőrszuronyokkal védelmezték a nagybirtokosok érdekeit. A csendörök 1920-ban Rumanován és Vráblén, 1922-ben Močonokon (most Sládeckovcén), 1928-ban Dolný Kereškýnben (most Dolné Krškanyban), lőttek a sztrájkoló mezőgazdasági munkásokra, 1931-ben pedig a galántai járásban az összegyűlt mezőgazdasági munkások közé iőttek. Csendőrterrorral akarták megfélemlíteni a mezőgazdasági munkásokat és megtörni forradalmi szellemüket, hogy így megkönnyítsék kizsákmányolásukat. A terror végül is szembefordult elindítóival, mert kinyitotta a dolgozó tömegek szemét, akik felismerték a tőkés rendszer rothadtságát, meggyőződtek róla, hogy a kapitalizmusnak pusztulnia kell, hogy a proletár emberhez méltó ^letet élhessen. .A harminc évvel ezelőtt KOšutyn lejátszódott események nemcsak a Csehszlovák Köztársaságban, határokon túl is nagy felháborodást keltettek. 1931 májusában a diószegi (most sládkovičovói) cukorgyár birtokain léptek sztrájkba a mezőgazdasági munkások béremelést követelve. Mivel' sztrájkjuk egységes volt, a cukorgyár igazgatósága kénytelen volt engedni és átlag néhány fillérrel emelte az órabéreket. A burzsoázia azonban nem adta fel könnyen a harcot, toporzékolt, mivel a diószegi cukorgyár mezőgazdasági munkásainak harci példamutatása a többi nagybirtokon is visszhangra talált. Ezért felkészült, hogy terrorral nyomja el a munkások forradalmi szellemét és megfélemlítse a többi nagybirtokok munkásait. Ürügyül az az összejövetel szolgált, melyet a kommunista párt 1931. május 25-re hívott össze Košutyba, és amelyen Major István, a sztrájk vezetője közölni akarta a sztrájk eredményeit a mezőgazdasági munkásokkal. A galántai járási hivatal engedélyezte ugyan a gyűlést, de röviddel a kezdete előtt visszavonta az engedélyt és erős csendőrkülönitményt küldött Košutyba a gyűlés szétkergetésére. Amikor a košutyi és a környékbeli mezőgazdasági munkások a gyűlés színhelyére siettek, csendőrkordon zárta el előlük az utat. A csendörök parancsnokuk vezényszavára tüzet nyitottak a védtelen munkásokra. Hármat agyonlőttek, sokat súlyosan megsebesítettek. A sebesültek pontos számát nem lehetett megállapítani, mivel a csendörök minden sebesültet üldöztek, ezért sokan titokban kezeltették magukat. Az egyes politikai pártok állásfoglalása a koSutyi vérengzéssel kapcsolatban megmutatta, milyen a viszonyuk a munkásosztályhoz és a dolgozó tömegekhez. A parlamentben megint csak a kommunisták szálltak síkra a mezőgazdasági munkások jogainak védelmében, míg a többi pártok képviselői a kommunistákra hárították a felelősséget a košutyi vérontásért és felszólították az államapparátust, hogy élesebben lépjen fel a CSKP-vel szemben. A jobboldali szociáldemokraták voltak a legpimaszabbak. Lapjuk, a Robotnické noviny közölte a košutyi összejövetel résztvevőinek nevét, hogy megkönynyítse a csendőrök munkáját. Ismét bebizonyosodott, kinek az oldalán áll az államapparátus, mivel a járási főnök és a csendőrök büntetés helyett kitüntetést kaptak, viszont a burzsoá igazságszolgáltatás Major István kommunista képviselőt 16 havi börtönre ítélte. Csehszlovákia Kommunista Pártja a proletariátus általános követelésein kívül a dél-szlovákiai dolgozó tömegek nemzetiségi jogaiért is harcolt. A kommunisták a CSKP VII. kongresszusán Bacílek elvtárs útján, továbbá a CSKP Banská Bystrica-i szlovákiai konferenciáján 1937 májusában „Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelésének tervében" a bérek színvonalának kiegyenlítésén és más gazdasági, szociális követeléseken kívül iskolák, kulturális intézmények építését, továbbá azt is követelték, hogy a magyar nemzetiségű lakosság anyanyelvét használhassa az iskolákban és hivatalokban. Ez is növelte a CSKP befolyását a dél-szlovákiai mezőgazdasági munkások körében. Ez abban is érezhető volt. hogy a délszlovákiai munkástömegek túlnyomó' többsége nem hódolt be a magyar irredentáknak, hanem az 1934-1938 években a cseh és szlovák proletariátus mellett síkra szállt a Csehszlovák Köztársaság egységééért és függetlenségéért. A szlovákiai mezőgazdasági munkások forradalmi küzdelmei szervesen hozzátartoztak a csehszlovák proletariátus osztályküzdelmeihez, s ma munkásmozgalmunk és a CSKP történelmének egyik legdicsőbb fejezetét képezik. Azt mutatják, hogy ma a proletariátus egykori legszegényebb és legelnyomottabb rétege — a mezőgazdasági munkások is szabadon élnek, nem kell aggódniuk jövőjükért, s hogy ez nem magától és nem könnyen valósult meg. Soi, szlovákiai mezőgazdasági munkás vére hullott azért, hogy a proletariátus felszabaduljon a kizsákmányolás alól. MILAN FILO Dj SZÖ 7 * 1961. május 25. )