Új Szó, 1961. május (14. évfolyam, 120-150.szám)

1961-05-19 / 138. szám, péntek

kulrŰRz* Moura Limpany zongoraestje Az idei Bratislavai Zenei Tavasz a Szlovák Filharmónia távollétében (Filharmóniánk csak e napokban tért vissza sikeres olaszországi hangversenykörútjáról) kissé vontatottan indul. A fesztivál ünnepélyes megnyitó estjét ezúttal a Nemzeti Színházban tartották meg, ahol Smetana Libuša című operája került bemutatásra. A hangverseny-sorozat egy szólóesttel vette kezdetét. Moura Limpany, angol zongoraművésznő hangversenyét hallottuk a Csehszlovák Rádió termében. Anglia nem sok kiemelkedő zongoraművészt adott a világnak, de Moura Limpany fellépése kétségtelenül bebizonyította, hogy a fiatal művésznő a nagyok közé tartozik. Egyénien összeállított, igényes műsorral lépett a közönség elé. A nyitó számot, Mozart C-dúr szonátáját (K. 330.) finoman kirajzolt és nemes színekkel árnyalt, de kissé túl visszafogott előadásban tolmácsolta. Játéka néha inkább Albion hűvös légkörét, mint Mozartot idézte. Az est folyamán azonban megmutatkozott. hogy ez a tartózkodás nem hűvös művészi alkatból, hanem Moura Limpany sajátos ízléséből és felfogásából fakad. Bartók két Bagatelljével (12. és 14. szám) egyszerre megváltozott a hangulat. Mintha csak most ébredt volna fel a zongora lelke. A művésznő játéka megtelt feszültséggel, szavakba nem fogható tartalommal. Hangszere beszélt, zengett, élt. Játéka elárulta, hogy a modern művek világában csakugyan „otthon van". Arnold Schönberg Hat rövid zongoradarabja (Op. 19.) a műsor érdekes mozzanatát jelentette. Aligha találunk még egy zeneszerzőt, aki ilyen élesen kilép a zenetörténelmi folyamat folytonosságának keretéből, mint Schönberg, az atonalitás apostola. Éppen ezért nagyon nehéz vele szemben akárcsak megközelítőleg objektív álláspontot elfoglalni. Schönberg sokat vitatott és erősen vitatható stílusirányzatát nemigen lehet néhány rövid szóban összefoglalni. Tehát vázlatosan: A dodekafonia vagyis a „tizenkét hangú zene" az úgynevezett „szabad" zene megteremtésére törekszik, amelyet nem köt a tonalitás, azaz a dúr és moll hangnemek bilincse. A tizenkét hangú zene alapelve az, hogy a műnek a kromatikus hangsor tizenkét hangjából alakított és variált „soron" kell épülnie. Ezt olaszul szériának mondják (németül Reihe) és erre vezethető vissza, hogy a dodekafon zenét néha „szériális" zenének is nevezik. Különleges műsorszám volt Szkrjabin szertelenül sziporkázó 7 szonátája. Liszt egyik Transzcendentális etűdjének előadásában (címe Esti harmónia) Moura Limpany gazdagon érvényesítette Liszt zongorájának zenekari szóbőségét. A műsor második felében vendégművésznőnk Brahms Paganini variációiból adott elő. Brahms zongoramuzsikája olyan mint egy szépséges táj, ahol minden lépésnél új meglepetés fogadja az embert. Brahms a romantikus varáció művészetéber is nagyot alkotott. Az alapgondolatot csodálatos hajlékonysággal bontja fel és annyira kiaknázza, hogy a gondolat minden rejtett titka napfényre bukkan. Minden egyes variáció új eszméket, új technikai és zenei lehetőségeket nyújt. Almok, emlékezések, szenvedély, dacos fellobbanás... a változatokban mŠly emberi átélés csendül. A témák kihasználásának képessége szinte a végtelenbe tágul a Paganini hegedűetüd témájára komponált hatalmas műben. Moura Limpany Brahms előadása kiforrott, magasrendű művészi produkció volt. A hallgatóság meleg ünneplését a művésznő szebbnél szebb ráadásokkal köszönte meg (Két Rahmanyinov Prelűd, két Chopin darab). A hangverseny sajnálatos módon gyéren látogatott volt, pedig szép élménytől fosztották meg magukat azok, akik távol maradtak. HAVAS MÄRTA ló munkát végeznek A Buzicai Kilencéves Középiskola külsejével nem nagyon hívja magára az előtte elhaladó emberek figyelmét. A régi épület szerényen húzódik meg a község házai között. Az iskola tantestületét nagyrészt fiatal tanítók alkotják. Eredményes munkáju' ról az iskolában és az iskolán kívül elért sikerek tanúskodnak. Az iskolát nemcsak a helybeli tanulók látogatják, hanem a környező falvakból bejárók is. A buzicai iskolának összesen 247 tanulója van. Kilencedik évfolyama az 1960—1961-es iskolai évben szerepel először, összesen 16 tanuló jár ebbe az osztályba, akik már választottak pályát. Az osztály nagy része továbbfolytatja tanulmányait, néhányan pedig a mezőgazdasági pályát választják. Az iskola igazgatója Bodnár András. Már egy évtizede működik mint tanító, így bőséges élettapasztalatokkal rendelkezik. Segítséget nyújt a kezdő tanítóknak és tapasztalatait átadja a tantestületnek. Azon fáradozik, hogy az iskolát minél kellemesebbé tegye a tanulók számára. Eleint. helyiséghiány miatt nagy probléma volt a műhelymunka tanítása. Azóta ez a kérdés is megoldódott. A HNB átengedett egy termet az iskolának, amit a tanulók Sirilo István tanító vezetésével kimeszeltek, bevezették a villanyt és tökéletesen berendezték. Most ebben a műhelyben folyik a műhelymunka tanítása. Gyalupadok, szerszámok és az elkészített munkák töltik be a műhelyt. Sirilo István tanító lelkesen tanítja diákjait a fúrás-faragás mesterségére. Azt akarja, hogy politechnikailag képzett emberek kerüljenek ki a keze alól. A tanulók és a tanítók kezdeményezésének és munkájának köszönhető az iskolát szegélyező kerítés is. Minden hét péntekjén a tanulók nagy része az iskola előcsarnokában gyülekezik. Ekkor van a könyvtári óra. Lehoczky Rózsa tanítónő adja ki a tanulóknak az értékes könyveket. A kisebbek a meséskönyveket adják kézről kézre — a nagyobbak viszont Jókai, Mikszáth, Móricz, Verne és más írók könyveinek az olvasásával töltik szabad idejüket. A kulturális munkából is kiveszik részüket az iskola tanulói. Már többször egész estét betöltő programmal szórakoztatták a helybeli lakosokat. Utoljára Benedek Elek: Többsincs királyfi című mesejátékát mutatták be. Ezt a darabot kétszer adták elő Buzicán, és mivel nagyon megnyerte a lakosság tetszését, még egy előadást terveznek. A darabot Péter László tanító rendezte és tanította be. ö készítette és tervezte a színdarabhoz szükséges díszleteket és jelmezeket is. A darabbal még több községben is egy-egy kellemes estét akapnak szerezni a dolgozóknak. Az iskola tanulói nem vonják ki magukat a brigádmunkáből sem. Sokszor segítenek a helybeli EFSZ-ben s az állami gazdaságban is. Munkájuk eredményességét mutatja az is, hogy a brigádmunkáért összegyűjtött pénzből televíziós készüléket vásároltak. A legutóbbi napokban a faluszépítési akció keretében rendbehozták az iskola környéket és segítettek a községben létesítendő park elkészítésénél is. Máté László, Buzica Benešovban él és dolgozik Vladimír Antušek akadémiai festőművész. Szívesen foglalkozik a helybeli pionírokkal is, amint arról J. S a r o c h két fenti felvétele tanúskodik. , Hideg vagy meleg a felső légkör? Jurij Gagarin világraszóló hőstette nyomán az emberiség érdeklődése még inkább, mint eddig az űrkutatás felé fordult. „Mennyi időt tölthet az ember a több száz kilométer magasságban keringő mesterséges holdakon? Mikor és hogyan juthat el még messzebbre a Földtől, amelytől most már el tud szakadni?" Ezek azok a kérdések, amelyek lépten-nyomon felvetődnek, őszintén szólva jelenleg még nem könnyű reájuk válaszolni. A válasz egyebek közt attól függ, milyen fizikai környezet vár reánk odafent a szputnyikpályák magasságában. Milyen az éghajlat a mesterséges holdak világában?' A mesterséges holdak a Föld légkörének felső részében keringenek. A Vosztok szputnyik-űrhajó, mint tudjuk, olyan pályán kerülte meg a Földet, amelynek legtávolabbi pontja 327 kilométer magasan volt a Föld felszíne fölött. A nem ember hordozására tervezett „könnyű szputnyikok" még magasabban keringenek: némelyiknek az apogaeuma (csúcspontja) sok ezer kilométer távolságra van a Föld felszínétől. Ezeknek a nagy magasságoknak is megvan a maguk éghajlata, de ez az éghajlat sokban különbözik attól az éghajlattól, amelyhez idelent a Föld felszínén hozzászoktunk Az ember életében nagy éghajlati különbségnek számít ha pl. Európából elutazik a trópusokra, Afrika belsejébe, ahol olykor 40-50 fok fölé emelkedik napközben a hőmérséklet. Ez annyit jelent, hogy ott bizonyos napokon 5-10 fokkal, vagy annál is többel haladja meg a hőség azt a legnagyobb meleget, amely, nálunk kivételesen meleg nyarak idején néha előfordulhat. Már ennek az idegen éghajlatnak is óriási hatása van az emberi szervezetre. Az orvosok és a fiziológusok vastag kötetekre menő munkákban írták le azt a sokféle hatást, amely az idegen éghajlat alá utazó ember szervezetét éri. Sokan még évtizedek során sem tudják megszokni az egyenlítői vidékek állandóan meleg, fülledt, nyomasztó éghajlatát. „De egészen más arányú éghajlat-változást élt át Jurij Gagarin, amikor két óra leforgása alatt nemcsak körülrepülte az egész Földet, hanem felhatolt a légkör felsőbb rétegeibe, a 150 és 300 kilométer közötti magasságokba is, oda, ahol ember még soha nem járt. Ott nem 5 vagy 10 fokkal van melegebb, mint nálunk a nagy nyári hőségek idején! A légkörnek az a rétege ugyanis az úgynevezett termoszférához tartozik, s ott még sokkal magasabb hőmérsékletű rétegek is előfordulnak. A termoszféra (magyarul hőségövnek nevezhetnénk) a légkörnek egy bonyolult szerkezetű része, amelyben különféle hőmérsékletű rétegek fekszenek egymás fölött. Ezek között vannak olyanok, amelyekben a levegő hőmérséklete több száz fokot ér el, sőt 200 és 300 kilométer közötti magasságban ezer fok körüli hőmérsékletű rétegek is előfordulnak. Hogyan viselhető el egyáltalában ez a szélsőséges éghajlat? Mi védte meg az űrhajó hősét ettől a borzalmas hőségtől? Idelent a Földön már 50 fokos környezet is tűrhetetlennek számít. Néhány különleges kísérletben ugyan előfordult, hogy teljesen egészséges emberek rövid időre 100 fokot meghaladó környezetet is baj nélkül elviseltek. De annyi bizonyos, hogy idelent az egy atmoszféra nyomású, sűrű levegőben már 60-80 fokos hőmérséklet is legtöbbünk számára azonnali életveszedelmet jelentene. Ez a veszedelem abból származik, hogy az itteni sűrű levegőrétegek már ezen a hőmérsékleten olyan mennyiségű meleget adnak át az emberi szervezetnek, amely a test -belső hőmérsékletét 42 fok fölé emeli, ezzel pedig az életfolyamatok lejátszódását lehetetlenné teszi. De vajon ugyanez törtétiik-e a termoszférában is? Ma már köztudomású, hogy a termoszféra olyan csekély sűrűségű, olyan ritka levegőből áll, aminőt idelent a légkör alján a legjobb légszivattyúinkkal sem tudunk előállítani. A levegő sűrűsége már a termoszféra alsó részeiben is kereken egymilliárdszor kisebb, mint idelent a Föld felszínén, és fölfelé a légsűrűség rohamosan tovább csökken. A levegő hőátadó és hővezető képessége azonban a légsűrűséggel arányos. Ez más szóval annyit jelent, hogy a termoszférában a levegő gyakorlatilag már nem vezeti a meleget, és a belé kerülő tárgynak nem adja át a maga hőmérsékletét. A mesterséges holdak évekig keringhetnek a légkörnek ebben a nagyon meleg részében anélkül, hogy érdemlegesen fölmelegednének tőle. Még kevésbé volt kitéve ennek a veszedelemnek a Vosztok szputnyik űrhajó, mert az ilyen hatalmas méret, test még nehezebben veszi át a környező ritka levegő hőmérsékleti állapotát. Az űrhajó és a mesterséges hold csak akkor kerülhet az átmelegedés és megolvadás veszélyébe, ha lezuhan a légkör felső részeiből. A zuhanás folyamán ugyanis óriási sebességekre gyorsul fel, és így kerül le a légkör közepes magsságú 100 és 150 kilométer közötti részeibe. Ez a réteg a termoszféra aránylag hűvösebb szakaszai közé tartozik, de a sebesen suhanó test felületén a levegőhöz való súrlódás folyamán hőfejlődés indul meg. Ez a hőfejlődés semmisíti meg a régi, feladatukat már betöltött mesterséges holdakat, amikor a keringésükhöz szükséges sebességüket elveszítve lekerülnek a légkör közepes sűrűségű részeibe. A Vosztok szputnyik-űrhajó külön külsővédőréteggel volt ellátva, amelynek az volt a feladata, hogy a gyors leszállás, idején ez a réteg olvadt értelméből a termoszférában sem az a teljesen szabatos kijelentés, hogy az egyik levegőréteg rendkívül meleg, a másik pedig hidegebb. A mindennapi életben azonban ahhoz vagyunk szokva, hogy egy meleg testnek a megérintése a mi testünknek is jelentős melegmennyiséget ad át, és ezzel fájdalmat, sőt égési sebeket okoz. Ez viszont a nagyon ritka, nagyon kis sűrűségű anyagokra már nem érvényes. A termoszféra híg levegője nem képes ily kellemetlen hatásokra. Ártalmatlan, hatásra képtelen meleggel van itt dolgunk, mert ennek a meleg anyagnak túlságosan kicsi a sűrűsége. Még jobban megérthetjük ezeket a viszonyokat, ha egy egyszerű ellenőrző számítást végzünk. Képzeljünk el egy köbméter levegőt, amely lent a légkör alsó részében, két kilométer körüli magasságban található. Ennek a levegömenynyiségnek a tömege csaknem pontosan egy kilogramm. Ahhoz, hogy ezt a levegőmennyiséget 100 Celsius fokra felmelegítsük, kereken 20 kiló kalória (20 000 kalória) hőenergiára lenne szükségünk. De ugyancsak 20 000 kalória hő válik szabaddá akTerm- íMra í&épk résľe. ••'''.•• " y v * ' • <' Tenmos/ferc clsô res/e • ~ TŕopcSfferd,

' sstrafos/fera. me^oaféra • A Iŕflkur ŕgymá* fnlMt Uttvetk*7.& tartományul : a Itopo^r.tArw (hidt-yI

. a s7lrato»ztťra (hádtu), • me7o«7fAr» 4tn*r«*kffUeD mrlrg I

. a tŕrmoflzféra tirynnyv

ütifi rfsí.r lyoD wetng) le a súrlódási hőtől, maga az űrhajó fala pedig épségben maradt. Mindenesetre az a paradox helyzet, hogy az űrhajók nem e légkör legmelegebb felső rétegeiben kerülnek a megolvadás veszélyébe, hanem éppen a termoszférának abban az alsóbb részében, ahol a meleg aránylag kisebb, a levegő sűrűsége ellenben nagyobb. A levegő meleg volta egymagában még nem rejt magában semmi kockázatot; a veszedelem csak akkor kezdődik, ha magán az űrhajón egy új hőtermelő forrás kezd működni: a zuhanás közben fellépő súrlódás okozta hőképződés. Hideg rétegek a termoszféra belsejében Már említettük, hogy a termoszféra sok egymás fölött levő rétegből épül fel, amelyek különféle hőmérsékletűek. A nagyon meleg rétegeken kívül, amelyekről eddig beszéltünk, vannak benne közbeékelt hidegebb rétegek is. Több mérési adat arra utal, hogy a termoszféra hideg rétegeiben nincs sokkal melegebb, mint idelent a Földön. A mesterséges holdakkal nyert adatok feldolgozásától várjuk, hogy a termoszférának ezekről a közbeékelt hideg rétegeiről sokkal többet ismerhessünk meg, mint amennyit ez idő szerint tudunk róluk. Amikor az űrhajó útközben átszéli ezeket a közbeékelt hideg rétegeket, ez éppen olyan hatástalan;marad az űrhajó belső terének hőmérsékletére, mint a meleg rétegeken való áthaladása. A termoszféra hideg rétegei ugyanis csaknem éppolyan ritka levegőből állnak, mint a meleg részei. Ezek a hideg rétegek éppoly kevéssé képesek rá, hogy észrevehető hőmennyiséget vonjanak el az űrhajó testéből, mint ahogyan a termoszféra nagyon meleg rétegei sem képesek az űrhajót felmelegíteni. „Meleg" és „hideg" a légkör magas rétegeiben Néha azt olvassuk, hogy „a légkör nagyon ritka felső rétegeiben a meleg és a hideg fogalma elveszíti az értelmét", mivel — úgymond — „a meleg levegőrétegek nem melegítik meg a beléjük kerülő testeket, a hideg rétegek pedig nem hűtik le őket". Ez a megállapítás fizikai szempontból hibás. A meleg és a hideg fent a magasban is ugyanazt jelenti, mint idelent a földi tárgyak fizikájában. Melegnek nevezzük a fizikában az olyan anyagot, amelynek atomjai vagy molekulái nagyobb sebességgel végzik állandó rendezetlen mozgásukat, az úgynevezett hőmozgást. Hideg az az anyag, amelyben ugyanezek a mozgások viszonylag lassan játszódnak le. Éppen ezért semmit sem veszít kor, ha ezt az egy köbméter levegőt 100 fokról {íjra lehűtjük nulla fokra. Most végezzük el ugyanezt a számítást olyan — termoszférai — levegőre, amelynek egymilliárdszor kisebb a sűrűsége. Itt egy köbméter levegőnek a tömege már nem egy kilogramm, hanem ennek egymilliárdod része, vagyis mindössze egy milliomod. Ha ezt a levegőt száz fokról nulla fokra hűtjük, már csak 2 százezredkalória fog felszabadulni. Ez az igazi oka annak, hogy a termoszféra nagyon meleg rétegei nem tudják a beléjük kerülő hideg testeket felmelegíteni. A napsütés hatása az űrhajó belsejében Bár a felső légkör meleg légrétegei az űrhajó számára nem veszedelmesek, mégis van egy másik légköri hőforrás, amely a szputnyikpályán keringő űrhajóban aggasztó méretű' fölmelegdést okozhat, ha nem történnek meg ellene a szükséges védőintézkedések. Az űrhajó minden körfordulásának több mint a felét napsütésben teszi meg. (Ha a Föld felszínén írná le körét, akkor útjának éppen a fele esne nappalra, fele pedig a Föld árnyékkúpjába, az éjszakába. Fent a magasban azonban a Föld kúp alakú árnyéktere már keskenyebhp válik, azért ott az eltöltött időnek több mint a felén át kap a keringő űrhajó napsütést. (Ez a napsütés fent a magasban még erőteljesebb, mint idelent a Föld felszínén, mert tartalmazza még mindazt a sugárzó energiát is, amely különben a légkörön való áthatolás közben veszendőbe megy. Ezért az űrhajó fala napsütésben erősen fölmelegedhet. Hogy milyen mértékben, az függ, az űrhajó alakjától, méreteitől és főképpen attól, hogy külső felszínét világos vagy sötét színre festették-e be. Az űrhajó tervezése közben tehát mód van arra,, hogy a túlságos felmelegedés ellen már előre védekezzünk. Ezenkívül, mint ismeretes, az űrhajók, sőt már a könnyű szputnyikok is, mind el voltak látva belső hűtőberendezésekkel, amelyek maguktól működésbe lépnek, mihelyt a hőmérséklet bizonyos megengedett érték fölé emelkedik. Ezt a „korlátértéket" meglehetősen alacsonyan választják meg — többnyire 20 fok közelében — még akkor is, ha a mesterséges égitest nem visz magával élőlényeket. A túlságosan erős felmelegedés ugyanis nemcsak az élő szervezetek számára veszedelmes. A szputnyik bonyolult villamosberendezései sem működhetnének kifogástalanul, ha az előírt hőmérsékletet nem tudnók biztosítani. (Elet és Tudomány) Ü5 SZÖ 5 * 1961. május 19.