Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-01 / 91. szám, szombat

Személyes példaadással is nevelünk A humennéi nyolcéves iskola igazgatója, Martin Orendáč, az olvasásra tanítja az elsősöket. (M. Tuleja felvétele) T

ársadalmunknak sokoldalúan képzett emberekre van szüksége, olyan emberekre, akik az erkölcsi magaslat legmagasabb fokán állnak. Kinek a feladata, kinek a kötelessége ilyen erkölcsű embereket adni, nevelni a jövőnek? Kinek kell legjobban tudni azt, hogy milyen szerteágazó a nevelés munkája? Nekünk pedagógusoknak. A nevelés területén számtalan probléma vár bennünket a szülők tőlünk várják a megoldást, a segítséget, bennünk keresik a segítő kezet, tőlünk várnak útmutatást, tanácsot. Bizalommal tárják fel előttünk legtitkosabb problémáikat, belénk helyezik bizalmukat. Hányszor állott már előttünk egy-egy gondoktól roskadozó édesanya, és segélykiáltásként hangzott el ajkáról a kérdés: mi lesz így a gyermekemből? Állhatunk-e tanácstalanul, tehetetlenül a bennünk bízó szülő előtt? Elintézhet jük-e a nevelés súlyos kérdéseit frázisokkal, vagy olyan nyakatekert körmondatokból álló szónoklattal, amit magunk sem értünk? Hiszen a szülő, amikor elsős gyermekét átadja a nevelőnek, az ő kezébe teszi Je gyermeke továbbfejlődésének Irányítását. Milyen nagy elismerés ez nekünk pedagógusoknak. Milyen nagy kincs ez a bizalom. Szabad-e tehát csalódnia bennünk a szülőnek, az egész társadalomnak? Ne feledkezzünk meg arról sohasem, milyen felelősségteljes munkát vállaltunk magunkra, mikor elhatároztuk. hogy pedagógusokká leszünk. Aki csak foglalkozásnak, pénzforrásnak, „jó állás"-nak és nem hivatásnak tekinti a nevelői pályát, munkáját nem tudja úgy végezni, ahogy ezt tőle megkívánják. Hivatásérzet nélkül sem nevelni, sem a nevelésről beszélni nem lehet és nem Is szabad! Azt mindnyájunknak tudnunk kell, hogy a szülők nemcsak gyönyörűen összeállított elméleti előadást várnak tőlünk, hanem példát is! Tanuljuk meg azt, hogy amilyen hosszú a magyarázat útja, olyan rövid a példaadásé! A

mikor nevelőkké lettünk, feltettük-e magunknak a kérdést, úgy tudjuk-e majd berendezni, irányítani egész életünket, hogy arzal is neveljünk? Tudunk-e úgy élni, hogy amit mondunk és cselekszünk, az mindig egyezzék? Hogy a szó és tett ne járjon két külön úton? Minket nemcsak a szülő, a felnőtt társadalom figyel. Az iskolás gyermek is rendelkezik már akkora fejlettséggel, hogy különbségeket észrevegyen, meglásson. Ha az erkölcsi nevelés terén munkálkodunk, ha oktatjuk a reánk bízott legdrágább kincset, a gyermeket, megkérdezzük-e Önmagunkat — legfelsőbb bíránkat, a lelkiismeretet — vajon mi úgy élünk-e, úgy teszünk-e? Mert ha nem, akkor ne követeljünk a felnőttektől elismerést, bizalmat. A gyermeki lélek fehér táblájáról pedig letöröljük könyörtelenül mindazt, amit eddig ráírtunk. . A gyermek — legyen az alsó, vagy felső osztályos — eszményképet választ magának. Az eszménykép, az ideál vajmi kevés esetben a szülő vagy más családtag, hanem igen sok esetben maga a pedagógus, a gyermek nevelője. De csak az a nevelő lehet a gyermek eszményképe, akitől valami felejthetetlenül szépet kap és lát, amit magával visz az életbe. Az a nevelő válhat csak ideállá, akinek minden szava a tettével azonos. Ha minden nevelő megtanulná azt, hogy semmivel össze nem hasonlítható ereje van a példamutatásnak, akkor nem kellene rámutatni arra a szomorú tényre, hogy sokszor a rossz példamutatás okozza a ferde jellem kialakulását a gyermeknél. H

a helyt akarunk állni azon az őrhelyen, ahová a párt és az egész szocialista társadalom állított bennünket, akkor legyünk olyanok mi nevelők is, amilyenné neveltjeinket kívánjuk tenni. Mindig csak arról beszéljünk, ami a meggyőződésünk is. Ellenkező esetben megingatjuk a belénk helyezett bizalmat úgy a szülő, mint a gyermek részéről. Mert ne gondoljuk, hogy a középiskolás gyermek nem tudja megfigyelni, mondanivalónkban mennyi a hivatalos előírás és menynyi az igaz meggyőződés. A nevelő példaadása az acélnál is erősebb hatóerő. Igaz embereket neveljünk új, szocialista társadalmunknak. BÖSZÖRMÉNYI ILONA Jurij Hojda: Elesel! kafona emlékére Kárpáti falvak sok századon át sínylődtek súlyos Iga alatt. Vidám nézésű ifjú katonák harcolták ki szabadságukat. ... Gondoljatok a hős katonára, ki bátran küzdött és elesett. Izzó pillantást vetve a tájra, széppé tette itt az életet. Sándor László fordítása I Két éve miiködnek a Szov5

= jetunióban a népi művelődési == egyetemek. Ebből az alkalomS=E b ni jelentek meg az alábbi =E§ jegyzetek a Lityeraturnaja GaH= zetában. Szerzőjük üzemi mér~ nők, aki minden szabad Idejét 555 lakóhelye, Balasiha kulturális |== életének fejlesztésére fordítja. §

H Mint az irodalom barátja és 55 ismerője, évek óta vezeti a vfi5=5 ros irodalmi körét, és a népi §S művelődési egyetemnek meg== alakulása óta rektora. 1958. ÉRDEKES ÉV ELÉ NÉZÜNK. Városunkban népi művelődési egyetem nyílik. Nagyszerű! ... De nem egyszerű... Üj feladat. Mivel kezdjük, kivel kezdjük? Tegnap kifüggesztettük a felvételi hirdetményt. Azt hiszem, házról-házra kell majd járnunk, agitálnunk ... Nem kellett! Mióta megjelent a hirdetmény, egyebet se hallok: — Rektor elvtárs, írjon be! Még a lakásomon is felkeresnek esténként. Egész családok. Szövőnők, öntők, lakatosok ... Sok fiatal munkás. Egész halom felvételi kérvényt kaptunk. Ennyi helyünk nem volt a klubban. Kénytelenek voltunk válogatni, feltételeket szabni. A felvett hallgatóknak látogatási igazolványokat osztottunk ki. Hadd tudják kezdettől fogva, hogy az egyetem komoly dolog, nemcsak szórakozás. A klub kapuja mellé táblát szövegeztünk, felírása: Népi Művelődési Egyetem. Tehát a feladat részben megoldódott, hallgatóink vannak.,. Mi a további teendő? ben és visszaszorításában már ml is részt vettünk. Sok csatározás és viszontagság közben megtudtuk, hogy otthon a monarchia szétesett és belőle több kisebb állam keletkezett. Azt Is megtudtuk. hogy Komárno és lakóhelyem, Keszegfalva az új Csehszlovák Köztársasághoz került. Ekkor Vlagyivosztokban hajóra szálltunk és 56 napi hajókázás után Triesztbe érkeztünk. Triesztből Ceské Budéjovicébe, onnét Nové Zámkyba, majd Komárnóba s végül haza. Keszegfalvára érkeztem. Horián elvtárs ezután így folytatta: Nálunk a faluban akkor még csak a régi szoc. dem. párt létezett: A kommunista párt szervezete csak rá egy évre, 1921 májusában alakult meg nálunk — főképp fiatalokból, akik kiléptek a szoc. dem. pártból és bátran az új forradalmi párt tagjaivá váltak. Pártszervezetünknek eleinte csak 25 tagja volt. Az elnök Szilva József lett, de hat hónap elteltével leváltották és engem választottak helyébe. Az akkori pártvezetőség az 1930-ig eltelt 9 év alatt sok földmunkásbérmozgalmat, sztrájkot szervezett és vezetett. Ezen idő alatt a községi választások során 12 társával Horián elvtárs a képviselőtestületbe Is bekerült. Ez annak tudható be. hogy a kizsákmányolók elleni sok sikeres harc nagy tekintélyt szerzett a pártnak — ezért rájuk adták le szavazataikat. Ugyanakkor Horián elvtársra a hatóság oly nyomást gyakorolt, hogy kénytelen volt Komárnóba költözni. A kikötőben vállalt munkát. Első dolga volt Komárnóban a pártvezetőségnél jelentkezni. Először mint rendes tag kezdte meg működését. Később a körzéti vezetőség, majd a területi vezetőség tagja lett. Ezután különféle pártmegbizatások következtek, például a város körüli falvak instruálása, helyben pedig az if júmu n kás- mozgalom megszervezése és az ifjak oktatása. Az ifjúmunkásmozgalomban a könnyű- és nehézatlétika, a tornász- és futballcsapatokon kívül színjátszó csoport és szavalókőrus is működött. Emlékszik, hogy sok színdarab közt kiemelkedő sikert aratott a Fekete gyémántok című színmű előadása. Teie volt akkor a munkásotthon nagyterme. — Futballistáink szintén jók voltak — mondja Horián elvtárs, meszszire jutott el a proletár futballisták híre. Atlétáink és tornászaink sikerei előtt még a burzsoá szakemberek is kénytelenek voltak kalapot emelni. Horián elvtárs elmondja, hogy munkájában a párt állandóan segítette és Irányította, és Slár Ede, majd Fehérvári László elvtársakkal szorosan jgyüttműködve közösen irányították az ifjúmunkás-mozgalmat. Sajnos, a két utóbbi elvtárs már nincsen az élők sorában. A bősz fasiszta hordák veszett dühének estek áldozatul. — Rám is hasonló sors várt, mert a nyilasok foglya voltam. Tisztán a véletlennek köszönhető, hogy megmenekültem — mondotta. Horián elvtárs sok mindent mesélt a kezei alatt fejlődő ifjúmunkások hősiességszámba menő tetteiről, amelyeket az agitáció és propagáciő terén végrehajtottak. A plakátok ragasztása és jelszavak festése közben gyakran nehéz küzdelmet folytattak a rendőrökkel. Egy ízben északa a komárnói öreg vár kapuja fölé is kitűzték a vörös zászlót. Reggelre vígan lobogott a kapu fölöt a proletár internacionalizmus zászlaja. Igaz. később eltávolították, de mégis ott lengett, ha kis ideig is, és ez komoly zavart idézett elő a város urai között. Horián elvtárs megnevezett több elvtársat, akik Slár Ede és Fehérvári László mellett együtt dolgoztak vele. Szalai Béla pl. egyúttal a tornászcsapat egyik trénere volt. És még sok-sok elvtárs — folytatta —, akik hirtelen nem jutnak eszembe, de éppen azért szeretnék velük még egyszer eqy elvtársi összejövetel keretében elbeszélgetni. Holczer László ban, ahol valamikor Gorkijjal és sok más híres kortársával sétálgatott. Elmentünk sírjához is.. A Jasznaja Poljana-i kirándulás Számos hallgatónkban óriási érdeklődést keltett Tolsztoj müvei és a róluk szóló művek iránt. Diákjaink meghallgatták a Moszkvai Nagyszínházban Prokofjev Háború és béke című operáját, kétszer jártak a Tolsztoj múzeumban, találkoztak Tolsztoj völt titkárával, N. N. Guszewel. és Tolsztoj unokájával, V. I. Tolsztojjal. A ciklus sikerének tanulságait jól megjegyeztük magunknak, s most hasonló módon foglalkozunk néhány más témával is. A Fő FELADAT VILÄGOS: a hallgatókkal meg kell szerettetni az Irodalmat, a művészetet, érdeklődést kell ébreszteni bennük a műszaki haladás fontos kérdései iránt. És nem akárhogy, nem általában, hanem a mi kommunista ideológiánk alapján. A következő katedrákat szervezzük meg: A kommunizmus építésének problémái; műszaki fejlődés a Szovjetunióban: irodalom; zene: színház: film; hazánk története; képzőművészet. Tizenkilenc emberből megalakult a rektorátus, harminc önkéntes aktivista támogatásával működtünk. Kétéves tantervünk hetvenkét kötelező és huszonnégy kiegészítő előadást tartalmaz. Azok, akik elvégzik a kétéves egyetemet, a harmadik évben egyénileg folytathatják a tanulást. Egy tárgyat választhatnak az irodalom, zene. film, színház, képzőművészet katedrákon. Ezt alaposan, elmélyülten, s artii a fő, önállóan tanulmányozhatják majd. szakemberek tanácsait igénybe véve. A negyedik évre a művészi öntevékenvség fejlesztésére stúdiókat szervezünk. AZ OKTAT Ä S ŰJ FORMÁIT kerestük és keressük állandóan. Például: oktatás, műemléklátogatás, színházi előadás, bizonyos téma szerint összeállított hangverseny alapján, a látottak, hallottak elemzése, megbeszélése. Az egyik ilyen előadást Jasznaja Poljanában tartottuk meg. A hallgatók a híres százötven éves szilfa alatt ülve meghallgatták a múzeum igazgatóiénak ismertetését Lev Tolsztoj életéről és műveiről. Azután meqilletődve jártuk be a házat, ahol Tolsztoj alkotott, sétáltunk a fasorÉGETÖ KÉRDÉS volt számunkra a a lektor-probléma. Látszólag tisztára technikai művelet az előadók meghívása. Mi sem egyszerűbb, mint illetékes helyen beadni az igénylést és a kitűzött időben fogadni az előadót, majd utána aláírni megbízólevelét és kikísérni a kapuig. Először így is tettünk, telefonon „rendeltünk" előadókat, azok meg is jöttek, felolvastak s mi szívélyesen fogadtuk, majd útjukra bocsátottuk őket. De valahogy hűvös maradt a kapcsolat az előadók és a hallgatóság között. Pedig általában tapasztalt, szakképzett emberek jöttek hozzánk. Ennek a tanulságait levonva elhatároztuk, hogy mind fővárosi, mind helyi tudományos és művészeti dolgozókból állandó előadói kollektívát szervezünk. Balasihában moszkvai írók baráti támogatásával, már régóta működik egy irodalmi kör. Az itt kialakult kapcsolatokat használtuk fel. Aktivistáink felkeresték az írószövetséget, beszéltek az egyetem terveiről, gondjairól, fejlődési távlatairól. Hallgatóinknak azután hamarosan alkalmuk nyílt megismerkedni néhány moszkvai íróval. Előadásaik rendkívüli érdeklődést váltottak ki. Ezzel párhuzamosan saját kezdő irodalmi előadóink is elkezdték a munkát. Rektorátusunk művészeti kérdésekkel foglalkozó tagjai megtalálták az utat a moszkvai Nagyszínház, a Filharmónia számos művészéhez, szoros kapcsolatot létesítettek a Kisszínház és a Művész Színház társulatával. így most mér kiváló művészek segítik színház-katedránkat. Attól féltünk, hogy bonyolultabb lesz a dolgunk a technikai haladáskatedrán ... Valamelyikünknek az az ötlete támadt, hogy kérjük fel előadásra Tópoljev akadémikust, s egy szép nap ott ültem Topoljev akadémikus előszobájában és izgultam, mit válaszol majd kérésünkre... A titkár meglepő gyorsan betessékelt a dolgozószobába. Az íróasztal mellől középtermetű, fiatalos arcú, éles, kutató tekintetű férfi állt fel, melegen megszorította kezemet. — Életemben először találkoztam népi művelődési egyetem rektorával — szólalt meg Topoljev. — Meséljen róla, hogy mennek a dolgok maguknál. Meséltem, bemutattam tantervünket, külön felhívtam a figyelmét az aviatikát ismertető előadásokra. — Nagyon érdekes. A tantervet feltétlenül hagyja itt, holnap egy állami bizottsággal keletre utazom. De ha visszajövök, okvetlenül elmenyek magukhoz. Látogatják-e a hallgatók az előadásokat? — Teljes a látogatottság. Andrej Nyikolajevics. Célzást tettem arra. hogy tartana-e előadást egyetemünkön? — Nem tudok előadni — mosolygott Topoljev. — Tudja, ott maguknál egy fél óra alatt el kell mondani a lényeget. Topoljev előadása egész városunk nagy eseménye volt. A halloatók eavhangúlaa eavetemünk rektorátusának dfsztagjául választották az akadémikust. MINDIG ÉS MINDENÜTT keresünk olyan embereket, akik élénken, érdekesen, s amellett alapos felkészültséggel adnak elő. Egy példa: 1959 nyarán a moszkvai nemzetközi filmfesztiválon sok neves filmszakember Megjelent a Korunk márciusi száma A KORUNK legújabb száma: Miiyen lehetne a világ háború nélkül? címmel ankétot közöl s ebből az alkalomból N. Cajal. Dyson Carter és Pawel Nowacki írásait közli. Ezenkívül a Korunk leqúiab!) száma többek között még Az emberért — az embertelenség ellen qvflitö címmel Paul Aduard. Rafael Alberti, Stefan Heym. Nazim Hikmet. Miguel Angel. Asturas Nicolas Gulllén. Tono Salazar, Ion Gricjoresru Fábry Zoltán. Eriélyi László. Kallós Miklós és Veress Zoltán antifasiszta írásait közli. MŰNK vett részt. Tervünkben szerepelt a szovjet filmművészet történetét ismertető előadás. Hallgatóink ezzel kapcsolatban kifejezték kívánságukat: rendezzünk találkozót valamelyik külföldi haladó filmszakemberrei, aki ismertesse előttünk a szovjet filmek külföldi hatását. Elhatároztuk, hogy Georges Sadoul professzort, a neves, haladó francia filmtörténészt kérjük fel. Sokan kétkedéssel fogadták az ötletet, hiszen Sadoulnak bizonyéra minden perce foglalt, aligha tölthet velünk egy egész estét. Kiderült, kár volt aggódnunk. Sadoul nyomban elfogadta meghívásunkat, s néhány nap múlva megérkezett hozzánk. Az az este, amelynek programján a modern filmművészet kérdései szerepeltek, egyik legérdekesebb, legsikeresebb esténk volt. SZEPTEMBERBEN Viktorina Krie^ ger érdemes művész, a Nagyszínház legidősebb balettmestere telefonált nekünk: — Miben lehetek segítségükre az új tanévben? A kérdés nem lepett meg bennünket — gyakran teszik fel barátaink. Szoros szálak fűznek már hozzánk számos fővárosi kiváló tudóst, mérnököt, művészt és írót... Mi készteti ezeket a nagyon elfoglalt embereket arra, hogy a balasi* hai népi egyetemre annyi időt és energiát fordítsanak s minden tudásukkal, tapasztalatukkal támogassák? Nyilván, nem dicsőséget akarnak itt szerezni, ezt már eleget szereztek. És anyagi érdekből sem teszik, mert összes előadóink — két év óta számuk elérte a százat — fizetés nélkül dolgoznak nálunk. Szívük hozta őket hozzánk, a szovjet ember lelkiismerete, amely első kötelességének tekinti a nép szolgálatát. MINDEZEKBŐL esetleg úgy tűnhetik, hogy nálunk minden simán megy — nincsenek fennakadásaink, hiányosságaink. Persze, nem így van. Hallgatóink gyakran bírálnak bennürlket, tanácsolnak, javasolnak. Minél inkább megismerik Balasiha munkásai egyetemünket, annál magasabb igényeket támasztanak... Hallgatóink javaslata alapján vezettük be például, hogy egyes előadásainkat párhuzamosan megtartjuk a helyi középiskola tizedik osztálya számára is. AZ ELSŐ TANÉV VÉGÉN a KremlSzínházban tartottuk meg összefoglaló vizsgánkat. Már maga a hely, a Kreml légköre, rendkívül nagy társadalmi jelentőségre emelte az évzárót. Balasihában most már négy művelődési egyetem működik és a rajonban nemsokára újabb három nyílik meg. Tapasztalataink, módszereink átadásával segítjük Őket. A napokban bocsátjuk útjukra kétéves egyetemünk első végzettjeit. Ismét csak a Kreml-színházban. Természetesen, nagy izgalom előzi meg az eseményt... Lényegében, ez nekünk, rektorátusnak is vizsga. Most mutatkozik majd meg, mennyiben teljesítettük feladatunkat, sikerült-e hallgatóinkat még közelebb vinnünk a haladó kultúrához, a művészethez, neveltük-e szépérzéküket, a vágyat a sokoldalú tudásra, amely nélkül nem képzelhető el a jövő embere. N. MOKIJENKO A Szlovák Nemzeti Színházban a napokban nagy sikerrel vendégszerepelt D. Gnatyjuk, a kitűnő szovjet tenorista, aki Verdi RigoMtójának címszerepében mutatkozott be. (J. Herec felvétele) ŰJ SZÖ 7 * 1961. április 1. i