Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-01 / 91. szám, szombat

DICSÉRETET ÉRDEMELNEK Az utóbbi időben a buzicai CSISZ-szervezet eredményes munkát végez. A fiatalok az évi munkaterv kidolgozásakor vállalták, hogy összesen 300 mázsa komposztot készítenek és segíteni fognak a rétek és legelők tisztításá­ban. A nyári munkák idején 500 brigádórát dolgoznak majd le az EFSZ-ben. Ezenkívül a faluszépítési akció keretében 150 órát dolgoz­nak le. Kulturális téren sem maradnak le. Szor­galmasan tanulják a Dulská asszony erkölcse című színdarabot, melyet április 2-án adnak elő Buzicán. A szervezeten belül megalakult a „Térképpel a világ körül" érdekkör Mikoczi Anna vezetésével. Az első beszélgetést Tóth Ilona tanítónő segítségével Patrice Lumumba életének és munkásságának ismertetésével kezdik. Az érdekkör célja, hogy a fiatalság áttekintést nyerjen a világeseményekről és megismerje a távol-keleti, afrikai és ázsiai országok népeinek életét. A buzicai CSISZ-szervezetet készségesen támogatják az Idősebbek is, így Sirolo István, a helyi nemzeti bizottság elnöke, aki mindig kész jó tanácsot adni a fiataloknak. Máté László, Buzica A büszke cím birtokosai r A Havličkúv Brod-i vasútállomáson hat E elvtársnő tisztítja a vagonokat. Munkáju­E kat jól végzik, több mint egy éve baleset E nélkül dolgoznak. Valamennyien család­E anyák, de mindig szakítanak időt arra, = hogy részt vegyenek a gyűléseken. Szóra­= kőzni is szívesen járnak, főleg a színházat E kedvelik. Nemcsak otthon néznek meg E egy-egy darabot, hanem sokszor Prágába E is felutazik az egész kollektíva. Jó mun­E kájukért nagy elismerésben részesültek, E kiérdemelték a szocialista munkabrigád E büszke címét. = Horosz Árpád, Pardubice Reggel 10 óra körül jár az idő, amikor a postás szerkesztőségünk asztalára borítja da­gadtra tömött táskája tartalmát. A kék, zöld. sárga és fehér borítékok között egymáshoz tapadva bújnak meg a keresztrejtvény, sakk és gyermekvilág levelezőlapokon beküldött megfejtései. Bizony van olyan nap, hogy csak a megfejtésekből több mint 400 fut be. És hozzá még a levelek! A postabélyegző elárulja, honnan érkeztek, de csak felbontás után tudjuk meg, hogy miért íródtak. S mondhatnánk, ahány levél, annyi probléma. Van kö­zöttük több, amely az elért eredményekről, munkasikerekről számol be, olyan is, amely kisebb-nagyobb hiányosságokra hívja fel a figyelmet, némelyikben tanácsot, segítséget kérnek. Gyakori az olyan levél, amelynek írója legbensőbb magánügyében fordul szerkesz­tőségünkhöz. E levelek az olvasók szerkesztőségünk iránti nagy bizalmáról tanúskodnak. Mi pedig e bizalomra azzal válaszolunk, hogy nagy felelősségérzettel bánunk a beérkezett levelekkel. Nemcsak válaszolunk rájuk, hanem igyekszünk azok tartalmát érdemben elintézni és ha a levél a nyilvánosság elé kívánkozik,leközöljük lapunkban. A szeretet gyűlésén voltom A Csehszlovák Rokkantak Szövetségének járási konfe­renciájára kicsit nehéz szív­vel mentem el. Elkeseredett embereket vártam, és ehelyett vidám, kedves társaságba ke­rültem. Szép számmal gyűl­tek össze a tagok, pedig ö k igazán élhettek volna kifo­gással. •Valamennyien rokkan­tak és bizony nem volt köny­nyü az utazás, mégis elhozta őket valami szép közösségi érzés. Testvér — így üdvözlik egy­mást. Szégyelltem magam az egészségesek helyett, akik oly sokszor türelmetlenek egymással szemben. Az állam sokat fordít a Rokkantak Szövetségére, de nagyon jó befektetés ez, mivel ezek az emberek számos eset­ben kitűnő munkaerőknek bizonyulnak. A szervezet összetartja őket, számon tart­ja a nekik való munkaalkal­makat. A konferencián megválasz­tották az új bizottsági tago­kat, akik valamennyien önkén­tesen vállalták ezt a szép fel­adatot. Az egyik asztal körül csu­pa fiatal nő ült. Szépek, ápol­tak, a trenčíni Odeva-r.Mvek süketnéma kiküldöttjei. Vígan társalogtak a maguk sajátos nyelvén, szomorúságnak nyo­ma sem látszott. A gyűlés külön érdekessége volt, hogy asztaluk mellett ott állt egy férfi és az egész gyűlés tar­talmát kézjelekkel ismertette. Csak egyszer szökött könny a szemekbe, amikor a vita ke­retében felszólalt egy férfi és elnézést kért, hogy nem megy fel a pódiumra, mivel teljesen vak. Hadirokkant, a háború áldozta. Soha többé nem szabad há­borúnak lennie! SCHOELLER ZSUZSA, Trenčín. r» rersenyeznek a fiatalok A CSKP megalapítása 40. évfordulója alkalmából Indí­tott Ifjúsági építőversenybe a kelet-szlovákiai kerületben | 60 iskola CSISZ-szervezete és 1046 pionírcsapat jelentke­zett. Harmincnégy iskola CSISZ-szervezete és 138 pio­nírcsapat szocialista gondo­zásba vette az internátusokat és Iskolákat. Ezzel több ezer koronát takarítanak meg tár­sadalmunknak. A Prešovi Pe­dagógiai Intézetben az iskolát szintén szocialista gondozásba vették a fiatalok, amivel havonta 3000 koronát takarítanak meg oly módon, hogy 6 munkaerő (takarítónők és karbantartók) munkáját végzik el. Ügyelnek a tisztaságra és mindent a helyére tesznek. Ver­senyt Indítottak a legtisztább és legszebb szo­báért. A verseny eredményét havonta értékelik és a győzteseket díjakkal jutalmazzák. Hasonló a helyzet a Prešovi Tizenkétéves Közép­iskolában is, ahol a CSISZ-tagok és pionírok ma­guk gondoskodnak az iskola rendbentartásáról, ami havonta 1800 korona megtakarítását jelenti. Példásan végzik munkájukat a Levočai Mezőgaz­dasági Mesteriskola és a Michalovcei Tizenegy­éves Középiskola tanulói is. Sziegl Gitta, Bratislava Ok a legjobbak Jó kezdeményezés A NITRAI PEDAGÓGIAI FŐISKOLA CSISZ-szervezetének vezetősége és tagsága az utóbbi időben élénk te­vékenységet fejt ki mind politikai, mind kulturális téren. Ebben a tanévben immár a máso­dik filmfesztivált rendeztük meg iskolánkban. 1961. március 14-én a diákotthon nagytermében, mintegy 400 hallgató jelenlétében, az emlí­tett fesztivál keretében elsőként mutattuk be az Első nap című fil­met. Ezt a filmet az intézetünk peda­gógiai és pszichológiai katedrája mellett működő filmkör tagjai készí­tették. A körnek 14 tagja van, veze­tője Čúch Alojz tanár elvtárs. Szülőkről gyermekekről A Komárnól Hajógyár második lakóte­lepén levő magyar nyelvű nyolcéves kö­zépiskola szülői munkaközössége és tan­testülete e napokban tartotta ülését az új üzemi kultúrotthonban. Az ülést Do­lezsal elvtárs, a szülői munkaközösség elnöke nyitotta meg. Utána az Iskola igazgatója és helyettese számoltat be arról az örömteli tényről, hogy mily so­kat fejlődtek milyen szép előmenetelt értek el a gondjaikra bízott tanulók. A beszámoló során szóba került az új Iskolatörvény keretében megvalósított in­gyenes tankönyvekkel és tanszerekkel való ellátás. A továbbiakban a pedagógu­sok nagyon helyesen mutattak rá a gyer­mekek lelkiéletére, az otthon jó vagy rossz hatására. Ezen a téren még nagyon sok a tennivaló. A szülőknek tudatosítaniok kell, hogy az alapnevelést a rendezett családi élet nyújtja, a gyermek ló vagy rossz tulaj­donságainak kialakulása legnagyobb mér­tékben a szülőktől, példamutatásuktól függ. Előfordulnak olyan esetek, hogy a tanítóknak kell „bepótolniok" a szülői nevelés fogyatékosságait. Az ülés továb­bi részében szó esett a jövőbeli tervek­rőí > «s a kultúrmunka szakaszán elért szép eredményekről. Fazekas Mihály Lu­das Matyi című színmüvének többszöri sikeres előadásával szép bevételre tettek szert, amelyből micsurinkertet akarnak létesíteni. Reméljük, hogy a szép tervek valóra válnak. Szénássy János, Komárno A filmet az el­múlt év- novembe­rében forgatták a csoport tagjai Ko­zárovce község közelében. A for­gatókönyvet Tom­ka Ján, a Rozlet (a nitrai járásban megjelenő havi­lap) főszerkesztő­je írta. A rende­ző Podhorec Ti­bor, a szlovák ta­gozat másodéves hallgatója volt. A film zenéjét a_ Nitrakörnyéki Zene­kar adta elő Šandrik Jozef zeneta­nár vezetésével. A film a Szlovák Nemzeti Felke­lésről szól. Bemutatja egy partizán­csoport harcát a német betolakodók ellen. Az egyik főszerepet, a parti­záncsoport vezetőjét, kitűnően alá­kította Ernest Šmígura, a Nitrai Nemzeti Színház színésze. A másik főszereplő Dohányos Sándor, intézetünk másodéves hall­gatója, szintén jól látta el felada­tát. A többi szereplők intézetünk hallgatói voltak. A sok fáradozásnak nem maradt el az eredménye. A nitrai járás al­kotóversenyén ez a film az első dí­jat nyerte, s ezzel tovább jutott a szlovákiai versenybe. A filmkör tagjainak további mun­kájához sok sikert kívánunk! Molnár János, Nitra A hibák ne ismétlődjenek meg! A Horné Srnie-1 Cementgyár az el­múlt év második negyedében a vas­utaktól 2003 vasútikocsit rendelt, de csak 1722-t kapott. Ennek következ­tében arra kényszerültek az Üzem vezetői, hogy a darabos meszet a gyár üres tereire rakatták le. így állhatott be, hogy ez év január vé­gén még mindig közel ezer tonna mész feküdt az üzem területén. Ezért jogos a cementgyár dolgozói­nak azon követelése, hogy a Vas­utak az idén lehetőleg minden meg­rendelt vagont bocsássanak rendel­kezésre. Az elmondottaknál is rosszabb helyzet volt a Vefké Leváre-i Pre­fa-iizemben, mert csaknem három­ezerrel kevesebb vasútikocsit kap­tak, mint amennyit megrendeltek. Ez azt eredményezte, hogy az üzem az előregyártott elemeket nem tud­ta elküldeni a megrendelőknek, ha­nem a gyár mögötti földekre rak­ták le, ahol az időjárás viszontag­ságai következtében sok hasznave­hetetlenné vált. Ugyanakkor egyes építkezéseken nincs elegendő építő­anyag. E probléma sikeres megoldása nem egyszerű feladat. Azonban a vasutak dolgozóinak azon kell lenniük és mindent el kell követniük, hogy az idén — a répa- és egyéb .kampá­nyok mellett — ne ismétlődhesse­nek meg a tavalyi hibák. M. Maťašeje, Bratislava Attól a pillanattól kezdve, hogy a Ke­letszlovákiai Gépgyárakban, František Bá­láz kollektívája felvette a Csehszlovák­Szovjet Baráti Szövetség nevet, a csoport Asszonyok az é*en Hurbanová Ves szövetkezetében a takarmányalap biztosításában a nők is fontos szerepet vállaltak, különö­sen Vacula Vilma, Basnár Erzsébet, Olgyai Rozália, Janovičková Anna, Solčanová Jana, Tarai Ilona és Va­culíková Emilia fejőnők, akik a szo­cialista munkabrigád cím elnyeré­séért versenyeznek. S mivel egyre több tejet akarnak termelni, ők irá­nyítják a takarmánytermelést is. Aranyoskezű asszonyok! Járásunk­ban, sőt a kerületben is keresni kel­lene olyan férfiakat, akik túlszár­nyalnák eredményeiket. Ez a hét ügyes asszony 113 tehenet fej s a tejhozammal nem vall szégyent. 1959-ben az átlagos napi tejhozam 9,6 liter volt szövetkezetükben. Ak­koriban náluk azt mondogatták, hogy véletlenül értek el annyit s hogy később majd csökken a tej­hozam. Csakhogy tévedtek, akik két évvel ezelőtt ezt állították. Tavaly még jobban emelkedett az állatok hasznossága s a tehenek napi tejho­zama 9,72 liter volt. Ma már senki sem jósolgat, azt állítják, hogy ez az eredmény szorgalmas munkából szü­letett. Sőt azt is tudják, hogy a tej­hozam a jövőben még ennél is ma­gasabb lesz. Krajčovič F., Galanta Határidő előtt A Želiezovce) Állami Gazdaság karolinai üzemrészlegén jól felké­szültek a tavaszi munkákra. A kora­tavasziakat mintegy két nappal ko­rábban elvetették; ez nem kis mér­tékben Mészáros Péter, Uram Lász­ló, Balog Gyula és a többi trakto­rosok érdeme, akik két váltásban üzemeltették gépeiket. A részlegen ezenkívül 110 hektáron a cukorrépa is a földben van s most a gazda­ság valamennyi dolgozója a kom­posztkészítéssel foglalkozik. A hul­ladékokból csaknem 1000 köbmétert állítanak elő. Veress V., Nýrovce VEĽKÝ BLH községben (Rimavská So­bota-! járás) az 1981-es évet új •tervek­kel kezdték meg. Elhatározták, hogy be­fejezik az utcák javítását és megkezdik a kultúrotthon építését. Ezenkívül meg­oldják a falu vízellátásának kérdését is. Három forrás egyesítéséből tárolt vízzel látják el az egész községet. Rédvay Aladár, Rožňava BRANČ KÖZSÉG lakossága parkot lé­tesít a faluban. Itt helyezik el a máso­dik világháborúban elesett szovjet kato­nák emlékművét. Több mint 100 facseme­tét és 56 bokrot ültetnek ki a park te­rületén. Lőrincz László, BranS JT'ezemben a nép­számlálási ívek vas­kos kötegével járom Gab­číkovo község utcáit. Ki­lencvenkét ajtón vagy száztíz családhoz kopogta­tok be, hogy feljegyezzem a családtagok személyi adatait, s válaszoljunk az összeíróív kérdéseire ... Midenütt várnak. Siet­ve helyet készítenek az asztalnál, s udvariasan székkel kínálnak: „Üljön le, úgy könnyebb az írás ..." Serceg a toll, telnek, so­kasodnak a feljegyzett adatok ... — Iskolai végzettsége ? — teszem fel a kérdést. Zavart, szégyenkező pislo­gással néznek rám, mint­ha nem értenék, mit aka­rok ... — Milyen iskolát tet­szett végezni? — kérdem ismét az üres, kitöltésre váró rovatra mutatva. Egy pillanatig súlyos (A népszámlálás margójára) csend ül közénk, s csak a vén, kiszolgált láncos óra tik-takkol unott egy­hangúsággal ... — Nem jártam, lelkem, csak a közönségesbe. Egy osztályt. Kivettek az is­kolából. Libákat, meg te­henet őriztem. .. Kellett a pénz ... Apám beteg volt, tüdőbajos, nem kereshetett. Nekünk, tenni tudó gyerekeknek kellett segíteni a csalá­don ... Ahány ház, család, em­ber, annyi küzdelmes em­lék a múltból. Fel nem jegyzett élettörténetek, küzdelmes munkában, nyo­morúságban eltelt évek, amelyeket az urak világa — a kizsákmányolás — rabolt el a szegény embe­rektől ... Fogynak az üres nép­számlálási ivek, sokasod­nak a kitöltöttek, gyarap­szik a sok, múltat vádoló feljegyzés. Mellette, jelen társadalmunk politikai rendszerének helyességét hirdetve diktálja a régi cseléd, szolga, napszámos: „Az én fiam érettségizett, igazgató, munkavezető, agronómus, vájár az oszt­ravai bányában, a Jedno ­tában, a helyi egységes földmüvesszövetkezetben dolgozik... Ahogy a napok lassan telnek, munkám végére érek... Népszámlálást minden tíz évben tartunk — jut az eszembe. Leg­tagjai kiváló munkaeredményeket értek el. Az elmúlt évben Baláž elvtárs cso­portja a košicei járás legjobb kollektí­vái közé tartozott s ezért Baláž elvtár­sat szovjetunióbeli utazással jutalmazták. Visszatérve útjáról, az üzem dolgozói beszélgetésre hívták meg. Az üzemben azonban nem ez volt az első effajta beszélgetés, amelyen a Szov­jetunióban járt elvtársak számoltak be az ott szerzett tapasztalatokról. Ilyen beszélgetések iránt mindig nagy az ér­deklődés. Ez érthető, hisz a munkások közül sokaknak az emlékezetében élnek még a szovjet katonák hőstettei. A Szov­jetunióról szóló beszélgetéseknek az lett az eredménye, hogy számtalan új taggal gyarapodott a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség üzemi szervezete, amely tavaly igen szép tevékenységet fejtett ki. Ezért a járási vezetőség mint a járás legjobb szervezetét vándorzászlóval jutalmazta. E siker megköveteli, hogy a szövetség még tovább növelje tagjai számát és folytassa mindazokat az akciókat, ame­lyek tavaly oly szép eredményeket hoz­tak. Karol Neubauer, Košice A BRATISLAVAI TATRA REGENA AUTÓJAVÍTÓ, már 1945-től végez javítá­sokat. Ez idő alatt jó hírnevet értünk el. Erről tanúskodik a tavalyi eredményein­kért kapott vörös zászló is. üzemünkben két olyan kollektíva van, amely a szocialista munkabrigád cím tu­lajdonosa. Egy meg a címért versenyez. A kollektívák jól dolgoznak Az új csar­nokban, ahol az említett két brigád dol­gozik, olyan feltételek jöttek létre, hogy az egész részleg versenyezni kezdhet a szocialista műhely címért. Ondrejkovid Aladár, Bratislava közelebb 1971-ben teszik fel ismét a kérdéseket, hogy felmérjék nemcsak a lakosság számbeli gyara­podását, de a szocialista fejlődést is. Nem nehéz elképzelni, mennyi új színnel, eredménnyel gaz­dagodik akkorra életünk, s válik majd egyben szeb­bé, boldogabbá... Erre gondoltam, mialatt jártam Gabčíkovo köz­ség házait, s itt-ott úgy éreztem, a múlttal talál­koztam, helyesebben csak az emlékével, ami telje­sen megnyugtatott. Mert nagyon jó ez így, hogy a tegnapok végtelen hosszú nyomorúságát ma már csak emlékeinkben őriz­zük. A jelen szebb és könny eb életének bizo­nyossága mellett, s csak ilyenkor, ritka alkalmak­kor találkozunk vele ... KOVÁCS MIKLÓS, Vydrany, Betartotta szavát Ötödik hónapja annak, hogy Rudi új életet kezdett. Ez a fekete hajú, húsz­éves cigányszármazású fiú kitűnően tel­jesíti hazafias kötelességét a kaszár­nyában, a gyakorlótéren egyaránt. De volt egy nagy fogyatékossága ... Bevonulása után egy hónappal tudtuk meg, hogy nem tud írni, olvasni. A hír eljutott a századparancsnokhoz is. Ma­gához hivatta. Rudi elmesélte életének történetét. Négyéves korában vesztette el édes­apját, akit a német fasiszták gyilkoltak meg. Édesanyját egy évre rá temették, magára maradt. Ismerősök vették gon­dozásba, de nem sokat törődtek vele. Tizenötéves korában elszökött az isme­rősöktől. Az egyik szövetkezetben mint kocsis dolgozott, pénzt keresett és be­lekeveredett egy nem éppen jó társa­ságba. De azért nem lett belőle csavar­gó, munkakerülő. Tovább dolgozott A katonasághoz megbízható, becsületes szerény fiatalemberként jött. A múlt év végén a CSISZ évzáró taggyűlésén életének fontos fordulópontjához érke­zett. Elhatározta, hogy a kollektíva se­gítségével megtanul írni, olvasni. Köte­lezettséget vállalt, hogy Krizán tizedes vezetésével, aki civilben tanító, a feb­ruári győzelem évfordulójának tiszte letére megtanul Írni, olvasni. Elhatáro­zását kitartó szorgalommal megvalósí­totta. Most boldog, örül, ha levelet kap. de még jobban örül annak hogy saját kéz írásával kezdheti a vílaszt: Kedves Ilonka ... és a levél végén szép göm­bölyű betűkkel aláírhatja: Rudi. Csordás Béla, katona JÜJ SZÖ 5 '* 1961. április 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom