Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-27 / 116. szám, csütörtök

A RÁDIÓ ÉS AZ ÚJSÁG Ma már csak az elzárkózott, merev, nagyon is konzervatív szalon-esztetika vonhatja kétségbe a film, a rádió és a televízió művészi önállóságát, sajátos esztetikai kategóriáit. A film esetében egyre kevesebb a vita, ma mindenki elismeri, hogy a film — művészet. A rádióval és televízióval kapcsolatban ilyen esztetikai kategórizálás még kevésszer merült fel, pedig a rádió és a televízió is egyre jobban önállósul, egyre sajátosabb művészetet alakit ki. Mi e „Gépmüvészetek" közül a rádióval kívánunk most néhány sorban foglalkozni, rámutatva a rádió rendkívül fontos szerepére s ebből adódóan az újságoknak a rádióval szembeni feladatára. Talán senki sem vonja kétségbe, hogy napjainkban a rádió a legelterjedtebb és legáltalánosabb hír- és kultúraközvetítő. Annak révén, hogy néhány kivételtől eltekintve minden családban megtalálható, a rádió mindenki újságja, mindenki hangversenyterme, mindenki egyeteme, mindenki színháza, más szóval — mindenki tájékoztatója és nevelője. Különösen falvakon — a rádiózás a leggyakoribb időtöltés. A készülék sok' helyen egész nap szól. Természetesen jobb lenne, ha ezeken a helyeken is a műsort nem csupán ömlesztve, nem egy tagban „élveznék", hanem kiválasztanák a legérdekesebbet, és a műsor mondanivalójával foglalkoznának a közvetítés után is. De ahol ez még nincs így, elégedjünk meg azzal, hogy a rádiót hajnaltői éjfélig tartó szórakozásnak tekintik. A „magányűző" a „társ a némaságban" késíülék így is tanácsadó, nevelő, házi bizalmas ... Akárki akármikor használja, rádió nélkül a mai ember élete szinte elképzelhetetlen. Ez a helyzet ma s ez marad mindaddig, amíg a televízió elterjedése meg nem osztja a rádió szép és felelősségteljes hivatását. Mivel napjainkban a legtöbb ember lényegesen több időt tölt a rádiókészülék mellett, mint amennyit olvasásra szán, a rádió hatása mindenkire különösen jelentős. A gépművészetek eme formája révén szerzett benyomások foglalják el tudattartalmunk jelentős részét. Látható ez abból is, hogy többször újságoljuk például, mit hallottunk a rádióban, mint azt, hogy mit olvastunk az újságban. Š ez legkevésbé sem meglepő. A rádió ma már lényegesen gyorsabb hírközlő, mint az újság. S hogy egész napon át műsort sugároz, sok tekintetben többet is nyújt, mint egy hat — vagy nyolcoldalas napilap. Nem mindegy ezért, hogy a rádió mikor, milyen műsort közvetít, nem mindegy azért sem, mert a rádió millióknak szól, a nap minden percében. Vannak, akik a készüléket már annyira „megszokták" és annyira mindennapinak tartják, hogy egyebet sem látnak benne, mint gépesített hírharangot, fülbemászó, talp alá való zenét, vagy futballmérkőzéseket közvetítő masinát... Talán mondani sem kell, mi mindentől fosztják meg magukat ezek az enyhén szólva a rádiót rosszul ismerő és rosszul használó hallgatók. No de nem ezek, hanem azok vannak többségben, akik a rádió műsorát elsősorban tartalmi szempontból figyelik. Ezeknek a hallgatóknak a rádió mindenekelőtt korszerű művelődési anyagot, ötletes szórakozási formát jelent. A gyors és megbízható hírközlésen kívül a rádió másban is felbecsülhetetlen segítségünkre van. Hiszen rendszeresen közvetíti a legújabb irodalmi, művészeti és tudományos eredményeket. S azzal, hogy mind a zenében, mind más művészeti megnyilatkozások, területén időszerű, haladó anyagot nyújt, felveszi a harcot a silányabb értékű „hagyományokkal" és beidegződésekkel s a hallgatók ízlését neveli, a művészi élmények tudatossá tételét segíti elő. Gondoljunk csak arra, hogy egy-egy jó hangjáték mennyire hozzásegít a drámaiság műfaji problémáinak a megértéséhez. És egy-egy rövidebb, klasszikus zenei előadás, amelyet jó magyarázó szöveg vezet be, milyen nagymértékben támogatja a csak dzsesszmuzsikát kedvelő, egyoldalú zenei ízlés egészséges továbbfejlődését... De más példákat is említhetnénk, amelyek mind, mind e gépművészet nagyszerűségét, rendkívül nagy nevelő hatását bizonyítják. A tartalmi segítségen kívül a rádió formai szempontból is sok hasznos dologra megtanít. A terjengőség ellen küzdve felkelti az igyekezetet a rövid, tartalmas megnyilatkozásokra. Ugyanakkor a tikkasztó egyoldalúságtői ővá, változatossá tesz, a „szelemi vegyeskoszt" előnyeivel ismertet meg. A hanghatások tudatos érvényesítésével értelmi és érzelmi életünket olyan jegyekkel gazdagítja, amit másunnan csak lényegesen szegényebb formában kaphatnánk meg. A rádió az akusztikai hatások birodalmát tárja fel, de természetesen csak akkor, ha nemcsak hallgatói, hanem hallói is vagyunk a gépművészetek e legelterjedtebbikének, ha nemcsak tudomásul vesszük, hanem meg is értjük, amit a rádió közvetít... És hogy ne csak hallgatói, hanem hallói is legyünk a rádió műsorainak, az újságokra vár ezen a téren igen fontos szerep. Elsősorban az újságok nevelhetik a hallgatókat a rádióműsorok tökéletes megértésére. Jogos hát, ha a rádió igényt tart a mostaninál nagyobb publicitásra és elvárja, hogy az újságok többet segítsenek a hallgatónak. s a rádiónak egyaránt. E segítség — magunkat is beleértve — az újságok részérói eddig bizony elég kevésszer nyilvánult meg. Űjságjaink aránylag keveset írtak a rádiószínház bemutatóiról, keveset foglalkoztak a rádió egyes rovataival és műsorszámaival. Pedig a sajtó elvhü bírálata és részletes elemzése már eddig Is sokat segíthetett volna. A magunk részéről a mulasztást most azzal igyekszünk pótolni, hogy ezentúl hetente írunk a rádióban hallott műsorszámokról. A rádió azonban nemcsak egy, hanem a napilapoktól kezdve a szaklapokon keresztül az irodalmi és Ifjúsági lapokig minden újság segítségét várja. S ez érthető is. A rádió nemcsak a felnőtteknek és nemcsak egy bizonyos rétegnek sugároz műsort. A fiatalok problémáival éppúgy foglalkozik, mint a felnőttekével, a mezőgazdasági dolgozóknak éppúgy közvetit adást, mint az iparban dolgozóknak. Egy lap azonban képtelen minden rovat munkájával érdemben foglalkozni. Az ifjúsági lapok az ifjúsági adást, a mezőgazdasági lapok a mezőgazdasági adást azonban figyelhetnék, és foglalkozhatnának is ezzel. Miíel azonos a tárgykörük, az ifjúsági adásoknak az Ifjúsági, a mezőgazdasági adásoknak a mezőgazdasági lapok segíthetnének a legtöbbet . . . Következésképpen: a Csehszlovák Rádió műsorával a csehszlovákiai magyar lapok mindegyike foglalkozhatna. ... Mindezt azért mondtuk el, mert a Csehszlovák Rádió vezetősége a napokban sajtóértekezletet tartott, ahol arról volt szó: írjanak az újságok többet a rádiő műsoráról, a hallgatók véleményét kifejező bírálataikkal segítsék az újságok jobban a rádió műsorszerkesztését! BALAZS BÉLA ÖREG KOMMUNISTÁK EMLÉKEZÉSEI ® il ha r ť nehéz volt Gyerekkorától a tanítói pálya vonzotta. Szeretett volna tanulni, másokat tanítani. Ám a munkáscsalád gyermekének ez nem állt módjában. Kárnyik József köművestanuló, majd géplakatosinas lett a Plzeňi Skoda Üzemben. A Skoda Üzem a munkásmozgalom erős fellegvára volt abban az időben. A fiatal Kárnyík hamarosan megtalálta helyét. Az 1921-es évben a kommunista párt egyik szervezője. — Nehéz munka volt — réved el a tekintete. Tömegesen bocsátották el a kommunista munkásokat. Emellett a burzsoázia minden módon igyekezett aláásni a kommunisták és a Szovjetunió tekintélyét. — Jómagam, mint szerelő ,több európai államban megfordultam. így többek között Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, Romániában és másutt is. A legmélyebb nyomokat azonban a Szovjetunióban való tartózkodásom hagyta bennem. Saját szememmel meggyőződhettem a szovjet állam gazdasági fejlődéséről. Természetesen idehaza igyekeztem minden elfogultság nélkül ismertetni a valóságot. A népnek lassan felnyílott a szeme. A harmincás évek gazdasági válsága idején már többé-kevésbé eredményesen harcoltunk jogainkért. • A burzsoázia uralmát már a csendőrszuronyok segítségével sem tarthatta fenn. Egyre mélyebbre zuhant a lejtőn, a fasizmus jármába hajtva az egész nemzetet. A kommunista párt óva intett a veszélytől. — Egy ízben az egyik elvtárssal elküldtek a szociáldemokraták gyűlésére, hogy megbeszéljük az egységfront megalakításénak kérdését. A vezetők azzal fogadnak, hogy ... „Kommunistákkal nem tárgyalunk!" Ezek után már egymást érték az események még Hitler a nyugati hatalmak csendes beleegyezésével megszállta Csehszlovákiát. Megkezdődnek a tömeges letartóztatások. A börtönök éhes gyomra szinte nyelte az emberek ezreit. Kárnyík elvtársat, amint egy napon hazatért, felesége sírva fogadta, mert alig pár perc előtt keresték a rendőrkopők. A városban ekkor már javában folytak a letartóztatások. Ezt ő sem kerülte el. Kihallgatás után a Hradec Králové-i börtönbe szállították, amely akkor már nagyon népes volt. Bizonyítékok híján néhány nap múlva szabadon engedték. Folytatta a munkát. Röpiratokat terjesztett. Alig egy évre szabadonbocsátása után egy nap ismét a Gestapo két embere kereste fel munkahelyén és magukkal hurcolták. A Gestapo főhadiszállásán már ekkor ott voltak Balcar, Jerábek. Stefec, Hrdý és a többi elvtárs. Megkezdődött a vallatás. A németek minden áron ki akarták csikarni belőlük a még szabadlábon lévő elvtársak nevét. A gestaposok éltették a mesterségüket, de ezúttal eredménytelenül kegyetlenkedtek. Átszállították őket a Stettin melletti Golnow táborba. Itt estek a náci kegyetlenkedések

7 áldozatául Balcar, Jerábek, Stefec, Hrdý. Öt először Berlinbe, .majd röviddel ezután a Labe m^lk oldalán fekvő Gloswick —Anthalt-ba hurcolták. Ekkor már 1945-öt írtak. Egyre közelebbről hallatszott esténként az ágyúszó, amely a szabadságot jelentette. Végre elérkezett az a pillanat is. Haza azonban még nem tudott jönni. Hiszen a negyven kilóját vonszolni is alig bírta. Egy ideig a drezdai szovjet katonakórházban ápolták. A vonat kerekei egyhangúan zakatoltak. A nyári szellő óvatosan körülnyaldosta a vígan rohanó szerelvényt. Kárnyík József mohón szívta magába szülőhazája szabad levegőjét, amelyből öt évig nem volt része. 'Hunyorogva nézett a telihold sziporkázó fényébe. Szinte úgy tűnt neki, hogy még az is másképp süt, mint odaát, Gloswick —Anthaltban. Tehát itthon van. Itthon végre... Jóleső érzés tölti el. Legszívesebben táncolt volna örömében. ' Ám elszorult a szíve, amikor eszébe jutottak meggyilkolt barátai, elvtársai. • A vonat szuszogva állt meg a kis állomáson. Kárnyík József olyan óvatosan lépett a kedves hradeci földre, mintha félne, hogy újra kifut a lába alól. öreg, megcsappant számú harcostársai megilletődve fogadták. A halál torkából jött vissza. Pihenésre azonban nem volt idő. A burzsoázia még reménykedett, hogy sikerül elhárítania a „kommunista veszélyt". Ám ezúttal elszámította magát. 1948 februárja keresztülhúzta számításait. A Škodovka a nép hatalmába került. Az emberek kitörő lelkesedéssel láttak munkához. Kárnyík elvtárs dolgozni már nem bírt, tanácsaival annál többet segített a pártnak, a forradalmi szakszervezetnek. Lassan besötétedik a szobában, már a kitüntetések, a dicsérő levelek is homályba vesznek. Kárnyík elvtárs felemelkedik az asztaltól, s hosszan kitekint az ablakon. Szemét jólesően' megpihenteti a Rózsaliget gombamódra szaparodó házain. Önkénytelenül kicsúszik a száján egy mondat, amelyet a koncentrációs táborban írt naplójába, meggyilkolt társai emlékére: „Nem estetek el hiába." Szépség és emberszeretet jegyében fogant művészet IMRO WEINER-KRÁĽ gyűjteményes kiállítása A szlovák festészet sajátos, egyedülálló fejezetét képezi minden izében haladó, modern művészete. Hatalmasan ívelő négy évtizedes munkásságának csak egy részét tárja elénk a bratislavai Dosztojevszkij sori Művészház május elsején záruló tárlata. fgy is 150-nél több kép és grafika sorakozik egymás melé és valí egy szokatlanul gazdag művészegyéniségre, aki széles látókörű költői lelkületű festő, humanista gondolkodó és meggyőződéses kommunista. Kráľ) kiváló lélek és jellemábrázoló tehetségét hirdetik. v 1941—42-ben kényszerű franciaországi tartózkodása alatt készül a bátor kiállást igazoló fametszet-sorozata: az Üt. Hazavágyódását a Szlovák dal c. kompozíciójával enyhíti. Az egymás fölé épített síkokban az asszonyt, az anyát, az élet folytonossága biztosítóját énekli meg. — Majd emléket állít az otthont és hazát védő szlovák partizánoknak, a tömören összefogott „Kecskehegyben". — A társadalomhoz való viszonyát érezteti nagy vászna: A harmadosztályú váróterem. Drámai erővel mutat rá a szlovák hegyvidék kivándorló parasztjainak tragédiájára. - A „Soha többé München"-t. eltöké!tségtől feszülő kompozíciójában erős férfiöklök s még erősebb céltudatos akarás tiltakozik a múlt bűneinek megismétlése, az otthonok, az anya képében éreztetett családi élet feldulása ellen. Emellett a szépség s a szerelem költői dicsőitője. Napsütötte rétek zsenge zöldje, hűvös kék patakpartok, aranyló őszi erdők keretében foglalja üde leányalakjait. Halk líra csendül a Hóvirágok, a Tavasz, Lálinkák, a Harangvirágok finom vékonyan felrakott színeiből, klasszikusan tiszta rajzából. S ahogy kiteljesedik mai valóságunk, úgy lesznek 'teltebbek palettája színei. Halvány kökörcsinek, sápadt májvirágok helyett vörös muskátlik, mosolyognak versenyt meleg sárga napraforgókkal. A fenyők árnyékából piros ruhás szőke szlovák leány és szerelmese indulnak biztos lépéssel az ígéretes jövő felé. — Bizakodó tekintetű öntudatos anyák karjáról csillogó szemű pufók csecsemők néznek velünk szembe. — A Vonat utasait mint egy nagy család tagjait fogja össze a közös törekvés. A középpont, akiért a holnap épül: a gyermek, Misko öntudatosan ül a hűtő tetején, s a havas vagy esőverte ablaküveg mögött el"suhan a mai falvak a múlttól oly eltérő képe. A száguldó villanypóznák és huzalok világosságot és kultúrát hoznak a takaros otthonokba. — Ezeket az eredményeket s az utánuk jövőket akarja a pusztulástól megvédeni a megrázó, mondhatatlan szenvedést és megsemmisülést idéző látnoki fogalmazású új. r^izso-ozat: az Atom. Kecske, agy, olaj, 1958. Prága s az erjedő Németországban folytatott tanulmányai után Párizsban érlelődik ki művészete. Felszívta a kor változó áramlatainak, az expresszionizmus, kubizmus, szürrealizmus szellemi hatásait. Egészséges szemléletével, mélyen a hazai talajbAgyökerező tehetségével azt szűrte^ki belőlük, ami becses és igaz, ami megalkudni nem tudó lényének megfelel. - Bíráló és elemző intellektusa mindenkori reagálását a modern európai művészetre itthon, a csehszlovák polgári demokráciában általában rossz szemmel nézték. Forradalmi festői beszédmódja és szocialista mondanivalója szenvedélyes vitákat váltott ki. Kétségbevonták, hogy realista művész, mert művei nem holt és merev visszaverődései a valóságnak. Weiner dialektikusan, alkotó módon tükrözi a realitást. Hű a saját meglátásához és elképzeléséhez. Képzeletbeli. elemekkel, emlékekkel, költői hangulattal szövi át a látott valóságot. Művészetének forrása az élet, melynek csodálatos szépségét derűlátó filozófiával szemléli. Vonza a hazai táj és méginkább az ember. S ha visszanézünk Weiner 1939-ben kelt Považská Bystrica-i akvarelljére, a község s a tarka kiskertek jószagú egészséges levegőjét érezzük. — A később ábrázolt életanyag sokrétű témával rendelkezik és fejlődése különböző állomásait jellemzi. Ám hosszú külföldi tartózkodásai alatt s közben idehaza keletkezett művei kiindulópontja a szülőföld, a Vág völgye, Orava, Mariková, Kysuca s a többi festőien szép, szegény, megélhetéséért kemény küzdelmet folytató szlovák falu. Fellebenti róla az idill színes fátylát és a tutajosok, favágók kemény szálas alakjából, az asszonyok gyermeküket féltő tekintetéből már társadalmi bírálat szól. Az érzelem melegét sugárzó vásznai, grafikái egyúttal eszmei programot jeleznek. De nemcsak a nincstelenség s a háború ellen emeli fel szavát (Mozgósítás), de a vallás visszahúzó befolyását (Körmenet) s a vidék sötét maradiságát is támadja (Farsang). Az új és jobb holnapért vele együtt küzdő író barátainak arcmásai (Jilemnický, Poničan, Fraňo Az erdő szélén, olaj, 1960. •Weiner 60 éves. Terebélyesedő alkotása eleven mozgással halad tovább. Maga vallja, hogy az életet teljes szívvel szemlélő művészi képes csak jó alkotásra, — hogy egész értelmével kell követnie s építenie a jövőhöz vezető egyetlen utat, a szocializmus útját. — Emberré avató hit tel hisz az új társadalomból szervesen kinövő új művészet magasigényűségében, ha sonlithatatlan szépségében. — Kívánjuk, hogy ennek a művészetnek létrehozásában tehetségének megfelelő tevékeny részt vegyen. BÄRKÄNY JENÖNÉ Az április 23-i irodalmi adásával ismét a párt emlékének adózott a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége. Az „Egy hazában" cimü irodalmi félóra során ezúttal a „Szocialista hazánkért kiizködtek" cimü összeállítást hallottuk. A kivételesen jól sikerűit műsort Tanya Pál szerkesztette $ ő irta a tömör, rendkívül hatásos, kifejező összetörő szöveget is. Testvéri üzenetet tolmácsolunk magyar nyelven — hallottuk a bevezetőben — cseh és szlovák írók és publicisták müveiből. Testvéri üzenetet magyar polgártársainknak, ami az egy hazában élö népek életét, munkáját, küzdelmeit ismerteti a művészet tiszta eszközeivel, a szív hangjával, hogy mindnyájan a rádió útján is megismerhessük és megszerethessük miiveiket, példás, harcos életüket. A műsorban Steiner Cábor drámai élete néhány mozzanatámk ismertetésén, valamint Ján Kostra: Sirató ének, Ján PALÄGYI LAJOS Ponlían: Emlékszem elvtárs, és Ladislav Mňačko: Ha a hegyekben cimü versén kívül St. K. Neumann és Július Fučík írásaiból hallottunk a párt harcát nagy. szerűen ecsetelő, a negyven év vértanúinak emlékét idéző, jól összeválogatott, drámai erejű részleteket. A Koreň Branislav és Nagy Jenő művészien tolmácsolta írások közül nehéz lenne megmondani, melyik tetszett a legjobban, melyik érte el a legnagyobb hatást. A bemutatott írások mindegyike szép, aktuális volt. A jó összekötő szöveg révén annyira szerves egészet alkottak, hogy csak az egész műsorra vonatkoztatva mondhatjuk. - Jó volt, tetszett. Egy rövid félóra során ritkán hallani olyan tömör, gondolatgazdag, aránylag sok müvet bemutató műsort, mint, ieien esetben hallottunk. Éppen ezért az adás megérdemelte volna a te -hnikailag tökéletesebb kivitelt. Zavart a néhol túl erős, egy helyen a szöveget it félbeszakító kísérőzene. (zsa) ÜJ SZŐ 7 * 1961. április 22.