Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-22 / 111. szám, szombat

NAGYAPÓ és a kis Janika nagyon szerették egymást. Gyakran sétálgattak együtt a kert alatti patak partján. Egyik sétájuk alkalmával a falu téglahídjához

4 értek. Janika, aki még csak ötéves volt, arról volt híres, hogy rengeteg dolog érdekelte. Mindent tudni szeretett volna s ezért mindig kérdezett valamit. Nagyapó örömmel válaszolt a sok kérdésre. — Hadd kérdezzen a gyerek - szokta mondani — , úgy tanul, okosodik! A téglahíd végénél Janika most is megkérdezte: — Nagyapó, hová lehet eljutni ezen a hídon keresztül? — A hídon keresztülvezető úton - feielt nagyapó — el lehet jutni a nagy műútra. — És a műútról? — A műútról a szomszéd faluba. Ni csak, éppen most jön az autóbusz. Látod?... Azzal utaznak az emberek. És a szomszéd faluból hová lehet még eljutni? — Onnan a városba — győzött válaszolgatni nagyapó, söt a következő kérdést meg sem várva folytatta: — A városból egy még nagyobb városba, onnan meg a fővárosba. A fővárosból pedig repülőgépen pár óra alatt a világ bármelyik országának nagyvárosába elutazhatnak az emberek. — Jé!... — csodálkozott Janika —, nem is TALÁLÓS KÉRDÉSEK Zöldell már a sóska virágzik a bodza, bezárták a telet egy fehér dobozba. * * * Egyszer néz rám csak félszemmel soha többé nem felejt el. gondoltam, hogy ezen a régi patakhídon keresztül olyan messzire lehet menni... És mondd, Nagyapó, ment már a mi falunkból valaki olyan messzire?... - Bizony ment - hangzott a válasz. - Méghozzá a szomszédból Pista bátyád, aki a nyáron volt itthon. 0 mérnöknek tanul Moszkvában. - Mikor te fiatal voltál, te is voitál olyan messze? - Én nem voltam, kisfiam - gondolkodott el Nagyapó. - Mikor én fiatal voltam, a mi falunkból ezen a téglahídon át a fiataiok csak az urasági majorig juthattak el. Akit besoroztak katonának, az került el a városba, de abban sem volt köszönet. Én katona sem voltam, mert fiatal legénykoromban teestem a szénásszekérről és eltörött az egyik kezem. Ogy forrott össze itthon, mert az én apámnak nem volt pénze orvosra, az uraság pedig nem vitetett kórházba. Látod?... még most sem tudom kiegyenesíteni a balkezemet. Janika sajnálta egy kicsikét Nagyapó beteg kezét, aztán még egyet kérdezett: - Nagyapó, ha majd nagy leszek, én is elmehetek egyszer olyan messzire? - Ha szorgalmasan fogsz tanulni, te, kisunokám, már nemcsak meszi városokba, országodba, más világrészekbe, hanem talán más csillagokba is eljuthatsz. Ma a tudás, az akaraterő a leqnaauobb kincs. Janika elmerengett, ábrándozott és a képzelet szárnyán messze szállt, s valahonnét a világűr ismeretlen térségeiből nézett vissza a kis falusi teglahidra. KOVÁCS JŰZSEF Mi az? -> 1- írjátok be a híres szputnyikíirhajó nevét az üres körökbe , . 2. He megfelelő sorba ^)nak a CČ kutyák, leolvashatjátok a földkörüli útról szerencsésen visszatért kutyus nevét. 5 ÖREG' KOMMUNISTÁK EMLÉKEZÉSEI^ HARCOS MÁJUSOK TANÚJA Plakátkiállítás a 40. évforduló tiszteletére Ha valaki meg akarná Írni a csallóközi mezőgazdasági munkásmozgalom történelmi regényét, az olyan embereket, mint Bittér László, nyugodtan szerepeltethetné főhősökként. Az Októberi Forradalomkor máielmúlt harmincéves. Azóta- és a szociáldemokrata pártban már azelőtt is, egészen a felszabadulásig — szüntelen, csendőrüldözésben telt el az élete. És mégis, mindig, mikor ez a kérdés szóba kerül, Bittér elvtárs azt mondja, ha százszor újra születne, mindig kommunista válna belőle. Nem véletlenül lett belőle kommunista. Hiszen ahol a kisparasztok felett sötét árnyként ott lebegett a nagybirtok réme, az elnyomott tömegekből törvényszerűen kiválasztódott a mezőgazdasági proletáriátus legforradalmibb rétege, a kommunisták. — Nyitott szemmel jártam, — mondja Bit. i» elvtárs —, ötven év alatt sok mindent megtanultam a forradalmi taktikából. Megtanultuk, hogy jó úr, csak a mesékben létezik. A nagy bérharcok idején, az egyik sztrájk alatt például hetekig csak pattogatott kukoricán élt a munkáját abbahagyott cselédség, mert tapasztalat híján rosszkor — kommenció mérés előtt egy-két nappal — tettük le a munkát. Az ilyen, első tekintetre Jelentéktelen tényező is meghiúsította követeléseink valóra váltását. De az ilyen sikertelenség, amely mellesleg mondva a szociáldemokrata párt szervezési tehetetlenségéből eredt, nemhogy élét vette volna az osztályharcnak, hanem inkább szította annak tüzét. Hiszán egy-egy vereség után mindig csak fokozottabb terror következett. És mikor — hála az összefogásnak, — sikerültek bérkövetelés! és politikai harcaink, a nagybirtokosok sohasem jóindulatból, vagy belátásból engedtek a nyomásnak. A szociáldemokrata pártnak kizárólag csak a bérharc kérdéseivel foglalkozó politikája eredményezte, hogy a mezőgazdasági munkásság is mindinkább balra tolódott. Bittér László már 1919-ben kommunistának érezte magát, mikor látta, mi a különbség a régi párt és az orosz, vagy a magyarországi kommunisták programja között. 1921 tavasza már nem érte felkészületlenül, hiszen a régi Oroszországból hazatért hadifoglyok egyértelműen megmutatták a tömegeknek, hogy a politikai és gazdasági felszabadulás első és legfontosabb feltétele a kommunista párt vezette politikai harc. 1921. ...ir-;.sában Bittér elvtárs is ott volt a lubochňani értekezleten. Az ezt követő május elseje már Aranyoson is más, harcosabb volt, mint a szociáldemokraták irányította régi békés felvonulások. A májusfa tetejére sarlót és kalapácsot erősítettek, mellette pedig a vörös zászló lengett, jelezve, hogy ezentúl már ők is a Kommunista Internaciónáléhoz tartozónak érzik magukat. S bárhogy is dühöngött a járási főnök, nem akadt ember, aki a burzsoázia által oly nagyon gyűlölt szimbólumokat eltávolította volna. Hogyan is akadt volna, hiszen néhány napra rá Bittér László örömhírrel tért vissza Prágából: megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja. — Az átgondolt és világos program míg harcosabbá tette a mezőgazdasági proletariátust. A Bittér elvtárshoz hasonló emberek arra is képesek voltak, amit a szociáldemokraták lehetetlennek tartottak: a kisparasztság összefogására. Azok összefogására, akik akkor még nehezen értették meg, hogy az imperializmus stádiumában az ő idejük lejárt, hogy könyörtelenül megfojtja őket a nagybirtok és a munkásosztály oldalán a helyük. Bittér elvtárs és a többi kommunista elérte azt, hogy Aranyosról, a kétezer lakosú faluból 950—1000 ember sorakozott fel a vörös zászló alá egy-egy tüntetéskor és gyalog mentek be Komárnóba, vagy Čálovóra, ha tüntettek. Hiábavaló volt az ispánok, jegyzők és papok intelme, a gumibotos rendőrök durvasága, a tömeg naponta kétszer háromszor szétverve is újra meg újra felsorakozott a párt zászlaja alá. — Az első köztársaság alatt 83 napig voltam börtönben, — mondja Bittér elvtárs. — Hogy mi volt a bűnöm? Az például, hogy nem voltam hajlandó a járási főnök kérésének engedni és nem árultam el a többi munkást. Meg azért csuktak be három hétre, mert a košútyi események után — egy gyűlésen, melyen Major István elvtárs ismertette a helyzetet, és mint a gyűlés elnöke nem engedelmeskedtem a rendőrparancsnok parancsának. nem oszlattam »zét a tömeget. Még akkor sem, mikor Soltés Pavel, t komárnói járás teljhatalmú ura sortűzzel fenyegetett bennünket. Pedig 32 sendőr várta az erre szóló parancsot. A Horthy-fasizmus idején még nehezebbé. de annál fontosabbá vált a pártmunka. Ezekre a sötét napokra így emlékezik vissza Bittér elvtárs: — A burzsoá nacionalista elemek, sajnos, sok embernél ki tudták használni a nemzeti érzést. Ezekben a napokban látszott meg leginkább, milyen nagyon fontos a gyakorlati pártmunka mellett a dolgozók elméleti képzésének gyarapítása. Sokan csak akkor tudtak különbséget tenni a burzsoá demokrácia és a fasiszta Magyarország maszlaga között, mikor meglátták a Horthy országából hozzánk érkező, a csehszlovákiai szegényeknél százszorta szegényebb foltozott ruhájú nincsteleneket. — A fehérlovas kormányzó bevonulása napján a falu egyik kulákja így példázgatott előttem, - mondia Bittér elvtárs. „Ügy látom, a faluban nagyon kevés görbe fa van. Kevesebb, mint amennyi kommunista." A börtön fenyegette Bittér elvtársat, de azért mégis megfelelt illendőképpen a kuláknak. Másnap reggel hatalmas betűkkel már olyan felirat ékeskedett a zsírosparaszt kapuján, amely bizony nem éltette a vitéz kormányzót. A szöveget, sajnos, nem lehet közölni, mer nem túri a nyomdafestéket. — Mi kommunisták akkor is hittünk a vörös hadsereg győzelmében, mikor a fasiszta propaganda Moszkva elestéről hazudott. Hittünk ezekben a nehéz időkben a kommunizmus győzelmében, hát ma is hiszünk a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiben —, lép a mába Bittér elvtárs. — Hiszen ma sokszorosan könnyebb a mi munkánk. Csak az ilyen falvakban van erős szövetkezet, melyekben osztályharcban megerősödött kommunisták vannak, akik össze tudják hasonlítani a múltat a mával. TÖTH MIHÁLY. A bratislavai Városi Képtárban (április 31-ig) bemutatott majdnem 100 politikai falragasz az utolsó négy évtizedben a nép életét formáló eszmék, küzdelmek és átalakulások krónikája. Az első Csehszlovák Köztársaságban a legkedvezőtlenebb körülmények között már az első ismeretlen szerzőktől származó plakátok is a széles rétegekkel állnak kapcsolatban. Hatásos fegyverei a propagandának, és egyre meggyőzőbben harcolnak a kommunizmus eszméjéért. — A legrégibb ismert nevű alkotók Lőrinci Gyula, I. Weiner-Král és a Magyar Tanácsköztársaság összeomlása után Košicére menekült Kron Jenő, kinek rajza 1907-ben elszánt erővel és maró gúnnyal kiáltja: Ki az élősdiekkel! A háború utolsó szakasza alatt a pártirányította nemzeti felkelés idején, az éjjelenként lopva elhelyezett falragaszok a még ma is potenciális veszélyt jelentő, embernyomoritó fasizmus ellen mozgósítanak. - 1945 óta öntudatosan hirdetik, hogy „minden hatalom a népé", és harcba, egységre, országépítő munkára, békevédelemre szólítanak. (Bednár, Fulla, Hollý, Lőrincz, Opršal, Pepich). - Az izmosodó népi demokráciában a plakát témaköre kibővül és a május elsejék, a politikai évfordulók ünneplése s a gazdasági élet fellendítésének, a termelékenység fokozásának sürgetése mellett kulturális még sportkérdések felé is irányul. A Szovjetunió hatalmas horderejű tudományos és technikai eredményei, a legkiemelkedőbb képzőművészeti kiállítások és színielőadások gazdagítják mondanivalóját. A tartalmon, az agitatív erőn kívül már az a törekvés is izgatja az alkotókat, hogy egyre jobbat, újabbat, szebbet nyújtsanak. A megszokott, közönyössé válható formák helyett a régitől eltérő megoldást keresnek. A művészi és technikai leleményesség az eszmei tartalommal párosul. Gyarapodik a szemetgyönyörködtető, színhatásokra építet szűkszavú, frappánsan összefogott alkotások száma, melyekben a külső forma és a belső lényeg logikusan forr össze. — így Lőrincz Gyula, az Októberi Forradalom 42. évfordulóIára, Hollý, Kétéves terv, Pepich: A szocialista tudomány a békéért, Chmel: 1950. Május l-re tervezett művét. Az 1960-as év termésén, Lőrincz háborúellenes plakátján az ezerfejű néptömeggel s az ágyúcsövön fészkelő galambbal követeli a leszerelést a klaszszikus és örökérvényű igazságot hirdetve, hogy: „Minden jó magot a béke hint a földre". Bárkány Jenőné 1919 TELÉN TÖRTÉNT. Nagyezsda Konsztantyinovna egészségi állapota rosszabbodott éä orvifsai azt tanácsolták, menjen vidékre. Ügy döntöttek, hogy Szokolnyikiben helyezik el öt, az ottani erdei szanatórium-iskolában, melynek akkor a vezetője voltam. Egy este telefonhoz hívtak és közölték, hogy látogatóba jön Vlagyimir Iljics. Egyszeriben nagy izgalom fogott el mindnyájunkat. Igen nagy gonddal készültünk a nagy találkozóra. A gyerekek minden percben kikukkantottak az előszobába, én meg az üvegajtónál őrködtem. Végül befutott az autó és megállt a feljárónál. Először láttam Lenint . . Mindenkivel szívélyesen kezet fogott. Hirtelen bőszen felugatott Bobka kutya, mely a gyerekekkel együtt futott be. Vlagyimir Iljics lehajolt hozzá és jókedvűen megkérdezte: — Á, van szerencsém, mi az ön neve? — Bobka! Bobka! — ordították a gyerekek. — Ahá, Bobcsinszkij elvtárs! — S megfogta a kutya talpát. Amikor Lenin levetette a bundáját, a gyerekek körülvettek. Akkor megjelent a ijverekek másik kedvence — Muszka macska Vlagyimir Iljics egészen belemerült a já'ékba Bobkával és Muszkával, a gyerekek lókat nevettek, nagy zsivaj verte fel a házat. Mindenki jókedvre derült, könnyebb lett az ember Mke Vlagyimir Iljics olyan elbűvölő és közvetlen volt, hogy nevetségesnek és fölöslegesnek tűntek a fogadására tett előkészületeink. Bejártuk a szobákat. A legjobb erkélyes hálószobát ajánlottam fel Nagyezsda Konsztantyinovna számára, de Vlagyimir Iljics határozottan tiltakozott. Lenin nem akarta megfosztani a gyerekeket a jó szobától és kiválasztott egy kicsi, szerény hálót. Amikor végigjártuk a hálószobákat, Vlagyimir Iljics megkérdezte: — Tulajdonképpen mivel gyógyítják a gyerekeket? Rámutattam a falon függő napirendre. A nap jelentős részét friss levegőn töltik. Vlagyimir Iljics helyeselte. A gyerekek meghívták Vlagyimir lljicset, nézze műhelyüket, ahol ajándékokat készítettek a karácsonyfa alá. Lenin csak most vette észre, hogy egy kislány a nyomába szegődött. Vlagyimir Iljics „Dalkedíinek" nevezte el a kistermetű, dundi kislányt. A kislány, aki bőrből rókát fabrikált össze, megkérdezte Lenint: — Maga tudna ilyet csinálni? — Azt már nem tudom, te hétokos! — válaszolta Lenin. Távozáskor Lenin mint régi ismerősöktől búcsúzott tőlünk és figyelmeztetett, hogy másnap eljön Nagyezsda Konsztantyinovnáral. Másnap csakugyan meg is érkeztek. Vlagyimir Iljics mindenekelőtt átadta neketn Nagyezsda Konsztantyinovna élelmiszerjegyeit. ... Vlagyimir Iljics nagy elfoglaltsága ellenére gyakran meglátogatta Nagyezsda Konsztantyinovnát, ha többet nem, egy félórát mindig szakított a látogatásra. Naponta érdeklődött Nagyezsda Konsztantyinovna egészségéről és megkért, hogy telefonáljak neki. Vlagyimir Iljics nagyon szerette hallgatni a gyerekek énekét. Szép kórusa volt Iskolánknak, s valahányszor Lenin eljött meglátogatni Nagyezsda Konsztantyinovnát, mindig énekeltek neki a gyerekek. Legjobban azt a régi orosz népdalt szerette kórusunk előadásában, hogy „Ali a réten egy bodzafa", mely egy rabul ejtett pacsirtáról szól. Az a rész, hogy a pacsirta a rabságban nem énekel, nem iszik és eszik, különösen hatott Leninre. A gyerekek ezt észrevették és még nagyobb kifejező erővel énekelték. Január 19-én iskolai karácsonyfa-ünnepélyt rendeztünk: a gyerekek színdarabot készültek bemutatni. Vlagyimir lljicset is meghívták. Lenin utasítására sok ajándékot hoztak nekik: almát, aszalt szilvát, cukorkát. Megtörténtek az ünnepély előkészületei, megjöttek a vendégek, Nagyezsda Konsztantyinovna is velünk volt. Ideje volt, hogy kezdődjék az ünnepség, de Vlagyimir Iljics csak nem jött. Telefonáltunk a Kremlbe, azt válaszolták, hogy Lenin már régen eltávozott. Már a színdarabot is eljátszották, amikor végre megjött Vlagyimir Iljics és testvére Marija Iljicsnyina. Úgy látszik, sokáig elidőztek az úton. A gyerekek megismételték a miisort. Vlagyimir Iljics nagyon élénk volt, tréfálkozott, eljátszott a gyerekekkel. Az est a meghívott művészek szereplésével ért véget. E nap emiékére erdei iskolánkban évente január 19-én rendeztük meg a karácsonyfa-ünnepélyt. F. L. HALEVSZKAJA MÚLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: KIK NYERTEK? 1. Szovjet ember a világűrben. 2. Gagarin 3. Többek között így lehet két 18-at számláló félre osztani a kört. Múlt heti rejtvényünk megfejtői közül könyvjutalomban részesültek: GAGARIN: — Elhiheted kislányom, hogy a Föld épp ilyen gömbölyű, én a saját szememmel láttam. Putnoki Margit, Streda nad Bodrogom, Kovács László, Sahy, Petrik Júlia, Strekov, Gódány Tibor, Trnávka és Riszner Gabi, Levice. Leveleiteket és megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Űj Szó GYERMEKVILÁG, Bratislava, Gorkého 10. ÜJ SZÖ 8 * 1961. április 22. i