Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-20 / 109. szám, csütörtök

MEIIVESAf.JA ÚJ TAVASZA A z országúton szikrázik a nap­** fény. Száguldó gépkocsink nyi­tott ablakán kellemes illatot hord be a széL Kétoldalt, a dombokon, kertekben kifakadtak a rügyek. Amott traktorok forgolódnak a föl­deken. A határ iaposabb részein ku­koricaszárat égetnek és keskeny göndöródo csíkban kígyózik magasba a füstoszlop. Amint haladunk a gö­möri változatos táj gyorsan elsuhan mellettünk, a látóhatár mentén hegyvonulat emelkedik előttünk. — Ezek már a medvesi hegyek — fczölal meg ismerősünk, aki útközben autőutasként hozzánk szegődött. A hegyek csúcsai most bontakoznak ki a szürke ködtakaróból. Messziről úgy tetszik, mintha a hegyek most ébredeznének. De a nap sugarai gyor­san felszívják a korareggeli hűvös ködfellegeket. Ajnáčka előtt a vasúti töltés alul­járójának torkánál ketté hasad előt­tünk az út. Ogy látszik ismerősünk itt célhoz ért és kiszáll az autóból. Búcsúzóul még egyszer megkérde­zem tőle: melyik úton juthatnánk el közelebb Medvesaljára? — Hová? — Medvesaljára! — Hiszen már helyben vagyunk! Persze nem tudtam, hogy ez nem község vagy település, hanem a tá­jat nevezik így, ahol valamikor sok medve kóborolt a dombháti erdők­ben. Innen ered az elnevezés. Alig 10 kilométernyi út után Med­vesalja egyik központban fekvő köz­ségében Gem. Jablonecre érkezünk. A helyi nemzeti bizottságon a tit­kár fogad bennünket. Arról kezdtünk beszélgetni, hogy a medvesaljat fal­vak eddig bizony nem sokat hallat­tak magukról. — Mert ritkán téved ide újságíró — mondja habozás nélkül Kosec András. — Attól tartok — válaszolom —, hogy a medvék már régen elsomfor­dáltak a tájról, de örökségül — úgy látszik — itt hagyták téli álmukat. Ez a téli álom valahogy nagyon is rányomta bélyegét a vidékre. A titkár kissé elkomolyodik, ösz­szeráncolja szemöldökét, majd rö­vid gondolkodás után ismét meg­szólal: — Ami a téli álmot illeti — mond­ja ezúttal helyeslőleg — az lehet, hogy eddig jellemző volt erre a vi­dékre. ma azonban már más a hely­zet. Képzeljék csak el, szövetke­zetünk tízéves fennállása óta, ez idén végzett első izben idejében a tavaszi kalászosok vetésével. A kör­nyékbeli szövetkezetesek ugyancsak igyekeznek s ebből azt a következ­tetést vonhatjuk le, hogy Medves­alja új tavaszhoz érkezett és a fejlődés sokkal gyorsabb léptekkel halad. Szó ami szó, a helyzet tényleg megváltozott a szövetkezetben. Agócs Qesztei Géza személyében új elnök került a vezetés étére, aki új vérkeringést, lendületet hozott az ezelőtt még egyhelyben, topogó szö­vetkezetbe. Az elnök Dancsó István agronómussal korareggel, öt órakor már talpon van- Gyorsan intézked­nek. beosztják a munkát, és ki-ki a maga munkaszakaszán reggeltől nap­rip a közös gazdálkodás fejlődé­sen fáradozik. Munkaerő tekintetében hiány, hiszen ha a szükség úgy kí vánja 100—120 asszony fpg kezébe szerszámot és siet a legsürgősebb munkák elvégzésére. Ennek köszön­hető, hogy március végén 10 hektár területen a szépen bokrosodó őszi árutermelését. Látszólag nem nagy eredmény ez, de ebben a községben, ahol nemrég alakult meg a szövet­kezet, bíztató jelenségei a fejlődés­nek. — Csak még egy nagy baj van nálunk — árulta el Ádám József ré­gi kommunista, akivel az ^tállóban találkoztunk. — Nálunk még áta­lányban fizetnek az elvégzett mun­kákért. Ez igen .erontja a szorgal­masan dolgozók kedvét és nem ve­zet a termelés fokozásahoz. Jakab József állatgondozó szintén belekapcsolódik az eszmecserébe és elmondja, hogy 35 tehéntől napon­ta csak 115 liter tejet fejnek. Igaz, hogy sok a vemhes tehén, de hát így is magasabbnak kellene lennie a tejhozamnak. Miért kevés a tejho­zam? — Az úgy volt — magyarázza —, hogy az ősszel későn és hozzá még szakszerűtlenül is végeztük el a si­lózást. Az értékes takarmány azért teljesen tönkre ment, aminek most valamennyien érezzük hatását. Ért­hető tehát, hogy az első negyedévi tejfelvásárlási tervet csupán 75 szá­zalékra teljesítettük. Milyen intézkedéseket tettek a szövetkezet gazdálkodásának megja­vítására? Erre a kérdésre már Me­de Menyhért, az EFSZ javakorabeli elnöke válaszol­— A kongresszus határozatait mi is alaposan áttanulmányoztuk és az eddigi jutalmazáson rövidesen javí­tani fogunk. Másik kérdés, a háztáji földek kimérése. Ez idén hét hektár­ral csökkentettük a háztáji földek területét. A szövetkezet tagjainak jövedel­me a háztáji gazdálkodás korlátozá­sával sem csökken, hiszen a minden ledolgozott 20 munkaegység után a gyermekes családok pótlékot kapnak, ami a természetbeni járandóságok juttatásával együtt valamennyiük becsületes megélhetését biztosítja. # ¥/ ost. Baštától a szomszédos Ve­celkov csak egy kőhajításnyi­ra fekszik. A falu határában még ja­vában dolgoznak, a tavaly még ma­gángazdálkodást folytató parasztok nadrágszijparcelláikat szántják fel, hogy ez idén erőteljesebben láthas­sanak hozzá a megnagyobbodott EFSZ kiépítéséhez. Bozó József, HNB titkár is dicséri mind az új, mind a régi tagság igye­kezetét. — Eddig már több mint 30 hek­táron végezték el az alávetést — mondja. • Ezen a tájon a lucerna- és here­magból gyenge volt a termés. A szö­vetkezet tagjai azonban igen becsü­leteseknek bizonyultak. Saját mag­készletüket átadták a közösnek, hogy segítsenek a takarmány terme­lés megoldásának gondjain. Az ud­varokban maradt istállótrágyát ugyancsak kihordják azokra a föl­dekre, ahová a kukorica vetését ter­vezik. Az indulás tehát sikeres, ter­mészetesen ez csak akkor gyümöl­csözhet gazdagon, ha a soronlevő munkákat is ugyanilyen lelkesedés­sel folytatják. * ü mber legyen a talpán, aki Stu­denán a helyi nemzeti bizott­ság székházára útbaigazítás nélkül eltalál. Olyan épületbe helyezték a községházát, melyet hatalmas fák és tóméretű pocsolyák rejtenek el az idegen előtt. Kora délutánra jár az idő, ám a faluban alig lehet egy lel­ket találni. — A község lakóinak javarésze munkás, — jegyezte meg Bacsa Ig­nác, a falusi pártszervezet elnöke. — Hétköznapon mind a környék építkezésein vagy a kőbányában és a régi járás üzemeiben dolgoznak. — Hát a szövetkezet működik-e' a faluban, mert bizony a határban még mindig virítanak a hosszú, kes­keny parcellák! — Ez nem a mi hibánk. Mi akar­tunk szövetkezetet, de a járás nem javasolta. Mindössze 120 hektár föld­del rendelkezünk és ennek 109 tu­lajdonosa van­Nagy Gyula, a HNB titkára el­mondotta, hogy a községtől alig há­rom kilométernyire fekvő bakóházi szövetkezethez csatlakoznának, ám az EFSZ tagjai eddig nincsenek na­gyon elragadtatva a hidegkútiak szándékától. — A munkaerőt azonban — foly­tatja — nem utasítják vissza. Fa­lunkból legalább 30—40 személy dol­gozik egész éven át a bakóháziak szövetkezetében. A falubeliek sok éves munkásságuk alatt megkedvel­ték a szövetkezeti gazdálkodást. No nem mondom, jól gazdálkodnak a bakóháziak, hiszen tavaly is 17 ko­ronát, ezenkívül természetbenieket is juttattak. Azt is mondhatnám, ez a Medvesalja egyik legfejlettebb szö­vetkezete. Studená lakossága egyébként az állam iránti kötelezettségeit ponto­san teljesíti. Nincs egyetlen földmű­ves sem, aki csak egy kilogramm hússal, egy liter tejjel vagy tojással is tartoznék az államnak. Ahol ilyen szorgalmas és öntudatos nép lakik, azok a szövetkezetben is derekasan megállnák helyüket s a bakóháziak sem vallanának szégyent velük. Probléma tehát van elég, melyek megoldásához elsősorban időre és a bakóháziak belátására van szükség. A központi kérdés azonban a mező­gazdasági termelés lényeges növe­lése, melynek útján sikeresen halad­nak a medvesaljai szövetkezetek, no­ha sok esetben még gyermekcipőben jár a munkaszervezés. ~ * < \ mikor búcsút vettünk Med­** vesaljától, néhány szóra ismét megálltunk az almágyi községházán. A nap már elbújt a magasba tor­nyosuló csúcsok mögé, de sugaraival még bearanyozta a hegyoldalak üde­zöld vetéseit, a jól megművelt ter­mőföldet. SZOMBATI! AMBRUS DICSERETET ERDEMLO KEZDEMÉNYEZÉS í Martin Maradik Nyári kániku­lához hasonló a liöség, pedig még csak április de­rekát mutatja az idő. A falvak kö­zötti széles par­cellákon hemzseg a nép, szaporán forgolódnak a traktorok. A jó időt igyekeznek kihasználni szövetke­zeteseink. Trstín község közvetlen szom­szédságában — melyet az országút választ ketté — hatalmas, mint­egy 70 hektárt kitevő tábla ter­jeszkedik, a parcella bal oldalá­ról a munka zaját, éltető ütemét repíti fülünkbe a szél. Viliam Ši­mon lánctalpas traktorával a ta­lajelőkészítését végzi gondosan. A falu mellett Jozef Indrišek Su­zeti bizottság titkára is érdeklő­dik munkája iránt ' és mosolygó arccal indítja el pöfögő traktorát. Nem messze az egyik csoport lovasfogatú vetőgépet járat a hosszú parcellán. Javában vetik a cukorrépát. A hatsoros vetőgép öreg szerszämnak látszik. Ľudovít Chvala mechanizátor azonban el­oszlatja kételyeinket. Ezt a gé­pet a szövetkezet javítói alakítot­ták át. — Van természetesen új gépünk is — újságolja — dehát nem na­gyon bíznak benne az emberek. Mi azonban tudjuk, hogy nagyon hasznos ipari készítmények ezek, mert segítségükkel megoldhattuk a növénytermesztés komplex gé­pesítését. Az itt dolgozók, trak­torosok és a többiek, mind a Mielőtt hozzatogtak volna a cukorrépa vetéséhez, gyakorlatban győződ­tek meg a vetógép pontos működéséről. per-35-ösének dohogása vegyül a melegtől izzó levegőbe, Harminc méternyi távolságra tőle újabb traktort pillantunk meg az utána akasztott talajmegmunkáló gépek­kel. Amint közelebb jutunk az erő­géphez, Vojtech Kurinec a símí­tókkal és a nehéz tárcsával baj­lódik. Néhány csavar meghúzása után azonban — mintha misem történt volna, ismét elindítja trak­torát, illetve csak elindította volna, ha egy szóra meg nem állítjuk. Rövid szóváltás után František Réves, a HNB titkára is mellénk szegődik. Jól esik trak­toros barátunknak,' hogy a nem­komplex gépesítési brigához tar­Az érdeklődést keltő levél toznak. A brigád megszervezése az elnökünk érdeme. — Hol találhatnánk meg ilyen­kor az elnököt? — tettük fel a kérdést. — Valószínűleg a javítóműhely­ben — válaszolták. Az irodában tényleg hiába ke­restük, a javítóműhely mellett bukkantunk rá. Martin Maradik még csak második éve elnök, de előzőleg már sok jót hallottunk róla a falubeliektől. Szerszámok­kal, gépek vizsgálásával töltötte idejét. A komplex gépesítési bri­gád megszervezésének kérdései­ről beszélgettünk. — Régi óhajunk teljesült — mondja szerényen. — A komplex gépesítés lényegesen olcsóbbá te­szi a termelést és lehetővé teszi, Feladó: Kiszling János, a Sa­fárihovoi Mezőgazdasági Szak tanin­tézet igazgatója — olvassa Gyökér sincs ) János, a helyi nemzeti bizottság el­nöke a Prágából érkezett levél hát­lapjáról. — Mi lehet ez? — Akárhogy is töri a fejét az elnök, nem tudja megér­teni, miért ír ez a szomszéd község­ben ember Prágából. Már arra is gon­repcét már megkapálták. Az állam j dőlt hogy az egész csak ugratás, iránti kötelezettségek teljesítésében sem marad el a szövetkezet. Tejfel­vásárlási tervét az első negyedévben 107 százalékra, a tojásfelvásárlás egész évi tervét pedig már 70 száza­lékra teljesítette. — Húsbői még nem értük el a tervezettet — tájékoztatott az EFSZ elnöke — de a súlygyarapodás meg­javításával rövidesen letörlesztjük 22 mázsa adósságunkat. Erre a célra több mint 100 hízónk gömbölyödik az ólakban, nielyek értékesítésével május elsejéig a felvásárlás félévi tervét is teljesíteni tudjuk. A falusi pártszervezet is sokat tö­rődik a szövetkezet fejlődésével s az EFSZ-ek V. országos kongresszusa határozatainak szellemében irányít­ja az egész községet. A kommunis­ták javaslatára rövidesen megnyitja kapuit az idényóvoda, ahol a szö­vetkezetben dolgozó anyák nyugod­tan elhelyezhetik gyermekeiket, míg a növényápolási és egyéb munkák elvégzésén szorgoskodnak. # M edvesalja csücskében, a hegy­vonulat dombokká szelídült lankáin Kostolná Bašťán is egyre eredményesebben gazdálkodik a szö­vetkezet" Tavaly az EFSZ hektáron­ként 100 liter tejre, 147 kilogramm húsra és 50 darab tojásra emelte tréfát tíz valaki belőle. No de mind­egy. Feltépi a borítékot; a szöveg majd elárulja, mit akar az írója. — Tisztelt Elvtárs, szolgálati úton vagyok s még néhány napig itt tar­tózkodom. Tekintettel a tél közelgé­sére — fut az elnök szeme a sorokon — nem várhatok tervemmel. Ugyanis arról van szó, hogy hektáronként 100 mázsa szemeskukorica termeszté­sére vállalkoztam, s ezt az iskola és önök segítségével szeretném megvaló­sítani. Szövetkezetükhöz azzal a ké­relemmel fordulok, engedjen át isko­lánk rendelkezésére legalább 20 hek­tár földet és biztosítsa rajta a gépi megművelést. Kérem, beszéljék meg a dolgot s ha érdemesnek tartják, kezdjék el azon­nal a mélyszántást. Ne trágyázzák a földet, mert ez hátráltatná a szán­tást s az esetleges rossz idő miatt nem lehetne befejezni. A talajt mű­trágyák segítségével késztetjük ter­mésre. Nem kis dolog - elmélkedik a komolyhangú levél fölött Gy ér elvtárs. Ez csak jót hozhat szövetke­zetünknek, akárcsak a Želovceinek annak idején. Kiszling elvtárs ott kezdte a harcot' a nagy terméshoza­mokért. Tanulóival 107, sőt 117 mázsa csöveskukorica-termést ért el hek­táronként. A želovceiek azóta jó ku­koricatermesztök, az idén is 80 mázsa csöveskukorica-termést akarnak be­takarítani a vetésterület minden hek­tárjáról. A jövőben így lehet ez ná­lunk is, csak kell, hogy irányt mutas­son valaki. A HNB elnöke, aki egyben a szövet­kezet könyvelője is ilyen gondolattal ment a vezetőség elé és tolmácsolta a nagy terméshozamok mesterének kívánságát. A megbeszélés nem tar­tott soká. A vezetőség legjobbnak látta a 24 hektáros Hosszú-dülöt: ezt ajánlotta fel kukoricatermesztés­re. Az idő néha „truccol, úgy tesz, mintha ólomlábon járna, ám mégis elérkezett a nap, mikor Kiszling elv­társ vonatra szállhatott. A vonat szelte a sík rónákat, el­suhant a hegyek tövében, de úgy tűnt, mintha döcögött volna. — Ebből az alagútból alig tud ki­kecmeregni, sötét van, még olvasni sem lehet — követik egymást az igazgató gondolatai. A vonat már kint fut a nyílt pá­lyán, a könyv oldalai mégsem fogy­nak, az olvasója magába mélyedt. — No végre... a vcelincei határ — lélegzett fel a nagy terméshoza­mok mestere. Fürkészve szemlélt jobbra-balra, majd tekintete egy ponton akadt meg. Elégedetten mo­solygott; a vasút melletti Hosszú­dűlőben a DT vontatta eke mély barázdát hagyott maga után. A Šafárikovoi Szaktanintézetben sokszor esett szó a mezőgazdaságban rejlő tarta­lékokról. Tanító és tanulók egyaránt vallják a nagy terméshozam elérését. A lelkesedés magával ragadta a fiatalokat. Most már titokban arra is gondolnak, hogy három hektáros parcellán meg­döntik Hlasný Anton tavalyi rekordját, Nem látnak nagy nehézséget benne, mert ha a Komárnói Mezőgazdasági Iskola 7t mázsás búzatermést ért el hektáronként, akkor kukoricából a 100 mázsát köny­nyebben ki lehet termelni. Sőt a šafári­kovoi iskola egy-egy hektáron takarmány­káposztát, takarmánytököt, szójababot ter­mel s mindezekből olyan hozamot ér el, amivel bámulatba ejti a környéket. A Hosszú-dülöben már megindult a harc a nedvesség visszatartására, a ta­laj tápértékének megjavítására. Időközön­ként a simító, a merev kultivátor, a fogas rombotja a talaj hajszálcsövességét. A gépállomás kipermetezte a gyomirtó szert. A tanulók szórják a műtrágyát. Az arrajárók felfigyelnek a nagy előkészület- ! re. A közömbösek meg is jegyzik, talán ananászt akarnak termelni ezen a táblán. Az egyik bajuszos bácsi meg egyenesen kijelentette, hogy megeszi azt a lovat ­mutatva az egyik jól megtermett sárgára, - ha itt 100 mázsa szemeskukori­ca terem majd hektáronként. - Akkor már kezdheti is - felel Kis János, az eredményben bízó első osztályos - mert itt 100 mázsának kell teremnie hektáronként. Az iskolások figyelemmel kísérik a talaj hőmérsékletét is. Az órákon meg azt szá­mítgatják, hány egyednek kell nőni egy hektáron, ha a hibrid-kukorica egy csö­vének átlagos súlya 32 dekagramm. A másik kérdés, vajon melyik vetési mód biztosít több egyedet - a hagyományos, vagy a négyzetes vetés? Mindezekkel tisztában kell lenniök a termelőknek, mert röstélnék, ha a „100 mázsás szemesku­korica termésért" hirdetett versenyben elszámítanák magukat. Ez a jeiszó rövi­desen a parcella végén hirdeti az iskolá­sok vállalását s étinek mindannyian eleget akarnak tenni. Hogy a Šafárikovoi Szaktanintézetben végzett tanulók három év múlva felké­szülten térnek haza szövetkezeteikbe, ahhoz semmi kétség nem fér, s bizonyára odahaza is folytatják a harcot a nagy terméshozamokért, ami mezőgazdaságunk fellendítésének teltétele. 8ENYUS JÓZSEF Vojtech Kaurinec traktoros és František Réves HNB titkár a brigád készítette aggregátot szemléli. hogy minden munkát idejében el­végezzünk. A komplex gépesítést fokozatosan a gazdaság valameny­nyi ágazatában megvalósítjuk. Ez­zel megkezdtük a szövetkezeti kongresszus egyik legfontosabb határozatának a teljesítését, mely a gépesítés színvonalának emelé­sét tűzi elénk. Ma még csak a kapásnövények­nél, holnap azonban a gabona be­takarításánál teszik az ipar szín­vonalához hasonlóvá a munkát. Búcsúzóul az elnök a következő szavakat repítette felénk: — Jöjjenek el majd aratáskor! Ilyen szövetkezetbe, ahol jó a kezdeményezés, mindig szívesen térünk vissza. " J. SLUKA JUJ SZÖ 6 * 1961. április 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom