Új Szó, 1961. április (14. évfolyam, 91-119.szám)

1961-04-20 / 109. szám, csütörtök

TjcumQzdÄ Uj filmet forgatnak a bratislavai stúdióban • Nem is olyan nehéz a magyar nyelv • A börtönőr ismeri a rács mögötti életet í. Az öreg Európa földjét bombák, gránátok tépik, szaggatják. Német csizma tapossa a Duna, Vág és Garam szépséges völgyét. A halálgörcsében vajúdó fasizmus esze-veszetten pusztít. Háború... Színes álmok, forró vágyak, békés családi fészkek hamvadnak pusztító tüzében. Embereket állít szembe egymással. Vadidegenek oltják ki egymás életét, fosztják meg a gyermeket apjától, a feleséget férjétói, az anyát gyermekétől. Ezrek, milliók — gyermekek, aggok — férfiak, asszonyok életébe gázol bele a háború. Az emberi ész, az emberi kéz alkotta felbecsülhetetlen értékek, az emberiség legdrágább kincsei válnak lángjaik martaié kává. Az emberi élet, az emberi munka elvesztette értékét. A pusztításnak ebbe a szörnyűséges korszakába vezet el Vladimír Bahna, szlovák filmrendező most készülő Tavaszelő című filmje. 2. A történet a háború utolsó napjaiban egy dél-szlovákiai falucskában játszódik le. Szereplői a falu lakói — szlovákok, magyarok. A film megrázó jelenettel kezdődik. Molnár Gyurka, (K. Machata alakításában) magyar partizánfiú a fasiszták gyilkos golyójától találva szerelmese, Pszota Marika ölében hal meg. így akadnak rájuk üldözőik. Marikának Gyurkától gyermeke maradt. Ez azonban nem menti meg őt a fasiszták börtönétől. Elszakítják gyermekétől és megkezdődik egy üldözött keserves kálváriája. Ezrek, milliók sorsa testesül meg Pszota Marika fájdalmában, szenvedéseiben. Pszota Marika egy a fasizmus millió áldozatai közül. • Vladimír Bahna a valóságból vett történet alapján szőtte a film meséjét. Melyik ez a történet? Aligha tudná már megmondani. Nehéz a valóság és a belőle fakadó művészi élmény, művészi átélés között a határt megvonni. A forgatókönyv írója maga is DélSzlovákiában, a Garam szépséges völgyében töltötte legszebb gyermekéveit. Ismeri e vidék lakosságának közös problémáit. Nem, a nyelvhatár sohasem választotta el a két népet egymástól. A kizsákmányoltak közös sorsa kovácsolta eggyé Dél-Szlovákia népét a történelem legnehezebb napjaiban is. És ez Bahna filmrendező készülő alkotásának eszmei vezérfonala. Közös sors. A háború borzalmainak közös átélése, közös — bár sokszor csak ösztönszerű harc a fasizmus ellen, a felszabadulás közös öröme ... Ez a film sűrített mondanivalója. 3. A tilm egyik jelenete a börtönben, Pszota Marika cellájában játszódik le. Karácsony este, az utolsó háborús karácsony. A nyilasszázados, a fegyház parancsnoka, akit František Dibarbora, kiváló szlovák színész alakít, megpróbálja Marikát efféle besúgó szerepre megnyerni. A fogolyhoz az anyai szeretet érzésére hatva igyekszik közeledni. Felajánlja: segít a gyermeken, rendszeresen küld majd neki tejet. Ekkor kintről, a folyosóról, a szomszédos cellákból felcsendül a dal. Nem a „Mennyből az angyal". Nem. Forradalmi induló. A százados feldühödik és ki akar rohanni. Belülről azonban nincs kilincs ... íme egy jelenet, amely az egész estét betöltő filmben mindössze 45— 60 másodperces. Nos, nézzük csak, ml minden szükséges a 25—30 méternyi film előállításához? A stúdióban fel kellett építeni egy börtöncella mását gipszből. Persze csak három oldalát, a negyedik, nyitott oldalán a felvevőgép mozog sínen. S mivel a hü ábrázolás követelménye a díszletekre is vonatkozik, az építész a nitrai börtön egyik cellájának mását készítette el. Színészi alakítással, kellő megvilágítással, hanghordozással meg kellett teremteni az utolsó háborús karácsony hangulatát a börtönben. A történet akkor játszódik le, amiZdenka Grúberová (Pszota Marika) a forgatás szünetében a film legkisebb szereplőjével szórakozik. kor a szovjet hadsereg már közeleg. A börtön rabjai a megváltást tőlük várják. A nyilasok viszont még uralmuk utolsó perceit is arra akarják kihasználni, hogy megsemmisítsék mindazokat, akik szembe mernek szállni uralmukkal. Ehhez kellett volna Marika segítsége, hogy rabtársaitól megtudjon egyet-mást az ellenállási mozgalomról. A nyilas százados a dal hallatára megretten. Szeretne kirohanni. Am észreveszi, hogy ő iS be van zárva. Riadtan keresi a kilincset. Riadalom és félelem tölti el egész lényét. — Nyissátok ki! — üvölti magánkívül. A jelenetet elismétlik egyszer. EIismétlik másodszor, harmadszor, és ki tudja hányszor. Minden mozdulatot pontosan ki kell dolgozni. Azután jön a forgatás — háromszor, négyszer egymás után. — A kezem... — panaszkodik František Dibarbora, akinek ökle vörös a dörömböléstől. — No, még egyszer — mosolyog rá a rendező. Mit tehet ilyenkor? Visszamosolyog, és kezdődik minden élőiről. Vörös kézzel is dörömböl tovább.... 4. — A filmben 384 ilyen jelenet lesz — mutat Bahna filmrendező a másodpercekre és méterekre felbontott forgatási tervre. 384 jelenet és 2630 méter film. A már kész film! Mert mondottuk, hogy egy-egy jelenetet háromszor négyszer is megismételnek és a legjobbat választják ki. Nem készül minden jelenet a stúdióban. Nem ám! A rendező és munkatársai már személyesen jártak Levice környékén és pontosan kijelölték a Garam völgyének azokat a pontjait, ahol majd a felvételek készülnek. Ez sem olyan egyszerű ám! A film története ősszel kezdődik és kora tavasszal végződik. — Az őszi és téli felvételeket tavasszal készítjük, amíg a levélzet kl nem hajt — avat be Bahna elvtárs a forgatás titkaiba. — Ugyanazokon a helyeken készülnek a tavaszi részletek, miután a fák üde tavaszi lombba borulnak. Lám, milyen egyszerű az egész! 5. A film érdekessége, hogy a szereplői szlovákul, magyarul, oroszul és németül beszélnek. Mókás jelenetekben sincs hiány. — Azt mondja, hogy... Azt mondja, hogy... Ezt a három szót Zdenka Grúberová, szlovák színésznő ismételgeti a forgatás szünetében, ö alakltja Pszota Marika szerepét. Ilyenkor segítségére siet Tóth Tibor elvtárs, ismert műfordítónk. A kiejtést, a hangsúlyt javítja. Mert hát Grúberová egy szó nem sok, annyit sem tud magyarul. Helyesebben nem tudott... — Igaz, nehezen ment, de hát mi színészek hozzászoktunk az efféle nehézségekhez — mondja és már rohan is, mert Bahna rendező hívja őt. Közben még elismétli: — Azt mondja, hogy... — Jól van, így mehet — adja Tóth Tibor elvtárs beleegyezését. Vannak azonban olyan jelenetek is, ahol egyszerre több, hosszabb szöveggel kell megbirkóznia a színésznek. így történt ez František Dibarborával is, akinek hosszabb próbálkozás után végül is táblára nagy betűkkel kellett felírni az odavágó három, négy mondatot. Afféle segédeszközök ... De sok diák is szívesen szabadalmaztatná! Dehát ilyesmi, csak a filmben lehetséges. Király Dezsőnek, a komárnói Magyar Területi Színház színészének könnyebb a szerepe. Nyelvi nehézségei nincsenek. De a börtönőr szerepét se nehéz alakítania. — Ismerem én a rács mögötti légkört. Három és fél évet töltöttem szlnésztársaimmal Horthy börtöneiben. És nem fegyházőrként — teszi hozzá keserű mosollyal. Persze, a rácson kívüli szerep sokkal könnyebb. 6. Képek, jelenetek — apró mozaikok. Ma még csak ezekről beszélhetünk. A filmről korai lenne nyilatkozni. Még sok minden csak elgondolás, csak terv. A megvalósítás heteket, hónapokat vesz még igénybe. S a filmmel valahogy úgy van az ember, mint az élő sejttel. Az is apró részecskékből: fehérjékből, a foszforbői, mészből, és ki tudná felsorolni, mi mindenből áll. Ám az itt felsorolt anyagok, részecskék, egyszerű csoportosítása nem minden esetben alkot sejtet, élő anyagot. A film is apró részecskékből tevődik össze. Minden egyes jelenet, a színész minden mozdulata a művészi alkotás egy-egy mozaikját képezi. Ám a mozaikok összessége nem minden esetben jelent művészi alkotást. Az egyes jelenetek kerek egységgé kovácsolása, a drámai feszültség megteremtése, az alakok hú jellemábrázolása és a művészi mondanivaló érthető kifejezése — ez jelenti a művészi alkotás életrevalóságát. Ha egyáltalán indokolt előre véleményt mondani, akkor megállapíthatjuk, hogy a kolibai stúdióban készülő film jelenetei jók, a mondanivaló mély történelmi igazságot, a magyar és a szlovák nép szoros sorsközösségének történelmi igazságát szögezi le. Most csak a lényeges, hogy ezt a tartalmat sikerüljön művészi nyelven tolmácsolni. Mit mondhatnák még? Többet aligha. A végső szó a nézőt illeti. Zsilka László í ' ^ph- * jf * " $ WfSmY'M;^ *IHP I1 I P 1 m^^Wmm i W é •mm, mmm* Jelenet a készülő filmből: Pszota Marika (Zd. Grúberová), a nyilas százados (Fr. Dibarbora) «*s a börtönőr (Király Dezső). (G. Skoumalová felv.) Találkozás a szabad Kongó festőivel Korunk közelhozott Afrikához, nemcsak a fejlett közlekedési eszközök jóvoltából, hanem mozgósított, érdeklődő értelmünkkel és emberi érzésünkkel, amellyel a gyarmati elnyomással küzdő, vagy alóla felszabadúlt népek sorsát követjük. Ma már köztudomású, hogy a fekete földrész lakói magas színvonalú ősi kultúrával rendelkeztek. - Röviddel ezelőtt beszámoltunk NyugatAfrika nagyszerű szobrászi múltjáról, melynek az angol és német múzeumok őrzik számos emlékét. Régi festészetünknek azonban alig maradt nyoma. Hogy ezen a téren is ritka fogékonysággal és velük született érzékkel bírnak, arró a Poto-Poto-i festők kiállításának 90 tempera képe győz meg, melyeket R. Slabý gyűjtött össze. Az 1960 nyarán felszabadult, 750 ezer néger-lakta Francia-Kongó fővárosának Brazzavillenek egyik negyede a Poto-Poto. 10 évvel ezelőtt Pierre Lods francia festő telepedett itt meg s iskolát nyitott, hol a fiatal bennszülötteket a festés alapismereteire oktatta. Egyre többen jelentkeztek nála és követték útmutatását. Közvetlen környezetüket, az életet festették. Máig csaknem 5000 kép került ki ecsetjük alól, ami elegendő ahhoz, hogy pozitív formában beszélhessünk a Poto-Poto-i népművészetről. Jellegzetes néger piktúra ez, mely alkotóképességről, színkultúráről vall. Természetesen érzik rajta az európai hatás. Megtanulták a távlati látást, a tiszta, töretlen színek s a színes papírháttér használatát. Rajzuk bámulatos könnyedsége, amellyel a megnyújtott testű, karcsú végtagú alakokat papírra vetik, s az ösztönös biztonsággal tökéletesen rögzített mozgás, a nagyszerűen összehangolt ragyogó színek kifejező ereje a szellemes és eredeti stilizálás kétségtelenül sajátos és egyéni jellegű. Ábrázolásaik életrekeltik a falu mindennapját, a köralakú kunyhók előtt a tűz körül serénykedő asszonyok foglalatoskodását. - Az alig néhány fával jelzett őserdő párás Iehellete csap meg, és érezzük a gazellára, elefántra vadászó dárdás férfiak feszült izgalmát. — Halljuk a karcsú lélekvesztőkön sikló halászok evezőinek szabályos csobbanását s a zsákmánnyal hazatérő feketék diadalkiáltásait. — A lombos ágakra kapaszkodó rozsdaszin majmok, a levegőben lebegve szárnyaló, ívelt nyakú fehér madarak, a fatörzsekre tekergő sziszegő kígyók élményszerűen éreztetik az egyenlítői táj légkörét. A négerek indulatai, szenvedélyei, vágyai, egész érzelmi életük a táncban fejeződik ki a legteljesebben, melynek viharzó ritmusát, magával ragadó lüktetését elemi érzékletességgel sugározzák a Poto-Poto-i festők alkotásai. A lázasan forgó testelť körül színes lángként lobognak a tar-" ka tollszoknyák, kígyózva vonaglanak a szalagok. Az örvénylő vonalak dinamikája, a fekete-vörös, kék-sárga, zöld- és ibolya izgató ellentétei a néger népi zene ütemét s hőfokát jelzik. Öröklött készségről, teremtő erőről valló művészeti tevékenységük a szabad és független élet ösztönző hatása mellett új és nagy fejlődési lehetőségeket ígér. A kulturális és politikai eseményszámba menő kiállítás (a Hviezdoslav-téri tárlati helyiségben április 23-ig tart) esztétikai hatásán kívül megerősíti népeink barátságát. bArkány jenöné; Az orosz kultúra története Az utolsó két évtized a Szovjetunióban a humanista tudományok eredményei nagyobb átfogóbb munkában való lemérésének kora is. Kijött „Az orosz irodalom története" tíz kötetben, megjelenik „Az orosz művészet története", amely szintén több kötetes, készen van „Moszkva története", most fejezik be „Leningrád történetének vázlatát", megjelent két kötete „Az orosz kritika történetének". Bármennyire terjedelmesek és tanulságosak is ezek a munkák, korántsem ölelik fel az orosz kultúra egész területét. Nincs leírva az orosz életmód, jog, technika, tudomány, mesterségek története. Az említett hatalmas munkák elmélyítették ugyan elképzeléseinket az orosz kultúráról, de az orosz kultúra fejlődésének egyes oldalai között nem mutatják meg az összefüggéseket: nincs meg a kapcsolat az irodalom és a művészet története között, az irodalom és művészet, valamint a filozófia története 'között. Ezért tehát gondoskodni kell az orosz kultúra történetének, mint egésznek a megteremtéséről, amely átfogó tudományos koncepcióban vizsgálná az orosz kultúra fejlődésének valamennyi oldalát, általánosítaná a különféle területek jelenségeit, megállapítaná Oroszország kulturális fejlődésének általános törvényszerűségeit. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő, a Materialista Kultúra Történetének Intézete még a háború előtt próbálkozott ilyesmivel. Ennek a kísérletnek eredményeképpen született meg „A régi Oroszország kultúrájának története", melynek néhány kötete az 1948-51-es években jelent meg és a szovjet sajtó nagyra értékelte. Az utolsó két része ennek a munkának azonban csak 13.század második negyedéig terjedő korszakot öleli át. Tovább nem jutott ez a nagy jelentőségű kezdeményezés. A kultúra története — teljesen egyedülálló tudományág. Egyesek talán úgy gondolják, ennek a tudományágnak a megteremtése nem feltétlenül szükséges, mivel egyes területeivel foglalkoznak az irodalomtudósok, nyelvészek, régészek, stb. De nem is azon van a fő hangsúly, hogy fel lehet osztani, hanem éppen azon, hogy egyesíteni szükséges. A tudomány ma főleg az egyes tudományágak egymásközti kapcsolatára épül. A differenciáció folyamatai társulnak benne az integráció folyamatával. Egy egész sor kérdés áll fenn az orosz kultúra történetében, amelyek-re csak a legkülönbözőbb tudományágak képviselőinek kölcsönös együttműködése által adhatunk választ: az irodalomtörténészeknek, művészettörténészeknek, filozófusoknak stb. össze kell fogniuk, mert „Az orosz kultúra története"-nek megszerkesztése igen nagy és felelősségteljes munka. D. LIHACSOV a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja. Vasárnap, április 16-án a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének „Parnasszus" rovatában Mivel ünneplik meg íróink a párt megalapításának 40. évfordulóját címmel irodalmi összeállítást hallottunk. A Dénes György szerkesztette félórás adásban Gyurcsö István, Szóké József, Zala József, Mács József és Ozswald Arpád írásai szerepeltek Monoszlóy Éva, Szoldin Ilona, Nagy Jenő és Kozma Gyula igénye? tolmácsolásában. A kivétel nélkül mai témájú írások közül különösen Zala József: A pártot köszöntöm és Gyurcsó István: Hétköznapok között című verse, valamint Ozswald Árpád: A küzdelem 40 éve clmü, a kosuty eseményekkel kapcsolatos riportja tétszett. Gondolatgazdagságéban és megjelenítési erejénél fogva — nem utolsósorban a jó előadás révén — hatásos volt Szőke József: Dinamit a bányászlárnpákban clmü karcolata és Mács József: Sztrájk clmü elbeszélésrészlete is. Kár, hogy nem mondhatjuk ugyanezt nyilatkozatukról. A bemutatott Írók közül ugyanis hárman nyilatkozatban is kifejezték, hogy mivel ünneplik a párt megalapításának 40. évfordulóját. E nyilatkozatok azonban konkrét tervek, elképzelések vagy köte-; lezettségvállalások ismertetése helyett általánosításban merültek kl. (Riportokat, elbeszéléseket írok: több verset Írtam; gyakran találkoztam ezekkel az emberekkel... gyakran megilletődve hallgattam elbeszéléseiket... fel is dolgoztam élményeimet ... stb. stb.) Nehéz az Írói munka és nem szabad elhamarkodottan, alaptalanul Ígérgetni. A rendkívül jelentős évforduló alkalmából mégis meggyőzőbb, elsősorban konkrétabb Ígéretet tartalmazó nyilatkozatokat vártunk. Helyes, hogy a rádió a nagy esemény évfordulójával kapcsolatban megszólaltatott írókat és bemutatott a munkásmozgalom harcairól szóló írásaikból. Jó lett volna azonban több írót megszólaltatni, több Író nyilatkozatát meghallgatni. (zsa) JUJ SZÖ 7 * 1961. április 12.