Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-14 / 73. szám, kedd

Tanuljunk a legjobb dolgozók tapasztalataiból A JNB segítsége a HNB funkcionáriusainak Hazánk területi átszervezése után igen sok bonyolult problémát keli megoldaniuk a járási nemzeti bizottságoknak, mivel ma már ők töltik be a legfontosabb szerepet a helyi nemzeti bizottságok irányításában. Arra a lényegbevágó kérdésre, miként irányítsák a JNB-k lehetőleg leghathatósabban a helyi nemzeti bizottságokat, amelyek száma a kétszeresére, sőt néhol a háromszorosára is növekedett, az új járások keretében, csak a gyakorlati munka, az új módszerek türelmes keresése, elemzése és értékelése adhat kellő választ. Egyes járásokban már a legutóbbi választások óta eltelt hónapok ic lehetővé tették az említett kérdések sikeres megoldását. szakbizottságok elnökeivel, a nemzeti bizottság képviselőivel, irodai dolgozóival, felülvizsgálják a jegyzőkönyveket, az ügykezelést, a HNB terveinek teljesítését stb., és ennek alapján a HNB teljes ülésén vagy tanácsának ülésén közlik következtetéseiket, előadják javaslataikat. így például a Malženicén lefolytatott felülvizsgálás jelentős fogyatékosságokat állapított meg, amelyek úgylátszik jellemzik a járás többi helyi nemzeti bizottságának tevékenységét is. A Malže'nicei Helyi Nemzeti Bizottság nem dolgozta ki a tanácskozások s a beszélgetések tervét, funkcionáriusai csak „szóbelileg" ellenőrizték a határozatok teljesítését, csupán a titkár gondoskodott a teljes ülés előkészítéséről, lebecsülték a lakossággal való együttműködést, stb.., A trnavai JNB szervezési osztályának dolgozói e megállapítás után haladéktalanul 'intézkedéseket foganatosítottak a malženicei HNB tevékenységének megjavítása érdekében. A szomszédos községek titkárai, akik részt vettek a felülvizsgáláson, megígérték, hogy irodai munkaerőik segítséget nyújtanak a község ügykezelésének rendbehozásában. A Trnavai Járási Nemzeti Bizottság pedig azzal bízta meg egy dolgozóját, végezze el a malženicei HNB egyik teljes ülésének példás előkészítését. Az előkészítésben természetesen részt kell venniük a HNB szakbizottságai tagjainak és a helyi képviselőknek is. Ismertető előadások, írásbeli kapcsolatok A topoľčanyl JNB funkcionáriusa: megegyeztek abban, hogy helytelen volna, ha kizárólag a helyi funkcionáriusok járási értekezletein keresnék a problémák megoldásához vezető utat. Ez ugyan a leghálásabb módszer, mert lehetővé teszi, hogy egyszerre s a legrövidebb idő alatt tájékoztassák az adott kérdésekről 140 község képviselőit. Mindnyájan tudjuk azonban, milyen az ilyen aktívák „lefolyása". Az emberek elüldögélnek, végighallgatják a beszámolókat, sokszor csak amúgy „egyik fülön • be, a másikon ki", s mire hazaérnek, rendszerint el is felejtik a hallottakat... Nomeg minden községnek vannak problémái, nehézségei, fogyatékosságai, általános jellegű tájékoztatás tehát nem vezethet megoldásukra, illetve kiküszöbölésükre. Trnaván nagyon sokat reméltek az írásbeli kapcsolatokról. És valóban igen ügyesen tökéletesítették ezt a módszert... Ma már nem írhat bárki, bármikor és bármiről a helyi nemzeti bizottságoknak, hanem a JNB szervezési osztálya gyűjti öszsze a közlendőket és határozza meg, mit közöl az „Irányelvek gyűjteményében", esetleg mit tart fölöslegesnek. A HNB-k feladatait és kötelességeit tartalmazó „Irányelvek gyűjteményét" hetenként egyszer, esetleg kétszer küldik el a helyi nemzeti bizottságoknak. így kevesebb a hivataloskodás és könnyebben teljesíthetők a feladatok, mert ellenőrzik elvégzésüket. Am ez a módszer sem mutatkozott a leghathatósabbnak. A helyi nemzeti bizottságok funkcionáriusai ugyanis állandóan arról panaszkodtak, hogy igen sokrétűek a feladatok, és „felülről" kevés segítséget nyújtanak megoldásukban. Hol kell tehát keresni a kiutat? Tanítani kell közvetlenül a községben A topoľčanyi és a trnavai járási nemzeti bizottság funkcionáriusai bizonyos idő elteltével arra a következtetésre jutottak, hogy azzal nyújthatják a leghathatósabb segítséget a HNB-k funkcionáriusainak, ha a járási dolgozók gondosan felülvizsgálják s értékelik a helyi nemzeti bizottságok munkamódszereit és azt, miként foglalkoznak funkcionáriusaik a legfontosabb kérdések megoldáséval. Tudatosították, hogy ezzel egyidejűleg meg kell tanítaniok őket, miként végezzék a lehető legmegfontoltabban, legcéltudatosabban a községekben szükséges teendőket. E következtetés alapján hozzáfogtak a HNB-funkcionáriusok munkájának felülvizsgálásához. A trnavai járás községeibe kiutaznak a JNB szervezési osztályának dolgozói s velük egvütt a közeli községek két-három titkára is, akik a felülvizsgálások folyamán tapasztalatokat szerezhetnek saját gyakorlati munkájuk tökéletesítésére is. Elbeszélgetnek a HNB elnökével, titkárával, a helyi nöbizottság elnökével, ň A trnavai JNB szervezési osztályának dolgozói egyre több községben végzik igen céltudatosan a HNB-k tevékenységének felülvizsgálását. Ezenkívül rendszeresen részt vesznek a HNB-k tanácsainak és plénumainak ülésein. Nem az a céljuk, hogy „megizzasszanak" valakit, hanem az, hogy hathatós segítséget nyújtsanak a községi funkcionáriusoknak és megtanítsák őket a helyes munkamódszerek alkalmazására. Ez azonban még nem minden. A járási nemzeti bizottság tanácsa ezen az alapon pontos képet alkothat a községi funkcionáriusok tevékenységének színvonaláról, képességeiről, önállóságukról, de nehézségeikről, fogyatékosságaikról is. Céltudatosabb lehet tehát a HNB-k funkcionáriusainak oktatása és irányítása. A titkár lenven politikai dolgozói A járási nemzeti bizottság szervezési osztályán a HNB-k tanácsa és plénuma tanácskozásainak figyelemmel követése s a már említett felülvizsgálások eredményei alapján arra az érdekes következtetésre jutottak, hogy azért nem eléggé céltudatos a helyi nemzeti bizottságok munkája, mert titkáraik még mindig nem fejlődtek politikai dolgozókká, egyelőre csak kezükkel, nem pedig szívvel-lélekkel végzik teendőiket. Amikor a szervezési osztály dolgozói azzal a kérdéssel fordultak egyes titkárokhoz, miként segítenek a szövetkezeti gazdaság fellendítésében, • rendszerint így válaszoltak: „Kijárok a földekre, . hogy befolyásoljam a szövetkezeteseket, benézek az istállókba és ellátogatok az EFSZ vezetőségére is." Am ami« kor konkrét választ kértek tőlük, hogy miben, hol és mikor segítettek a szövetkezetnek, csak vállukat vonogatták. A szervezési osztály dolgozói ezérť haladéktalanul megtették a szükséges intézkedéseket. Bizonyos tájékoztató tervet dolgoztak ki a HNB-k titkárai számára. hogy a teljes ülések közötti időben e terv alapján végezhessék munkájukat. Ennek a tervnek az az alapvető gondolata, hogy a titkár céltudatosan foglalkozzék az emberekkel, s vonja be őket a közügyek irányításába. Az említett terv értelmében többek között azt javasolják a trnavai JNB szervezési osztályának dolgozói, hogy a HNB titkára hívja össze időnként a szövetkezeti motoros járművek vezetőinek értekezletét, amelyen a közbiztonsági szerv tagja is részt venne és bizonyos javaslatokat tehetne. Egy további napon el kellene beszélgetnie a szocialista munkabrigád tagjaival, máskor egybe kellene hívnia cigányszármazású polgártásaink aktíváját, azután pedig a gyümölcstermesztők* majd a tűzoltók munkaértekezletét*, A következő alkalommal a legkiválóbb szövetkezetesek, esetleg az EFSZ ellenőrző bizottsága elnöké* nek jelenlétében ellenőriznie kellene az EFSZ gépállományát, beszélge-* tésre kellene egybehívnia a fejőnők, az etetők kollektíváját, a mezef munkacsoportok tagjait, stb. Magától értetődik, hogy ezeket a beszélgetéseket, munkaértekezlete-? ket és összejöveteleket nemcsak" azért szervezné, hogy „tevékenységet" mutasson ki, hanem mindezzel bizonyos cél elérését kell követnie. Ismereteit a napi sajtó rendszeres olvasásával gyarapítva javaslatokat tehetne és közölhetné észrevételeit a járás vagy a kerület székhelyén rendezett értekezleten. így valóban olyan dolgozóvá fejlődnék, aki a falu „mozgató ereje" és előrehaladásra, a kitűzött célok elérésérí serkentené az egész község lakossá*, gát. A trnavai JNB példamutatása nyilvánvalóan arról tanúskodik, hogy más járási nemzeti bizottságok dolgozói is ilyen hathatós segítséget nyújthatnak a helyi nemzeti bizottságok funkcionáriusainak. S. Z. Segít a verseny (ČTK) - A bohumíni Kohómű és Dróthuzalgyár dolgozói tavaly 40 ezer új, központi fűtéses lakást láttak el radiátorokokkal. Ez idén, bár" csak 42 órát dolgoznak hetenként, 6,5 százalékkal növelik a termelést és harmadik ötéves tervünk utolsó évében 60 ezer lakás számára készítenek radiátorokat. 1965-ben — á múlt évi eredményekhez viszonyítva — csaknem 100 százalékkal növelik a központi fűtésekhez szükséges kazánok gyártását. I A bohumíni Kohómű "és Dröthu-zalgyár dolgozóinak különösen a szocialista munkaverseny nyújt nagy segítséget a tervfeladatok sikeres teljesítésében. A radiátorokat és kazánokat készítő dolgozók 11 kollektívája versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyerőéért. A szerelőW részlegben dolgozó ifjúsági kollekv tíva már el is nyerte a megtisztelő címet. P sküszöm á Jehovára, ^ hogy nem vagyok kukacoskodó, sem filléreskedő ember. Sőt, inkább bohém ember hírében állok. Mások gyarlóságait sem ítélem el halálos szigorral. Hogy most mégis ötfilléres: ügyről írok, annak lélektani oka van. Öt fillér! Mai pénzben kicsike összeg, igaz?... Én mégis azt mondom, öt fillér elég ahhoz, hogy valakinek száz koronás bosszúságot szerezzen. Csak a módját kell érteni! Figyeljék csak! A minap egyik vidéki városkában jártam. Megéhezvén, betértem egy ízléses önkiszolgáló falatozóba. Nem kell, ugyebár, méltatnom a jó falatozók előnyeit a kevésbé jó vendéglőkkel szemben? A vendéglőben lehet rossz kiszolgálás, protekciós vendég, túlzsúfoltság, stb. Ellenben egy ilyen önkiszolgáló helyen látja az ember, mit vesz, mennyien vannak előtte, stb. Szóval: betértem egy ilyen falatozóba is hét korona 60 fillér erejéig élelmiszert váÖtfilléres ügy súroltam. Fizetővendég

i kötelességem teljesítése céljából átnyújtottam a pénztárnál pontosan nyolc koronát. Mellékesen megjegyzem, hogy a púit előtt egyedül voltam, és olyan szorgalommal szolgáltak ki, mintha mondjuk húszan álltak volna a hátam mögött. Szóval: fizettem és visszakaptam a nyolc koronából 35 fillért. Pontosabban: egy 10 és egy 25 fillérest. Tessék elhinni, nem tartok rá igényt, hogy valaki együttérzésből felháborodjon rajta, amiért engem öt fillérrel megkárosítottak. És elhihetik, én sem háborodtam fel. Csak hát az ízletes falatok fogyasztása közben - és itt követtem el a hibát - elkezdtem filozofálni. Hogyan kaphattam én vissza negyven fillér helyett 35 fillért? Pénzegységünkben lehetetlen két darabban 40 fillért adni. Ezt a pénztárosnőnek is tudnia kell, bármilyen bájos teremtés is. Tumultus nem volt a pénztárnál, mert egyedül voltam. Ördögi kópéság csiklandozott, hogy megtréfáljam a pénztárosnőt. Ebédemet bemorzsolgatván, kiszolgáltam magam egy pohár málnaszörppel, aminek tudtam, hogy negyven fillér az ára. Sietést színlelve gyorsan megittam és aztán ... Aztán letettem a pénztárosnő elé két darabban az előbb viszakapott „negyven fillért", ö a pillanat egy töredéke alatt észrevette, hogy számtanból szekundára állok. A többi már ment, mint a karikacsapás. — Ez kevés! — így S. - Nem a! — így én. Mert az előbb kegyed is negyven fillérként adta ezt nekem! Nem kísérlem meg szeme villanását leírni, de valahogy olyan látvány volt, mint amikor gomolygó viharfelhők alatt hirtelen elcikázik a mennydörgő istennyila. Ijesztő is, fenséges is. Színpadon nagy sikerré számíthatna egy ilyen szempár tulajdonosa, de ez már csak a közeli utcasarkon jutott eszembe, mert közvetlenül a villanás után mással voltam elfoglalva. Ugyanis nagyot csörrent a büfé kövén a két ártatlan pénzdarab. Ott szedték össze magukat a pult előtt, mert nekem sem lelkierőm, se ráérő időm nem volt öjsze-i szedni szegénykéket. Remélem, az illetékes szervek ezt megbocsátják nekem. Mindezek után számomra nem maradt nagyobb dicsőség, mint egy hatásos elvonulás, amit a vendégek elismerő kuncogással honoráltak. A pénztárosnő megjegyzése, sajnos, csak foszlányokban ért utói. Valami ilyesmit mondott: „Van pofája öt fillér miatt molesztálni az embert?" Amennyiben nem ezt mondta pontosan, történetem annyi hitelt veszít értékéből. Egye fene, nem sajnálom. „Több is veszett Mohácsnál!" Tudja meg az a pénztárosnő, hogy gavallér emberrel volt dolga! Kovács József, Komárnö ) Ján Vašek munkacsoportja is a szocialista munkabrigád megtisztelő clm elnyeréséért harcol. Elhatározták, hogy idejében elkészítik a tervrajzokat és minden ' szerkezetet a lehető leggazdaságosabban oldanak meg. •Tosef Samiec szocialista munkabrigádja a híddarut szereli. Az előhengerde mintegy 250 tonnányi acélkonstrukclöját már elküldték KeletSzlovákiába. Képünk: A további szállítmány egy részét — a híddaru elemeinek vagonba rakását ábrázolja. (V. Svorčlk — CTK — felvételei,) A Keletszlovákiai Kohóműnek Ladislav Setla és Jan Ryska a kohómübe szállítandó acéllemezek felületi megmunkálását végzik egy speciális gyalugépen. Stanislav Fišer és Miroslav Holas az előhengerde acélkonstrukciójának hegesztését végzik. Sok függ az ő munkájuktól, hiszen néhány év múlva a híddaru sok ezer tonna acéllemezt szállít el a kohómű részlegéből. t Köztársaságunknak nincs olyan nagyobb üzeme, mely részt ne venne a Keletszlovákiai Kohómű gigantikus arányú építkezé sén. A Vítkovicei Klement Gottwald vasmüvek Iískoveci hidüzeime pl. az épülő kohómű hengerdéjének acélszerkezetét készíti. Az üzem új szakemberek kiképzésé vei is segíti Kelet-Szlovákia acélbázisának építését. A Kosicéröl kiküldött dolgozók kéthónapos tanfolyamon vesznek részt, hogy visszatérve majd ők is segíthessék a kohómű minél előbbi felépítését. SZÖ 4 * 196

1- má

rcius 14.