Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-09 / 68. szám, csütörtök

Fontos esemény a szovjet nép életében A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA Központi Bizottságának legutóbbi, rendkívüli jelentőségű plénuma összegezte a mezőgazdasági termelés fejlesztésében a múlt évben elért eredményeket, méltatta a kivívott sikereket, bírálta a hibákat és mulasztásokat s megvilágította a mezőgazdaság további fejlesztésének útjait. Teljesen érthető ez az életbevágóan fontos népgazdasági ág iránti állhatatos figyelem. A kommunizmus anyagi alapjának felépítésében az élelmiszerbőség megteremtésének kérdése igen fontos. Ez a magyarázata annak, hogy a mezőgazdaság kérdéseinek szentelt minden plénumot a sajtóban, a rádióban a szakemberek, kolhoztagok és szovhozmunkások között a mezőgazdasági politika és gyakorlat széles vitája előzi meg. Nem véletlen az, hogy a plénumok munkájába rendszerint bevonják a területi pártbizottságok titkárait és a területi végrehajtó bizottságok, az élenjáró kolhozok elnökeit, a szovhozigazgatókat, a neves brigád- és munkacsapat-vezetőket, egyszerű gépészeket és állattenyésztőket is. Szinte nem is lehet kellőképpen felbecsülni a szovjet mezőgazdasági dolgozók hősies erőfeszítéseit, hiszen a mezőgazdáság a múlt év nehéz feltételei között is tovább fejlődött. A Szovjetunió legnagyobb köztársaságában, az OSZSZSZK-ban, amely az ország területének 77 százalékát foglalja el, 522 millió púddal (85 608 000 mázsával) több szemestakarmány termett, s 158 millió púddal (25 912 000 mázsával) többet vásároltak fel belőle, mint az előző esztendőben. A cukorrépatermés lehetővé teszi, hogy másfélszeresére növeljék a cukorgyártást. Húsból, tejből, tojásból többet adtak el az államnak, mint 1959-ben. Ukrajnában, amely különösen nagy károkat szenvedett az ősziek pusztulása miatt, a szemestermények össztermése 1960-ban mégis csaknem az előző évi színvonalon maradt, a cukorrépa, a hús, a tej termelése a kolhozokban és a szovhozokban, továbbá az állattenyésztési termékek felvásárlása az 1959. évihez képest növekedett. Nem kevésbé jellemző az is, hogy Belorussziában a szemestermények össztermése 1960-ban 18 százalékkal, a burgonyáé 13 százalékkal. a cukorrépáé 20 százalékkal növekedett, a zöldségfélék és a lenrost termelése az előző évinek másfélszerese volt, a köztársaság kolhozaiban és szovhozaiban növekedett a hús- és tejtermelés s az állam az előző évinél többet vásárolt fel e termékekből. Hasonlóképpen fokozódott a termelés a többi szövetségi köztársaságban is. A MEZŐGAZDASÁG FEJLESZTÉSÉNEK sikerei nyilvánvalóak és elvitathatatlanok, ámde a kommunista párt, amely — mint mindenkor — a nép jólétét tartja legelsősorban szem előtt, e sikereket nem a tegnap szempontjából, hanem az élet egyre növekvő követelményeinek fényénél értékeli. A mezőgazdaságban kivívott sikerek megállapításával egyidejűleg a Központi Bizottság plénumán elhangzott minden felszólalásból ezért csendült ki bizonyos elégedetlenség az elért eredményekkel kapcsolatban. A Szovjetunió lakossága jelenleg évente több mint 3,5 millióval szaporodik. Emelkedett a munkások és alkalmazottak munkabére, növekedett a nyugdíjak összege, megszűnnek az adók és megvalósult a dolgozók életszínvonalának további emelésére irányuló sok más intézkedés. Szemlátómást növekedett a lakosság vásárlóereje; falun pedig ezenkívül lényegesen megváltozott az étkezés jellege is: szakadatlanul növekszik a nagy táp- és kalóriaértékű élelmiszerek fogyasztása. Mindezek következtében a mezőgazdasági termékek, különösképpen a hús, tej, tojás termelésének meg kell haladnia az irántuk mutatkozó keresletet. E termésnövekedés viszont a szemestermények termelésének növekedésétől függ. Ennek így kellene lennie. A valóságban azonban, ma még nincs így. Az egy főre jutó tejfogyasztás a legutóbbi időben a munkáscsaládoknál évente 16, a kolhozcsaládoknál 11 százalékkal, a tojásfogyasztás 15, illetve 24 százalékkal növekedett. Ezzel szemben az OSZSZSZK-ban 1960 folyamán csupán 10 százalékkal több tejet és tejterméket, s 8 százalékai több tojást adtak el a.lakosságnak, mint 1959-ben. Ez az oka annak, hogy a lakosságnak e termékek iránt mutatkozó keresletét olykor nem elégítik ki teljesen. Ennek oka egyáltalán nem az, hogy csökkent volna a hús-, tej-, vaj- és tojástermelés, hanem az, hogy termelésük elmaradt az irántuk mutatkozó kereslet növekedésétől. INNÉT ERED tehát a beszámolók és felszólalások vezérszólama: nagyobb arányokban és erélyesebben kell mozgósítani a szocialista mezőgazdaság tartalékait, amelyek még mindenütt hatalmas mennyiségben fellelhetők. Ez a kolhozok és szovhozok fő feladata a legközelebbi jövőben, ez a legfontosabb feladata a falu minden dolgozójának is, s e feladatot még ma, még ebben az évben, főleg a most következő tavaszszal, állhatatos munkával meg kell oldani. Ne is beszéljünk a mezőgazdasági termelés növelésének olyan hatalmas tartalékairól, mint a terméshozam további növelése, az állatállomány és az állatok hasznosságának fokozása, a veszteségek megelőzése, a felelőtlen gazdálkodás megszüntetése, s minden akadály elhárítása azon az úton, amely a tudomány vívmányainak és az élenjáró tapasztalatnak a termelésben való meghonosításához vezet. A plénumon szó volt a jó gazdát jellemző lankadatlan figyelemről az ország kukoricatermelésének növelésében és persze azokról az új tartalékokról, amelyek korábban elérhetetlenek voltak a kolhozok és szovhozok számára, ma azonban a gazdasági erő növekedése és a technika fejlődése következtében számukra is hozzáférhetőkké váltak: ez a szűzföldek kimeríthetetlen lehetőségeinek további kihasználása Kazahsztánban és az OSZSZSZK-ban, 3 millió hektárnyi parlagföldterület felszántása a nem fekete földek övezetében, új földterületek megművelése a Távol-Keleten, 2,5 millió hektárnyi újabb terület öntözése a Volga menti vidékeken. Ilyen tartalék továbbá a mocsarak és az elmocsarasodott folyami árterületek fokozottabb kiszárítása és megművelése, a kiszárított tőzegterületek nagyobb arányú felhasználása Belorussziában. De ilyen tartalék a több mint 1 millió hektárnyi terület öntözése az Éhség-sztyeppén, több mint 1 millió hektár öntözése a Karsinszki-sztyeppén, Üzbekisztánban és még sok más terület. AZ ELET parancsolóan követeli az ország mezőgazdasági termelésének további nagyarányú felendítését. A komunista párt az őt jellemző céltudatossággal, a lehető legnagyobb pontossággal tűzi ezt a feladatot a kolhozok és szovhozok dolgozói, az egész szovjet nép elé. S a legteljesebb meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a szovjet emberek ezt a feladatot is becsülettel megoldják, ahogyan már nemegyszer megoldották a szocialista építés enné! nehezebb feladatait is. Sz-y Ä szocialista m unka brigád a kongresszus tiszteletére __ Misik Kálmán. Szabó Gyula, Szlamka János, Ján Ribnikár és Zimányi Lajos, tehéngondozók, a pálovcei szocialista munkabrigád tagjai részletesen megvitatták a kongresszus előtt kiadott vitaanyagokat. A munkabrigád tagjai már tavaly tehenenként 2770 literes átlagos tejhozamot értek el, de ezzel nincsenek megelégedve. Egyenletes takarmányozással akarják biztosítani felajánlásuk teljesítését. amely szerint a tejtermelés, a borjak elválasztása és az állatállomány gyarapítása terén már 1962-ben teljesitik a harmadik ötéves tervben kitűzött feladatokat. A Topol'nice—Pálovce— Kajal egyesült szövetkezetek 1962-ben száz hektáronként 90 szarvasmarhét s abból 35 tehenet fognak tartani és saját neveléssel biztosítják az állatállomány szaporodását. mégis meghökkent, hiszen jól tudom, hogy Szlovákiában az említett idő alatt 16,9 százalékkal növekedett a mezőgazdasági termelés. A kérdés szinte önmagától kínálkozik: — Különleges feltételek nélkül hogyan lehetséges ez? Vaszily János, agronómus ad rá választ. — Túloznánk, ha azt állítanánk, hogy ez csupán a ml érdemünk. Igaz, hogy a szövetkezetesekből és főként a traktorosokból nem hiányzott a szorgalom, de a döntő tényező mégis az állami meliorációs építkezés volt, az, hogy elkészült a Latorca balparti gátja. Az olvasó számára még így sem világos a dolog, hadd bővítsem ki tehát azzal, hogy öt évvel ezelőtt még mindössze 546 hektár szántón gazdálkodott a szövetkezeti falu lakossága. Időközben azonban 256 hektár kishozamú rétet és legelőt felszántottak (ezt a területet a gát elkészülése előtt évente többször is „meglátogatta" az árvíz). És dicséretükre legyen mondva, olyan észszerűen oldották meg a kibővült vetésforgót, hogy különleges előnyben részesítették a kukoricát és a hereféléket. így aztán az állattenyésztési termelés rohamosan növekedhetett. Amíg a Latorca menti szövetkezetek alig 100 kg húst termeltek hektáronként, a pol'anyiak árutermelése 178 kg-ot tett ki. Területükhöz viszonyítva tejből is többet adtak piacra, mint bármelyik szövetkezet a környéken. Igaz, hogy a szocialista munkabrigád címet sem kapta meg a pol'anyiak egyik tehénistállójának fejőgulyásain kívül egyetlen tehépgondozó-csoport sem a környéken. Bár az árvízjárta legelőn nevelkedett' tehenek nem nagyon ontják a tejet. Szabó Feri bácsi, a szocialista munkabrigád vezetője mégis 2370 litert fejt tehenenként. LÄM, MÄR ÉN IS úgy belemelegszem a dicsekvésbe, mintha mindent rózsaszínben látnék ebben a kerülethlrességű szövetkezetben. Pedig tulajdonképpen a fogyatékosságokat akarom a fejükre olvasni. Mert ugyebár hiába mondják a környékbeliek, hogy a pol'anyiak telepénél aligha akad különb, a járásban, ezzel még nincs minden rendben. Hiszen ha a múlt évben átlag 15 malacot választottak el a kocagondozók egy-egy kocától, akkor bizonyára ebben az esztendőben sem lesz kisebb a szaporulat. Akkor még a mostani két sertésól még úgy sem elegendő, ha 8-10 métert hozzátoldanak. Nem bizony, mert az 1960-as évi tervhez viszonyítva 1961-ben sertéshúsból 52,41 százalékkal növelik az árutermelést. Szóval van itt a fejlődésnek elég lehetősége. Ami tegnap még túlságosan is haladónak tűnt, ma már mindennapi s a holnap pedig már átlép rajta. Csakhogy — és ebben rejlik a pol'anyi szövetkezet töretlen fejlődésének titka, — ők sohasem kullognak az események után, ezt a merész és reális tervezés is bizonyítja. Lássunk egy-két számot a jövőből: Az 1960-as évhez hasonlítva 1961-ben, illetve 1965-ig a főbb termékekből a következőképpen növekedik az árutermelés: Termény Növekedés 1961-ben Növekedés 1965-lg vagy termék: %-ban %-ban Búza 129,10 227,6 Rozs 360,00 423,0 Cukorrépa 100,00 169,0 Marhahús 113,08 115,0 Sertéshús 152,41 188,0 Tej 132,18 206,5 AZ OLVASÓ SZÄMÁRA talán feltűnő, hogy egyes terményekből és termékekből ilyen rohamos növekedést irányoztak elő. De nem kell a pol'anyiakat félteni. Jól tudják ők, hogy milyen szorgalom rejlik a tagokban, hiszen évek óta se rossz idő, sem egyéb nem befolyásolta a hasonlóképpen merész feladatok teljesítését. Es azt is látják, hogy a talajjavítási munkák még a következő években gyümölcsöznek igazán. Az sem titok, hogy a tartalékalapból aratás előtt még a szomszéd községeknek Is kölcsönöztek szemestakarmányt, a herekazlakból 2-3 mindig eléri az újat, a silójuk soha nem fogy ki. Persze, ehhez azt is tudni kell, hogy már a múlt évben is a szántóterület 19,4 %-án termeltek szemes- és tejesviaszos érésű silókukoricát, 18-23 %-on évelő takarmányokat. Szóval, ha valahol, akkor náluk igazán nagy az összhang a népgazdasági érdekek és a tagok személyes érdeke között. A helyi pártszervezet és a nemzeti bizottság helyes irányban aktivizálja szorgalmas tagsága minden kezdeményezését. ők ugyan minderről nem beszélnek, rájuk illik, hogy ők már lehetnek szerények, dicsekvés nélkül is beszélnek róluk eleget. Bevallom őszintén, hogy bármerre járok, nekem is annyiszor duzzad a keblem, ahányszor szülőfalumról jót hallok. De ha legközelebb hazakerülők, újra kezdődik a csetepaté ..., Mert ők maguk mondták, hogy a fejlődésben nincs megállás. HARASZTI GYULA TETTEKRE VÁLTOTT KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK Éppen delet harangoztak, amikor a panelépületben — mint ahogyan a bošácai szövetkezetesek nevezik egyik tehénistállójukat — mindenki úgy sürgött-forgott, akár a méhek a kaptárban. A korszerű istálló közepén az állatgondozók csoportja szorgoskodott egy fiatal lekötözött tehén körül, hogy könnyebben hozhassa borját a világra. — Igyunk erre egyet <— javasolta Ján Hoferka, amikor már mindennel készen voltak. — Azt hiszem, csak akkor igyunk áldomást erre a borjúra és a továbbiakra is, ha ez idén már száz borjúnk lesz — szólt közbe Ján Kozáček, pirosképű, vékony dongájú ember, aki éppen a közelben rakta trágyával a talicskáját. — Nono, Janko, tudod, én csak úgy gondoltam — válaszolt mosolyogva a tréfát kedvelő Ján Hoferka. Azután megmarkolta a villát, hogy tiszta szalmát szórjon a tehenek alá. Sámuel Kazík, az állatgondozók kollektívájának legszerényebb tagja és Štefan Adamovič, a legfiatalabb, hátat fordított Hoferkának, hogy ne lássa széles mosolyukat. — Kellett ez neked? — Jegyezte meg csípősen Štefan Adamovič, miközben a trágyadomb irányába tolta megrakott talicskáját. Pavla Chvíľová és Alžbeta Kaššovičová fejőnők, akik az első cseppeket fejték a tehenek tőgyéből, hogy azután megetessék a borjakat, szintén mosolyogtak az előbbi jeleneten. Bárki azonnal észreveheti, hogy a bošáci szövetkezetesek jól megférnek egymással. — Egye meg a fene azokat az alkatrészeket — morgolódott teljesen jogosan Ján Kozáček. — Legkorszerűbben berendezett tehénistállót építettünk, ám az embernek mégis lapáttal kell a trágyát eltakarítania, mert hiányoznak holmi alkatrészek. És minek is vannak villamos fejőgépeink? Elszakadt az ékszíj, hát most is kézzel kell fejni, úgyanúgy, mint azelőtt. Még az a jó, hogy nem kell vödörben hoznunk a vizet. Már csak ez hiányozna... — Miért haragszik, Kozáček bácsi? — szólalt meg barátságosan Ján Kusenda, az EFSZ zootechnikusa, aki azért jött az istállóba, hogy ellenőrizze az állatgondozók munkáját. — Talán nincs miért? Egyre azt hajtogatjátok, növeljük a hasznosságot, ám senkinek sem jut eszébe, hogy némileg a szövetkezet vezetőségének is segítenie kellene ebben. Legfőbb ideje, hogy beszerezzétek valahol azokat az ékszíjakat és a hiányzó alkatrészeket Is. És még ti beszéltek teljes gépesítésről... — Ebben teljesen igaza van. Legfőbb ideje, hogy tegyünk valamit. A bošácai EFSZ-ben a tejhozamokat illetően nemrégen még valóban siralmas volt a helyzet. Ez a sürgős megoldást igénylő probléma senkit sem hagyott nyugton, de különösen az állatgondozókat és a fejőnöket nyugtalanította, hiszen főleg őket érintette. A 2. számú tehénistállóban — a panelépületben — 99 tehénről gondoskodó négy EFSZ-tag és hat fejőnő volt legkevésbé hajlandó arra, hogy megbékéljen a csekély tejhozammal. így tehát hamarosan megegyeztek. Ján Kozáček tavaly egy taggyűlésen 10 munkatársa nevében közölte, hogy a kollektíva — azaz a négy állatgondozó és Pavla Chvíľová, Alžbeta Kaššovičová, Anna Hoferková, Matilda Adamovicová, Mária Jánošíková s Gabriela Kochmanová fejőnők — a nemzetközi nőnap tiszteletére vállalt szocialista kötelezettség értelmében részt vesz a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyeréséért folytatott versenyben. A szövetkezet e legszorosabban egybetömörült, legkiválóbb kollektívájának minden feltétele megvolt arra, hogy minél előbb növelje a tejhozamot. Az EFSZ ugyanis annak idején naponta átlag 5,6 literes tejhozamot ért el egy-egy istállózott tehenenként. Az említett kollektíva tagjai elhatározták, hogy még 1960ban legkevesebb 6,5 literre növelik a tehenenkénti napi tejhozamot. Nyilvánvaló tehát, hogy a tejhozam lényeaes növelése volt kötelezettségvállalásuk legfőbb célja, de természetesen más jellegű felajánlásokat is tettek. A bošácai állatgondozók kivételes gonddal nevelik a rájuk bízott jószágokat Kötelezettségvállalásuk nyilvánosságra hozása után egyhamar tettekre váltották annak egyes pontjait. Ez magától értetődően megnyilvánult az istálló tisztaságában, az állatok higiénikus gondozásában, helyes etetésében, a gépi fejés bevezetésében stb. Az eredmény? Már 1960-ban fejőstehenenként átlag 2500 literre növelték az évi tejhozamot. Ha ezt az eredményt összehasonlítjuk azzal a 2060 literrel, vagyis azzal az átlagmennyiséggel, amelyet a szövetkezet 1960-ban ért el, el kelt ismernünk, hogy nem akármilyen volt a 2. számú istálló dolgozói kollektívájának sikere. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a szövetkezet tavaly fejőstehenként 110 literrel nagyobb tejhozamot ért el a tervben előirányzottnál. Szinte magától értetődik, hogy a kollektíva minden tagja szorgalmasan látogatja a szövetkezeti munkaiskolát, ők az új technológia érvényesítésének leglelkesebb népszerűsítői, rendszeresen olvasnak szakkönyveket és folyóiratokat, együtt vesznek részt különböző tanulmányi látogatásokon stb. Mindennap már 4 órakor reggel valamennyiüket ott találhatjuk a tehénistállóban. Naponta háromszor a legnagyobb lelkiismeretességei gondozzák a fejősteheneket. Bárki, bármikor léphet ebbe az istállóba, mindig meggyőződhet a példás rendről, tisztaságból. A kollektíva tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy 1965ben legkevesebb 100 literrel növelik a tervezett 2800 literes tejhozamot. Ügy véli azonban mindenki, aki ismeri őket, hogy ezzel sem mondták ki az utolsó szót. Jozef Sluka 'M A négy tehéngondozó ÜJ SZÖ 5 * 1961- március 10.